Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-03 / 54. szám

XLVIII. évfolyam. Budapest, 1920 március 3. szerda. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ 160 kor. fél évre 80 kor. negyed évre...... 40 kor. egy hóra......... IS kor. EGYES SZÁM­ÁRA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 54. szám. SZERKESZTŐSÉG: VIIL CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) KiíífcUlL Ellentétes­ a berlini szakszervezetekben. Németország zilált politikai és gazdaság viszonyai a birodalom életének minden poli­tikai és gazdasági szerveiben is éreztetik ha­tásukat. Így ezek az állapotok szükségsze­rűen gyökeret vertek a szakszervezetekben, a munkásság eddig sziklaszilárd váraiban is. Ezekről az állapotokról szól a berlini Vor­­wärts február 23-iki számának az alábbi cikke, amelynek leközlését a berlini és ezzel a németországi szakszervezetek mai viszo­nyainak ismertetése céljából tartjuk hasz­nosnak. A berlini szaktanácsban az üzemi taná­rok választása dolgában kitört viszály fordulópontra juttatja a berlini munkás­mozgalmat. A régóta meggyötört józan ész lázadozni kezd azok ellen az erőszakosságok ellen, amelyeknek állandóan kiteszik és na­gyon sok régi elvtárs örömmel látja, hogy a­­szaktanács régi szakszervezeti alapon álló tagjai végre elűzik magu­któl a bárányszívű nemtörődömséget és döntésre kényszerítik ellenfeleiket. Természetesen m­a a másik oldalon úgy igye­keznek föltüntetni a dolgot,, mintha Karsten és társai ürügyet keresnének a szakadásra. Ezt csak az hiheti el, akinek sejtelme sínesen az utóbbi hónapokban lejátszódott esemé­nyekről. A durva rendszabályok, az új veze­tőknek minden sztrájknál tanúsított veresé­get okozó stratégiája, a­ január 13-iki lelkiis­meretlen kaland; mindez valóban azt bizo­nyítja, hogy nem jutottak volna zavarba, ha „ürügyeket" kerestek volna. A régi párt alapján álló szakszervezeti tagok szentekhez méltó türelemmel viselték el mindezt, de a szakszervezeti egység megőrzésére törekvő akaratuk megtanította őket arra, hogy még az elviselhetetlent is elviseljék. Most a berlini szakszervezeti tanács füg­getlen párti tagjainak a­ magatartása véget vetett mind­­­ennek a törekvésnek. A függetle­nek csoportja elhatározta, hogy az üzemi ta­nácsok választását pártpolitikai küzdelemmé avatja a szociáldemokrácia ellen. Ezt a hatá­rozatot hozta, bár ezzel vétett minden szak­szervezeti alapelv ellen és bár tudja, hogy az általános szakszervezetben képviselt szak­szervezetek egyeteme éppen ezzel egyenesen ellentétes álláspontot foglal el. Fegyelemsér­tést követett el és most azokat szeretné fe­gyelemsértéssel vádolni, akik nem hajlan­dók ezt a fegyelemsértést elkövetni. A szociáldemokratáknál sohasem hiány­zott a szakszervezeti fegyelem megtartására irányuló jóakarat. Bizonyíték erre az is, hogy a szociáldemokrata szakszervezeti tiszt­viselők január 22-én megbízták Brolat elv­társat, hogy forduljon a szakszervezeti ta­nácshoz és egyengesse az útját a különböző irányok képviselői között való tárgyalásnak és hogy teremtsék meg az üzemi tanácsok választásánál a szakszervezeti alapon való egységes eljárás lehetőségét. Brolat azonban azt az értesítést kapta, hogy a szakszervezeti tanács csak a legközelebbi ülésén fogja elha­tározni, várjon egyáltalán részt fog-e venni a választásokon! A legközelebbi ülés azután a részvétel mellett döntött. Brolat még két ízben tett lépéseket, míg végül február 13-án kimondták, hogy a tárgyalások céltalanok lennének, mert a választásoknál úgysem ér­nének semmit a pártpolitikai viták. Most azonban a Freiheit ezt írja: Mint az utóbbi napokban már többször ki­mutattuk, a szociáldemokrata párt tette meg az első lépést az üzemi tanácsok választásá­nak pártpolitikai célokra való kihasználá­sára. A független szociáldemokrata párt h­í­vei csak későbben határozták el, hogy külön listákat adnak ki, miután a szociáldemokrata pártnak egyik röpirata semmi kétséget sem hagyott aziránt, hogy a szociáldemokrata párt egyáltalán nem szándékozik szabad szakszervezeti listát kiadni, hanem hogy en­nek kiadását éppenséggel keresztezni fogja. A szociáldemokrata röpirat február 18-án jelent meg, öt nappal azután, hogy a szak­szervezeti tanács független többsége elutasí­totta a tárgyalásokra irányuló meghívást és hadat üzent! Ez volt a szociáldemokrata „első lépés" a szakadás felé. És amit a Frei­­heit szabad szakszervezeti listáknak mond, azok a valóságban független pártpolitikai listák. De mire való azon vitatkozni, hogy ki kezdte? A döntés most az általános szakszer­vezeti szövetségen áll és ki fog derülni, ki tartja és ki sérti meg a fegyelmet. A fegye­lem kérdésénél fontosa­bb az elvi kérdés és itt az ügy éppen úgy áll, hogy a függetlenek az üzemi tanácsok választásánál olyan alap­elvekért harcolnak, amelyeket a szociálde­mokraták legmélyebb meggyőződésük sze­rint végzetesnek tartanak a munkásmozga­lomra. A szociáldemokráciának az a fölfogása, hogy az üzemi tanácsok törvényes­ intézmé­nyét arra kell kihasználni, hogy az üzemek­ben a munkások jogait és érdekeit képvisel­hessék. A függetlenek ezzel szemben a tör­vényes tanácsokat a „forradalmár tanács­rendszer" fantasztikus képére igyekeznek formálni. A függetlenek eljárása élénken emlékeztet arra a mesére, amikor a kutya egy darab hússal úszott keresztül a vízen. A víz tükrén egy másik kutyát látott, amelyik szintén Jinst cipelt, utána kapott, közben a valóságos h­úst kiejtette a szájából. Meglévő birtokát egy illúzióért áldozta föl. Az üzemi tanácsokra vonatkozó törvény, ha helyesen használják ki, döntő lépés a valóságos forradalom­ felé. Ha a megválasz­tott üzemi tanácsokról kitűnik, hogy be tud­nak hatolni az üzemvezetés rejtelmeibe és — hogy a vállalkozók és az igazgatók nem tud­ják megtéveszteni szakismeretüket — akkor már döntő ütközetet nyertünk az osztály­harcban. Ha azonban a frázisok gőze elho­mályosítja tekintetünket, akkor kudarcot vallott az az első kísérlet, hogy a tőke egyed­uralmát korlátozzuk és az eredmény nem a „forradalmár tanácsrendszer", hanem a vál­lalkozók diktatúrája lesz. Mert a szociáldemokraták fölismerték ezt a szörnyű veszedelmet, nem követhetik a függetleneket azon az úton, amelyre léptek. De hát egyáltalán döntöttek-e valamely irányban? Hiszen hallottuk, hogy a szak­szervezeti tanács független tagjai egyáltalán nem tudták, vájjon részt vegyenek-e a vá­lasztásokon vagy sem. A résztvétel és a tar­tózkodás között ingadozva arra a kompro­misszumra határozták magukat, hogy részt vesznek valamiben, de csak a látszat ked­véért. Néhány hét múlva valószínűen már megint tudatára jönnek annak, hogy ez a taktika esztelenség volt. Közben azonban a munkásoknak meg kell fizetniük a költsé­geiet! A szociáldemokrata szakszervezeti tagok nem bízhatják ellentmondás nélkül a ber­lini munkásokat olyan vezetésre, amely nyilvánvalóan maga sem tudja mit akar, amely nem képes cselekvésének következ­ményeit mérlegelni és végül mindig haj­landó arra, hogy erőszakos eljárással pótolja a munkásérdekek iránt való megértésének hiányát. A szociáldemokrata szakszervezeti tagok megelégelték az ilyen vezetést és úgy látju­k, hogy­ a berlini munkások nagy tö­megei hasonlóképen bele untak már. Erről még sokat kell beszélni és világo­san. Nyugodtan várjuk a fejleményeket, mert jól tudjuk, hogy az esztelenség zsar­noksága sokkal hamarabb lejárja magát. mintsem maga is elképzeli. A harcot fölvet­tük és ennek célja, hogy elvi világosságot teremtsen és megszabadítsa a berlini mu­n­kásságot az üres frázisok terrorjától. Nemzetgyűlés. * Az elnök bejelenti a nemzetgyűlés men­telmi jogának sérelmét. — Zárt ülés. A nemzetgyűlés keddi ülése is egyórai ké­séssel kezdődött, délelőtt 11 órakor. A folyo­sókon a kabinetalakítás kilátásait tárgyal­ják, személyi kombinációkról hoznak, horda­nak híreket, pozitívumként azonban csak annyit tudnak, hogy a kormányzó csak e napokban kezdi meg a pártok vezetőivel a kormány megalakítása érdekében való ki­hallgatások sorozatát. Beszélik, hogy a m­eg­alakítandó kormány egyik első feladata lesz az, hogy újabb törvényjavaslatot nyújt be a kormányzó felelősségének kérdéséről és korlátlan házfeloszlató jogáról. A kisgazda­párt, amely leginkább ellenezte ezt, hétfői értekezletén ehhez már hozzájárult. Beter­jesztették kedden a kormányzó megválasz­tásáról szóló törvényjavaslatot, amelynek tárgyalását szerdáha kezdik meg és valószí­nűen be is fejezik. Az elnöki bejelentés so­rán Rakovszky elnök szóvá tette, hogy hét­főn a nemzetgyűlés több tagjának mentelmi jogát az országház körül kordonszolgálatot teljesítő katonai személyek részéről sére­lem érte. Az elnök erélyesen tiltako­zott ez ellen és elégtételt követelt, amelyet a miniszterelnök rövid beszédben kilátásba is helyezett. Az elnöki bejelentést zárt ülés követte, amelyen — amint a zárt ülést kérő ív aláírói mondották — a „nem­zetgyűlés belső ügyeit" tették szóvá. Az ülés megnyitása után Rakovszky elnök a beérkezett föliratokkat mutatta be. Ezek között van Vas vármegye fölirata a szabadkőműve­sek és egyéb titkos társulatok ellen, amelyet a Ház éljenzéssel fogadott. Bejelentette, hogy Pető Sándor képviselő né ezyheti szabadságot kért, amihez a nemzetgyűlés hozzájárult Ez­után közölte, hogy az újabban megválasztott bizottságok közül megalakult a mentelmi bi­zottság. Az elnöki jelentések megtétele után a köz­jogi bizottság előadója, Turi Béla, beterjesz­tette a kormányzó megválasztásáról szóló tör­vényjavaslatot. A bizottság a javaslatot né­mely stiláris módosítással indokainál fogva el­fogadásra ajánlja. A mentelmi jog sérelme. Ezután Rakovszky elnök a következőket­ jelenti be: — Kötelességem a nemzetgyűlésnek a követ­kező esetről jelentést tennem: Hétfőn, ami­kor Horthy Miklós kormányzó esküjét letette a nemzetgyűlés színe előtt, megtörtént, hogy a parlament épülete tudtom, beleegyezésem és engedélyem nélkül katonai kordonnal el volt zárva, a képviselők szabad forgalma, be- és kijárása meg volt akadá­lyozva. A képviselői mentelmi jognak oly súlyos meg­sértése ez, amelyet soha, de soha tűrni nem szabad és az elnök a legnagyobb mulasztást követné el, ha a Háznak erről a súlyos sérelemről je­lentést nem ten­ne. Megtörtént az, hogy Korá­nyi miniszter úr nem tudott a Házba bejutni, képviselői funkcióját nem tudta gyakorolni, a kom­ányzóválasztáson szavazatát nem tudta leadni. Fölkiáltások (a kisgazdapárton): Hallatlan! Rakovszky István elnök: Amikor f. miniszter úr a miniszteri kapu előtt igazolta magát, mint miniszter, egy tiszt előtt, azt a feleletet­­kapta, hogy a katonaság senkit, lengjen az akár Magyarország miniszterelnöke, nem bo­csáthat be a Házba.

Next