Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)
1919-04-16 / 91. szám
f. M VÖRÖS Hadsereg fee jelentkezték életkorai*a zmié tekintet mélktt. tömegektől, eltávolodnak oly mértékben, hogytiszik, az ő akaratuk a tömeg akarata. (Igaz, így van!) Egészséges decentralizálásra van szükség, hogy minél több helyen érvényesüljön a proletariátus önkormányzata. De van egy megnyilvánulási fórum, egy hely, ahol a proletariátus összességének akarata megnyilvánul, amely akaratnak mindenki köteles magát alávetni. Ez a hely, elvtársaim, a Magyarországi Tanács köztársaim oroszágos kongresszusa. (Élénk helyeslés.) Nem lehet tehát azt hinni, hogy a budapesti kerületi munkástanácsok oly dolgokban intézkedhetnek, amely az egész ország proletariátusának érdekeit érinti. A munkástanács nem a párt, a párt nem a munkásanács. Ellenben valamennyien itt ma szocialistáik vagyunk, vagy nevezhetjük magunkat életm oly joggal kommunistáknak. (Viharos taps.) Valamennyien, kivétel nélkül, mert tudjuk, hogy a harmadik Internacionálé akaratnyilvánításához képest föl fogjuk venni ezt a pártelnevezést. (Viharos taps.) – Elvtársaim! Kijelentem azt, hogy nincs rá hatalom, ami engem a magam álláspontjától eltérítsen, kivéve egy meggyőzés, ha belátnám, hogy a marxizmus nem igaz, ezt pedig nem hiszem, hogy belátnám. Mondom, nincs hatalom, amely a magam álláspontjától, a magam bolseviki állláspontjától eltérítsen, de sohasem fogom elfelejteni azt, hogy én egy párthoz, egy családhoz, a kommunista proletár családhoz tartozom mindazokkal akik ebben a munkástanácsban itt ülnek. Azt a bizonyos sokat hangoztatott és a polgári társadalom által meg nem valósíthatott testvériséget itt mi magunk között,proletár dolgozók között meg kell, hogy valósítsuk. (Úgy van!) Ez egyik előföltétele annak, hogy mi dolgozó testület legyünk s nem fecsegő testület (Ugy van! Taps.) Elvtársaim! Én nem vagyok elvileg antiparlamentista, én historikusan nézem a dolgokat és belátom amit,hogy annak idején volt értelme, szükségszerv, volt a parlamenti módszernek is a kihasználása. Ezt értsük meg jól, mert Marx szintén ezen az állásponton volt annak idején. Ma azonban miért lett akadálya, végleges akadálya a parlamentarizmus a proletariátus fölszabadításának? Miért kellett fölrúgni a parlamentarizmust és helyére öt proletariátus osztályképviseletét munkásság és a földmíves-szegények tanácsának szervezetét fölépíteni. Azért elvtársaim, mert ami nem volt igaz annak idején, amikor megcsinálták a németek a gothai programot hogy a burzsoázia egy egységes reakcionárius tömeg, igaz lett az imperialista fejlődés folytán. Tehát szembeállott egy egységes reakcionáris tömeg a munkásosztállyal, egy másik egységes forradalmi tömeggel. Mi volt ennek a következménye? Teljesen kilátástalanná vált minden rábeszélés, minden parlamenti vita, nem lehetett kiszakítani a burzsoáziából egyes részeket abból a célból, hogy a burzsoáziának egymás közötti ellentéteit fölhasználhassuk arra, hogy bizonyos eredményeket érjünk el a proletariátus javára. " Íme, itt az értelme annak, hogy a munkástanácsokat miért kellett megcsinálni. A parlamentnek ilyeténképen üres fecsegő bódévá kellett változnia, maguk a burzsoázia teoretikusai is megállapították már ennek a rendszernek csődjét .... Azonban elvtársaim, ez azt jelenti, hogy itt a tanácsrendszerben azért tanácskozunk, mert itt meggyőzhet egyik is, másik is, mert tulajdonképen egy azonos osztálynak a szülöttje egy azonos osztálynak az érdekeit képviseli. Azt kívánom most, amikor a pártvezetőség nevében üdvözlöm önöket, hogy ez a Budapesti Munkástanács dolgozó és ne egy fecsegő testület legyen. S elvtársaim, amint kezdtem az előbbi ülésen, úgy most végzem azzal, hogy a nemzetközi proletárforradalom érdekében dolgozzunk! Éljen a nemzetközi proletárforradalom! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) A tapsvasiat elülte után Landler Jenő elvtárs mondotte a következőket: r_ _ Nincsen talán háromnegyed esztendeje sem annak, hogy itt Magyarországon törvénybe iktattak egy választójogi törvényt amely a proletár 1;'tus millióit kizárta a választójogból; talán hat, hete sincsenanunak, hogy itt a munkástanácson, a régi munkástanácson arról vitatkoztunk, hogy legyenek-e nemzetgyűlési választások, igen-e vagy nem, hogy lehet-e biztosítani a proletariátus többségét Magyarországon, igen-e vagy nem. ugyancsak ebbenaz időben, a régi munkástanácsban arról vitatkoztak itt, hogy hogyan lehetne Magyarországon a községi igazgatást megszabadítani a virilizmustól. S akkor igenok olyan fölszólaló volt aki azon a véleményen volt, hogy bizony nagyon nehéz Magyrarovsztlgon ezt megcsinálni. S íme, a proletárdiktatúra harmadik vagy a negyedik hetében a proletariátus egy nagyszerű forradalmi lendülettel a maga diktálta választójog alapján ideküld 500 embert s ez az 500 ember azt mondja, hogy így akarom, igy parancsolom s megtisztítja Magyarországot a kapitalizmustól. Elvtársak! Tulajdonképen ,semmi sem történt; egyszerűen a munkásság azt mondta, hogy megunta a pártközi szeretkezést, a gyakorlatba átültette a kommunista kiáltvány azon alapelvét, hogy a proletariátus csak önmagát szabadíthatja meg, megcsinálta ezen nagy elv alapján a maga forradalmát, kizárta a kapitalistákat, a kizsákmányolókat, a népbutitókat a választójogból, kezébe vette a hatalmat s míg az egyik kezével ledönti a kapitalizmust, a másik kezével építi a szocializmus várát Amikor így állunk, akkor nem sokat kell önöknek a munkástanács feladatáról beszélnem. Budapest központi munkástanácsa nem Budapesté, hanem az egész országé, mondhatnám ma: az egész világé. Hogy Budapest ipari proletariátusa nem tartja kezében a gyeplőt, ha nem lesz az eszmék terjesztője, akkor a proletárdiktatúra Magyarországon nem állhat fönn. Ebben a vonatkozásban tehát nemcsak a főváros tanácsát képezik önök, hanem képezik az egész ország tanácsát. Ebben a központi munkástanácsban van Budapest proletariátusának az elitje és itt vigyázni kell, nehogy túltengő bürokrácia legyen a fővárosban. Nem helyes dolog az egyik oldalról lerombolni a bürokráciát, a másik oldalon pedig a bürokrácia helyébe egy rosszabb bürokráciát ültetni. Feladata közzé tartozik a területén levő közvagyont pontosan leltározni, gondoskodni arról, hogy ezt a vagyont a kerületi tanácsok egységes elvek szerint kezeljék. A vagyonkezelésre a közvagyonnak rendszeres ellenőrzése útján felügyel. A művelődési és oktatásügy igazgatását külön művelési osztály útján végzi. Vezeti Budapesten az egészségügyi igazgatást, intézi a táplálkozás egészségügyét, gondoskodik arról, hogy az ártalmas anyagok a táplálkozásban föl ne használtassanak. Annak a sokszor lebecsült lekicsinyelt proletárnak meg kell mutatnia, hogy mikor oktatásról, művelődésről, egészsségügyről van szó, akkor a gyári munkás többet ér, mint az egyetemi tanár, mert több szíve, több lelke és több érzése van. (Úgy van! Taps!) Végeznie kell a gyermekvédelem ügyét. Végzi a gazdasági igazgatást egész Budapest területén, a lakásügyet, végzi a pénzügyi igazgatást a kerületekben folyó egyéb igazgatást, a Budapestre vonatkozó összes statisztikai adatok igazgatási teendőit nyilvántartja, végzi a bírói hatalmat abban mértékben, amely mértékben a tanácsalkotmány, illetőleg a Tanácsköztársaság őreáruháza, Budapest felé néz az egész világ. (Úgy van!) Budapest munkástanácsa most olyan, mint valamikor volt a moszkvai szovjet. Ha ezt önök a szívükbe vésik, akkor föl fogják építeni azt az épületet, amelyre büszkéje leszünk valamenynyien és a budapesti központi tanács. (Élénk éljenzés és taps.) Elmük bejelenti, hogy Todorovics elvtárs, aki az orosz szovjet köztársaság megbízásából Kievből röpült Budapestre, üdvözölni akarja a tanácsot. (Éljenzés és taps.) Todorovics elvtárs zajosan megtapsolt beszédét Szamuely elvtárs adta vissza magyarul. Todorovics kijelentette, hogy ő nem szónok, hanem katona, katonája a nemzetközi forradalomnak. (Éljenzés és taps.) Azért jött ide a Tanács Magyarországba, hogy legőszintébb és legörömteljesebb üdvözletét tolmácsolja Magyarország proletariátusa előtt, azt az üdvözletet, amelyet Oroszország forradalmi proletariátusa küld magyarországi proletártestvéreinek. (Éljenzés és taps.) Amikor Kievben első ízben olvasták az újságokban a hírt, hogy Magyarország proletariátusa megragadta a forradalom vörös zászlaját akkor csak nyomtatott szavaikként állott előtte ez a hír, most élő valóságként látja, hogy a magyarországi proletariátus a hatalmat a kezébe vette, hogy megsemmisítse a burzsoá hatalmát, most a legmélyebb lelkesedéssel eltelve üdvözli a magyarországi proletariátus forradalmát. Boldog vagyok mondottan, hogy szemlélője, szemtanúja és fültanúja lehetek Budapest proletariátusa első tanácsülésének. Éljen a vörös tanács-Magyarországi (Élénk éljenzés és taps.) A szavazás. Ferenczy Gyula, a szavazatszedő bizottság elnöke a bizottság nevében jelenti, hogy a hivatalos listára összesen 355 szavazatot adtak le. A hivatalos lista győzött, Bernhardt István megállapítja, hogy a választásoknál a jelölő bizottságok előtt nem a proletárság érdekei, hanem éppen ellenkezőleg, saját önös érdekeik lebegtek, ezeket tartották szem előtt (Nagy zaj és közbeszólások: Hallatlan!) Még cstaki arra akarom az elvtársak figyelmét fölhívni, hogy akik ma a Budapesti Munkástanács tagjai, ügyeljenek arra, hogy mindenkor a proletárság érdekeit tartsák legelsősorban szemük előtt és na a saját érdekeiket, ne önmagukat képviseljék. (Nagy zaj és közbeszólások.) A munkástanácsnak, amikor kukásokat rekvirálunk, az a kötelessége, hogy legelőször is a dolgozó proletárok közül azokat helyezze el, akiknek nincs lakásuk vagy akiknek lakatatlan lakásuk van. Eddig azonban ez nem így történt, sőt éppen ellenkezőleg, azok az elvtársak mentek új lakásokba, akiknek máris tisztességes, megfelelő lakásuk volt. Az ilyesmitől ezentúl tartózkodjunk és legelőször is a Mexikóban és a Tripoliszban lakó elvtársakat helyezzük el lakásokba. Grósz L. az I. kerületi Munkástanács nevében határozati javaslatot terjeszt elő, hogy ne tűrjék tovább azt, hogy a henyélők és nem dolgozók még továbbra is élvezzék a proletárság véres verejtéke árán megszerzett eddigi jogaikat és nem tudni mi módon szerzett holmi szak- és pártszervezeti könyvecskékkel és igazolványokkal úgy az élelmiszer, valamint a ruházati és egyéb cikkek bevásárlásánál és lakásbizottságok előtt még mindig a leghangosabb követelők legyenek. Itt cselekedni kell, mégpedig a diktatúra legnagyobb erélyével a burzsoáziával szemben. Határozza el a központi tanács, hogy minden ,a szakszervezeti tanács által elismert szakszervezeti tag kapjon egy munkalapot, amely munkalap az összes kedvezmények igénybevételére jogosít, továbbá utasítsa a központi tanár és a kerületi intézőbizottságokat hogy állítson föl egy nyomozó, azaz ellenőrző bizottságot, amely a kerületben levő élelmiszer, valamint más cikkek elárusítóhelyeit a vendéglőket szállodákat a színházaikat, a fürdőket és a közlekedési eszközöket ellenőrizze és a rendelet ellen vétőket a proletárdiktatúra legnagyobb szigorával büntette. Weltner elvtárs indítványára a javaslatot az intézőbizottsághoz utasították, amely a legközelebbi ülésen javaslatot tesz. Zacharias László azt hangoztatja, hogy a fiatalok nem a siránkozásiban a zsurnnak kimerülni, hanem a cselekvésben. Donáth Faitry és kiemeli az egielszségügy fedem megoldandó feladatokat Hirossik János indítványozza, hogy az intéző bizottság és a kerületi intéző bizottságok szerdán üljenek össze és állapítsák ane® hatáskörüket s hogy a megválasztott de az igazolásnál kirúgott méltatlan egyének helyébe a kerületi munkástanácsok válasszanak megbízható elvtársaikat. Az indítvány elfogadása után Weltner elvtárs záróbeszédében a következőket mondotta: Azt mondta Kun Béla elvtárs és még többen, hogy nem szabad szentimentálisnak tenni. Én kijelentem, hogy nem vagyok szentimentális. A burzsoáziát mint osztállyt, mint intézményt utálom, mert bűnös mindeni dolgában, mert kegyetlen és részvétlen volt Aki a munkásosztállyal együtt nőtt föl, aki látta, hogy a munkássággal mit cselekedett a burzsoázia, aki ismeri a gyárakat, aki ismeri a munkláklakásokat, a bányákat és aki ismeri általában a proletariátus életmódját, az sohasem lehet szentimentális, könyörületes, ha arról van szó, hogy a burzsoázia ellen eljárjunk. Ellenben ismerem a marxizmust némileg és tudom és talán Kun Béla elvtársain és többen is úgy értelmezik, hogy a burzsoázia ellen, mint osztály ellen kell kíméletlenül eljárni s ahol látjuk egyetlen módját és lehetőségét annak, hogy a kapitalizmus ismét életre akar kelni, ismét gyökeret akar verni, azt irgalmatlanul el kell pusztítani. Ellenben azt mondja a marxizmus: a burzsoá -ügy lesz burzsoá a kapitalista úgy lesz kapitalista, hogy ha a társadalom gazdasági szervezete olyan, hogy ez lehetségessé válik. A burzsoáziát mint osztályt, le kell verni kíméletlenül, a termelési módot meg kell változtatni, a kapitalista termelési módnak nem szabad lenni. Ennek ellenére azt mondom: a leghatározottabban elítélem azokat, akik egyesek ellen követnek el erőszakot, leghatározottabban elítélem azokat, akik egyesek ellen oktalanul el akarnak járni. A forradalomnak és a forradalmi érzésnek használnak, ha barbárság helyett emberségesen járnak el egyesek ellen. (Nagy taps.) Az osztállyal szemben kíméletlenséggel, az egyessel szemben a szocializmus értelmében és a marxizmus értelmében emberségesen és tisztességesen kell eljárni. (Taps.) Mit mond a marxizmus? Azt mondja a marxizmus és azt mondja a proletárdiktatúra: kezembe veszem az egész hatalmat és megsemmisítem a burzsoázia hatalmát és pedig megsemmisítem: úgy, hogy annak meg kell szűnnie mint burzsoá osztálynak, bele kell olvadnia a proletár társadalomba. (Taps.) Meg kell szűnnie, mint osztálynak, nem szabad léteznie és elvtársaim, higgyék el, nincs oly munkás, aki a burzsoát sajnálná, mint burzsoát! Én a mai nagy munkástanács ülésén fontosnak tartom, hogy ez a szó is elhangozzék. De NÉPSZAVA 1919 áprils