Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)

1919-04-01 / 77. szám

tot éa felpe­rrel, erőszakkal is szembefordulni titokkal, akik ötödik éve a tőkések nagyobb profitjáért a halál árkaiba kergetik őket. Nem imperialista háború, hanem osztályharc, nem osrtály együttműködés a burzsoázia nagyobb profitjáért hanem világforradalom. — ez az egyetlen kivezető út abból a rettentő, véres, füstölgő káoszból, amelybe a nemzetközi kapi­talizmus négy éves rablóha­djárata döntötte a válásrot As Trocz­án magyar Tanácshatalom minden erejével támogatja ezt a harcot. Nem a területi Integritás a jelszó, ez a gyűlöletes, re­akciós frázis. A Vörös Hadsereg, amelynek másolt.f alá ezrével sereg­lenek a proletárok, a Tan­ácshatalmat védi és a proletárdiktatúra kemény ökla akar lenni kifelé és befelé. Azért boreai, hogy a bánya, a gyár, a ház, forgalmi esskö®, agrg kereskedelem, nagyüzem köz­tulajdon legyem mindenfitt és szerte a világon m''«süőnjé­t az osztályelnyofltás, kizsákmányo­lás, a proletariátus önrendelkező jogának le­tiprása, a nagybirtokosok, bankárok, iparbá­ró­k, spekulánsok naorája. És eb­ben a harc­ban is lövetö észessink !«« s. világ mindé» orszá­gárraeli proletariátusa. Páris csak to­nácskozzék tovább. Oak törjék a fejüket a fehér ellenforradalom vezérei, hogy Európa és a világ térképét milyen színűre fes­sék. Egyre menydörgőbb erővel harsog feléjük a kiáltás a vörös Kelet, a vajúdó Közép-Európa, de a tulajdon országuk proletártöme­gei felől is, hogy hiábavaló az ő tanácskozá­suk, liohamosan, roppant erővel bontakozik ki a szocialista forradalom Nyugaton is. Már épülnek szervei, a vörös láng már belekapott a legfejlettebb kapitalizmusok rogyadozó épü­leteibe és nincs messze az idő, amikor zengve, zugva kiáltja Páris felé a prolet­árhatalom, horry egéns Európa, az egész világ vörös lesz. Mind­en más színt letörlünk a térképről. A kapitalizmus meg tudta csinálni a háborút, de a békét csak ígérni tudta. A világforradalom meghozza, a világbékét A párisi Ssélettaferab­ia. * AertfinS nem fog beavstSsosml BVagyai» Rjiyeft»®. — A borafi hongjressssMS erJ&eEeti, — i.en^eE-‚ «fcrscs&g n®sn U&p német t&rQletetcet.­­ A s ántánt országaiból érkező táviratok raimoyobban megerősítik azt a föltevést, hogy a s ántánt nem fog beavatkozni Magyaror­szág ügyeibe. Mint a „Corriere della­­ Sem" párisi tudósítója jelenti, a békekongresszes Magyarországgal szem­ben eg­yelőre várakozó álláspontra helyez­kedik és addig nem nyúl katonai rendszabá­lyokhoz, amíg magyar csapatok át nem lépik a demarkációs vonalat. Ez­ért lemondtak ar­ról a tervről is, hogy az egyesült cseh-szlovák, lengyel, román és szerb csapatok fölé egy francia főparancsno­kot rendeljenek ki, noha erre az állásra Man­gin tábornokot állítólag már ki is szemelték. Clém­encean, ez a minden idők legnagyobb háború« ««silója, tehát most is kudarcot val­lott Az első kadiarc akkor érte, amikor azt követelte a békekonferenciától, hogy a s­án­táni lépjen föl fegyveresen a moszkvai szov­jet­ kormány ellen. Lloyd George és Wilson azonban határozottan kikelt a terv ellen és ugyanez történt most is, amidőn Clémenceau sürgette a­­szövetségeseket, hogy avatkozza­nak be Magyarország ügyeibe. A békekonferencia bizottságai a beérke­zett jelentések szerint szorgalmasan dolgoz­nak. A víziutak bizottsága elfogadta Bel­giumnak a Rajna—Scheldet-csatornára vo­natkozó követelését A felelősség kérdésének megállapítására kiküldött bizottság befe­jezte működését Az amerikaiak azt remélik, hogy május elsejére a német megbízottak Versaillesben átvehetik a békeszerződést és mindé® erejükkel azon vannak, hogy remé­nyük valóra váljék. A berni bizoid­eál­ is Párisba érkezett. Branting és­­Lays­mans már Párisban vannak. H­end­er­t és Ram­say Macdonaldot keddre várják. Cachinnel, Longuet-vel és Renaudellel együtt az úgy­nevezett felügyeleti bizottságot fogják al­kotni Ami a danalgis kérdést illeti, a „Newyork Herald" párisi jelentése szerint nagyon két­séges, vájjon a nagyhatalmak megtartják-e ígéretüket és Danzigot Lengyelországnak adják-e. Lloyd George és még több békemeg­bízott attól fél, hogy német irredentát terem­tenek meg eszet Danzigtól keletre. Az ameri­kai megbízottak támogatják Lloyd George, álláspontját és azt mondják, hogy Lengyel­ország mindent megkaphat, német területek kivételével. A végső megoldás valószínűen kompromisszum lesz a két ellentétes állás­pont között, amely szerint Danzigot a lengye­lek kapják, illetőleg Danzig szabad kikötő lesz, a népszövetség ellenőrzése alatt. Érdekes az angol sajtó megnyilatkozása a békekonferencia munkájával szemben. A „Manchester Guardian" szerint a főveszede­lem nem az, hogy a jó béke soká készül el, hanem az, hogy rossz békét akarnak kierőszakolni. A „Westminster Gazette" párisi jelentést közöl, amely szerint­e a béke nagyon szigorú lesz, azonban a szövetségesek mindent meg­tesznek, hogy Németország ne kerüljön abba a helyzetbe, mint Magyarország. A római „Epoca", amely pedig Orlandóhoz közel áll, nagyon erős kritikával illeti a párisi béke­konferenciát. „A párisi békeértekeslet — írja a lap — eddig csak azt érte el, hogy Olasz­ország nem tud a nyugtalanságoktól és gon­doktól megszabadodni. Nem tudni, hogy most mi történik Párisban a zárt ajtók mögött. A népek ugyan még türelemmel várnak, türel­mük azonban néhány nap alatt elfogy. A bécsi magyar minkások a­­­raletár­diktaturként. A bécsi magyar munkásokat a legteljesebb mértékben áthatja a proletár­­s testvéri együtt­érzés a magyarországi proletariátus hősi küz­delme iránt. Fölfogják a legutóbbi napok je­lentőségét és ezért nem elégednek meg a szem­léléssel, hanem fokozott eréllyel indítottak mozgalmat azért hogy az osztrák munkásság csatlakozzék a Magyar Tanácsköztársasághoz. Mint Bécsből jelentik, az ottani magyar munkások vasárnap délelőtt a Dreher-termek­ben gyűlést tartottak, amelynek napirendje a proletárdiktatúra, ismertetése és az ehhez való csatlakozás kimondása volt." A gyűlés elnökéül Gosztonyi Mária elvtárs­nőt kiáltották ki. Benedikt elvtárs (Budapest) német nyelven ,részletes jelentést tett, amely­ben kifejtette, hogy Oroszország mellett eddig Magyarország az egyetlen állam, amely el van határozva arra, hogy szembeszáll az ántánt kapitalista imperializmusával. — Nem félünk az ántánttal való háborútól — mondotta. — Mi Magyarországon folytonosan azt hallottuk, hogy rá vagyunk unva az én­tárt­­ szén- és nyersanyagszállításaira és hall­gattuk ezt addig, amíg egy szép napon azt mondották, hogy most mér elég! Nálatok, osztrák-német elvtársak, ugyanez a helyzet Német-Ausztria még nincs egészen a s­ántánt zsebében, de napról-napra jobbam hatalmába kerül Ami kenyeret m­ántánt nektek ésállit azt a magyar proletariátus is megadhatja nek­tek. Mi, a forradalmi internacionálé tagjai, különben, inkább éhesünk, semmint megenged­jük, hogy a nemzetközi imperializmus, ha csak hónapokra is, győzzön. (Hoeb- és éljen­klél­tások.) Pór Ernő elvtárs a szociáldemokrata és a kommunista párt összeolvadását fejtegette. Győztünk és most minden hatalmunk megvan a proletariátus uralmának fölépítésére. Föl­szólítjuk a világ proletariátusát, támogasson minket harcunkban. Reméli, hogy elsősorban Német-Ausztria proletariátusa csatlakozik a magyar elvtársakhoz. Elvtársak, akik itt Bécs­ben­ vagytok, akik éheztek, akik munkanélkü­liek vagytok, lépjetek be a magyar Vörös Had­sereg soraiba, mutassátok meg ezzel, hogy igazi szocialisták vagytok. Barabás (Budapest), Deutsch (Budapest) elv­társak és több mási szónok magyar és német nyelven propagálták ezután a Vörös Had­seregbe való belépést, mire Benedikt elvtárs a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „A gyűlés szívből fakadó lelkesedéssel veszi tudomásul, hogy a magyar­országi öntudatos proletariátus hatalma tudatára ébredt és proklamálta a tanácsdiktatúrát. Mint magya­rok és mint proletárok minden tekintetben csatlakozunk a Magyar Tanácsköztársaság kö­veteléseihez. Úgy látjuk, hogy a szavak ideje elmúlt és a tettek kora következett el. Ezért kö­veteljük a német-ausztriai szervezett proleta­riátus azonnali fegyveres hatalmát, a tanács­diktatúra azonnali kikiáltását, azonnali csat­lakozását a Magyar Tanácsköztársasághoz. Ki­jelentjük, hogy méltó tagjai akarunk lenni a harmadik forradalmi Intern­acionálénak és in­kább meghalunk, semmint hogy további habo­zással árulói legyünk a kommunista interna­cionális proletariátus ügyének." A határozati javaslatot viharos éljen- és hadi kiáltás­ok közben egyhangúan elfogadták. Ezután választások útján kiegészítették a bécsi magyar munkástanácsot. A Tanácskormány és a Külföldi értéig» papi­rtulajdonosfiM ftis majd­enjoga. Bécsből jelentik. A Morgen cínű lap egyik szerkesztője beszélgetett Fenyő Andorral, a Magyar­­ Tanácsköztársaság bécsi gazdasági képviselőjével. A beszélgetés abból indult ki, hogy a követet figyelmeztették azokra az el­térő magyarázatokra, amelyekre a Bécsbe ér­keze­tt budapesti jelentés alkalmat ad. Az újlapí rónak arra a kérdésére, hogy a rendeletben használt „felfüggesztés" kifejezés­ből lehet-e a magyar kormánynak csupán­­ ideiglenes tetés fedésért ezt fe­lelte a követ: — A Tanácsköztársaság kikiáltásával meg­szűnt Magyarországon a kapitalista gazdasági rendszer és a magyar kézben levő magán tulaj­don megszüntetése természetesen az értékpapí­rokra is kiterjed, de csak a magyar tulajdono­­sok értékpapirosaira. A magyar tulajdonos­ nem rendelkezhetik szabadon értékpapirosai­val. Minden egyéb magyarázat csupán találga­tás. Egyelőre csak a magyar tulajdonosok ren­delkező jogát helyeztük ellenőrzés alá. Mint­hogy azonban a pénzügyi népbiztost­­ teljesen elfoglalja az egész pénzgazdaság újjászerve­zése, csakis általános határozatokat lehet hozni és csak később kerülhet sor olyan intézkedé­sekre, amelyek más, sokoldalú érdekekkel is számolnak. Arra a kérdésre, hogy a Magyar Tanácsköz­társaság az orosz szovjet­ kormánnyal ellentét­ben másképen szándékozik-e eljárni a belföldi, mint a külföldi értékpapírtulajdonosokkal szemben, ezt felelte a követ: — A magyar értékpapirosok külföldi tulajdo­nosainak és külföldi tulajdonosoknak Magyar­országon deponált külföldi papirosainak dolgá­ban meg kell várni a kormány intézkedését; erre nézve, ajga képzelem, a Tanácsköztársaság érintkezésbe fog lépni az idegen államokkal. Az orosz szovjet­ kormány eljárását, amely hadiállapotban volt eta ántanttal, lehet egészen alkalmazni a magyar vizzonyzolera. Vé­leményem szerint a külföldre szóló szelvény­kiűzetések kérdésében csak a kormánynak az illetékes tényezőkkel fol­ytatott tárgyalása után lehet dönteni. Pestmegye direk­tóriumának b­eregválasztása Hétfőn délelőtt Pest megye közgyülési termé­ben gyűlt össze Peetpille«ck­kok»a vármegye fööldmives-szegénysége, hogy megválassza a megyei direktóriumot A gyűlésen tizenhét já­rás és kilencven község százhatvan­kilenc kül­döttet és hét város tíz küldöttet bízott meg kép­viseletével. Földes István pestmegyei politikai megbízott nyitotta meg a gyűlést Ezután Nyisztor György földmivelésügyi népbiztos szólalt föl. László András javaslatára ezután Földes politikai megbízott mellé a direktórium tagjaivá Urbán Pált (Cesdéd), Tószegi Mihályt (Abony) G. Szabó Jánost (Vecsés) és Patter­mann Dezsőt (Monor), a direktórium jegyző­jévé pedig Feleki Andort és B­ék­e­fi Sándort választották meg. A gráci elvtársai­ üdvözlete. A gráci kommunisták vasárnap délelőtt az Iparcsarnokban nagygyűlést tartottak, amelyen a szónokok, Maresch és Thoman a február­ 22-iki gráci eseményekről és a proletárdiktatú­ráról beszéltek. A szociáldemokrata szakszer­vezetek fölhívására a párt tagjai nagy szánk­mal jelentek meg. Thosnan azt fejtegette, hogy a proletárdiktatúra az egyetlen mód a kizsák­mányolt osztály fölszabadítására. Indítvá­nyozta, hogy Német-Ausztria minden községe üdvözölje a budapesti Tanácskormányt és üd­vözlő táviratban adjon annak a reményének ki­fejezést, hogy a magyar proletárság meg fogja dönteni a nemzetközi kapitalizmust és a pr­ole­táruralmat segíti diadalra. Túlnyomó többség­gel úgy határoztak, hogy elküldik az üdvözle­tet Budapestre. A svájci szocialisták üdvözletet Bécsből jelentik. A svájci szocialista párt el­nöksége néhány nap előtt Kun Béla külügyi népbiztoshoz üdvözlő táviratot intézett, amely azonban nem­ jutott el rendeltetési helyére. A svájci elvársak erre megkérték Schmitt Henry svájci állampolgárt, hogy a svájci pártnak ezt az üdvözlő táviratát személyesen vigye el, amit Schmitt még e hét folyamán meg­ fog tenni. Ezidő szerint Schmitt átutazóban Bécsben van és a táviratot átadta nekünk, hogy közöljük a nyilvánossággal. Szövege a következő: Kun Béla külügyi népbiztosnak Budapest. A svájci szociáldemokrata pártnak Bernben a népházban 1919 március 24-én összegyűlt elnök­sége üdvözli Magyarország népének Tanács­kormányát és proletariátusát és rokonszenvé­nek és legbensőbb szerencsekívánatainak kife­jezését küldi most neki. Reinhardt pártelnök, Frehndrich párttitkár. * * 1919 április 3. ICE­P .

Next