Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)

1919-04-16 / 91. szám

f. ­M VÖRÖS Hadsereg fee jelentkezték életkorai*a zmié tekintet mélktt. tömegektől, eltávolodnak oly mértékben, hogy­­t­­iszik, az ő akaratuk a tömeg akarata. (Igaz, így van!) Egészséges decentralizálásra van szükség, hogy minél több helyen érvényesüljön a prole­tariátus­ önkormányzata. De van egy megnyil­vánulási fórum, egy hely, ahol a proletariátus összességének akarata megnyilvánul, amely akaratnak mindenki köteles magát alávetni. Ez a hely, elvtársaim, a Magyarországi Ta­nács köztársaim­ oro­s­­zágos kongresszusa. (Élénk helyeslés.) Nem lehet tehát azt hinni, hogy a budapesti kerületi munkástanácsok oly dolgok­ban intézkedhetnek, amely az egész ország proletariátusának érdekeit érinti. A munkás­tanács nem a párt, a párt nem a munkásanács. Ellenben valamennyien itt ma szocialistáik va­gyunk, vagy nevezhetjük magunkat életm oly joggal kommunistáknak. (Viharos taps.) Va­lamennyien, kivétel nélkül, mert tudjuk, hogy a harmadik Internacionálé akaratnyilvánításá­hoz képest föl fogjuk venni ezt a pártelneve­zést. (Viharos taps.) – Elvtársaim! Kijelentem azt, hogy nincs rá hatalom, ami engem a magam álláspontjától eltérítsen, kivéve egy­ meggyőzés, ha belátnám, hogy a marxizmus nem igaz, ezt pedig nem hi­szem, hogy belátnám. Mondom, nincs ha­talom, amely a magam álláspontjától, a magam bolseviki álllá­spontjától eltérít­sen, de sohasem fogom elfelejteni azt, hogy én egy párthoz, egy családhoz, a­ kommunista pro­letár családhoz tartozom mindazokkal akik eb­ben a munkástanácsban itt ülnek. Azt a bizo­nyos sokat hangoztatott és a polgári társadalom által meg nem valósíthatott testvériséget itt mi magunk között,­­proletár dolgozók között meg kell, hogy valósítsuk. (Úgy van!) Ez egyik elő­föltétele annak, hogy mi dolgozó testület le­gyünk s nem fecsegő testület (Ugy van! Taps.) Elvtársaim! Én nem vagyok elvileg anti­parlamentista, én historikusan nézem a dol­gokat és belátom amit,­­hogy annak idején volt értelme, szükség­szerv, volt a parlamenti mód­szernek is a kihasználása. Ezt értsük meg jól, mert Marx szintén ezen az állásponton volt annak idején. Ma azonban miért lett akadálya, végleges akadálya a parlamentarizmus a pro­letariátus fölszabadításán­ak? Miért kellett fölrúgni a parlamentarizm­ust és helyére öt proletariátus osztályképviseletét munkásság és a földmíves-sz­egények taná­csának szervezetét fölépíteni. Azért elvtársaim, mert ami nem volt igaz annak idején, amikor megcsinálták a németek a gothai programot hogy a burzsoázia egy egységes reakcionárius tömeg, igaz lett az imperialista fejlődés foly­tán. Tehát szembeállott egy egységes reakcio­nár­is tömeg a­ munkásosztállyal, egy másik egységes forradalmi tömeggel. Mi volt ennek a következménye? Teljesen kilátástalanná vált minden rábeszélés, minden parlamenti vita, nem lehetett kiszakítani a burzsoáziából egyes részeket abból a célból, hogy a burzsoáziának egymás közötti ellentéteit fölhasználhassuk arra, hogy bizonyos eredményeket érjünk el a proletariátus javára. " Íme, itt az értelme annak, hogy a munkásta­nácsokat miért kellett megcsinálni. A parla­mentnek ilyeténképen üres fecsegő bódévá kel­lett változnia, maguk a burzsoázia teoretikusai is megállapították már ennek a rendszernek csődjét .... Azonban elvtársaim, ez azt jelenti, hogy itt a tanácsrendszerben azért tanácskozunk, mert itt meggyőzhet egyik is, másik is, mert tulajdon­képen egy azonos osztálynak a szülöttje egy azonos osztálynak az érdekeit képviseli. Azt kívánom most, amikor a pártvezetőség nevében üdvözlöm önöket, hogy ez a Budapesti Munkástanács dolgozó és ne egy fecsegő testü­let legyen. S elvtársaim, amint kezdtem az előbbi ülésen, úgy most végzem azzal, hogy a nemzetközi proletárforradalom érdekében dol­gozzunk! Éljen a nemzetközi proletárforrada­lom! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) A tapsvasiat elülte után Landler Jenő elvtárs mondotte a következőket: r_ _ Nincsen talán háromnegyed esztendeje sem anna­k, hogy itt Magyarországon törvénybe ik­tattak egy választójogi törv­ényt amely a pro­letár 1;'­tus millióit kizárta a választójogból; ta­lán hat, hete sincsen­­anunak, hogy itt a munkás­tanácson, a régi munkástanácson arról vitat­koztunk, hogy legyenek-e nemzetgyűlési válasz­tások, igen-e vagy nem, hogy lehet-e biztosítani a proletariátus többség­ét Magyarországon, igen-e vagy nem. ugyancs­ak ebben­­az időben, a régi munkástanácsban arról vitatkoztak itt, hogy hogyan lehetne Magyarországon a községi igaz­gatást megszabadítani a virilizmustól. S akkor igen­­­ok olyan fölszólaló volt aki azon a vé­leményen volt, hogy bizony nagyon nehéz Ma­­­gyrarovsztlgon ezt megcsinálni. S íme, a proletárdiktatúra harmadik vagy a negyedik hetében a proletariátus egy nagyszerű­­ forradalmi lendülettel a maga diktálta választó­­­jog alapján idekü­ld 500 embert s ez az 500 em­ber azt mondja, hogy így akarom, igy paran­csolom s megtisztítja Magyarországot a kapi­talizmustól. Elvtársak! Tulajdonképen ,semm­i sem tör­tént; egyszerűen a munkásság azt mondta, hogy megunta a pártközi szeretkezést, a gya­korlatba átültette a kommunista kiáltvány azon alapelvét, hogy a proletariátus csak önmagát szabadít­hatja meg, megcsinálta ezen nagy elv alapján a­ maga forradalmát, k­izárta a kapitalistákat, a kizsák­mányolókat, a népbutitókat a választójogból, kezébe vette a hatalmat s míg az egyik kezével ledönti a kapitalizmust, a másik kezével építi a szocializmus várát Amikor így állunk, akkor nem sokat kell önöknek a munkástanács feladatáról beszél­nem. Budapest központi munkástanácsa nem Budapesté, hanem az egész országé, mondhat­nám ma: az egész világé. Hogy­ Budapest ipari proletariátusa nem tartja kezében a gyep­lőt, ha nem lesz az eszmék terjesztője, akkor a proletárdiktatúra Magyarországon nem állhat fönn. Ebben a vonatkozásban tehát nemcsak a főváros tanácsát képezik önök, hanem képezik az egész ország tanácsát. Ebben a központi munkástanácsban van Budapest proletariátusá­nak az elitje és itt vigyázni kell, nehogy túl­tengő bürokrácia legyen a fővárosban. Nem helyes dolog az egyik oldalról lerombolni a bürokráciát, a másik oldalon pedig a bürokrá­cia helyébe egy rosszabb bürokráciát ültetni. Feladata közzé tartozik a területén levő közva­gyont pontosan leltározni, gondoskodni arról, hogy ezt a vagyont a­ kerületi tanácsok egysé­ges elvek szerint kezeljék. A vagyonkezelésre a közvagyonnak rendszeres ellenőrzése útján felügyel. A művelődési és oktatásügy igazgatá­sát külön művelési osztály útján végzi. Vezeti Budapesten az egészségügyi igazgatást, intézi a táplálkozás egészségügyét, gondoskodik arról, hogy az ártalmas anyagok a táplálkozásban föl ne h­asználtassanak. Annak a sokszor lebecsült lekicsinyelt pro­letárnak meg kell mutatnia, hogy mikor ok­tatásról, művelődésről, egészsségügyről van szó, akkor a gyári munkás többet ér, mint az egyetemi tanár, mert több szíve, több lelke és több érzése van. (Úgy van! Taps!) Végeznie kell a gyermekvédelem ügyét. Végzi a gazdasági igazgatást egész Budapest területén, a lakásügyet, végzi a pénzügyi igaz­gatást a kerületekben folyó egyéb igazgatást, a Budapestre vonatkozó összes statisztikai ada­tok igazgatási teendőit nyilvántartja, végzi a bírói hatalmat abban mértékben, amely mér­tékben a tanácsalkotmány, illetőleg a Tanács­köztársaság őreá­ruhá­za, Budapest felé néz az egész világ. (Úgy van!) Budapest munkástanácsa most olyan, mint va­lamikor volt a moszkvai szovjet. Ha ezt önök a szívükbe vésik, akkor föl fogják építeni azt az épületet, amelyre büszkéje leszünk valameny­nyien és a budapesti központi tanács. (Élénk éljenzés és taps.) Elmük bejelenti, hogy Todorovics elvtárs, aki az orosz szovjet­ köztársaság megbízásából Kievből röpült Budapestre, üdvözölni akarja a tan­ácsot. (Éljenzés és taps.) Todorovics elvtárs zajosan megtapsolt beszé­dét Szamuely elvtárs adta vissza magyarul. Todorovics kijelentette, hogy ő nem szónok, hanem katona, katonája a nemzetközi forrada­lomnak. (Éljenzés és taps.) Azért jött ide a Ta­nács­ Magyarországba, hogy legőszintébb és leg­örömteljesebb üdvözletét tolmácsolja Magyar­ország proletariátusa előtt, azt az üdvözletet, amelyet Oroszorszá­g forradalmi proletariátusa küld magyarországi proletártestvéreinek. (Él­jenzés és taps.) Amikor Kievben első ízben ol­vasták az újságokban a hírt, hogy Magyaror­szág proletariátusa megragadta a forradalom vörös zászlaját akkor csak nyomtatott szavaikként állott előtte ez a hír, most élő valóságként látja, hogy a magyarországi proletariátus a hatalmat a kezébe vette, hogy megsemmisítse a burzsoá hatalmát, most a legmélyebb lelkesedéssel eltelve üdvözli a ma­gyarországi proletariátus forradalmát. Boldog vagyok mondotta­n, hogy szemlélője, szem­tanúja és fültanúja lehetek Budapest proleta­riátusa első tanács­ülésének. Éljen a vörös tanács-Magyarországi (Élénk éljenzés és taps.) A szavazás. Ferenczy Gy­ula, a szavazat­szedő b­izottság el­nöke a bizottság nevében jelenti, hogy a hiva­talos listára összesen 355 szavazatot adtak le. A hivatalos lista győzött, Bernhardt István megállapítja, hogy a vá­lasztásoknál a jelölő bizottságok előtt nem a proletárság érdekei, hanem éppen ellenkezőleg, saját önös érdekeik lebegtek, ezeket tartották szem előtt (Nagy zaj és közbeszólások: Hal­latlan!) Még cstaki arra akarom az elvtársak figyelmét fölhívni, hogy akik ma a Budapesti Munkás­tanács tagjai, ügyeljenek arra, hogy mindenkor a proletárság érdekeit tartsák legelsős­orban szemük előtt és na a saját érdekeiket, ne önma­guk­at képviseljék. (Nagy zaj és közbeszólások.) A munkástanácsnak, amikor kukásokat rekvi­rálunk, az a kötelessége, hogy legelőször is a dolgozó proletárok közül azokat helyezze el, akiknek nincs lakásuk vagy a­kiknek la­kat­at­lan lakásuk van. Eddig azonban ez nem így történt, sőt éppen ellenkezőleg, azok az elvtár­sak mentek új lakásokba, akiknek máris tisz­tességes, megfelelő­­ lakásuk volt. Az ilyesmitől ezentúl tartózkodjunk és leg­először is a Mexikó­­­ban és a Tripoliszban lakó elvtársakat helyez­zük el lakásokba. Grósz L. az I. kerületi Munkástanács nevé­ben határozati javaslatot terjeszt elő, hogy ne tűrjék tovább azt, hogy a henyélők és nem dolgozók még továbbra is élvezzék a proletár­ság véres verejtéke árán megszerzett eddigi jogaikat és nem tudni mi módon szerzett holmi szak- és pártszervezeti könyvecskékkel és iga­zolványokkal úgy az élelmiszer, valamint a ruházati és egyéb cikkek bevásárlásánál és lakásbizottságok előtt még mindig a leghango­sabb követelők legyenek. Itt cselekedni kell, még­pedig a diktatúra legnagyobb erélyével a burzsoáziával szemben. Határozza el a köz­ponti tanács, hogy minden ,a szakszervezeti tanács által elismert szakszervezeti tag kap­jon egy munkalapot, amely munkalap az összes kedvezmények igénybevételére jogosít, továbbá utasítsa a központi tan­ár és a kerületi intézőbizottságokat hogy állítson föl egy nyo­mozó, azaz ellenőrző bizottságot, amely a ke­rületben levő élelmiszer, valamint más cikkek elárusítóhelyeit a vendéglőket szállodákat a színházaikat, a fürdőket és a közlekedési eszkö­zöket ellenőrizze és a rendelet ellen vétőket a proletárdiktatúra legnagyobb szigorával bün­tette. Weltner elvtárs indítványára a javaslatot az intézőbizottsághoz utasították, amely a legkö­zelebbi ülésen javaslatot tesz. Zacharias László azt hangoztatja, hogy a fia­talok nem a siránkozásiban a zsurnna­k kimerülni, hanem a cselekvésben.­­ Donáth Fai­try és kiemeli az egielszségügy fedem megoldandó feladatokat Hirossik János indítványozza, hogy az intéző bizottság és a kerületi intéző bizottságok szer­dán üljenek össze és állapítsák ane® hatáskörü­ket s hogy a megválasztott de az igazolásnál kirúgott méltatlan egyének hely­ébe a kerületi munkástanácsok válasszanak megbízható elv­társaikat. Az indítvány elfogadása után Weltner elvtárs záróbeszédében a következőket mondotta: Azt mondta Kun Béla elvtárs és még többen, hogy nem szabad szentimentálisnak tenni. Én kijelentem, hogy nem vagyok szentimentális. A burzsoáziát mint os­ztállyt, mint intézményt utálom, mert bűnös mindeni dolgában, mert kegyetlen és részvétlen volt Aki a munkásosz­tállyal együtt nőtt föl, aki látta, hogy a mun­kássággal mit cselekedett a burzsoázia, aki is­meri a gyárakat, aki ismeri a munkláklakáso­kat, a bányákat és aki ismeri általában a pro­letariátus életmódját, az sohasem lehet szentimentális, könyörületes, ha arról van szó, hogy a burzsoázia ellen eljárjunk. Ellenben ismerem a marxizmust némileg és tudom és talán Kun Béla elvtársain és többen is úgy értelmezik, hogy a burzsoázia ellen, mint osztály ellen kell kíméletlenül eljárni s ahol látjuk egyetlen módját és lehetőségét annak, hogy a kapitalizmus ismét életre akar kelni, ismét gyökeret akar verni, azt irgalmat­lanul el kell pusztítani. Ellenben azt mondja a marxizmus: a burzsoá -ügy lesz burzsoá a kapitalista úgy lesz kapitalista, hogy ha a tár­sadalom gazdasági szervezete olyan, hogy ez lehetségessé válik. A burzsoáziát mint osztályt, le kell verni kíméletlenül, a termelési módot meg kell vál­toztatni, a kapitalista termelési módnak nem sza­bad lenni. Ennek ellenére azt mondom: a leg­határozottabban elítélem azokat, akik egyesek ellen követnek el erőszakot, leghatározottab­ban elítélem azokat, akik egyesek ellen okta­lanul el akarnak járni. A forradalomnak és a forradalmi érzésnek használnak, ha barbárság helyett emberségesen járnak el egyesek ellen. (Nagy taps.) Az osztállyal szemben kíméletlenséggel, az egyessel szemben a szocializmus értelmében és a marxizmus értelmében emberségesen és tisztességesen kell eljárni. (Taps.) Mit mond a marxizmus? Azt mondja a marxizmus és azt mondja a proletárdiktatúra: kezembe veszem az egész hatalmat és megsemmisítem a bur­zsoázia hatalmát és pedig megsemmisítem: úgy, hogy annak meg kell szűnnie mint burzsoá osztálynak, bele kell olvadnia a proletár tár­sadalomba. (Taps.) Meg kell szűnnie, mint osz­tálynak, nem szabad léteznie és elvtársaim, higgyék el, nincs oly munkás, aki a burzsoát sajnálná, mint burzsoát! Én a mai nagy munkástanács ülésén fontos­nak tartom, hogy ez a­ szó is elhangozzék. De NÉPSZAVA 1919 áprils

Next