Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-28 / 213. szám
voltaképen megerősíti a rendőri nyilatkozat is, amellyel szemben megállapítjuk, hogy a bűnbakul kijátszott Gacsádi Sándor ellen anépegészségügyi minisztériumtól kiküldött bizottság vizsgálatot folytatott le, amelyet teljesen rehabilitálta., Csak a budapesti államrendőrségre jellemző ezek után, hogy ebből a szerencsétlen rokkantból most kommunistát farag... utólag. Ha büntetendő kommunista cselekményeket követett el Gacsádi, miért nem lépett fölellene a rendőrség korábban. Meg kell még jegyeznünk — és ezt az illetékes hatóságok figyelmébe ajánljuk —, hogy a hadirokkantak egymásnak adják nálunk a kilincset és mi nem győzzük meghallgatni keserves panaszaikat. A hatóságok vessenek véget a hadirokkantak tűrhetetlen helyzetének és ne sajtónyilatkozatokkal intézzék el ezt a kérdést. NÉPSZAVA 1919 októb.. issues* FsrSedrasBsék fogásai. — Beteg afc&rgsSk ftetrasseessii as SesS&miSea&a!« raslsffit» — Clark Se©3-sge tosaäs5§c©sSsa9 BOTagsyas* p©Si§i%us@8£lsaB. Clark Georginak az ántánt teljhatalmú megbízottjának Budapestre való érkezése volt a jele annak, hogy Magyarországon a politikai helycsölő laugntánt akarata értelmében megváltozzék. Hogy ez az akarat milyen kormányzatot követel Magyarország számára, az egész világosan íi-tűnik Friedrich István magatartásából. Friedrich, aki mindaddig a legridegebben zárkózott el minden olyan gondollat elől, amely oda irányult, hogy a kormányt egyéb pártokkal is meg kell osztania, egyszerre késznek nyilatkozott arra, hogy az Országos Nemzeti Polgári Pártnak ismeretes hat pontból álló feltételeit elfogadja. Mindenki tisztában volt azzal, hogymi okozta Friedrich magatartásában ezt a változást Ugyanis Frieariehnek alkalma volt Clark útján az ántánt-hatalmak akaratát megfedni és megtudni azt, hogy az ántánt csak koncentrációs kormányt ism®r el. Friedrich: Hamisítatlan friedrichai módon vélte a problémát megoldani. Azt hitte, hogy a skoncentrrátoiót holmi személyi részlet megoldásai révén sikerül az ántánt előtt valószínűvé tenni Amolyan sokorópátkai koncentrációra gondolt Úgy vélte, hogy a hat pont helyett majd egy-két nemzeti párti politikust von be a kormányba , ezt prezentálja koncentrációs kabinetként az ántántnak. Köbben az mosiban minden eszközt és módot igyekszik fölhasználni arra is, hogy az ántánt képviselőjével elhitesse, hogy az ország népének nincs más akarata, vágya és kívánsága, mint az, hogy Friedrich István legyen a miniszterelnök és hogy a most dúló reakciós kormányzat maradandóvá váljék. A Clémentrceau-félee távirrat megérkezését elkövető aknamunkának a kezdetét isálljuk azokban a mindenfelől hozzááuk jutó panaszokban, amelyekarról szólnak, hogy miként igyekszenek Friedrichék fullajtársai bizalmi nyilatkozatokat kicsikarni. Így például hétfőn délelőtt a közoktatásügyi minisztériumban jártak, ahol az egyes hivatalok főnökei segítségével kényszerítették a tisztviselőket arra, hogy egy angol szövegn ívet írjanak alá. A tisztviselők, anélkül, hogy túlnyomó részük tudott volna arról, hogy mit tartalmaz az angol szöveg, kényszer hatása alatt aláírták azt. A szociáldemokrata meggyőződésükről ismert tisztviselőket elkerülték. Friedrichék azonban nemcsak hivatalnoki, hanem munká-K-aláírásokra is kivetették Hálójukat Ágenseik megjelentek az északi főműhelyben azal az ürüggyel, hogy a munkásság megélhetésének javítása végett memorandumot intéznek az antant-misszióhoz, egy hasonlóan angol szövegű ív alá gyűjtöttek aláírásokat. Egynéhány aláírást sikerült is így szerezniök, de a munkások még idejében fölismerték a csalást és undorral utasították el maguktól ezt a kísérletet. Azok az egynéhányan, akik fölültek ennek a fogásnak, tiltakozásukat fejezték ki és követelték nevük törlését az ívről. Így maradt ott egyedül egynéhány művezető és hivatalnok neve. Ezenkívül megindították az álküldöttségek sorát is. Friedrichék azonban mindezzel nem elégszenek meg. Más, természetesen ugyanilyen rosszhiszemű után is, igyekeznek az ántant képviselőit megtéveszteni. Lapjaikban holmi szakadásról és különakcióról beszéltetnek, amelyek állítólag a szociáldemokrata pártban indultak volna meg. Arról regélnek, hogy a földmunkások és vas- és fémmunkások a szociáldemokrata párt vezetőségének taktikájával elégedetlenek. A magyarországi szociáldemokrata párt választmánya, a Népszava vasárnapi számában ismertetett határozatát egyhangúan hozta meg, de a legjobban világítja meg a Friedrich-sajtó machinációját Csizmadia Sándor és Vanczák János elvtársaknak lapunk más helyen közölt nyilatkozata. Friedrichék rosszhiszeműségénél csak a naivitásuk nagyobb, amellyel azt hiszik, hogy ilyen otromba fogásokkal sikerülni fog nekik az antant képviselőit megtéveszteni. A Clarkkal folytatott tanácskozások felé összpontosul az egész figyelem a politikai élet minden érdeklődése és még az ezeknél jelentkező külsőségek is nagy következtetésekre serkentik az élénk fantáziájunkat. Így például az a körülmény, hogy mindjárt a Friedrich István és Somssich után Garami és Peidi elvtársakat fogadta Clark, valóságos megdöbbenést keltett az úgynevezett keresztény llok emberei között és a vezérek nem tudván mással vigasztalni elszontyorodott hiveiket, azt a mesét találták ki, hogy ennek a sorrendben f elsőbbségnek az a magyarázata, hogy Garami elvtárs már Bécsben kérte kihallgatását Clarknál. Ebből természetesen egy szó sem igaz. Garami elvtárs vasárnap találkozott először Clarkkal és akkor, amikor Clark ideutaztában Bécsben tartózkodott, Garami elvtárs már nem volt Bécsben, hanem már itthon, Budapesten volt. Garami és Peidi elvtársak másfél óra hasaszat időztek Clark Georgnál, részletesen tárták föl előtte Magyarország helyzetét és azt az álláspontot, amelyet a párt a jelenlegi helyzetben elfoglal és amelyet az október 23-án hozott pártválasztmányii ülés határozata foglal magában. A pártok magatartása, amely a Clark George-zsal folytatott tárgyalások során kifejezést nyer, bizonyára a maguk való mivoltukban fogja a helyisetet megvilágítani. Az antant a koncentráció alatt valamennyi pártnak együttműködését érti és nem fog fölülni Friedrichék alantas fogásainak. Az Országos Nemzeti Pártban értesülésünk szerint megoszlanak a törekvések. Sajnosan jelentkezik itt annak a volt munkapártból áthozott néhány embernek a szellem®, akik már akkor, amikor ez a párt megalakult, a demokratikusan gondolkodóban aggodalmat keltettek aziránt, hogy ez a párt csakugyan megmarad-e a liberalizzmus mellett. Arról értesülünk, hogy Heinrich és Simonisits mindenáron és minden feltétel nélkül kívánják a pártot Friedrichék rendelkezésére bocsátani. Azonban alig hisszük, hogy Lovászy Márton az ő kedvükért eltérjen eddig vallott és hirdetett felfogásától, amely egyrészt a demokrácia, másrészt pedig az ántant követelésének érvényesítése mellett nyilatkozott meg. A Nemzeti Demokrata Polgárpárt a leghatározottabban és a legerélyesebben, egyszersmind pedig egyöntetűen kitart amellett, hogy Friedrich Istvánnal együtt nem csinál politikát és azon a tárgyaláson, amelyet hétfőn este folytatott Clarkkal, rámutatott Friedrichéknek reakciós párturalmat létesített politikájára és átnyújtotta azt a memorandumot, amelyet a lapunk más helyén ismertetünk. A liberális és demokrata polgári körökben egészen bizonyosra veszik, hogy a Friedrichék által létesített reakciós uralmat sikerülni fog megdönteni. Immár személyi kombinációk is foglalkoztatják őket és nagyatádi Szabó Istvánnak szánnak főszerepet. A liberális és demokrata meggyőződésű polgárság különben a reakciósok ál-tömegmozgalmait hatalmas demonstrációval akarja ellensúlyozni. A liberális meggyőződésű politikusok csütörtökön a Liget-klubban nagy összejövetelt rendeznek. Clark George hétfőn délután Hegedűs Lóránttal tárgyalt. Körülbelül egy óra hosszat tartott tanácskozásuk. Clark — értesülésünk szerint — megbízta Hegedűst, hogy a kibontakozásra vonatkozóan memorandumot dolgozzam ki. Hegedűs megoldási tervezetét még e héten átnyújtja az ántánt megbízottjának. Nagyatádi Szabó István valószínűen kedden fog tárgyalni az ántánt megbízottjával, Lovászy Mártont — saját kérelmére — a politikusok között utoljára fogja meghallgatni Clark. Szavatalos feketés Clark tasiássicsásalró!. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: Pénteken, október 24-én, Sir George Clark, a szövetséges és társult hatalmak legfelsőbb tanácsának képviselője, a nap folyamán fogadta Friedrich István miniszterelnök, Diasmandi budapesti román főmegbízott és gróf Somssich József külügyminiszter látogatásait. Látogatóival Sir George Clark a folyó politikai érdekű ügyekről folytatott megbeszéléseket. Sir George Clark és missziója gróf Zichy Rafael várbeli palotájában van elszállásolva és kényelmes elhelyezéséért megelégedésének és hálájának adott kifejezést nemkülönben azért az előzékeny fogadtatásért is, amelyben mindazok rezéről részesült, akikkel a magyar fővárosban érintkezésibe jutott. Sir George Clark október 25-én, szombaton délelőtt látogatásokat tett a szövetséges hatalmak katonai missziós vezetőinél, majd a magyar földművelésügyi miniszter tett látogatást Sir George Clark lakásán. A délután folyamán Sir George Clark Garami és Peidi urakat fogadta, akik Magyarország belügyi politikai helyzetére vonatkozó véleményükről íátták őt. és cipőnyomorúság. M Ffteditch-féle „smabattewesked idem" tilddsatm • A munkásság a legsiralmasabb tél küszöbén van. A hideg, nedves, egészségtelen idő már itt viam, de a munkásság részére legszükségesebb lábbeli a legkisebb mértékben sem áll rendelkezésre. A bőranyagból az orszság kifogyott, bőrgyáraink nem dolgoznak, a külföldi behozatal kész cipőben és kész bőranyagban olyan kevés, hogy szóra sem érdemes. Soha még ilyen nyomorúság lábbeliekben nem volt, de az uzsora sem volt soha ilyen nagy ezen a téren. A proletárdiktatúra idején — amikor szintén nagy volt a drágaság —, egy kiló talpbőrnek a forgalmi ára 82 korona, egy kvadrát box vagy serra forgalmi ára 20 korona volt. Ez árak 50%-a társadalmi költségként szerepelt. Most egy éió talpnak az ára 200 —240 korona, egy kvadrát bornak az ára 60—65 korona. de a lánckereskedők között már nyílt titok, hogy egy kiló talpnak az árát 350—400 koronára, egy Kvadrát sevrónnak sas árát 100—120 koronára fogják fölhajtani. Ha a bőrsátrak emelkedése olyan rohamosan halad, mint az utóbbi napokban történt, amikor négy nap alatt a talpbőr ára 120 koronáról 180 és 24 óra alatt 180-ról 240 koronára ugrott, akkor nem állunk messze a 400 koronás ártól. Csenki az a kérdés, hogy ki lesz az, aki ezeket a horribilis árakat meg tudja fizetni. A munka- és keresetnélküli munkások semmi esete sem, de a munkásban levők és éhségbérrért dolgozók sem. Ezt pedig a Friedricch-kormány szabadkereskedelmének és a blokád föntartásááak köszönhetjük. A kötött forgalom mellett ilyen hallatlan árfölhajtás mégsem volt lehetséges. Ami most végbemegy, nem egyéb, mint a szabadkereskedelem átváltozása szabad tuseortvA. Hiszen ez a „szabadkereskedelem" három hónap alatt a talp- és felsőbőröknél kerek 300%-os áremelkedést teremtett. A bőrkereskedésben máról-hónapra milliomosokká váltak, egyesek ugyanakkor, amikor a dolgozó. muH-