Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-01 / 190. szám
XLVit. évfolyam, 190. szám Budapest, 1919 október 1. szerda. Qjawmwati !!» €c$mm* AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 160 kor. fél évre 80 kor. negyed évre, egy hóra . . . 42 kor. , 15 kor. EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 1. 10 MM SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA,4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Peidl Gyula elvtársunk, akihen a bolseviki üldözések dolgában kérdést intéztünk és akinek következetes bolsevistaellenes álláspontja ismeretes, ebben az ügyben a következő nyilatkozatot tette: A bolsevizmus nálunk megbukott. Meg kellett buknia, mert hiányoztak a kommunista rendszer gazdasági és kulturális előfeltételei. Ezt pedig tudnia kellett minden, ha csak félig-meddig is iskolázott szocialistának. A Névszava a március 21-ét megelőzött hónapokban sokszor és megcáfolhatatlan érvekkel bizonyította be, hogy a bolsevista módszer alkalmazása őrültség vagy gonoszság. Azok a vezetők, akik mégis alkalmazták, soha jóvá nem tehető bűnt követtek el a magyarmunkásosztály ellen. Akik most Magyarországon a hatalmat kezelik, politikai üldözéssel akarják a bolsevizmust kiirtani. Vad hajszát indítottak néhány tucat igazi gonosztevőn kívüli egész sereg olyan ember ellen is, akit semmiféle vétség vagy bűn nem terhel. Nem szólva most ennek a hajszának jogtalan és embertelen voltáról, megállapítjuk, hogy még a reakció szempontjából is fölösleges és káros az üldözés módszerének alkalmazása. Káros, mert senkit meggyőződésétől el nem térít, ellenben mindenkiből kiváltja a leghevesebb gyűlöletet és a visszatorlás égő vágyát. Fölösleges, mert a bolsevizmus megölését elvégezte maga a bolsevista uralom, még pedig olyan tökéletesen, hogy annak föltámadása — emberi számítás szerint — lehetetlen. Börtönnel, inkvizíciós tortúrával nem lehet meggyőzni a munkásságot a bolseviki módszer helytelenségéről, de nagyon alaposan meggyőzték erről a proletárdiktatúra tényei és gyászos eredményei. Megtanulta a munkásság szemlélet útján, hogy egy fejletlen kapitalista társadalmat, (amelyet ráadásul még a háború is lezüllesztett), nem le- het máról-holnapra a terror és a rombolás eszközeivel szocialista társadalommá átalakítani; megtanulta, hogy a szocializmushoz csak a fokozatos fejlődés juttathat el bennünket, amely igen nagy tökéletességre emeli a a termelést és magukat az embereket is előkészíti, ráneveli a szociális termelésre. És a munkások haraggal és gyűlölettel gondolnak azokra a kalandorokra, akik lesodorták a demokrácia útjáról, akik a falnak vitték és végeredményben ,a nyakunkra hozták a leggonoszabb reakciót. A kormány és a polgári sajtó nagyon gyatra eszközökkel küzdenek a bolsevizmus ellen. Ezek közé tartozik az a szervezett sajtókampányis, amely két hónap óta hazugul fölfújja és ostoba módon részletezi egyes bolsevikiek gonoszságait. Mit ér ez? Ha egyes vezetők becstelenségeket követtek el, attól a bolsevizmus még lehetne jó. (Hiszen egyes papok gonoszságai sem bizonyítják még a vallás rosszaságát...) De a bolsevizmus rossz, mert bebizonyult, hogy az. Annyira bebizonyult, hogy a magyar munkásság nem lesz többé kapható a bolseviki módszer alkalmazására és nem fogja többé kebelébe fogadni a bolsevizmus bűnöseit. A magyar munkásság végzetta bolsevizmussal. Amit tehát most a kormány a bolsevizmus irtása címén művel, az ostoba és gonosz komédia a „panem et ,circenses"-t követelő kiskorú tömegek számára, hogy — ha már kenyér nincs — legalább cirkuszt adhasson nekik. A jövendő Magyarország sorsa— a békekötésen és a demokratikusalkotmányszervezet megalkotásán túl — földbirtokpolitikánkon fog megfordulni. Tudunk-e olyan földreformot alkotni, amely biztosítja egyrészt az eddiginél kiadósabb termelést, másrészt pedig a földhozadék igazságos megoszlását, úgy, hogy ez ne két-háromezer embernek adjon mértéktelen nagy jövedelmet, hanem a földet megmivelő millióknak tisztességes megélhetést. Ez a kérdések kérdése! A Károlyi-kormány alatt tervezett reformról megvan a véleményünk, úgyszintén a proletárdiktatúra földbirtokpolitikájárólis. Most azonban nem akarjuk ezeknek jó és rossz oldalait kimutatni, csak egy tényt akarunk leszögezni: annak a két radiikális — bár éppen ellentétes irányban radikális — reformnak ad just do listusa okvetlenül megvan, hogy ma már a legkonzervatívebb politikusok sem zárkózhatnak el olyan agrárreformtól,amilyenről még ezelőtt egy évvel sem voltak hajlandók szóbaállani. Erről tanúskodik Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszternek — a konzervatív agrárpolitika régli, SZÍVÓS képviselőjének — a „Magyarország"-ban tett nyilatkozata, melyben földbirtokreformterveit ismerteti. Rubinek — nagyon helyesen — a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozónak mondja a reform megalkotását. (Az ország népe pedig ebből is láthatja, hogy milyen fontos: mely pártok és irányok képviselői lesznek majd többségben az új törvényhozótestületben!) Rubinek miniszter úr mindenekelőtt kijelenti, hogy „olyan nagymérvű földosztásba semmi esetre sem mehetünk bele, amilyent Búza Barna tervezett". Megokolás: nagyon sokba kerülne és ugya® honnan vennénk annyi pénzt! A mi véleményünk szerint a pénzhiány itt nem okozhat leküzdhetetlen nehézséget, mert hiszen a kisajátítást szenvedő tulajdonosokat ki lehet fizetni járadékpapírral is. Más kérdés az, vájjon kívánatos-e a Buza-féle reform alapelveinek föntartása? Rubinek szerint „elsősorban is fölosztás alá kerülnek kivétel nélkül az összes kötött birtokok. Megszüntetjük a hitbizományokat, holtközi birtokokat és elsősorban is ez kerül a föld népéhez". Helyes. Ezeket a birtokokat föl kell szabadítani haladéktalanul. Igénybe vennék továbbá a háború alatt szerzett birtokokat is. Jelentékeny területeket pedig vagyonadó címén vonnának el mostani tulajdonosaiktól. A progresszív jövedelmi adó is oly nagy lesz — Rubinek szerint —, hogy a tulajdonosok nagy része kénytelen lesz birtokát az államnak fölajánlani. Ebből a vázlatos ismertetésből is kitűnik annyi, hogy a mai Rubinek már nem tartozik azok közé, akik az élet szemléltető leckéiből semmit sem akarnak tanulni. A szent magántulajdon elvébe bele mer markolni, ha muszáj. Azt hisszük, az új törvényhozó testület ezen a téren olyan erős muszáj-t fog diktálni, amely elől semmiféle kormány nem térhet majd ki. A tömegek szervezetten megnyilvánuló akaratától függ, hogy milyen lesz majd a földbirtokreform. Nem szándékozunk most — egy vázlatos kapsssrak meay száma . hírlapi nyilatkozat alapján — foglalkozni Rubinek úr reformterveivel, csak meg akarjuk állapítani, hogy a „túlzó" agitáció és az ennek nyomán származott „túlzó" reformtervek megtermették gyümölcsüket: a földbirtokreformot még a konzervatív agráriusok is, sürgős, elsősorban megoldandó reformnak hirdetik. Magáról a mostani viszonyok között alkalmazható és alkalmazandó földbirtokreform terjedelméről és irányelveiről még beszélnünk kell majd. A Buzsi-féle országos parcellázás és a proletárdiktatúra alatt — előkészítés nélkül, az előfeltételek teljes hiánya mellett — erőszakolt „szocializált" üzemek rendszere már bizonyos tanulságokkal szolgál, amelyeket a végleges reform megalkotásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni. Abateri savarsite evenentele date de Comandamentul Trupelor din Transilvania» Preterul Comamdamietului Trupelor din Transilvania, a judecat in ziua de 24. Septembrie 1919 pe Comerciantul Klein Béla patronul cafenelei Duna-Corzo, pentru faptul ca a refuzat sa primeasca de la ofiter Roman, bani romanesti pe cursul de 2 coroane si 50 filleri, leul, dupa cum prevede ordonante No. 101 A. a Comandamentului Trupelor din Transilvania. Pentru acest fapt, fost condamnat pentru, prima oara cu minimul pedepsei de 2000 lei (5000 coroane). Pretorul Comandamentului Tr. Tr. Grafier Locot. Colonel Plut. Major Paplica m. p. N. M. Georgescu m. p. I * Az Erdélyi Csapatok Parancsnoksága általadott rendeletek be nem tartása. Az Erdélyi Parancsnokságnak Hadbírósága 1919. évi szeptember hó 24-én ítélkezett a Duna-Corso-kávéház vezetője, Klein Béla ügyében, ki megtagadta, hogy egy román tiszttől a román pénzt 2 korona 50 fillérben elfogadja, mint azt az Erdélyi Csapatok Parancsnokságának 101. A számú rendelete előírja. Ezen tettért minimális büntetésül első izben 2000 lej (5000 korona) pénzbirságra ítéltetett. Törzsőrmester: Paplica, s. k. N. M. Georgescu, s. k. alezredes hadbiró, jegyző. A szociáldemokrata párt „rögeszméjéről" beszél a „Pesti Napló" politikai fejtegetéseiben, amely rögeszméről — úgymond — a pártnak le kell mondania, ha helyet akar foglalni a kormányban és amely rögeszme szerinte abban áll, hogy „joga van diktálni a többi pártoknak és hogy tőle függ a kormányalakítás személyi részének elintézése". Értjük, hogy a „Pesti Napló" rögeszmének minősíti, hogy a szociáldemokrata pártnak tárgyi és személyi feltételei vannak, amikor arról van szó, hogy helyet foglaljon a kormányban. Mi már ilyenek vagyunk és maradunk: kitartunk az olyan rögeszme mellett, mint amilyen például a munkásság érdeke. És nem irigyeljük sem a „Pesti Napló"-t, sem elmnek gazdáját azért a józanságukért, hogy habozás nélkül követnek bármely politikát és bármely politikust, ha ez In isded számításaiknak kedve