Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-28 / 213. szám
SlíVBL evíolysrö» 2ÍS. szsim Budapest 1919 oHob'er 28,' ked<L CenzMPOt s SpMm NEP AZ 'ELÖFE2EEÉS ARAi «T érre ........ líC kas. 1 mn«i in*. f« évre . ...... . . tS8 kos. | tgjr kára . . . EGYES SZÁM ARA M FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelentk hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONT-UTCA 4 SZ. (Telefon: József 3-29 és József 8-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) will iiiiiiiiiiiiiiiiiiiii •mi^'irr'mfMntnnii I mm MB»»«»! gróf és a primadonna, akik most mind a ketten hófehérre mosva jelenhetnek meg a tisztelt publikum előtt, ugy látszik, még mindig kivételes megítéléseknek az élvezői más közönséges emberekkel szemben. A gróf és a primadonna, Eszterházy Móric és Fedák Sári esete minden újságolvasó ember előtt ismeretes. A ma uralkodó politikai kurzus és jogi fölfogás szempontjából a gróf is, meg a primadonna is „főbenjáró bűnt" követtek el a diktatúra alatt. Ha nem így történt volna, ha az ügyüket bizonyos körökben nem ilyennek hirdetik, akkor bizonyára nem kerültek volna olyan igazoló eljárás alá, amely most majdnem minden köz- és magánhivatalban, mint a bosszúállás szelleme robog végig. • Eszterházy Móric gróf a diktatúra alatt hivatalt kért éskapott a földmivelésügyinépbiztosságnál, egészen bizonyosan nem abból az okból, hogy a diktatúra következtében földiig leégett, szegény ember lett belőle. Minden szocializáláson és értékelkobzáson keresztül a gróf urnáik bizonyára maradt még annyija, amiből bőven apríthatott volna a tejbe. Az igazoló eljárás folyamán a gróf mean tagadta, hogy hivatalt kért, nem is védekezett holimfi terrorral, hanem azt mondotta, hogy „munnka vállalásával az országnak akart szolgálatot tenni". Elismerték, igazolták, fehérre mosták, a gróf tehát kristálytiszta hazafi. Fedák Sári kisasszony viszont katonákat toborzott a diktatúra alatt, vagyiis tehetség© szerint hozzájárult a vörös hadsereg megszervezéséhez és e szintén nem tagadott tények alapján az "igazoló eljárás most megáillapítja róla, hogy „a proletárdiktatúra alatt temnsított magatartásával nem vétett a minden igazi magyar honleányt kötelező hazafias viselkedés ellen". A gróf és a primadonna, akik "túlvannak a résztörvényszéki, eljáráson és útravalóul az elimerésnek, a hazafi és a honleány címének értékeit vihetik magukkal, úgy jelennek meg előttünk, mint akiknek kivételes megítéltetés dukál. Mi ezt egyáltalán nem akarjuk megérteni. Mert mi az eljárás anyagából azt látjuk, hogy sem a gróf, sem a primadonna nem voltak abban a kényszerhelyzetben, hogy a terhükre rótt cselekményeket elkövessék, jöttek maguktól, vállalkoztak önként , és mialatt sok száz más ember — aki csak Myífcaita a régi Ervattár, vagy a®3 a szükség hajtott avatalvállalásra még mindig a börtönben sínylődik és még mindig a fölfüggesztés nyomorában tengődik, ők már tiszták és szabadok Mi történik hát itten és micsoda szemérmetlen cinizmus tartja vissza az igazság érvényesülését, amely minden alaptalanul üldözött ember számára kijár? Miért hazafi a diktatúra alatt magas államhivatalt önként vállalt gróf és miért követett el „fiazafiatlan", „megbélyegző cselekedetet", sőt holmi „árulást" is az a sok száz tanító, tisztviselő, házbizalmi és más egyszerű és rang nélkül való állampolgár? Miért kitűnő honleány ,a.. vörös katonákat toborzó primadonna és miért tartják távol a felfüggesztés kolduskenyerén az iskolájától, a hivatalától és a munkahelyétől a neon primadonna és nem dzsentri „közönséges" nőt? Miért mindez a kirívó és lelkiismeretlen különbségtevés, amikor az, ezer meg ezer fölfüggesztett, üldözött és bebörtönzött ember sokkal inkább az országos közérdek szempontjából cselekedett, mint a gróf és a primardsonna, akiknek szereplésében a „közérdek szolgálata" sokkal inkább csak mentési ürügy, mint önfeláldozó helytállás volt? A tanítókról például minden tisztességes fölfogásnak tudnia kell, hogy nem tehettek másként, mint ahogy cselekedtek. Nekik a helyükön kellett maradniok, mert a közoktatásügy szolgálatát nem engedhették kiragadni a kezükből. Tudnia kell mindenkinek, hogy forradalmi romantikusok, megkótyagosodott szélsőséges elmék sokszor fenyegetőztek azzal, hogy ha a tanítók nem maradnak a helyükön — vagy nem vállalnak iskolavezetői állást—, akkor munkásokat állítanak az elhagyott katedrákra és vezetőhelyekre. Viszont azt istudni kell, hogy ezek a „munkások" nem a régen szervezett, fölvilágosodott, szociáldemokrata (de tanítói hivatalra még így sem alkalmas) munkások soraiból, hanem a minden rezsimhez hozzátapadó, mindenre kész és mindenre kapható forradalmi söpredékből kerültek volna ki. Nem cselekedtek-e tehát helyesen és valóban elismerésre méltó önfeláldozással a most anynyira üldözött, fölfüggesztett tanítók, tisztviselők és egyéb alkalmazottak, akik ilyen körülmények között a helyükön maradtak? Az igazságszolgáltatás ipai bölcsessége aligha lesz képes ennek a belátására és alighanem alapos a sejtelmünk, hogy a gróf és a primadonna esete azoknak a kivételeknek a folytatása, amelyek egy rideg és kegyetlen osztályuralmat tartottak fönn eddig Magyarországon és amelyeknek óriási részük van abban, hogy mindenestől ebbe a szerencsétlen, sötét állapotba hanyatlottunk. A primadonna igazoló bizottságát Friedrich úr állította össze, a diktatúra grófi hivatalnokát pedig a Nemzeti Kaszinónak egy külön bizottsága igazolta. A feudális Magyarország és az új, klerikális-konzervatív rezsimnek cinikus és vérlázító terméke tehát ez a kivételes, tisztára mosdató cselekedet. Ezek kitűnően megértik egymást és sietnek menteni mindent, ami az övéké. "A többiek, a „közönségesek" hadd nyomorogjanak a fölfüggesztők koldusságában és hadd sínylődjenek a börtönökben, az igazolás egyáltalán nem siet a védelmükre. Viszont annál többet fecseg róluk a kitartott szennysajtó, amely főbenjáró bűnnek rikoltja a közérdeket szolgáló helytállásukat. A gróf nem bűnös, ha önként ajánlkozott is a proletárdiktatúra szolgálatára; a primadonna nem bűnös, ha vörös katonákat verbuvált is; de a tanító, aki ábécés gyerekeket oktatott keserves muszájból, az óvónő, aki proletárapróságok nyaraltatását vállalta, a hivatalnok, aki anyagi kényszerűségből megmaradt évek és évtizedeik óta betöltött helyén és a közönséget jól kiszolgálta, a diktatúra szemét-bürokráciájának szemtelen túlkapásaitól legjobb tehetsége szerint megóvta: ha bűnös, azt megfosztják kenyerétől. Hát ez a keresztény és nemzeti szellemi gyakorlati megnyilatkozása? Aviz. Toate reetemafixmile, care privesc trupele romanede ocupatiune vor fi adresate direct comandamentuluî Roman. Orice plângere venita pe alte cale, nu se va lua in considerație. Comandamentul trupelor Romane. Hirdetmény. Az összes panaszokat, amelyek a megszálló román csapatokra vonatkoznak, egyenesen a román csapatoknak kell benyújtani. Bármely panasz, amely más után jön, nem lesz tekintetbe véve. A román csapatok főparancsnoksága. vet saillesi szerződé A "békeszerződés sorsa Amerikában dől el. S ezt tárgyi és, személyi körülmnények befolyásolják. A személyi körülmények között az amerikiai elnökség körüli verseny és Wilson betegsége a legnevezetesebbek. Az elnökválasztás 1920-ban lesz és Wilson, jelöltségéről már alig lehet szó, sőt bizonyos, hogy már most kell az ő helyettesítéséről gondoskodni így a békeszerződés elfogadása és az Uniónak a népek szövetségében való részvétele kérdésessé válik. Ha Wilson betegsége miatt kénytelen föladni a küzdelmet, akkor a népek szövetségénél? legnagyobb támogatója dől ki. Wilson helyettese Marshal alelnök lesz, aki már csak ambícióból is inkább a népszerűtlen szerződés ellen, mint mellette fog állást foglalni. A békeszerződés tárgyiakadályai között egyrészről az ázsiai kérdés, másrészről a népek önrendelkezési jogának föladása és harmadsorban a népekszerződésében megállapított nemzetközi munkabizottság kérdése szerepel. " Az Unió és Japán között különösen Shantung miatt vannak ellentétek, amely kérdésben Wilson föladta intramzigens álláspontját és beleegyezett abba, hogy Japánra bizassék, hogy Kínával intézze el azt a kérdést, hogy mikor és miképpn adja át azokat a Müasi területeket, amelyeket mint Németország jogutódja vett át Az Unió közvéleménye azonban ellene van annak, hogy Japán megvesse a lábát az ázsiai szárazföldön és azt követeli, hogy Japánt kötelezné a békeszerződés ezeknek a területeknek visszaadására. Az amerikai közvélemény ugyanis azt tartja, hogy az a megállapodás, amely szerint ezt az ügyet Kína és Japán ügyének kell tekinteni, nem helyes és okvetlena japán álláspont győzelmének támogatását jelenti. A másik kérdés a népek önrendelkezésének kérdése. Ennek ismét két oldala van: katonai és politikai. Katonai oldala szempontjából az amerikaiaknak az a kifogásuk, hogy a népek szövetsége azt jelenti, hogy az Unió haderejével a hatalmak fognal rendelkezni. Ezt nem akarják megengedni. Politikai szempontból a népek önrendelkező jogának a szerzi. M nmm tüswogatliati^ m in^nardslgssfsiig és m gy palitIfsajáf®