Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)
1920-03-03 / 54. szám
XLVIII. évfolyam. Budapest, 1920 március 3. szerda. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ 160 kor. fél évre 80 kor. negyed évre...... 40 kor. egy hóra......... IS kor. EGYES SZÁMÁRA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 54. szám. SZERKESZTŐSÉG: VIIL CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) KiíífcUlL Ellentétes a berlini szakszervezetekben. Németország zilált politikai és gazdaság viszonyai a birodalom életének minden politikai és gazdasági szerveiben is éreztetik hatásukat. Így ezek az állapotok szükségszerűen gyökeret vertek a szakszervezetekben, a munkásság eddig sziklaszilárd váraiban is. Ezekről az állapotokról szól a berlini Vorwärts február 23-iki számának az alábbi cikke, amelynek leközlését a berlini és ezzel a németországi szakszervezetek mai viszonyainak ismertetése céljából tartjuk hasznosnak. A berlini szaktanácsban az üzemi tanárok választása dolgában kitört viszály fordulópontra juttatja a berlini munkásmozgalmat. A régóta meggyötört józan ész lázadozni kezd azok ellen az erőszakosságok ellen, amelyeknek állandóan kiteszik és nagyon sok régi elvtárs örömmel látja, hogy aszaktanács régi szakszervezeti alapon álló tagjai végre elűzik maguktól a bárányszívű nemtörődömséget és döntésre kényszerítik ellenfeleiket. Természetesen ma a másik oldalon úgy igyekeznek föltüntetni a dolgot,, mintha Karsten és társai ürügyet keresnének a szakadásra. Ezt csak az hiheti el, akinek sejtelme sínesen az utóbbi hónapokban lejátszódott eseményekről. A durva rendszabályok, az új vezetőknek minden sztrájknál tanúsított vereséget okozó stratégiája, a január 13-iki lelkiismeretlen kaland; mindez valóban azt bizonyítja, hogy nem jutottak volna zavarba, ha „ürügyeket" kerestek volna. A régi párt alapján álló szakszervezeti tagok szentekhez méltó türelemmel viselték el mindezt, de a szakszervezeti egység megőrzésére törekvő akaratuk megtanította őket arra, hogy még az elviselhetetlent is elviseljék. Most a berlini szakszervezeti tanács független párti tagjainak a magatartása véget vetett mindennek a törekvésnek. A függetlenek csoportja elhatározta, hogy az üzemi tanácsok választását pártpolitikai küzdelemmé avatja a szociáldemokrácia ellen. Ezt a határozatot hozta, bár ezzel vétett minden szakszervezeti alapelv ellen és bár tudja, hogy az általános szakszervezetben képviselt szakszervezetek egyeteme éppen ezzel egyenesen ellentétes álláspontot foglal el. Fegyelemsértést követett el és most azokat szeretné fegyelemsértéssel vádolni, akik nem hajlandók ezt a fegyelemsértést elkövetni. A szociáldemokratáknál sohasem hiányzott a szakszervezeti fegyelem megtartására irányuló jóakarat. Bizonyíték erre az is, hogy a szociáldemokrata szakszervezeti tisztviselők január 22-én megbízták Brolat elvtársat, hogy forduljon a szakszervezeti tanácshoz és egyengesse az útját a különböző irányok képviselői között való tárgyalásnak és hogy teremtsék meg az üzemi tanácsok választásánál a szakszervezeti alapon való egységes eljárás lehetőségét. Brolat azonban azt az értesítést kapta, hogy a szakszervezeti tanács csak a legközelebbi ülésén fogja elhatározni, várjon egyáltalán részt fog-e venni a választásokon! A legközelebbi ülés azután a részvétel mellett döntött. Brolat még két ízben tett lépéseket, míg végül február 13-án kimondták, hogy a tárgyalások céltalanok lennének, mert a választásoknál úgysem érnének semmit a pártpolitikai viták. Most azonban a Freiheit ezt írja: Mint az utóbbi napokban már többször kimutattuk, a szociáldemokrata párt tette meg az első lépést az üzemi tanácsok választásának pártpolitikai célokra való kihasználására. A független szociáldemokrata párt hívei csak későbben határozták el, hogy külön listákat adnak ki, miután a szociáldemokrata pártnak egyik röpirata semmi kétséget sem hagyott aziránt, hogy a szociáldemokrata párt egyáltalán nem szándékozik szabad szakszervezeti listát kiadni, hanem hogy ennek kiadását éppenséggel keresztezni fogja. A szociáldemokrata röpirat február 18-án jelent meg, öt nappal azután, hogy a szakszervezeti tanács független többsége elutasította a tárgyalásokra irányuló meghívást és hadat üzent! Ez volt a szociáldemokrata „első lépés" a szakadás felé. És amit a Freiheit szabad szakszervezeti listáknak mond, azok a valóságban független pártpolitikai listák. De mire való azon vitatkozni, hogy ki kezdte? A döntés most az általános szakszervezeti szövetségen áll és ki fog derülni, ki tartja és ki sérti meg a fegyelmet. A fegyelem kérdésénél fontosabb az elvi kérdés és itt az ügy éppen úgy áll, hogy a függetlenek az üzemi tanácsok választásánál olyan alapelvekért harcolnak, amelyeket a szociáldemokraták legmélyebb meggyőződésük szerint végzetesnek tartanak a munkásmozgalomra. A szociáldemokráciának az a fölfogása, hogy az üzemi tanácsok törvényes intézményét arra kell kihasználni, hogy az üzemekben a munkások jogait és érdekeit képviselhessék. A függetlenek ezzel szemben a törvényes tanácsokat a „forradalmár tanácsrendszer" fantasztikus képére igyekeznek formálni. A függetlenek eljárása élénken emlékeztet arra a mesére, amikor a kutya egy darab hússal úszott keresztül a vízen. A víz tükrén egy másik kutyát látott, amelyik szintén Jinst cipelt, utána kapott, közben a valóságos húst kiejtette a szájából. Meglévő birtokát egy illúzióért áldozta föl. Az üzemi tanácsokra vonatkozó törvény, ha helyesen használják ki, döntő lépés a valóságos forradalom felé. Ha a megválasztott üzemi tanácsokról kitűnik, hogy be tudnak hatolni az üzemvezetés rejtelmeibe és — hogy a vállalkozók és az igazgatók nem tudják megtéveszteni szakismeretüket — akkor már döntő ütközetet nyertünk az osztályharcban. Ha azonban a frázisok gőze elhomályosítja tekintetünket, akkor kudarcot vallott az az első kísérlet, hogy a tőke egyeduralmát korlátozzuk és az eredmény nem a „forradalmár tanácsrendszer", hanem a vállalkozók diktatúrája lesz. Mert a szociáldemokraták fölismerték ezt a szörnyű veszedelmet, nem követhetik a függetleneket azon az úton, amelyre léptek. De hát egyáltalán döntöttek-e valamely irányban? Hiszen hallottuk, hogy a szakszervezeti tanács független tagjai egyáltalán nem tudták, vájjon részt vegyenek-e a választásokon vagy sem. A résztvétel és a tartózkodás között ingadozva arra a kompromisszumra határozták magukat, hogy részt vesznek valamiben, de csak a látszat kedvéért. Néhány hét múlva valószínűen már megint tudatára jönnek annak, hogy ez a taktika esztelenség volt. Közben azonban a munkásoknak meg kell fizetniük a költségeiet! A szociáldemokrata szakszervezeti tagok nem bízhatják ellentmondás nélkül a berlini munkásokat olyan vezetésre, amely nyilvánvalóan maga sem tudja mit akar, amely nem képes cselekvésének következményeit mérlegelni és végül mindig hajlandó arra, hogy erőszakos eljárással pótolja a munkásérdekek iránt való megértésének hiányát. A szociáldemokrata szakszervezeti tagok megelégelték az ilyen vezetést és úgy látjuk, hogy a berlini munkások nagy tömegei hasonlóképen bele untak már. Erről még sokat kell beszélni és világosan. Nyugodtan várjuk a fejleményeket, mert jól tudjuk, hogy az esztelenség zsarnoksága sokkal hamarabb lejárja magát. mintsem maga is elképzeli. A harcot fölvettük és ennek célja, hogy elvi világosságot teremtsen és megszabadítsa a berlini munkásságot az üres frázisok terrorjától. Nemzetgyűlés. * Az elnök bejelenti a nemzetgyűlés mentelmi jogának sérelmét. — Zárt ülés. A nemzetgyűlés keddi ülése is egyórai késéssel kezdődött, délelőtt 11 órakor. A folyosókon a kabinetalakítás kilátásait tárgyalják, személyi kombinációkról hoznak, hordanak híreket, pozitívumként azonban csak annyit tudnak, hogy a kormányzó csak e napokban kezdi meg a pártok vezetőivel a kormány megalakítása érdekében való kihallgatások sorozatát. Beszélik, hogy a megalakítandó kormány egyik első feladata lesz az, hogy újabb törvényjavaslatot nyújt be a kormányzó felelősségének kérdéséről és korlátlan házfeloszlató jogáról. A kisgazdapárt, amely leginkább ellenezte ezt, hétfői értekezletén ehhez már hozzájárult. Beterjesztették kedden a kormányzó megválasztásáról szóló törvényjavaslatot, amelynek tárgyalását szerdáha kezdik meg és valószínűen be is fejezik. Az elnöki bejelentés során Rakovszky elnök szóvá tette, hogy hétfőn a nemzetgyűlés több tagjának mentelmi jogát az országház körül kordonszolgálatot teljesítő katonai személyek részéről sérelem érte. Az elnök erélyesen tiltakozott ez ellen és elégtételt követelt, amelyet a miniszterelnök rövid beszédben kilátásba is helyezett. Az elnöki bejelentést zárt ülés követte, amelyen — amint a zárt ülést kérő ív aláírói mondották — a „nemzetgyűlés belső ügyeit" tették szóvá. Az ülés megnyitása után Rakovszky elnök a beérkezett föliratokkat mutatta be. Ezek között van Vas vármegye fölirata a szabadkőművesek és egyéb titkos társulatok ellen, amelyet a Ház éljenzéssel fogadott. Bejelentette, hogy Pető Sándor képviselő né ezyheti szabadságot kért, amihez a nemzetgyűlés hozzájárult Ezután közölte, hogy az újabban megválasztott bizottságok közül megalakult a mentelmi bizottság. Az elnöki jelentések megtétele után a közjogi bizottság előadója, Turi Béla, beterjesztette a kormányzó megválasztásáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság a javaslatot némely stiláris módosítással indokainál fogva elfogadásra ajánlja. A mentelmi jog sérelme. Ezután Rakovszky elnök a következőket jelenti be: — Kötelességem a nemzetgyűlésnek a következő esetről jelentést tennem: Hétfőn, amikor Horthy Miklós kormányzó esküjét letette a nemzetgyűlés színe előtt, megtörtént, hogy a parlament épülete tudtom, beleegyezésem és engedélyem nélkül katonai kordonnal el volt zárva, a képviselők szabad forgalma, be- és kijárása meg volt akadályozva. A képviselői mentelmi jognak oly súlyos megsértése ez, amelyet soha, de soha tűrni nem szabad és az elnök a legnagyobb mulasztást követné el, ha a Háznak erről a súlyos sérelemről jelentést nem tenne. Megtörtént az, hogy Korányi miniszter úr nem tudott a Házba bejutni, képviselői funkcióját nem tudta gyakorolni, a kományzóválasztáson szavazatát nem tudta leadni. Fölkiáltások (a kisgazdapárton): Hallatlan! Rakovszky István elnök: Amikor f. miniszter úr a miniszteri kapu előtt igazolta magát, mint miniszter, egy tiszt előtt, azt a feleletetkapta, hogy a katonaság senkit, lengjen az akár Magyarország miniszterelnöke, nem bocsáthat be a Házba.