Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-10 / 198. szám
1919 október 10. HÉPSZAVA — Haas© elvtárs sebesülése könnyű. Arról a merényletről, amelyet Haase elvtárs ellen elkövettek, azt írják a berlini esti lapok, hogy a tettes, szemtanúk állítása szerint, ötször lőtt rá közvetlen közelségből Haasere, azután pedig a birodalmi gyűlés épülete felé futott. Egy rendőr utána lőtt, mire a merénylő azonnal megállt, feltartotta a kezét és nyugodtan tűrte, hogy elfogják. Több ízbenkijelentette, hogy teljesen józan és tettét megfontoltan követte el. Emlékeztetőt akart adni Haasenak, aki zsarolásért pert , indított ellene. Haase csak könnyen sebesült meg a felső combján. Egy kapu alá vitték és onnét automobilon hazaszállították. Eszméletét nem vesztette el. — A konkurrensök., A Váci utcában, délután 5. óra tájban éktelen lármia közepett árulják dilettáns rikkancsok az uj sajtótermékeket. A Szegény, háborúban megrokkant hivatásos újságárus elnémult,"talán azért, hogy ellesse az „uri"-üak üzletifogásait Anyagi kárt aligha 'okozta''- a monoklisok, bárhogy kellettek porf..'.. ./Uj Nemzedék"! „Uj Nemzedék"! Az „Uj Nea-.zc'.ék" megoldotta a zsidókérdést... Ezt az, utóbbi slágert olyan jelentős grimaszszal kisértik, amely nem hagyott kételyt senki előtt. Afeaut is bámulójuk a sétálók között. Ivét idegen megütközve nézte, figyelte az uri rikkanc:ck fülsértő kiabálásait, majd odaszólt a társéhoz: — Ez Magyarország... Diákok, akiknek sokkal fontosabb teendőjük volna, hogy a leckét megtanulják, politizálnak, zsidókérdéssel foglalkozna is, fgazult volt. Ebben az országban tiszájára fordult minden: a politikusok tájékozatlanok a politikában; a munkások munkátalanok; a tanulók tanulatlanok. Az új nemzedék várjon megtalálja-e hazáját Európa leendő térképén?... — Hangversenyek. A szimfonikusok 8. zenekari hangversenye e hó 11-én lesz a Vigadóban Egressy karnagy vezetése, alatt Az est szólistája Koncz János, aki Csajkovszky versenyművét- .játsza. A műsor többi számai: Goldmark- Sakuntakv nyitány, Glazomnov, Stenka I adzind cimill szimfonikus költeménye és Dvorák Az újvilágból cimű szimfóniája. Jigyeka Lyránál és Bárdnál. — Koncz János hegedűművész s hó 14-én tartja szólóestéjét teljesen uj nitíborral. — Egy toronu — hét ecníimes. ~ Friedrichék és a fehér terror ki akarják üldözni a munkásokat Magyarországról. „Nem kell ipar, földmivelő állam leszüink!" ez a pénzügyi analfabéták jelszava. Hogy ez a törekvés milyen öngyilkosság és Magyarország mennyire nem képes mint kizárólag agrár állam megállani, azt idehaza nem tudják a fehérek, de a külföldi bankárok annál jobban. Odakünn nem bíznak abban, hogy Magyarország a mostani zavarokból kimenekül, nem bíznak a termelés mielőbbi megindításában, nem bíznak abban, hogy a gyáripar megbénításával Magyarország képes legyen kötelezettségeinek megfelelni. Ez jut kifejezésre a magyar valuta állandó romlásában. Amíg a korona ez év elején Svájcban még 30 centimet ért és a proletárdiktatúra idején is még 18—19 centimet adtak érte, október elején már csak 812 centimet, ma pedig már mindössze 7 centimet Na tehát Svájcban vásárolni akarunk valami nélkülözhetetlen nyersanyagot több, mint tizennégyszeres pénzt kell érte űzetnünk koroniában. És mindez azért mert a termelés nem indulhat meg, mert Friedrich miatt az antant nem köt velünk békét és a munkásüldözések miatt a külföldi tőke nem mer Magyarországon gyáripari termelésbe kezdeni. Ugyancsak drágán fizeti meg ez a szegény ország Friedrichék uralmát . Botrány az Operában. Szerdán este az Operának is érdekes előadása volt Egy huszárfőhadnagy, aki alól elvették a lovat és a hadsereget belekötött Fényes Lászlóba, a folyosón, felvonásközökben hangosan szidalmazta az újságírót. Fényes higgadtan viselkedett és kijelentette, hogy kerülni akarja a botrányt, a ficsúrral majd másutt számol. Az előadást a missziók tagjai is végignézték és tanúi voltak a durva jelenetnek. A közönség nagyobbik része fölháborodott a gyalogosított lovasfőhadnagy úr viselkedésén és mert az ilyen rendzavaró jelenetek egymásután ismétlődnek a színházakban, tanácsos lenne, hogy a közönsész felháborodása végre kicsattanjon egy-két alapos lepofozással, amitől ezek a kocsmai alakok igazán ébredni fognak . Itt a dohányjegy! Keserves tapasztalat... Ha valamely cikkre jegyeket kaptunk, a jegyeket rendszerint pontosan, ellenben a rája nyomtatott dolgot nagyritkán élveztük. Hiszenmég most is van fajegyünk: egy ezüst koronát annak, akinek napjainkban beváltják a fakereskedők... Talán a dohányjeggyel nem így lesz. Miért talán ? Azért talán, mert eddig sem dohány, sem dohányjegy nem volt. Most hogy van dohányjegy, a pénzügyből átszaladtak a kereskedelemügyi minisztériumba és mondták: — Fiuk, abból a vágott dohányból, amelyet kilónként 150 koronáért árultok, adjatok nekünk is, hogy a trafikosok legalább egyszer beválthassák a jegyeket Hogy a kereskedelmiben miként fogják kirántani a dohányjövedéket, nem tudjuk. Ellenben, ha a szegény pesti dohányinséges nem kap majd egy pipára valót, szeretettel gondoljon a kereskedelemügyi minisztérium boldog, megelégedett ébredőire, akik jutányos áron és jegy nélkül kaptak citromot, kadarkát és dohányt . . . A Vérhas. A "tiszti főorvosi"hivatal közlése szerint azelmúlt héten 138-an betegedtek meg a főváros területén vérhasban. A halálozások száma 22 volt. — ígéret a hadisegélyek emelésére. Az a kormány, amely eddigi működésében még semmi biztatótnem mutatott, állítólag elhatározta, hogy a hadisegélyeket azoknak a családoknak, akiknek hozzátartozói a világháborúban fogságba kerültek, újból folyósítja, sőt megfelelően föl is emeli. A hadügyminiszter rendelete szerint a hadi segélyezés tárgyában kiadott és a március 21-ét megelőző jogállapotot tartja, fönn. Elrendeli még a hadügyminiszter azt is, hogy szeptember 1-től kezdődően a hadifogságban levő és az egészségi okokból a katonaságnál visszatartott, egyének hozzátartozóinak megállapított hadisegélyeket, a lakbérsegélyeknek változatlanul hagyása mellett, 50 százalékkal fölemeli. Az így fölemelt hadisegélyeket az igényjogosultaknak a legközelebbi hadisegélyfizetéseiknél visszamenően egy összegben fogják kifizetni. Friedrichék azt is megígérik, hogy csinálnak majd egy olyan rendeletet is, amely szerint a rokkanttá vált, az elesett vagy meghalt magyar állampolgárok hátrahagyottait a törvényszerű katonai ellátásokon fölül megillető ideiglenes évi segélyben fogja részesíteni. Hát az ígéret szép szó. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mivel fogják fizetni az özvegyeket. Friedrichpénzzel ? -v Egy újpesti gyűlésről Szerdán délután Friedrichék a saját népszerűsítésükre népgyűlést hívtak egybe Újpesten. Az egybegyűlt tömeg nagy része régi, jó szocialistákból került ki. A gyűlés színhelyét a detektívek gyűrűje vette körül, akik mint a héjják, csak arra vártak, hol csapjanak le. Legelsőnek Oláh Dániel miniszter úr lépett az emelvényre és szajkómódra elmondotta mindazt amit szellemi táplálékul a keresztény-szociális fércelményekből magába szedett. Fölszólította a munkásokat arra, hogy lépjenek be a keresztény-szociális pártba és csakis keresztény lapokat olvassanak. Ekkor hatalmas kiáltás zavarta meg. A jelen volt szervezett munkások egy része harsány hangon kiáltott föl: Éljen a Népszava! Mint a hiénák surrantak a tömeg közé a detektívek és a szólásszabadság nagyobb dicsőségére az egyik éljenzőt Tóth Ernő elvtársat elfogták és a rendőrségre vitték. Később még több elvtársat tartoztattak le. Oláh úr dicstelen szerenléje után, Ereky, a közélelmezési szaktekintély lépett a pódiumra és bejelentette, hogy ő mindent elkövet arra nézve, hogy Budapest élelmezése biztosítva legyen, de a falusi nép köti magát és nem ad addig, amíg az összes kommunisták nincsenek fölakasztva, Ereky azzal védekezett hogy ő szívesen teljesítené a parasztok kívánságát,, mert ha ő rajtuk múlna, már egy sem lenne életben. Azonban sajnos, az ántánt nem engedi, tehát, hogy nincs mit enni, hogy éhezünk, annak az ántánt az oka, mert nem engedi fölakasztani az összes kommunistákat. Azután fölszólította a tömeget, hogy szavazzunk szabad akaratunkból. Emeljük föl kezeinket és így bizonyítsuk be, hogy Újpest munkássága egységesen áll a kormány mellett. Már előre hallatszott a jól elosztott smekik feladása, hogy „figyeljünk, ki nem emeli föl a kezét". Csak természetes, hogy tudva senki sem megy fejjel a falnak és mindenki fölemelte a kezét. Az elvonuláskor azonban a detektívek gyűrűjéből kiszabadult tömeg a nap hőseit hatalmas „Abeug! Le vele!" kiáltással üdvözölte. Amire a lovasrendőrök, régi jó szokás szerint rárontottak a tömegre. A gyűlés jó hírének biztosítására 11 letartóztatás történt Ez volt az újpesti győzelem.• Suta kormányrendelet A Friedrich-kormány politikai vezércsillaga az a gondolat volt, hogy mindent visszájában kell csinálni, ahogy a szovjet kormányzás és a forradalmi kormányok csinálták. Így föloldotta azt a tilalmat is, hogy kávéháziakban, kávémérésekben nem szabad tejet árusítani. A legendarabb rendelkezés volt ez. A kávésok rávetették magukat a tejtermelőkre, hallatlan magas áron összevásárolták tejkészleteiket Természetes, hogy még jobban elapadt az a tejmennyiség,amely csecsemők, betegek gondozására kellett volna. Egyéves gyerekeik, lázas betegek, foguk vesztett etni nem tudó aggastyánok az utóbbi hetekben már csak egynegyed liter tejet kaptak naponta és azt is megsavanyodva! Ez volt Friedrich úr kormányának embermentési akciója, miután az ötéves háború olyan rendeket vágott a magyar népben, hogy arról koldulnak. Valami mozdulhatott kormányunk fehér lelkületében és kénytelen a gyűlölt, előző kormányok rendeletét valamiképen visszaigazítani. Megtiltják tehát ők is a tej árusítását kávéházakban, éttermekben, megengedik a tej kiszolgálását a kávémérésekben. Igaz, hogy itt sok szegény ember, más bővebb étkezés híján, megtalálja a maga soványka ennivalóját, de a gyakorlat a múltban is azt mutatta, hogy még e rászorultak elől is elszedték," hazavitték a gazdagabbak ,a tejet és nem jutottak ők sem táplálékhoz, viszont ezúton is elrabolni tudták a csecsemők, betegek tejadagját. Sornyi, kapkodó ez a kormányrendelkezés, mint Friedrichék minden cselekedete. — Tombor Jenőné nyilatkozata. „Az Est" október 9-iki számában „Vörös volt-e Stromfeld?" cimen cikket közölt, amely Tombor Jenő vezérkari, alezredesnek magatartását a proletárdiktatúra előtt és alatt hamis világításba helyezte. Tombor Jenőné fönt járt szerkesztőségünkben, elmondta, hogy a cikk tévedéseinek helyreigazítását kérte „Az Est"-től, ott azonban nem teljesítették kérését. Ezért helyreigazító nyilatkozatának lényeges részeit mi ismertetjük. Tombor Jenőné elmondja nyilatkozatában, hogy férje őt, mint élettársát esetenként részletesen tájékoztatta az elmúlt időszakban tett minden lépéséről. Ezért tudja, hogy férje soha, semmiféle emlékiratot sem készített a bolsevizmus érdekében. Tudomása szerint március 20-án Böhm magához hivatta Tombort és Stromfeldet, egy, térképet tett elibük, amelyen a Vyx-féle jegyzékben említett semleges zóna és demarkációs vonal be volt már rajzolva. Böhm néhány szóval ismertette csak az antant követelését és kérdéseivel úgyszólván provokálta, hogy Stromfeld és Tombor az orosz szövetséget és a proletárdiktatúra kikiáltását ajánlják. Tombor mérséklően azt javasolta, hogy a kormány jelentse ki az S antantnak, követeléseik teljesíthetetlen voltát és a feltételek enyhítését azzal kérje, hogy különben át kellene adni a hatalmat a proletárságnak. Bohra erre elutasítóan válaszolt. Másnap már kikiáltották a proletárdiktatúrát, amely férjének benyomása szerint a Böhmmel folytatott meg*,beszélés előtt befejezett terv volt már. Tombor*né szerint a proletárdiktatúra kikiáltásában ez volt férjének a szerepe. A cikknek arra az állítására, hogy Tombor Jenő a vele szemben tanúsított gyanút azzal a nyilatkozattal oszlatta el, hogy Stromfelddel együtt ő adta meg azImpulzust a proletárdiktatúra kikiáltására, a következőket mondja. Böhm június 20-ika után azzal gyanúsította Tombort, hogy őt megfigyelteti. Férje erre rögtön vizsgálatot kért maga ellen és szabadságra ment. A vizsgálat kedvező eredménye után Szántó népbiztos fölszólította állásának elfoglalására, tagadó válasza után pedig a népbiztos parancsa miatt előállott kényszerhelyzetnek engedve, csak azzal a föltétellel volt hajlandó állását elfoglalni, ha a tanácskormány a volt tisztek egyetemével szemben lojálisan hajlandó eljárni és ha az ellenforradalomban részes tényleges tiszteken a halálos ítéleteket nem hajtják végre. Tombor ekkor hogy halálra szánt ellenforradalmár bajtársai érdekében nagyobb súllyal léphessen föl — hűsége Illusztrálásának ürügyével oly értelmű nyilatkozatot adott, hogy a proletárdiktatúra kikiáltását ő és Stromfeld ajánlották Bőhmnek. E nyilatkozat segítségével bajtársai érdekében sikeres közbenjárást remélt Kun Bélánál. Tombor Jenőné a sorsa iróniájának mondja, hogy ezt az írást most férje ellen használják föl. Megemlíti még, hogy férje nyilatkozatában csak azért hivatkozott Stromfeldre, hogy személyében állításának bizonyítására tanút jelöljön meg. Rámutat arra, hogy férjének nyilatkozata nemes bajtársi érzésből fakadt és idézi a juliusi ellenforradalmárok védőügyvédjének, Barnes Marcel dr.-nak előtte tett kijelentését, amellyel hangsúlyozta, hogy Romanelli közbenjárásán kívül férjének is nagy része volt az ellenforradalmárok megmentésében. Tombor Jenőné azzal végzi nyilatkozatát, hogy hogy férje szolgálata semmiféle anyagi előnnyel nem járt 5