Népszava, 1919. november (47. évfolyam, 217–242. sz.)
1919-11-01 / 217. szám
2 állani a politikai és gazdasági érvényesülésért küzdő tömegek harcának. Aki a nemzetköziség dolgában ilyen megismerésre jutott, annak legyen bátorsága továbbmenni, mert ha itt megáll és így szervez mozgalmat, csak árt azoknak a céloknak, amelyeket hatalmas munkástömegek szolgálnak az egészvilágon. A Giesswein Sándor keresztényszocializmusa nem szocializmus. Egyáltalán nem olyasmi, amit jobb megélhetés, tisztességes szociálpolitika, demokrácia és kultúra után vágyó tömegeknek követniök szabadna. Az egész eset figyelemreméltó azonban, mert élénken mutatja, hogy milyen „hatalmas" az a „keresztény" front, amely az egész országot a maga táborának hazudja. Még azok sincsenek velük, akik már régen „keresztény" politikában utaznak. * * A reakció véegség kapkoefásis. Clark George az antant teljhatalmú megbízottja folytatja tárgyalásait azokkal a politikusokkal, akiknek véleményére még szüksége van. Ezalatt magyar politikai körökben a legélénkebb kombinációk folynak minden irányban. A Népszava közölte már azt a verziót, amely szerint Clark a megbeszélések után közös értekezletre hívja össze a pártok, osztályok és felekezetek képviselőit, most azonban, beavatottak szerint, eltér ettől a tervtől és csupán a „korrály" pártok képviselőit fogja közös értekezletre meghívni és ezek előtt fogja kifejteni szempontjait Ezeknek a külsőségeknek a keretén túlmennek az egyéb kombinációk, amelyek már a válság megoldásának és az új kormány kinevezésének a módját taglalják. Ismét a legitimitás elve kisért a magyar politikában és amiután József főherceget az antant akarata, az ellenforradalmat minden józan ember jogérzéke, a régi országgyűlést gyászos emlékezete megfosztotta attól, hogy jogforrásként szerepeljem, arra a gondolatra jutottak, hogy az 1608-i országgyűlés döntéséhez nyúljanak és az országbírót bízzák meg azzal az államfői funkcióval, hogy kormányt kinevezzen. Az országbíró ez idő szériáit gróf Dessewffy Aurél, a volt főrendiház volt elnöke, aki köztudomásúan a mult királyságbeli rezeimben is a legreakciósabb politikusok egyike volt Ezzel megmondottuk azt is, hogy kik és miért akarják az államfő kérdteének ilyen megoldását A reakciósok, akik vérein és jogfiprásain keresztül, Magyarország becsületének és létének megkockáztatásával ragadták magukhoz és kezelték a hatalmat természetesem nem egykönnyen mondanak le arról a reményükről, hogy immár teljesen háborútlanul hozhatják vissza a magyar nép nyakára a Habsburgok, a főpapok és nagybirtokosok uralmát Minden eszközt fölhasználnak arra, hogy pozíciójukat megvédjék és a győzelmes antant-hatalmak akaratát, miután annak nyilvánossal ellenszegülniük nem lehet, legallább kijátszhassák. Azok a visszaélések, amelyeknek egy kisebbik részét a Népszava leleplezte, mind arra irányulnak, hogy hamis képet nyújtsanak Magyarország pártviszonyairól és osztálytagozódásáról. De ezen túl is mennek és úgy látszik, ennél erősebb eszközöktől sem riadnak vissza, amint ez a „Magyarország" következő jelentéséből kitűnik. Csütörtökön délután a miniszterelnökségen nagy tanácskozás volt, amelyre nemcsak a kabinet összes tagjai voltak hivatalosak, hanem fölrendelték vidékről az összes kormánybiztosokat, a kormánybiztos-helyetteseket ezenfelül ott volt Soós tábornok is, a hadsereg vezérkari főnöke. A tanácskozás tárgya — információnk szerint — a Friedrich-kormány helyzetének megbeszélése volt Az értekezlet résztvevői a Friedrich-kormány posszibilitását akarták megállapítani. A Friedrich-kormány létjogosultságának fokozását szolgálta az a megállapítás, hogy a Friedrich-kormány ellenforradalom útján jutott a hatalomra. Az ellenforradadalom tényezői elsősorban a szegedi hadsereg, a dunántúli Lehár-csoport és azok a keresztény szervezetek voltak, amelyeknek politikai képviselői ma a keresztény pártokban foglalnak helyet. Ilyenformán mindaddig, amíg más hatalmi tényező a Friedrich-kormányt nem tudja helyéről eltávolítani, a hatalom birtokosának kell tekinteni őket annál inkább, mert a kormány eltávolítása súlyos veszedelmeket jelentene az ország beli békéjére, azon belül a főváros ellátását is katasztrofálisan sújthatná tehát a fegyver, mint a hatalom birtoklásának érve. Nem gondolnak az urak ennek a példásnak arra a veszedelmére, hogy ez túlságosan ragadós talál lenni? Hogy milyen nehezen mozdítható el a Friedrich-féle társaság a bitorolt helyről, élénken világiíttják meg politikusaiknak nyilatkozatai, amelyek mint legmagasabb koncessziót olyan megoldást emlegetnek, hogy „legföljebb kéthárom más pártbeli politikust belevegyennek a kabinetbe. Azonban — mondják ők — erre is csak egy nagyon fontos, az ország életébe vágó föltételnek a teljesülése után hajlandók. Ha tehát ez a föltétel teljesül, akkor a kormány elfogadja azt hogy kiegészítsék, ha nem teljesül, akkor a kormány és pártja végsőkig ragaszkodik a mostani helyzet változatlan föntartásához". Haller is úgy beszél nyilatkozatában, amelyet „Az Est" munkatársa előtt tett hogy „a fontos a mi szemünkben az, hogy bennünket meggyőzzenek arról, hogy egy koncentrációnak valóban és azonnal eredményei lesznek az ország javára" és hozzáteszi mindjárt, „előbb látni akarjuk az ellenértéket". A tapasztaltak után nagyon kevés a bizalmunk az iránt hogy mitt tart ez a társaság az ország érdekében valónak. Azonban a cáfolatok és erősködéseken keresztül áttör az a fölismerésük, hogy eddigi egyoldalú párturalmuk nem tarthatja fönn magát ,, hogy Friedrich István személyéről, aki politikájuknak, a nepotizmus, reakció és felekezeti uszítás politikájának képviselője volt, le kell mondaniuk. Haller Istóvám arra a kérdésre, hogy nincsenek-e az elutasítás álláspontján az olyan megoldás ellen, amely Friedrich István személyét ki akarja zárni, már nem ragaszkodott ahhoz a 24 órával ezelőtt oly vehemensem hirdetett föltételhez, hogy a megoldás csak Friedrichhel képzelhető el és így szólt: — Mihelytti konkrét eredményről lehet beszélni, akkor itt a személyi tekintetek háttérbe szorulnak. Egyedül az eredmény fontos. Nos hát az eredmény immár kialakulóban van s amit mindenik tud, ők is tudják: a Friedrich-kormány mai összetételében nem tanulhat meg és hogy Friedrich nem lehet feje az új koncentrációs kabinetnek. A puccskormány elnökének állása tehát minden cáfolat ellenére, megrendült Egyébként Friedrich és belügyminisztere, Benitzky között az antant megbízottjának itt tartózkodása óta ellentétek támadtak. Hir szerint Friedrich nem a leghízelgőbb véleményt mondott egy, a kormányon kívül álló nagytekintélyű tényezőről, akit Clark már fogadott E miatt neheztelt volna meg a belügyminiszter Friedrichre. A miniszterelnök távozásának árnyékát veti előre az is, hogy az állami tisztviselők, főként pedig a minisztériumi hivatalnokok körében kezd a hangulat elhidegülni a kormány iránt Amiként pozitív alakot ölt Friedrich bukásának híre, épp úgy támadnak a legkülönbözőbb kombinációk az új kormány elnökének személyére nézve. Persze, ezek még önkényes jóslások. Pénteken Wlassice és Heinrich nevei voltak előtérben, aminek az a magyarázata, hogy ellenük a keresztény blok pártjainak sincs kifogása. Főként Heinriec iránt táplálnak e táborban rokonszenvet. Újabban Giesswein Sándor neve is fölmerült a koncentrációs kabinet várható elnökeként . Föltűnést keltett a Nemzeti Párt körében, hogy Lovászy Márton, a párt egyik elnöke és a demokrata szárny vezére, két nap óta nem volt a pártkörben. Környezete ugyan azzal magyarázza ezt, hogy Lovászy beteg, politikai körökben mégis messzemenő következtetéseket fűznek Lovászy távollétéhez. Clark pénteken fogadta Zichy János grófot. Giesswein Clark titkárán val tárgyait. Szombaton megy Clarkhoz. Pénteki tárgyalásán tett előterjesztéséből is kiviláglott, hogy a keresztény blok egyáltalán nem hivatkozhat az ország öszszes keresztényeinek képviseletére, mert azok a keresztények, akik szociális irányban kivannak haladni, megtartják a bloktól való különállásukat. Meghívást kaptak péntekre Raffay Sándor püspök, továbbá három keresztény-szociális munkás, akiket csütörtökön Oláh Dániel Friedrichék „munkásminisztere" nevezett meg, továbbá Meskó Zoltán földmivelésügyi államtitkár, Meskó Pál, Balogh Elemér, Guthy Tódor rutén államtitkár és Csizmadia Sándor. Egyes lapok azt írták, hogy pénteken véget érnek az antant képviselőjének tárgyalásai a politikusokkal. Ez a hír azonban nem fellel meg a valóságnak. Clark folytatja tanácskozásait, amelyek a még meghallgatandó politikusok nagy számára való tekintettel valószínűen a jövő hétre is át fognak terjedni. Csak akkor lehet szó a tanácskozásokat berekesztő közös pártvezéri konferenciáiról az ántant képviselőjének elnöklete alatt. A csehek nem ismerik el Friedrichéket Ezt jelentik a bécsi lapok prágai tudósításai. A „Világ" közli a „Reichspost"-nak erről szóló jelentését, amely így szól: A parlamenti külügyi bizottság legutóbbi ülésén dr. Benes külügyminiszter részletesen vázolta Magyarország helyzetét és kifejtette, hogy az új Magyarország köztársasági, békés elemeivel nincs kizárva egy észszerű, békés, senkit nem fenyegető együttműködés lehetősége. Ebben az érteleimben gondolni lehet arra is, hogy a csehszlovák részről a szorult helyzetben levő Magyarország — amely elsősorban élelmiszerben, szénben és nyersanyagban szenved hiányt — bizonyos segítségben részesülhet A szövetségesekkel egyetértésben a segítés kérdését meg lehetne oldani Kategorikusan kijelentette azonban Benes, hogy a cseh-szlovák kormány a Friedrich-kormányt, amelynek monarchista tendenciája közismert és amelynek politikája valamennyi szomszéd állam, ellen irányul, ,el nem ismeri. A cseh-szlovák állam számára monarchista szövetség teljesen elfogadhatatlan. Friedrichék jogrendje lehetetlenné teszi, hogy külföldi lapok eljussanak hozzánk. Mihelyt módunkban lesz ennek a rezsimnek sajtóüldözésén keresztül is eljutni Friedrich-mentes tudósításhoz, visszatérünk a cseh kormánynak erre az állásfoglalására és részletesen ismer, tetjük azt. Oláh Dánielnek, a sokorópátkai munkásügyi miniszternek politikai szerepéről regélnek a kormánypárti lapok és hosszú lére eresztett tudósításban számolnak be arról, hogy a miniszter úr milyen hosszam időzött Clark George teljhatalmú megbízatóstitkárjánál, mert maga Clark George nem volt rá Iváncsi. Oláh Dániel boldogan gondol vissza Percy Laurence követségi tanácsossal folytatott beszélgetésére. De miképen gondol erre vissza Percy Laurence? Valószínűen szintén boldogan, hogy már túl van rajta. „keresztény" hang. Friedrichék sajtófőnökének, Szakács Andornak jelenlegi „keresztény" cégér alatt megjelenő lapja, a „Virradat" szóról szóra ipy ír vezércikkében: „Lehet, hogy kompromittálni akarták a kormányt, mint amely tényezőszámba veszi az elűzött rablórendszer lovagjait lehet, hogy súlyt akar adni a becsempészéssel, a zsiványok pártjának, amely foghijjalan, letörve ugyan, de folytatja parazita életét." Egészen mellékes, hogy ki ellen irányul ez a toporzékolás, nem ra törődik vele senki. Csak épp azért adjuk itt la, hogy mindenki lássa azt a tónust, amit ez a társaság „keresztényi"-nek mond. Elképzelhető-e súlyosabb káromlása a keretzténységinek, mintha ezek ,és az ilyenek vesszük föl a keresztény jelzőt? NÉPSZAVA 1919 november 1.