Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-28 / 213. szám

SlíVBL evíolysrö» 2ÍS. szsim Budapest 1919 oHob'er 28,' ked<L CenzMPOt s SpMm NEP AZ 'ELÖFE2EEÉS ARAi «T érre ........ líC kas. 1 mn«i in*. f« évre . ...... . . tS8 kos. | tgjr kára . . . EGYES SZÁM ARA M FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelentk hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONT-UTCA 4 SZ. (Telefon: József 3-29 és József 8-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) will­ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiii •mi^'irr'mfMntnnii I mm MB»»«»! gróf és a primadonna, akik most mind a ketten hófehérre mosva jelenhetnek meg a tisztelt publikum előtt, ugy látszik, még mindig kivételes megítélé­seknek az élvezői más közönséges emberek­kel szemben. A gróf és a primadonna, Esz­ter­házy Móric és Fedák Sári esete minden újságolvasó ember előtt ismeretes. A ma uralkodó politikai kurzus és jogi fölfogás szempontjából a gróf is, meg a primadonna­­ is „főbenjáró bűnt" követtek el a diktatúra alatt. Ha nem így történt volna, ha az ügyü­ket bizonyos körökben nem ilyennek hirdetik, akkor bizonyára nem kerültek volna olyan igazoló eljárás alá, amely most majdnem minden köz- és magánhivatalban, mint a bosszúállás szelleme robog végig. • Eszterházy Móric gróf a diktatúra alatt hivatalt kért és­­kapott a földmivelésü­gyi­­népbiztosságnál, egészen bizonyosan nem ab­ból az okból, hogy a diktatúra következtében földiig leégett, szegény ember lett belőle. Minden szocializáláson és értékelkobzáson ke­resztül a gróf urnáik bizonyára maradt még annyija, amiből bőven apríthatott volna a tejbe. Az igazoló eljárás folyamán a gróf mean tagadta, hogy hivatalt kért, nem is vé­dekezett holimfi terrorral, hanem azt mon­dotta, hogy „munnka vállalásával az ország­nak akart­ szolgálatot ten­­ni". Elismerték, iga­zolták, fehérre mosták, a gróf tehát kristály­­tiszta hazafi. Fedák Sári kisasszony viszont katonákat toborzott a diktatúra alatt, vagyiis tehetség© szerint hozzájárult a vörös hadse­reg megszervezéséhez és e szintén nem taga­dott tények alapján az "igazoló eljárás most megáill­apítja róla, hogy „a proletárdiktatúra alatt temnsított magatartásával nem vétett a minden igaz­i magyar honleányt kötelező hazafias viselkedés ellen". A gróf és a primadonna, akik "túlvannak a résztörvényszéki, eljáráson és útravalóul az elimerésnek, a hazafi és a honleány címé­nek értékeit vihetik magukkal, úgy jelennek meg előttünk, mint akiknek kivételes meg­ítéltetés dukál. Mi ezt egyáltalán nem akar­juk megérteni. Mert mi az eljárás anyagából azt látjuk, hogy sem a gróf, sem a prima­donna nem voltak abban a kényszerhelyzet­­ben, hogy a terhükre rótt cselekményeket el­kövessék, jöttek maguktól, vállalkoztak ön­ként , és mialatt sok száz más ember — aki csak Myífcaita a régi Ervattár, vagy a®3 a szükség hajtott avatalvállalásra még mindig a börtönben sínylődik és még mindig a fölfü­ggesztés­ nyomorában tengődik, ők már tiszták és szabadok Mi történik hát itten és micsoda szemér­metlen cinizmus tartja vissza az igazság érvényesülését, amely minden alaptalanul üldözött ember számára kijár? Miért hazafi a diktatúra alatt magas államhivatalt ön­ként vállalt gróf és miért követett el „fiaza­fiatlan", „megbélyegző cselekedetet", sőt holmi „árulást" is az a sok száz tanító, tiszt­viselő, házbizalmi és más egyszerű és rang nél­kül való állampolgár? Miért kitűnő hon­leány ,a.. vörös katonákat toborzó prima­donna és miért tartják távol a felfüggesztés kolduskenyerén az iskolájától, a hivatalától és a munkahelyétől a neon primadonna és nem dzsentri „közönséges" nőt? Miért mindez a kirívó és lelkiismeretlen különbségtevés, amikor az, ezer meg ezer föl­függesztett, üldözött és bebörtönzött ember sokkal inkább az országos közérdek szem­pontjából cselekedett, mint a gróf és a prima­rdsonna, akiknek szereplésében a „közérdek szolgálata" sokkal inkább csak mentési ürügy, mint önfeláldozó helytállás volt? A tanítókról például minden tisztességes föl­fogásnak tudnia kell, hogy nem tehettek másként, mint ahogy cselekedtek. Nekik a helyükön kellett maradniok, mert a közok­tatásügy szolgálatát nem engedhették kira­gadni a kezükből. Tudnia kell mindenkinek, hogy forradalmi romantikusok, megkótyago­sodott szélsőséges elmék sokszor fenyegetőz­tek azzal, hogy ha a tanítók nem marad­nak a helyükön — vagy nem vállalnak iskola­vezetői állást—, akkor munkásokat állítanak az elhagyott katedrákra és vezetőhelyekr­e. Viszont azt is­­tudni kell, hogy ezek a „mun­kások" nem a régen szervezett, fölvilágoso­dott, szociáldemokrata (de tanítói hivatalra még így sem alkalmas) munkások soraiból, hanem a minden rezsimhez hozzátapadó, mindenre kész és mindenre kapható forra­dalmi söpredékből kerültek volna ki. Nem cselekedtek-e tehát helyesen és valóban el­ismerésre méltó önfeláldozással a most any­nyira üldözött, fölfüggesztett tanítók, tiszt­viselők és egyéb alkalmazottak, akik ilyen körülmények között a helyükön marad­tak? Az igazságszolgáltatás ipai bölcsessége aligha lesz képes ennek a belátására és alig­hanem alapos a sejtelmünk, hogy a gróf és a primadonna esete azoknak a kivételeknek a folytatása,­ amelyek egy rideg és kegyetlen osztályuralmat tartottak fönn eddig M­­a­gyarországon és amelyeknek óriási részük van abban, hogy mindenestől ebbe a szeren­csétlen, sötét állapotba hanyatlottunk. A primadonna igazoló bizottságát Fried­­rich úr állította össze, a diktatúra grófi hi­vatalnokát pedig a Nemzeti Kaszinónak egy külön bizottsága igazolta. A feudális Ma­gyarország és az új, klerikális-konzervatív rezsimnek cinikus és vérlázító terméke te­hát ez a kivételes, tisztára mosdató cseleke­det. Ezek kitűnően megértik egymást és siet­nek menteni min­dent, ami az övéké. "A töb­biek, a „közönségesek" hadd nyomorogjanak a fölfüggeszt­ők koldusságában és hadd síny­lődjenek a börtönökben, az igazolás egyálta­lán nem siet a védelmükre. Viszont annál többet fecseg róluk­ a kitartott szennysajtó, amely főbenjáró bűnnek rikoltja a közérde­ket szolgáló helytállásukat. A gróf nem­ bű­nös, ha önként ajánlkozott is a proletárdik­tatúra szolgálatára; a primadonna nem bű­nös, ha vörös katonákat verbuvált is; de a­ tanító, aki ábécés­ gy­er­ekek­et oktatott keser­ves muszájból, az óvónő, aki proletár­­­apróságok nyaraltatását vállalta, a hivatal­nok, aki anyagi kényszerűségből megma­radt évek és évtizedeik óta betöltött helyén és a közönséget jól kiszolgálta, a diktatúra szemét-bürokráciájának szemtelen túlkapá­saitól legjobb tehetsége szerint megóvta: ha bűnös, azt megfosztják kenyerétől. Hát ez a keresztény és nemzeti­ szellemi gyakorlati megnyilatkozása? Aviz. Toate reetemafixmile, care privesc trupele romane­­de ocupatiune vor fi adresate direct comandamentuluî Roman. Ori­ce plângere ve­nita pe alte cale, nu se va lua in considerație. Comandamentul trupelor Romane. Hirdetmény. Az összes panaszokat, amelyek a megszálló román csapatokra vonatkoznak, egyenesen a román csapatoknak kell benyújtani. Bármely panasz, amely más után jön, nem lesz tekin­tetbe véve. A román csapatok főparancsnoksága. vet saillesi szerződé A "békeszerződés sorsa Amerikában dől el. S ezt tárgyi és, személyi körü­lmnények befo­lyásolják. A személyi körülmények között az am­e­rikiai elnökség körüli verseny és­ Wilson be­tegsége a legnevezetesebbek. Az elnö­kválasz­­tás 1920-ban lesz és Wilson, jelöltségéről már alig lehet szó, sőt bizonyos, hogy már most kell az ő helyettesítéséről gondoskodni így a békeszerződés elfogadása és az Unión­ak a népek szövetségében való részvétele kérdé­sessé válik. Ha Wilson betegsége miatt kény­telen föladni a küzdelmet, akkor­ a népek­­ szövetségénél?­ legnagyobb támogatója dől ki. Wilson helyettese­ Marshal alelnök lesz, aki már csak ambícióból is inkább a népsze­rűtlen szerződés ellen, m­int mellette fog ál­lást foglalni. A békeszerződés tárgyi­­akadályai között egyrészről az ázsiai kérdés, másrészről a né­­pek önrendelkezési jogának föladása és har­madsorban a népek­­szerződésében megálla­pított nemzetközi munkabizottság kérdése szerepel. " Az Un­ió és Japán között különösen­ Shan­­tung miatt vannak ellentétek, amely kérdés­ben Wilson föladta intramzigens álláspontját és beleegyezett abba­, hogy Japánra bizassék, hogy Kínával intézze el azt a kérdést, hogy mikor és miképpn adja át azokat a Müasi te­rületeket, amelyeket mint Németország jog­utódja vett át Az Unió közvéleménye azon­ban ellene van annak, hogy Japán megvesse a lábát az ázsiai szárazföldön és azt követeli, hogy Japánt kötelezné a békeszerződés ezek­nek a területeknek visszaadására. Az ameri­kai közvélemény ugyanis azt tart­ja, hogy az a megállapodás, amely szerint ezt az ügyet Kína és Japán ügyének kell tekinteni, nem helyes és okvetlen­­a japán álláspont győzel­mének támogatását jelenti. A másik kérdés a népek önrendelkezésének kérdése. Ennek ismét két oldala van: katonai és politikai. Katonai oldala szempontjából az amerikaiaknak az a kifogásuk, hogy a népek szövetsége azt jelenti, hogy az Unió had­erejével a hatalmak fognal­ rendelkezni. Ezt nem akarják megengedni. Politikai szempont­ból a népek önrendelkező jogának a szerzi. M nmm tüswogatliati^ m in^nard­slgssfsiig és m gy palitIfsajáf®

Next