Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)

1919-04-04 / 80. szám

z Addig tartjuk a hatalmat, szilárdan és használjuk minden­ erővel a kapitalizmus rombolására, a szocializmus építésére. Jaj annak, aki ezt a hatalmat bántja, mert a forradalmi proletariátussal találja magát szemben. A fejünkkel felelünk, de ezt a fe­jet csak a Magyarországi Tanácsköz­tár­sa­sá­st országos gyűlése távolíthatja el a nya­kunkról. Kun Béla. A proletárdiktatúra biztosítása. Nyíltan és őszintén kell beszélnünk. Nem ér semmit, ha napról-napra csak azt hangoz­tatjuk, hogy mit alkottunk, végzetes volna, ha nem mutatnánk rá azokra a jelenségekre, amelyek a proletárdiktatúrát veszélyeztetik. " A magyar proletárság napok alatt rom­bolta le azt a szörnyű gépezetet, amelyet a polgári társadalom évtizedeken­ át alkotott, hogy az emberek óriási többségét tudatlan­ságban, elnyomatásban tartsa, hogy egy maroknyi­ kisebbség a nagy többséget kizsák­mányolhassa. Gonosz tudatossággal fölépített művészi építmény volt a kapitalizmus vára. A társadalom minden intézménye csodálatos­ összmű­ködést fejtett ki arra, hogy az éhező­, nyomorgó millióknak ne lehessen sem szel­lemi, sem fizikai erejük arra, hogy­­eltipor­hassák elnyomóikat. Nemcsak a nyílt erő­szak intézményei: a hadsereg, a rendőrség, katonaság tartott ét­le­tében a lenyűgözött milliókat, hanem az iskola, az egyház és a sajtó népbutító munkája is. A fegyveres erő mellé o­d­aszegő­dte­tt­é­k a szellemi bilincseket is; legfőbb törekvésük az volt, hogy a töme­gek ne juthassanak olyan kultúrfokra, amely a fölszabaduló harcot sikeressé teheti. Most összeomlott a sziklaszilárdnak hitt építmény. Most ""der­ült­ ki, hogy a tömegek maguk tartották fönn a kapitalista rendszert, hogy nélkülük milyen gyönge és tehetetlen az elnyomók serege. Szédületes gyorsasággal szüntette meg a Forradalmi Kormányzó­tanács a kizsákmányolás lehetőségét. Néhány nap előtt még minden a magántulajdon szent­ségét őrizte és ma már az egész vonalon köz­tulajdonban vannak azok a nagy termelő eszközök, amelyek segítségével a munkások éhsége és nyomorúsága árán egy kis osztály­nak termeltek profitot. A szocializált gyár, a köztulajdonba vett bánya, föld és ház hir­deti, hogy az emberiségnek szebb jövője ké­szül, hogy a régi társadalom romjain fölépül az új társadalom, amelyben nem lesznek el­nyomottak és nem lesznek elnyomók. Rombolni és építeni, ez a "kettős feladat a proletárság történelmi hivatása. Eddig si­mán, zökkenő nélkül sikerült lerombolni azokat az intézményeket, amelyek a szo­cialista társadalom kiépítésének lehetősé­geit gátolták. A tőkésosztály részéről sem­miféle ellentállástól nem kell félnünk, mert a fegyveres hatalom teljesen a munkások kezében veri és ez lehetővé teszi, hogy min­den ellenforradalmi mozgalmat csírájában elfojthassunk. A munkások táborában is eddig csodálatos rend és fegyelem segítette elő az alkotó munkát. Ha egyesek vagy egyes csoportok részéről történtek is visszaéléseik, ez­­ csak annak tudható be, hogy a Forradalmi Kormányzótanács em­berfölötti munkája mellett nem tudta át­vinni mindenkinek a meggyőződésébe, hogy milyen szédítően nagyok a proletárdikta­­­túra eredményei, hogy a jelenleginél gyor­sabb iramú átalakulást a világtörténelem nem tud fölmutatni. Nincsen a kapitalista társadalomnak egyetlen olyan elnyomó intézménye, ame­lyet a proletárdiktatúra csákánya szét­te volna azt hinni, hogy máról-holnapra az egész gépezet min­den kerekét ki lehet cserélni. A Forradalmi Kormányzótanács vaskövetkezetességgel dol­gozik azon, hogy a régi rendszer embereit, a polgári ideológia követőit eltávolítsa azokról a helyekről, ahol a forratalalom építő munkáját megakadályozhatják és minden intézménynél gondoskodik arról, hogy a cse­lekvő hatalmat, az intézkedés jogát a­ mun­kások kezébe adja. Csupán ez a módszer biztosíthatja a proletárdiktatúra fönnmara­dását. Csak­ akkor szilárdíthatjuk meg a je­lenlegi súlyos viszonyok között a munkások uralmát, ha gondoskodni tudunk életszük­ségleteinkről, ha fön tudjuk tartani a ter­melést, a forgalmat, az ország élelmezését, a belső rendet, ha megvédhetjük az országot az imperializmussal szemben. Ezeket a nagy feladatokat nem szabad veszélyeztetni éretlen egyéni akciókkal. Az a feladat, amelyre a proletárdiktatúra vál­lalkozott, mindenütt egész embereket kivon, olyan férfiakat, akik komolyan és öntudato­san cselekednek, akiket nem­ hevítenek fan­tasztikus ábrándok, akik minden cselekede­tükben a gyakorlati élet lehetőségeit vizs­gálják.­­ Csak éretlen könnyelműség azon­­sopánkodni, hogy a magyar proletárság forradalma vér nélkül, nagyobb fölfordulások nélkül győ­zött. Csak az embertelen rajongók követelése lehet az, hogy kegyetlen erőszakkal kell büntetni ott is, ahol nincsen ellenlálás, hogy­­mindent a feje tetejére kell álltani, mert így külsőleg is demonstrálni lehet, hogy vé­resen törtük le az uralkodó osztályokat. Ne felejtsük el, hogy külpolitikailag is roppant fontos érdekek kívánják meg a pro­letárdiktatúra vasfegyelmű rendjét. Azt akarjuk mindnyájan, hogy a világ többi el­nyomott népei a, mi példánkon tanuljanak és bennünket kövessenek. Nyugodtan állít­hatjuk, hogy a proletárdiktatúra ügyének világszerte­ óriási erőt kölcsönzött az a rend és fegyelem, amelyet a magyar munkások az átalakulásnál biztosítottak. Akik zavart és anarchiát kivonnak, amikor a polgári el­lenforradalom sehol sem mutatkozik, akik hegy ellenkedni akarnak, amikor arra nin­csen szükség, akik ok nélkül fenyegetnek és terrorizálnak­, azok a proletárdiktatúra igazi ellenségei, akikkel le kell számolni. Amikor a volt szociáldemokrata párt a kommunistákkal egyesült, ezt nyíltan, őszin­tén, minden hátsó gondolat nélkül tette. Rá­helyezkedtünk fön­tartás nélkül a proletár­diktatúra alapjára és olyan iramban valósí­tottuk meg azokat a követeléseket, amelyeket az új rend biztosítása megkívánt, hogy az egész világ balszárnyú proletársága ujjongó örömmel üdvözölte forradalmunkat. Orosz elvtársaink üdvözlő sürgönyei is­ bizonyítják** hogy teljes mértékben bíznak bennünk és éppen Lenin volt az, aki intett bennünket, hogy ne­m kövessü­k el azokat a hibákat, ame­lyek az orosz forradalom ügyét veszélyez­tették. # A forradalmi kormányzótanács a legtelje­sebb harmóniában működik és a tömegeknek követniök kell ezt a példát. A magyarországi proletárság nem küzd már két táborban, vét­kes bűnt követnek el tehát azok, akik a szer­vezetekben­­ gyűlölködést akarnak előidézni, akik a terrort a szervezett munkások között is meg akarják honosítani. A volt­­ szociál­demokrata párt és a kommunisták legjobb embereinek kell azon dolgozniuk, hogy a tö­megek valóban minden utógondolat nélkül egyesüljenek. Nem szabad helyet engedni semmiféle külön akciónak, minden régi szer­vezett munkásnak dolgoznia kell azon, hogy ne a szervezetlenek kerüljenek túlsúlyra, hogy ne a kiabálók foglalják el azokat a po­zíciókat, amelyeknek betöltését fegyelmezett, öntudatos emberekre kell bízni. A szervezetekbe a legutóbbi időben tíz­ezrével, tódultak olyanok, akik távol állottak a munkásmozgalomtól. Bűnt követnek el azok a szocialistái­, akik ezekben a­ válságos időkben félreállnak és átengedik a vezetést azoknak, akiknek sejtelmük sincs a szocializ­musról, akiknek gondolkozását megfertőzte a polgári társadalom ideológiája. Különösen fontos, hogy most a Tanácsköztársaság kép­viselőinek választásánál jól megnézzék min­denütt, kiket választanak, hogy a Tanácsköz­társaság kongresszusán ne a kispolgári réte­gek, ne azok a szellemi munkások dominál­janak, akik még tegnap a kapitalista elnyomó rendszer védelmében állottak. A proletárdiktatúrának kérlelhetetlen erő­vel kell föllépnie ott, ahol ellentállásra ta­lál. Ez azon­ban nem jelenti a kegyetlenséget és az embertelenséget. Akik szocialisták, azok tudják, hogy nem osztályuralmat akarunk, hogy a diktatúra csak átmeneti jellegű. Meg akarjuk szüntetni az osztályuralmat és min­denkinek biztosítani ak­arjuk­ az élet minden szépségét. Ezért azokkal szemben is" kérlel­hetetlenül kell eljárni, akik" proletároknak mondják magukat, de oktat­sai egyéni akcióik­kal veszélyeztetik a forradalom győzelmét. Az új társadalom művét csajt akkor hozhat­juk tető alá, ha minden cselekedetünkben meggondoltan, öntudatosan járunk el. Az igazi forradalmi érzés nem összeférhe­tetlen a fegyelmezettséggel. Sőt bátran el­mondhatjuk azt is, hogy az igazi forradal­márok, akik tudják azt, h­ogy mit akarnak, mindig fegyelmezetten járnak el. Ezért ki a sorainkból azokkal, akik az egységet és a­ fe­gyelmet megbontják. Nem éretlen locso­gásra, hanem cselekedetekre van szükség. Az egész vonalon helyre kell állítanunk a legteljesebb egységet, egyesülnie kell azok­nak a táboroknak, amelyek egy cél felé töre­kedtek, de külön harcoltak és meg kell tisztí­tani a munkásmozgalmat azoktól, akik meg­fontolatlanul, önhatalmúan járnak el és ez­zel jobban dolgoznak a munkásmozgalom el­len, mint a polgári elenforradalmárok. A proletárok egységes, fegyelmezett, öntu­datos együttműködésén fordul most meg minden. Aki azt akarja, hogy a proletárdik­tatúra maradandó legyen, ez ilyen irányban dolgozzék! Weltner ,Jakab. NÉ?3£AVA 1919 április 4. az MecjnyiiatSak az o •sztr­áS.-néitzet hatsSpt. Bszjonofsz&s szövetséget etfttzx» Síniünl ax. oposx Sanei­sftSztávsastSessitzí. — Terjed a UaSp­yfáéW ^lin^ssszfpá/^. — E/­halasxtfúft a. cseh. váltssztásoka­t, Talán-talán észre tér az ántánt. Ráeszmélnek, hogy az imperializmus a maga is­elégségében önmagának a legnagyobb ellensége, mert­­ kommunizmust teremt. Ami a munkásság szem­pontjából nem­ is baj. A munkásság a kommu­nista társadalomban bizonyára kitűnően fogja érezni magát. Ellenben a tőkések borzalmas gyehennának tartják az ő dologhoz; nem szokott munkaerejüket is munkára kényszerítő társa­dalmat. Látja az antánt, hogy az imperialista nyomás a legkitűnőbb hajtóereje a kommuniz­mus akarásának. Enyhített tehát eddigi kiéhez­tető politikáján. Német-Ausztriával szemben megszüntették a kereskedelmi zárlatot. Bécsből jelentik, hogy az ottani amerikai misszió közölte a külügyminisztériummal, hogy az ántánt rendelkezése értelmében április 2-tól kezdve szabad a kereskedelem az ántánt és Német-Ausztria között. Az osztrákok ezentúl bármilyen árucikket behozhatnak, ezeket azon­ban sem Oroszországnak, sem Magyarország­nak nem adhatják tovább. Németországnak is csak az ántánt külön engedélyével. A kereske­delem ellenőrzésére külön ántánt-bizottság fog letelepedni Bécsben. Ez azonban nem akadá­lyozza német-osztrák elvtársainkat, hogy az

Next