Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)

1920-02-14 / 39. szám

• 1920 február 14. NÉPSZAVA Minisztertanács. A „M. T. I." jelenti: A kom­ány tagjai pén­teken este 6 órakor Huszár Károly miniszter­elnök elnöklésével minisztertaná­rsira gyűltek össze, amelyen az alkotmányos élet helyre­állításáról és az állami főhatalom gyakorlásá­nak ideiglenes rendezéséről szóló törvény­javaslatot tárgyalták le. A minisztertanács éjjeli 12 órakor ért véget * * * Kirel tárgyalnak a miniszter­elnökök Londonban. (Páris, február 12.) A „Chicago Tribune" je­lentése szerint a miniszterelnökök londoni kon­ferenciájának napirendjén a következő ügyek szerepelnek: 1. Válasz a holland kormánynak Vilmos excsászár ügyében adott jegyzékére. 2. A háború bűnöseinek kiszolgáltatása körül követendő irányelvek és válasz a január 20. és 25-iki német jegyzékekre, amelyekben a néme­tek kifejtették, hogy a kormány a békeszerző­dés 228. szakaszát teljesíteni nem képes. 3. A Szovjetoroszországgal kötendő fegyverszünet kérdése, tekintettel a bolsevikiek azon nyilat­kozatára, hogy nem tűrik az orosz gazdasági szövetkezetekkel a kereskedelmi forgalmat, ha a háborús állapot továbbra is fönmarad. 4. A Lengyelország és Szovjetoroszország közötti béketárgyalások megvizsgálása 5. A török békeszerződés és a nagyhatalmak igényeinek megvitatása, hogy mielőbb alapvető megegye­zésre juthassanak. Végül 6. Angliának Fran­ciaország­­ részére történő szénszállítása, az angolországi francia kölcsön, valamint a va­luta megvá­­toztatására irányuló ügyek. („M. T. L") ••• KÜLFÖLD * * * Szocialista elnökjelölt Amerikában. A lon­doni Daily Herald washingtoni jelentést közöl, amely szerint a szocialista párt elhatározta, hogy Eugen Debst jelöli az elnökségre. Alel­nökül O'Hare Kate kisasszonyt jelölték, aki jelenleg Debs Eugennel együtt fogságban ül. Svájcot fölveszik a népszövetségbe. A ,,Deutsche Allgemeine Zeitung" jelenti Páris­ból, hogy a népszövetség tanácsa elhatározta, hogy fölveszi Svájcot a népszövetségbe örökös semlegességének elismerése mellett. („M. T. 1.") Amerika mégis jóváhagyja a békeszerződést. Washingtonból érkező hírek szerint Amerika jövő héten ratifikálhatja a versaillesi béke­szerződést, mert addig Wilson, Franciaország és Anglia hozzájárul majd a szenátusnak, kü­lönösen a népszövetségi szerződés 10. cikkelyé­nél támasztott föntartásaihoz. („M. T. I.") Jugoszláv-francia szerződés Olaszország el­­len? A párisi „Tompa" cáfolja egy olasz újság ama hírét, hogy Franciaország és Jugoszlávia között Oksz­ország ellen irányuló titkos szer­ződés jött létre. Az „Idea Nazionale" közölte ezt a hírt. Ró­mai jelentés szerint a lap leleplezései ott nagy izgalmat keltettek. A kormány elkobozta a lap első kiadását, későbben azonban megengedte a leleplezések közlését. A lap két okmányra hi­vatkozik, amelyet állítása szerint Bernből ka­pott Az első okmány a jugoszláv kormánynak a francia kormányhoz e két állam között léte­sítendő katonai konvenció dolgában intézett kérdését tartalmazza. A katonai konvenció ki­fejezetten egy „Földközi-tengeri hatalom" ellen * * * Az angol szénbányák államosítása (London, február 13.) A szénbányák államo­sítására vonatkozó javaslat tárgyalásakor Lloyd George kijelentette, hogy a szénbányák államosítása elkerülhetetlenül a bürokratiz­mushoz vezetne. A széntermelés a magán­tulajdonban óriási módon megnövekedett míg a nyereség kiküszöbölése kiölne minden munkakészséget és vállalkozó szellemet A kormány semmiesetre sem szándékozik a szén­munkásoknak teljesen elutasító választ adni, ellenkezően azt tervezi, hogy a tárgyalás során törvényjavaslatot nyújt­ be, amely külö­nös intézkedéseket állapít meg az aránytalan magas nyereség esetére, valamint a bánya­munkásoknak a bányaüzemek vezetésében való tényleges részvételére. („M. T. L") irányult volna; természetes, hogy csak Olasz­országról lehetett szó. A konvenció tervezete ki­lenc pontból áll. Jugoszlávia kész kötelezettséget vállalni arra, hogy abban az esetben, ha Fran­ciaország és az illető Földközi-tengeri hatalom között háború támadna, flottáját és hadseregét mozgósítja és Olaszország határai felé irá­nyítjo­, valamint hogy összes kikötőit, és vas­utait rendelkezésére bocsátja a francia főpa­rancsnokságnak. Ennek ellenében Francia­országnak az lett volna a kötelessége, hogy Catta­ro megerősítése dolgában szabad kezet enged Jugoszláviának és hozzájárul ahhoz, hogy a békeszerződés határozmányaival szem­ben nem ragaszkodik a cattaroi erődítmények lebontásához. A második okmány Francia­országból származik és annak a bizottságnak a megjegyzéseit tartalmazza, amelyet a francia kormány a jugoszláv kérdés fölül­vizsgálásával bízott meg. A francia bizottság a többi között azt javasolja, hogy háború esetén Jugoszlávia ne avatkozzék be közvetlenül, hanem óvja meg semlegességét, nehogy más hatalmak beavat­kozását is provokálja. Az ,,Idea Nazionale" megjegyzi, hogy itt nyilván Franciaországnak az adriai kérdésben folytatott tárgyalások utolsó stádiumában tanúsított magatartásáról van szó. Franciaország igyekezete arra irányul, hogy Jugoszláviának jusson az Adriai-tenger­nek egész keleti partja, vagyis, hog­­ ezt a par­tot önmagának tartsa fönn. Kolcsakot kivégezték, Londonból táviratoz­zák. A Daily Heroldnak jelentik, hogy Kol­csakot kivégezték. Gazdasági tárgyalások Ausztria, Jugoszlá­via, Csehország és Olaszország között A „Neue Freie Presse" jelentése szerint legközelebb megindulnak a gazdasági tárgyalások Ausz­tria, Jugoszlávia, Csehország és Olaszország között A tárgyalások színhelye Grác lesz. Bányamunkások a fővezérnél * ^ Hogyan lehet a széntermelést fokozni. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A forra­dalom egyik vívmánya volt a 8 órai munka­idő. Dorogon a bányatársulat igazgatósága úgy intézkedett hogy a munkások a 8 órai időt valóban munkában is töltsék, az odame­netel, átöltözködés, stb. idejét a 8 órába be nem kalkulálva. A munkások sérelmesnek találták a kérdés ilyen megoldását és pénteken délelőtt küldöttségileg fölkeresték Horthy Miklós fő­vezért tőle kérvén védelmet a munkásság ezen „súlyos megterhelése" ellen. A fővezér válaszában kifejtette, hogy egy­ideig nem volt tisztában a szénbányászat kér­désével, míg novemberben föl nem kereste Tatabányát. Azt vélte, hogy az augusztusi át­alakulás után a bányatársulatok, fölhasználva az őr szuronyait, a munkásokat valóban el­nyomják, de azt látta, hogy ellátás és fizetés tekintetében a munkásság jobb sorsban van, mint bármely más foglalkozási ág. Abszolút szükség van arra, hogy szén legyen s épp a széntermelést mindenáron fokozni kell azzal is, hogy akiknek dolgozniok kell, azok dolgoz­zanak is. Kísérletezéseknek ma­rkit nem tehet­jük az országot, de nem is engedhetem meg — úgymond —, hogy újból világboldogító esz­mékkel próbálják a munkásságot félrevezetni, a visszaállított rendet ismét fölborítva, kísér­leteket végezni, mert azt bár tudom, hogy a munkásság is magyar fajtánnbeli, de szegény és félrevezetett, fájó szívvel, de minden eszköz­zel elnyomom, amikor azt is tudom, hogy a felbujtóik ismét csak megszöknének, mert a3 összeütközésnél ők nem lennének az utcám­at akartam és át is fogom venni a széntermelést s azt hatóságaim utján fogom ellenőriztetni, m­ert azt mindenki tudja, hogy tisztesség, be­csületesség és valódi önzetlenség legelső­sor­­ban katonai erények. Átvettem az élelmezési kérdés rendezését is. Remélem, hogy a katonaság és a munkásság meg fogják egymást érteni és együtt dolgoznak a hazáért De az izgatókat ne bocsássák ma­guk közé, mert ezek az utolsók közé tartoznak, elfogadva pénzt azért, hogy hamis tanaikkal a tisztességes magyar munkásságot félre­vezetve, az országot tönkretegyék, de maguk meggazdagodjanak. A 8 órai munkaidőt illetően pedig tisztessé­ges embernek nem lehet más fölfogása, mint­hogy a vállalt kötelezettséget teljesítse. A szénbányászoknak pedig csak annál fokozottab­ban kell dolgozni, mert tudatában kell lenniök, hogy az ő munkájuktól függ ma nagyrészben az ország sorsa­, de mindenesetre nagyon sok munkástestvérük további munkaalkalma. Arra kérem magukat — folytatja tovább a fővezér — a haza érdekében, mindnyájunk, családunk­, gyermekeink, unokáink érdekében, ne csináljana­k nehézségeket Mi átvesszük a szénügyek kormányzását, hogy a munkásság is meg legyen győződve, hogy jó­­közrekben, igazságos kezekben van a vezetés, azonban sztrájkot ne kezdjenek, ez végzetes lehet az or­szágra, de elsősorban magukra is, m­ert bár tudom, hogy szegény, félrevezetett magyar em­berekkel kerülnék szemközt mégis szent kö­telességemnek tartanám a legdrákóibb esz­közöket alkalmazni. Mondják meg otthon, hogy dolgozzanak, amennyit tudnak, mert min­den kiló szénnel, amivel többet termelnek, egy éhező nyomorgón segítenek. Máskülönben ki kellene ezt kényszerítenem és ezt nem aka­rom. Majd a munkásokkal együtt jelenlevő Ma­gyary alezredest, a fővezérség műszaki osztá­lyának vezetőjét utasította, hogy a dorogi ka­tonai parancsnokság a munkásokkal együtt vizsgálja meg a panaszokat és tegyenek sze­mélyesen jelentést a fővezérnek. A BeUzeSBáttás felrak * (Séretszf, tervek helyett — élelmiszert, drágább lesz a vendéglő és a cukor. Tudjuk, hogy óriási nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak, akik a főváros köz­élelmezését intézik. Azt sem akarjuk két­ségbe vonni, hogy az illetékesekben megvan a törekvés arra, hogy a legszükségesebb élelmicikkekkel ellássanak bennünket. Hal­lunk tervekről, szándékokról és emellett hallunk ígéreteket, itt-ott reményt keltel fogadkozásokat is, de nem hallgathatjuk el, hogy ennek a sok tervelgetésnek, ígérgetés­nek vajmi kevés eredményét látjuk. Azt hisszük, nem csalódunk, ha arra gondolunk, hogy a sok akarás mögött nincs meg az a szükséges erő és elszántság, amely meg tudná nyitni számunkra azt a forrást, ahon­nan élelmiszert kaphatnánk. A vidék még most is elzárkózik a kötelességteljesítés elől és úgy látszik, nincs meg a kellő bátorság ahhoz, hogy ezt a magáról megfeledkezett vidéket erre a kötelességteljesítésre rászo­rítsák. Az a hang, amely fenyegetve fordult a főváros népe felé, miért nem fordul a vi­dék felé? Az az eljáráss, amit a vidék cse­lekszik a fővárossal szemben azzal, hogy konokul elzárkózik attól, hogy élelmiszerrel lássa el Budapestet — összeegyeztethető a hazaszeretettel? A nyugalom és a kibonta­kozás csak úgy biztosítható, ha a főváros népét végre megszabadítják az éhezéstől és a már elviselhetetlenné vált uzsorától * (Élelmiszerfölhozatali szindikátus.) Megír­tuk már, hogy a kormá­ny rendeletére a hatá­rok mentén 40 kilométer mélységű zóna léte­sült azzal a céllal, hogy a Jugoszláviából átho­zott élelmicikkek és az Ausztriából behozott iparcikkek ne jussanak az ott tartózkodó lánc­kereskedők kezére. A kijelölt zónán fölgyü­lemlett nagymennyiségű élelmiszer fölhozata­lára a napokban a közélelmezési minisztérium­ kebelében új s­zervezet alakult, amely a Élelmi­szerfölhozatali Szindikátus néven már meg-­ kezdte működését. A semleges zónán belül sza­bályozták az állatvásárlás ügyét is. A kor­mány intenciója az, h­ogy csakis a legális ál­latkereskedők vásárolhassanak. Ennélfogva elhatározták, hogy a marha, juh és borjú be­vásárlását ezen a területen teljesen szabaddá teszik a hivatásos állatkereskedelem számára. Sertést csak a közélelmezési minisztérium ré­szére lehet vásárolni, illetve csakis a közélel­mezési minisztérium címére lehet onnan föl­adni. Az Élelmiszer­felhozatali Szindikátu­son kívül a közélelmezési minisztérium kebelében mű­köd­ik az Élelmezési Szindikátusnak Köz­ponti Hivatala is, amely a valóságos centrá­lis szerve a különböző vidékeken működő szin­dikátusoknak. Alkalmi szervezésekben, ígéretekben és mi­egyéb másban eddig sem volt hiány. Mind­ezzel azonban nem lehetett jóllakni Élelmi­szerre is szükség volna. * (A vendéglár ételek árát újból „szabályozni" fogják.) A ,Magyar Híradó" arról értesül, hogy legközelebb értekezletet tartanak a ven­déglői ételárak szabályozása ügyében. * (A tejigazolványosok figyelmébe.) A központi tejhivatal igazgatósága felhívja a közönség figyelmét, hogy e hó 20-tól a márciusi „B" tej­iggazolványokat meg lehet újítani. A megújí­tásnál a februári tejigazolványok okvetetle­nül bemutatandók. A többi tejigazolványok a lisztbizottságoknál szintén e hó 20-tól kezdve vehetők át. A

Next