Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-03 / 54. szám

1920 március 3. angol, egy olasz, egy román, egy francia és egy magyar katonatiszt tagja van. A másik katonai misszió hétfőn este utazott el a keleti pályaudvarról Berthon francia ezredes veze­tése alatt A missziónak tagjai az ezredesen kívül még két francia, két olasz, egy angol, egy magyar és egy román katonatiszt. A ma­gyar katonatisztek, akik a misszióban vannak, a nemzeti hadsereg vezérkarának kötelékébe tartoznak, a román katonatisztek pedig a Di­mitrescu ezredes vezetése alatt álló budapesti román katonai misszió tagjai közül valók. A két katonai küldöttségnek a Tiszántúl katonai kiürítésének ellenőrzésén kívül más küldetése is van. A Rubinek-féle földbirtokreform tervezete már készen van. A tervezetet — amint „Az Est" jelenti — szaktanácskozás elé viszik és ezután a nemzetgyűlés elé. Minthogy a szak­tanácskozásba a tiszántúli érdekeltségeket is bele akarják vonni és ez csak hetek múltán válik lehetővé, most még nem lehet megállapí­tani, hogy a tervezet nemzetgyűlési tárgyalá­sára és törvényerőre való emelkedésére mikor kerülhet a sor. A földbirtokreform alapgondolata az, hogy birtokhoz kell hozzásegíteni azt a dolgozni vágyó földművesnércet, amelynek egyáltalán nincs vagy alig van birtoka, de ez nem tör­ténhetik a­ szerzett jogok sérelmével a tulaj­donjog elkobzásával és a­ termelés, főleg a több termelés érdekeinek figyelmen kívül ha­gyásával. Ennek a célnak az elérésére az ál­lam kisajátítási jogot szerez bizonyos földbir­tokokra. Nem minden földbirtokra. Ezt a ter­vezet kifejezetten hangsúlyozza. Ötszáz holdon aluli földbirtokra egyáltalán nincs kisajátí­tási jog. De még ötszáz holdon fölül sincs föl­tétlen kisajátítási jog. Csak abban az esetben, ha az illető község határában a­ közép- és nagy­birtokok együttesen a község határa egész te­rületének egyharmadánál többet foglalnak el. A kisajátítandó földbirtok megszerzése szabad egyezkedés útján történik. Ha a kisajátítást kérő és a kisajátítást szenvedő fél nem tud megegyezni, akkor az ügy a megalakítandó ingatlanforgalmi tanács elé kerül, amely meg­állapítja a vételárat. E vételár ellen fellebbe­zésnek van helye a birtokügyekben illetékes bírósághoz és pedig az összes fokozatokban. A kisajátítási jog csak bizonyos esztendőkön be­l­ül gyakorolható. Ha a kitűzött határidőn belül ezt a jogot nem gyakorolták, a kisajátítás le­hetősége megszűnik. A kisajátítás útján meg­szerzett kisbirtok el nem idegeníthető. Hogy a kisajátítást ki ne lehessen játszani, a tör­­vénytervezet a birtokforgalmai engedélyezés­hez köti. A sorrend a tervezetben fokozatosan meg van állapítva. Másokkal szemben elsőbb­sége van 1. a hadirokkantaknak, 2. a hadiözve­gyeknek és hadiárváknak, 3. az arany és ezüst vitézségi érem tulajdonosainak (éremilletmé­nyü­k tőkésítésével együtt), 4. akinek a község határában egyáltalán nincs birtoka, 5. akik­nek csak törpebirtoka van, amely azonban előnyös gazdálkodásra alkalmatlan. téve. Ezt a keresményéből rakta félre. Nem kártyás, nem iszákos, szeret dominózni és nyáron sokat fekszik a napon. Börcsök elmondta, hogy neki tulajdon­képen iskolákat kellett volna járni, mert — a szép nagy fejére mutatott — itt van ám spiritusz. De hát azok a gaz tanárok kiül­dözték, mert nagyon okos volt. Közben ittak és nagyon jól érezték ma­gukat. Egy nap azt mondta Börcsök a feleségé­nek: — Te, ez a Jovanetz nagyon derék egy ember. Az asszony ráhagy­ta. Bemutatta a leányának is. — Ez a kis buksi, az én leányom. A kis buksi elvörösödött, kezet nyújtott a fiatalembernek és eltű­nt. — Szégyellős — mondta a mester. Éppen az előbb csókolódzott össze a kapu alatt a lesimított hajú fiatalemberrel, talán azt szégyenlette. Néhány hét telt el s egyszer, amikor éppen néhány üveg sörrel többet ittak, mint szok­tak, Jovanetz megvallotta, hogy ő szeretne megházasodni és éppen ilyen leányt szeretne elvenni, mint a mester leánya. Börcsök nevetett, félrecsapta a kalapját, megveregette a fiatalember vállát s azt mondta neki: — Szervusz. Kezet is fogtak. Többet nem beszéltek a dologról. A mesternek nagy gondot adott, hogyan jelentse be a dolgot a feleségének. Úgy gondolta, hogy vasárnap meghívja "•JussS"»—»• K­ÜLFÖLD # * * ( Orosz béketárgyalások. A „Petit Pariken" jelenti Varsóból, hogy Lettország és Litvánia a kezdetben tanúsított vonakodások ellen­ére elhatározták, hogy megbízottakat küldenek a balti államok konferenciájára, amely kivnya van a Szovjetoroszországgal kötendő béke fel­tételeinek megállapítására. A lengyel kormány már elkészítette a lengyeleket érintő föltéte­leket. Nem követeli az 1772. évbeli, határo­kat, hanem fölszólítja a szovjet kormányt, hogy a maga békeföltételeit is hozza tudo­mására. (,»M. T. I.") A legfelsőbb tanács Európa újjáépítéséért. Az „Echo de Paris" londoni tudósítója közli, h­ogy a legfelsőbb tanács gazdasági szakosz­tálya manifesztumot dolgozott ki, amelyet alighanem a napokban tesznek közzé. A mani­fesztum alapgondolatai a következők: „ Az összes szövetséges államoknak igye­kezniük kell arra, hogy produktív erőiket tel­jes kifejlesztésre juttassák és a legnagyobb teljesítményt érjék el. A munkások életf­entar­tásának megkönnyítésére hozott törvényeket ebben a­ szellemben kell alkalmazni. Nem sza­bad többé visszatérni a háború folyamán meg­teremtett módszerekre, hanem azt az alapelvet kell követni, hogy a termelés problémája min­den államban nem nemzeti, hanem nemzetközi érdeket jelent. Ezért a nyersanyagok fölosz­tása és szállítása kérdésében egy állam sem képviselheti kizáróan a saját érdekeit, hanem hajlandónak kell lennie, hogy áldozatokat hoz­zon az általános érdekekért. 2. A hadiszerek termelése terén a legnagyobb takarékosságnak kell érvényesülni. E címen komoly intést kell intézni Középeurópa, kis államaihoz, amelyek arra látszanak hajlandó­nak, hogy különleges óhajaikat fegyveres erő­vel támogassák. Szükség esetén velük szemben kényszerítő rendszabályokhoz kell nyúlni. !!. Egész Európa egy gazdasági egységet al­kot. Hogy Európa ismét lábra állhasson, szük­séges tehát, hogy az összes európai államok ismét erőre kapjanak. A gazdasági termelés vagy mindenütt normálissá válhatik, vagy sehol sem és ezért Németországot és Oroszor­szágot képessé kell tenni, arra, hogy egész Európa gazdasági életéhez hozzájárulhasson.­­4A tudósító hozzáfűzi még, hogy az utolsó pont hosszabb vita tárgya volt és hogy bizonyos fentartásokat fűztek hozzá. „M. T. I.") A csehországi választások és a Tótföld. A Felvidékről érkezett jelentések szerint ott mozgalom indult meg, hogy a küszöbön álló tótföldi képviselőválasztásokon Bulissa Ká­rolyt, a Budapesten tartózkodó emigráns tót vezért­­képviselővé jelöljék. Az értesítések sze­rint­­ ebben a mozgalomban jelentkezik a leg­élénkebben a tétoknak a Csehországtól való elkülönülési szándéka. A pozsonyi tót miniszté­rium bizalmasan utasította is a vármegyék zsupánjait, hogy a Bulissa jelöltetését célzó munkát akadályozzák meg. Az egyik kassai tót lap komolynak tünteti föl Bulissa mozgal­mát, amelynek az a célja, hogy a tótok függet­lenségét kivívja.­­ A cseh-szlovák választáso­kat egyébként­­május 1-én akarják megtartani, ebédre Jovanetzet és ott ünnepélyesen ki­jelenti a nagy eseményt. Megmondta az asz­szonynak, hogy főzzön tyúklevest, süsse meg a tyúkot, ugorkasalátát csináljon, meg pala­csintát. Az asszony nagyot nézett. Addig faggat­ták a mestert, amíg megvallotta, hogy Jo­vanetz megkérte a leányt és holnap eljegy­zés lesz. A leány nagy hangon sírni kezdett. Az asszony kérésre fogta a dologt. — De hát meg fogja ő,érteni a mi leányun­kat? — kérdezte. A leány abbahagyta a sirást. — A Jovanetz sohasem fog engem meg­érteni. Börcsök mester szijat kapott a kezébe s azután valami nagyon furcsa történhetett, mert mind a két nő hangos, nagy sirásra fa­kadt utána. Másnap Jovanetz pontosan megjelent az ebédnél, virágot is hozott. A kisasszony meg­köszönte és egyet mindjárt a hajába tűzött, fehér ruhában volt és nagyon kedvesen mo­solygott a fiatalemberre. Amikor ebéd után a férfiak kávéházba mentek, a leány azt mondta az anyjának: — Nem is hittem, hogy ilyen kedves, em­ber ez a Jovanetz. Az anyja bólintott hozzá. Két hónap múlva megtartották az esküvőt, három év múlva pedig már két gyermekük volt, annak jeléül, hogy egészen jól megértették egymást. 3 H­ÍREK. * * * Műszaki Könyvtár.*­ * A „Bádogos". írta Sztipán István. „Műszaki Könyvtár*" címmel új könyvsoro­zat kiadását vállalta magára a Népszava­könyvkereskedés. Ennek a könyvtárnak az a célja, hogy a múlt és a mai rossz tanonc­oktatás hiányait pótolja, a képzett munkás tudásait tovább fejlessze, úgy a gyakorlati munka, mint a szakmai­ elméletiek terén. Rövid egymásutánban minden szakmából egy-egy kitűnő sza­kember tollából népiesen megírt könyv fog megjelenni a „Műszaki Könyvtár" kiadásában. A könyvtár első száma a napokban hagyta el a sajtót, amely a bádogos mesterség inkább gyakorlati és kevés elméleti kérdéseivel foglalkozik. A könyv tartalma, bő magyaráza­tokat ad a bádogos mesterség minden ágáról, ornamentikáról,­ geometriáról, szabásról és mindazokról a kérdésekről, amelyeket meg kell tanulnia és amelyeket föltétlen tudnia kell minden bádogosnak, hogy az jó munkás legyen. Az ábrákkal gazdagon illusztrált szakkönyv nélkülözhetetlen útmutatója a művészi bádogos mesterségnek. Szerzője Sztipán István; neve kell, hogy bizalmat keltsen bennünk a könyv iránt, mert annak neve nemcsak a mesterség ismerői, hanem a vasmunkások nagy táborá­ban is nagy ismeretségnek örvend. A munkás­legényből technológiai szakelőadóvá és szak­íróvá lett Sztipán már évtizedekkel ezelőtt minden szabad idejét a munkásság szakmai továbbképzésére fordította és amellett még szervezeti agitatórikus és adminisztratív mun­kát végzett és hosszú ideig szerkesztett mű­szaki szaklapot. Szakelőadások zsúfoltak voltak és hallgatói között technológusok, rajztanárok és mérnökök is voltak. Egy eszmekör tölti be lelkét: tanulni és tanítani. Ennek a fölfogásnak leszűrődött értékes alkotása ez a könyv, amelynek elstő kiadása a „Bádogosszaklap" mellékleteként je­lent meg. Csak kevés példány jelent meg be­lőle és már évek óta nem kapható, annál ke­vésbé, mert a könyv nagy részét az amerikai magyaroknak kellett kiküldeni. A mai nyomasztó gazdasági viszonyok nem nagyon kedveznek a könyvkiadásnak,­­ de „Műszaki Könyvtár" szerkesztőinek az írók megválasztása­­is a Világosság-nyomdajínak) ezen a téren vállalt kockázata biztosítja a könyvtár megjelenését, mert tudjuk, hogy a munkásság tanulni vágyása nem csökkent, hanem fokozódott. Ennek a tudásvágynak a kielégítésére indult meg a „Műszaki Könyv­tár*, és enne­k bevezetője az első szám, a „Bá­dogos". Hisszük, hogy ez a könyv meleg fogad­tatásra fog találni nemcsak a bádogos-, hanem a rokonszakmák munkásai között is. Mielőtt e könyvről szóló néhány ismertető soromat befe­jezném, meg kell említeni a könyvtár szerkesz­tőit: Balogh Artúr mérnököt, akinek nagy el­méleti tudása és a műhelyben gazdagított­ gya­korlati képességei; Schreiber Józsefet, a­ munkaasztal mellett fölnőtt munkást, akinek gyakorlatai, ismeretei predesztinálják a szer­kesztői tisztségre­­és garantálják nekünk a könyvtár nívóját. (g. a.) *) A „Mű­szaki Könyvtár"­ szerkesztői kérik a külön­böző szakmák munkásait, hog­y a könyvtárra vonatkozó froudolataikat, újításaikat és­ hasonló ajánlataikat közöl­jék a szerkesztőségbren: Erzsébet­ körút 35. A. , „Bádogos" ára 30 korona. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben, az összes árusítóknál, valamin­t vaematikusok szövetsé­gében. * 1* & — Két koronára emelik a villamos vitel­díját? A keddi Népszavában már foglalkoz­tunk — egyelőre nyilatkozat formájában — azzal a legújabb áremelésssel, amelyet az egyesített villamosok igazgatósága tervez. Az egykoronás viteldíjat két koronára akarják emelni. Az indokolás: a személyzet fizetését rendezni kell, ezt pedig csak a viteldíj emelé­sével lehet rendezni. Egy híradás szerint már a legközelebbi napokban életbe lép a két­koronás tarifa. Minden útt két korona lesz. Azonkívül — állítólag — az esti órákban külön viteldíjszabást fognak megállapítani. Ez a díjszabás — ha ugyan lesz ilyen — még drágább lesz. Budapest dolgozó népe kétség­beesetten veszi majd tudomásul e híradást. Hiszen azokat sújtja majd ez a tervbe vett emelés, akik a legszegényebbek, akiknek sietős a dolguk és ezért kényszerülnek a v­il­lamosutazásra, meg az a meggondolás, hogy a gyaloglás nemcsak időt rabló, hanem elpőt­koptató veszteség is, mert manapság luxus­utazásnak minősíteni a villamoson való uta­zást, egyáltalán nem lehet. Hogy a gyárba, munkahelyekre, irodákba siető dolgos embe­rek honnan veszik majd a fedezetet a föl­emelt villamostarifára, ezzel azoknak is kel­lene törődniük, akiknek befolyásuk van az egyesített villamosvasutaknál. A kormány

Next