Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)

1919-03-12 / 61. szám

1919 március 12. NÉPSZAVA ­ Elismerem, hogy a semleges államok érzékeny károkat szenvednek.­­De őket megkérdezni és ő állásfoglalásuktól lépésünket függővé tenni illuzórius dolog lett volna, miert előre tudhattuk, hogy nem egyeznek bele. A búvár­hajóharc­­pedig erkölcsileg teljesen igazolt, mert egy ilyen élet-halál küzdelemben, mint aminő a­ mienk, egy ilyen fegyverhez nem nyúlni, ha az hatályos, egyenesen bűn volna. A ruszka-krajnai kormányzótanács­­szerdán alakul meg Munkácson. Ez alkalomból Szabó Oreszt ruszka-krajnai miniszter, Mun­kácsra érkezett. A ruszka-krajnai kormányzótanács tagjainak választásáról a nagyszőllősi szociáldemokrata pártszervezet részéről a következőket írják­ a Népszavának: : * Itt meglepetést keltett a munkácsi kormány­zóság­ eljárása a kormányzósági tanácsi vá­lasztások kiírása körül. A választásokban ere­detileg csak a ruszin nép vett volna részt, leg­alább is így hirdették ezt Munkácsról, a­­kor­mányzóság székhelyéről. A ruszin nép már hetekkel ezelőtt készülődött is a választásokra. 24 órával a­ választások megejtése előtt aztán jött­ a távirati intézkedés, hogy a ruszka-krajnai lakosság minden rétege szavazhat. Természe­tes, hogy agitációról ekkor már szó sem lehe­tett és így pártunk is passzív magatartásra lett volna kényszerítve. Azok az elem­ek, ame­lyek itt Nagyszőllősnek Magyarországhoz való tartozásáért agitálnak, szintén tartózkodtak je­löltek fölállításától és híveiket arra szólították föl, hogy szavazócédulák helyett tiltakozó jegy­zéket dobjanak az urnába. Pártunk azonban sürgősen tiltakozott a választások kiírása körül­ tanúsított eljárás ellen és a következő bead­ványt intézte Volenszky főispán-kormány­biztoshoz. . ..A nagyszőllősi szociáldemokrata párt veze­tősége megállapította, hogy a ruszka-krajnai kormányzótanácshoz történendő választást oly hirtelenül írták ki, hogy minden agitáció lehe-t­etlenné vált. A pártvezetőség ennélfogva egy­, langúlag elhatározza, hogy a választás elha­lasztását követeli, abban az esetben pedig, ha e követelése nem teljesülne, követeli a választás megsemmisítését." Volenszky kormánybiztos a választások meg­ejtése előtt telefonérintkezésbe lépett Munkács­csal, ahonnan rövid úton visszautasító válasz jött. A párt ennélfogva táviratilag fordult, a miniszterelnökhöz , a ruszin miniszterhez, hogy a választást semmisítsék meg és újra írják ki. A tanítóság szerepe a választásokon. * Ilgifdtpunn a stpaHatáFCsardáloftbaiu A dicsőséges, vérnélküli­ forradalom politi­kailag is szóhoz juttatta a letűnt rezsim által csak éhbérért dolgoztatott s üres ígéretekkel, leereszkedő vállvereget­ésekkel narkotizált szellemi proletárhadat, a magyar tanítóságot, mely törhetetlen erejét eddig csak a nyomorú­ságok hősies elviselésével igazolhatta. A köze­ledő nemzetgyűlési választásokon végre nem­csak erejének, de hatalmának bizonyítékát is szolgáltathatja, ha megérti és megérzi e nap­nak a népkultúrára és saját sorsára kiható hogy jelentőségét. Ezer torokkal szeretném az össz tan­ít­óság füleibe harsogni, hogy a­ leglel­kesebb politikai agitációval vesse latba erejét a szociáldemokrata párt győzelmének biztosí­tására, mert az 1867 óta­ létezett és létező poli­tikai pártok közül egyedül a szociáldemokrata párt az, amelynek a becsületes, jó népkultúra megteremtése nemcsak programja, hanem fun­damentuma, hitvallása, létezésének sine qua non-ja. A polgári pártokat konzervatív, reak­ciós világnézetük akadályozza a jó népoktatás kiépítésében,­­mert nyilvánvaló, hogy a nép kulturális elmaradottságának és tudatlanságá­nak megszüntetésével osztályuralmuk is ösz­szedől, ellenben a szociáldemokrata párt tár­sadalmi, ipari, mezőgazdasági, katonai, szóval egész programja s­­magának a pártnak szerve­zete is csak a jó népoktatással megépített kul­turbázison lehetséges. A polgári pártoknál po­litikai jelszó, kortesfogás az általános és jó népoktatás,­­ a szociáldemokrata pártnak élet-, szükséglete, életérdeke, amely nélkül szocia­lista világot teremteni és fölépíteni nem is lehet. Ha tehát valóra akarja váltani a tanítóság a jó népoktatásra vonatkozó összes szép­­és üdvös gondolatait, és viszont, ha nem akarja, hogy a jövőben is százezrekre rúgjon az isko­lába be ,i­em itt tankötelesek száma, ha nem akarja, hogy 50—60 új iskola építésével szúr­já­k ki a szemét a többi pedig maradjon lyu­kas tetejű, dobos, penészes falu, rothadt* pad­lójú börtönnek, amelyben (így tanító 11*1—150 gyerekkel senyved és küszködik, ha nem­ aka­rja, hogy kevés kivétellel a tanügyhöz­­nem értő felügyelők társaskodjat­ak fölötte, a­ papság nagy része pedig egyházat és barangolót lás­son benne, akikor minden tanitó kopogtasson be faluja proletárjainak ajtaján s a szocialista eszmék ellenállhatatlan erejével, ha lehet s forradalmi elszántsággal és lendülettel, ha kell, biztosítsa, hogy csak a dolgozó nép szó­szólói, csak a népkultura őszinte hívei, tehát szociáldemokraták jussanak be a nemzetgyű­lésbe. Ahol van ilyen jelölt, ott támogatni min­den erővel, ahol" nincs, ott gyorsan hozzálátni a talaj előkészítés­éhez s gondoskodni a jelölés­ről. Ez legyen a fakötelesség. A múltban négy tényező döntött a választásoknál: a kormány, a közigazgatás, a földesurak és a papság. Az első tényező, a kormány, ma részben hordozója, részben fegyvertársa a szocializmusnak, innen tehát­­nemcsak védelmet, hanem támogatást is várhat a tanítóság. A másik három tényező természetesen nem tud megbarátkozni­ a gon­dolattal, hogy az ő idejük lejárt s így évizede­ken át me­galapozott hatalmas szervezetükkel s közismert fegyvereikkel (pénz, pálinka) bá­ngára erős harcra készülnek. De a tanítóságnak ezektől sem kell tartania, nemcsak, mert hatalmukat a forradalom, a néptörvények s a szervezett munkásság öntu­datos föllépése alaposan megtépázták, hanem mert az általános választójog,éppen a legsze­gényebb, legelnyomottabb néposztályt is poli­tikai jogokhoz juttatta, amely néposztály lelke legfogékonyabb a szocialista tanok befogadá­sára s amely inkább fog bizalmával a békét a népjólétet, a jogi és gazdasági egyenlőséget hirdető néptanítóhoz fordulni, mint az elnyo­más és kizsákmányolás levitézlett hőseihez, íme. Így lesz a tanító, ami eddig nem lehetett, politikai tényezővé, nem gazdasági, nem is hi­vatali hatalmával, hanem a szocialista eszmék megkapó igazságaival, szépség­eivel, a dolgozó népre hatni tndó idealizmusával, a néplélek tapasztalati ismeretével. Föl, tehát a küzde­lemre azon sarkigazság tiszta és világos átlá­tásával, hogy a szociáldemokrata pá­rt győzel­mével biztosítva lesz a jó népoktatás, a töme­gek igazi munkaiskolája az emberré nevelés célkitűzésével, a tanítóság erkölcsi és a­nyagi föllendülése, szóval, minden óhaj és vágy­ —, ellenben buk­ásával megint visszatér az osz­tályuralom előtti meghódolásra, az imperia­lista, militarista eszmék dicsőítésére, újabb há­borúkra és mészárlásokra nevelő kapitalista népiskola. Párvy Endre, áll. tan.-képző int. igazgató. Szeged munk­ássága a Kommunistáit ellen, * M Ixszersit' imozsavita. — ›F ›?.a@0 ntunMs ithn£etäsztr›dffofa, — öeszesítün­zés­es kommunisták­kal. Az úgynevezett kommunisták ismét megkí­sérelték, hogy pártunk-) egységét megbontsák. Ez alkalommal Szegeden próbálkoztak hang­zatos jelszavaikkal. Ott,is a régi kipróbált módszerrel dolgoztak. Egy kommunista gyű­lés, azután egy leszerelt katonagyű­lés, ha az egyik bajba kerül -a akkor letagadja a másikat. A kommunisták gyűlése. Vasárnap — mint Szegedről "jelent­ik — nép­gyűlést tartottak az ottani kommunisták, ame­lyen a proletárdiktatúra mellett foglaltak ál­lást Hétfőn délelőtt pedig a lézereit katonák szövetsége, tartott gyűlést amelynek végezté­vel a városháza elé vonultak és fölszólították Somogyi Szilveszter dr. polgármestert, hogy adjon nekik fejenként 5-100 korona végkielégí­tést és ezt az ö összeget a hadimilliomosokra ki­vetendő egyszeri vagyonadóból teremtse elő. A polgármester azt válaszolta, hogy a kormány elvileg elutasította a végkielégítés követelését és ő a kormány döntését nem másíthatja meg. Kétségtelen azonban, hogy sokan a­ leszerelt katonák­ közöl szorult helyzetbe jutottak, mert hadisegélyü­k megszűnt, munkát pedig az anyaghiány miatt nem kaphatnak. Ezen segí­­­­teni kell és ő hajlandó is segíteni. A polgár­mester ebből a célból össze is hívta szerda déli­­12 órára a város vagyonos polgárait akikkel a­ gyorssegély-akció kérdését meg fogja be­szélni. A "polgármestertől a leszerelt katonák a kommunistákkal együtt a szociáldemokrata párthoz mentek és követelték, hogy 1r pártveze­tőség azonnal adja át helyét a kommunis­táknak. A munkásság a kommunisták ellen. A szegedi munkástanács *— ami­t ugyan­csak a fenti távirat­ jelenti — hétfőn este fog­lalkozott a­ kommunisták és a leszerelt katonák akciójával. Megállapították, hogy a kommunis­ták alig vannak néhány százan, főként lesae-­ rett katonák, akiket bőkezű ígéretekkel vezet­tek félre. Hogy a valódi erőviszonyokat de­monstrálja, elhatározta a Munkástanács, hogy kedden délelőtt tíz órától délután két óráig munkaszünetet hirdet és erre az időre nagy­gyűlésre hívja össze a szociáldemokrata párt tagjait, s hogy a párt hatalmas tömegével tün­­­tessen a kommunisták és a, leszerelt katonák" rendbontó kísérlete ellen. A munka beszüntetéséről szóló felhívás ked­den reggel az összes reggeli lapokban megje­lent és délelőtt tíz órakor megállt minden munka, nemcsak a műhelyekben, hanem vala­mennyi hivatalban is. A forgalom teljesen megszűnt, az üzleteket bezárták, még kávé­házakat és vendéglőket is. Negyvenezer ember tüntetése.­ ­ A Klauzál-térre, a­ nagygyűlés helyére a vise­res minden­­részéből özönlöttek vörös zászló alatt a munkások, de a lakosság minden rétege részt vett a kommunisták elleni tüntetésben. Mintegy negyvenezer ember vett részt­ a nagy­gyűlésen. A gyűlést minduntalan megzavarták a tö­megben elszóródott kommunisták. Az előadók­ meghallgatása után a népgyűlés a következő határozati javaslatot, fogadta el. A szegedi munkásság mai tüntető gyűlése ünnepélyesen és egyhangúan kijelenti, hogy szervezettségében és a forradalom vívmá­nyaiért kifejtett küzdelmében magát meg­tántorítani nem engedi, bármily oldalról történik is kísérlet a munkásság fegyelmé­nek megbontására. A szegedi szociáldemo­krata párt erélyesen ,tiltakozik az utóbbi idő­ben fölmerült rendbontó kísérletek ellen, elítéli azokat a legerélyesebben, de a prole­társág ellen irányuló merényletnek, sőt el­lenforradalmi cselekvésnek minősíti azokat. A szervezett munkásság, amely eddig a leg­nagyobb türelemmel tűrte az ellene indított aknamunkát, elérkezett a türelem legvégső határához és innen figyelmeztet mindenkit hogy hagyjon föl eddigi üzelmeivel és ne hintsen tovább is konkolyt a szervezett mun­kásság soraiba, mert ellenkező esetben érezni fogja a munkásság igazságosan sújtó öklét. A gyűlés a legnagyobb rendben véget ért Azonban a gyűlés után a kommunisták a röp­iratok ezreivel árasztották el az utcákat, amely az egész város nyugalmát újból fölkavarta. Tüntető fölvonulásokat és gyárhelyiségük előtt gyűlést tartottak a kommunisták, összeütkö­zés történt a­ Kossuth La­jos- és a Tisza Lajos -körút sarkán, amelynek során egy huszárt agyonlőttek, három embert súlyosan, hetet könn­yen megsebesítettek. • A tengerészek rendet csinálnak. Budapestről tengerészkülönítmény érkezet. 150 ember 11 gépfegyverrel, Neuberger Frigyes parancsnok vezetésével. A parancsnok bevo­násával Detre kormánybiztos, Somogyi polgár­mester és a szociáldemokrata párt vezetősége arra­ a megállapodásra jutottak, hogy ma éj­jel kihirdetik a statáriumot. A statárium lé­nyeges pontja, hogy mindenki köteles fegyve­rét beszolgáltatni, célja pedig az, hogy minél előbb le tudják szerelni a­ katonákat Kilenc óra után tilos az utcára, lépni. Neuberger át­vette a város parancsnokságát és Kiskunfél­egyházáról a tengerészeket egy szakasz kivé­telével Szegedre r­endelte. Dr. Temesvári Géza főkapitány azt az­ érte­sítést kapta egy bizalmi férfitől, hogy a kom­munisták esti értekezletükön elhatározták, hogy megtámadják az állami kereskedelmi is­koláiban­ elhelyezett katonaságot A rendőrség föl mi járt tartóztatni egy munícióval megtelt kocsit, amely azonban elmenekült. A 46-os kaszárnyában levő katonaság meg­tudva, hogy a temgerészkölönítmény megérke­zett, védel­ezi állást foglalt el és fölfegyverke­zett abban a hitben, hogy őket is le alkarjait fegyverezni. Egyúttal azonban üzenetet küld­tek Neubörger városparancsnoknak, hogy am­ennyiben a lefegyverzésük nem történik meg, hajlandók az együttműködésre. Neubörger vá­rosparancsnok éjjeli 11 órára rendelte romra­­hoz a főbizalmi fér­fi­akat

Next