Népszava, 1920. április (48. évfolyam, 79–104. sz.)

1920-04-01 / 79. szám

­ Tizenöt esztendő, tizenöt harcos esztendő van a Népszava-napi­lap mögött. 1905 április 1-én végre napilapként jelentethette meg a magyarországi szervezke­dett, proletariátus érdekeinek szószólóját, moz­galmának büszke zászlaját. Több évtizedes volt már akkor az a küzdelem, amelynek ez a­ nti új­ságunk volt az iránymutatója — és hosszú esztendők nehéz, aprólékos, kitartó munkája változtathatta csak át az addig hetenkint, majd heten­kint háromszor megjelent újságot napilappá. Mennyi áldozatkészség, mennyi ön­föláldozás, például a garasonként való gyűj­tésnek mennyi megkapó jelenete jut eszünkbe, amikor visszagondolunk 1905 első hónapjaira és arra a diadalmas tavaszi napra, amikor — átvirrasztván az éjszakát — százan és százan vártuk, hogy a mi nyomdánkban, a mi rotá­ciósunkból kapjuk meg a mi Népszavunkat, amely azontúl naponkint taníthat, naponkint verheti vissza az ellenség támadásait! A napi­lap legelső cikke büszke öntudatossággal álla­píthatta meg, hogy ez a lap nem üzleti kalmár­szellem gyümölcse, hanem elkeseredett, áldo­zatteljes küzdelemben, ádáz harcok tüzében hódított diadalmi jelvény, X X X X X X x xxxxx x x Milyen irtózatos nehézségeik közepett szüle­tett meg és milye­n vad, milyen irtózatos viharok tomboltak fölötte a másfél évtized alatt! Hogy fogott ellene össze mindenki, aki kis cirkulusait féltette a bátorságától, szóki­araondásától és igazságától! És itt van, megvan, megmaradt, vezet, vezetnie kell bennlünket to­vábbra is, az igazság, a szocializmus útján! E lapnak húsz esztendőn át volt szerkesztője, mindnyájunk mestere a szocialista újságírás­ban, irta és tizenöt esztendő múltán írnunk kell nekünk is: „Mert az eszme, amelyért har­colunk, az egész világé, az eszme, amelyért küzdünk, az emberiség történelméé. Olyan ha­talmas a maga erejében, olyan, magasztos a maga céljaiban, hogy rajta mérve mindaz a tengersok áldozat, amit nehéz harcsainkban oltárán áldoztunk, kicsinnyé lesz és a sok gát, amelyet útjába állítottak, nevetséges játék­ezerré törpül mellette.. Tizenöt esztendő, tizenöt harcos esztendő — és túl volnánk már a nehezén! Nem, nem... xxxxx x xxxxxx x xxxxx X xxxxxx Csak körülnézünk és mi­nd­járt arra kell gon­dolnunk, hogy magunkért, pártunkért, a ma­gyar munkásokért, Magyarországért sok ne­héz, viharos, harcos napja lesz a Népszavának! De his­zen küzdelem az elemünk. De hiszen minden szocialista a megalkuvástalan küzdés katonájává szegődött, amikor szocialistává lett! És ha vannak kényszerű szünetek,­­ az erő­gyűjtés, a tanulás, a tanítás, a harcra készü­lés szünetei ezek! Kormányok jöttek, kormá­nyok mentek, kurzusok föltünedeztek, kurzu­sok leáldoztak, a különféle jelszavak százaival csalogatták-csábítgatták a munkásokat. És a munkások hívek maradtak a szociáldemokrá­ciához és zárt sorokban, fegyelmezetten, ön­tudatosan mennek zászlajuk, a Népszava utáni. Most, XXXX X XXXXXX XXXXXX X XXX mutatta meg a magyar proletariátus, mennyire szocia­lista, mennyire öntudatos, egyúttal azt is, hogy mennyire komoly volt, mert­ eredményes volt az a munka, amit tizenöt esztendő olyan sok ezer napján hirdetett a mi lapunk! Tízezrek és tízezrek vannak előfizetőink és olvasóink tá­borában most, XX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X Xa megcsomkított, ipartelepeitől megfosztott Magyarországon! És az agitálás, az előfizetőtoborzás munkája nem szünetel. Ó. ismerjük a magyar munkásságot és rábízhatjuk a szocializmus sorsát Magyar­országon. XXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X xxx xx x x xxxxx x xx xxxx xxxxxx x xx xxxx xxxxxx X xxx xxx XXXXXX X X X X ! XLVIII. évfolyam. Budapest, 1820 április 1. csütörtök. 79. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: esre évre ........ ISO kor. I negyed évre...... kor. fél évre SO kor.' | egy hóra 18 kor. EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Szfikiteni? A nemzetgyűlés munkaképtelensége kétségen fölül elszomorító és az ország mai állapotában veszedelem is. Ezt a körülményt most több ol­dalról arra használják föl, hogy az általános, titkos és egyenlő választójogot támadják, és a baj katforrásául jelöljék meg. Ez a fölületes állásfoglalás egyfelől teljesen jogosulatlan, másfelől még nagyobb veszedelmet rejtő, mint •A mostani nemzetgyűlés tengődése. A választá­sok eredményétől mi sem vagyunk elragad­tatva, de mi tudjuk és őszintén meg is mond­juk, hogy a hiba nem a választójogban van, hanem­ sok egyébben és mindenek­előtt az or­szág m­ai zilált közállapotában, amely lehetet­lenné teszi, hogy az ország népe az új választó­jog gyakorlásába magát beiskolázhassa. Az általános, egyenlő és titkos választójog még minden államban meghozta egészséges gyümöl­csét, a közélet megtisztulására, a nemzetek kép­viseletének az egyes társadalmi osztályok sú­lyának megfelelő kialakítására. Meglesz ez nálunk is, csak legyen még egy­szer szóban, sajtóban, egyesülésben, gyüleke­zésben a lehetősége annak, h­ogy gondolatait mindenki szabadon kifejthesse, szavazatát mindenki öntudatosan leadhassa. Eddig­­még mindez lehetetlen volt, a magyar nép először élt a titkos választójoggal, a régi osztály­választójog számos csökevénye nyúlt meg bele­­a választásokba, zavar, bizonytalanság uralko­dott a lelkeken, kiforratlanság a helyzetein, nem szabad tehát nagyon kemény ítéletet mon­dani a választások eredménye fölött, de min­denekelőtt­ nem szabad arra gondolni, hogy visszafelé lépjünk a választójog terén! Örül­jünk azon, hogy ez a nagy kérdés, amely az osztályharc kiszélesedéséhez és az osztályellen­tétek kiélesedéséhez eddig oly nagy mérték­ben járult, némileg nyugvópontra jutott és a harc színterét a napi élet porondjáról a par­lament szónoki emelvényére tette át. Kétségtelenül rossz szolgálatot tesz az ország ügyének mindenki, aki azt akarja, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog szűkít­tessék, mert ezzel tüzesórát dob a házra, ahol pedig mindenkinek oltani kellene. A jogtalan­ság szégyenbélyegéből elég volt, a romjaiból újra épülő Magyarországnak ne kívánjuk, hogy lakosai között újra legyenek jogtalan páriák. A nemzetközi munkairoda adminisztratív tanácsának ülése. * * Páris, London, Genua, Senf« — Tanácskozás a mezőgazdaság S kérdések­ II. — Anksr­tek a bolsevismusról, kü­ldöttségek Oroszországba.­­— „Újjá kell szerveznünk az egész világegyetem erőit ." A békeszerződés ratifikálása óta most tar­totta második ülésszakát a versaillesi szerző­dés útján életre keltett szerv, a nemzetközi munka­hivatalnak adminisztratív tanácsa. Ezt a második ülésszakot Londonban tartották március 22-én, 23-án és 24-én, a lordok házá­nak egy termében. A Párisban ez év januárjában tartott első ülésen Albert Thomas elvtársat választották meg a nemzetiközi munkahivatal állandó igaz­gatójául és ezen az ülésen elhatározták, hogy nemzetiközi értekezletet hívnak össze azzal a célzattal, hogy a Washingtonban az ipari mun­kára­ elfogadott, elveket a tengerrel összefüggő munkáikra is alkalmazzák. Ezt az értekezletet júniusban tartják Génuában. A békeszerződés értelmében az adminisztra­tív iroda — amint éppen a minaja fejtegette hát cikkün­k — 24 tagból áll; ezek közül 12 a kor­mányokat képviseli, 6 a munkáltatókat és 6 a munkásokat. A munkásképviselők a következők: Jouhaux (Franciaországból), Stuart-Dunning (Angliá­ból), Oudegeest (Hollandiából), Lindequist (Svédországból), Draper (Kanadából), Legien (Németországb­ól). Németország ezen kívül kor­mán­y­kü­l­döttel is képvisel­ve van a tanácsban. Ezzel szemben az Egyesült Államok nincsenek a tanácsban kép­viselve, mert nem ratifikálták a békeszerző­dést. (A helyük fönn van tartva úgy a tanács­ban, mint a népszövetségben.) Azonban az eddigi támogatás, amelyet a háború alatt úgy az amerikai kormány, mint az American Fe­deration of Labour (Munkásszövetség) tanúsí­tott, kívánatossá teszi, hogy az Egyesült Álla­mok elhatározzák magukat arra, hogy csatla­koznak ahhoz a szövetséghez, amely csak akkor tud­ teljes eredményeket elérni, ha valamennyi nagy ipari állam­ részt vesz­ benne. A londoni értekezletnek napirendjén szere­pelt a nemzetközi munkahivatal igazgatójának jelentése a hivatal szervezéséről, a népszövet­séggel való kapcsolatáról és az eddig végzett munkákról. További feladata volt az értekez­letnek a legközelebbi általános nemzetközi kon­ferencia kérdése, ezt 1921-ben készülnek meg­tartani. Ezt a konfeenciát valószínűen Genfbe fogják összehívni és felad­ata lesz a mezőgaz­daság kérdéseit tanulmányozni és megállapi­hogy milyen mértékben lehetséges ezeket a kérdéseket ugyanolyan nemzetközi szempontok­ból kezelni, mint az ipari kérdéseket. A londoni üléssza­k legérdekesebb tárgya an­nak az ankétnak a megszervezőse volt, amelyet az oroszországi munkaviszonyok megismeré­sére rendeznek. Ezt a kérdést a párisi értekez­leten vetette föl a lengyel kiküldött. Szakad -e a munkásdelegátusok erősen támogatták javas­latát Szokal azt kívánta, hogy küldjenek Oroszországba egy ankétező bi­zottságot, amely a pártatlanság minden biztosítékával rendelkezik, hogy ott a helyszínen tanulmányozza a munkásosztály jelenlegi helyzetét és véleményt adjui arról, hogy van-e lehetőség arra, hogy a nemzetközi munkaföltételeket majd ott is al­k­almazhatják? Valamivel később, miközben a nemzetközi munkásiroda e kívánság megvaló­sításával foglalkozott, a legfelsőbb tanács föl­kérte a népszövetséget is, hogy az oroszországi viszonyokra vonatkozóan ugyancsak rendezzen ilyen ankétet, amelynek azonban erősebb poli­tikai jellege legyen. A népszövetség tanácsa, amely jelenleg Párisban ül együtt, elhatározta, hogy a két ankétet párhuzamosan megtartják, de a két küldöttség között kapcsolatot teremte­nek, két kiküldött lévén, akik közül az egyik munkáltató, a másik munkás lesz és aki­k mindkét bizottságnak a tagjai lesznek. Az adminisztratív tanács londoni értekezle­tén elhatározta a bizottság kiküldését és meg­határozta szervezetét és programját. Thomas elvtárs egy újságíró előtt nyilatkozott, hogy a hivatal óriási erőfeszítést tesz és nagy mun­kát fejt ki, hogy az oroszországi ankét sike­rét biztosítsa. A munkahivatal megszerzett valamennyi adatot és okmányt, amit Fran­ciaországban, Angliában, Olaszországban, Svájcban és Németországban a bolsevizmusra nézve találni lehetett; ezekhez az okmányok­hoz kritikai bibliográfiát (könyvészetet) csa­toltak; fölhasználják azokat a tanulmányokat is, amelyeket a breslaui keleti intézet a ke­leti kérdésekre nézve végzett, továbbá bizo­nyos érdekes tanulmányokat, amelyeket Svéd­országban végeztek arra a társadalmi kata­klizmára nézve, amely Oroszország képét annyira megváltoztatta. Az esetben, ha vá­ratlan nehézségek megakadályoznák a kül­döttségnek Oroszországba való elutazását, a nemzetközi munkahivatal így is értékes elő­munkálatokat végzett, amikor összegyűjtötte és osztályozta azokat az adatokat, amelyekkel az új orosz rezsimet illetően rendelkeznek. Erre vonatkozóan Thomas elvtárs, a m­unka­h­ivatal igazgatója a következő kijelentést tette: A világtörténelemnek nagyon nehéz óráit éljük. A bolsevizmus óriási problémájának tanulmányozása, közben éreztük, hogy a vi­lág intellektuális erői meg vannak bolygatva és hogy az emberi tevékenységnek nagyon sok területét homályosan látjuk. Ezért na­.

Next