Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-10 / 198. szám

1919 október 10. HÉPSZAVA — Haas© elvtárs sebesülése könnyű. Arról a merényletről, amelyet Haase elvtárs ellen elkövettek, azt írják a berlini esti lapok, hogy a tettes, szemtanúk állítása szerint, ötször lőtt rá közvetlen közelségből Haasere, azután pedig a birodalmi gyűlés épülete felé futott. Egy rendőr utána lőtt, mire a me­rénylő azonnal megállt, feltartotta a kezét és nyugodtan tűrte, hogy elfogják. Több ízben­­kijelentette, hogy teljesen józan és tettét megfontoltan követte el. Emlékeztetőt akart adni Haasenak, aki zsarolásért pert , indított ellene. Haase csak könnyen sebesült meg a felső combján. Egy kapu alá vitték és onnét automobilon hazaszállították. Eszmé­letét nem vesztette el. — A konku­rrensök., A Váci­ utcában, délután 5. óra tájban éktelen lármia közepett árulják dilettáns rikkancsok az uj sajtótermékeket. A Szegény, háborúban megrokkant hivatásos új­ságárus elnémult,"talán azért, hogy ellesse az „uri"-üak üzleti­­fogásait Anyagi kárt aligha 'okozta''- a monoklisok, bárhogy kellettek por­f..'..­­ ./Uj Nemzedék"! „Uj Nemzedék"! Az „Uj Nea-.zc'.ék" megoldotta a zsidókérdést... Ezt az, utóbbi slágert olyan jelentős grimasz­szal kisérti­k, amely nem hagyott kételyt senki előtt. Afeaut is bámulóju­k a sétálók között. Ivét idegen megüt­közve nézte, figyelte az uri rik­kanc:­ck fülsértő kiabálásait, majd odaszólt a­­ társéhoz: — Ez Magyarország... Diákok, akiknek sok­kal fontosab­b teendőjük volna, hogy a leckét megtanulják, politizálnak, zsidókérdéssel fog­lalkozna is, fgazult volt. Ebben az országban tiszájára fordult minden: a politikusok tájékozatlanok a politikában; a munkások m­unkátalanok; a tanulók tanulatlanok. Az új­­ nemzedék várjon megtalálja-e hazáját Európa leendő térké­pén?... — Hangversenyek. A szimfonikusok 8. zene­kari hang­versenye e hó 11-én lesz a Vigadóban Egressy karnagy vezetése, alatt Az est szólis­tája Koncz János, aki Csajkovszky versen­y­mű­vét- .játsza. A műsor többi számai: Gold­­mark- Sakuntakv nyitány, Glazomnov, Stenka I­ adzind cimill szimfonikus költeménye és Dvo­rák Az újvilágból cimű szimfóniája. Jigyek­a Lyránál és Bárdnál. — Koncz János hegedű­művész s hó 14-én tartja szóló­estéjét teljesen uj nitíborral. — Egy toron­u — hét ecníimes. ~ Friedrich­ék és a fehér terror ki akarják üldözni a mun­kásokat Magyarországról. „Nem kell ipar, földmivelő állam leszüink!" ez a pénzügyi analfabéták jelszava. Hogy ez a törekvés mi­lyen öngyilkosság és Magyarország mennyire nem képes mint kizárólag agrár állam meg­állani, azt idehaza nem tudják a fehérek, de a külföldi bankárok annál jobban. Odakünn nem bíznak abban, hogy Magyarország a mos­tani zavarokból kimenekül, nem bíznak a ter­melés mielőbbi megindításában, nem bíznak­ abban, hogy a gyáripar megbénításával Ma­gyarország képes legyen kötelezettségeinek megfelelni. Ez jut kifejezésre a magyar valuta állandó romlásában. Amíg a korona ez év elején Svájcban még 30 centimet ért és a pro­letárdiktatúra idején is még 18—19 centimet adtak érte, október elején már csak 812 centi­met, ma pedig már mindössze 7 centimet N­a tehát Svájcban vásárolni akarunk valami nélkülözhetetlen nyersanyagot több, mint ti­zennégyszeres pénzt kell érte űzetnünk koro­­niában. És mindez azért mert a termelés nem indulhat meg, mert Friedrich miatt az antant nem köt velünk békét és a munkásüldözések miatt a külföldi tőke nem mer Magyarorszá­gon gyáripari termelésbe kezdeni. Ugyancsak drágán fizeti meg ez a szegény ország Fried­richék uralmát . Botrány az Operában. Szerdán este az Operának is érdekes előadása volt Egy huszár­főhadnagy, aki alól elvették a lovat és a had­sereget belekötött Fényes Lászlóba, a folyosón, felvonásközökben hangosan szidalmazta az ú­j­ságírót. Fényes higgadtan viselkedett és kije­lentette, hogy kerülni akarja a botrányt, a ficsúrral majd másutt számol. Az előadást a missziók tagjai is végignézték és tanúi voltak a durva jelenetnek. A közönség nagyobbik része fölháborodott a gyalogosított lovasfőhadnagy úr viselkedésén és mert az ilyen rendzavaró je­lenetek egymásután ismétlődnek a színházak­ban, tanácsos lenne, hogy a közönsész felhábo­rodása végre kicsattanjon egy-két alapos­­ le­pofozással, amitől ezek a kocsmai alakok iga­z­án ébredni fognak . Itt a dohányjegy! Keserves tapasztalat... Ha valamely cikkre jegyeket kaptunk, a je­gyeket rendszerint pontosan, ellenben a rája nyomtatott dolgot nagyritkán élveztük. Hi­szen­­még most is van fajegyünk: egy ezüst ko­ronát annak, akinek napjainkban beváltják a fakereskedők... Talán a dohányjeggyel nem így lesz. Miért talán ? Azért talán, mert eddig sem dohány, sem dohányjegy nem volt. Most hogy van dohányjegy, a pénzügyből átszalad­tak a kereskedelemügyi­­ minisztériumba és mondták: — Fiuk, abból a vágott dohányból, amelyet kilónként 150 koronáért árultok, adjatok ne­künk is, hogy a trafikosok legalább egyszer beválthassák a jegyeket Hogy a kereskedelmiben miként fogják ki­rántani a dohányjövedéket, nem tudjuk. El­lenben, ha a szegény pesti dohányinséges nem kap majd egy pipára valót, szeretettel gondol­jon a kereskedelemügyi minisztérium boldog, megelégedett ébredőire, akik jutányos áron és jegy nélkül kapta­k citromot, kadarkát és do­hányt . . . A Vérhas. A "tiszti főorvosi"­hivatal közlése szerint az­­elmúlt héten 138-an betegedtek meg a főváros területén vérhasban. A halálozások száma 22 volt. — ígéret a hadisegélyek emelésére. Az a kormány, amely eddigi működésében még semmi biztatót­­nem mutatott, állítólag el­határozta, hogy a hadisegélyeket azoknak a családoknak, akiknek hozzátartozói a világ­háborúban fogságba kerültek, újból folyó­sítja, sőt megfelelően föl is emeli. A hadügy­miniszter rendelete szerint a hadi segélyezés tárgyában kiadott és a március 21-ét meg­előző jogállapotot tartja, fönn. Elrendeli még a hadügyminiszter azt is, hogy szeptember 1-től kezdődően a hadifogságban levő és az egészségi okokból a katonaságnál vissza­tartott, egyének hozzátartozóinak megállapí­tott hadisegélyeket, a lakbér­segél­yek­n­ek vál­tozatlanul hagyása mellett, 50 százalékkal fölemeli. Az így fölemelt hadisegélyeket az igényjogosultaknak a legközelebbi hadi­segélyfizetéseiknél visszamenően egy összeg­ben fogják kifizetni. Friedrichék azt is meg­ígérik, hogy csinálnak majd egy olyan rende­letet is, amely szerint a rokkanttá vált, az elesett vagy meghalt magyar állampolgárok hátrahagyottait a törvényszerű katonai el­látásokon fölül megillető ideiglenes évi se­­gélyben fogja részesíteni. Hát az ígéret szép szó. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mivel fogják fizetni az özvegyeket. Friedrich­pénzzel ? -v Egy újpesti gyűlésről Szerdán délután Friedrichék a saját népszerűsítésükre nép­gyűlést hívtak egybe Újpesten. Az egybegyűlt tömeg nagy része régi, jó szocialistákból ke­rült ki. A gyűlés színhelyét a detektívek gyű­rűje vette körül, akik mint a héjják, csak arra vártak, hol csapjanak le. Legelsőnek Oláh Dániel miniszter úr lépett az emel­vényre és szajkómódra elmondotta mindazt amit szellemi táplálékul a keresztény-szociális fércelményekből magába szedett. Fölszólította a munkásokat arra, hogy lépjenek be a keresz­tény-szociális pártba és csakis keresztény la­pokat olvassanak. Ekkor hatalmas kiáltás za­varta meg. A jelen volt szervezett munkások egy része harsány hangon kiáltott föl: Éljen a Népszava! Mint a hiénák surrantak a tömeg közé a detektívek és a szólásszabadság na­gyobb dicsőségére az egyik éljenzőt Tóth Ernő elvtársat elfogták és a rendőrségre vit­ték. Később még több elvtársat tartoztattak le. Oláh úr dicstelen szerenléje után, Ereky, a közélelmezési szaktekintély lépett a pó­diumra és bejelentette, hogy ő mindent elkö­vet arra nézve, hogy Budapest élelmezése biz­tosítva legyen, de a falusi nép köti magát és nem ad addig, amíg az összes kommunisták nincsenek fölakasztva, Ereky azzal védekezett hogy ő szívesen teljesítené a parasztok kíván­ságát,, mert ha ő rajtuk múlna, már egy sem lenne életben. Azonban sajnos, az ántánt nem engedi, tehát, hogy nincs mit enni, hogy éhe­zünk, annak az ántánt az oka, mert nem engedi fölakasztani az összes kommunistákat. Azután fölszólította a tömeget, hogy szavazzunk sza­bad akaratunkból. Emeljük föl kezeinket és így bizonyítsuk be, hogy Újpest munkássága egységesen áll a kormány mellett. Már előre hallatszott a jól elosztott sm­ekik feladása, hogy „figyeljünk, ki nem emeli föl a kezét". Csak természetes, hogy tudva senki sem megy fejjel a falnak és mindenki fölemelte a kezét. Az elvonuláskor azonban a detektívek gyű­rűjéből kiszabadult tömeg a nap hőseit hatal­mas „Abeug! Le vele!" kiáltással üdvözölte. Amire a lovasrendőrök, régi jó szokás szerint rárontottak a tömegre. A gyűlés jó hírének biztosítására 11 letartóztatás történt Ez volt az újpesti győzelem.­­• Suta kormányrendelet A Friedrich-kor­­­mány politikai vezércsillaga az a gondolat volt, hogy mindent visszájában kell csinálni, ahogy a szovjet­ kormányzás és a forradalmi kormá­nyok csinálták. Így­ föloldotta azt a tilalmat is, hogy kávéháziakban, kávém­érésekben nem sza­bad tejet árusítani. A legendarabb rendelkezés volt ez. A kávésok rávetették magukat a tej­termelőkre, hallatlan magas áron összevásárol­ták tejkészleteiket Természetes, hogy még job­ban elapadt az a tejmennyiség,­­amely csecse­mők, betegek gondozására kellett volna. Egy­éves gyerekeik, lázas betegek, foguk vesztett etni nem tudó aggastyánok az utóbbi hetekben már csak egynegyed liter tejet kaptak naponta és azt is megsavanyodva! Ez volt Friedrich úr kormányának embermentési akciója, miután az ötéves háború olyan rendeket vágott a magyar népben, hogy arról koldulnak. Valami mozdulhatott kormányunk fehér lelkületében és kénytelen a gyűlölt, előző kormányok ren­deletét valamiképen visszaigazítani. Megtilt­ják tehát ők is a tej árusítását kávéházakban, éttermekben, megengedik a tej kiszolgálását a kávémérésekben. Igaz, hogy itt sok szegény ember, más bővebb étkezés híján, megtalálja a maga soványka ennivalóját, de a gyakorlat a múltban is azt mutatta, hogy még e rászorul­tak elől is elszedték," hazavitték a gazdagabbak ,a tejet és nem jutottak ők sem táplálékhoz, viszont ezúton is elrabolni tudták a csecsemők, betegek tejadagját. Sornyi, kapkodó ez a kor­­mányrendelkezés, mint Friedrichék minden­ cselekedete. —­ Tombor Jenőné nyilatkozata. „Az Est" ok­­tóber 9-iki számában „Vörös volt-e Stromfeld?" cimen cikket közölt, amely Tombor Jenő vezér­­kari, alezredesnek magatartását a proletárdik­tatúra előtt és alatt hamis világításba helyezte. Tombor Jenőné fönt járt szerkesztőségünkben, elmondta, hogy a cikk tévedéseinek helyreiga­zítását kérte „Az Est"-től, ott azonban nem tel­jesítették kérését. Ezért helyreigazító nyilatko­zatának lényeges részeit mi ismertetjük. Tom­bor Jenőné elmondja nyilatkozatában, hogy férje őt, mint élettársát esetenként részletesen tájékoztatta az elmúlt időszakban tett mind­en lépéséről. Ezért tudja, hogy férje soha, semmi­féle emlékiratot sem készített a bolsevizmus ér­dekében. Tudomása szerint március 20-án Böhm magához­ hivatta Tombort és Stromfeldet, egy, térképet tett elibük, amelyen a Vyx-féle jegy­zékben említett semleges zóna és demarkációs vonal be volt már rajzolva. Böhm néhány szó­val ismertette csak az antant követelését és kérdéseivel úgyszólván provokálta, hogy Stromfeld és Tombor az o­rosz szövetséget és a proletárdiktatúra kikiáltását ajánlják. Tombor mérséklően azt­ javasolta, hogy a kormány jelentse ki az S antantnak, kö­veteléseik teljesíthetetlen voltát és a feltételek enyhítését azzal kérje, hogy különben át kel­lene adni a hatalmat a proletárságnak. Bohra erre elutasítóan válaszolt. Másnap­ már kikiál­tották a proletárdiktatúrát, amely férjének be­nyomása szerint a Böhmmel folytatott meg*,­beszélés előtt befejezett terv volt már. Tombor*­né szerint a proletárdiktatúra kikiáltásában ez volt férjének a szerepe. A cikknek arra az állítására, hogy Tombor Jenő a vele­ szemben tanúsított gyanút azzal a nyilatkozattal osz­latta el, hogy Stromfelddel együtt ő adta meg az­­Impulzust a proletárdiktatúra kikiáltására, a következőket mondja. Böhm június 20-ika után azzal gyanúsította Tombort, hogy őt meg­figyelteti. Férje erre­ rögtön vizsgálatot kért maga ellen és szabad­ságra me­nt. A vizsgálat kedvező eredménye után Szántó népbiztos föl­szólította állásának elfoglalására, tagadó vá­lasza után pedig a népbiztos parancsa miatt előállott kényszerhelyzetnek engedve, csak az­zal a föltétellel volt hajlandó állását elfoglalni, ha a tanácskormány a volt tisztek egyetemével szemben lojálisan hajlandó eljárni és ha az ellenforradalomban részes tényleges tiszteken a halálos ítéleteket nem hajtják végre. Tombor ekkor hogy halálra szánt ellenforradalmár bajtársai érdekében nagyobb súllyal léphessen föl — hűsége Illusztrálásának ürügyével oly értelmű nyilatkozatot adott, hogy a proletár­diktatúra kikiáltását ő és Stromfeld ajánlották Bőhmnek. E nyilatkozat segítségével bajtársai érdekében sikeres közbenjárást remélt Kun Bélánál. Tombor Jenőné a sors­a iróniájának mondja, hogy ezt az írást most férje ellen hasz­nálják föl. Megemlíti még, hogy férje nyilatko­zatában csak azért hivatkozott Stromfeldre, hogy személyében állításának bizonyítására tanút jelöljön meg. Rámutat arra, hogy férjé­nek nyilatkozata nemes bajtársi érzésből fa­kadt és idézi a juliusi ellenforradalmárok védőügyvédjének, Barnes Marcel dr.-nak előtte tett kijelentését, amellyel hangsúlyozta, hogy Romanelli közbenjárásán kívül férjének is nagy része volt az ellenforradalmárok meg­­mentésében. Tombor Jenőné azzal végzi nyilat­kozatát, hogy hogy férje szolgálata semmiféle anyagi előnnyel nem járt 5

Next