Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-01 / 190. szám

XL­Vit. évfolyam, 190. szám Budapest, 1919 október 1. szerda. Qjawmwati !!» €c$mm* AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 160 kor. fél évre 80 kor. negyed évre, egy hóra . . . 42 kor. , 15 kor. EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 1. 10 M­M SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József­­3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA,4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Peidl Gyula elvtársunk, akihen­ a bolseviki üldözések dolgában kérdést intéztünk és akinek következetes bolse­­vistaellenes álláspontja ismeretes, ebben az ügyben a következő nyilatkozatot tette: A bolsevizmus nálunk megbukott. Meg kellett buknia­, mert hiányoztak a kom­munista­ rendszer gazdasági és kulturális előfeltételei. Ezt pedig tudnia kellett minden, ha csak félig-meddig is iskolá­zott szocialistának. A Névszava a már­cius 21-ét megelőzött hónapokban sok­szor és megcáfolhatatlan érvekkel bizonyí­totta be, hogy a bolsevista módszer alkal­mazása­ őrültség vagy gonoszság. Azok a ve­zetők, akik mégis alkalmazták, soha jóvá nem tehető bűnt követtek el a magyar­­mun­kásosztály ellen. Akik most Magyarországon a hatalmat kezelik, politikai üldözéssel akarják a bol­sevizmust kiirtani. Vad hajszát indítottak­­­ néhány tucat igazi gonosztevőn kívül­i egész sereg olyan ember ellen is, akit sem­miféle vétség vagy bűn nem terhel. Nem szólva most ennek a hajszának jogtalan és embertelen voltáról, megállapítjuk, hogy még a reakció szempontjából is fölösleges és káros az üldözés módszerének alkalmazása. Káros, mert senkit meggyőződésétől el nem térít, ellenben mindenkiből kiváltja a leg­hevesebb gyűlöletet és a visszatorlás égő vá­gyát. Fölösleges, mert a bolsevizmus megölé­sét elvégezte maga a bolsevista­ uralom, még pedig olyan tökéletesen, hogy annak föltá­madása —­ emberi számítás szerint — lehe­tetlen. Börtönnel, inkvizíciós tortúrával nem lehet meggyőzni a munkásságot a bolseviki módszer helytelenségéről, de nagyon alapo­san meggyőzték erről a proletárdiktatúra tényei és gyászos eredményei. Megtanulta a munkásság szemlélet útján, hogy egy fej­letlen kapitalista társadalmat, (amelyet rá­adásul még a háború is lezüllesztett), nem le-­ het máról-holnapra a terror és a rombolás eszközeivel szocialista társadalommá átala­kítani; megtanulta, hogy a szocializmushoz csak a fokozatos fejlődés juttathat el bennün­ket, amely igen nagy tökéletességre emeli a a termelést és magukat az embereket is elő­készíti, ráneveli a szociális termelésre.­ És a munkások haraggal és gyűlölettel gondol­nak azokra a kalandorokra, akik lesodorták a demokrácia útjáról, akik a falnak vitték és végeredményben ,a nyakunkra hozták a leggonoszabb reakciót. A kormány és a polgári sajtó nagyon gyatra eszközökkel küzdenek a bolsevizmus­­ ellen. Ezek közé tartozik az a szervezett sajtó­kampány­­is, amely két hónap­ óta hazugul fölfújja és ostoba módon részletezi egyes bol­sevik­iek gonoszságait. Mit ér ez? Ha egyes vezetők becstelenségeket követtek el, attól a bolsevizmus még lehetne jó. (­Hiszen egyes papok gonoszságai sem bizonyítják még a vallás rosszaságát...) De a bolsevizmus rossz, mert bebizonyult, hogy az. Annyira bebizonyult, hogy a magyar munkásság nem lesz többé kaph­ató a bolseviki módszer alkal­mazására és nem fogja többé kebelébe fo­gadni a bolsevizmus bűnöseit. A magyar munkásság végzett­­a bolsevizmussal. Amit tehát most a kormány a bolsevizmus irtása címén művel, az ostoba és gonosz komédia a „panem et ,circenses"-t követelő kiskorú tö­megek számára, hogy — ha már kenyér nincs — legalább cirkuszt adhasson nekik. A jövendő Magyarország sorsa­­— a béke­kötésen és a demokratikus­­alkotmányszerve­zet megalkotásán túl — földbirtokpolitikán­kon fog megfordulni. Tudunk-e olyan föld­reformot alkotni, amely biztosítja egyrészt az eddiginél kiadósabb termelést, másrészt pedig a földhozadék igazságos megoszlását, úgy, hogy ez ne két-háromezer embernek ad­jon mértéktelen nagy jövedelmet, hanem a földet megmivelő millióknak tisztességes megélhetést. Ez a kérdések kérdése! A Károlyi-kormány alatt tervezett reform­ról megvan a véleményünk, úgyszintén a proletárdiktatúra földbirtokpolitikájáról­­is. Most azonban nem akarjuk ezeknek jó és rossz oldalait kimutatni, csak egy tényt aka­runk leszögezni: annak a két radiikális — bár éppen ellentétes irányban radikális — re­formnak ad j­ust d­o lis­t­u­sa okvetlenül megvan, hogy ma már a legkonzervatívebb politiku­sok sem zárkózhatnak el olyan agrárreform­tól,­­amilyenről­ még ezelőtt egy évvel sem voltak hajlandók szóbaállan­i. Erről tanús­kodik Rubinek Gyula földmivelésügyi mi­niszternek — a konzervatív agrárpolitika régli, SZÍVÓS képviselőjének — a „Magyaror­szág"-ban tett nyilatkozata, melyben föld­birtokreformterveit ismerteti. Rubinek — nagyon helyesen — a nemzet­gyűlés hatáskörébe tartozónak mondja a re­form megalkotását. (Az ország népe pedig ebből is láthatja, hogy milyen fontos: mely pártok és irányok képviselői lesznek majd többségben az új törvényhozótestületben!) Rubinek miniszter úr mindenekelőtt kije­lenti, hogy „olyan nagymérvű földosztásba semmi esetre sem mehetünk bele, amilyent Búza Barna tervezett". Megokolás: nagyon sokba kerülne és ugya® honnan vennénk annyi pénzt! A mi véleményünk szerint a pénzhiány itt nem okozhat leküzdhetetlen nehézséget, mert hiszen a kisajátítást szen­vedő tulajdonosokat ki lehet fizetni járadék­papírral is. Más kérdés az, vájjon kíván­atos-e a Buza-féle reform alapelveinek fön­tartása? Rubinek szerint „elsősorban is fölosztás alá kerülnek kivétel nélkül az összes kötött birtokok. Megszüntetjük a hitbizományokat, holtközi birtokokat és elsősorban is ez kerül a föld népéhez". Helyes. Ezeket a birtokokat föl kell szabadítani haladéktalanul. Igénybe vennék továbbá a háború alatt szerzett birto­kokat is. Jelentékeny területeket pedig va­gyonadó címén vonnának el mostani tulaj­donosaiktól. A progresszív jövedelmi adó is oly nagy lesz — Rubinek szerint —, hogy­ a tulajdonosok nagy része kénytelen lesz bir­tokát az államnak fölajánlani. Ebből a vázlatos ismertetésből is kitűnik annyi, hogy a mai Rubinek már nem tarto­zik azok közé, akik az élet szemléltető leckéi­ből semmit sem akarnak tanulni. A szent magántulajdon elvébe bele mer markolni, ha muszáj. Azt hisszük, az új törvényhozó testület ezen a téren olyan erős muszáj-t fog diktálni, amely elől semmiféle kormány nem térhet majd ki. A­ tömegek szervezetten meg­nyilvánuló akaratától függ, hogy milyen lesz majd a földbirtokreform. Nem szándékozunk most — egy vázlatos kapsssrak meay száma . hírlapi nyilatkozat alapján — foglalkozni Rubinek úr reformterveivel, csak meg akar­juk állapítani, hogy a „túlzó" agitáció és az ennek nyomán származott „túlzó" reform­tervek megtermették gyümölcsüket: a föld­birtokreformot még a konzervatív agráriu­sok is, sürgős, elsősorban megoldandó reform­nak hirdetik. Magáról a mostani viszonyok között alkalmazható és alkalmazandó föld­birtokreform terjedelméről és irányelveiről még beszélnünk kell majd. A Buzsi-féle orszá­gos parcellázás és a proletárdiktatúra alatt — előkészítés nélkül, az előfeltételek teljes hiánya mellett — erőszakolt „szocializált" üzemek rendszere már bizonyos tanulságok­kal szolgál, amelyeket a végleges reform megalkotásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni. Abateri savarsite ev­­en­ente­le date de Comandamentul Trupelor din Tran­silvania» Preterul Comamdamietului Trupelor din Transilvania, a judecat in ziua de 24. Septem­brie 1919 pe Comerciantul Klein Béla patro­nul cafenelei Duna-Corzo, pentru faptul ca a refuzat sa primeasca de la ofiter Rom­an, bani romanesti pe cursul de 2 coroane si 50 filleri, leul, dupa cum prevede ordonante No. 101 A. a Comandamentului Trupelor din Transilvania. Pentru acest fapt, fost condamnat pentru, prima oara cu minimul pedepsei de 2000 lei (5000 coroane). Pretorul Comandamentului Tr. Tr. Grafier Locot. Colonel Plut. Major Paplica m. p. N. M. Georgescu m. p. I * Az Erdélyi Csapatok Parancsnoksága által­­adott rendeletek be nem tartása. Az Erdélyi Parancsnokságnak Hadbírósága 1919. évi­ szeptember hó 24-én ítélkezett a Duna-Corso-kávéház vezetője, Klein Béla ügyében, ki megtagadta, hogy egy román tiszttől a román pénzt 2 korona 50 fillérben elfogadja, mint azt az Erdélyi Csapatok Parancsnokságának 101. A számú rendelete előírja. Ezen tettért minimális büntetésül­ első izben 2000 lej (5000 korona) pénzbirságra ítéltetett. Törzsőrmester: Paplica, s. k­. N. M. Georgescu, s. k. alezredes hadbiró, jegyző. A szociáldemokrata párt „rögeszméjéről" beszél a „Pesti Napló" politikai fejtegeté­seiben, amely rögeszméről — úgymond — a pártnak le kell mondania, ha helyet akar foglalni a kormányban és amely rögeszme szerinte abban áll, hogy „joga van diktálni a többi pártoknak és hogy tőle függ a kor­mányalakítás személyi részének elintézése". Értjük, hogy a „Pesti Napló" rögeszmének minősíti, hogy a szociáldemokrata pártnak tárgyi és személyi feltételei vannak, amikor­­ arról van szó, hogy helyet foglaljon a kor­mányban. Mi már ilyenek vagyunk és ma­radunk: kitartunk az olyan rögeszme mel­lett, mint amilyen például a munkásság ér­deke. És nem irigyeljük sem a „Pesti Napló"-t, sem elmnek gazdáját azért a józan­ságukért, hogy habozás nélkül követnek bár­mely politikát és bármely politikust, ha ez In­ isded számításaiknak kedve

Next