Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)

1920-02-21 / 45. szám

1920 február 21. KTÉfISZAVA A temetés, Somogyi Béla elvtárs temetése vasárnap délután­­/13 órakor lesz a Vas- és Fémmunkás-Otthonból. A szakmák munkásai szervezetük helyiségeiben gyülekeznek és onnét a szakmai vezetők rendezése mellett a Vas- és Fémm­un­kásszövetséghez (Thököly­ út 56) vonulnak. Egyesületi zászlóikat a­ szakmák ne vigyék ma­gukkal, ellenben a jelzőtáblákat és gyászlobo­gókat magukkal vihetnek. A temetés alatt a rendre a szakmák igazolt megbízottai ügyelnek föl, akik a párt által ki­küldött és igazolt főrendezők utasításait tar­toznak követni. A szakmák ús. rendezőjelvé­nyekért igazolt megbízottaikat szombaton este 7 óráig küldjék be a párttitkárságba. A vasutasokat és vasúti munkásokat fel­kérik, hogy Somogyi elvtárs temetésére teljes számban jelenjenek meg a Vasmunkás­ Otthon­ban. A szabómunkások délután 142 órakor az Al­m­ássy­ téren gyülekeznek. A könyvkötőmunkások bizalmi testülete pén­tek esti ülésén elhatározta, hogy az egész szakma résztvesz a temetésen. A munkásdalárdákat fölhívják, hogy vasár­nap délután 1 órakor az Építő­munkás-Otthon­ban (VII. Aréna-út 68) jelenjenek meg. Próba, után a temetésre mennek. „Mért, oly borús..." ás „Révpartra talál" című férfikarok hang­jegyei elviendők. Az újpesti végrehajtó bizottság fölkéri az összes szakmák vezetőségét, a gyári bizalmi­férfiakat, a kerületi pártszervezetek végre­hajtó bizottságait, azonkívül az újpesti „Riadó" dalkör összes tagjait, hogy a temetésen teljes számban jelenjenek meg. Az újpestiek a Thököly-úti Vasas-Otthonban gyülekeznek. Koszorúmegváltás. Nagy halottunk egész életének, fölfogásának tartozunk azzal, hogy koszorúkat ne küldjünk a temetésére. A szervezetek és a magánosok a koszorúra szánt összeget juttassák a párttit­kárságba vagy a Népszava kiadóhivatalába. Koszorúmegváltás címén eddig a következő összegek folytak be: Nyomdászok központja 1000­0 K, Vasmunkások központja 1000 K, Építő­munkások központja 1000 K, Famunkások köz­pontja 1000 K, Molnárok és malommunkások központja 500 K, Szabók központja 1000 K, Bányászok központja 1000 K, Könyvkötők köz­pontja 500 K, A XI. választókerület demokrata pártja dr. Bródy Ernő képviselő útján 1710 K, Kovács B. 1000 K, Farkas Ödön 100 K, Hannák Vilmos 40 K. Fölhívás Somogyi Béla volt tanít­ványaihoz. Az Izabella-utcai felsőkereskedelmi iskola volt növendékeinek szövetsége fölkéri ama tagjait, akiknek Somogyi Béla tanáruk volt, hogy szombaton délután 5 órakor jelenjenek meg értekezletre az Izabella-utcai felsőkereske­delmi iskola tornatermében, ahol a temetésre való gyülekezés részleteit beszélik meg. A részvét. A gyalázatos gyilkosság híte mélységes részvétet váltott ki minden becsületes szív­ből. Tömegesen kapjuk az ország minden részéből a" részvétnyilatkozatokat. Magáno­sok, szerkesztőségek, testületek fejezték ki pártunknak és lapunknak részvétüket, érez­vén, hogy Somogyi Béla halálával szinte pótolhatatlan veszteség érte a magyaror­szági szociáldemokráciát és mert ezekben a fájdalmas napokban szükségünk­­van a jók és a becsületesek részvétére. Lapunk szűk terjedelme azonban nem engedi meg nekünk, hogy valamennyi részvétlevelet leközöljük. Pénteken délután megjelent szerkesztősé­günkben Cnobloch Richard úr, az osztrák kormány budapesti követe és szóbelileg fe­jezte ki úgy a maga, mint a kormánya ne­vében igaz és bensőséges részvétét. Kérte egyúttal, hogy ezt a részvétet juttassuk el a meggyilkoltak családjaihoz is. A hozzánk érkezett részvétnyilatkozatok­ból a következőket közöljük: Tisztelt Elvtársak! A mindnyájunkat ért pótolhatatlan veszteségtől mélyen lesújtva, az elvetemült emberi kegyetlenségen fölhábo­rodva, ezúton fejezzük ki részvétünket. So­mogyi Béla emlékét és szörnyű halálát örökre szívünkbe véssük. A magyarországi festőmunkások szövetsége. Lesújtó fájdalommal és kifejezhetetlen meg­döbbenéssel értesültünk arról az alávaló or­gyilkos gaztettről, amelyet Somog­yi Béla elv­társunk ellen minden emberi érzésből kivetkő­zött fenevádak elkövettek. Végtelen fájdal­munknak és legmélyebb részvétünknek adunk kifejezést pártunk legbecsületesebb, legkövet­kezetesebb tagjának elvesztése fölött, aki tu­dásával világító fáklyája volt a­ szervezett munkásságnak. A vértanúhalált halt elvtár­sunk emlékét szívünkbe zártuk. És m­élységes m­egvetésü­nknek adunk kifejezést azok ellen, akik a politikai uszítást a vendettáig fejlesz­tették. Kérjük a t. szerkesztőséget, engedje meg, hogy mi is részt vehessünk mélységes fájdalmában. Az Élelmezési Munkás szerkesztősége. Tisztelt Szerkesztőség! Mély megrendüléssel vettünk tudomást kiváló tehetségű szerkesztő-Mik. Somogyi Béla szörnyű haláláról, amed­k­ szerkesztőségüknek oly mélységes gyászt és oly igen nagy veszteséget jelent és amelyért szervezetünk igaz részvétét fejezzük ki. A pénzintézeti tisztviselők országos egyesülete. Tisztelt Szerkesztőség! Politikai, erkölcsi és emberi kötelességem, hogy Somogyi Béla szo­morú halála alkalmával önöket részvétemmel fölkeressem. Az eset a kultúra, a civilizáció minden hívét megdöbbentette és a mag­yar­országi szociáldemokrata párt vértanúját gyá­szolja a megboldogultban. De aki őt még külön, személy­e szerint ismerte és nagyrabecsülte, annak fájdalma még nagyobb. Ezek közé tar­tozom én is, aki a megdicsőültnek publicisz­tikai képességeit, tántoríthatatlan elvhűségét, nemes jellemét és fáradhatatlan munkabírását még a fővárosi közgyűlésről ismertem, ahol ő a Népszava fővárosi rovatát képviselte. Ami­kor a proletárdiktatúra alatt találkoztam vele, tele volt keserűséggel és panasszal az uralkodó rendszer ellen, amelynek egy pillanatig sem volt harcosa, holott bizonyára fényes állások kínálkoztak számára, de ő mindig csak a demokrácia útján és eszközeivel kívánta pártja elveit érvényesíteni. Külön tragikum, hogy így kellett elpusztulnia annak, aki mindig a rend és törvény híve volt. Választókerületem, a főváros XI. választókerületének demokrata pártja csütörtöki választmányi ülésén koszorú­megváltás címén 1710 koronát gyűjtött, ezen összeget mellékelem. Mély részvéttel, igaz hívük: Bródy Ernő. Igen tisztelt Uraim! Nagy megdöbbenéssel és undorral fogadtam annak a bestiális gyil­kosságnak hírét, amely Önöket egy értékes és becsületes harcostól, hazánkat pedig egy igaz magyartól fosztotta meg. Kérem, fogadják őszinte részvétemet és legyen vigaszuk az, hogy bánatukban minden becsületes ember Önök melllett áll és hogy az emberi egyenlőség gondolatából fakadó eszmék diadalát ilyen nemtelen fegyverrel megállítani nem lehet Hazafias üdvözlettel. Bársony Elemér, volt népjóléti miniszter. Mélyen tisztelt Kolléga Urak! ,,A Nap"' szerkesztősége mélységes megrendüléssel és fölháborodással értesült arról a példátlan bűn­tényről, amelynek szomorú áldozata nagyra­becs­ült és szeretett kollégánk, Somogyi Béla, a Népszava felelős szerkesztője és talán a fiatal Bacsó Béla is. A gyásznak ezekben a fájdal­mas óráiban résztvevő szívvel s őszinte meg­illetődéssel állunk Önök mellett, teljes mérték­ben átérezve a váratlan veszteség súlyát, amely Somogyi Béla vértanúhalálával a magyar uj­­ságkást és hirlapírókart érte. Ig­az részvéttel „A Nap" szerkesztősége nevében: dr. Hajdú Miklós, felelős szerkesztő. Nagyemlékű szerkesztőjük halála alkalmil­ból a „Kispesti Újság" szerkesztősége a­ leg­mélyebb részvétének kifejezését küldi. Ötven Henrik, szerkesztő. Mély megdöbbenéssel fejezi ki legőszintébb részvétét hívük Lenkei Zsigmond, az „Újság­kiadók Lapja" felelős szerkesztője. „ Kaptunk még — amint azt már föntebb is jeleztük — nagyon sok elvtárstól és baráttól részvétleveleket. Ezeket azonban helyszűke miatt nem közöhtetjük. Meg kell azonban emlí­tenünk azt a részvétlevelet is, amelyet azoktól az elvtársaktól kaptunk, akik e pillanatokban nem lehetnek itt mellettünk. 3 A miniszterelnök képviselőházi beszéde a gyilkosságról. * * „Meg kell szüntetni az anarchiát !­I — „Elég volt a gyilkolásból és elég volt a vérből !" A politikai vezérek és a sajtó megfogl­atkozásai. Az a mély fölháborodás, amely Somogyi elv­társ kegyetlen meggyilkolása nyomán támadt, elfogta a nemzetgyűlés tagjainak legtöbbikét, pártállásra való tekintet nélkül. Az ülés előtt a folyosói csoportok másról se beszéltek, mint­­a véres gonosztettr­ől. A nemzetgyűlési tagok az újságíróknál érdeklődtek a nyomozás újabb adatairól. Sokan a Népszava gyászkeretes ki­adását olvasták, az egész folyosói életre rá­nyomta bélyegét a szörnyű bűntény fölött ér­zett megdöbbenés. Úgy volt, hogy a gyilkosság ügyét Ugron Gábor és Bródy Ernő demokra­ták vetik fölszínre, interpellációk keretében, ám az interpellációk elmaradtak és az ülésen csupán Huszár miniszterelnök tette szóvá a tragikus ügyet. A miniszterelnök fölszólalása az összes, Budapesten tartózkodó képviselőket beszólította a nemzetgyűlésre. Mielőtt a föl­szólalásra sor került volna, Huszár miniszter­elnök a folyosón beszélgetett a gyilkosságról a köréje gyülekező újságírókkal. — Olyan ez az egész dolog, — mondotta —, mintha egy gyanútlan embernek tégla esik a fejére. Mi a legnagyobb szorgalommal dolgo­zunk azon, hogy helyreállítsuk itt bent a ren­det, kifelé az ország tekintélyét és egyszerre váratlanul ránk zuhan egy ilyen szörnyű eset. — Átnéztem ma reggel az összes lapo­kat és jóleső örömmel konstatálom, hogy a sajtó minden orgánuma azzal a méltó fölhábo­rodással foglalkozik ezzel a dologgal, amelyet a gonosztett megérdemel és azzal ,a megdöbbe­néssel, amelyet sajnálatosan nélkülöztünk ak­kor, amikor Tiszát, Ferry Oszkárt és Návayt meggyilkolták. Gróf Andrássy Gyula ezeket mondotta egy újságírónak: — Megdöbbentő és fölháborító ez a gyilkos­ság. Csak az a tény nyugtat meg, hogy a leg­szigorúbb vizsgálat és büntetés biztosítva van az összes eljáró hatóságok részéről, akárki vagy akármilyen irányzat is álljon az atten­tat­um mögött. — Nézetem szerint egyszerű gonosztettről lehet és van szó, amely mögött nincsen semmi­féle politikai irányzat. Mindenesetre tisztázni kell a dolgot a lehető leg­sürgősebben és párat­lan szigorral. Külföld­i kihatása nem lehet a bűntettnek, ha a kellő megtorló lépések meg­történnek, ami kétségtelen. A megbotránkozás érzése megszólaltatta Pro­hászka Ottokár püspököt is, aki így nyilat­kozott: — Ez a bűntett erkölcsileg rettentő és meg­botránkoztató, politikailag sajnálatos és leverő. Fölkelti bennünk kulturfokunk féltésének az érzését, mert ez a kulturfok ilyen esetekkel még jobban leszáll a külföld előtt. Különösen káros és megdöbbentő most, amikor úgy hal­lom, hogy Angliában a kedélyekben megnyil­­atkozik valami felénk való hajlam. Meg­jegyezte még a püspök, hogy az ilyen fajta go­nosztettek elkövetőit ő fehér Lenin-fiuknak tartja. Friedrich István hadügyminiszter ezt a vé­leményt adta a gyilkosságról: — Én mint hadügyminiszter nemcsak ezt az egy esetet sajnálom és ítélem el, hanem véle­ményem, hogy visszamenően augusztus 7-ig is rendes hadbírói vagy polgári törvényszéki úton fölül kell vizsgálni minden hasonló esetet, mert én gyilkos és gyilkos között nem ismerek különbséget. Egyformán kell büntetni mind­azokat, akik hasonló gaztettben részt vettek. Mentő körülményt, csak azoknak az eseteknek a számára tudnék elképzelni, amelyeket az el­lenforradalom első napjaiban népíté­letszerűen m maga a fölháborodott néptömeg hajtott végre. Én ki fogom terjeszteni Somogyi Béla ügyé­ben a vizsgálatot nemcsak azokra, akik a gaz­tettben részesek voltak, hanem azokra is, akik azt leplezték vagy leplezni megkísérelték. Hússá? S­ászoly beszéde. A nemzetgyűlés pénteken Rakovszky István elnöklete mellett ülést tartott. A formalitások és elnöki bejelentések után Huszár Károly mi­niszterelnök emelkedett szólásra és a következő beszédet tartotta: T. nemzetgyűlés! A politikai gyilkosságok­nak hosszú láncolatában, amelyek 1918 október 31-ike óta történtek Magyarországon, egy meg-­rendítő és szomorú újabb eset történt, amely kötelességemmé teszi, hogy egész erköl­csi fel­háborodásommal (Általános élénk helyeslés), az egész nemzetgyűlésnek erkölcsi tekintélyé­vel és a magyar kormánynak a szavával tilta­kozzam ilyen és hasonló események ellen és el­hárítsak minden olyan látszatot, mintha bárki volna ebben az országban — akár a­ polgári társadalomban, akár a politikai pártokban, akár a hivatalos körökben, akár civil vagy katonai részről, — aki egy pillanatig is haj­landó volna tűrni ehhez hasonló eseteket. (Ál­talános élénk helyeslés.)

Next