Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-28 / 213. szám

voltaképen megerősíti a rendőri nyilatkozat is, amellyel szemben megállapítjuk, hogy a bűnbakul kijátszott Gacsádi Sándor ellen a­­népegészségügyi m­inisztériumtól kiküldött bi­zottság vizsgálatot folytatott le, amely­et tel­jesen rehabilitálta., Csak a budapesti állam­rendőrségre jellemző ezek után, hogy ebből a szerencsétlen rokkantból most kommunistát farag... utólag. Ha büntetendő kommunista cselekményeket követett el Gacsádi, miért nem lépett föl­­ellene a rendőrség korábban. Meg kell még jegyeznünk — és ezt az illeté­kes hatóságok figyelmébe ajánljuk —, hogy a hadirokkantak egymásnak adják nálunk a ki­lincset és mi nem győzzük meghallgatni keser­ves panaszaikat. A hatóságok vessenek véget a hadirokkantak tűrhetetlen helyzetének és ne sajtónyilatkozatokkal intézzék el ezt a kérdést. NÉPSZAVA 1919 ok­tób..­ issues* FsrSedrasBsék fogásai. — Beteg afc&rgsSk ftetrasseessii as SesS&miSea&a!« raslsffit» — Clark Se©3-sge tosaäs5§c©sSsa9 BOTagsyas* p©Si§i%us@8£lsaB. Clark Georginak az ántánt teljhatalmú meg­bízottjának Budapestre való érkezése volt a jele annak, hogy Magyarországon a politikai hely­csölő lau­gntánt akarata értelmében megváltozzék. Hogy ez az akarat milyen kormányzatot köve­tel Magyarország számára, az egész világosan í­i-tűnik Friedrich István magatartásából. Fried­­rich, aki mindaddig a legridegebben zárkózott el minden olyan gondollat elől, amely oda irá­nyult, hogy a kormányt egyéb pártokkal is meg kell osztania, egyszerre késznek nyilatko­zott arra, hogy az Országos Nemzeti Polgári Pártnak ismeretes hat pontból álló feltételeit elfogadja. Mindenki tisztában volt azzal, hogy­­mi okozta Friedrich magatartásában ezt a vál­tozást Ugyanis Frieariehnek alkalma volt Clark útján az ántánt-hatalm­ak akaratát meg­fedni és megtudni azt, hogy az ántánt csak koncentrációs kormányt ism®r el. Friedrich: Hamisítatlan friedrichai módon vélte a problémát megoldani. Azt hitte, hogy a skoncentrrátoiót holmi személyi részlet meg­oldásai révén sikerül az ántánt előtt valószí­nűvé tenni Amolyan sokoróp­átkai koncentrá­cióra gondolt Úgy vélte, hogy a hat pont he­lyett majd egy-két nemzeti párti politikust von be a kormányba , ezt prezentálja kon­centrációs kabinetként az ántántnak. Köbben az mosiban minden eszközt és módot igyekszik fölhaszn­ál­n­i arra is, hogy az ántánt képviselőjével elhitesse, hogy az ország népé­nek nincs más akarata, vágya és kívánsága, mint az, hogy Friedrich István legyen a mi­niszterelnök és hogy a most dúló reakciós kormányzat maradandóvá váljék. A Clément­rceau-félee távirrat megérkezését elkövető akna­munkának a kezdetét isálljuk azokban a min­denfelől hozzáá­uk jutó­ panaszokban, amelyek­­arról szólnak, hogy miként igyekszenek Friedrichék fullajtársai bizalmi nyilatkozatokat kicsikarni. Így például hétfőn délelőtt a közoktatásügyi minisztériumban jártak, ahol az egyes hivata­lok főnökei segítségével kényszerítették a tisztviselőket arra, hogy egy angol szövegn ívet írjanak alá. A tisztviselők, anélkül, hogy túlnyomó részük tudott volna arról, hogy mit tartalmaz az angol szöveg, kényszer hatása alatt aláírták azt. A szociáldemokrata meg­győződésükről ismert tisztviselőket elkerülték. Friedrichék azonban nemcsak hivatalnoki, hanem munká-K-aláírásokra is kivetették Háló­jukat Ágenseik megjelentek az északi főmű­helyben azal az ürüggyel, hogy a munkásság megélhetésének javítása végett memorandu­mot intéznek az antant-misszióhoz, egy hason­lóan angol szövegű ív alá gyűjtöttek aláíráso­kat. Egynéhány aláírást sikerült is így szerez­ni­ök, de a munkások még idejében fölismer­ték a csalást és undorral utasították el ma­guktól ezt a kísérletet. Azok az egynéhányan, akik fölültek ennek a fogásnak, tiltakozásu­kat fejezték ki és követelték nevük törlését az ívről. Így maradt ott egyedül egynéhány mű­vezető és hivatalnok neve. Ezenkívül megin­dították az álküldöttségek sorát is. Friedrichék­ azonban mindezzel nem elégsze­nek­ meg. Más, természetesen ugyanilyen rossz­hiszemű után is, igyekeznek az ántant képvi­selőit megtéveszteni. Lapjaikban holmi szaka­dásról és különakcióról beszéltetnek, amelyek állítólag a szociáldemokrata pártban indultak volna meg. Arról regélnek, hogy a földmunká­sok és vas- és fémmunkások a szociáldemo­krata párt vezetőségének taktikájával elége­detlenek. A magyar­országi szociáldemokrata párt választmánya, a Népszava vasárnapi szá­mában ismertetett határozatát egyhangúan hozta meg, de a legjobban világítja meg a Friedrich-sajtó machinációját Csizmadia Sán­dor és Vanczák János elvtársaknak­ lapunk más helyen közölt nyilatkozata. Friedrichék rosszhiszeműségénél csak a nai­vitásuk nagyobb, amellyel azt hiszik, hogy ilyen otromba fogásokkal sikerülni fog nekik az antant képviselőit megtéveszteni. A Clarkkal folytatott tanácskozások felé össz­pontosul az egész figyelem a politikai élet min­­den érdeklődése és még az ezeknél jelentkező külsőségek is nagy következtetésekre serken­tik az élénk fantáziájunkat. Így például az a körülmény, hogy mindjárt a Friedrich István és Somssich után Garami és Peidi elvtársakat fogadta Clark,­­ valóságos megdöbbenést keltett az úgyneve­zett keresztény­ llok emberei között és a vezé­rek nem tudván mással vigasztalni elszontyo­rodott hiveiket, azt a mesét találták ki, hogy ennek a sorrendben f elsőbbségnek az a magya­rázata, hogy Garami elvtárs már Bécsben kérte kihallgatását Clarknál. Eb­ből természe­tesen egy szó sem igaz. Garami elvtárs vasár­nap találkozott először Clark­kal és akkor, amikor Clark ideutaztában Bécsben tartózko­dott, Garami elvtárs már nem volt Bécsben, hanem már itthon, Budapesten volt. Garami és Peidi elvtársak másfél óra hasa­szat időztek Clark Georgnál, részletesen tárták föl előtte Magyarország helyzetét és azt az ál­láspontot, amelyet a párt a jelenlegi helyzet­ben elfoglal és amelyet az október 23-án hozott pártválasztmányii ülés határozata foglal ma­gában. A pártok magatartása, amely a Clark George-zsal folytatott tá­rgya­lások során kifejezést nyer, bizonyára a ma­guk való mivoltukban fogja a helyisetet meg­világítani. Az antant a koncentráció alatt va­lamennyi pártnak együttműködését érti és nem fog fölülni Friedrichék alantas fogá­sainak. Az Országos Nemzeti Pártban értesülésünk szerint megoszlanak a törekvé­sek. Sajnosan jelentkezik itt annak a volt munkapártból áthozott néhány embernek a szellem®, akik már akkor, amikor ez a párt megalakult, a demokratikusan gondolkodóban aggodalmat keltettek aziránt, hogy ez a párt csakugyan megmarad-e a liberalizzmus mellett. Arról értesülünk, hogy Heinrich és Simonisits mindenáron és minden feltétel nélkül kívánják a pártot Friedrichék rendelkezés­ére bocsátani. Azonban alig hisszük, hogy Lovászy Má­rton az ő kedvükért eltérjen eddig vallott és hirde­tett felfogásától, amely egyrészt a demokrácia, másrészt pedig az ántant követelés­ének érvé­nyesítése mellett nyilatkozott meg. A Nemzeti Demokrata Polgárpárt a leghatározottabban és a legerélyesebben, egy­szersmind pedig egyöntetűen kitart amellett, hogy Friedrich Istvánnal együtt nem csinál politikát és azon a tárgyaláson, amelyet hétfőn este folytatott Clarkkal, rámutatott Friedrichék­nek reakciós párturalmat létesített politikájára és átnyújtotta azt a memorandumot, amelyet a lapunk más helyén ismertetünk. A liberális és demokrata polgári körökben egészen bizonyosra veszik, hogy a Friedrichék által létesített reakciós uralmat sikerülni fog megdönteni. Immár személyi kombinációk is foglalkoztatják őket és nagyatádi Szabó Ist­vánnak szánnak főszerepet. A liberális és demokrata meggyőződésű pol­gárság különben a reakciósok ál-tömegmozgal­mait hatalmas demonstrációval akarja ellen­súlyozni. A liberális meggyőződésű politikusok csütörtökön a Liget-klubban nagy összejöve­telt rendeznek. Clark George hétfőn délután Hegedűs Ló­ránttal tárgyalt. Körülbelül egy óra hosszat tartott tanácskozásuk. Clark — értesülésünk­ szerint — megbízta Hegedűst, hogy a kibon­takozásra vonatkozóan memorandumot dolgoz­zam ki. Hegedűs megoldási tervezetét még e héten átnyújtja az ántánt megbízottjának. Nagyatádi Szabó István valószínűen ked­den fog tárgyalni az ántánt megbízottjával, Lovászy Mártont — saját kérelmére — a po­litikusok között utoljára fogja meghallgatni Clark. Szavatalos feketés Clark tasiássicsásal­ró!. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: Pénte­ken, október 24-én, Sir George Clark, a szövet­séges és társult hatalmak legfelsőbb tanácsá­nak képviselője, a nap folyamán fogadta Friedrich István miniszterelnök, Diasmandi budapesti román főm­egbízott és gróf Somssich József külügyminiszter látogatásait. Látoga­tóival Sir George Clark a folyó politikai érdekű ügyekről folytatott megbeszéléseket. Sir George Clark és missziója gróf Zichy Ra­fael várbeli palotájában van elszállásolva és kényelmes elhelyezéséért megelégedésének és hálájának adott kifejezést nemkülönben azért az előzékeny fogadtatásért is, amelyben mind­azok rezéről részesült, akikkel a magyar fő­városban érintkezésibe jutott. Sir George Clark október 25-én, szombaton délelőtt látogatásokat tett a szövetséges hatal­mak katonai missziós vezetőinél, majd a ma­gyar földművelésügyi miniszter tett látogatást Sir George Clark lakásán. A délután folyamán Sir George Clark Garami és Peidi urakat fo­gadta, ak­ik Magyarország belügyi politikai helyzetére vonatkozó vélemény­ükről íátták őt. é­s cipőnyomor­úság. M Fftedi­tch-féle „smabattewes­ked­ id­em" tilddsatm • A munkásság a legsiralmasabb tél küszöbén van. A hideg, nedves, egészségtelen idő már itt viam­, de a munkásság részére legszüksé­gesebb lábbeli a legkisebb mértékben sem áll rendelkezésre. A bőranyagból az orszság kifo­gyott, bőrgyáraink nem dolgoznak, a külföldi behozatal kész cipőben és kész bőranyagban olyan kevés, hogy szóra sem érdemes. Soha még ilyen nyomorúság lábbeliekben nem volt, de az uzsora sem volt soha ilyen nagy ezen a téren. A proletárdiktatúra idején — amikor szintén nagy volt a drágaság —, egy kiló talpbőrnek a forgalmi ára 82 korona, egy kvadrát box vag­y serra forgalmi ára 20 korona volt. Ez árak 50%-a társadalmi költ­ségként szerepelt. Most egy éió talpnak az ára 200 —240 korona, egy kvadrát bornak az ára 60—65 korona. de a lánckereskedők között már nyílt titok, hogy egy kiló talpnak az árát 350—400 koronára, egy Kvadrát sevrónnak sas árát 100—120 koronára fogják fölhajtani. Ha a b­őrsátrak emelkedése olyan rohamosan halad, mint az utóbbi napokban történt, amikor négy­ nap alatt a talpbőr ára 120 koronáról 180 és 24 óra alatt 180-ról 240 koronára ugrott, akkor nem állunk messze a 400 koronás ártól. Csenki az a kérdés, hogy ki lesz az, aki ezeket a horri­bilis árakat meg tudja fizetni. A mun­ka- és keresetnélküli munkások semmi eset­e sem, de a munkásban levők és éhségbérrért dolgozók sem. Ezt pedig a Friedricch-kormá­ny s­zabadkeres­kedelmének és a blokád föntartá­sááa­k köszön­hetjük. A kötött forgalom mellett ilyen hal­latlan árfölhajtás mégsem volt lehetséges. Ami most végbemegy, nem egyéb, mint a sza­bad­kereskedelem átváltozása szabad tuseortvA. Hiszen ez a „szabadkereskedelem" három hó­nap alatt a talp- és felsőbőröknél kerek 300%-os áremelkedést teremtett. A bőrkeres­kedésben máról-hónapra milliomosokká váltak, egyesek ugyanakkor, amikor a dolgozó. muH-

Next