Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)

1919-06-24 / 148. szám

T919 junius 24. fit FSÍI.VA Hkgesít prowekatcírBk tolakoiSsiak be val&äsos gySSÍckesefcckfea, savast alfapiíasVs ©5soer3 és mintha a Tan^csStSzSáraacág emberei volsSnab, írejgerlSSe és swrayoífák a vaüCSsass gyi35efc£aete3iC:3. TasássbSzISr* ssség bístosSSetia sa szabató gyahoirlásSt! afe©8 ilyen agemS |Mroíf©8ca4Sp£3í nreeíjJeSennek és zavart pkaznS, e3 EseSÜ fogni, Sc-taSmatSanBBS fc@i8 ieat;» «SiSköt és &t GsaSíl &hc.t sí«8j5S a w«5r55s Srségstekí Ez kSteSességé a Tanácsköztársaság cselcssEen ha vének 8 dott volna a demokráciában. Mindaddig, amig az állami szervezet és amig a gazdasági hata­lom bizonyos osztályok kezében volt, amig a tökétől függő sajtó és az uralkodó osz­tályoktól függő iskoia segítségével a proleta­riátus osztálytudatát mesterségesen elhomá­lyosították a burzsoá osztályállamban, addig nehezen érkezhetett el az az idő, amikor a pro­letariátus a maga osztályholyzetét egészen vilá­gosan fölismeri. De mégsem a burzsoádemo­krácia ezen elvi és lényegbeli fogyatékosságai voltak azok, amelyek különböző, országokban, elsősorban Oroszországban ós Magyarorszá­gon, a proletariátust tényleg arra birták. hogy szakítson a burzsoádemokrácia elvével, hanem elsősorban a forradalom kényszerhelyzete. A forradalom a legélesebb és legnyíltabb osztályharc. A _ forradalomban nyílt háború­ban állt egymással szemben a proletárságnak ós a burzsoáziának az osztálya. Ha a forrada­lomban érvényesülne a demokrácia elve„ ez lé­nyegében azt jelentené, hogy ellenségeknek jogokat adnánk, ez pedig minden háború lénye­gével ellenkezik. A forradalom az osztályhá­bora legkövetkezetesebb alkalmazása, ezért a forradalomban a különböző osztályok között a hatalom megosztása lehetetlenség. Különö­sen lehetetlenné vált ez akkor, amikor^ éppen a forradalmat fenyegető veszedelmek követ­keztében a burzsoázia ott, ahol a hatalom bir­tokában volt, szakított a demokrácia elvével. A burzsoázia nem szakított a demokrácia elvé­vel a legyőzött országokban. Nem sza­kított ott, ahol a forradalmat lehetővé tette a katonai hatalom összeroppanása, de szakított vele ott, ahol a militarizmus még aránylag ép erőben volt- Szakított éppen azért, mert féltette a kívülről jpvö szociális for­radalomtól a burzsoázia uralmát. Franciaor­szágban és egyéb burzsoá országokban a há­ború alatt nem választottak, a háború alatt minden szabadságjog megsziünt: ezekben a régi demokráciákban egészen nyílt ós kifeje­zett burzsoádiktatura áll fönn. Amikor a for­radalmi proletariátusnak elsősorban ezekkel a burzsoáziákkal kell megvivnia a maga harcát, akkor kétségtelenül gyöngítené helyzetét, ha a burzsoádiktaturával szemben nem alkalmazná a proletariátus díJctaturájáL A proletariátus diktatúrájának alkalmazása a világforrada­lom tüze élesztősének legmegfelelőbb eszköze. , Csak a proletársáie diktatúrája mellett erősöd­hetik meg egészen az a hit a velünk szemben­álló buarasoáállamok proletariátusában, hogy a legyőzött éa forradalmasított államok nem a régi nemzeti küzdelmet folytatják más jelszavak alatt, hanem egészen más­fajta harcot. MaarvarorsKÍgrKpal szemben az ogész külpoli­tika megváltozását az idézte elő, hogy Magyar­ország a proletárdiktatúra álláspontjára he­lyezkedett. A proletárdiktatúra tehát nemcsak forradalmi belső politikai szükségesség, ha­nem a világforradalom által előirt külpo­litikai szükségesség. Akik azelőtt nem álltak a proletárdiktatúra megvalósításának álláspontján, azoknál nem köpeny eg forgatás történt, hanem a fegyve­reknek, a módszereknek a cseréje A magyar proletariátus a maga egészében belátta^ hogy harai módszereit cserélnie kell. Volt időpont, amikor azt tartotta, hogy a proletárdiktatúra tnktikaila«r nem indokolt, de, annak elvi ellen­sége sohasem vojt és a világforradalom mai fázisában a proletárdiktatúrát taktikai szük­ségességnek tekinti. A proletárdiktatúra azonban nem kizáró ellentéte a demoltráciának, csak a burzsoá­demokráciánalz. A proletariátuson belül demo­kráciát jelent Ezt világosan kifejezésre jut­tatja az alkotmány, amikor kimondja, hogy a proletariátusnak megvan a maga teljes véleménynyilvánítási szabadsága, sajtósza­badsága, gyülekezési és egyesülési szabad­sága. Ezek a szabadságjogok a legteljesebb mér­tékben megilletik a proletariátust. A proletár­diktatúra tekintetében nagyon sok elvtársban té"^s hitet keltett az az átmeneti állapot, amely idáig volt. Ebben az átmeneti állapot­ban a Forradalmi Kormányzótanács gyakorolt diktatúrát Bármennyire szükséges volt ez, de ez csak rövid átmenet lehetett. A Forradalmi Kormányzótanács diktatúráját föl kell vál­tania az egész proletariátus diktatúrájá­nak, a teljes proletárdemokráciának. Ennek a teljes proletár demokráciának lehetősége meg­nyílt a tanácsok országos gyűlésének ösz­szehivásával, amelynek módjában áll, hogy megalkossa azt a szűkebb testületet, amely a tanácsok országos gyűlésének a jo­gait is gyakorolja' akkor, amikor az neon ülésezik. A proletárdemokráciának ez a köz­ponti sz£rye, amely magából választja a Kor­mányzótanácsot amelynek felelősséggel tarto­zik e Kormányzótanács és amely viszont felel a tanácsok országon gyűlésének, ez a szerv a szövetséges központi intéző bizottság. Ennek a szervnek a megalkotásával lép csak a ma­gyarországi proletárdiktatúra a proletárdemo­krácia állapotába. A proletárdiktatúra nemcsak nem áll ellen­tétben az igazi demokráciával, a proletár­demokráciával, hanem egyenesen ezen nyug­szik. A proletárdiktatúra olyan demokráciát teremt, amely igazibb és valóságosabj) kihasz­nálását keW hogy jelentse a proletárságot meg­illet minden szabadságjognak, mint amennyire ez a burzsoádemokráciában lehetséges volt. Nemcsak a szabadság elvét mondja ki, hanem módot is nyújt, arra, hogy a szabadságot tény­leg ki is használják. A proletár államban a sza­badság nemcsak a lehetőség nyújtását jelenti abban az irányban, hogv a proletárol: vélemé­nyüket szabadon kifejezhessék, szabadon tanít­hassanak, hanem a prolel rállamnak módot is kell nyújtania, hogy tényleg elterjedjen a szo­cializmus egész gondolatköre, Társadalmi forradalom erőszak alkalmazása nélkül lehetetlen, de fontosabb a szocialista gondolatoknak a legnagyobb mérteikben való terjesztése. Igazibb demokráciát teremtünk, ez­zel, mint amilyen a burzsoá demokráciája volt. Igazi demokrácia ez azért is. mert a választá­sok rövid időre szólnak és a kiküldött nem ma­rad függetlenül a küldőitől, mert a küldetés bármikor visszavonható. A tanácsokba való küldetés, a megbizás a proletárdiktatúrában nem olyan, mint a régi osztályjog házasság^, amely csaknem fölbonthatatlan volt A diktá­tor a dolgozók osztálya. Az. aki ennek az osz­tálynak a megbízásából kormányoz, csak addig intézkedik, amig a tömegek akarják. A népsza­vazás minden küldetést megsemmisíthet. Ez a tömegek akaratának a legközvetlenebb meg­nyilvánulását jelenti. A tömegeik a tanácsok utján gyakorolnak minden hatalmat. A törvényhozást éppen ugy, mint a törvények végrehajtását és a birásko­dást A proletárdemokrácia nem nyugszik a hatalmak megoszlásának az elvén. A burzsoázia parlamentje nem hajtotta maga végre a törvé­nyeket Többek között azért sem, mert hiány­zott benne a törvények végrehajtásához szüksé­ges egység. A munkástanácsok egy osztály tes­tületei s ezért nines szükségük a hatalmak megoszlásának elvére. A proletárság tapasztalatból tudja, hogy a törvények hozisánál fontosabb azok gyakorlati alkalmazása Mit ér a legszebb rendelet, ha pa­piroson marad, ha nem teszi meg útját az életbe. A tanácsoknak maguknak kell a meg­hozott rendeletek megvalósításával, praktikus végrehajtásával foglalkozni. Sokat beszélnek, sokszor fecsegnek arról, hogv a tanácsok nem fecsegő, hanem dolgozó testületek. Ennek a mondásnak nem az az értelme, hogy a tanácsok nem tanácskoznak, hanem hogy miiködésüket távolról sem meríti ki a tanácskozás s a hatá­rozatok hozatala. A tanácsnak mindaddig nem szabad nyugodnia, mig a határozatát maga végre nem hajtotta. A tanácsokban a proletárság gyakorolja a hatalmat s nem a hivatalnokok. Ez jelenti a bürokrácia halálát. S viszont az uj bürokrácia veszedelmét az jelenti, ha a tanácshatalom kép­viselői megfeledkeznek arról, hogy ők az osz­tálynak a hatalmát s nem egyéni halaimat gya­korolnak. Dolgozniok kell az osztály s nem uraskodni ok a maguk érdekében. Az uj bürokrácia kialakulásának különböző ellenszerei vannak. Az egyik: a megbízottak gyors cseréje, a váltógazdaság. Ez különben jó politikai iskola is. Sok proletárnak nyí 1 ;\- a 1­kalma az állami igazgatásban való részt < rif A másik: a gyakori ellenőrzés. Az el? íőrzést gyakorolják a tömegek, de az ellenőrzés a tanácsok föladata is. Az intéző bizottság ellen­őrző bizottságának föladata a proletárállam vagyonának legszigorúbb védelme. Ez a vá­gyon közkincs. Sokkal inkább, mint amennyire közkincs volt a burzsciáiátlam vagyona De min­den alotmánybiztcsitéknál fontosabb a prole­társág igazi érdeklődése, igazi közreműködése. A proletárdemokráciának legjobb biztositéka ezért a proletariátus aktivitása s ezt az aktivi­tást kell előmozdítani ugy a városi, mint a fa­lusi proletariátus szerveiben. Igy lesz azután a proletárdiktatúra az összes dolgozók diktatú­rája. Rendkívül sok függ a falu megnyerésétől, meg kell nyerni a föld mi vesek legkiválóbbjait, paraszt egyetemeket kell teremteni, az eddirji butító apparátust szét kell törni és hatalmas oktatóapparátust kell építeni, a falu részére való agitátorokat magukból a földmivesekből kell képezni. Erre nézve a mi helyzetünk aránylag szerencsés, mert nagy földmives­proletárságunk vab. Egyesíteni kell _ minden dolgozót, ipiari és mezőgazdasági munkásokat, az úgynevezett, testi és az úgynevezett szellemi munkásokat is, mert hiszen a fizikai é3 szellemi munka között a különbség csak fokozati. A proletárságot a dolgozókat nem szabad szétválasztani, hanem egyesíteni kell. Azok, akik a szakszervezeteket nem tartják eléggé forradalmiaknak, a földmunkásoktól félnek, mert reakciósaik, a szellemi munkásoktól, mert burzsoák, vigyázzanak, mert módszerükkel legföljebb a szellemi szegények tanácsát tud­ják majd megalkotni. A proletárdiktatúra alkotmánya szerint st nemzeti kérdés megszűnik. Megszűnik azért, mert nem lesz többé harc a hivatalokért, amely a nemzetiségi kérdés egyik főoka volt és nem lesz többé soviniszta gyűlölködés. Nemcsak jo­got adunk arra, hogy mindenki anyanyelvét használhassa, de módot adunk mindenkinek, hogy a kultúráját élvezhesse és kiművelhesse. A szocialista forradalom sikere elsősorban nem az alkotmány jóságán múlik, hanem azon, hogy szelleme átmenjen a gyakorlatba. Azon, bogy proletariátus teljesítse munkáját és tudja, hogy ebben a forradalomban nem ide­gen ügyről, hanem az ő saját ügyéről yan szó. Ha a proletárállamot védi, a saját, ügyét védi, a saját várát szilárdítja meg. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) A vita. Csorba Mária volt az első szónok. A magyar­országi nők kongresszusi'- nak Kívánságait tol­mácsolta ugy a közellátás, mint a hadügy te­rén teljes egyenlőséget és minden kiváltság megszüntetését kérve. (Helyeslés.) , Minthogy általánosságban többen nem 'kí­vántak szólani, áttértek a rébzletes tárgyalásra. Az egyes szakaszoknál beható vita fejlődött ki. amelynek során fölszólaltak: Domorűcos llófeüs, Kellner Sándor, Illés Artúr, Kajári Samu, Geiringer Zsigmond, Ferenczy János, Gábor Károly, F. Bede László, Ozoray József, Havas Sándor, Katkó Gyula, Schneff József, Farkas István, Nyisztor György, Tamási Ká­roly, Nagy Gergely. Gábor Károly, Gutmann Henrik, Rudas Z >'"" ?ó. Salzinger Ferenc. Gróf János, Kálmán - mre, fíomschitz Ferenc, Reichel János, Jócsák Kálmán, Simon Mózes, Déri Gyula, Havas Sándor, Sütő András, Módii János. Miklós Móric, Soníló Dezső. Bede László, Varga István, Ojyri János, Schröder Ferenc, Garbai Sándor, Ascher István, Hahrt Dezső, Jankovics Laios. A vita során a fötdmivesszegénység kifeje­zést az egész alkotmánytervezeten keresztül elhányták és helyébe a földmives kifejezést tetteik. Elhatározták továbbá, hogy az orszá­gos kongresszus hatáskörébe tartozó pontok közé (16. %) beleveszik külön pontként a köss-, művelődési politika legfőbb irányítását Több kisebb módosítással elfogadták az al­kotmány alapelveire, a dolgozók jogaira és kötelességeire, a tanácshatalom központi szer­vezetére és a helyi tanácsok szervezetére vo­natkozó szakaszolj. Az elnök ajánla' ra délután 2 órakor a tár­gyalást megszakították és kimondották, hogy reggel 9 órakor folytatják. Végül Brunner József jegyző fölolvasta Nemes Oszkár elvtárs bejelentését, amely sze­rint Jánoshalma, bácsmegyei község, 290 olyan proletárasszonyt fogad el nyaralásra, akiknek férje a fronton van. A kongresszus e köve­tendő példát tetszéssel vette tudomásul. Elnök ezután az ülést délután 2 órakor bere­keszette. — Hétfő. — • A tanácsok országos gyűlésének hétfői, ju­nius 23-iki ülését Ágoston Péter elnök'.410 óra­kor nyitotta meg. Napirend előtt Hamburger Sándor szólalt föl, figyelmébe ajánlva a vidéki munkásta­nácsoknak azt a körülményt bogi' a Hangyá­val szemben eddig táplált animozitásnak már nincs alapja, mert a Hangya a csereakció te­kintetében minden lehetőt megtesz és alkal­mazkodik a Tanácsköztársaság követelményei­hez. Ezután áttértek az aSKotmánytervezet tárgyalására. A legtöbb szakaszt vita nélkül fogadták el. Érdekes tárgyalás fejlődött ki a 84. §-nál, amely szerint a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban élő minden, nemzet szabadon használhatja nyelvét ápol­hatja és fejlesztheti nemzeti műveltségét Evégből minden nemzet ha nem is él össze­függő területen, műveltségének fejlesztésére országos tanácsot alakithat. Ez a szervezet nem bonthatja meg a területi alapon nyugvó tanácsszervezetet. A német és ruszin népbiztost a német illetően a ruszin országos tanács vá­lasztja. Oaál Eé'a fölfzólalásában kifejtette azt a meggyőződését, hogy amikor egy ezeréves al­kotmányt fektetnek sirba, helyébe olyan alkot­mány készül, amelynek magasztos elvei még hosszabb időre fogják megszabni a régi Ma­m

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék