Népszava, 1919. november (47. évfolyam, 217–242. sz.)

1919-11-01 / 217. szám

2 állani a politikai és gazdasági érvényesü­lésért küzdő tömegek harcának. Aki a nem­zetköziség dolgában ilyen megismerésre ju­tott, annak legyen bátorsága továbbmenni, mert ha itt megáll és így szervez mozgalmat, csak árt azoknak a céloknak, amelyeket ha­talmas munkástömegek szolgálnak az egész­­világon. A Giesswein Sándor keresztény­szocializmusa nem szocializmus. Egyáltalán nem olyasmi, amit jobb megélhetés, tisztes­séges szociálpolitika, demokrácia és kultúra után vágyó tömegeknek követniök szabadna. Az egész eset figyelemreméltó azonban, mert élénken mutatja, hogy milyen „hatal­mas" az a „keresztény" front, amely az egész országot a maga táborának hazudja. Még azok sincsenek velük, akik már régen „keresz­tény" politikában utaznak. * * A reakció véegség kapkoefásis. Clark George az antant teljhatalmú megbí­zottja folytatja tárgyalásait azokkal a politi­kusokkal, akiknek véleményére még szüksége van. Ezalatt magyar politikai körökben a legélénkebb kombinációk folynak minden irányban. A Népszava kö­zölte már azt a verziót, amely szerint Clark a megbeszélések után közös értekezletre hívja össze a pártok, osztályok­ és felekezetek képvi­selőit, most azonban, beavatottak szerint, eltér ettől a tervtől és csupán a „korrály" pártok képviselőit fogja közös értekezletre meghívni és ezek előtt fogja kifejteni szempontjait Ezeknek a külsőségeknek a keretén túlmennek az egyéb kombinációk, amelyek már a válság megoldásának és az új kormány kinevezésének a módját taglalják. Ismét a legitimitás elve k­i­sért a magyar politikában és amiután József főherceget az antant akarata, az ellen­forradalmat minden józan ember jogérzéke, a régi országgyűlést gyászos emlékezete megfosz­totta at­tól, hogy jogforrásként szerepeljem, arra a g­ondolatra jutottak, hogy az 1608-i­ országgyűlés döntéséhez nyúljanak és az ország­bírót bízzák meg azzal az államfői funkcióval, hogy kormányt kinevezzen. Az országbíró ez idő szériáit gróf Dessewffy Aurél, a volt főrendi­ház volt elnöke, aki köztudomásúan a mult ki­rályságbeli rezeimben­ is a legreakciósabb poli­tikusok egyike volt Ezzel megmondottuk azt is, hogy kik és miért akarják az államfő kér­dteéne­k ilye­n megoldását A reakciósok, akik vérein és jogfiprásain ke­reszt­ül, Magyarország becsületének és létének m­egk­oc­k­áz­tatásával ragadták magukhoz és ke­zelték a hatalmat természetesem nem egykönnyen mondanak le arról a reményükről, hogy immár teljesen há­borútlanul hozhatják vissza a magyar nép nya­kára a Habsburgok, a főpapok és nagybirtoko­sok uralmát Minden eszközt fölhasználnak arra, hogy pozíciójukat megvédjék és a győ­zelmes antant-hatalmak akaratát, miután an­nak nyilvánossal ellenszegülniük nem lehet, legallább kijátszhassák. Azok a visszaélések, amelyeknek egy kisebbik részét a Népszava leleplezte, mind arra irányulnak, hogy hamis képet nyújtsanak Magyarország pártviszo­nyairól és osztálytagozódásáról. De ezen túl is mennek és úgy látszik, ennél erősebb eszközöktől sem riadnak vissza, amint ez a „Magyarország" következő jelenté­séből kitűnik. Csütörtökön délután a miniszterelnökségen nagy tanácskozás volt, amelyre nemcsak a ka­binet összes tagjai voltak hivatalosak, hanem fölrendelték vidékről az összes kormánybizto­sokat, a kormánybiztos-helyetteseket ezenfelül ott volt Soós tábornok is, a hadsereg vezérkari főnöke. A tanácskozás tárgya — információnk szerint — a Friedrich-kormány helyzetének megbeszélése volt Az értekezlet résztvevői a Friedrich-kormány posszibilitását akarták meg­álla­pítani. A Friedrich-kormány létjogo­sultságának fokozását szolgálta az a megálla­pítás, hogy a Friedrich-kormány ellenforrada­lom útján jutott a hatalomra. Az ellenforrada­dalom tényezői elsősorban a szegedi hadsereg, a dunántúli Lehár-csoport és azok a keresztény szervezetek voltak, amelyeknek politikai kép­viselői ma a keresztény pártokban foglalnak helyet. Ilyenformán mindaddig, amíg más ha­talmi tényező a Friedrich-korm­ányt nem tudja helyéről eltávolítani, a hatalom birtokosának kell tekinteni őket annál inkább, mert a kor­mány eltávolítása súlyos veszedelmeket jelen­tene az ország beli békéjére, azon belül a főváros ellátását is katasztrofálisan sújthatná tehát a fegyver, mint a hatalom birtoklásá­nak érve. Nem gondolnak az urak ennek a pél­dásnak arra a veszedelmére, hogy ez túlságo­san ragadós talál lenni? Hogy milyen nehezen mozdítható el a Fried­rich-féle társaság a bitorolt helyről, élénken világiíttjá­k meg politikusaiknak nyilatkozatai, amelyek mint legmagasabb koncessziót olyan megoldást emlegetnek, hogy „legföljebb két­három más pártbeli politikust belevegyennek a ka­binetbe. Azonban — mondják ők — erre is csak egy nagyon fontos, az ország életébe vágó föl­tételnek a teljesülése után hajlandók. Ha te­hát ez a föltétel teljesül, akkor a kormány el­fogadja azt hogy kiegészítsék, ha nem teljesül, akkor a kormány és pártja végsőkig ragaszko­dik a mostani helyzet változatlan föntartásá­hoz". Haller is úgy beszél nyilatkozatában, amelyet „Az Est" munkatársa előtt tett hogy „a fontos a mi szemünkben az, hogy bennünket meggyőzzenek arról, hogy egy koncentráció­nak valóban és azonnal eredményei lesznek az ország javára" és hozzáteszi mindjárt, „előbb látni akarjuk az ellenértéket". A ta­pasztaltak után nagy­on kevés a bizalmunk az iránt hogy mitt tart ez a társaság az ország érdekében valónak. Azonban a cáfolatok és erősködéseken keresztül áttör az a fölismeré­sük, hogy eddigi egyoldalú párturalmuk nem tarthatja fönn magát ,, hogy Friedrich István személyéről, aki poli­tikájuknak, a nepotizmus, reakció és felekezeti uszítás politikájának képviselője volt, le kell mondaniuk. Haller Istóvám arra a kérdésre, hogy nincsenek-e az elutasítás álláspontján az olyan megoldás ellen, amely Friedrich István szemé­lyét ki akarja zárni, már nem ragasz­kodott ahhoz a 24 órával ezelőtt oly vehemensem hir­detett föl­tételhez, hogy a megoldás csak Fried­richhel képzelhető el és így szólt: — Mihelytti konkrét eredményről lehet be­szélni, akkor itt a személyi tekintetek háttérbe szorulnak. Egyedül az eredmény fontos. Nos hát az eredmény immár kialakulóban van s amit mindenik­ tud, ő­k is tudják: a Friedrich-kormány mai összetételében nem tanulhat meg és hogy Friedrich nem lehet feje az új koncentrációs kabinetnek. A puccskormány elnökének állása tehát minden cáfolat ellenére, megrendült Egyéb­ként Friedrich és belügyminisztere, Benitzky között az antant megbízottjának itt tartózko­dása óta ellentétek támadtak. Hir szerint Friedrich nem a leghízelgőbb véleményt mon­dott egy, a kormányon kívül álló nagytekin­télyű tényezőről, akit Clark már fogadott E miatt neheztelt volna meg a belügyminiszter Friedrichre. A miniszterelnök távozásának árnyékát veti előre az is, hogy az állami tisztviselők, főként pedig a minisztériumi hivatalnokok körében kezd a hangulat elhidegülni a kor­mány iránt Amiként pozitív alakot ölt Friedrich buká­sának híre, épp úgy tám­adna­k a legkülönbö­zőbb kombinációk az új kormány elnökének sze­mélyére nézve. Persze, ezek még önkényes jóslások. Pénte­ken Wlassice és Heinrich nevei voltak elő­térben, aminek az a magyarázata, hogy elle­nük a keresztény blok pártjainak sincs kifo­gása. Főként Heinriec iránt táplálnak e tá­borban rokonszenvet. Újabban Giesswein Sándor neve is fölme­rült a koncentrációs kabinet várható elnöke­ként . Föltűnést keltett a Nemzeti Párt körében, hogy Lov­ás­zy Márton, a párt egyik elnöke és a demokrata szárny vezére, két nap óta nem volt a pártkörben. Környezete ugyan azzal magyarázza ezt, hogy Lovászy beteg, politi­kai körökben mégis messzemenő következtetéseket fű­zne­k Lovászy távollétéhez. Clark pénteken fogadta Zichy János grófot. Giesswein Clark titkárán val tárgyait. Szombaton megy Clarkhoz. Pén­teki tárgyalásán tett előterjesztéséből is kiviláglott, hogy a kereszt­ény blok egy­általán nem hivatkozhat az ország ösz­szes keresztényeinek képviseletére, mert azok a keresztények, akik szociális irány­ban kivannak haladni, megtartják a bloktól való különállásukat. Meghívást kaptak pén­tekre Raffay Sándor püspök, továbbá három keresztény-szociális munkás, akiket csütörtö­kön Olá­h Dánie­l Fried­ri­chék „munkásminisz­tere" nevezett meg, továbbá Meskó Zoltán földmivelésügyi államtitkár, Meskó Pál, Ba­logh Elemér, Guthy Tódor rutén államtitkár és­­ Csizmadia Sándor. Egyes lapok azt írták, hogy pénteken véget érne­k az antant képviselőjének tárgyalásai a politikusokkal. Ez a hír azonban nem fellel meg a valóságnak. Clark folytatja tanácskozásait, amelyek a még meghallgatandó politikusok nagy számára való tekintettel valószínűen a jövő hétre is át fognak terjedni. Csak akkor lehet szó a tanácskozásokat berekesztő közös pártvezéri konferenciáiról az ántant képvise­lőjének elnöklete alatt. A csehek nem ismerik el Friedrichéket Ezt jelentik a bécsi lapok prágai tudósításai. A „Világ" közli a „Reichspost"-nak erről szóló jelentését, amely így szól: A parlamenti külügyi bizottság legutóbbi ülésén dr. Ben­es külügyminiszter részletesen vázolta Magyarország helyzetét és kifejtette, hogy az új Magyarország köztársasági, békés elemeivel nincs kizárva egy észszerű, békés, senkit nem fenyegető együttműködés lehető­sége. Ebben az érteleimben gondolni lehet arra is, hogy a csehszlovák részről a szorult helyzet­ben levő Magyarország — amely elsősorban élelmiszerben, szénben és nyersanyagban szen­ved hiányt — bizonyos segítségben részesülhet A szövetségesekkel egyetértésben a segítés kérdését meg lehetne oldani Kategorikusan kijelentette azonban Ben­es, hogy a cseh-szlovák kormány a Friedrich-kormányt, amelynek monarch­ista tendenciája közismert és amely­nek politikája valamennyi szomszéd állam, el­len irányul, ,el nem ismeri. A cseh-szlovák ál­lam számára monarchista szövetség teljesen elfogadhatatlan. Friedrichék jogrendje lehetetlenné teszi, hogy külföldi lapok eljussanak hozzánk. Mi­helyt módunkban lesz ennek a rezsimnek sajtó­üldözésén keresztül is eljutni Friedrich-mentes tudósításhoz, visszatérünk a cseh kormánynak erre az állásfoglalására és részletesen ismer­, tetjük azt. Oláh Dánielnek, a sokorópátkai munkásügyi miniszternek politikai szerepéről regélnek a kormánypárti lapo­k és hosszú lére eresztett­ tudósításban számolnak be arról, hogy a mi­niszter úr milyen hosszam időzött Clark George teljhatalmú megbízatós­­­titkárjánál, mert maga Clark George nem volt rá Iváncsi. Oláh Dániel boldogan gondol vissza Percy Laurence követségi tanácsossal folytatott beszélgetésére. De miképen gondol erre vissza Percy Lau­­rence? Valószínűen szintén boldogan, hogy már túl van rajta. „keresztény" hang. Friedrichék sajtófőnöké­nek, Szakács Andornak jelenlegi „keresztény" cégér alatt megjelenő lapja, a „Virradat" szó­ról­ szóra ipy ír vezércikkében: „Lehet, hogy kompromittálni akarták a kormányt, mint amely tényezőszámba veszi az elűzött rabló­rendszer lovagjait lehet, hogy súlyt akar adni a becsempészéssel, a zsiványok pártjának, amely foghijjalan, letörve ugyan, de foly­tatja parazita életét." Egészen mellékes, hogy ki ellen irányul ez a toporzékolás, nem ra tö­rődik vele senki. Csak épp azért adjuk itt la, hogy mindenki lássa azt a tónust, amit ez a társaság „keresztényi"-nek mond. Elképzel­hető-e súlyosabb káromlása a keret­zténységi­nek, mintha ezek ,és az ilyenek vesszük föl a keresztény jelzőt? NÉPSZAVA 1919 november­ 1.

Next