Népszava, 1919. július (47. évfolyam, 154–180. sz.)

1919-07-01 / 154. szám

tpaaspekt, I§T51nTíbíí, Eé íra.VI AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ««•y évre ...... 9»­— kor. | negyed évre .... 22-50 kor. fel évre . 15-— kor. | egy hóra ...... 7-5« kor. EG­YES SZÁM ÁRA 30 FILLÉR fág egyesüljetek^ szam .: XLVII. évfolyam A SZOCIALISTA-KOMOLfíSTA fJSü.MNKASOK MAGYAR­ORSZÁGI PÁRTJÁNAK REGGELI HIVATALOS LAPJA Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31, József 3-32 és József 56-7-1) tapsaik mai ssosna 12 oldal* ! A Magyarországi Szocialista Szövetséges Ie Iurésköztársaság Kormányzótanácsa szól hol­i­­tok, vörös katonák! Mi szólunk hozzá­tok, akik fegyverbe hívtunk benneteket, ami­kor az első veszedelem csapott le fenye­getően a fölszabadult dolgozók uralmára, a proletárdiktatúrára. Mi szólunk hozzátok, akik a világforradalom és a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság dolgozói nevében küldtünk benneteket a frontokra, akiknek fölhívására mentetek előre, akiknek fölszólítására költözött sorai­tokr­­a a proletárön tudaton alapuló vasfegye­lem. A proletárhaza érdekei most pillanatnyi­an nem azt parancsolják nektek, hogy előre nenjétek és diadalt diadalra halmozzatok. ül proletár haza most még nagyobb áldozatot jövetel töktetek: azt követeli, hogy hagyjátok el a diadalmas csatákban el­foglalt területek egy részét és menjetek bl egy más területre, amelyet jelenleg a román bojárok rablócsapatai tartanak megszállva. "A cset-szlovák imperialisták zsoldosása­előtt nem hátráltunk és nem is hátrá­­mn "­­ meg. Nem dobjuk oda önként rabló­n, inuknak, kizsákmányoló rendszerüknek is­­­zatul proletártestvéreinket. Nem az ő val­s­z étvágyuk, hanem a világ legnagyobb ki­mányolói, a francia, az angol, az ame­rik­i pénzkirályok, munkásnyúzók és pa­ras­ztfosztogatók minden hatalma áll velünk szemben. Az antánt, a világháború győztes maifulmai, kizsákmányoló uralmuk halála síeli: még kihasználják az időt arra, hogy p­arkot vessenek a nyakunkra. Hogy e hu­rokból kiszabadítsuk nyakunkat, hogy meg­a.­.-n­.vessu­k a proletárházát, visszavonjuk csapatainkat arra a határra, amelyet a vilá­gon osztozkodó rablók számunkra kijelöltek. Küzdelmetek mégsem volt hiába. A cseh­szlovákoktól elfoglalt területek helyett a proletárhaza megkapja a jóval termé­kenyebb, tiszta magyarlakta és terület­ben is nagyobb Tiszántúlt, ahonnan a szl­lán bojárok rablócsordáinak az án­tant parancsára ki kell vonulniok. A proletárdiktatúra, a dolgozók hazája élni fog ezen a területen. Tudjuk, hogy a niktáv béke nem béke, tudjuk, hogy amiként hiába próbálnák rávenni a vérszopó tigrist, holgy fü­vet rágjon, éppen úgy hiába várnák a rabló pénzkirályoktól, gyárosoktól, ban­károktól és földbirtokosoktól, hogy lemond­janak rablószándékaikról. Kézben fog jutá­s tartani a fegyvert, nem adjuk ki belőle, mert utolsó csöpp vérüin­g, utolsó lehelletünkig megvédjük a dolgozók uralmát, a proletár­diktatúrát. Nem mondunk le egy talp­alatnyi földről sem,­ ahol magyar nyelven beszélnek a dolgozók. Nem mondunk le és készülünk arra, hogy új csapást mérjünk mindenkire, aki kettős igát: a kizsákmányo­lás és a nemzeti elnyomás igáját akarja test­véreink nyakára rakni. Az időt, ha nyugton hagynak a rablók, arra használjuk föl, hogy megszilárdítsuk a Tanácsköztársaság belse­jében a dolgozók hatalmát, hogy kiépítsük a szocialista gazdasági szervezetet, megvalósítsuk célunkat, hogy csak az egyéb, aki dolgozik, hogy megcsináljuk a munkás­igazgatást, jó, olcsó és becsületes közigazga­tást teremtsünk és végleg megszabadítsuk a dolgozókat minden herétől, minden élősditől. Fel akarjuk lendíteni a mezőgazdasági ter­melést a földeken, amelyekről elűztük a föl­desurat, és amelyeket a dolgozó földmíves­szegények kezébe adtunk. Megteremtjük a szocialista termelést, amely nem egyesek hasznára, munkanélküli jövedelmének gya­rapítására termeli a javakat, hanem a vá­ros és a falu minden szükségletének kielégí­tésére. Gépeket, ekét, ásót, kapát gyártunk a városokban, gyapjút fonunk és szövünk szö­vetté és odaadjuk a városi dolgozók keze­munkájával készült termékeket a falu szegé­nyeinek, hogy ők élel­miszerfölöslegükkel táplálják a gyárak munkásait. Rendet csiná­lunk az országban, ahol a forradalom árja a termékenyítő iszap mel­lett sok szemetet is sodrott magával. Becsületes, tisztességes, önzetlen, a forra­dalomért élő, a szegény emberek jólétéért áldozatra kész embereket segítünk be min­den olyan helyre, ahol a kizsákmányolást rombolják és a szocializmus teremtő munká­ját végzik. Leszámolunk az ellenforradalommal és minden olyan kísérlettel, amely a gyárat, a bányát, a földet vissza akarja juttatni a ki­zsákmányoló herék kezére és azt akarja, hogy a munkás másnak dolgozzék, a földmives másnak arasson, hogy a dolgozók verítéké­ből dologtalanok préseljenek csengő aranya­kat. A ti fegyvereitek, a ti forradalmi öntu­datotok és lelkesedéstek a záloga annak, hogy ezt a kizsákmányolást romboló és szo­cializmust építő teremtő műin­kát el tudja végezni a Magyarországi Szocialista Szövet­séges Tanácsköztársaság ipari munkássága és földmíves szegénysége. Ennek a feltétele, hogy a parancsokat, amelyek az új határ elloslad­­­ás­ára és románok által kiürítendő területek megszállására vonatkoznak, öntudatos fe­gyelemmel teljesítsétek. Ne üljetek föl semmiféle rémhírnek, aljas uszításnak, amely ilyenkor föl szokta ütni a fejét. Bízva bízzatok és hittel higgjetek ab­ban, hogy a Magyarországi Szocialista Szö­vetséges Tanácsköztársaság csak tiértetek él. Ne hallgassatok csábító szavakra, bármi­lyen szinti köpönyegbe burkolva kiáltják is felétek azokat! Emlékezzetek vissza, hogy a háromszínű roobogó alatt csallak benneteket a legtöbbet, akkor is, amikor eladtak benne­teket a német és az osztrák imperialista rablóknak, akkor is, amikor a francia, az olasz, az amerikai és az angol bankároknak szolgáltatták ki és daraboltatták föl Magyar­országot. Ne hallgassatok a fehér banditákra, maradjatok hívek a forradalom vörös lobo­gójához, ahhoz a lobogóhoz, amelynek egy a színe az egész világon és amelyet nemso­kára fennen fog lobogtatni az­­egész világ minden elnyomottja, minden dolgozója a világforradalomban. A világforradalom a szövetsége a világ­szabadságért küzdő Magyarországi Tanács­köztársaságnak, amely új erőgyűjtésre készül ezzel a cselekedetével, hogy hazát teremtsen a dolgozóknak, amelyben nem az urak, a papok, a mágnások és a ban­károk, hanem a dolgozók kezében a hatalom. Az új erőgyűjtés új diadaloknak lesz a so­rozata a világ minden ellenforradalmával szemben, mígnem olyan tágasak leszn­ek a proletárhaza határai, hogy új élet, boldogság és jólét lesz úrrá ebben a Tanácsköztársaság­ban. Éljen a Magyarországi Szocialista Szövet­séges Tanácsköztársaság! Éljen a Vörös Hadsereg! Le az elnyomók­kal! Éljen a nemzetközi proletárforradalom! Testvéri üdvözlettel a Magyarországi Szocialista Szövetséges, Tanácsköztársaság Kormányzótanácsa.

Next