Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)
1919-04-16 / 91. szám
8 A lakásegy uj rendje. *: 72 lakások tat&VGzczsalnak ellenSwséizc, — Efoeftv*-'tz&giZfc a találStafwelyaket, — a lakásiSxewkea&kkel. — 71 sztállókban és penziókban való wckvlvfáldísok, A Központi Lakásbiztonságon lázas igyekezettel folyik tallakásbevallási ivek földolgozása és az üres és rekvirálásra alkalmas lakások kataszterének a megállapítása. Ezzel párhuzamosan a kerületi lakásbizottságok a lakásigények kérelmeinek ezreit vizsgálják fölül és már most is megállapítható, hogy az eddig bejelentett igényeknek több mint 75 százaléka jogosulatlan.Minden remény megvan arra, hogy a jogosult lakásigényeket rövid időn belül teljes mértékben sikerülni fog kielégíteni. Ebből a célból a Kispest—Wekerletelep-i, úgyszintén a pestszentlőrinci megkezdett munkásházak továbbépítését a tegnapinap folyamán elrendelték. A munkálatoknak néhány héten belül való befejezésével mintegy ezer lakás áll majd a jogos lakásigiény-tőfe rendelkezésére. A bútorkérdés rendezésére szintén megvetettek az intézkedéseik és a központi bútorelosztó hivatal a közeli napokban remélhetőleg már munkához láthat. A mai napon kiáltott safákügyi rendeletk a következők: IX. számú parancs. A kerületi munkás- és katonatanácsok lakásbizottságai haladéktalanul gondoskodjanak, hogy a náluk bejelentett tatarozási munkálatok ellenőrzésére bizottságok menjenek ki a helyszínére és állapítsák meg az átalakítási és tatarozási munkálatok szükségességét. Ezt az ellenőrzést lehetőleg szakemberek végezzék. A munkálatok iránti előterjesztések a Központi Lakásbiztossághoz intézendők, mely az építési direktórium útján gondoskodni fog arról, hogy a munkálatok minél gyorsabban megkezdődhessenek és elvégeztessenek. A kerületi lakásbiztosságok lehetőleg igyekezzenek a kerületükben levő nyersanyagokat és szerszámokat fölkutatni és azt a Központi Lakásbiztossághoz bejelenteni. Úgyszintén fölhívunk mindenkit, akiknek elrejtett építőanyagokról vagy szerszámokról tudomása van, hogy ezt hozzánk bejelentse. Budapest, 1915 április 15. Szamuely Tibor s. k. Vágó Béla s. k. népbiztosok. X számú narancs. A szervezett munkásság lakásínségének részbeni enyhítésére elrendeljük, hogy a főváros területén levő 29 magántalálkahely és 25 titkos találkahely a rendőrségi nyilvántartó adatai alapján haladéktalanul elrekviráltassék és a jogosult, lakásigénylők rendelkezéére bocsáttassák. Budapest, 1919 április 15. Szamuely Tibor, e. k. Vágó Béla., s. k. népbiztosok, XI. számú parancs. Miután ismételten előfordult, hogy legszigorúbb itézkedéseink és figyelmeztetéseinek dacára is egyes gonosztevők lakásüzérkedéseikkel még mindig nem hajlandók fölhagyni, megparancsoljuk, hogy mindazokat, akik lakásigényeikkel egyszerre több kerületi lakásbizottsághoz fordulnak, haladéktalanul letartóztassák és forradalmi törvényszék elé állítsák. A szélhámosok legtöbbje olyképen igyekszik kijátszani rendelkezéseinket, hogy az egyik lakásbizottságtól, amely jogosulatlan kérelmét már elutasította, hasonló kérelemmel egy másik lakásbizottsághoz fordul. Ennek a visszaélésnek is meggátlására megparancsoljuk, hogy ezentúl mindenki csakis a saját, kerületének lakásbizottságához fordulhat lakásigénylési keretemmel. Budapest, 1919 áprlis 15. Szamuely Tibor, s. k. Vágó Béla, s. k. népbiztosok. * Rendelet valamennyi munkás- és katonatanács lakásbizottságához. Szállodákban és penziókban csak a szállók, penziók és étkező üzemek országos biztossága (Vámházkozút, Nádor-szálló) útján lehet bárkit beszállásolni. Ezen helyekre tehát a föntkievezett országos biztosság hozzájárulása nélkül semmiféle hatóságnak vagy intézménynek senkit elhelyezni nem szabad. Amennyiben a kerületi munkás- és katonatanácsok lakásbizottságainak sürgős esetben föltétlenül szállodai vagy penziószobára van szüksége, telefonon az országos szállodai, penzió- és étkezőbiztosság szobanyilvántartó irodájához kell fordulni (József 22—70), amely iroda a rendelkezésére álló szobákból ármegtérítés kötelezettsége mellett szobát utal ki. HEPSEAPA Aik jelen remdeletünk ellen vétenek, forradalmi törvényszék elé ikerülnek. Budapest, 1939 április 15. Szamuely Tibor, e. k. Vágó Béla, s. i. népbiztosok. As I. kerUSeSSssies hSifSISgyel Sl tartoznak e hő 16-án, de hztán Ifszfulvatalufinál megjelenni, hogy a plakátokat átvegyék. HÍREK. * *: Levelek érkeznek hozzánk a szerkesztőségire. Napnap után csodálkozó, meglepett, örömteli leveleket hoz a posta, amelyek a népbiztosságaik egy-egy nagyszerű intézkedése után az emberek szívéből kikívánkoznak. A legutóbb a virágok védelmére hozott rendeletet a főváros népbiztossága. Plakátok, újsághírek állították meg az embert és fízisébe döbbent mindenkinek a szó: „Proletárok, vigyázzatok a virágokra!" És erre levelek jöttek és írják: — Kérem, mi olvastuk a rendeletet a virágok védelméről és nekünk meg kell mondanunk, hogy mi, akik a proletárdiktatúrától reszkettünk eddig, mi hinni kezdün a proletariátus diktatúrájában. Kérem, mi megvalljuk, hogy a diktatúra kimondása után Dantonra, Maratra, Robespierre és a gilotinra gondoltunk, vérbosszútól féltünk és remegtünk, de látjuk és boldogan látjuk, hogy ez a diktatúra még a virágokra is vigyáz, még a falira is gondol, hogyan bántana ez védtelen embereket. Mi olvastuk nap-nap után a népbiztosságok rendeleteit, bár némelyike érzékenyen érintett bennünket, mégis be kell vallanunk, azok a rendeletek igazságosak voltak és igazságtalanságokat tettek jóllá. És meg kell vallanunk mégis, a virágaidról szóló rendelet nyugtatott meg bennünket legjobban, mert abból azt éreztük, hogy akik most kezükben tartják a sorsunkat, olyan emberek, akiknek szívük van. Kertészek ők, akik a virágot, a fát védik és irtják a gyomot, az emberiség nagy kertjéből is bizonyára a gazt fogják kiirtani estepán és kegyesek lesznek a virághoz. Bizony, bizony. A hitetlenek, a kétkedők, az ellenségek lassanként csebekapnak, ámulva és csodálkozva néznek felénk, nézik a mi tiszta országunkat, ami csak nekik új és csodálatos — minekünk hitünk volt. Mi hittünk a kommunizmusban és hiszünk a hozzá vezető egyetlen útban, a proletárdiktatúrában és hinni fog nemsokára Európa egész népe, mert futótűzként terjed az ige és futótűzként terjed a hit a vérnélküli, az emberséges proletárdiktatúráról. Nem élnek nyílt utcákon, nem rabolnak, nem szedik le az emberekről a ruhát, nem fosztogatnak — mint ahogy az orosz forradalom elején hazug polgári hírforrások közölték —, de törvényt ülnek, régi rablások jogfosztások és embertelenségek fölött és egy új, magasabb etika törvényei szerint jóvá teszik, amit a régi rend vétett. Ne csodálkozzatok tehát embertársaim, ha azt olvassátok, hogy a színházakban a proletároknak játszanak, ha azt olvassátok, hogy a proletár gyereknek adják a mesét, a muzsikát és a verset, a virágot, ha zárt kerteket, szigeteket, színházakat nyitnak meg a proletár gyermeke előtt; ne csodálkozz, ha azt olvasod, hogy fürdetik, fésülik, öltöztetik a mi gyerekeinket, a fogacskáit gondozzák, a testét, a lelkét féltő kezek ápolják, óvják; ne csodálkozz, mert ez a világon a legtermészetesebb. Most olyan diktatúra van, amely öröm és megváltás mindannyiunknak, egy-két férges, régi fa kivételével, — de hát hadd hulljon a férgese. Az épek, a frissek, a virágok, virágozni fognak a proletárok országában és a szépségek — mint egy sziget — emelkednek ki majd a munka tengeréből. Emberek, ne csodálkozzatok!... * * — A Magyar Tudományos Akadémia sorsa. A forradalom robogó gyorsvonatán száguldva el is feledtük, hogy Magyar Tudományos Akadémia is van a világon. A dolgozó emberek társadalmának különben soha sem volt köze ehhez a különös intézményhez. Dobos fejű öregek és pimaszul stréberkedő kevésbé öregek voltak tagjai az Akadémiának, akik megtették egymásnak azt a szívességet, hogy tudósnak ismerte el egyik a másikat, nem törődve azzal, hogy más ügy sem hitte el ezt róluk. A „tudósok" azután fölosztották maguk közt a tudományos állásokat, a pályadíjakat és féltő gonddal őrködtek, nehogy egyetlen igazi tehetség is levegőhöz, az alkotó munka lehetőségéhez juthasson ebben az országban. Névleg a tudomány ápolása, a tudományos munka előmozdítása volt az Akadémia célja, de amit cselekedett, az az igazi tudományosság minden kiütköző kis csírájának irgalmatlan kiirtása volt. Az Akadémia konzervatív múmiái mindig a régi rend, a leggonoszabb osztályuralom oszlopai voltak, az igazi tudomány pedig örökké az igazságot kutatja és hirdeti, ezért ő volt a tudomány és az Akadémia — tűz és víz. Éppen igy voltak az akadémikusok a szépirodalommal is: az utat, az igazat, a valódi művészetet erkölcstelennek bélyegezték, tűzzel-vassal üldözték. Nek a Berzeviczy Albertek voltak a legnagyobb tudósok és a Vargha Gyulák az igazi költők. Becsületes tudós és művész már régóta a legnagyobb szégyennek tartotta volna az Akadémia díjaira való pályázást és bsz erre csak Drégely Gáborok, elkeseredett vidéki tanárok és iskolai önképzőkörök költői adták rá fejüket. Így éldegéltek a maguk kis körében a nagyképű, üresfejű öregek és a stréber, gerinctelen kevésbé öreg áltudósok és mi egészen meg is feledkeztünk volna róluk, ha mostansal nem kerültek volna napirendre — ufajijára —, hogy a közoktatásügyi népbiztosság egy rendelete végképp befalazta őket kriptájukba. A rendelet fölfüggesztette az Akadémiamunkásságát", az elnökséget és titkárságot minden hivatalos ténykedésből kizárja s az adminisztráció vitelét az irodaigazgatóra bizta. Azután majd jön az újjászervezés, amely az Akadémia vagyonát és minden fölszerelését az igazi tudomány szolgálatába fogja állítani. Gyuris illat *IwrotTgOaxKppan kfkffi. CtorSIraeerkw,tőhöz.) A Népszavában +—5 héttel ezelőtt a malerek között egy kiesemény jelent meg, amelyben a Magyar Olaj- és Csiripari Központ Szappanelosztó Irodája (Budapest, VI. Váci-körút 33) borotválószappant ajánl azoknak a proletár elvtársaknak, akik otthon borotválkoznak és akik eziránt egy válaszos levelezőlappal, amelyen pontos címüket föltüntetik, hozzájuk fordulnak. Több ezer elvtársammal együtt én is azon halandók közé tartozom, akik közölték a pontos címüket a nevezett szappanelosztó Irodával, abban a reményben, hogy négy évi nélkülözés után végre hozzájuthatok egy darab jó borotválószappanhoz. Vártam is a szappanra öt hét óta türelmesen, abban a hiszemben, hogy talán azért nem jön, mivel elvtársaim oly tömegesen jelentkeztek érte, hogy nem győzik a gyártását vagy a szétküldését eszközölni. Ebbeli föltevésemben azonban, úgy látszik, csalódtam. Legalább ezt a látszatot kelti az a körülmény, hogy a szappanelosztó iroda újabb közleményt bocsátott világgá a Népszava szombati számában, amelyben ismét melegen ajánlja elvtársaim figyelmébe a borotválószappanát. Most már kezd érdekelni egy kissé a dologt, hogy mi szükség van újabb fölhívásra addig, most az előző kérelmeket sem intézték el? Erre volnék kíváncsi. Nekem ugyan alapos a gyanúm, hogy ha addig nem borotválkozunk, míg ezt a borotválószappant a szappanelosztó irodától meg nem kapjuk, Allah igen hosszúra növeszti meg a mi szakállunkat. (Ahiás.) — Nem zörög a harasztok nélkül. Még február 6-án megrittuk pázmándi postaiesternőt, amiért — hir szerint - példányonként 4 fillért követelt a Népszava kézbesítéséért. Utóbb megcáfolták a hírt és mi készségesen helyt adtunk a cáfolatnak. Most illetékes helyről értesítenek bennünket, hogy a hivatalos vizsgálat is tisztázta a postamesternőt, aki 48 évi szolgálata alatt kötelességét mindig lelkiismeretes pontossággal teljesítette és a lakosság körében közszeretetnek örvend. Ellenben tény, hogy egyik Apszava-előfizető leánya előtt, a februári előfizetési díj föladása alkalmával kijelentette, hogy „ezután minden újság után 4 fillér kézbesítési díjat kell fizetni". Ebből a meggondolatlan beszédből, tehát nem éppen alaptalanul, kerekedett a mi hírünk. Hír hadifoglyokról. Dr. Hidján Gézától Kabulból érkezett és nevezett által 1918 december 18-án írott híradás alapján értesítjük Szobonya Istvánnét (Sajógömör), Fürtön Jánosnét (Torda, Torda megye), Fazekas Istvánnét (Magyarcserje, Torontál megye), Hujber Jánosnét (Lajtény, Csanádmegye), Kovács Imrénét (Kispereg, Csanádmegye), Andreicsa Tódornét (Battonya, Csanádmegye), Frank Antalnét (Kossuthfalva, Temes megye) férjeik felöl, Farkas Jánost (Vasvár, Káptalan utca) fia felől, Jablonczi Máriát (Gömörpányit) Jablonczi Pál felől, hogy hozzátartozóik élnek, egészségesek és mint internáltak Kabul városban (Afganistán tartományban) várják a szabadulást. Arra kérik hozzátartozóikat, hogy írjanak nekik a következő címre: Pes'awar (Indien) Posterestante. E városba mennek, mihelyt elbocsátják őket. IM9 api®»