Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-23 / 209. szám

A „keresztény" újságok és röpiratok tömegei a bolsevista-szidás alkalmaival unosuntalan hangoztatják azt, hogy abban a rémséges négy hónapban, amit a bolsevisták hoztak az országra, vezető szerepet vállaltak szociáldemokraták is. Azt hirdetik, hogy a szociáldemokraták azonosították magukat a bolsevizmus taktikájával és a szociáldemokrata munkásság támogatta, erősítette a népbiztosok diktatúráját. Váltig hivatkoznak a Népszavára, amely — így mondják — bolsevista cikkeket irt és elfeledkeznek arról, hogy bolsevista cikkeket, ugyancsak fenyegetés és terror hatása alatt, kényszerhelyzetben, írtak a most „keresztény"angó vedlett újságok és újságírók is, névaláírással is, nagyon sokszor a Népszava, hangján túltevő kiabálással. Azt is hirdetik, hogy a szakszervezetek emberei is ott álltak a diktatúra mögött, a diktatúra támogatására és erősítésére. Ne foglalkozzunk most azzal, mi robbantotta, ki a diktatúrát és art se térjünk rá, milyen erős küzdelmet folytatott március 21-e előtt a Népszava, a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek nagy tömege a bolsevizmussal, a bolsevizmus agitátoraival. A Népszava februári és márciusi cikkeiből, szociáldemokrata beszédekből, munkástanácsi jegyzőkönyvekből nem adunk itt idézeteket. De fölhasználjuk azt az alkalmat, hogy a Typographiában megjelenő cikksorozat alkalmával ismertessük mi is a minden munkásmozgalom alapját tevő szakszervezeti mozgalom vezető férfiainak a diktatúra alatt a diktatúra ellen való magatartását, amelyről a diktatúra idején nem írhatott a régi szociáldemokraták Népszavába. A szakszervezetek nem állottak oda a diktatúra támogatására, sőt — erre mindenki emlékezhetik — hamarosan éles harcba keveredtek a népbiztosok diktatúrájával és néhány hóbortos fiatalember szakszervezetirtó munkájával. Emlékezetes, hogy a „Vörös Újság" egyik Marx-profanizálója nagyhetykén a szakszervezetek létjogosultságát tagadó cikkel támadt rá a szakszervezetekben nevelődött és szocialistává a szakszervezetekben lett tömegekre. A diktatúra alatt megjelent Népszavákból is megállapítható, hogy milyen kemény tusa keletkezett ebből, egyrészt a „Vörös Újság" és a Népszava, másrészt a diktatúra és a szakszervezetek között. Ez az alkalom arra is jó volt, hogy a szakszervezetek még tartózkodóbb álláspontot foglaljanak el a diktatúrával szemben. A nyomdai munkások szaklapjának említett cikksorozatából megtudjuk most azt, hogy a szakszervezetek vezető férfiai nemcsak a tartózkodás álláspontját foglalták el továbbra is, hanem már májusban, amikor a proletárdiktatúra alig néhány hetes volt, akcióba is léptek az előbb-utóbb tarthatatlanná váló „új rendszer" ellen. Az Abonyi utcában, a református konvent otthonában gyűltek össze a szakszervezeti vezetők a vasmunkások meghívássára, amikor iá kormányzótanács a csehek ellen való offenzíva megindítását határozta el és a hadügyi népbiztosság rendelettel a szakszervezeteket kötelezte a behívandók lajstromozására. Az első ilyen értekezleten kifejtették az előadók, hogy bűn a szervezett munkásságot teljesen kilátástalan új háborúba belevinni és a felelősség ódiumát a szakszervezetek vezetőségére átháríttatni. A jelen voltak valamennyien, mintegy lidércnyomás alól fölszabadultan, lelkesen csatlakoztak az előadó álláspontjához. Az Abonyi utcában több ilyen értekezlet is volt és az egyik értekezleten a szakszervezeti vezetők egyhangúan elhatározták, hogy azonnal menjen küldöttség a kormányzótanácshoz és szólítsa föl azt, hogy a szakszervezeti vezetők legközelebbi ülésén számoljon be a helyzetről. Garbai, a kormányzótanács elnöke, kijelentette akkor, hogy a helyzet az ő véleménye szerint is tarthatatlan és a kibontakozást is csak a szakszervezetekben látja. A legközelebbi értekezleten Kun Bála is ott volt. Mint mindig, ez alkalommal is, fanatizmusával akart érvelni. Peyer elvtárs válaszolt Kun beszédére és vele szolidárisak voltak a szakszervezeti vezetők mind. Kunfinak is itt nyílott alkalma első ízben arra, hogy az elégedetlenséget fölfedje. Itt mondta el először azt, hogy nem tud megbarátkozni a diktatúra erős kezelésével és itt jelentette ki, hogy abban a pillanatban, amelyben a proletárság a diktatúrától elfordul — ami a szakszervezeti vezetők részéről kifejtett okokból könnyen lehetséges — ő nem lesz hajlandó a proletárság ellen föllépni. Folytatódtak azután is az értekezletek és az egyik ilyen értekezleten Peyer már arról is beszámolt, hogy az angol misszió megbízottja, Freeman, tanácskozni kíván a szakszervezeti vezetőkkel. Választottak is küldöttséget, amely tárgyalt is. Atárgyalásról való beszámoló alkalmával ismét megjelentek a szakszervezeti emberek között a kormányzótanács tagjai. Elmondották ugyanis itt, hogy az angolokkal való tárgyalás akörül forgott, hogy hajlandók volnának-e a szakszervezeti vezetők kormányt alakítani. Ez már arra az időre esett, amikor a vörös hadsereg harcokban volt és amikor Böhm Vilmos hadseregparancsnok azt a kérelmet intézte a szakszervezeti vezetőkhöz, hogy a kibontakozásra vonatkozó akcióikat szüntessék be, mert az ilyen akció hírének a kiszivárgása katasztrofális lehet a frontra. De az Abonyi utcai értekezletek sora nem szűnt meg. A szakszervezeti vezetők tovább folytatták tanácskozásaikat. Ott tartottak már, hogy elhatározták, hogy a bizalmi férfiak útján a tömegeket informálják. A famunkások és a könyvkötők bizalmiférfi testületei máris egyhangú lelkesedéssel csatlakoztak a vezetőségük fölfogásához. A vasmunkások bizalmiférfiértekezlete egy ülésben nem végezhetett a kérdéssel és itt a vasmunkások szakszervezeti vezetőinek távollétében a bolsevistáknak sikerült rávenniük a vasasokat arra, hogy ne menjenek ellenzékbe. A nyomdászok bizalmiférfiértekezleten az ellenzői mozgalom vezető embereit személyükben támadták, mert „megbízás nélkül részt vesznek titkos értekezleteken, amelyeken aknamunkát folytatnak a tanácsköztársaság ellen". A bolsevisták részéről a szakszervezeti vezetők ellen itt benyújtott bizalmatlansági indítványt a bizalmi férfiak nagy többsége megbuktatta és ekkor történt az, hogy a Népszavát a lapba beleerőszakoskodott kommünikével félrevezették. Most egy darabig megakadt az akció. Akkor történt ez, amikor a vörös hadsereg a cseh fronton győzött és a nap-nap után világgá kürtölt győzelmi hírek elbizakodottakká és még vakmerőbbekké tették Kun Béláékat Ekkor történt, hogy a kormányzótanács ülésén olyan, értelmi indítvány hangzott el, hogy a szakszervezeti vezetőket, akik az Abonyiutcában tanácskozásokat folytattak, tartóztassák le, tegyék ártalmatlanná. Ennek az indítványnak az elfogadását Kun ii erélyes föllépése akadályozta meg. A kibontakozás tehát ekkor nem sikerült. A diktatúra tombolt tovább. A terrorcsapatok féktelenkedése egyre nagyobb lett. Spiclik figyelték a szakszervezeti vezetőket, akik azonban továbbra is erősen szembehelyezkedtek azzal, hogy azonosítsák magukat a diktatúrával, Kun Béláék eszközeivel. És amikor a diktatúrának meg kellett buknia, emlékezhetünk rá: a szakszervezeti vezetők voltak azok, akik rögtön hozzáfogtak az országmentés munkájához. \ ^SLVII. évfolyam, 215. szám Budapest, 1919 október 30. csütörtök. dH@MZMP£lt: M» &@femm Egyre-másra érik kudarcok a sokorópátkai kisgazdapártot, amely így tapasztalatokon okulva tudja meg, hogy névvel űzött csalása nem elkerült és hogy mindenütt fölismerik való mivoltát, népámító és népellenes, rendeltetését." Meskó Zoltán államtitkár, a sokorópátkai kisgazdapárt egyik vezére, e hó 38-án Tolnán emediben akart népgyűlést tarn .ipátkai Szabónak, hanem a nagyatádi Szabónak szavaztak bizalmat. E hó 19-én Moórott tartott népgyűlést a sokorópátkai Szabó pártja, ahol Steinecker, földművelésügyi osztálytanácsos volt a szónok. Beszéde után Fisch József kisgazda indítványára a népgyűlés ismét nem sokorópátkai Szabó Istvánnak, hanem nagyatádi Szabó Istvánnak szavazott bizalmat. - " KSÍMEGSá gsászíi SáeasogsSáss frieiSrithl reaMinaSd. Politikai körökben élénk meglepetést keltett az a hírünk, hogy az Országos Nemzeti Párt és a Friedrich-kormány közötti tárgyalásokat József főherceg személyesen közvetíti. A kormányt támogató pártok oldaláról igyekeznek cáfolni a főherceg újabb szereplését. Hírünket azonban minden cáfolat ellenére föntartjuk, megtoldva azzal, hogy a Friedrich- és Lovászy—Heinrich-párt között megindított tárgyalásost maga a főherceg kezdeményezte. A nemzeti pártnak a kormány táborával való kacérkodásáról egy vezető polgári politikus, aki a főherceg vezette tárgyalásokról alaposan tájékoztatva van, az alábbi részleteket közölte velünk: — A Népszava közlése megfelel a valóságnak. Bizonyítékul íme egy újabb adat: A tárgyalások az előkelő Lendvay utcában folytak le, a Kornfeld-villában. A megbeszéléseket József főherceg személyesen vezette a nemzeti párti urakkal, akik a párt követeléseit tartalmazó pontozatokat is a főhercegnek adták át. A nemzeti pártnak a kormánnyal való ezen tárgyalási módja tulajdonképen megkerülése volt a másik, demokrata polgári pártnak. Vázsonyi és Heinrich annak idején személyes megbeszélése után abban állapodtak meg Friedrich miniszterelnökkel, hogy a miniszterelnök az összes pártokat meghívja a kormánnyal való, közvetlen tárgyalásra s ott állapítják meg azokat az okaikat, amelyek miatt a pártok nem tudnak egymással megegyezni A megállapodás után jött létre a fúzió Lovászyék és Heinrichék között, de a létrejött nemzeti párt eltért a megállapodástól, amidőn bizalmas megbeszélésekbe bocsátkozott Friedrichékkel. A demokrata pártnak az volt az álláspontja, hogy az összes pártok nyíltan adják elő véleményüket, kifogásaikat és szemtől-szembe egyenlítsék ki, ha lehet, az ellentéteket. Természetes, hogy a demokraták körébena legnagyobb méltatlankodás támadt Lovászyék és Heinrichék eljárása miatt. A nemzeti pártra joggal háramlik az a gyanú, hogy nem mer erélyesen föllépni a kormány ellen, mert hiszen tulajdonképen kapitalista szervezet, amelyben a Gyosz és a Kereskedelmi Bank érdekeltsége a nagytőkét képviseli. De kérdés, hogy ha Lovászy és Heinrich a demokrata párt megkerülésével meg is állapodnak Friedrichékkel és bemennek a kabinetbe, megoldás-e ez® Ha igen, miért váltak ki annak idején Lovászy és Heinrich ebből a kabinetből?! Akárhogyan áll a dolog, annyi tény, hogy a nemzeti párt időhúzásával segített a kormány helyzetét megszilárdítani. Ami nem is csoda, Lovászy és Heinrich pártjában sokan vannak, akik nem akarnak kellemetlenkedni Friedrichéknek. Friedrichék tanügyi kortespolitikájának újabb megnyilvánulása az a terv ,amelyről a „8 Órai Újság" ad hírt Ezek szerint a közoktatásügyi minisztérium államosítani akarja a fővárosi iskolákat. Köztudomású, hogy számos tanító ellen fegyelmi eljárás folyik, mert még a proletárdiktatúra alatt a közoktatás államosítása, mellett foglaltak állást és most a közoktatásügyi minisztérium indít államosító akciót. Ennek a következetlenségnek a reakcióban való következetesség az oka. A felekezeti, rossz iskolái államosítását gyámai bűn az ő szemükben, de az aránylag magas színvonalú fővárosi iskoláik államosítására szerintük sürgős szükség van. Igen, Friedrichéknak van rá szükségük. A fővárosi iskolák tanítói és tanárai eddigelé politikai szempontból függetlenek voltak a kormánytól és most, hogy Friedrich István a megmaradt Magyarországot szőröstül-bőröstül, vidékkel és fővárossal együtt literálni akarja a habsburgi reakciónak, tehát meg kell szüntetni ezt a függetlenséget és az eldugott falvakba való áthelyezés veszedelmét kell a fővárosi tanerők fölött megsuhogtatnia.