Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-26 / 74. szám

e 1920 március 26. $kz ^IséSiSg&aiv interpeSBáltak * * „Nem 8efee6me«e waSasmni stemsai azoknak as embere­inek magswenSére ércSekéSianj «aän­k eSSew a mostani ítéletek szélnak?" — A székárjai hadifoglyok hazaszállításának sásgyáS a négsssSwetsé© wet-Se a kszéfee. (Páris, március 25. — A „M. T. I." sarkratáv­irata, a budapesti rádióállomás útján.) Az angol alsóház hétfői ülésén Harmsworth külügyi al­államtitkár egy hozzáintézett interpellációra a következ­ő kijelentéseket tette: — A szovjeturalom alatt Magyarországon nem voltak rendes miniszterek. A közigazga­tást úgynevezett népbiztosok intézitek, akiknek száma körülbelül ötvenre rúgott. Angolország budapesti főmegbízottjának jelentése szerint a népbiztosok túlnyomó része elmenekült, a Ma­gyarországon maradt 14 népbiztos fogságban van. Az eljárás folyik ellenük gyilkosság, pénz­hamisítás, rablás, lázadás, erkölcstelen tanúk hirdetése és más vádak alapján. A vád minden egyes esetben más és más, aszerint, hogy az illető népbiztos mit követett el. Valamennyit vádolják azonban pénzhamisítással és buda­pesti értesülésünk szerint ez a vád megáll és jogi alapon nyugszik. Budapesti főmegbízot­tunknak nem tartozik hatáskörébe az, hogy beleavatkozzék a bírói eljárás rendes illenetébe, sőt a m­agyar alkotmány a magyar kormányt is­ eltiltja attól, hogy az igazságszolgáltatásba közvetlenül belenyúljon. Kenworthy képviselő kérdi a kormányt, váj­jon Kun Béla idejében a szövetségeseknek Bu­dapesten mű­ködő megbízottai nem léptek-e si­kerrel közbe az akkori ítéletek mérséklése ér­dekében és vájjon Angolországnak magyaror­szági megbízottja nem léphetne-e föl erélye­sebben annak a kormánynak ténykedéseivel szemben, amelynek megalakításáért mi, ango­lok vagyunk felelősek? Harmsworth alállamtitkár: Azt hiszem, a tisz­telt képviselő úr kérdésének első fele helyes, kérdésének második részére azonban nem mondhatok mást, mint amit az előbb mondot­tam. Kemworthy: Kérdem a miniszterelnök úrtól, a­kihez tulajdonképpen interpellációm szól, nem lehetne-e valamit tenni azoknak az embe­reknek megmentése érdekében, akik ellen a mostani ítéletek szólnak? Lloyd George miniszterelnök erre a kérdésre nem ad választ. Kemworthy képviselő kérdi azután, várjon a szibériai magyar hadifoglyok hazaszállítása érdekében történtek-e további lépések és várjon a legfelsőbb tanács küld-e segítséget ezeknek a szerencsétleneknek arra az időre is, amíg a behajózásra várnak? Harmsworth alállamtitkár kijelenti, hogy a hadifoglyok hazaszállításának és támogatásá­nak ügyét a népszövetség vette a kezébe és az angol kormány a maga részéről minden tőle telhető támogatást meg fog szerezni, mihelyt a népszövetség konkrét javaslatokat tesz. A „Morning Post" Harmsworth alállamtit­kárnak a volt magyar szovjetekre vonatkozó válaszát ezen a címen közli: „A gazemberek szovjetje." Enyhe gazdasági módosítások a magyar békeszerződésben. * Újabb magyar Jegyzék a megszillott területekről. ,,Az_ Est" párisi tudósítása szerint a magyar delegáció már legközelebb megkapja a szövet­séges és társult hatalmak válaszát az előter­jesztett ellenjavaslatokra. Ez a válasz majdnem egészen visszautasítja az ellen­javaslatokat, nem ad semmiféle területi engedményt, nem teljesíti a népszavazásra vonatkozó kérelmet­le­n és egyedül csak gazdasági tekintetben en­gedélyez bizonyos enyhébb módosításokat. (Neuilly, március 25. — A „Magyar Távirati Iroda" szikratávirata.) A magyar békeküldött­ség a békeértekezletnek újabb jegyzéket nyúj­tott át azokról az atrocitásokról és elnyomó kísérletekről, amelyek a megszállott területen állandóan megismétlődnek. A jegyzék rámutat arra, hogy noha mind a mai napig nem hallgatták meg a delegrációnak azt a kérését, hogy ezekre a terü­letekre ellenőrző bizottságot küldjenek, az em­beriességgel szemben tartozó kötelesség, hogy ezt a kérdést ismét benyújtsák és a delegáció reméli, hogy azt sürgősen teljesíteni fogunk. Kié lesz a Bánát? A bécsi szerb diplomáciai képviselet megcáfolja a román sajtóirodának azt a hírét, amely szerint a legfelsőbb tanács a Bánát kérdésében Románia javára döntött és hogy a Maros torkolata, továbbá Versec és Fehértemplom városa Romániáé lesz, mint teljesen alaptalant. („M. T. I") Oroszország nem szünteti meg a szovjetrend­szert. Berlinből jelenti a „M. T. I.". A Social­demokraten norvég újság kérdést intézett az orosz külügyminiszterhez, vajjon igaz-e az „Associated Press" ama közleménye, hogy Szovjetoroszország Amerikához intézett utolsó békeajánlatában kijelentette, hogy hajlandó Oroszországban a polgári demokratikus elve­ket megvalósítani és alkotmányozó gyűlést egybehívni. A miniszter erre szikratávíró út­ján azt válaszolta, hogy Szovjetorosz­ország a a legkevésbé sem gondol a s­zovjetrendszer megszüntetésére és a polgári parlamentariz­mushoz való visszatérésre. Ez egyenlő volna a kapitulációval, már­pedig a szovjet kormány sohas­sm fog kapitulálni. a bűnöst —, gyorsan, hogy az igazi bűnösök minél nagyobb biztosságban legyenek. Froment csak maga van: a küzdelemhez társakat, a bi­zonyításhoz adatokat akar szerezni, tesz-vesz, beszél, látogat és keresése, fürkészése, tapoga­tódzása során fölvonul előttünk az egész vidék: a közigazgatás rab­szolga népe, a tanítók, tanító­nők különböző egyedekből álló tömege, a buta­ságban tartott,­­beletörődő tisztviselők, iparosok proletárok csapatja, a megalkuvóké, a félén­keké, a meggyőzhetetleneké — és látjuk, ho­gyan lesz a szellőből vihar, a suttogásból lárma, hogyan válik — következetes ingerlés hatása alatt — antiszemitává, pogromossá a tömeg, jámbor családapák és családanyák mi­ként lesznek rabjai egy érthetetlen hiedelem­nek, mint tartja fogva a vidék, az egész ország nagy csoportjait egy szuggesztiv... Nincs nép­osztály és embercsoport, amelyből egy-egy jellemző (valamennyire jellemző) egyedet elénk ne hozna az író, mindjárt azzal ez eltökéltség­gel, hogy ezt azután az igazságért folytatott nagy küzdelem egész során végigkíséri. Mindez a tétele igazolására, való: az embereket csak a tanítás, csak a nevelés, az egész emberré neve-lés, nem a h­ivésre, hanem a tudásra, nevelés, tarthatja meg, válthatja meg. Csak a nevelés, csak a tudás — más nem, semmi. Csak magá­ban a szeretet sem, a szerelem sem, hiszen Geneviéve (a nagyanyai és anyai részről vakbuzgósággal terhelt feleség), aki komoly, őszinte, rajongó szerelemmel csüng Fromenten, „hité"-ért és a „piszkos zsidó­" miatt, az „ügy" miatt otthagyja az urát, a családját és csak akkor tér vissza, amikor már győzött az igazság... Csak a tanítás és a nevelés változ­tathatja meg és válthatja megg az embereket; és mert, a tanítás az, egy iskolát már végigjárt embereket, a fölnőtteket, az elhatározott utunkat már nem foghatja meg — mi dolgozgatunk és dolgoznunk is kell —, várjuk türelemmel az új generáció fölcseperedését. Így van már a regény derekán előttünk a tendencia: rajzolni akarja az író az egyházi iskola és az állami is­kola küzdelmét, amelyben, a legvégén, a tudást adni akaró állami iskolának kell győztesnek lennie. Ezért szélesíti Zola ebben a kötetben fejezetre al-fejezetre a mesét: uj falvakkal, uj falvak népével, uj falvak papjaival, de különö­sen új falvak oktatóival ezért ismertet meg bennünket, szinte kifogyhatatlanul. Az iskola­emberek milyen légióját vonultatja föl: a­ pap szekerébe fogottat, a harangozót, a csak a hasz­nát lesőt, a, megalkuvót, a megfélemlítettet, az ingadozót, a gondolkozót, az önállót, az elhatá­rozottat, a harcosat, a társadalom rendetlensé­gei ellen céltudatosan küzdőt és a lázadozót. És a papok milyen légióját sorakoztatja el előttünk! És milyen izgalmasak a párbajok, arait tanítók és papok vívnak előttünk, miközben statisztálé­ként munkások, parasztok, kereskedők, tisztvi­selők, politikusok rajai vonultak föl — minél inkább megyünk a kifejtés felé, annál inkább a­ tudás, az igazság pártján. Az üldözött, mert szegény zsidótól a megfőurasodott zsidóig — arisztokraták és főpapok barátjáig —, a gon­dolkodóén vallásos embertől a dühösen vallá­sosig milyen nagy tömegek hul­lámzan­ak a re­gény lapjain! És látjuk, hogy az új élet és az­ igazság tanítóinak, az uj tanítóknak a keze alatt miként nő lassan és miként formálódik át erészen emberivé az új generáció, amely már­ képes lesz — tud és mer — igazságot szolgál­tatni és ez igazságnak élni. Családok szentelik magukat az igazságért, az igazi nevelésért való küzdel­emr­ ők és az üldözött, kínzott zsidó meg az igazságok, küzdő katolikus gyermekei együtt ünne­lik az igazság diadalmas napját és men­nek elébe a már zok­n­ek nélkül mutatkozó útnak, amely az igazságra vezet, az „igazságra, ami a méltányosságnak, emberi jóságnak és boldogságnak egyedüli forrása". A franciaországi Dreyfus-per megrázó ese­ményeihez kapcsolódik az igazság minden fe­jezete, — de azért kell-e külön mondanunk megint, hogy soha könyv nem volt annyira ak­tuális, mint ez a két évtizeddel előbb és messze Franciaországban megjelent regény, aktuális most és itt... Nemcsak a zsidók miatt, nemcsak a két világnézet harca miatt, hanem a küzde­lem miatt, amelyet most tal­án erősebben lá­tunk magunk előtt és magunk körül, de amely mindig megvan, az igazság miatt, amelynek elnyomottságát most talán erősebben látjuk és érezzük, de amelyért mindig, mindig, minden poklok ellenére is küzdenünk kell! Ha valaki, éretteszű ember, nő vagy férfi, azzal jön hozzám: „uram, érzem, hogy neked van igazad, de tudni szeretném a te igazadat, meggyőződöttnek, szilárdnak akarom tudni az igazamat, jókedvvel, nyugodtan szeretnék küz­deni ezért az igazamért, — igazíts útba, mit­ tegyek?"... ennek én Zola Igazság­át és Bebel Nő és szocializmus­át adnám a kezébe és azt­ mondanám: „vedd és olvasd, együtt a kettőt, odaadván magadat az élevezetnek és az igaz­ságnak; és azután menj és ha látsz még ilyen ingadozót, add tovább ezt a két könyvet, az­után biztasd a barátaidat, hogy olvassák ők is, együtt a kettőt, odaadván magukat az élve­zetnek és az igazságnak, így szaporodnak majd az igazság, a küzdelem, a haladás barátai." Szocialisták, testvéreim az igazságért való küzdelemben, vegyétek és olvassátok Zola igazság­át, tanuljatok meg fáradhatatlanul küzdőnek megingathatatlanul igazságosnak lenni. És aki közületek most agitátor aka­r leírni: adja oda ezt a könyvet azoknak a bará­tainak, akiknek a könyvtárába nem kerülhet mostanság negyvenkoronás könyv. Borgisz. a hüalellátás chipei. (Miért drága a cipő?) E cím alatt az „Omke** legutóbbi számában egy szakember foglalkozik a cipődrága­sággal és arra a következtetésre jut, hogy a „cipőárak mindaddig, ameddig va­lutánkban lényeges javulás beállni nem fog”, a behozatal folytán a világpiaci árakat fogják követni". A világpiaci árakhoz igazodva — a cikkíró szerint — a cipő Magyarországon a leg­olcsóbb. „Nálunk — mondja a cikk — egy pár elsőrendű tömegtermelésű cipő jelenlegi ára a mi pénzviszonyaink folytán 3—4 dollár. Ezzel szemben Amerikában egy hasonló minőségű­ cipő 15—20 dollárba kerül. Svájci frank szerint nálunk az 1000 koronás árat alapul véve, 22—25 frank, Svájcban 60—70 frank. Hasonló­­az arány Anglia-, Francia- és Olaszországban és csak a szintén leromlott valuta folytán Németország­ban és a szomszéd nemzeti államokban kisebb a különbözet" Ha a cipőkereskedő szemüvegén nézzük a dolgokat, a cikkírónak igaza van. Azonban mi kiegészítjük a „világpiaci árakat" a mi munkabéreinkkel és így nyomban látható lesz, hogy a „magyarországi legolcsóbb cipő" csak azoknak olcsó, akik frankot és dollárokat keresnek és költhetnek. Míg Amerikában egy vasmunkásnak legföljebb három napot kell dolgoznia egy pár cipőért, addig a budapesti vasas­­ három hetet kénytelen robotolnia, hogy egy pár cipőt vásárolhasson. A magyar famun­kás a sokkal olcsóbb cipőért két hetet dolgozik, míg a svájci szaktárca két nap alatt meg­keresi a cipő árát. A cipőnagykereskedő­ cikk­író szerint „behozatalra feltétlenül szükségünk van",, mi ezzel szembeni azt mondjuk, hogy a magyar cipőgyárak és kéziipar egy kis akarat­tal a lefokozott igényeket ki tudná elégíteni, ha az illetékes tényezőkben megvolna a kellő igyekezet ahhoz, hogy a technikai termelés mentül előbb meginduljon. (Az Árvizsgáló Bizottság erélyes.) Felebará­tom, akihez e sorok eljutnak, bámulva meredsz majd erre a címre. Hát ilyen is van még! Ár­vizsgáló Bizottság? Rátekintesz a rongyos ci­pődre, amelynek rendbehozásáért félhónapi jö­vedelmedet elkérik vagy amelynek ujjal való pótlása egy egész hónapi jövedelmedbe ke­rülne, kezeddel végigsimítod már két évvel ez­előtt kifordított ruhádat, amilyen most újon­nan, mér negyedévi összjövedelmedet emész­tené föl, félretolod bableves és káposztafőze­lékből való 50 koronás ebédedet... azután meg­kérdezed: ilyen is van, Árvizsgáló Bizottság? Hát igenis van! Még­pedig mennyire van! Ár­vizsgáló Bizottság, amely ellenőrizteti, hogy betartják-e rendelkezéseit és ígéri, hogy az in­dokolatlan áremelkedéseket szigorúan meg fogja büntetni. Igen, szigorúan meg fogja büntetni azokat, akik 200 koronát kérnek cipő­talpalásért, 1600 koronát egy pár cipőért — in­dokolás nélkül Mert az indokolás, az a fő! (Zsemlyét akarnak sütni, a pékek.) A pékek ipartestülete beadványban kérte a főváros közélelmezési ügyosztályát, hogy engedje meg a zsemlyesütést. Ezt a kérést a ven­déglősök is támogatják. A pékek olcsóbban akarják adni a zsemlyét, mint amennyibe most a tiltott úton forgalomba kerülő kalács kerül, sőt a lisztet sem kérik a fővárostól, mert ezt is direkt uton akarják beszerezni. A közélelme­zési ügyosztály nem pártolta a pékek kérelmét és ezért a pékek a közélelmezési miniszterhez fordultak a zsemlye­készítés engedélyezéséért.

Next