Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-29 / 214. szám

1919 október 149. NÉPSZAVA 3 — Üzenet Szibériából. A jajgató világ dante-i káoszában ki gondol a­­ hadifogolyra? A szerencsétlenekre, akiknek hazamenekülő útját nemzetek romjai torlaszolják. Mennyi vérünk, fiunk, testvérünk, apák, férjek vár­ják a szabadulást például Szibériá­ból. Onnan jött most egy levél Idy Győző budapesti la­koshh­oz, akihez Kálmán zászlósfia írta a kö­vetkező sorokat: Fogságom negyedik évébe léptem. És most újra beszélnek hazautazásról... De azért még­­ mindig nem indulunk. Vajjon mikor lesz a mi kálváriánknak vége? Mi litt­­ölhetett kezeikkel, mely néha ugyan ökölbe szorul, ülünk és várunk... Borzasztó sorok ezek; széttépik a fekete kárpitot, mely eltakarja előlünk a legboldog­tala­nabbakat és a­ szibériai jeges szól ráfut az ember szivére... — Keresztény (?) módszer. Egy elvtá­rsunk irja nekünk: A maroknyi ember puccsából szü­letett új rend számára tömegeket igyekeznek szerezni. De milyen eszközökkel! Itt a postá­sok példája. Aki belép a keresztény-szociálisok­­közé, kap olcsó élelmet.: 60 koronáért füstölt szalonnát, 1.50 K-ért tojást, lisztet s minden jót. Megmaradhat postásnak akkor is, ha asszony. Elhíresztelték, hogy a vörösek a postásokat egytől-egyik ki akarták irtani. Éppen erre készültek, amikor a dicső fehérek megbuktat­ták őket!? Listákat mutattak föl hal­álraszánt postások neveivel. A letartóztatottakat a kö­vetkező módszerrel puhítják: Kommunistákat megvizsgáló bizottságokat alakítottak különö­sen ott, ahol államiak vannak. Állítólag a vi­selt dolgok kiderítésére, valóban azonban ke­resztény-szocilális tagfogdostásra. Egy ilyen bi­zottságnak a „kegyelmes" úr sógora az elnöke Az eljárás a következő: Érintkezésbe lépnek a hetek óta fogházban sínylődő, halálra gyö­tört áldozat nejével, aki által beléptetik a lelki egyensúlyát vesztett embert a „párt­jukba". Ha a belépést aláírta, akkor m­á­r gyor­san megy az á­rtatlan ember ügye. Távirata után, sőt küldönccel mennek az utasít­ások, iratok és egyszerre kiderül a tíz hétig meg­kínzott emb­er­­ártatlansága... A szocialista tanárok nagy részét fölfüggesztették. Az nem földönfutó, az fizetése harmadán éhezik." Lehe­tetlen vá­dak alapján kínozzák, gyötrik őket, reájuk szabadítják , személyes ellenségeiket. Hát ez az ő „keresztény" módszerük. Meg va­gyok győződve, hogy nagy sikerük lesz: na­gyon sok ember fog a vallástól elfordulni, aki összetéveszti a vallást a vallási jelszavak alatt működő huligánokkal. " — Miért lett öngyilkos Pogány apja? A zsidó klerikálisok, akik gonoszságból vagy gyávaságiból halálba kergettek fia tetteiért egy öreg embert, most mosakodni próbálkoz­nak. Szerintük nem ők voltak az öreg Schwarz halálának okozói, hanem Schw­arz­nak tapasztalnia kellett, hogy a hívek han­gulata elkeseredett vele szemben. Nem hisz­szü­k, hogy a zsidók zömében nem­ lenne több emberi érzés, mint a Szentegylet vezetőiben és nem teszük hogy hajszát indítottak volna egy ártatlan ember ellen. De külön nem is az elhunyt utolsó soraiban az elnököt és a rab­bit vádolta azzal, hogy halálba üldözik és bizonyos, hogy nem a halálba kergetett öreg­ember hazudott, hanem a rabbi mond va­lótlant. — Az otthondolgozó munkások petróleuma. Megírtuk már egy alkalommal, hogy rendelet szabályozza a petróleum árát­, ugyanakkor azt is megemlítettük, hogy petróleum nincs. Ez a körülmény kétszeresen sújtja az otthondol­gozó munkásokat. A petróleum hiánya miatt a téli rövid­­napokon későbben foghatnak csak a munkásokhoz és korán kénytelenek azt bevé­gezni. Minden egyéb nyomorúságuk mellé a petróleumhiány okozta újabb nyomorúság oly érzékenyen érinti az otthondolgozó munkáso­kat, hogy annak enyhítésével még az olyan semmivel sem törődő kormánynak is, amely jelenleg az ország nyakán ül, illene törődni. — Rablógyilkosság. Ismét rablógyil­kosság történt. A Jászberekvi­ út és a Maglódi-út ke­resztezésénél kedden délelőtt egy ismeretlen f­öl­dm­int­kii­­­sej­ű ember holttestét találták. A megindított rendőri nyomozás megállapította, hogy a földmives rablógyilkosságnak esett ál­dozatul. A rendőrség széleskörű nyomozást in­dított úgy a meggyilkolt kilétének megállapí­tása, mint gyilkosai kézrekerítése tárgyában. Ha olyan buzgón teljesíti feladatát, mint amily buzgón üldözi a munkásságot, akkor hamaro­san sikert fog elérni.­­ Lisztet ígérnek. „Ti® nap múlva Budapes­ten lesz az első román búzaszállítmány", ezt ígérik az éhező pestieknek Hetek óta hallunk tárgyalásokról, amelyek mind biztató remény­nyel kecsegtetnek, hol lisztet, hol fát, szenet, ruhát vagy egyebet kellene kapnunk, de ami­kor már szinte bizonyosnak hittük, hogy né­hány nap múlva véget ér a nélkülözés, az utolsó pillanatban mégis csak megfeneklettek a t­á­rgyal­ások és nem kaptunk semmit. Vagy talán nem voltak ezek a tárgyalások ilyen ko­molyak, s ámítás volt csupán az egész, hogy a türelmetlen­kedőket, a nélkülözőket tü­relemre bírják. Budapesten megint nincs fehér liszt és íme, megjelenik a hír, hogy ezer vagon élelmiszert, főként lisztet kapunk a románok­tól és a polgármester kiküldöttei Debrecenben tárgyalnak. Még nincs megállapodás, de azért könnyelműen és lelkiismeretlenül hirdetik, hogy 8—10 nap múlva itt lesz az első szállít­mány. Az ő szavuknak már nem igen hisznek és ezért hangoztatják, hogy a románok szere­tettel karolják föl a lakosság ellátásának ügyét. A románok jóindulatában biztosak va­gyunk, de — sajnos — a mi hatóságaink tehe­tetlenségében is. — Sü­meg és Budapest. Friedrich úrék Budapesten helyteleníti­k a pogromot is, az egyéb erőszakosságokat is, hiszen itt vannak az antant-missziók és a románok is és ezek előtt kulturemberekként kell megjelenni. Ámde a legsötétebb vidéken, ahol maguk kö­zött vannak és az ellentmondókat könnyű el­némítani, ahova nem ér el az ámtánt képvi­selőinek szeme, ott igazi formájukban mutat­koznak, ott uszítanak, ott véres szájnak, ott zsidóüldözésről és akasztásról beszélnek. Friedrich és Ereky urak Sümegen jártak a napokban agitálni­, minthogy ez sokkal köny­nyebb, mint f élelmet szerezni. Friedrich a zsidóságról azt mondotta, hogy „pestis a nemzet testében, de ki fogjuk pusztítani". Utána Ereky beszélt, aki még nyíltabb volt és a bolsevisták fölak­asztását követelte. Azt mondotta, hogy ha a nemzeti hattóereg be­vonul, Budapestre, aáikkor a kormány ökle iz­galom nélkül fog lesújtani a bűnösökre.­Lógni fognak. Majd a pesti sajtóról beszélt, amely el fog némulni. Így beszélnek, Fried­richék Sümegen. Majd emlékeztetni fogjuk őket Budapesten is. — Az ellenforradalom áldozataiért. Az 1919 junius 24. napján lezajlott ellenf­orradal­omban elesettek hozzátartozói segélyalapjának elszá­molása. A volt Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Párt­jához befolyt összeg — 285.297.01 K. Segélyekre kiutaltak — — 20.139.— K. Pénzdevalváció folytán leirt ösz­szeg 206.040.— K. Maradvány 59.118.01 K. Ezen összeget a Magyarországi Szociáldemo­krata Párt Gazdasági Hivatala Budapest szé­kesfőváros Árvaszékének 30001/7—1919. szám alatt további kezelés végett átadta. — Habsburgok lemondása. Bécsből jelentik: Ferenc Szalvátor, Hubert Szalvátor, József Ferdinánd, Henrik Ferdinánd volt főhercegek és Margit, Ágnes és Germana volt főherceg­nők, valamint Alisz volt toskánai hercegnő, tekintettel az 1919 április 3-án kelt törvényre, amely a Habsburg-ház tagjait kiutasítja Né­met-Ausztria területéről és a Habsburg­lotharingiai ház vagyonát illami tulajdonba veszi, nyilatkozatot tettek, amellyel lemondtak a Habsburg-lotharingiai családhoz való hozzá­tartozásról és minden, a hozzátartozásból le­vezethető uralkodói igényről. Egyúttal kije­lentették, hogy hűséges polgárai lesznek az osztrák köztársaságnak. Az osztr­ák kormány ezt a nyilatkozatot kielégítőnek tartja és ezért az émlített volt főhercegekre és főhercegnőkre nem terjeszti ki a kiutasításról szóló törvény intézkedéseit. —­­Ha jól emlékszünk, Habsburg József úr is tett egyidőben ilyenfajta nyilat­kozatot vagy mit, hogy hű­­polgára lesz a ma­gyar népköztársaságnak... — A leszerelési díjat leszállították. Az a kormány, amelynek minden eddigi működése abban merült ki, hogy a proletároknak érzékeny anyagi, károkat okozzon, újabban a leszerelési díjat szállította le. A leszerelésre kerülő tartalékos és népfölkelő legénységi állományú személyek részére — a kibocsátott rendelet szerint — 100 korona le­szerelési illeték jár. A tartalékos népfel­kelő és szolgálaton kívüli viszonybeli havi díjasok és havi díjas jelöltek közül azok részére, akik nem állanak állami vagy közszolgálat­ban és leszerelésükkor még semmiféle díjazásban nem részesültek, egy hónapi havidíjból álló végkielégítés jár. A fenti illetményeket csak azok kaphatják, akik 1910 március 21-ig jutottak hadifogságba és a fogságból való visszatérésük után szerelnek le, továbbá azok, akik már­cius 21-ike előtti idő óta állandó katonai kórházi ápolás alatt vannak és emiatt eddig le nem szerelhettek. — Megtalálták Papp Lajosné­ és Papp István munka­könyvét. Átvehető a szerkesztőségben délután­­1—6 óra között.­­ —­ A munkanélküliek kenyere. Keservesen szomorú télnek néz elébe Budapest munkás­népe. Se szén, se fa, se munka, se kereset, se ruha; gyermekeink, betegeink éheznek, fáz­nak. Még gondolni is borzasztó arra, hogy hogyan telelünk át! Ezt a kétségbeejtő álla­potot fokozza még egy nagyon életbevágó dolog. Budapesten közel 200.000 munkás és egyéb alkalmazott „sétál" munka nélkül, akik nemcsak ruhaneműt és fűtőanyagot kényte­lenek nélkülözni, de betevő falatjuk is alig van. A munkanélküliek óriási seregei addig, amíg ra abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy dolgozhattak, úgynevezett nehéz testi munka ellen kény ér pót­jegy­et- k­s -kaptak, ami bármily kevés is volt, de nekik és családjuk­nak egy harapás kenyérrel többet jelentett. Most­­azonban ez a sok tízezer ember —­ mint­hogy önhibáján kívül nem végezhet úgyne­vezett, nehéz testi munkát — meg van fosztva a pótjegy­ektől. Ezt a nagy igazságtalanságot jóvá kell tenni a m­unkanélküliek és szeren­csétlen családjuk érdekében. Hiszen, ha va­laki rá van szorulva, arra a pótjegyre, éz elsősorban a munkanélküli, akinek kenyér­nél egyébre úgy sem telik, sőt jó, ha arra te­lik. Fölhívjuk erre az illetékes hatóságok figyelmét azzal, hogy a legsürgősebben dönt­senek ebben az igazi kenyérkor délben, mel­lőzve az ólomlábakon döcögő bürokratikus eljárásokat, hogy a munkanélküliek még ere a hónapra megkapják a nekik különben kijáró, tehát meglévő pótjegyet­ akár a szak­szervezeteik útján,, akár pedig ott, ahol leg­utóbb voltak alkalmazásban. — A vendéglői étkezés szabályozása. Az Ár­vizsgáló Bizottság rendeletet bocsátott fel a nyilvános étkezőhelyiségekben való­­ étkezés szabályozására. A rendelet értelmében a nyil­vános étkező üzemek a déli és esti étkezési időben kötelesek üres főzeléket, valamint fő­zeléket feltéttel is kiszolgáltatni­ és ezt az ét­lapon föl­tüntetni. Attól az időponttól kezdve, amikor a főzelék feltéttel elfogyott, bármi­nemű húsételt (szárnyas és hal kivételével) kie szolgáltatni tilos. Az egyes ételadagok nagy­sága nem lehet kevesebb a következőnél: le­ves 2g*­ dl., főzelék akár üresen, aká­r feltéttel 3 dl., illetve 30 dkg., köret Vse dL, illetve IS dkg., feltét 6 dkg., elkészített csontnélküli huS vagy kolbászáru/10 dkg. Kolbászárat csak ab­ban az esetben szabad feltétként fölszolgálni, ha az étlapon ugyanakkor még egy húsfeltét is szerepel. A leves ára a nyilvános étkezőn helyiségek csoportja szerint 70 fillértől 2 ko­ronáig terjedhet. A feltét és főzelék ára az egyes csoportok szerint 8 és 10 korona között változtak. J* rendelet november 1-én lép életbe. — Hat rendelet már van, de még nem volt olyan rendelet, amelyet a vendéglő® urak ki­ ne játszottak volna. Az Árvizsgáló Bizottság végre találjon módot a kapzsi vendéglősök megfékezésére.­­ A nagyon rossz vagy nagyon drága do­hányáruból többet adnak. A pénzügyigazgató c­sász rendelkezése folytán a november havi do­hányjegyekre az eddigi 100 darab magyar ciga­retta helyett 200 darab, a cigarillás szivarból­ pedig az eddigi 30 d­arab helyett 60 darab adható­ ki. A többi dohánygyártmány havi fejadagja változatlan. A belföldi különlegességi szivar és szivarka gyártmányokat pedig november else­jétől­ visszahelyezik a szabad forgalomba, ami azát jelenti, hogy ezek korlátlan mennyiségben jegy nélkül kaphatók. — Haase lábát levágták. Berlinből jelen­­tik: Haase képviselőnek egyik lábát térden fölül levágták. A revolvergollyó szétzivrta a térdkalácsot, aminek következtében a seb ál­landóan gennyezett. Az amputáció után a Ma csökkent, de csak néhány nap múlva lehet megmond­ani, hogy életben marad-e Harase, minthogy állapota még mindig nagy aggo­dalomra ad okot. — Nincs elég áram. Az elektromos művek­­ igazgatósága a szénhiány miatt fölkéri a kö­­­zönséget, hogy bánjék takarékosan a villany­­­­világítással és az áram fölhasználásával, mert­­ különben az elektromos művek üzemcsődje fial bekövetkezik. Az igazgatóság utal arra, hogy a villamosművek túlhajtott munkára nem­ képesek és így azoktól, akik a fogyasztást nem mérséklik, kénytelen lesz a világítóára­mot megvonni. — Zenelélektani kísérlet. Az angolt orvosi lélektani laboratórium e hó 29-én, szerdáin dél­után 5 órakor a Zeneakadémiában Szekeres Ferenc orgonaművész közreműködésével zene­lélektani kísérletet rendez, amelyet francia és magyar nyelvű előadás követ a zen­e által keve­tett képzelet és jellem összefüggéséről".

Next