Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-28 / 76. szám

ff * * V3i(Scrend fis GsrtHou a b&lelhetetlen végrehajtó szerepét látnák. — Amerika kitafint békét ket Ejsteetsrsaággal. — Wilson Oroszországnak akarja adni Konstanti­nápolyt ? — Olassorskiig Orosszssrszággal akar békét kötni. — Bizontásokat kül­denek Oroszországba. Barrien­as Oroszországgal valló fcapiso­lat cElem.­ ­t (Páris, március 27. — A „M. T. T." szikratár-Srata a budapesti radio-állomás utján.) Barthou tegnap beszédet mondott a kamarában. Ezzel kapcsolatban az olasz békedelegációnak egyik tagja, aki Nittinek intim­usa, a következőket jelentette ki a francia sajtó egyik képviselője előtt. A beszéd tulajdonképen nem támadja meg az angol politikát, csupán a Szovjetorosz­országgal való kapcsolatok fölvételét kifogá­solja. Franciaország, Anglia és Olaszország az orosz kérdésben három különböző álláspontot foglalnak el, azonban, noha Olaszország és Anglia között is nézeteltérés van egyes pontok tekintetében, abban egységesek, hogy a fran­cia hivatalos álláspont helytelen, amely sze­rint egyáltalán nem szabad semmiféle kapcso­latra lépni Szovjetoroszországgal. Olaszország nem csupán kereskedelmi, hanem diplomáciai kapcsolatokat is kíván azért, mert az olasz nép­párt, amelynek támogatásától függ Nitti kor­mánya, a szovjet elismerését kívánja. Nitti kénytelen­­engedni a népppári nyi­másának. (London,, március 27. — A „M. T. I." szikra­i távirata a budapesti rádioállomás útján.) A v,Westminster Gazette" Barthou beszédéről a következőket tarja: Barthou beszédéből azt kö­vetkeztethetjük, hogy a franciák félnek attól, ahogy mi túlságosan szőrmentén bánunk e­l­­Németországgal a kártérítés kérdésében A mi kétségünk csupán arra vonatkozik, váljon a békeszerződésnek mai szövegezésében való ki­­erőszakolása nem fogja-e lehetetlenné tenni ennek a célnak megvalósítását és ne­m fogja-e­­Németországot olyan helyzetbe hozni, amely­ben azután semmit sem tud fizetni sem Franciaországnak, sem másnak. Ebben a kér­désben csak józan ésszel lehet dönteni. Német­országnak meg kell adni a termelés módját, reményt kell benne ébreszteni, vagy pedig be­hajthatatlannak kell már előre minősíteni tar­tozását. A „Times” ugyancsak Barthou beszédét főommentálva kifejti, hogy Angliában teljes mértékben méltányolják Franciaországnak aggodalmát, azonban az angol közönség nagyon csodálkoznék azon, ha Franciaország zilált pénzügyi viszonyát a Ruhr-völgy katonai meg­szállásával akarná orvosolni. Ez az eszköz nem vezet sikerre, ilyen eszközzel nem lehet a kártérítési követeléseket behajtani. Sem Fran­ciaország, sem más ország nem bújhat ki a shálborúnak nagy adózási terhei alóL Millerai»«­ nem siugalmaz&sam­fletországnak (Párti, március 26.) Cachin képviselő szóvá­tette a kamarában a német kérdést és köve­telte, hogy a francia kormány engedjen sza­bad lefolyást a német forradalomnak. Millerand miniszterelnök a hozzá beterjesz­tett interpellációra válaszolva, kijelentette, hogy semmiféle válság nincs. Az antant a há­borúban éppen úgy bevált, mint a béke idején. A szövetségesek most életképes Törökországot akarnak alkotni, de biztosítani kell emellett a tengerszorosok nemzetközi szabadságát. A Versailles- szerződés végrehajtásának kér­déséről kijelentette a miniszterelnök, hogy a Németország által elkövetett és a kamarában szóvátett szerződésellenes cselekedetekre sem­miféle megtorló körülményt nem foganatosít Foch tábornagy újabb javaslatokat terjesztett a szövetségesek elé a németekkel szemben al­kalmazandó büntető és biztosító intézkedések­ről. A szövetségesek nem engedték meg, hogy német csapatokat küldjenek a semleges Ruhr­területre, mert semmi biztosíték sincs arr­a nézve, hogy a csapatokat a rend helyreállítása után visszahívják. Franciaországnak szigorú kötelessége, hogy a békeszerződés végrehajtá­sát gyűlölet és bosszúvágy nélkül biztosítsa, csupán azt követeli, hogy a németek tartsák meg kötelezettségeiket A miniszterelnök­ nem ellenzi a Németországgal való gazdasági együttműködést, de megköveteli, hogy Német­ország bebizonyítsa őszinteségét Millerand hangsúlyozza, hogy a német militarizmus, amely most ismét életjelt adott magáról, Fran­ciaországra nézve a legnagyobb veszedelem és nem is csupán X'ranciaorszá'­gra nézve. Amerika békéi köt Németországgal. (Hága, március 27. — A „Bírd. Tud." táv­irata.) A „Hollandsch Nieuwsburean" jelenti Washingtonból. A parlament törvényjavasla­tot tárgyal, amely fölhatalmazza a kormányt a Németországgal való békekötésre. A javas­lat Európa számára kereskedelmi tanács föl­állítását tervezi, amelynek tagjai az Egyesült Államok elnöke, külügyi és munkaügyi minisz­tere lennének. A tanács utasítást, kapna, hogy a lehető legrövidebb idő alatt dolgozzon ki terveket az Európainak nyújtandó hitelre vo­natkozóan és terjessze azokat a kongresszus elé. Ántánt-bizottságok u­taznak Orosz­­országba. (Hága, március 27. — A „Bud. Tud." távirata.) A „Newyork Herald" jelentése szerint az án­tánt a legközelebbi napokban 10—10 szakem­berből álló bizottságot fog Szovjetoroszországba kiküldeni. A bizottság tagjai közül hármat semleges államok delegálnak,a két delegátus fogja képviselni a munkásságot, a többi az Egyesült Államokat, Angliát, Franciaországot, Olaszországot, Japánt. A semlegesek egyik de­legátusa Nansen Fritthjof lesz. A bizottság­ tag­jainak bántatlanságát a szovjet kormány garan­tálja. A bizottság joga lesz Oroszország egész területén kutatásokat végezni, Oroszország belső rügyeibe azonban nem aviastkozik. (Hága, március 27. — A „Bud. Tud." táv­irata.) A „Hollandsch Nieurabureau" jelenti Washingtonból. A „Philadelphia Ledger", ame­lyet Wilson szócsövének szoktak tekkinteni, je­lenti, hogy az elnök a szövetségesekhez intézett Iesnerk­ magyarázott és fölhatalmazta Ausztria-Magyarországot Bosznia-Hercegovina elfog­lalására. Amidőn Bosznia-Hercegovina már Ausztria zsebében volt, így szólt Oroszország Ausztriához: „Most rajtam a sor, hogy a Fe­kete-tengerhez utat nyerjek." „Micsoda? Hát megengedtem ezt neked? Soha, de soha!" Így keletkezett a viszály Oroszország és Ausztria, Izvorszk és Aerenthail urak között. Azonban Oroszország mégis bűnrészes abban, hogy Bosznia-Hercegovina szláv népességét ki­szolgáltatta Ausztria-Magyarországnak és így abban is, hogy Szerbia szláv népét szíven­ütötték. Ez vitte Ausztria-Magyarországot arra az útra, amelyen jelenleg áll. Ha Ausztria e­lő évét, amióta Bosznia-Hercegovinát kor­mányozza, arra használta volna föl, hogy né­peinek javára legyen, akkor Európában jelen­leg nem volnának nehézségek. De a klerikális Ausztria Bosznia-Hercegovinán zsarnokosko­dott és azon fáradozott, hogy katolikussá tegye. Üldözte őket vallásuk szabad gyakorlatában, miáltal e népek elégedetlenségét szította. Franciaország gyarmatpolitikája, Oroszor­szág álnok politikája és Ausztria brutális hó­dítási vágya teremtették azt a rettenetes álla­potot, amelyben jelenleg vagyunk. Európa reszket és hánykolódik, mint egy nyugtalanító alomban. Elvtársak! E sötétségben, amely bennünket környékez, e mély bizonytalanságban, amely­ben vagyunk és amelyben holnap is leszünk, nem akarnék egy meggondolatlan szót sem ki­ejten­­; remélem, hogy a bennünket fenyegető hallatlan nagy szerencsétlenséggel szemben a skartaártycik az utolsó pillanatban észbekapnak ,­és meg f­ogják menteni az emberiséget a ki­mondhatatlan veszedelmektől, amelyeket egy európai háború jelent. A legutolsó Balkán-Shábomban láttuk, hogy egy teljes hadsereg sem­­misült meg részben a harcmezőn, részben a kórházban. Egy 300.000 főnyi hadsereg indult hadba és egyharmadát hagyta a harctéren, utcai árkokban és tífuszkórházakban. Képzel­jék el, mily mérhetetlen katasztrófát jelent, ha egész Európa háborúba keveredik! Milyen sze­rencsétlenség, mennyi gyilkosság, mennyi rom! És ezért remélem, ámb­ár viharfellegek tornyo­sulnak fölöttünk, hogy e merényletet nem fog­ják végrehajtani. Elvtársak! Ha a vihar mégis kitör, mi, szo­cialisták, igyekszünk majd távol tartani ma­gunkat e merénylettől, am­elyet a vezető­­körök fognak elkövetni. Ha van még hátra néhány óránk, ezenközben az a kötelességünk, hog­y a katasztrófa meggá­olására vonatkozó erő­feszí­téseinket megkétszerezzük. Német elvtársatok a Vorwärt­s-ban már ki­fejezést adtak az osztrák-magyar jegyzék miatt való fölháborodásuknak és azt hiszem, hogy már nemzetközi szocialista központunk is egybehivatott. Bármint legyen is — és ezt bizo­nyos fokú kétségbeeséssel mondom e pillanat­ban, amidőn gyilkolások és szörnyűségeik fenyegetnek bennünket —, csak eg­y lehetőség kínálkozik a béke és a civilizáció üdvének megmentésére: a proletariátusnak minden erejét össze kell szednie. Franciaország, Anglia, Német-, Olasz- és Oroszország munkásainak egyesülniük kell, hogy egy szívvel-lélekkel szabadítsák meg magjukat a nyomasztó érzéstől. Szégyenleném magam, ha csak egy elvtár­sunk is azt hinné, hogy e drámai világesemé­nyeket arra használom föl, hogy jelöltünket választási győzelemre segítsem. De jogom van önöknek azt mondanom, hogy minden egyes elvtársunk kötelessége minden kínálkozó alkal­mat fölhasználni annak a bizonyítására, hogy azzal a nemzetközi szocialista mozgalommal tart, amely a viharnak ebben az órájában a béke megmentésének vagy mielőbbi helyre­állításának egyetlen testet öltött ígérete. (Fordította: Barabás Artúr.) - 1900 március 28. válasza­ benn a törököknek a török béke ügyében Európából való eltávolításán kívül Konstanti­nápolynak Oroszországhoz való kapcsolását is követeli. Kész a tirnéKF­SS A nemzetgSFQi és nombati DlSss. — Két automobil és a bécsi ellen­forradalom. — Interpellációk és interpellációs válaszok. A nemzetgyűlés szombati ülésén elfogadták a bankjegyek fölülbélyegzéséről és a kónyhaer­kölcsönről szóló törvényjavaslat­­ részleteit s amennyiben a hétfői ülésen harmadszori olva­sásban is elintézik, a törvényt kedden kihirdet­hetik. Tekintve, hogy a kurzusnak egymás kö­zött is sok minden elintézni valója van, a szom­bati ülésen is szóba kerü­ltek egynémely elinté­zendő dolgok. Paillavicini őrgróf egy roppant méltatlankodó napirend előtti fölszólalásban tette szóvá két­ kincstári automobilnak az ügyét, amelyet ő és Szm­­ecsányi György — egy újság­hír szerint — még mindig nem szolgáltattak volna vissza tulaj­don­osának, a kincstárnak. A felelőssészrevonó és magyarázkodó fölszólalá­sokból kitűnt, hogy az automobilokkal a dolog rendben van, az őrsíróf azonban arra volt kí­váncsi, hogy a minisztertanácsból melyik mi­niszternek az indiszkréciója vitte ki ezt az ügyet a sajtóba. Noha tudatosan éles és bántó jelzőkkel aggatta tele az illető minisztert, két­ségbevonta intelligenciáját és úgy beszélt róla, mint ahogy csak a lapuló emberekről szoká­sos,­ a „tettes" nem jelentkezett és ezért történt aztán, hogy a miniszterelnök ellenében az őr­gróf azt jelentette ki, hogy ő az ügyet nem tartja elintézettnek. Tehát ismét e­gy elintézet­len ügy; amennyiben pedig őrgróf Pallavicini a g­yanatról szóló francia közmondással példá­lódzott, sokan várják, hogy továbbra is pisz­kálni fogja az ügyet,­­ csak azt nem tudják még, hogy a továbbiakban is a nemzetgyűlés fórumát és idejét fogja-e ebben a rengeteg je­lentőségű üdvben igénybe venni?... Az auto­mobil-üggyel kapcsolatosan — csak kellő óva­tossággal érintve azonban — került szóba a bécsi ellenforradalmi szervezkedés alkalmával fölhasznált miliók kérdése. Báró Korányi pénzügyminiszter kijelentette, hogy a kor­mány sürgeti az elszámolást és bejelentette, hogy a nemzetgyűlésnek már rövid időn belül alkalma lesz az elszámolás dolgával foglal­kozni. A kisgazdapártról valaki közbeszólt erre, hogy mennél hamarább... s a milliók kincstári természete valóban azt követeli, hogy mennél­­hamarább... A fölülbélyegző javaslat megszavazása után interpellációkat terjesztettek elő és Soós hon­védelmi miniszter válaszolt két interpellációra. A legközelebbi ülés hétfőn lesz s azután való­színűen kéthetes szünet kezdődik. Az ülést délelőtt f­ill órakor nyitotta meg Bozilik alelnök, aki bemutatta Veszprém váro* megye feliratát a munkanélküliek összeírása és azoknak mezőgazdasági munkára bocsátása tárgyában. - , Két autó meg a bécsi milliók ügye. Napirend előtt őrgróf Pallavicini György (pártonkívüli) szólalt föl. Az egyik napilap pénteki közlése szerint a minisztertanács ugy őt, mint Szmrecsánnyi Györgyöt fölszólította volna, hogy az autókat, amelyeket kormány­biztosságuk idején bocsátott a kormány rendel­kezésükre, szolgáltassák vissza. Erre az a vá­lasza, hogy intelligencia hiányát mutatja az, ha egy miniszter föltételezi róla hogy a ka­pott autót nem szolgáltatja vissza Nem akar a bécsi ellenforradalomban való szerepéről­­be­szélni, de kétségtelen, hogy a bécsi ellenforra­dalom rendkívül mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetgyűlés most itt együtt van. Azért azonban nem vállalhat felelősséget, hogy munkájuk, amelyet végeztek, ilyen nemzetgyű­lést hozott össze, ahonnan ilyen burkolt táma­dások kerülnek ki. Amennyiben engem illetne, habár semmi részem nem volt mindazon pénz­ügyi kezelésekben, amelyek Bécsben előfordul­tak, vállalom a teljes vagyoni felelősséget, amennyiben engem egyáltalában valami fele­lősség illet. Kérte a miniszterelnököt, vonja felelősségre azt a minisztert, aki indiszkréciót követett el, akkor az autóügyet, amely a mi­nisztertanretoson került szóba, egy lap hasáb­jaira vitte. A kormány tagjai közül csupán Korányi Frigyes pénzügyminiszter volt jelen, ő válaszolt tehát nyomban Pallavicininek. Meg­ígérte, hogy a fölhozott autóügyet lelkiismere­tesen meg fogjá­k vizsgálni Sajnálatát fejezte ki, ha esetleg idő előtti gyanúsítások hangzot­tak el. A kormánynak eddig nem volt alkalma foglalkoznia a bécsi elszámolásokkal, de ez igenis meg fog történni, rövid időn belül a tör­vényhozásnak is alkalma lesz vele foglalkozni. (Meskó Zoltán: Mennél hamarább!) Ha a szám­adásokat helyesnek fogják találni, akkor el is fogadják. Ő maga is koncedálja, hogy a forra­dalom óta bizonyos tekintetben meglazultak a fogalmak a hivatali titoktartást illetően. Nem emlékszik, hogy a­ minisztertanácson vád for­májában elhangzott volna valami a bécsi szám.

Next