Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)
1919-06-25 / 149. szám
59.19 június 25. Hét óra hosszat a fehérek fogságában. * fU tistán a Jésice központban ? Este 6 órakor elmentem a telefonközpont Mária Terézia téri épületébe, hogy megtudjam, mi igaz a városban elterjedt hírekből. Az épület körül nagy volt a csoportosulás, látni lehellett, hogy valami nagy esemény történhetett A bejáratot a lépcsőzetnél zárvataláltam. Belül három katona állott őrt, de föltűnt, hogy a vörös rozettájuk le volt véve. Ezek sapkáján semmiféle pántlika nem volt. — Miért van itt csoportosulás, történtvalami? — kérdeztem. — Semmi, semmi... Mi tetszik? —— kérdezték belülről, mire azt válaszoltam, hogy telefonügyben reklamálni akarok valamit.— Tessék akkor a főkapuhoz menni! — mondták udvariasan. A főkapuhoz mentem és egy őrtől megkérdeztem, hogy ki is parancsnok. Azőrtálló odavezetett az állítólagos parancsnokhoz, akinek annak rendje és módja szerint bemutatkoztam. — Kérem, én a Népszavától vagyok, a mi szerkesztőségünk telefonját is kikapcsolták, tessék intézkedni... — Sajnálom, nem tehetek semmit, Haubrich rendelkezett így, aki kiadta az utasítást, hogy telefont nem kapcsolhatunk és hogy aki ide bejön, az itt is marad. Méltóztassék most egy DITCI befáradni az épületbe! Felelni akartam, de az őr már lökött előre és egy nagy terembe vezetett Nyomott, fülledt volt itt a levegő, mintegy 60—70 ember feküdt szanaszét szalmazsákokon. Foglyok. A katonák vigasztaltak, hogy ne féljek, az egész csak átmeneti állapot. Meg is nyugtattak: még ma eldől minden, egész Buda már fehér, Szamuely és Kun Béla már el vannak fogva, a Dunáról a monitorok elintéztek mindent. Megszólítottam az egyik őrömet, akinek srány vállbojtja volt és firtatni kezdtem, hogy miért kell nekem ittmaradnom. — Nem tudok semmit — mentegetőzötta tiszt. — A politikai megbízhatóság... Ezután a foglyokat ötösével kikísértették, azt hiszem valamelyik pincébe. Ezeket bizonyára nem tartották megbízható embereknek. Később idehozták az egyik Kabinovits elvtársat, majd Klisért elvtársat is. A kapun persze ,senki sem távozhatott. Nemsokára megkezdődött a tüzelés, amelyazonban nem volt rendszeres. Az igazi ostrom este 7 óra tájban kezdődött és eltartott éjjel 11 óráig. A József-központon szolgálatot teljesítő kapcsoló nők velem együtt végigélték ennek az ostromnak idegizgató, félelmetes perceit Az ellenforradalmárok parancsnokai huszártisztek voltak, a legénység pedig csupa fiatal gyerek, hadapródiskolások, egyik sem volt több 18—20 évesnél. Ezek a fiúk lent az épületben fehér szalagot tettek sapkájukra és fehér szegfűt vállrostjukra. Az ostrom borzalmas volt, szünet nélkül süvítettek a golyók és az épület tágas udvara visszhangzott a rettentő dörejtől. A golyók megrongálták a falakat és az udvaron álló autókat. A derék vörös katonák tüzelésére a fehérek hasonló erélyes tüzeléssel válaszoltak, több órán keresztül tartott ez a rémes tűzharc. Az idő végtelenül hosszúnak tűnt föl, különösen akkor, amikor az egyik ellenforradalmár tiszt kihirdette Haubrich parancsait: hogyha öt percen belül le nem teszik a fegyvert, ágyúval fogja lövetni az épületet... Bizony, nem volt kellemes, öt perc! ! ! !-Egészen apatikusanfeküdtem asaalmna- issákon, teljesen tájékozatlan voltam, mi történhetik odakint. "Az öt percből végtelen percek lettek. Rettenetesek. Ekkor kürtszó hallatszott kívülről, megismertem: a „Tüzet szüntess!" parancsot jelentette. Rögtön utána parlamenterek érkeztek, akik tárgyalni kezdtek a fehérekkel. Félóra múlva kiadták a parancsot, hogy ki kell világítani az épületet. A fehérek a parlamenterekkel történt megállapodáshoz képest letették a fegyvert s a győztes vörös katonák valamenyieket átkísérték a Martinovics-laktanyába. Hajnali fél kettő volt, mikor hétórás fogságom után visszaérkeztem a Népszava szerkesztőségébe. Barabás Loránd. NÉPSZAVA - t.fr'i 'Ii ma LEGUJA! * * * Az 037 rék*német delegáció válasza az antant feltételeire. (St. Germain, június 21) Renner államkancellár az osztrák-német békedelegáció nevében jegyzéket küldött a békekonferencia elnökének. A jegyzék kifejti, hogy a feltételek 19. cikkelye szerint a volt osztrák-magyar monarchia területén alakult országok kormányai visszatarthatják és likvidálhatják német-osztrák állampolgárok és társaságok mindama vagyonát, ami az ő területükön van. Ez úgyszólván Német-Ausztria egész magánvagyonának likvidálását jelentené, annál is inkább, mert Bécs a pénzügyi középpontja a a birodalomnak, de maguk az üzemek és az egyéb vagyon a monarchia egész területén találhatók. Minden tehát, ami a Bécstől csak néhány kilométernyire húzódó határon túl van, likvidálás alá esnék. Ez a hallatlan eljárás maga után vonná a főváros, az állam, valamennyi hitelintézet és a legtöbb magánvállalat tökéletes összeomlását. Nincs olyan kormány, amelynek joga vagy hatalma volna, hogy ilyen határozatot elfogadjon. Teljes lehetetlenség volna föntartani a gazdasági és a szociális rendet. Renner ezek alapján azt a sürgős követelést állítja föl, hogy a 49. cikkelyt töröljék és mondják ki, hogy Német-Ausztria állampolgárainak tulajdonát Ausztria-Magyarország minden részében respektálni kell. A jegyzék megokalatlannak tartja, hogy a Német-Ausztria és a monarchiából alakult többi állam közötti adósságot a háború előtti árfolyamon egyenlítsék ki, hiszen az itt említett államok között sohasem volt háború és a forgalom sohasem szünetelt. Az átszámítási kulcs szerint német-osztrák adós cseh hitelezőjének 100.000 lebélyegzetten koronáért 141.000 cseh koronát kellene fizetnie, ami a mostani árfolyam mellett 230.000 lebélyegzetten koronának felel meg. Sok esetben az adós nem is tudja, vájjon hitelezője más államhoz tartozik-e. A 31. cikkelyben tervezett kompenzációs eljárás is kivihetetlen. A különböző nemzeti államok bélyegeivel ellátott bankjegyeket nem lehet önálló értékeknek tekinteni, az irányadó külföldi tőzsdéken is csak részben mesterséges árfolyamuk van, részben nem is jegyzik őket. Hogy az adósságokra vonatkozó határozmányok a reciprocitáson alapulnak, mit sem változtat igaztalanságukon. Valamennyi újonnan alakult államban leírhatatlan zavart keltene e határozmányok keresztülvitele. Az osztrákmagyar monarchiát nem lehet formulával likvidálni. Renner megismétli javaslatát, hogy a monarchiiból alakult nemzeti államok gazdasági viszonyának szabályozását az antant-hatalmak vezetése alatt álló különbizottság elé utalják és a békekötés legyen független e bizottság munkálataitól. Az osztrák állampolgároknak a monarchiával hadilábon állott államok polgáraival szemben fennálló adósságaira vonatkozóan azt ígéri, hogy az ezidő szerinti fizetésképtelenség ellenére is kötelezettségeiket mennél hamarabb teljesítsék. Ehhez azonban szükséges, hogy az osztrák nép élhessen, és dolgozhassék . ' -••-•• , * *, * es in Ii it i I A proletárság üdvözlete a szlovák tanácsköztársasághoz. A szlovák sajtóiroda jelenti Kassáról: A szlovák tanácsköztársaság kikiáltása alkalmából a szlovák" forradalmi kormányzótanács egész özönét kapja az üdvözlő táviratoknak, amelyek mindmegannyi beszédes tanúságai a proletárszolidaritásnak. Az üdvözlők között előljár Böhm hadseregfőparancsnok, aki a szlovák tanácsköztársaság forradalmi intéző bizottságával közli a Vörös Hadsereg minden katonájának üdvözletét és köszönetet mond a felszabadított szlovák proletariátus nevében a Vörös Hadsereghez küldött üdvözlésért. Az Oroszországban és Ukrajnában tartózkodó szlovák forradalmi munkások és parasztok nevében az oroszországi és ukrajnai cseh-szlovák kommunista bizottság fordult üdvözlettel az eperjesi forradalmi vitézi bizottsághoz. A budapesti délszláv kommunista csoport testvéri üdvözletét Matuzovics elnök tolmácsolja táviratában, Jugoszlávia szocialista pártja nevében Bidicsar Ilics menesztett üdvözlő táviratot a szlovák kormányzótanácshoz, végül a losonci munkások, párt- és szakszervezetek részéről Szabó József, a losonci munkás- és katonatanács elnöke köszöntötte üdvözlő táviratban az öntudatra ébredt szlovák proletariátust. {Lásd a 4. oldalon a Proletárdiktatúra című tudósításokkat.} ** * Hat halottja van a berlini élelmiszerzavargásoknak. (Berlin, június 21.) Mint a keddi déli lapok jelentik, az élelmiszer zavargások Berlin északi részében összevéve hat emberéletet követeltek áldozatul. Hét embert lövésekkel többé-kevésbé súlyosan megsebesítettek. Berlin északi részében a zavargások az éjjel folytatódtak. Kedd délelőtt a kihágások nem ismétlődtek meg. Az utca képe normális. * * Vasúti munkásort sztrájkja Berlinben. (Berlin, június 24.) Mint a. ..B. Z. am Mittag" jelenti, a Berlin nyugati külvárosaiban fekvő vasúti műhelyek munkásai kedden reggel hirtelen bérsztrájkba léptek. HÍREK. * $ Mtunkásof a szinházanban. A munkások nagy csatát vívnak a szinházbajutásért. A burzsoáuralom által annyira lenézett tömeg elképzelhetetlen kulturképességről tesz tanúságot. Nem érdekli a trágár frivolitás, az emberi élet mélységeinek és magasságainak megismerésére törvágyás szomja. A színművészet és a zeneművészet érdekli elsősorban. Az operáért és a komoly színházak jegyeiért harcol, tülekedik a szakszervezetekben a proletár. Minden munkásember keblét az öntudat büszkesége töltse el: a proletár a kocsmák helyett a színházakba jár. Vágyaltató, alkoholos szórakozások helyett társadalmi, emberi, egyéni tragédiák és győzelmek, történelmi korok fölvonulásában ismeri meg a proletár önmagát és osztályát. Híres írók és komponisták nagyszerű meglátásai nyomán megismeri a proletár az osztályok harcát, jellemek és érzések összeütközését, megismeri a negyedik rend évezredes elnyomatását, a szellemi, és gazdasági forradalmakat és belőlük iskolát tanul a proletárforradalom továbbépítésére. A munkások nagy tömege bámulatos érzékkel éppen a drámai és operaművészet felé fordul és ha egy egész sereg operaházunk és drámai színházunk lenne, mind-mind megtelne áhítatos hallgatókkal. Vannak kétkedők, akik azt hiszik, hogy a munkásember munkában megviselt érzéke nem bírja el a muzsikát, nem érti meg a társadalmi, emberi és egyéni tragédiák mélységeit. A valóság azt mutatja, hogy az operaelőadások, hangversenyek, akomoly, színházak munkásközönsége, ha nem is tud még teljes egészében elmélyedni a nüanszmegérzi az igazi napig fanyészt