Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-10 / 198. szám
Úgy látszik, az autodafék korát hozta vissza, újra a gyönyörű jelen, amelyet a túlsó partokon egyszerűen csak a „nemzeti újjászületés" korának szokás nevezni. Az autodafé nem valami irodalmi lélekvesztő és rem holmi szimbolikus skócium dicsőséges jelenünk arculatján, hanem komoly valóság, amelyen ha nem is emberek, de emberi gondolatok égnek el.Ha az utcán járunk, komoly polgámesteri fölhívás komoly kormányrendeletre figyelmeztet mindnyájunkat, hogy a kommunista iratok beszolgáltatandók, mert elégetésre ítéltettek. A kommunista iratok címén aztán a kultúra nagy harcosainak, Marxnak, Engelsnek, Lassallenek és Keelusnak a munkáit hordják tűzre. Ha olvassuk a kormány lapjait, minden hasábon egy-egy szörnyű méltatlnkodásba ütközünk, hogy itt ne volna szabadság? sajtószabadság?! itt, a nemzeti újjászületés nagy epoehéjában?! Viszont ha a beérkezett postát olvasgatjuk át és a panaszokat hallgatjuk végig, a sajtószabadságnak nagy napjaiban arról kell meggyőződnünk, hogy a lapjainkat hiába írjuk meg, hiába nyomatjuk re és hiába fizetjük meg a vasútnak a szállitás költségeit: a lap csak a legközelebbi állomásig juthat el. S ott nem az előfizető, a jog szerint leszerződött fél, hanem máglya fújja a szegény halálraítéltet. Napok óta írják pékünk és napok óta írjuk a nyilvánosságnak, hogy jólelkű emberek napról-napra elégetik a Népszavát, mert az új idők sajtószabadsága sok mindent megenged, csak a sajtó szabadságát nem. Eddig azt hittük, hogy túlbuzgó, vad és barbár egyéni akcióról van szó, most szóróban tudomásul kell vennünk, hogy mindez rendeletre történik. . . • Székesfehérvárról a következő, hivatalos, hatóságokat járt, írást küldték be hozzánk. A Magyar Nemzeti Hadsereg fővezérlete, 1309/V. m. (vagy 1360/V. m.) számú rendeletével az alábbi újságok árusítását megtiltotta és e tilalom ellen vétőket letartóztatni rendelte el. Ezen ,újságok a következők: Az Újság, Népszava, Az Est, Volksstimme, Neue Freie Presse, Arbeiter-Zeitung, Neues Politisches Volksblatt, Világ, 4 Pesti Napló, Neues Pester Journal, Földnépe, Szabadság, Jövőnk, Köztársaság, Rendkívüli Kiadás, Pesti Élet, Egyenlőség, Szociáldemokrata Röpiratok, Magyar Érdek, Garami Ernő gazember. Kérem ezen rendeletet tudomásul venni, Székesfehérvár, 1913 október hó 6-án. "A rendelet valóban katonás. Nem sokat okoskodik, nem indokolhat, mint ahogyan gyönge civil népekilyenkor mégis csak meg szokták cselekedni. Megtilt és letartóztat! De éppen a minap olvastuk valahol, hogy a legérzőbb szív a katona kebelében dobog és alighanem emiatt folyik az a kegyes profilaxis, amely jóelőre elégeti a tilalmas újságokat, nehogy valaki az árusítás bűnébe találjon esni... Nem tudjuk most hirtelenében, hogy a kormánynak volt-e tudomása erről a fővezéri rendeletről, mielőtt kiadatott volna, tudjuk ellenben, hogy a kormány és ebben is a legilletékesebb férfiú, ma már tud róla. És ez a legilletékesebb, Friedrich István úr, nem tiltakozott a katonai diktatúrának ilyetén életrekelése és működése ellen, hanem mentegette és magyarázgatta. Hogy így meg amúgy, a Dunántúl haditerület és ott már nagyon gyönge vagy éppenséggel egészen erőtlen a kormány kompetenciája. Végre tehát azt is megtudjuk, hogy a Dunántúl hadi területnek nyilváníttatott, csak azt nem tudjukmég, hol az az ellenséges, fegyveres hatalom, amellyel a nemzeti hadsereg szemben áll és a Hinterlandját ilyen rendszabályokkal kell biztosítani?... A hajuknál előráncigált ürügyeken túl mi csak azt látjuk, hogy egy immár nyíltan jelentkező katonai diktatúra a szabadságjogok legfontosabbját, a sajtószabadságot tiporja el és azt látjuk, hogy a kormány ennél az egyesetnél valóban örül annak, hogy az országban sehol és semmiben nincs kompetenciája-Sajtószabadság nincs! Ezt a szurony mondja, tehát tudomásul kell venni annál is inkább, mert a szurony nem hajlandó okoskodásra. Azonban szuronyokon nem lehet sokáig ülni és szuronyokkal nem lehet sokáig kormányozni, öt éven át próbálgatták ezt a kitűnő módszert és ime — nézzünk körül nagy nyomorúságunkban! —, milyen messzire jutottunk általa! Ilyen messzire most is eljuthatunk, amikor a nemzeti újjászületéssel újjászületett a szurony is! Oíl$ pa? ország, K . 1 # ErÉ'í'eáiB'seEB és a Jtt^enáHs pöEsápa ^ÉPtQffc fófgysSásss ííE©gMsssMÍSai6cf Azok a polgári pártok, amelyek belátták, hogy a Friedrich-féle politika végső romlásba sodorja az országot, kiléptek tartózkodásukból és akciót indítottak arra nézve,, hogy a kormányhatalomba furakodott országbontó tobzódást megakadályozzák. Elsősorban, igen helyesen, az egymás között való helyzetet igyekeztek tisztázni, ami eredménnyel is járt A sok töredékre szakadt szabadelvű polgári pártok két nagy pártban egyesültek. És ezek után pedig így megszervezetten fogtat munkájukhoz és egyrészt a tömörülés erejével, másrészt pedig a meggyőzés eszközeivel igyekeztek befolyást is verni Friedrichékre. Amint az alább következő tudósításból kiderül,az ezirányú tárgyalások megindultak és befejeződtek. Befejeződtek epedig úgy, ahogy ezt a most hatalmon levő kalandorpolitikától máskép nem is lehetett elvárni. Amint Friedrich István akkor, amikor a radikális forradalmiság volt számára a peripa, amelyen az érvényesülés felé vágtathatott, nem volt rábírható a legkisebb mérsékletre sem, úgy most, amikor a reakció és felekezeti visszavonás szolgálják ennek az akarnoknak a céljait, ezekből sem hajlandó engedni. A tárgyalásról szól a következő részletes tudósításunk: Friedrich a Koncentrációs Kormány ellen. A liberális irányú polgári pártok körében megindult és részben sikerrel járt egyesülési, mozgalom arra késztette Friedrich Istvánt, hogy, bár nem szívesen, de mégis szóba álljon a liberális hajlandóságú csoportokkal is, így történt, hogy szerdán este Friedrich tanácskozásra ült össze Vázsonyi Vilmossal, aki a már fuzionált demokrata, nemzeti szabadelvű és szabadelvű polgári pártokatképviseli, úgy szintén Heinrich Ferenccel, akinek magyar polgári pártja már egybeolvadt a Lovászyféle függetlenségi és 48-as párttal. A liberális polgári pártok vezérei közölték Friedrichhel nézeteiket, hogy mely úton és módon lehetne a mostani sötét és zavaros helyzetből való kibontakozást megtalálni és közölték vele azokat a teendőket, amelyek teljesítése ezt a célt szolgálni! Friedrich végighallgatta a Vázsonyi és Heinrich előadását, de nem mutatott hajlandóságot a liberális polgári pártok álláspontjánakhonorálására. Mereven és makacsul zárkózott el minden ezirányú követeléssel szemben. A szerda esti megbeszélés alkalmával elsősorban a kormányzat kérdése került szóba, nevezetesen az, hogy új koncentrációs kabinet alakuljon, amely megfelel az ország igazi hangulatának és magában foglalja az ország lakosságának minden rétegát és nem szolgálná egyedül a „keresztény" jelszó alatt toborzott, de vele mivoltukban reakciós pártok politikai céljait. Friedrich semmi jelét nem adta annak, hogy hajlandó volna az új koncentrációs alakulatba belemenni, különösen akkor, amikor a vele tárgyaló politikusok előadásából, kivette, hogy ez az új alakulat az ő föltétlen hatalmának végét jelentené. A koncentrációs kormányalakítás céljából folytatott tárgyalások tehát Friedrich kényuri hajlandósága miatt egyelőre nem vezettek eredményre. Hésik a polgári pártoló fúziója. A polgári pártok egy része, a demokraták és a szabadelvűek, már egyesült pártot alkotnak. Hátra van a Heinrich Ferenc elnöklete alatt álló Magyar Polgári Párt, a Lovászy-féle Függetlenségi Párt, a nagyat.Vís Szabó elnöklete alatt álló Kisgazdapárt, mint a Köztársasági Párt fúziója. E pártokinak egyesülésében " azonban késedelem állott be. A késedelmet a munkapárt demokratikus elemeinek magatartása is okozza, akiknek aggályai merültek föl a csatlakozás dolgában. Szabó István is meggondolta magát utóbb és nagyon kétes, hogy lehet-e rá számítani a polgári pártok fúziójánál. A Kisgazdapárt különben vasárnap Kaposvárott országos nagygyűlést rendez, amelyen nagyatádi Szabó István fogja kifejteni a párt jövőbeli magatartását. Itt fog eldőlni, résztvesznek-e a kisgazdák a fúzióban vagy csupán kívülről támogatják-e a demokratikus polgári pártokat. A volt munkapárti politikusok fölfogása csak szombaton válik ismeretessé, akkor érkezik Budapestre a vezérük, Simontsits Flemér. Nagy György, a köztársasági párt, elnöke,egyelőre tartózkodó magatartást tanúsít, a fúziónál rá se lehet biztosan szállítani. A Lovászy-féle függetlenségi párt pénteken délután választmányi ülést tart, amelyen Lovászy fog beszámolni az eddigi fúziós törekvések eredményeiről. Ha szombaton a munkapártiak készségüket fejezik ki az egyesülésben való résztvételre és vasárnap a kaposvári nagygyűlés is a kisgazdák csatlakozása mellett dönt, hétfőn az egyes csoportok közös értekezletet tartanak a fúzió ügyében. 1919 október 10. If . FSZAVA 5 De Gedik Nóta beszélni mit talán erről is? Az úgynevezett nemzeti gondolatnak egyik régi sajtóorgánuma is kénytelen végre megállapítani a politika fölött eluralkodó rémes kapkodást és tanácstalanságot. „Nem tudjuk, mihez kellene fognunk, mit kellene cselekednünk!" A nagy zavarban ugyan emelkednek hangok, amelyek nagyon is tudják és nagyon is tanácsolják, mi volna a cselekedeteknek eredményt hozó iránya, azonban a hazafiak nagy hurrázásában és a „nemzeti"* hevületnek vásári csinnadrattájában minident inkább jól meg lehet hallani, csak éppen ezeket a józan, aggodalmas és becsületes hangokat nem. A nagy start, amely a sajtót ismét elindította hódító útjára, napról-napra jobban mutatja a futás irányát és napról-napra igazolja, hogy központilag működő, szervezett irányítás készül itt nekiszalajtani mindent az újabb fölbomlásnak. A „jogfolytonosság" című vesszőparipát fur, rangos elmék vezették ki a sötét célok istállójából és a „nemzeti", a „keresztény" és egyéb cégtáblájú sajtó olyan vad vágtatást visz véghez, hogy a totalizatőr egész Magyarországot fizetheti ki nemsokára a tisztelt játszó uraknak. „Sötét bűlöket", különböző „hazaárulásokat", „tolvajlásokat" és „sikkasztásokat" kap, parasztiak ki a fantáziák és agyrémek szenynyéből most már amaz idők terhére is, ami október 31-től március 21-ig elterlett. Nemcsak az időt, hanem a szereplő személyeket is, nemcsak az októberi forradalmat, hanem a forradalom intézményeit is egymásután éri a jól szimulált fölháborodás köpködése. Mindent megírnak, csak egyet hallgatnak el: a háborút. Minden igazi és vélt bűnöst kifürkésznek, leálcáznak és megfeszítenek, csak a háború bűnöseiről nem beszélnek. A nagy sajtóáldozásban mindent hallani, csak azt nem, kit vagy kiket vegyünk elő, ha az ötesztendős nyomorúságért, a félmillió meghalt férfiért, összeroppanásunkért és minden nagy szerencsétlenségünkért egyszeri valakit felelősségre akarnánk vonni? A házi ránézésnek ez a sötét handabandája csodálatos módon mindig megtorpan a forradalom kezdetének dátumánál és nincs az a valódi nagy bűn, ami csak egy hónappal is hátrább ösztökélné a kutató szemek tekintetét A Friedrich-bankókkal fizetett történelemkutatás makacsul kitart a gyönyörű módszer mellett, amely október 31-ében látja a nemzeti összeomlás kezdetét és se nem eszmél, se nem mutat arra az időre, amely a „mindent meggondoltam, minden megfontoltam" jel?szavával elindította a lavinát. . Mi megértjük ezt a szívós hazódozást az igazi dátumoktól, az igazi bűnöktől és az igazi bűnösöktől és látjuk, hogy kétségbeesett bűnpalástolás és gyáva mentőmunka folyik itten olyan intézmények és olyan bűntettesek érdekében, akik is amelyek beleillenek az új kurzus számításaiba. Ez a munka azonban nem folyhatik sokáig. A valódi, nagy bűnöket nem takarhatja el semmiféle sajtómanőver — s fogunk mi még, nagyon is fogunk még beszélni a háborúról is.