Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)
1919-03-25 / 71. szám
10 NÜFS%AVA 1919 március 30< Márti holnapra nem lőhet befejesuú wem a romholáa, nam as épitós munkáját. Magyarország elindult ason. as uton, amelyen el fog érni a axoci alixmush oz és cl akar éxni akkor is, ha a Nyugaton még élő és még uralkodó imperialista-kapitalizmus minden meglévő erejével őjhsso fog ellene. Nem állunk egyedül, — est értse meg mindenki A forradalom lángolva terjed saerte a világban ós ahol tüzet fog, ott a magyar forradalom száguldó moadonyát is mind tüzesebbre fűtik. A türelmetlenség ki ne kezdje a forradalom vezetőinek a munkáját. Mindenki várjon, mindenki dolgozzon és a proletárfegyelem hatalmas erejével álljon a Népbiztosok Tanácsa mellett. Ä falu népe. Az ország szivében végbement nagy változást ma már tudomásul vették az ország legtávolabbi részei is. És mindtenfolől hirek ér» kennek arról, hogv rendben, nyugodtan, sót a legtöbb helyen örvendő lelkesedéssel fogadták i szovjet-köztársaság megalakn iásénak a hirét és sietnek beilleszkedni az uj rendbe. Ennek a kedvező fogadtatásnak az okát ifiképen abban látjuk, hogy az ország dolgozó néne a mai kétségbeejtő helyzetből nem lát más kivezető utat, mint a kommunizmust, amelyet a proletárdiktatúra valóéit'meg. Az ipari munkásság, a köz- és magánalkalmassottak majdnem kivétel nélkül, a „szabad foglalkozású"1 szellemi munkások nagy többségűkben teljes megértéssel ér, óriási lelkesedéssel awí.tlakozt-ak na nj rendhez. Abból a hangulatból pedig, amely a vidéken fogadta a proletárdiktatúra mcgvalóaí fását* joggal lehet következtetni, hogy már a falu népe is réüHüben megértéesel és őrömmel, egészében •véve pedig legalább is bizakodó jóindulattal nfei az nj rendet. Aaonban mi azt akarjuk — az flgy érdekében koll azt akarnunk —, hogy a falu népe ja mutatlannl velünk legyen, szívben-Iélekben fagyé magftévá a mi itteáljainkat éa céljainkat éa küzdjön velőnk együtt azok megvalósításáért. Vájjon a falusi nép érdeke is kivánja-e ezt vagy csak a városié! A földmivee-szegénység eddigi helyzet© nexa sokkal különb az _ igavonó jószágénál. A földmivelő proletár rabszolga volt a múltban és az még ma Ja. A termelő Időszakban embertelen tnlmunka, a téli időszakban munkanélküliség, örök-szüntelenül borzalmas nólkűlöfcés anyagi és szellemi javakban: nagyjában ez a® ő sorsa. A kisgazda-föidmiveeé tán csak annyiban jobb, hogy anyagiakban kevesebbet nélkülöz, mint amas, de ezt esak még tulf eszi tettebb munka árán érheti el: éjjel-nappal lekötött rabszolgája a saját termelői „függetlenségének", százféle nyilt és rejtett formában adófizetője a kapitalista államnak: kulturális nyomorúsága pedig semmivel som kisebb, mint n proletáré, a szellemi javakból, a nemesebb élvezetekből rálő kirftketsütetts<.Ve ti^noolyan, mint amaré. tflct-e nt 6 életűk! Vsn-e veszíteni valójuk, ha a. récri világrend összeomlik és nj tániAd helyébe? Képzdhető-e olyan nj társadalmi rend, amely táj tik n^zve rosszabb lennö a mostaninál? az u,i világ, amit a ma már győztes proletárdiktatúra fog megteremteni, kiemeli a falu népét is a raibszolcwn'iarből, az anyagi és szeilemi nyomorúságból. Biztos, de nem baromi Thuítkét és soha nem remélt bőséget fog neki hozni. A falu népe tehát ne lásson ellenséget a váron forradalmi . proletariátusában, hanem sserető testvért, aki neki a. szabadságot és boldogságot hOZ«n. A. városi proletárság volt a szabadság gttőrője, de biztosi t«&l és teí.lfWüö kiépíteni a MbnMf «J világrendjét igazán mrk ugy lehet, ha a falu népe, a földmives-wsegónynég testvéri szeretetben és egyetakarásban forr ősra» az ipari tnnnkássáergal és az első nagysmerfl gy őw?!«t?\b«i immár eljutott negysaerti jjroleftárhacrahoz teljes erejével és lelkesedésével csatlakozik. Mi a föladata a TOdmlveB-szegényságnek? LegeJsősorbaa a p»ríetárdTktatnpán«tk és nagyszerű céljainak megértése és e etflokért való hsrel seenrea&edés kemény fegyelemmel. Ezzel együtt jár a legnagyobb éberség és a l*gkim<élet]«tn«M> hare minden ellenforradalmi s»arvezkedé8 vagy smgvnocMialéa ellen. Azután pedig: a mezxígfizdosági termelés biztosítása legalább is az eddigi terjedelemboa, de lehetőleg annak fokozása. filolm islereket kel! teremteni « város, az egész ország számára. A földmive^OTegényeéTiwb es elsőrendű érdeke; eiőewör: mart csak igy lehet biztosítani az ipari termelést, igy kaphat a falu népe ruházatot, szerszámot, gépet, vasúti közlekedést, orvost,, gyógyszart, újságot, könyvet és mindent, amit az emberhez méltó élet megkövetel. Másodszor: mert ha a városnak nincs mit ennie, ha aa ipari és szellemi munkásság keféből az éhség kiesavarja a fegyvert és a proletárság gyönyörű, világtörténelmi jelentőségű szabadságharca elbukik ... ez bukáaa, a baromi soorbaai való megmaradása a falú aópénok m. A proletárság nagysaerö. szahadságh«jroáhoo a falu népének kell adnia a muníciót; ha nem ád, maga alatt vágja a fát. A falu népe tehát köteles ólelraifizerfölöslegét átadni a városnak, a további termelést pedig a legnagyobb «rőfeezitéssel és buzgalommal végezni. Ha ezt megteszi, nem aMcniííhet el a jutalma. Az nj világrend, «melybe* a proletárdiktatúrán keresztül jutónk «i, szabadságot, bőséget, egészséget, kulturát fog teremteni a falunak éppasi ugy, mint a városnak; emberi életet a falu dolgo®ó embereinek éppeu ugy. mint a városéinak. A foldmives-szegénység ezt — erősön reméljük — gyorsan meg fogja érteni és a lehető legrövidebb idő alatt a maga egészében lolkes, legyőzhetetlen harcos táborává fog szerveződni a mi nagy, «seilt ügyünknek. Proletáregység. A magyar prtrietarláii<a sok (rriiwed** deksa uiáa végra rtüépbetott arra aa wtre, amely %ßtrwtkuval a MMtaltaaraabas v»wwt. A most aljővesidő idők m&iskája és {tefeláldozáí'.i fogja a munka társadalmát fölépitoal, ahol Blinden hatalom a dobáséit íettességének hir totábssa vas*. Nem holnap, aas» ta egy héi múlva lean a *»oc!a2la»«iab<Ű v»ióaá«; dc eohmeaa kiiet, ba aktoa meg: aa a i«*pfoctoeabb faüéit%k?i m proteián&y*ég! A iwxi4«táKssy*éir JriUxóUa megrttlfunM sű>bau a pfflaxiaibatt, anxi<t&a aa oáé.ljtí párttasretek ÖMBemnlottnk, amfaifia mtrr-íshn 21-ike ,± esület? Együtt issdnltemílt «I, cwak roean fogiffl itt hagyni, nézze meg az emberi Kedvetlenül áll meg: — Jól van no, gyerünk csónakon; minek indultál eL, ha nem tudsz nssenit — Azzal sietve elindul, még szalad is. — Hova szaladsz! — A csónakhoz! — A csónakhoz a feuét, nem arra van az, hanem amott ni, a haíé«zkunyhónál, :n«m látod! — No jó, gyerünk hát arra, de sieseűnk, ne várjon hiába a feleségem., meg a kisfiam. Igy igyekmem elcsalni ast orv<xú rendelő felé. Egyszerre megáll, mereven néz rám kifejezéstelen, zavaros, hideg, léleknélküli szemei vei: — Hov® vezotszf ... Ki -rsgy te! ... — mondja szaggatottan. — Áruló! — ordit, szinte bőmből. — Áruló! Tőrbe akarsz csalni!,.. De jaj neked — é8 ezzel kéét vesz elő. — Áruló! — Ha te... engem... elárulsz — mondja minden szót megnyootvm "— ewel a késsel veszem ki a szivedet... Meghalsz! Meghalsz! — üvölti és magasra emeli a kést. — Ne bolondozz, pajtás, — mondom neki nyugodtságot erőltetve, mife a test«m ludbőrös lesz — csak nem gondolod, hogy az egyil': magyar ember elárulja & máeikat! — Hát te is magyar vagy! — Nem is mnszka! Hát nem «merem! — No jó — mondja kiesé megnyugodva — gyerünk hát a csónakhoz! A kést azonban nem teszi el, es aggasnt; bolond fővel még rám támad. — Nézd esak, pajtás, milyen nép ez a sziget, mi'lyea gyönyörű fák varrnak auta; jé vólna átplántálni a falunk alá. Bám se hallgat, csak ösztönöz: —• Siessünk 1 Siessünk! — Jó no, csak hadd vágok »n-igamiytk egX gtas^ jssssgaasa ^ ßios sipoláím! vágtat amarra odább egy vonat, fájó szívvel tífeo.k utána; vájjon mikor visz engem ie hazafelé? De nini, még egy társam akadt bolyongásomban; nagy sietséggel rohan előre, ngy látszik sietős az utjat rákiáltok: — Hova, koma! — Megyek haza! — feleli esak ugy odavetve. Ejha — mondom magamban — haza!! Ez nagy szó, oda én is szeretnék menni. Most megáll rohantában, szeme fölé emeli kezét, ngy néz a messzeségbe, még neki ts ágaskodik, hogy jobban lásson; majd hirtelen vetkőzni kezd, ledobja ócska blúzát, sapkáját: nagyot ugrik, elterül a homokban és nagy igyekezettel kezd nemi; fuj, zihál és rendületlenül csinálja a tempót. Fejcsóválva közeledem feléjei — Mit csinálsz itt, pajtás! — Nem látod! tfazom! -- Úszol! — A homokban? Pillanatra megáll nagy munkájában, rám née különös, «avari tekintettel: — Homokban a fenét; nem homok ez, hanem viz, nagy vi», a tenger — és már tovább ősziét. Treztéban vagyok már emberemmel, uira kérdezem: — Azután hová nssolt — Haza. Nem látod ott a túlparton a feleségem, mellette a kisfiam; nézd, hogy integet az eezemadta; hallod, hogy hiv: — Gyere haza, édesapám! Gyere! Gyere! — Megyek, megyek, kicsi fiam! — adja meg a feleletet Önmagának, azzal tovább amik, esak ngy seakad róla az izzadság a neigy munkától. Mit kezdjek ezzel a szerencsétlennel. Előbb arra gondolok, hogy seg'tségül hiva egy pár fogoly társamat, orvoshoz viszem, de azután a—out he jut, hogy aa orvosok ifi ugy bánnak a megzavarodott emberrel, hogy kéretik orrmemenettlket. — Megállj, pajtás, várjál csak, megyek én is veled, ketten majd jobban birjuk. Megáll, rám néz, zavaros szemében némi öröm esíllámlík meg. — Gyere no, de vigyázz, nagyon mély a vi*. Tndfls-e usaolt — Tudok, hogyne tudnék — és már ott fekszem mellette és ketten szeljük a bomokhn.1-lámokat. — Erre gyere, pajtás — szólok neki — nézd ott egy sziget, megpihenünk egy kicsit, — Jó lesz, jó; mér nagyon fáradt vagyok. Szabályszerűen kikapaszkodunk a partra; fölálltlök, társam megrázkódik, rázza magáról a vizet; melle zihál h kimerültségtől, majd újra kémleli a itilsó partot, keresi a feleségét, meg a kis fiát! ~~ Látod, látod? Ott állnak ni, ott egy nagy fa alatt. — Kicsoda? — Hát w feleségem, meg a kis 11 am. Hogy integet kii» kezecskéjével!... Az asszony meg esak sir, nézd, hogy törölgeti a szemeit. — No ne sirj szentem, megyek már, megyek! — és mi':r feküdne neki az úszásnak. — Megállj, pajtás! —- mondom neki —• ott egy halászkunyhót látok, gyerünk csak oda, ott meghálunk, hiszen röár este van; kipihenjük magunkat, reggel pedig tovább uszunk friss erővel, — Nem, nem; én nem várok: már kipihentem magám, reggelre : odaát lessünk: azzal beleveti magát a finom homokba és fcoídi a tempót. Mi az ördögöt cs'náljak már vele. —- Hopp! — kiáltok rá -- megállj csak egy kicsit, amott egy csónak, üljünk bele, én nem birok már aszni, jobb let-z azon átevezni; do rám se hallgat, csak úszik tovább. — Hallod-e, pajtás, hát ez a bajtársi be-