Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)

1919-06-24 / 148. szám

1919 június 25. •••"•*/ -,4­­.S- V-UI-: V,?X NÉPSZAVA A régi világ, a klérus, az arisztokrácia, a­­plankrncia, az uralkodó osztályoknak az az en­­mbrr­ia, amely k­i tudta vinni, hogy a XX. században egyetlen munkásképviselő sem ült még a part nensbe­rt, tehát a legelvakul­tabb, le­bornírtabb uralkodóosztálya volt Európának, ha újból életre kapna, helyreállí­taná a militarizmust és a bürokráciát, vissza­venné a szellemiekben az iskolát, a tudományt a maga igazaival töltené meg és újra egyike lenne a leg­ gyűlöletesebb osztályúr­alomnak, olyat, amilyen Európában nem volt Az ellen­t'pi i­...,'idom antiszemita köpönyegbe burko­lódzva jelentkezik. Ez maga rántulat klerika­feudá •a:• Arc. („Ugy van!") X" nem fű­rözött választhatunk, hogy jön egy burx o­­ia, amely okult a multak bűnein és a •bi­r,bocsánatnak örülve, szabad fejlődést fog adni az országnak. Itt nem a multak !»«*­* okult, fölvilágosodott burzsoáziáról van szó, hanem a füldbirfcöl­ alapját uralkodó régi, feudális oligarchiáról, amelyet a történelmi fejlődésnek már­­ száz­ esztendővel ezelőtt el kellett volna söpörni. Minálunk kimaradt a kis.v cső fejlődési fok, mert az a burzsoázia is, amely osztályérdekénél fogva egy nyugat­- európai áramlathoz tartozott volna, abban a percben, amikor mint­ plutokrácia és bauko­krácia meggazdagodott, átalakult földbirto­kévá, az oligarchiákkal, a feudális nemesség­gel együtt alkotott egy elnyomóosztályt („Úgy van!") . .. vigyázzunk! Dózsa György tüzes trónon Való elégetése klasszikus jelképe annak­, hogy a forradalom és az ellenforradalom diadala között milyen távolság van a bűnhődésben és a megtorlásban. Ha egy más idő jön, az nem egy kulturálisabb fejlődési fokot jelent, hanem egy újabb tüzes trónt a milliónyi proletárság számára, mert az ő uralma az ő rendisége új­ból csak a nagybirtokon épülhet föl. Feudális, agrárius állam lévén, csak a földbirtok adhat az ő uralmának támasztékot, annyiban erős, mint amennyi nagybirtoka van neki. Igaza vlt Darányinak, mikor azt mondta: azé a haza, akié a föld, vagy akié a föld, azé a haza. Újból visszajönnek ők és elfoglalják a hazát ha ti nem emelkedtek föl a történelmi­­magas­latra. Minden munkástanácsi küldött csele­kedjen a maga proletár jogérzete szerint és mindenkor az a gondolat vezérelje, hogy a smunkásosztályra építi föl a mindenkori kor­mányzást A vidéken törekednie kell arra, hogy a földmivesszegények, a vagyontalan proletárok legyenek kizáróan a munkástanács kiküldöttei. A nincsetlen, a vagyontalan pro­letárok az, a réteg, amelyre a munkásosztály a maga hatalmát fölépíti, miként a burzsoámák­nak a vagyonos osztály volt a megbízható pal­lérja A munikásosztály, a bérmunkások tö­mege az, amely széles támasztékát alkotja a tanácshatalommak. Ebből a gondolatból indul­jatok ki Térjeg-szélek, építsétek a munkástanár csokban naggyá és erőssé a nincsetlen földmi­ves- és ipari munkásoknak hatalmát és akkor Miksaszilárd ala­pra építitek hatalmatokat mert azokra épül föl, kikről Marx azt mondja, hog­y nem veszthetnek mást mint láncaikat, de nyerhetnek egy uj világot (Tetszés.) Ez a gondolat vezessen benneteket elvtársak. És ha ezel a nagy vezérgondolattal mentek ki, Ühwry mindent a munkásosztályért mindent a munkásokért semmit róluk nélkülük, akkor megértjük Lassaile szavát amely ünnepélye­ken és egyebütt hangoztatva, szinte elcsépelt frázisnak tűnt föl, de amely mondás most minth­a megtisztulna a történelmi, idők nagy forgatagában és amelyet mintegy aranybetűk­kel látunk maciink előtt fölírva. A munkás­osztály az a szikla, amelyre a jövő temploma fog fölépülni. (Hosszantartó élénk tetszés és taps. A gyűlés tagjai helyükről fölemelkedve, éljenzik az elnököt) Az elnök az ülést délután órakor rekesz­tette be. A németiek aláírják a békét. * Sauer* niinísífepelac/i gyásxúesxéá­ a. H tién­«i'«sxit»ák fi/fesze!»is. A német nemz­e­tgyűlés vasárnap délután tartott ülésén mutatkozott be a Bauer-kor­mány és a miniszterelnök igazi gyászbeszédben méltatta a békeszerződésre vonatkozó határo­zat fontosságát Kifejtette, hogy valameny­nyiükre nézve végtelenül nehéz elhatározás volt, hogy belépjen az új kormányba, amely­nek első és legfontosabb feladata, hogy megkösse az igazságtalan békét De nem tagadhatták meg közreműködésüket, mert nem akarták megkockáztatni, hogy Né­metország menthetetlen zavaros állapotba sülyedjen. Kötelességérzésből állnak ott abban a tudatban, hogy nekik jutott az az átkozott feladat, hogy meg­mentsék azt ami megmenthető. A kormány nagyon is megérti, hogy egyes embereket és az egész közvéleményt s­zörnyű fölháborodás fogja el az ellenség békeföltéte­leivel szemben. De ne higgyék, hogy akik kény­szerűségből és önmaguk legyőzéseivel az elfo­gadás mellett foglalnak állást, gyáva vagy gyönge emberek. Bármilyen legyen is bárki­nek a fölfogása, egyben valamennyien egyet értenek: a legélesebben elítélik a békeszerződést, ame­lyet hihetetlen kényszerűség hatása alatt írnak alá Hétfőn este ismét megkezdődik a háború,­­ ha addig nem mondják ki az igent, is Megkezdődik az előnyomulás egy védtelen­­ és fegyvertelen nép ellen. Az ellenséges bevon­­­nulás veszedelmének élet-halálharcot jelentő órájában utoljára tiltakozik a szabad Németország az erőszakos és megsemmisítő szerződés ellen, a német nép leigázása ellen és a világ békéjének a békeszerződés álarcában megjelenő veszély­eztetése ellen. Ki nem lázad föl ez ellen a kizsákmányolás ellen­? Ki mondhatja magát békebarátnak és nem harcol a végletekig ez ellen a békeszer­ződés ellen, ez ellen a hadüzenet ellen? Semmiféle aláírás sem enyhítheti azt a tilta­kozást, amelyet örök időkre kikiáltanak a vi­lágba. A kormány lemondott róla, hogy alku­dozni kívánjon. A szerződés semmit sem veszít megsemmisítő jellegéből a részletek módosításával. A kormány mindezek mérlege­lése után elhatározta a békeszerződés aláírá­sát, de az ellenséges hatalmakkal szemben hangsúlyoznia kell, hogy az erőszaknak enged, azzal az elhatározás­sal, hogy megkímélje a kimondhatatlan kínokat szenvedő népet újabb háborúktól, nők és gyermekek borzalmas éhínségétől és a német hadifoglyok könyörtelen vissza­tartásától. A kormány azonban kijelenti teljes nyílt­sággal, hogy a békeszerződés föltételei túlmen­nek azon a mértéken, amennyit Németország ereje megbír és minden felelősséget elutasít arra az esetre, ha a német nép teljesítőképes­ségének legnagyobb megfeszítésével sem tudná a föltételeket teljesíteni. Bauer miniszterelnök így fejezte be a beszé­dét: Akinek nemzete leggyászosabb órájában így kell beszélnie, szinte fél a szépítés vádjától, ha ki akarja fejezni a szebb jövő fölvirradásá­ban való hitét. De meg van győződve arról, hogy a német köztársaságban egyetlen hivatal­ban vagy a műhelyben, a politikában vagy a tudományban sem mozdulna meg egyetlen kéz sem, ha nem maradna meg a­ német nép jövőjé­ben való hit Most éveken át idegen számlára fogunk - e dolgozni, teli, hogy az angol csapatok hétfőn megszáll­ják az internett német flottát, ha a békeszer­ződés aláírása megtörténik, mert a hajók eb­ben az esetben automatikusan átmennek a szö­vetségesek tulajdonába. A német hajók sze­mélyzete előre tudott erről a szándékról és a Leaps-öbölben internált csatahajókat és cir­kálókat elsülyesztették. Ezeken kívül öt könnyű cirkálót is elsülyesz­tettek, három vontató gőzöst pedig zátonyra vittek. Tizennyolc rombolót szinté­n zátonyra vittek és elsülyesztettek. Newyorki lapok párisi tudósításai szerint a hármas tanács szombaton az osztrák békeszer­ződést és főképen a pénzügyi feltételeket tár­gyalta. A német-osztrák delegáció a jövő hé­ten jegyzéket intéz az ántánthoz. A „Neue Freie Presse" levelezőjével közölték, hogy szó­beli tárgyalások lesznek, mert az ántánt maga is belátta, hogy ez az egyedüli lehetséges út. Valószínű azonban, hogy a tárgyalásokat majd csak a német békeszerződés aláírása után kez­dik meg. Párisi jelentések szerint a kártérítés kérdését véglegesen csak hétfőn fogják elin­tézni, mivel az antant pénzügyi tekintetben segíteni és nem károsítani akarja Ausztriát. Az osztrák békeszerződés tehát lényegesen eltér a némettől és úgy látszik, hogy Olaszor­szág és a többi ország is lemond Ausztriával szemben minden nagyobb kártérítésről. Az antantnak Németországgal szemben ter­vezett katonai rendszabályaira még­sem lesz szükség, mert mint hétfőn délután Weimarból jelentették, a nemzetgyűlés hétfői ülésén egy­szerű szavazás útján nagy többséggel elhatá­rozta, hogy a vasárnapi szavazás alapján a kormánynak a béke megkötésére a fel­hatalmazást megadja. A nemzetgyűlés döntése után — mint Ver­saillesből jelentik — hétfőn délután 4 óra 40 perckor Hansel német követ már át is adta a békekonferencia elnökének azt a jegyzéket, amelyben a német kormány kijelenti, hogy kész a szö­vetséges és társult kormányok feltételeit fnntartás nélkül elfogadni, mint eddig még egyetlen nép sem. Gyerme-­­­keinkkel és unokáinkkal szemben kötelessé t t­éü­nk, hogy a kornak ebben a zűrzavarában­­ biztosítsuk egy új szabadság életét és rendjét. Bauer beszéde után különböző pártok kép­­viselői szólaltak föl, amire a nemzetgyűlés név­szerinti szavazásban 237 szavazattal 138 ellené­ben öt képviselőnek a szavazástól való tartózk­­­kodása mellett elfogadta Schulz és Gröber kép­viselők indítványát amely szerint a nemzetgyűlés hozzájárul a békeszerződés aláírásához. A kormánynak 89 szavazat ellenében 230 sza­vazattal bizalmat szavaztak, 68 képviselő pedig tartózkodott a szavazástól.­­ Berlini jelentés szerint Poroszországban is latott a kormányválság. A porosz miniszterek beadták a lemondásukat mert a kormány de­mokrata párti tagjai magukra nézve is kötele­zőnek tartják a pártnak azt a határozatát, amellyel a birodalmi kormányból visszahívta tagjait Néhány többségi szocialista miniszter, köztük Hirsch miniszterelnök, Heine belügy­mniszter és Südekum pénzügyminiszter is le akarnak mondani, mert ellenzik a békeszerző­dés aláírását. A békedelegációnak Weimarban összegyűlt pénzügyi é3 gazdasági szakértői az új kormánynak a béke kérdésében elfoglalt álláspontja miatt lemondtak. Londoni jelentés szerint intézkedések történ­ Az orosz vörös hadsereg sikerei. A csah kormány átalakítása. — Mamát hasonll bíróság elé álítják. — Az új olasz kormány. — Most már Demen­csaun a sor. — Kommunesta párt zarthitben. — Az amerikai töltések rémülete. — A bécsi munkástanács a stemirjumistefe letartóztatása ellen. Trocki elvtárs ukrán újságírók előtt a kö­vetkezőképen nyilatkozott: — Kolcsak sikerei arra kényszerítettek ben­nünket, hogy egész figyelmünket a keleti arc­vonalra koncentráljuk Ott nagy sik­ert értünk el és Kolcsakot már Xiján túl is visszaszorítot­tuk. Ezt az időt az ellenség fölhasználta arra, hogy déli frontunk gyöngébb pontjait megtá­­madta. Az ukrán fronton célunka­t elértük, mert Ukrajnát legnagyobbrészt fölszabadítot­tuk. Petljurát tökéletesen megvertük, Grigorjevét ártalmatlanná tettük. Hátra van még a lengyel, galíciai és romániai frontszakasz, ezek a részek azonban már vala­mennyi tanácsköztársaság közös frontját teszik. A galíciai fronton előrenyomulásunk segítsé­get jelent a Magyar Tanácsköztársaság szá­mára. Erőfeszítéseinket minden fronton fokoznunk kell és lehetőleg mennél több évfolyamot moz­gósítani minden kivétel nélkül. Kuban vidékén a fölkelők zöld hadserege el­foglalta Tnapset és Markovot A zöld hadsereg, amely szovjetosztagokból áll és a múlt eszten­dőben Kuban vidékén harcolt offenzívát kez­dett és Denikint hátbatámadta. Kuban vidékén a hangulat határozottan bolsevista. Prágából jelentik, hogy a kormány átalakí­tásának előkészülete, amelyet a községi vá­lasztások időszerűvé tettek s amely azóta leg­inkább foglalkoztatja a közvéleményt eddig semmiféle kézzelfogható eredményt sem mutat Kétségtelen, hogy a szocialista blokkra, mint a legraigyobb pártcsoportra hárul az a köteles- immn I—II.u CTHMHN­H.U1 * i«n uwmmn

Next