Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)

1919-04-10 / 86. szám

1913 április 19. NÉPSZAVA * * * Ellenforradalmi puccs Sárospatakon. Sárospatakról jelentik! A Budapestről kiin­duló vesztegetés és néhány fanatikus ellenfor­radalmár pap lázítása ellenforradalmi puccs kísérletének színhelyévé tette Sárospatakot. Hétfőn délelőtt Hercegkút, Págyerdő és Bodrog­halász községek férfilakossága, mintegy 150—200 ember, összegyűlt Sárospatakon a vörös gárda lefegyverzésére. A vezető Becker Antal konyhakéssel a szol­gálatban lévő Czentner József vörös gárdista asába szúrt, utána pedig Browningból is rá­lőtt. Ez volt a jel, a kisgazdák sorra kést rán­tottak, rávetették magukat a vörös gárdistákra, éltették az ellenforradalmat és a proletárdikta­túra letörését. Az elősiető vörös gárdisták és munkás elvtársak csak a legnagyobb erőfeszí­tés árán tudták az ellenforradalmárokat ártal­matlanná tenni. Czentner elvtárs belehalt sebeibe. Két má­sik elvtárs kórházba szállítás közben halt meg, három­­súlyosan megsebesült és igen nagy a könnyen sebesültek száma. A sátoraljaújhelyi direktórium a legnagyobb eréllyel fojtotta el a lázadást A forradalmi törvényszék nyom­ban kiszállt Sárospatakra és Beckert kötél ál­tali halálra ítélte, amit nyomban végre is haj­tottak. Tizenkilenc társát megláncolva behoz­ták Sátoraljaújhelyre, ahol a forradalmi tör­vényszék a második főcinkost is kivégeztette. Két másik összeesküvőt a legsúlyosabb fegy­házbüntetésre ítélték, a többiek ellen pedig el­rendelték a bizonyító eljárást További letar­tóztatások várhatók. Czentner József elvtárs temetése szerdán délelőtt óriási részvét mellett ment végbe Braunschweig is tanácsköztársaság lesz (Berlin, április 9.) Braunschweig munkássága ma délelőtt sztrájkba lépett. A bankok, újsá­gok, vasutak és közúti vasutak üzeme szüne­tel, a posta részbem még működik. Merge, volt elnök, a Schlossplatzon tartott népgyűlésen ki­jelentette, hogy egyedül az orosz szovjet­ kor­mánnyal való szövetség mentheti meg Német­országot, majd nagy tetszés közben a braun­schweigi tanácsköztársaság kikiáltását, az orosz, magyar és bajor tanáccsal való szövet­séget, az Ebert—Scheidemann—Noske-korm­ány lemondását, a nemzetgyűlés és a tartományi v­eryt­és föloszlatását követelte. A tartományi gyű­lés bizonytalan­­időre elnapolta üléseit. A­ ú­jonnan választott munkástanács ma délután proklamálja szuverén hatalmát. * # * O vu&am laktál proletár és odúban lakol még ma is, mert oda­kényszerített a lelketlen burzsoázia, az üzér­kedés, a ku­fárkodás, amely még a levegőt, a napot is elrabolta tőled. Tömegházakban la­kol proletár, zsúfolt lakásokban, sötétben, le­vegőtlenben, férgesben és ágyrajárókat tar­tasz, hogy meg tudjad fizetni nyomorult haj­lékodért a bért, a gyereked pedig a gangon áll, napfényt és levegőt sóvárogva vagy­­az ideán szaladoz minden veszedelmek szabad prédájaként. Jia sok a gyermeked, proletár, a kültelkekre taszított ki a város — mert a háziúr nem tűrt sokgyerekes családot — és nedves, félig rothadt­ kunyhókban húzódtál meg és alattomos nyavalyáknak áldozata let­tél, miket a nedves föld kipárolgása lopott bele csontodba, velődbe. Aki az életsorsodra volt kíváncsi, proletár, csak az otthonodba kellett bepillantania s lát­hatta rögtön, hogy urak kutyája különben él, mint te. És kinek fájt ez, ki törődött veled? A tör­vényhozók, képviselők, városatyák talán? Nem, igazán nem! Ezek az urak csak a gaz­dagok védelmére hoztak törvényt, ezek a képviselők csak az urakat képviselték és ezek a városatyák a nagy vállalkozóknak voltak atyái, akik busás jutalékokkal törötték teli a zsebüket. Nem volt menekvésed, nem volt ba­rátod, proletár! ökölbeszorított kézzel tehe­tetlenül kellett nézned gyereked biztos pmz­lett nézned a pénzes emberek lefüggönyözött ablakaira, amely mögött a jólét, a tisztaság, az egészség és a szépség tanyázott. Levegő, egészség, szépség! Elérhetetlen álmok a szá­modra, de csak a mai napig volt elérhetetlen, proletár, mert most a te időd következik. Magad vetted kezedbe a sorsodat, egy vég­telen nagy egységgé tömörültél, amely félel­mes, hatalmas, erős így együtt és előtted fároszok járnak, lánglelkü férfiak, az új apostolok, akik messzire világolva mutatják neked az utat. Mert merni mertél, mert tudatára ébredtél gigászi erődnek, emberré lettél, proletár. Ki-­ emelkedtél az állati sorból, amelybe a bur­zsoázia sü­lyesztett, kinyílt a lelked és vágya­kozza, kívánja, követeli mindazokat a java­kat, amelyhez mint embernek jogod van. És mert követeled, mert jogod van hozzá, már­is a tied. Beköltözöl a napfényes otthonokba, ahol eddig henye burzsoák, ficsurók és kitar­tott nők éltek, megfürdöl a tisztaságban, le­vegőben, fényben, a gyerek sápadt kis arca kigömbölyödik majd és te érezni fogod, hogy ember vagy. * * * — Az új mesékből. (A csavargók.) Még nem bukott alá a nap. Még visszapislant a határra, amelynek erre-arra kanyarodó országútján két vándor­ember összetalálkozik. Az egyik mankón bicegő, toprongyos öreg, akinek zsiros­foltos tarisznyájában egy kis elemózsia lötyög. A másik jóval fiatalabb, de valamikor elegáns ruhája most gyűrött, kopott és egyetlen ingó­sága a testén hordozottakon kívül az a kis­ sétapálca, amivel a lábszárát csapkodja, mintha gyorsabb menetelésre ösztökélné ma­gát. — Hová, hová, öregem. Az öreg megáll. Bozontos szemöldökének er­nyője alól rápi­llant a kérdezőre, erősen néze­geti és csak aztán felel: — Előre, az orrom után. Majd csak falut érek, aztán lepihenek. — Pihenésre vágyom én is, mert veszettül el­fáradtam ebben a kutyagolásban. — Tán nem szoktad meg? — Nem bizony. Egész életemben csak egy helyre jártam gyalog, od­a, ahova mindenki gyalog jár, még a király is — mondja a fiata­labb vándor szomorkás-keserű mosolygással. — Hm... Úgy látszik, hogy valami nagy úr lehettél — Nem tagadom. Hát te? — Magam sem adtam alább: nekem adózott mindenki, amerre csak jártam. Az adózásból éltem, mert hát a munkát világéletemben ret­tenetesen gyűlöltem. — Akárcsak én. A mások adóztatás­a terítette meg az én­ asztalomat és mindeddig egy gáz­szálat sem tettem egymáson keresztül. Úgy tartottam, hogy mind bolond az, aki akkor is dolgozik, amikor nem muszáj. — Ez volt az én fölfogásom is.­­ — A henyélést szerettem és az élvezetekért majd megbolondultam. A pezsgőt úgy ittam, mint a vizet. — Mint én a pálinkát. A környék minden kocsm­ájában úgy ismernek, mint a rossz pénzt — mondta az öreg. — Engem is, mert minden valamire való kocsmában ott lógott az arcképem. Nem is­mersz­? — kérdezte a fiatal. — Csak úgy formázok rád, de nem tudom, hogy ki az ördög vagy, fiatal ember. Azt már látom, hogy a munkának te sem voltál a barátja. • — Szívesen elmentem volna a­ dolog temeté­sére, hidd el, öreg. — Magam is. Gyerekkorom óta utáltam a munkával való kenyérkeresetet. Azt tartottam, hogy dolgozzanak mások, engem pedig tartsa­nak el. — Ezt az elvet vallottam én is, kedves öre­gem. A mások verejtékezésén biztam meg és nem adj isten, hogy ezért csak egyszer is panasz­kodtam volna. — Ha bolond lettél volna. Egyszer-másszor próbáltam dolgozni, de csakhamar beláttam, hogy a munkával szerzett kenyér keserűbb, mint a fáradts­ág nélkül s­zerzett. N­a valamit a lábamat is kitörtem. De nem fizettem rá, mert így még jobban ment az üzletem. — Szakasztott így voltam én. A lábam ugyan nem törtem ki, de az eszem kibicsaklott. Mind­járt belátta mindenki, hogy ennyi ésszel nem lehet kenyeret keresni, hát adtak nekem any­nyit, de annyit, hogy két szájjal, három ben­dővel sem tudtam volna elfogyasztani, édes öregem. — Nézd, az én tarisznyámban még most is van, mcsém! — Nekem már egy falat sincs, adhatnál, mert ma m­ég nem volt a számban egy falat. Az öreg kimarkolt a tarisznyájából egy ma­rék száradt kenyeret és a fiatalabbnak adta, aki mohón nekiesett és harapdálta. Azt mondja az öreg: — A fene egye meg, ecsém, ezt az új világ­rendet Azt mondják, hogy az jön a divatba, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. — Akkor mi csakugyan éhen döglünk, édes öregem. De mondjad csak, mi voltál te, Ki­rály? — A fene! Csavargó, naplopó voltam és most koldus volnék. Te is az voltál? — Az ördög! Én király voltam... Az öreg valamit dörmög, hogy no, nem baj, hiszen az se olyan nagy szégyen. Aztán hozzá­teszi: — Te arra menj koldulni, én meg majd erre tartok. Ne rongáljuk egymás üzletét. A nap lebukik és az esti homályban a­ két alak különböző irányban elindul... — Nincs többé törvénytelen gyermek! A fő­város árvaszékének vezetője fölszólítja a pro­letártestvéreket, hogy aki tenni akar házassá­gon kívül született gyereke érdekében, menjen az árvaszékhez (V. Deák Ferenc­ tér 1, LesiLe.). Az árvaszék ezekben az ügyekben minden nap délelőtt 9—12 óra k­özött a proletá­rtestvérek rendelkezésére áll, akiket kér, hogy okvetlenül jelentkezzenek, mert máskülönben a házasságon kívül született gyermekek jogairól szóló rende­let papíron marad. — Szombaton Vörös Katona-est. Szombaton is­­mét Vörös Katona-est lesz a színházakban. Vö­rös szint élt valamennyi színház, ka­baré és or­feum színpada." Új alkalmi darabokat, költe­ményeket adnak elő a színészeik. Bartha Lajos, Színi Gyulla, Kaczér Illés, Halasi Andor, Tóth Árpád, Somlyó Zoltán, Szegedi István, Újhelyi Nándor, Kőváry Gyula írták a Vörös Katona­est műsorát. A Magyarországi Szocialista Párt szónokai beszédet intéznek a közönséghez a Vörös Hadsereg hivatásáról. — A zsirjegyek beváltása. A fővárosi nép­biztosság közélelmezési ügyosztálya a követke­zőket közli: A közellátási népbiztosság rendel­kezése folytán a fővárosi április—június havi egyesített élelmezési jegy 2. számú zsírszelvé­nyét az április 11—20-ig terjedő időközben 10 deka sertészsírra fogják beváltani. Az olvasz­tott dizsnózsír ára kilónként 16 korona, a sza­lonna ára kilónként 13 korona lesz. Az eláru­sítónak a 2. számú szelvény beváltásakor az 1. számú szelvényt levágnia nem szabad és ezért figyelmeztetjük a közönséget, hogy azt levágni ne engedje. Amennyiben az elárusító a most beváltásra kerülő szelvényen kívül más "-szel­­vényt is levágna, cselekménye kihágást képez, melyet megfelelőképen meg fognak torolni. — Az utolsó álom. A Vígszínházban kedden este nagy sikere volt Halasi Andor „Utolsó álom" szcenírozott költeményének. A színpad a segesvári síkot ábrázolta, amelyen a haldokló Petőfi prófétai lélekkel látja a jövőt. Fenyő Emil művészettel tolmácsolta a költői szépsé­gekben gazdag viziót, amely a világszabadság diadalát hirdeti. A hallgatóság lelkesedéssel, éljenzéssel fogadta a költeményt. — Az írók az új társadalomban. Az írói "di­rektórium mellé kirendelt kataszteri bizott­ság ezúton is fölhívja a Budapesten lak­' író­kat (költők, szépprózaírók, műfordítók, kriti­kusok), hogy az Otthon írók és Hírlapírók Körében (VIII Eszterházy­ utca 4.­sz.) és az írói direktórium helyiségében (V. Szemere­utca 6. sz.) az írói törzslapokat folyó hó 11-től kezdve 15-ig bezárólag n­aponta 10—1 óra között vegyék át és kitöltve saját érdekükben öt na­pon belül az írói direktóriumnak (V. Szemere­utca 6. sz.) szolgáltassák vissza, az írók gazda­sági ügyeinek az új társadalomban való ren­dezése céljából. — A faipari üzemek leltára. Valamennyi fa­ipari üzem és vállalat, valamint fakereskedés és bútorraktár, amely raktárának leltárát nem a szociális termelési népbiztosság .I­akottá- J­ ifc Az írek kikiáltják a Köztársaságot. (Berlin, április 9.) A független ír köztársaság kikiáltása küszöbön áll. Az új köztársaságnak De­­Valera, a sinnjeinek vezére, lesz az elnöke. * # *

Next