Népszava, 1919. augusztus (47. évfolyam, 182–187. sz.)
1919-08-01 / 182. szám
SM .iHám I, 'Szercet a fcordlinaiy^Kel használja le az. • ,GUeino iradalmi agitáció, amikor a „kék pénz" és „fehér pánz" véget akar támasztani. Különösen a birtokos parasztság, amely pénzügyi, téren a legkonzervati-tsabb, ragaszkodik a kék pánz nevetséges fikciójához. A Tanácskormányaaanpontjából voltaképett csak azért zavaró a Kék pénzmánia, mart időleges zavarokat okozanás Mosarébe még a'vnolettíszakgMfc ?í vásárlá-áeítőségeit megnehezíti. Pénzügyi szempontból a kék pénz elrejtése, f&víffizálása a 380.km Mkpénzyjötök adóákk A reAkpánsi egy éven belül &íiébfcakin p&géxáwiafo9 lesz, az Osztrász-Magyaar Bank iS^áállfea £&g• vén, mig a Tanácsköztársaság pénzének értékű olyan mértékben fj^ iaVBJai, B3 B%eß mérteikben a teranelás fokozódik, ssf arek foea;e®e nő. 'fák, enen forradídmárotk azaai agitálnak az, fehér pénz" güve, kourr esetleges xmtmí&s• váltás esetén érvényét vészül. Ez a lattán ,egészan ostoba, nevetséges beszéd. EMszor azért, mert a rendszervitazva nem következeik be. Másodszor azért, mert nincs, nera foihét, nettn jöhet olyan ikscBanány tansely a feftiác perint a kék pénzzel szemben értésctelennek ''denSiaxálja.Ez gazdasági, pénzügyi, politikai Vakfetefdenaég, mert magásitana minden áruforgalmat, k Hosztaná az országot üzetési esssteneiból és forradalomba kergetné nemcsak a 'dolgozókat, dtt a birtokos paraszetságat, a burzsoáziát is, amelyek szintén, rendelkeznek 2 ff&hér pénzzel". Ezzel a nevetséges föltevéssel ezármoljnjik le végleg. •IA a fehér pénz éppen olyan jó pénz, saint.a MSk, sőt egy, t extmpp. malva :mak a fehér pénz ÍBSz jó. £H négy és féléves villgboranak nincsen íkjprásaltöbbett tönkretett, mélyebben sülyeestetet és egész mivoltából teljesebben kiforgatott áldozata, mint a közalkalmazott. Az 1&f1 crm, megyei és községi hivatalokban, játé-kötökben és föteiáekban tengődő, egyedül az éhbérnél valóban nem nagyobb, úgynevezettendösszesített illetményeikre utalt azokról a százezrekről van itt szó, akiknek azelőtt isnyomorúságos osztályhelyzete a háború során iégkép lealülön; azokra a közalkalmazottakra gondolunk ebben a megállóí vitábban, akiknél semmivel sem volt rosszabb a helyzsete a földesurald, gyárosok, bankárok és egyéb „urak" szolgálatában robotoló proletárpetei& akik &&knwa. a háború végéig, sőt másszícen a márciusi, igazi forradalomig kegyetlenül ,kiuzsorázott, éhező kálijai' voltak a fesoiralista államnak és társadalomnak; ez az : 'állami és társadalom az «isten, király és hassa" álnok szózavámul egyaránt megcsalta ezeket és .az isfai íAzokaról a közalkialmottakról beszélünk. Itt, alak. ha igaza volt Ervinnek, amifcek a-'Stéatílta, hogy' a háború Mytán gaa-Édagorc "talfeg g aZ(hu?ibbak és hafcalmasabbak lesznek, a szegények viszonylag még szegényebbek és gyöngébbek", akkor el lehet mondani, hogy a javakban és jogokban való elszegényzédés és elgyöngülés a dolgozó eínbelapók egyetlen kategóriájánál nem következett ffixé .orivébban és irespztebben, mint a proletárírokéletárjainál a sió igazi,' helyes és'fcelaaoésen vett, közalkalmazottaknál. Ki'itár az élelmezést, lakást és ruházkodást,valamint. a skultura és művezetek, vagy a természet jarvaibékés szépségeiből Való, öro-Emfí/fő, jobb, nemesebb és hosszabb éhítet adó rászsaadést nézzük, akár a halálozási és betegedési statisztikát vizsgáljuk, azt isírjuk, hogy a proletár-közalkalmazottaknál, túlgyöngult szarvezetű, idegbajos feleségeiknél én sápadt, beesett mellű, tüdőcsúsyhurutos gyermékei felét a mincsetlenebb, az emberséges és attól messzibb edett pária nem létezett ebben fasv elpusztulás örvénye elé sodort országban, aVolt betevő falatja; az Ínségesnél azelőtt is , a fág jobb és több.; volt lakása Cha volti: a tesikat és lelket sorvasztó menhelynél általában 110M különb; volt ruhája: a szinpad és kabaré ' ^^urásofdjkasfetur^jaj volt, a félműveltség határát többnyire meg nem fialnáé. Önmagának és embertársainakinkábbártalmas tudása; voltak megismerés és megértés nélkül szűkölködő sejtései és fájó vágyai kultúráról, művészetről, izlésről, könyvről, zenéről, színházról és természetről; volt betegsége, amelynek orvosát, gyógyszerét nem tudta megfizetni; volt polgári, politikai joga, megalázóbb és hitványabb a teljes jogtalanságánál; volt hazugságból és megtévesztésből táplálkozó tekintélye, hajósáraától lenézett és fölrakott önérzete, amely hivatali működésében, az államhatalom gonosz törekvéseinek megfelelően, ugyeisólván mindenütt, szembeállította koretát tetvéreivel. Végül voltak „politikával sem foglalkozó", védnökő és diszelnötels egyletei, amelyekben egy-két jóhiszemű rajongó mellett nagyképűsködő akarnokok és sranszátyár demagógok, szemfényvesztő kongresszusokkal, közgyűlésekkel, memorandumokkal és disputánsokkal ámították az embereket, akkor, amikor valójában csak az volt a céljuk, hogy a kormányok kegyes pártfogásával és irányításával éppen csak a becsületes szervezkedést, éppen csak a tömegeknek öntudatra keltését megakadályozzák. " Keretestől ez a hit kép® a forradalom előtti közalkalmazottnak: ha ez a kén, bármi ív élésnek és mretónak látszik, tegfelelő valóságnak és megfelel, mert igaz, akkor meg kell értenie minden elfogulatlan bírálónak a közallalmazottak tömegeinek faultját é jelenét, hibáit, erényeit, forradalmi átálszkodásának körülményeit és mindezekből folyó törekvéseit. Meg kell értenie nemcsak azt, hogy a közalkalmazottak, egy kis töredéket leszámítva, csak a forradalmak után ismerték föl, vagy'"még ma sem látják tisztán osztályhelyzetüket; nemcsak azt, hogy a többség, e fölismerés hijján, miért nem nyúlt maga is .Mi szocialista, a forradalmi szervezkedés egyetlen célravezető eszközhez, de meg fogja érteni és el fogja temetni azt is, hogy ha a közalkalmazott nem volt eddig (aminthogy volt) a nép érdekeinek igaz, becsületesen jóakaró és megértő munkája, ezért nem azt az elnyomott, becsapott éllingynécseak kizsákmányolt, megtépett rabszolgáját a megdöntött régi rendnek, hanem azokat kell éslehet csak felelőssé tenni, akik alávalóan hazug nevelési rendszerükkel, állami gépezetük egész berendezésével, csalásaival, hatalmával és erőszakkával itt ez elényesen lehetettebnnétették a közalkalmazottak öntudatának fölébredését és megerősödését azokat, akik tervszerűen megtévesztették és félrevezették a közalkalmazottak dolgozó rétegeit. A közalkalmasti kérdést ebből a tényből kiindulva kell és lehet csak helyesen elbírálni és elintézni az egész vonalon, mert ebből a fölfogásból állapithatók meg a halmazottaknak az uj renddel és önmaszemben való kötelességei és csak ebből a fölfogásból kiindulva állapithatók meg igazságosan a proletáruralomfiak a proletárkönalke.1 dia&';tt.ildral szemben fönmilló és a dolgosok társadalmában minden dolgozó emberrel szemében egyformán teljesítendő kötelezettséget. Meg kell vizsgálni, természetesen elsősorban a forradalmi berendezkedés szükségleteit tartva szem előtt, hogy a régi körtartalmazottak dolgozó elemeinek beilleszkedését milyen elveknek kell bár nyitaniok, meg kell állapítani a régi bürokrácia intézménye szükségsszerv elpusztításának okos módozatait, a régi és az új bürokrácia egybeolvadásának és az ipari és földmunkássággal való együttműködésének feltételeit és tényezőit és ezeken keresztül meg kell találni a dolgozó, a forradalmi átalakulásban és berendezkedésben sem nélkülözhető közalkalmazottak megnyugtató ellátásának minden eszközét, lekeresését és biztosítékát is. Ezeknek a szempontoknak és belításoknak kellett volna érvényesülniök a régi és az új bürokráciára, a tisztviselők és munkások viszonyára, a szociális termelésre, a közalkalmazottak fizetés- (bár) rendezésére adósságaira, nyugdíjára, betegség esetére való biztosítására, alkalmazására és elbocsátására, rendelkezési állapotba helyes-tétjére, munkanélküliségére és munkaközvetítésére, átképzésére és elhelyezésére, élelmezésére, lakására, ruházkodására és egyéb életszükségleteire vonatkozó minden kérdésben. Mindezeknek eddig éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk nemcsak a, felelőtlen műsorra értés nélkül való, íöiiii®tájékozaílannl brutális írásaiban, hanem az illetékes és legilletékesebb tényezők magatartásában és nagyon sok intézkedésében is. Az a sok-sok hiba, ami ebben az irányban történt, hovatovább komoly veszedelmet hosz a forradalmi tára. Ebben, a meggyőződésben fiozzuk ezt az Ügyet nwst Vfi&r mi a proletársatorszázfós nyilvánossága elé. -hitünk Jiogy mentől hagyóbb"troletárság fáradalmához és uralmához való •Shiudatos ragaszkodásunk, mentől erősebb" a proletárdiktatúrával való, minden áldozatra kész becsiítés és gyakorlati közösségünk, annál nyíltabban, annál őszintébben kell ezt a kötelességet teljesítenünk, Ascher István. feifei mm^sz&M tarai^l^keti. -íSf;' és bps'ss.e. rt^n a; b&|a»i btócsst®i@Bssé||á'feeiípcí'kté-A bütfxi ídS»Sa 'UrSnyS'tJa 'a rémsSn ''k'é^vétlen kézfi ésékét'. Fegyverneket, &« ajra iO-Sg a. ssó szoros értelmében kiirtották, fegyvernek közüsget. Gyermekeket, nőket és aggokat,, akiket aa uitcán vagy házakban találtak, kardélre hányták vagy puffozhissal verték agyon, állitóan ássért, mert a fegyvernekek a megaszállás alatt fölgyülemlett keserűségtől hajtva, a vörös katonákkal együtt harcoltak volna a románok ellen. 1 . Ugyanezek a fegyvernek menekültek Jsszélt ték isi, hogy milyen életük volt a román megszállás alatt. Lélegremnökeam lehetett, olyan rettentő terror alatt állottak és mindenkit névleg ellenőriztek. Minden házra ki kellett függeszteni az ott lakó családfő és családtagok nevét és akit este 6 óra után az utcán találtak, azt irgalmatlanul megbotosták. AltaMaxan Akadozik a toll a késben, amikor azokról a szörnytettekről kell hírt adnia, amelyeket a román bojárok fegyveres csordái követnek el az általuk megszállott vidékeken. A hagyományos képzelet nem tudja naoscat a rémségeket kitalálni, amelyeket a romáin imperialisták barbársága valósággá tett És ezeken a szörnyűségeken is túltesz az az elvetemült gonoszság, amelyet a magyar feudálisok és bxírzsoáiic tárultak elénk, amikor ezt a vérben, kínzásokban, erőssítikosságokban és bízóstelenítésben tobzódó hordákat vezetik az ország népére. A megszállott területekről átszökdöső, különösen pedig az utóbbi napokban a Tiszántúlról menekülő elvtársak is első pillanatban szinte hihetetlennek tetsző dolgokat mondanak el Nemcsak elvtársak azok azonban, akik irtózattal beszélnek a románok kegyetlenkedésedről, hanem ugyanaazok a burzsoák vagy hozzátartozóik, ainek osztályos testvérei Itfihon titokban, Szegeden és a többi ezenforradalom részekben pedig nyiltan hirdetik, sőt valóban szövetkeznek is a román bojár bandákkal ellenünk. Fegyvernekről Játtaberénybe és környékére menekült elvtársak és burzsoá nők ugyanazzal a borzalommal beszéltek, hogy amikor a Vö a betestás volt az előszertetettet alkalmazott eszközük minden kérdésben. Nemcsak felnőttüket, hanem gyermekeket is messzetettek, mégpedig olyképen, hogy ha a gyömnek nem birta ki a WfrM 25. iiite team arc minden