Népszava, 1920. május (48. évfolyam, 105–129. sz.)

1920-05-28 / 127. szám

XLVII. évfolyam. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre......... 200 kor. | negyed évre...... T0 kor. fél évre 100 kor. | egy hóra SS kor. EGYES SZÁM­ÁRA 1 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI­ UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Budapest, 1920 május 23. péntek. 'HM' ' K­. 127. szám. i Tárgyalák a fővárosi törvényjavaslat részleteit. — Memzetgyűlés. A folyosón valamelyik ismertebb politikus­nak a véleményét terjesztették a szerdai ülés­ről. E szerint hiba volt Friedrich fölszólalását megakadályozni és így a békeszerződés aláírása ellen való tilta­kozást is elhallgattatni. Lehet, hogy ez hiba volt ve­zették ellene az elnök hívei, de majdnem olyan hiba­­az is, hogy ki az, aki ezt a tiltakozó beszé­det el akarta mondani. Ilyen hangulatban mondta el a csütörtöki ülésen tiltakozó beszé­dét Friedrich István, aki csütörtökön mégis csak megkapta a napirend előtt való fölszóla­lásra az elnök engedélyét Beszélt sokat be­szélt , és igazuk lett azoknak, akik a tiltakozó személyi értékeivel kapcsolták össze azt, hogy a tiltakozás maga milyen súllyal nyomhatja le a mérleget Ez a tiltakozás valóban nem győzhette meg a nemzetgyűlést arról, hogy az aláírás ellen való tiltakozásban szolidárisnak kell lennie, mert az aláírás megtagadása ilyen és ilyen haszonnal járhat. Sőt. Úgy látszott, hogy a nemzetgyűlés nem is vette komolyan a tiltakozást és legkevésbé a tiltakozót mert ál­landó és csipkelődő közbeszólásokkal és gyá­szos politikai múltja kellemetlen momentumai­nak emlegetésével zavarták beszédét. A végén pedig­­ a folyosó egyhangúan megállapította, hogy ez a tiltakozás valóban nem használt semmit Beszéde végén egyébként Friedrich azt ajánlotta, hogy a már megalakult népszö­vetség ellenében egy ellen-népszövetséget kell alakítani, a legyőzött államok szövetségét majd annak a reményének adott kifejezést, hogy nem lesz nemzetgyűlés, amely ratifikálni fogja a békeszerződést. — Friedrich után Zákány Gyula, az ébredő magyarok egyik ve­zéralakja szólalt föl az aláírás ellen, hangoz­tatván, hogy falnak menő politikát nem lehet folytatni, viszont azonban a magyar nemzet­nek e tragédiában dacot is kell mutatnia. Az elnök ezután szünetet adott majd a fővárosi törvény részleteinek a tárgyalása­­került sorra. Az első és második szakasznál Ruppert Rezső (kisgazd­a­ szövegmódosításokat ajánlott, de Dömötör belügyminiszter és Haller előadó kí­vánságára azokat elvetették és a szakaszokat az eredeti szövegben fogadták el. A harmadik szakasznál Huppert Rezső és Pető Sándor (de­mokrata) állottak elő módosítási indítványok­kal, de Dömötör belügyminiszter felszólalása után ezt a szakaszt is változatlanul fogadták el. A negyedik szakasznál Rassay Károly (ker. nemz.) nyújtott be módosítást és a belügymi­niszter hozzájárulása után a szakaszt a módo­sítással szavazták meg. A módosítás abban áll, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai a váro­si középítkezési, kisajátítási és ingatlan­vásárlási vagy más közsz­állítási ügy kivételé­vel, magánügyeikben eljárhatnak. Az ötödik szakasznál Rassay olyan értelmű módosítást ajánlott hogy szavazójoga csak annak legyen, aki legalább 3 éve lakik Budapesten. Ezt a módosítást Pető Sándor és a belügyminiszter f­ölszólalásai után elvetették. A 6., 7., 8., 9. és 10. szakaszokat változatlanul fogadták el. A tizenegyedik szaksznál Bárczy István (demokrata) azt javasolta, hogy a 22 nemzet­gyűlési választókerület szerint tartsák meg a választásokat; ha azonban a nemzetgyűlés úgy határoznna, hogy közigazgatási­­kerületek sze­rint választó, akkor változtatni kell a törvény­javaslaton olyan értelemben, hogy minden ke­rület a választók­ számához képest választ meg­felelő számú bizottsági tagot. Pető Sándor, Ernszt Sándor (ker. nemz.) és Rassay Károly felszólalásai után a vitát be­rekesztették. Az elnök javaslatára elhatároz­ták, hogy a legközelebbi ülést csütörtökön dél­előttre tűzik ki és azon elsősorban folytatják a fővárosi törvényjavaslat tárgyalását ha idő marad, sorra veszik a kiviteli és vámillértékek­ről, úgyszintén a közszolgálati alkalmazot­tak­ról szóló törvényjavaslatokat, 112 órakor pedig nagyatádi Szabó közélelmezési miniszter vála­szol több hozzá intézett interpellációra. Az ülés délután 2 órakor ért véget. A szakszervezetek­ Már négy cikk látott napvilágot e lap hasáb­jain erről a kérdésről. A négy cikk közül há­romnak az írói a gyakorlati szakszervezeti emberek szemeivel nézték a kérdést, míg az első cikk szerzője — aki a lavinát megindí­totta — nagyon hiányos szakszervezeti hozzá­értésről tesz tanúságot. Időszerűtlennek és tárgytalannak, tartom, hogy a szakszervezeti alkotmány revíziójáról beszéljünk akkor, ami­kor mindegyik cikkíró (az első is) elismerte, hogy a szakszervezetek tisztségeinek betöltése ma a legnagyobb demokráciával történik. Hiszen minden tag választó és egyúttal vá­lasztható is. Ez csak elég nagy demokrácia és ezt igazán nem lehet megreformálni a kérdés javára, hanem csak hátrányára. Az eszme megpendítője úgy tett mint a sanda mészáros, nem oda ütött, ahová nézett Cikkéből az olvasható ki, h­ogy a megválasztott szakszervezeti vezetőségi tagok nem eléggé in­telligensek, nem eléggé megfontoltak és ke­vésbé­­körültekintők, már­pedig ez az ügy ro­vására megy. Abban, hogy a közelmúltban valóban olyan elemek kerültek a vezetősé­gekbe, akik nem rendelkeztek kellő megfontolt­sággal, igaza van az első cikkírónak, de ezt kiküszöbölni csak ú­gy lehet, ha állandó után­pótlásról történik gondoskodás, hogy ne tör­ténhessék meg az, hogy ha egyes tisztségek birtoklói meghalnak vagy más körülmények között eltávoznak, helyükre megfelelő ember ne a­kadjon a szervezetben. Ez a baj nem új keletű­. Ezen a bajon e sorok írója is sok-sok társával együtt már év­tizedek óta kesereg és szóvá tették párt- és szakszervezeti kongresszuson egyaránt. A for­mula k ez: iskolát a szervezett munkásságnak, iskolát a szervezetek vezetőinek, mert tovább­képzés nélkül nem lehet valaki jó szakszervezeti vezető, valamint hogy alapismeretek és tudás nélkül sem választható meg valaki szakszerve­zeti vezetőnek. Vannak szervezetek, ahol szabályhoz van kötve, hogy ki választható meg bizalminak, valamint az is, hogy hány esztendős szakszer­vezeti tag lehet csak szervezőbizott­sági vagy vezetőségi tag, valamint szakszervezeti alkal­mazott Természetes és ebben minden cikkíró­val egyetértek, hogy az intelligenciát, a ráter­mettséget nem lehet a tagsági esztendőkhöz kötni és épp azért arra kell törekedni, hogy minél több intelligens, a szakszervezeti és pá­rti­ügyekben teljesen jártas tag álljon rendelke­zésr­e, hogy bármilyen tisztújítás alkalmával módjukban legyen a tagoknak olyan embert választani — tekintet nélkül annak tagsági idejére —, aki a közbizalomnak meg is tud felelni. Teljes mértékben osztom azoknak a fölfogá­sát akik azt mondják, hogy a ma nem alkal­mas a nevelő munkára, de itt mégis meg kell állnunk egy szóra: hát mikor volt alkalmas idő erre és mikor volt meg eddig a szak- és pártmozgalom vezetőiben az akarat ahhoz, hogy áldozatok árán is fölállítsanak ilyen isko­lákat? Az, hogy időközönként egyes szerveze­tek erejükön fölül is áldoztak tagjaik szellemi nevelésére, nem sokat jelentett, mert hiányzott a rendszer és hiányzott az oktatókból, vagyis az oktatni tudókból az akarás. Ne beszéljünk reformról, mert arra ma nincs szükség. Ellenben mondjuk meg egész őszin­tén: a szak- és pártmozgalom csak részben tel­jesítette kötelességét az oktatás terén. És ami- kor erről beszélünk vagy írtunk, meg kellene írni mindazokat a hibákat, amelyeket ezen a téren nemcsak a párt és szakszervezetek, de maga a Szaktanács is elkövetett Ne cikkezünk teh­­át reformról, amikor kötelességtelj­esítés el­mulasztásáról van szó, ne igyekezzünk szápab­bak lenni a pápánál, hanem lássuk be, hogy hol a hiba és azt ne reformokkal, hanem csele­kedetekkel pótoljuk. 1­0- KÜLFÖLD * * * Szlovén szociáldemokraták a belgrádi „klikk­diktatúra" ellen. A „Südslawische Korrespon­­denz" jelenti Laibachból. A Napról, a szociál­demokraták lapja írja: Egy államunk van, amellyel mindnyájan, kivétel nélkül elégedet­lenek vagyunk. A kenyér mindig drágább lesz és már nem is kapható. Nekünk nincs ruhánk, de a kereskedőknek nagy raktáraik vannak. Egyes üzérek nagyon jól élnek, a nép azonban napról-napra mélyebbre sülyed. Ami ma Belgrádban történik, nem más, mint klikk­diktatúra, amely az államot és a népet rend­szeresen kizsákmányolja. Az általános elége­detlenség tehát mindenkép megokolt. A centralizmus államunknak a legnagyobb kárt okozta. Olyan állásokban, ahol a legfon­tosabb ügyeket intézik, tehetetlen és korrupt hivatalnokok ülnek. A közigazgatás központi szerveiben olyan emberek foglalnak helyet, akiknek egy nagy modern állam igazgatásáról fogalmuk sincsen. Ez a tehetetlen közigazga­tás államunkat koldusbotra fogja juttatni. Meg kell szüntetnünk a centralizmus rendsze­rét és föderális közigazgatást kell a helyébe hoznunk. Mi szlovének országunkat sokkal jobban fogjuk tudni igazgatni, mint ahogyan eddig a belgrádi kiküldöttek igazgatták. Föde­ralista alapuak állunk, mert az állam egyes népfajai között túlságosan nagyok a gazda­sági, kulturális és politikai különbségek. _ A szerb centralizmus a szlovének számára visz­szaesést jelent, mert a régi államban minden­kor jó és igazságos közigazgatás volt A „Renesterea Romana" vezető helyen foglal­kozik a jugoszláviai eseményekkel, amelyek szerinte a legsúlyosabb mértékben fenyegetik az S. H. S. állam integritását. Jugoszláviában erős szeparatisztikus harcok észlelhetők. Bosz­nia, Hercegovina, Horvátország és Szlavónii­a nyíltan hirdeti a belgrádi fenhatóság alól való elszakadási szándékát. Jugoszlávia új provin­ciái magasabb kulturális nívón állanak, smiint Szerbia és ez a körülmény jelentős erőt ad szerbellenes törekvésüknek. A kommunista propaganda is erősen dolgozik Jugoszláviában, a sztrájkok egyre szaporodnak és sok dolgot ad a szerb kormánynak a­ fegyveres forradalmak elnyomása („Wieni Tel. Comp.") A sinnjeinek mozgalma. A „Zürcher Post" jel­enti Londonból: A m­últ héten Írországban összesen 50 rendőrlaktanyát és 20 adóhivatalt pusztítottak el a finnjeinek. Az excesszusaik egész Írországban, a sziget északi részein is folytak. A Daily Herald szerint sir Nevil Mac Ready, az új ir főbiztos a kormánynak java­solta, hogy további csapatokat küldjön az ír kikötőkbe. Londonderryből jelentik: Szerdán a kormány több hivatalos épületét fölégették. London­­derry állomását megostromolták a fölkelők és az ott levő fegyvereket az őrök heves ellent­állását leküzdve, magukhoz ragadták. („M. T. L") A cseh nemzetgyűlés az egyház és állam szétválasztásáért. Prágából jelentik: A nem­zetgyűlés szerdai ülésén a cseh nemzeti szocia­listák és a szociáldemokraták közt« indítványt terj­es­ztettek elő az egyháznak az államtól való szétválasztására vonatkozóan. Az indítvány értelmében a cseh köztársaság nem ismeri el a felekezeti egyesüléseket és azokat nem támo­gatja. A felekezeti ügyek tételét törlik a költ­ségvetésből. Az egyház egész vagyona az állam tulajdonába megy át. Az egyházi birtokok 6 hónapon belül összehrandók. Az egyházi ünne­pek a vasárnap kivételével megszűnnek. Csak az a munkás nem szocialist­a, aki a szocializmust nem ismeri!

Next