Népszava, 1919. szeptember (47. évfolyam, 188–189. sz.)

1919-09-28 / 188. szám

nak, amely a k­ántánttól a választások meg­­ejtésének lehetőségét kieszközölni képes és amely a választásokat a társadalmi béke és kiegyenlítés programjával ejti meg. Mind­egy, hogy eiből áll ez a kormány, csak al­kalmas legyen e cél megvalósítására. A sze­mélyi tekintetek ma nem irányadók; ma mindenkinek az a kötelessége, hogy a sze­mélyét a hazának föláldozza, akár odaállás, akár félreáll­ás formájában. Alakuljon ez a kormány minden számbavehető pártból, ez felel meg a versaillesi sürgöny tartalmának, tehát az antrrt kívánalmának, de ez felel meg a nemzet, érdeknek is. Ezt a szerencsés összetalálkozást irtózatos és helyrehozhatat­lan bűn volna föl nem használni! Ezért fordulok a tizenkettedik órában es­deklő szóval a magyar társadalom minden rétegéhez, minden­­­ tényezőjéhez, segítsen létrehozni ezt az egyetlen­­kibontakozási mó­dot, a nemze­t inlegmentésének ezt az egyet­len és utolsó lehetőségét. Ne nyújtsuk az idefigyelő vilá­gnak azt a szörnyű látványt, hogy a haldokló édes­anyának, a hazának, betegágya körül gyítrekesző gyermekek­ bolo­gban tépik le anyjuk­­testéről,az utolsó kön­hogy annak foszlányain marakodva oszt­ozznnk­! Költözzék be szivünkbe a gyűlölködés he­lyébe a hazaszeretet és az emberszeretet; kapcsoljuk össze e két nemes eszmét egy­mással és akkor a két erény segítségével ta­lán­ megmenthetők Veszendő hazánkat!" Forradalom­­ és el­ váltakozva száguldoznak végig az országon, át és átjárják beteg testét és nagyon is ala­pos az az aggodalom, hogy sohá az ország ezt a szörnyű lázállapotot már nem bírja. Okos és bátor elhatározásokra volna szük­ség mindazok részéről, akik valóban az or­szág megmentését tekintik céljuknak és akik az ország alatt annak egész népét ér­tik, nemcsak néhány, száz birtokost és annak, pereputtyát. Okos és bátor emberek kellenének ide. Az okosságuk a­bból álljon, hogy mindenekelőtt — mint a jó orvos, aki a helyes diagnózis megállapításán kezdi a dolgot — helyesen állapítsák meg az ország eddigi lázállapotá­nak igazi okait. Háborúnak és két forrada­lomnak szörnyű vihara vágtatott végig az országon. Olyan bajok ezek, hogy egy is sok lett volna belőlük. A háború okainak és oko­zóinak kutatása — sokak szerint — most már talán fölösleges fáradság, de sohasem lehet "fölösleges az arra való emlékeztetés", hogy a magyar m­unkásosztály lángszavak­kal óvta és intette a hatalmon lévőket e vé­res kockajátéktól és a Véráldozatig menő el­szántsággal­ küzdött úgy a háború megindí­tása ellen, mint annak megrövidítése érde­kében. És amennyire fontos ennek a törté­nelmi ténynek a leszögezése, annyira szük­séges annak a megállapítása, hogy ezzel a magatartásával a munkásság a múltnak az átkos, bűnös politikáját akarta elsősorban megbélyegezni, amely ehhez a háborúhoz ve­zetett. .. . „ A múlt évi novemberi forradalom is csak ez­érá­ a politika ellen való lázadás­­ volt; megbüntetése azoknak, akik a sokévi há­ború leírhatatlan nyomorát és baját az or­szág népére rázúdították. A második — a március 21-iki — forradalomtól a sors talán megkímélte volna az országot, ha életerejét és ellenállóképességét ki nem szívták volna azok a­ rettentő bűnök, amelyek a háborúba is belesodorták. Mert nem véletlen ám és nem csak gonosz szándékúi emberek munká­jának tudható be, hogy amúgy is túlontúl le­romlott állapotában még a bolsevizmus be­tegsége is el tudott harapódzni az ország testén. Nem­ tagadjuk mert igazságot kere­sünk rá, hogy a magyar munkásság csak nehezen jóvátehető bűnt követett el már a­z­zal is, hogy gyöngeségének egy pillanatá­ban a bolsevizmus elfogadásával lehetetlent akart. De ezerszer nagyobb bűnösök azok, akik évtizedeken keresztül folytatott mun­kásgyűlölő, szűkkeblű politikájukkal bele­hajszolták a magyar munkásságot abba. A Friedrichék szócsövei nagy, diadallal hir­dették­ a Lovászy-párt határozatát, amely úgy szólt, hogy az minden párttal és kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozik. Most azután előt­tünk fekszik a Lovászy-pár­ t határozata, amely Lovászyék programját és az általuk­­kezde­ményezett kibontakozás útját jelöli meg. Ennek minden sorából az a tény világlik ki, hogy a Lovászy-párt minden politikai párttal járhat együtt, csak éppen Friedrichékkal nem. A határozat, amelyet a fügetlenségi és 48-as párt szeptember 24-én tartott közgyűlése Lovászy Márton elnök indítványára hozott meg, az általános elvek megállapítása után a következőket jelentik: A Függetlenségi és 48-as Párt minden olyan­­kormányt támogat, amely 1. a legnagyobb eréllyel szembeszáll a régi közjogi kapcsolat és a Habsburg-ura­lom helyreállítására irányuló törekvésekkel, 2. összetételénél fogva alkalmas arra­, hogy a győztes an­tán­­­h­a­tal­m­a­k bizalmát oly mér­tékben megnyerje, hogy a nemzetgyűlési vá­lasztások elr­endelése és megejtése számára lehetővé váljék; 3. olyan belpolitikai pro­grammot vall ma­gáénak, mely a megzavart társadalmi béke és egyensúly helyreállítását az osztály-, faj-és felekezeti harcok ellenőrzését és a gyön­géknek védelmét tűzi ki céljául és ezen célok megvalósítására alkalmas, 4. a proletárdiktatúra létrehozásáért és föntartásáiért felelős elemeket a közélet teré­ről távoltartja,­­ 5. a proletárdiktatúra alatt elkövetett visszaéléseknek és Minőknek a legszigorúbb törvényes megbüntetéséről gondoskodik." 6. el van határozva min­denver,ill .önlírás­kodás és fölforgató törekvés meggátolására és megtorlására, a közrend és nyugalom helyreállítására. „A kibontakozásnak­­ezen az egyedül lehetsé­ges­ alapon leendő megteremtése végett — mondja a határozat — elhatározza a párt, hogy e kezdeményezést megtagadja és e célból fölhívással fordul a haza minden jóérzésű, ren­det és nyugalmat akaró polgárához a sorako­zásra és tömörülésre, másrészt megbízza a párt elnökségét azzal, hogy a többi pártokkal és a kormánnyal a tárgyalásokat erre a célra azonnal indítsa meg. A párt kimondja, hogy jelen határozatát minden alkalmas módon nyilvánosságra hozza és az antant-missziók­hoz is eljuttatja." Ezt a határozatot elolvasva, Friedrich® csüggedten ejtik le ölelésre kitárt karjaikat. Hiszen, ami ebben a határozatban benne van, homlokegyenest ellentétben van minden sza­vukkal és cselekedetükkel. Friedrichék első lépése az volt, hogy a Habsburgokat akarták visszahozni az ország nyakára és ezzel eleve elveszítették az ántárit bizalmiak­, amely nélkül képtelen megtartatni a nemzetgyűlési választásokat. Belpolitikai te­vékenységük eddig a társadalmi béke teljes foldulása, az osztály, faj és felekezeti harcok lehető legnagyobb mértékben való kiélesítése volt. A proletárdiktatúrát a legszörnyűbb bűntettek tömeggyilkossá­gok, rab­lások és po­litikai üldöztetések ürügyéül használták föl és mi sem áll távolabb tőlük, mint annak a föltételnek teljesítése, hogy a proletárdikta­túra alatt elkövetett visszaéléseket és bűnöket törvényesen megtorolják és a közrendet és nyugalmat önbíráskodás és fölforgató törek­vések meggátolásával és megtorlásával­­helyre­állítsák. A függetlenségi és 48-as párt elnöksége tár­gyalásokat kezd a többi pártokkal és­ a kor­mánnyal. Azokkal a pártokkal, amelyeknek a törekvései becsületesek, sikerre kell vezetniök ezeknek a tárgyalásoknak, de a Friedrichék­kal való tárgyalásoknak­­ csak egy lehet a kö­vetkezménye, hogy ezek azonnal hagyják ott az erőszakkal megkaparintott és megtartott kor­mányhatalmat és adják azt azoknak, akik ezt a sokat sanyargatott országot ki akarják és ki tudjá­k vezetni ebből a végzetes kátyúból. De nemcsak a Lovánszy-párt, hanem a ma­gyar dolgozó és termelő társadalomnak­ a mun­kásság mellett leghatalmasabb rétege,­­ a k­isgasdák sem mehetnek együtt­­Friedrickékkel. A sokorópátkai fogással má­r tisztában van­nak a kisgazdák, tudják, hogy a sokorópátkai Szabó Istvánnak és gazdáinak teljesen ellenté­tesek a céljai, mint a nagyatádi Szabó István­nak és az e­­köré sereglő­­ kisgazdáknak. A so­korópátkai a nagybirtok szolgálatában áll, a nagybirtok uralmának visszaállítására és meg­szilárdítására törekszik. Friedrichék eredendő céljaival éles ellen­tétben áll minden becsüle­tes birtok­reform é­s ha az ő belátásukra biz­tuálk az ország­ adópolitikáját, úgy ez a magyar kisgazdatársadalom teljes tönkretételét jelen­tené. Az óriási terhek alatt görnyedő Magyar­ország gazdasági életében m­lég sokszorta na­­gyobb fontossága lesz az adózás kérdésének. A legfel­ dit.. .tisztá­ban vannak azzal, hogy a nagybirtokosok a múltban, ami­kor a Habs­burgok jóvoltából korlátlanul uralkodtak, mennyire igazságtalan és antiszociális földadó­ke­dvezm­én­yeket erőszakoltak ki a magaik szá­mára , és a kisbirtokosok rovására és hogy ezeknek a kedvezményeiknek föntartása egye­nesen kipusztítaná ők­et- A magyar kisgazdák általánosságban soha sem voltak kaphatók arra, hogy oly­an nemtelen hajszák céljaira használtassák föl magukat, mint amilyeneket mostanában a fehér terroristáik, Friedrichék jó­voltából rendeztek a Dunántúl. Ezen a liberaliz­muson kívül azonban létérdekeik is követelik, hogy a habsburgi­­ és nagybirtok uralmat visszahozó Friedrichék ta­karodja­na­k­ a helyük­ről. Ennek egyébként egy nyilatkozatáiban már a kisgazdáik­ igazi vezére, nagyatádi Szabó Istvá­n is kifejezést adott. AAAAfuwwwwwirtwwví -V- ^wiftAAMWvtAAAAAASWW^A^WM, A Lovasagyepárt határoza­ta» * '* A kisgazdák és a ?lilS&mtars§t politika. avast öss! NÉPSZAVA hogy az időszerű reformok, a fejlődésszabta lehetőségek politikáját vagy meg se ismer­hesse, vagy annak semmiféle hitelt ne ad­jon. Most tehát olyan­­ politikusokra van szükség, akik elég okosak, hogy ezt a tör­ténelmi igazságot legalább utólag belássák. De az új politikához az okosságon kívül bátorság is kell. Legalább is annyi bátorsá­got mutassanak a jövő emberei, hogy a bű­nös háborút követő két forradalomnak ta­nulságát bátran levonják. Higgyék el, hogy a magyar munkásság a maga részéről máris levonta a szükséges tanulságot, fölismerte eltévedését és készen áll arra, hogy most már az alkotó munkának szentelje minden erejét és akaratát. Ámde sehol sem látjuk annak elegendő jelét és nem látjuk még a­ komoly szándékát sem annak, hogy erre az útra akarnának térni a barrikád másik ol­­dalán! Az „ellenforradalmasdit" játszó tár­saság eszközei és törekvései i­s ha­­tovább is érvényesülhetnek —s végképpen a pusztulás érvénybe sodorják ezt a szerencsétlen orszá­got. A tűzzel való oktalan játék ez a feltét, ellenforradalom; kívánatos, hogy minél előbbi gyors eltaposásában és elfojtásában találkozzanak mindazok, akik még az ország érdekeivel is törődnek valamit és nem csiu­pán a maguk hatalmi érdekeit hajszolják. (B. M.) A volt monarchiából alakult államok ke­­reskedelmi szerződése. Versailles-i távirat szerint az ötös tanács ma délelőtt Cambon elnöklésével ülést tartott. Jóváhagyta azt a szerződési tervezetet, amelyet az Ausztria örökébe lépő államok egymás közt fognak megkötni abból a célból, hogy kereskedel­müket, átvitelüket és forgalmukat javítsák.

Next