Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-27 / 75. szám

1920 március 27 Nincs válság, csak sérelmek va­nnak? * Az Apponyi-kombináció idejét múlta. — Konfliktus a miniszterelnök és a kisgaz­dák között a kormánybiztosi kinevezé­sek miatt. — A kisgazdapárt támogatja a kormányt« Bizonyos körülmények mérlegelése után a kisgazdák és a keresztény egyesülés körében az a belátás kerekedett fölül, hogy Simonyi-Semadamot támogatni kell a kormányzat meg­szilárdítására irányuló törekvésében. Így az­után az Apponyi - kombinációról, amelynek ötletét már részebben Gaál Gaszton vetette föl, kiderült hog­y idejét múlta. Az Apponyi elnök­lete alatt alakítandó kabinet eszméje még akkor támadt Gaálban, amikor a kormányzó a kormányalakítás céljából a pártok vezető­embereit meghallgatta. Közben megtörtént Simonyi-Semadam kinevezése s az, hogy a többségi pártok kimondták az új kormány tá­mogatását Ilyenformán Gaál már lépéseket se tett az Apponyi-kormány érdekében. A közbe­jött események ugyanis tárgytalanná tették ezt a kombinációt Most már csak Friedrich kardoskodik Apponyi miniszterelnökség­e mel­lett amiről a legilletékesebb ember — maga Apponyi — bizonyára sejtelemmel sem bír. Friedrich egyébként pénteken kijelentette­­ a nemzetgyűlésen, hogy a keresztény egyesülés­ből való kilépéséről szóló hírek nem idő­szerűek. Az a körülmény, hogy Apponyi kor­mányelnökségét éppen Friedrich követeli, aki a Clerk-tárgyalások idején a legélesebben ellene foglalt állást, politikai körökben nagy álmélkodást keltett. Friedrich úgy magyarázta ezt a fölfogásbeli változást hogy a Clerk-tár­gyalások idején más volt a helyzet Apponyi furcsán festett volna egy koncentráció élén, de most helyén lenne a keresztény pártok vezé­reként. Haller István kultuszminiszter is állást foglalt Friedrich terve ellen s csodálko­zását fejezte ki, hogy olyan emberek, akik az intranzigens keresztény irányzatnak volnának hívei, régi politikusokh­­oz akarnak folyamodni kormányalakítás céljából. Haller különben teljesen szilárdnak­ ítéli a kormány helyzetét Akárhogyan áll is a kormány helyzete, bonyodalmak mindig akadnak. Tudvalevő, hogy Simonyi-Semadam a belügyminiszteri tárcát keresztény párti politikusnak szánta. A kisgazdapárt ezzel szemben a mag­a részére igényli ezt a tárcát abba meg semmi szín alatt­­sem nyugodna bele, hogy újból Beniczky Ödön legyen belügyminiszter. A keresztény egyesü­lés pártjában úgy tudják, hogy vagy Pekár Gyula, vagy Dömötör Mihály kerül a belügy­minisztérium élére. A másik bonyodalom a kormánybiztosi kinevezések körül támadt Bottflik József, a kisgazdapárt egyik tagja pénteken délben közölte a párttagokkal a képviselőházban, hogy a miniszterelnök bor­sodi kormánybiztossá olyan valakit akar ki­nevezni, aki a kisgazdáknak kérlelhetetlen ellenfele. Ez annál nagyobb sérelem, mert Borsod 20 képviselője közül 14 kisgazdapárti. Amikor emiatt Bottlik a miniszterelnöknél óvást emelt Simonyi-Semadam tudtára adta, hogy ebbe az ügybe nem tűr beavatkozást. A képviselőházban levő kisgazdapártiak erre el­határozták, hogy tiltakoznak a kinevezés ellen és azt nem veszik tudomásul, Rubineket pedig megbízták, hogy járjon el a kinevezés meg­gátlására a miniszterelnöknél. A kisgazdapárt vezetősége pénteken este foglalkozott a politika összes időszerű kérdé­seivel. Az értekezleten az a fölfogás érvénye­sült hogy a helyzetet nem szabad fölborítani, a kormányzatot támogatni kell. Az értekezlet állásfoglalásait a fölmerült kérdésekben Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter a következőkben ismertette a lapok tudósítói előtt: " A borsodi kormánybiztosság körül félre­érté­s történt Bottlik félremagyarázta a mi­niszterelnök szavait akivel én már tisztáztam a kormánybiztosságok ügyét. A miniszterelnök állja a két többségi párt között létrejött meg­állapodást és minden megyében olyan párt­beli politikust nevez ki kormánybiztosnak, he­lyesebben főispánnak, amely párt az illető megyében többségben van. Simonyi-Semadam csak azt a jogot tartotta fönn­­magának, hogy a pártok által jelöltek közül kiválogassa a meg­felelőt. A kisgazdapárt egyébként azt a kíván­ságát fejezte ki, hogy az üresei­ í­zben levő mi­niszteri tárcákat minél előbb töltsék be, hogy a kormányzat e réven is megszilárduljon. A belgiai­ miniszterség a keresztény egyesülés pártját illeti. A pártnak miniszter ta­gsai a leg­közelebbi minisztertanácson ilyen értelemben fognak előterjesztést tenni. Ami általában a kormánybiztosságok kérdését illeti: a párt a kerületi kormánybiztosságok megszüntetését követeli és az az óhaja, hogy a vármegyék élére főispánokat nevezzenek ki. Ezek a kine­vezések főként a tiszántúli megyékben sürgő­sek, másként a közigazgatás zavartalan mene­tét nem lehet biztosítani.­­ Az állapotok megszilárdításának célját szolgálja, hogy a királypárti agitációkat meg­szüntetni kívánjuk. A párt álláspontja­­az, hogy a királyi jogok megszűnteik és a trón betölté­sének kérdése törvény szerint is a nemzetgyű­lés által intézendő el. Királypárti agitáció te­hát valamelyik jelöltre nézve akár pro, akár kontra, tilos.­­ A jövő héten a­ köztisztviselők, húsvét v­asárnapján pedig a hadsereg tagjai leteszik az esküt az alkotmányra és engedelmességet fogadnak a kormányzónak. A katonaság eskü­tételére nézve, amely nagy ünnepségek között fog végbemenni, már megállapodtunk­­ Soós hadügyminiszterrel, aki udvariassági látoga­tást tett a pártban. A nemzetgyűlés különben hétfőn tartja utolsó ülését és húsvét után, szer­dáig parlamenti szünet lesz. Értesülésünk szerint Emich­ Gusztávnak ke­reskedelmi miniszterré v­áló kinevezése elhatá­rozott dolog, a kinevezést a hivatalos lap va­sárnapi száma már közölni is fogja. A keresztény nemzeti egyesülés pártja péntek esti értekezletén foglalkozott azokkal a tör­vényjavaslatokkal, amelyek legközelebb a nem­zetgyűlés elé kerülnek. Haller István kifej­tette, hogy az indemnitás után a földreformot, majd pedig a vagyonadóval kapcsolatos re­form javaslatokat kellene tárgyalni. A pártban az az óhaj érvényesült hogy az árdrágítók büntetéséről intézkedő novellát lehetőleg még a hétfői ülésen be kell terjeszteni. Ami a belügy­m­iniszterséget illeti, a párt kimondotta, h­ogy a miniszter személyének k­­egválogatását fön­tartja magán­ak és abba nem enged beleszólást. NÉPSZAVA 3 (Berlin, március 26.) A helyzet némiképen enyhült, mert a szakszervezetek elejtették Sch­lickevel és Cunával szemben tett kifogásai­kat. Azt azonban most is ellenzik, hogy Schif­fer továbbra is tagja maradjon a kormánynak. („M. T. L") . A franciák félnek a Ruhr-vidék meg­szállásától. (Páris, március 26.) A szövetségesek nyilatko­zatot követelnek Elbert kormányától, hogy azonnal kiüríti a Ruhr-vidé­ket amint helyre­áll a rend. Megállapodás erre nézve a német kormány és az antant között nem történt A francia kormány precedenstől fél és követeli, hogy a szövetségesek tegyenek olyan intézke­déseket amelyekkel megakadályozhatják a német csapatoknak a Ruhr­ területén való vég­leges befészkelődését Millerand erre vonatko­zóan határozott javaslatokat tett a legfelsőbb tanácsnak. Nagyon valószínű, hogy az antantot a németeknek adott engedély a jövőre nézve nem kötelező, sőt föntartják azt az elvet hogy­ha teljesítik is a berlini kérést az engedély csak ideiglenes lehet, mert a németeknek a békeszerződés föltételeit teljesíteniük kell. („M. T. I.") Föloszlatják Erhardt csapatait. (Berlin, március 26. — A „M. T. I." magán­jelentése.) Ma éjszaka kezdték meg Erhardt csapatainak elszállítását Döberitziből a lock­stadti táborba. A csapatok­­ nagy számánál fogva nem lehetett a szállítást egy nap alatt befejezni. Erhardt kapitány már elh­agyta törzskarával Döberitzet és parancsban közölte csapataival, hogy a lockstu­dti táborban fölosz­latják őket. Sem a tiszteknek, sem a legény­ségnek nem szabad ellenállásra gondolniuk. A Dauer-kormány lemondott. — Nem sikerült a megegyezés. — Müller volt külügyminiszter vállalta a kabinet­alakítást. — A franciák nem szívesen látják a német katonákat a Ruhr-vidé­ken. — Föloszlatják az ellenforradalmár csapatokat. A német kormánynak a szakszervezetek és a pártok vezetőivel folytatott tárgyalásai, úgy­látszik, még­sem vezettek eredményre. Így a kormány átalakítására tett kísérlet sikertelen maradt és nem maradt más megoldás, mint­hogy a kormány lemondjon. A birodalmi elnök Müllert, a Bauer-kormány külügyminiszterét bízta meg a kormányalakítással, aki most már mint kormányelnökjelölt folytatja a megkez­dett tárgyalásokat A kormány csapatainak a Ruhr-vidék terü­letére való benyomulása ideges félelemmel tölti el a franciákat, akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az antant ne engedje meg a német csapatoknak ezen, a semleges zónának minősített területen való hosszabb tartózkodását. A birodalom rendje egyébként lassanként mégis helyreáll és megkezdték a döberitzi ellenforradalmár csapatok föloszlatását is. Mai távirataink különben elég szűkszavúan szá­molnak be az eseményekről. Lemondott a birodalmi kormány. (Berlin, március 26.) A Wolff-ügynöksást je­lenti: Az egész kormány beadta lemondását. A nemzetgyűlésnek mára összehívott ülését elha­lasztották. A birodalmi elnök még nem döntött abban a kérdésben, hogy kit bízzon meg az új kormány megalakításával. (Berlin, március 26. — . ..Budapesti Tudó­sító­­ távirata.) Ebert birodalmi elnök a kabi­netalakítással Müller Hermannt, a Bauer-kor­m­ány külügyminiszterét bízta meg. A dezig­nált miniszterelnök a pártokkal­­ és szakszerve­zetekkel megkezdte a tárgyalást. (Berlin, március 26.) A Vorwärts azt kívánja, hogy minél erősebb kormány alakuljon. És ki­jelenti, hogy ilyen kormány létrejöttét támo­gatni kötelessége a szocialista pártnak. Mint­hogy azonban a független szocialisták részvé­tele a kormányban aggodalomra ad okot, és az új kormány megalakulását nagyon megnehe­zítené, meg­ kell elégedni azzal, ha megbízható köztársasági politikusokból alakul kormány, amely nem zárkózik el a munkások legfonto­sabb kívánságai elől és a szélső jobboldallal szemben fölveszi az éles harcot („M. T. I.") (Berlin, március 26.) A porosz országgyűlés szociáldemokrata pártja újabb tanácskozások után Graff képviselőt javasolta miniszter­elnökül. („M. T. I." Tárgyrav Zsof« a kormánn?­á'.atekulás a dolgfiban. (Berlin, március 26. )­ A „M. T. I." magán­jelentése.) A pártok és a szakszervezetek ma reggel folytatták a tárgyalást Remélik, hogy a szakszerveztek a kormány átalakítására vo­natkozó tiltakozásukat még ma délelőtt vissza­vonják és hogy a régi kormányba, mégis föl­vehetek Cuno vezérigazgatót birodalmi pénz­ügyminisztern­ek. Gesslert birodalmi hadügy­miniszternek és Schiffer a­ kancellár is hivata­lában maradhat. A nemzetgyűlési választáso­kig hátralevő nyolc hét alatt ebben az össze­állításban fogja intézni Bauer kormánya az ország ügyeit, a kormány végleges átalakítá­sát, az új " vál­ isz­u­sok eredményinek alapján fogják annak idején végrehajtani. Jogrend, közbiztonság és az éjszakai támadások. * A miniszterelnök és a főkapitány nyilat­kozata. — A „Virradat" az éjszakai tá­madásokról. Simonyi­ Semadam miniszterelnök az „Asso­ciated Press" munkatársa előtt nyilatkozott Magyarország konszolidációjáról, a jogrendről és a kormány feladatairól. A nyilatkozat fontosabb részleteit itt közöl­jük : Konszolidálódni kívánunk, akarunk és fogunk. A jogrendet, úgy a szabadságjogok, mint a­ közgazdaság terén, úgy belföldi, mint külföldi vonatkozásban, helyre kell állíta­nunk és ebben a törekvésében nem ismerünk akadályt, legyenek azok akár személyi, akár tárgyi akadályok. A nehézségek természete­sen nagyok. A konszolidáció munkája szépen és biztosan halad. A külföldi sajtó egy rész­é­ben, sajnos, elég sűrűn megjelenő ellenkező beállításokkal szemben, nyugodt lelkiismeret­tel merem állítani, van már államfőnk, aki­nek erőskezű vezetésében teljesen megbízik az ország. Van nemzetgyűlésünk, amelyet a népakaratnak legáltalánosabb és legszaba­dabb megnyilatkozása küldött ki az ország ügyeinek irányítására és vezetésére. Van felelős kormányunk, van megbízható és fegyelmezett hadseregünk és rendőrségünk. Van rendes igazságszolgáltatásunk és köz­igazgatásunk. Szóval megvan minden alap­föltétele annak, hogy a belső konszolidáció felé komolyan haladhassunk. Jelenlegi mun­kánk az, hogy az ország közgazdasági álla­potát rendezzük. A továbbiakban a miniszterelnök a pénz­felülbélyegzésről és a földbirtokreform meg­oldásáról nyilatkozott. A közbiztonság és a rendőrség. Mattyasovszky főkapitány a közbiztonságról nyilatkozott. Budapest rendje — mondotta többek között — a záró­óra után való élet- és vagyonbiztonsága annyira nem ki­elégíti, mint amennyire a város nyugalmának érdeke me­gkívánná. A bajok egyik legfőbb oka, hogy a reptőr­tisztek, de elsősorban a legénység súlyos gondokkal is élelmezési nehézségekkel küzd. Nagyon csekély az a fize­tés, amiből a rendőrnek élni és családját eltartani kellene. A rendőrnap 3 milliónyi gyűjtése is elfogyott, enyhülést mégsem jelentett a rendőr nyomorára. A kapuk 8 órai zárása nagyon jól bevált, a lakáskifosztások, a házi be­törések tetemesen csökkentek. A hétesztendős háború és a forradalmi állapotok nyomorúságai a gyöngébeb inteli­genciája emberek ítélőképességét annyira megrongálták, hogy legtöbbjük már meg sem tudja különböztetni, hogy mi a bűn és mi a tisztességes cselekedet. Főképen a fiatal­korúak társadalmában észlelhető ez az erkölcsi lezüllött­ség. A felügyelet nélkül ődöngő gyerekek mindezt bűnre és gonoszságra könnyen kaphatók. Rendkívül sok a bű­nöző gyermek. A gyakori éjjeli támadásokra vonatkozóan azt a kijelentést tette a főkapitány, hogy ,,ezek az úton­állások most már szünőben vannak, főképen, amióta nem­csak a rendőrség, hanem egyéb közbiztonsági szervezetek és a mai kurzus társadalmi alakulatai megtagadták a kö­zösséget az éjjeli támadók és egyéni ítélkezők sze­vély­ végrehajtóival.

Next