Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)

1919-04-16 / 91. szám

8 A lakásegy uj rendje. *: 72 lakások tat&VGzczsalnak ellenSwséizc, — Efoeftv*-'tz&giZfc a találStafwelyaket, — a lakásiSxewkea&kkel. — 71 sztállókban és penziókban való wckvl­vfáldí­sok, A Központi Lakásbiztonságon lázas igyekezet­tel folyik ta­llakásbevallási ivek földolgozása és az üres és rekvirálásra alkalmas lakások ka­­­taszterének­ a megállapítása. Ezzel párhuzamo­san a kerü­leti lakásbizottságok a lakásigény­ek kérelmeinek ezreit vizsgálják fölül és már most is megállapítható, hogy az eddig bejelentett igényeknek több mint 75 százaléka jogosulatlan.­­Minden remény meg­van arra, hogy a jogosult lakásigényeket rövid időn belül teljes mértékben sikerülni fog kielégíteni. Ebből a célból a Kis­pest—Wekerletelep-i, úgyszintén a pestszentlő­rinci megkezdett munkásházak­ továbbépítését a tegnapi­­nap folyamán elrendelték. A munká­latoknak néhány héten belül való befejezésével mintegy ezer lakás áll ma­jd a jogos la­kásigiény-tőfe rendelkezésére. A bútorkérdés rendezésére szintén megvetet­tek az intézkedéseik és a központi bútorelosztó hivatal a közeli napokban remélhetőleg már munkához láthat. A mai napon ki­áltott saf­ákügyi rendeletk­ a következők: IX. számú parancs. A kerületi munkás- és katonatanácsok lakás­bizottságai haladéktalanul gondoskodjanak, hogy a náluk bejelentett tatarozási munkálatok ellenőrzésére bizottságok menjenek ki a hely­színére és állapítsák meg az átalakítási és ta­tarozási munkálatok szükségességét. Ezt az el­lenőrzést lehetőleg szakemberek végezzék. A munkálatok iránti előterjesztések a Központi Lakásbiztossághoz intézendők, mely az építési direktórium útján gondoskodni fog arról, hogy a munkálatok minél gyorsabban megkezdőd­hessenek és elvégeztessenek. A kerületi lakás­biztosságok lehetőleg igyekezzenek a kerületük­ben levő nyersanyagokat és szerszámokat föl­kutatni és azt­ a Központi­ Lakásbiztossághoz bejelenteni. Úgyszintén fölhívunk mindenkit, akiknek elrejtett építőanyag­okról vagy szer­számokról tudomása van, hogy ezt hozzánk be­jelentse. Budapest, 1915 április 15. Szamuely Tibor s. k. Vágó Béla s. k. népbiztosok. X számú narancs. A szervezett­ munkásság­ lakásínségének rész­beni enyhítésére elrendeljük, hogy a főváros területén levő 29 magántalálkahely és 25 tit­kos találkahely a rendőrségi nyilvántartó ada­tai alapján haladéktalanul elrekvirált­as­sék és a jogosult, lakásigény­lők rendelkezéére bo­csáttassák. Budapest, 1919 április 15. Szamuely Tibor, e. k. Vágó Béla., s. k. népbiztosok, XI. számú parancs. Miután ismételten előfordult, hogy legszigo­rúbb itézkedéseink és figyelmeztetéseinek da­cára is egyes gonosztevők lakásü­zérkedéseikkel még mindig nem hajlandók föl­hagyni, megpa­rancsoljuk, hogy mindazokat, akik lakásigé­nyeikkel egyszerre több kerületi lakásbizott­sághoz fordulnak, haladéktalanul letartóztassák és forradalmi törvényszék elé állítsák. A szélhámosok legtöbbje olyképen igyekszik kijátszani rendelkezéseinket, hogy az egyik la­kásbizottságtól, amely jogosulatlan kérelmét már elutasította, hasonló kérelemmel egy má­sik lakásbizottsághoz fordul. Ennek a vissza­élésnek is meggátlására megparancsol­juk, hogy ezentúl mindenki csakis a saját, kerületének lakásbizottságához fordulhat lakásigénylési ke­retemmel. Budapest, 1919 áprlis 15. Szamuely Tibor, s. k. Vágó Béla, s. k. népbiztosok. * Rendelet valamennyi munkás- és katona­tanács lakásbizottságához. Szállodákban és penziókban csak a­ szállók, penziók és étkező üzemek országos biztossága (Vámházkozút, Nádor-szálló) útján lehet bár­kit beszállásolni. Ezen helyekre tehát a fönt­kievezett országos biztosság hozzájárulása nél­kül semmiféle hatóságnak vagy intézménynek senkit elhelyezni nem szabad. Amennyiben a kerületi munkás- és katona­tanácsok lakásbizottságainak sürgős esetben föltétlenül szállodai vagy penziószobára van szüksége, telefonon az országos szállodai, pen­zió- és étkezőbiztosság szobanyilvántartó iro­dájához kell fordulni (József 22—70), amely iroda a rendelkezésére álló szobákból ármeg­térítés kötelezettsége mellett szobát utal ki. HEPSEAPA Aik jelen remdeletünk ellen vétenek, forra­dalmi törvényszék elé ikerülnek. Budapest, 1939 április 15. Szamuely Tibor, e. k. Vágó Béla, s. i­. népbiztosok. As I. kerUSeS­Sssies hSifSISgyel Sl tar­toznak e hő 16-án, de hztán Ifszfu­lva­talufinál megjelenni, hogy a plakáto­­­kat átvegyék. HÍREK. * *: Levelek érkeznek hozzánk a szerkesztőségire. Nap­nap után csodálkozó, meglepett, örömteli le­veleket hoz a posta, amelyek a népbiztossá­gaik egy-egy nagyszerű intézkedése után az emberek szívéből kikívánkoznak. A legutóbb a virágok védelmére hozott rendeletet a főváros népbiztossága. Plaká­tok, újsághírek állították meg az embert és fízisébe döbbent mindenkinek a szó: „Prole­tárok, vigyázzatok a virágokra!" És erre le­velek jöttek és írják: — Kérem, mi olvastuk a rendeletet a virá­gok védelméről és nekünk meg kell monda­nunk, hogy mi, akik a proletárdiktatúrától reszkettünk eddig, mi hinni kezdün­­ a pro­letariátus diktatúrájában. Kérem, mi meg­valljuk, hogy a diktatúra kimondása után Dantonra, Maratra, Robespierre és a gilo­tinra gondoltunk, vérbosszútól féltünk és re­megtünk, de látjuk és boldogan látjuk, hogy ez a diktatúra még a virágokra is vigyáz, még a falira is gondol, hogyan bántana ez védtelen embereket. Mi olvastuk nap-nap után a népbiztosságok rendeleteit, bár néme­lyike érzékenyen érintett bennünket, mégis be kell vallanunk, azok a rendeletek igazsá­gosak voltak és igazságtalanságokat tettek jóllá. És meg kell vallanunk mégis, a virá­gaidról szóló rendelet nyugtatott meg ben­nünket legjobban, mert abból azt éreztük, hogy akik most kezükben tartják a sorsun­kat, olyan emberek, akiknek szívük van. Kertészek ők, akik a virágot, a fát védik és irtják a gyomot, az emberiség nagy kertjé­ből is bizonyára a gazt fogják kiirtani estepán és kegyesek lesznek a virághoz. Bizony, bizony. A hitetlenek, a kétkedők, az ellenségek lassanként csebekapnak, ámulva és csodálkozva néznek felénk, nézik a mi tiszta országunkat, ami csak­ nekik új és csodálatos — minekünk hitünk volt. Mi hit­tünk a kommunizmusban és hiszünk a hozzá vezető egyetlen útban, a proletárdiktatúrá­ban és hinni fog nemsokára Európa egész népe, mert futótűzként terjed az ige és futó­tűzként terjed a hit a vérnélküli, az embersé­ges proletárdiktatúráról. Nem élnek nyílt utcákon, nem rabolnak, nem szedik le az emberekről a ruhát, nem fosztogatnak — mint ahogy az orosz forradalom elején ha­zug polgári hírforrások közölték —, de tör­vényt ülnek, régi rablások jogfosztások és embertelenségek fölött és egy új, magasabb etika törvényei szerint jóvá teszik, amit a régi rend vétett. Ne csodálkozzatok tehát embertársaim, ha azt olvassátok, hogy a színházakban a prole­tároknak játszanak, ha azt olvassátok, hogy a proletár gyereknek adják a mesét, a muzsikát és a verset, a virágot, ha zárt kerteket, szige­teket, színházakat nyitnak meg a proletár gyermeke előtt; ne csodálkozz, ha azt olvasod, hogy fürdetik, fésülik, öltöztetik a mi gyere­keinket, a fogacsk­áit gondozzák, a testét, a lelkét féltő kezek ápolják, óvják; ne csodál­kozz, mert ez a világon a legtermészetesebb. Most olyan diktatúra van, amely öröm és megváltás mindannyiunknak, egy-két férges, régi fa kivételével, — de hát hadd hulljon a férgese. Az épek, a frissek­, a virágok, virágozni fognak a proletárok országában és a szépsé­gek — mint egy sziget — emelk­ednek ki majd a munka tengeréből. Emberek, ne csodálkozzatok!... * * — A Magyar Tudományos Akadémia sorsa. A forradalom robogó gyorsvonatán száguldva el is feledtük, hogy Magyar Tudományos Aka­démia is van a világon. A dolgozó emberek társadalmának különben soha sem volt köze ehhez a különös intézményhez. Dobos fejű öre­gek és pimaszul stréberkedő kevésbé öregek voltak tagjai az Akadémiának, akik megtették egymásnak azt a szívességet, hogy tudósnak ismerte el egyik a másikat, nem törődve azzal, hogy más ügy sem hitte el ezt róluk. A „tudó­sok" azután fölosztották maguk közt a tudomá­nyos állásokat, a pályadíjakat és féltő gonddal őrködtek, nehogy egyetlen igazi tehetség is levegőhöz, az alkotó munka lehetőségéhez jut­hasson ebben az országban. Névleg a tudomány ápolása, a tudományos munka előmozdítása volt az Akadémia célja, de amit cseleked­ett, az az igazi tudományosság minden kiütköző kis csírájának irgalmatlan ki­irtása volt. Az Akadémia konzervatív múmiái mindig a régi rend, a leggonoszabb osztály­uralom oszlopai voltak, az igazi tudomány pe­dig örökké az igazságot kutatja és hirdeti, ezért ő volt a tudomány és az Akadémia — tűz és víz. Éppen igy voltak az akadémikusok a szépiro­dalommal is: az utat, az igazat, a valódi művé­szetet erkölcstelennek bélyegezték, tűzzel-vas­sal üldözték. Ne­k a Berzeviczy Albertek vol­tak a legnagyobb tudósok és a Vargha Gyulák az igazi költők. Becsületes tudós és művész már régóta a legnagyobb szégyennek tartotta volna az Akadémia díjaira való pályázást és bsz erre csak Drégely Gáborok, elkeseredett vidéki tanárok és iskolai önképzőkörök költői adták rá fejüket. Így éldegéltek a maguk kis körében a nagy­képű, üresfejű öregek és a stréber, gerinctelen kevésbé öreg áltudósok és mi egészen meg is feledkeztünk volna róluk, ha most­ansal nem kerültek volna napirendre — ufajijára —, hogy a közoktatásügyi népbiztosság egy rendelete végképp befalazta őket kriptájukba. A rendelet fölfüggesztette az Akadémia­­munkásságát", az elnökséget és titkárságot minden hivatalos ténykedésből kizárja s az adminisztráció vite­lét az irodaigazgatóra bizta. Azután majd jön az újjászervezés, amely az Akadémia vagyonát és minden fölszerelését az igazi tudomány szol­gálatába fogja állítani. Gyuris illat *­IwrotTgOaxKppan kfk­ffi. CtorSI­­­raeer­kw,tőhöz.) A Népszavá­ban +—5 héttel ezelőtt a malerek között egy kiesemény jelent meg, amelyben a Magyar Olaj- és Csiripari Központ Szappanelosztó Irodája (Buda­pest, VI. Váci-körút 33) borotválószappant ajánl azoknak a proletár elvtársaknak, akik otthon borotválkoznak és akik eziránt egy válaszos levelezőlappal, amelyen pontos címü­ket föltüntetik, hozzájuk fordulnak. Több ezer elv­társammal együtt én is azon halandók közé tartozom, akik közölték a pontos címüket a nevezett szappanelosztó Irodával, abban a reményben, hogy négy évi nélkülözés után végre hozzájuthatok egy darab jó borotválószappan­hoz. Vártam is a szappanra öt hét óta türelmesen, abban a hiszemben, hogy talán azért nem jön, mivel elvtársaim oly tömegesen jelentkeztek érte, hogy nem győzik a gyár­tását vagy a szétküldését eszközölni. Ebbeli föltevésem­ben azonban, úgy látszik, csalódtam. Legalább ezt a lát­szatot kelti az a körülmény, hogy a szappanelosztó iroda újabb közleményt bocsátott világgá a Népszava szombati számában, amelyben ismét melegen ajánlja elvtársaim figyelmébe a borotválószappanát. Most már kezd érde­kelni egy kissé a dologt, hogy mi szükség van újabb föl­hívásra addig, most az előző kérelmeket sem intézték el? Erre volnék kíváncsi. Nekem ugyan alapos a gyanúm, hogy ha addig nem borotválkozunk, míg ezt a borotváló­szappant a szappanelosztó irodától meg nem kapjuk, Allah igen hosszúra növeszti meg a mi szakállunkat. (Ah­i­ás.) — Nem zörög a haraszt­ok­ nélkül. Még február 6-án me­gr­ittuk­­­ pázmándi postai­esternőt, amiért —­ hir sze­rint - példányonként 4 fillért követelt a Népszava kéz­besítéséért. Utóbb megcáfolták a hírt és mi készségesen helyt adtunk a cáfolatnak. Most illetékes helyről é­rtesí­tenek bennünket, h­ogy a hivatalos vizsgálat is tisztázta a postamesternőt, aki 48 évi szolgálata alatt kötelességét mindig lelkiismeretes pontossággal teljesítette és a lakos­ság körében közszeretetnek örvend. Ellenben tény, hogy egyik A­pszava-előfizető leánya előtt, a februári előfizetési díj föladása alkalmával kijelentette, hogy „ezután min­den újság után 4 fillér kézbesítési díjat kell fizetni". Eb­ből a meggondolatlan beszédből, tehát nem éppen alapta­lanul, kerekedett a mi hírünk.­­ Hír hadifoglyokról. Dr. Hidján Gézától Kabulból ér­kezett és nevezett által 1918 december 18-án írott híradás alapján értesítjük Szobonya Istvánnét (Sajógömör), Für­tön Jánosnét (Torda, Torda megye), Fazekas Istvánnét (Magyarcserje, Torontál megye), Hujber Jánosnét (Laj­tény, Csanádmegye), Kovács Imrénét (Kispereg, Csanád­megye), Andreicsa Tódornét (Battonya, Csanádmegye), Frank Antalnét (Kossuthfalva, Temes megye) férjeik felöl, Farkas Jánost (Vasvár, Káptalan­ utca) fia felől, Jablonczi Máriát (Gömörpányit) Jablonczi Pál felől, hogy hozzátar­tozóik élnek, egészségesek és mint internáltak Kabul vá­rosban (Afganistán tartományban) várják a szabadulást. Arra kérik hozzátartozóikat, hogy írjanak nekik a követ­kező címre: Pes'­awar (Indien) Posterestante. E városba mennek, mihelyt elbocsátják őket. IM9 api®»

Next