Népszava, 1920. július (48. évfolyam, 155–181. sz.)

1920-07-10 / 163. szám

l és mind azt írták, hogy egyedül Bokányi állás­pon­tja az igazi. A jelenlevők nem felelhetnek a távollevőkért. A vádindítvány azt írja, hogy a polgárság le­fegyverzését szándékoztunk. Ez benne van a munkás­tanács határozatában is, de a vádnak ezt a részét most nem értem. Én, mint a munkásbiztosító pénztár igazga­tója, választójoggal bírtam, kétségtelenül mint ilyen pol­gár voltam. Tőlem is elszedték a fegyvert és elszedtek másoktól is, így kellett ennek lenni, hogy megakadályoz­zák a sok éjszakai lövöldözéseket. . . Elnök: Elszedték a katonáktól, a fegyvertárakból, elvet­ték mindenkitől. Bokányi: Lehet, hogy így volt, de a forradalmak nem szoktak lejátszódni úgy, hogy . .. Elnök: Ne magyarázzon, nem vagyunk ráutalva. Bokányi: A vádindítvány második kitétele a plattform­ban így hangzik: a polgári osztály megsemmisítése. Meg­állapítom, hogy ez egyik plattform­ban sincs benne, de ez nem is igaz. A polgárok százezrei vettek részt működé­sekben és belekapcsolódtak az ügyek vitelébe. Csak arról lehet beszélni, hogy az új alakulatban az állami életben új formája lesz a polgári életnek is. Letagadhatatlan tények, hogy az előző alkotmányos kormányok rohamos lépésekkel vezettek a nagy gyárak és nagy ipari üzemek szocializálásához. Elismerték, hogy ezeket az üzemeket szocializálni kell, tehát ezek nem is új dolgok. Utalok arra, hogy az értékesebb ékszereket, amidőn elvették, megbecsültették és azoknak értékét a tulajdonos javára folyószámlákon elkönyvelték. Az elnök: Az ékszerészüktől pedig elvették egészen, minden térítés nélkül. — Bokányi: A nagyüzemek szocia­lizálása megállította a birtokok szétdarabolásának folyta­tását. Különben is a szocializálás körül két fölfogás küz­dött egymással; ő amellett harcolt, hogy csak kárpótlás­sal szabadjon szocializálni. — Az elnök: A háztulajdono­soktól elvették a házukat — Bokányi: Ezzel szemben megreparálták az összes lakásokat. (Nagy nevetés a kö­zönség körében.) A kormányzótanács visszaadta azoknak a házait, akik a maguk munkájából keresték az ingatla­nukat. — Az elnök: Igen, a kisiparosnak visszaadták, de a gyárosnak, aki verejtékes munkájával szerezte, annak nem adták vissza. — Bokányi: Elnök úr, csak tizen va­gyunk Budapesten. Én nem felelhetek azokért, akikre nin­csenek itt. A vádindítvány további passzusa a többség elnyomásáról beszél. Választójogot kaptak kényszerszava­zással! Ezt a kényszerszavazást az ujabb kormány is i­letbeléptette. — Az elnök: De, a kenyérjegy elvétele nél­kül. — Bokányi: Erről majd később beszélek. Azt írja tovább a vádhatóság, hogy részt vettem a tanácsköztársa­ság alkotmányának megalkotásában. Erre most csak annyit mondok: nem vettem részt. Csak a választói ren­delet meghozásban vettem részt és el is értem, hogy be­vették a rendeletbe, hogy mindenki választó, aki hasznon munkát végez. — Az elnök: Ez egyszerre történt az alkot­mány megállapításával. — Bokányi: Könnyen be fogom bizonyítani, hogy nem volt egyszerre. Az alkotmány meg­állapítása tulaj­donképen Ládár és Kun Béla munkája. — Az elnök: Nem tudta, hogy kik voltak a forradalmi törvényszék bírái. — Bokányi: Nem, nem tudtam. Én azt tudtam csak, h­ogy az igazságügyi tisztviselőknek folyó­sították a fizetésüket és azt fölvették. Zaj és nevetés a hallgatóság körében. A lázadás tekintetében a vádirat, úgy látszik, a vörös hadsereg­ szervezését tartja a vád­ ge­rincének. A Vyx-féle üzenettel szemben és is vörös hadsereg szervezését sürgettem és Kun Bélával szemben — aki toborzott hadsereget akart —, a hadkötelezettség híve voltam. Én nem osztályhadseregnek a fölállításra érdeke­iben agitáltam, mert ez különben ellenkezett a munkásság fölfogásával is. Ugyanis a mun­kásság azt mondta: Mi a háború­­alatt küzdöt­tünk, szenvedtünk, az ő háborújukért. Most te­hát illő, hogy ők is harcoljanak az új társa­dalomért. Fegyvert én kint a harctéren sem viseltem soha- A had­sereg tisztjeiről becsmé­tlőleg nem nyilatkoztam. Az elnök: Két tiszt tanúvallomását olvasta­m föl. Az egyik szerint Bokányi, amikor Land­lerrel együtt Kassára utazott, aztt mondta volna, h­ogy mai tisztek nagyrésze megbizhatat-lan és 50 százallékát ezeknek fej­be kellene lőni. — Bokányi: Landlerrel sohasem utaztam Kassára, az eml­tett napon jó fronton harcol­tam. (Nagy zaj a közönség soraiban.) Az elnök: Ön a k­atonákat gyáváknak ne­vezte. És nagyúri kényelemben élt a szalon­kocsijában. (Nevetés a hallgatóság között). —­­Bokányi Én ugy éltem mint a szásztek és semmi kivételes elbánásban nem részesültem. Az elnök: Pedig megengedhette volna magá­énak, mert fizetését három oldalról kapta. — Bokányi: Az első hónapban toptam 2300 ko­ronát, a másodikban 3000 koronát, s a következő hónapban levonták ezt és ekkor kaptam 1600 koronát fehér pénzben. A katonákat nem hasz­náltam föl semmiféle ellenforradalom letöré­sére. Lehet, hogy nekem mások dolgaiért is kell a felelősséget viselnem, de ezeket nem kiváililalhattam. • Az elnök: A had­,sereg osztályhadsereg volt. — Bokányi: Tudtamminl a hadseregbe min­denki beléphetett és oly­an rendeletet nem kap­tam, h­ogy ha valaki belép, vissza kell utasíta­nom. Én erre vonatkozóan rendeleteket nem hozhttam és azokat nem hirdettem ki. — Az el­nök: Majd rátérünk erre. — Bokányi: Jó, majd rátérünk. — Az elnök: Velem ne vitatkozzék és figyelmeztetem, hogy ne adjon több okot hasonló viselkedésre. • Bokányi: Tegnap engedelmet, kértem, h­ogy elmondhassam védekezésemet és most a leg­nagyobb meglepetéssel tapasztalom, hogy nem mondhatom végig fölfogásomat, hanem ami­kor olyan ponthoz érek, ahol a legnagyobb lelki nyugalomra volna szükségem, s akkor ott megszakítanak és akkor intéznek kérdést hoz­zám, mielőtt én nyugodtan megállapíthatom a m­agam álláspontját. Az elnök: Azt én bírálom­ el, h­ogy mikor te­hetek föl kérdést ebben a tekintetben senkinek velem szemben joga nincs. Amikor szükségét látom,a kérdés föltételének, akkor megteszem és a megjegyzést odateszem, ahová vág. Igenis, megenged­em, hogy álláspontját kifejthesse, annak kereteit azonban nekem kell megáll­apí­tani, mert különben a tárgyalás heteikig­­és hó­napokig eltarthat. (Zajos helyeslés és hallgató­ságban.) 1 !„. ! (Itt a cenzúra 3 sort törölt.) Az elnök figyelmezteti a hallgatóságot, hogy tartózkodjék minden véleménynyilvánítástól, mert kü­l­önben kénytelen lenne az egész hall­gatóságot eltávolítani, ez pedig az országra nézve nagyon ártalmas lenne, mivel olyan színiben tüntetné föl a bíróságot, hogy ezt a pert, amely nemcsak az országban kelt érdek­lődést , szűk családi körben akarná lefoly­tatni. A többi vád. Bokányi: A vádindítvány a terhemre rója a középületek megszállását. Nekem ebben nincs részem. Tudtommal a tanácsköztársaság ilyen fedeletet nem adott ki. Amikor népbiztos lettem, fölmentem a népjóléti minisztériumba és egy titkár­ fogadott azzal, hogy elfoglalhatom a hiva­talomat. Megkérdeztem tőle, hogy szocialista-e v egy kommunista. Erre a titkár azt felelte, hogy egyik sem­ .aívtam a tisztviselőket - mintegy 500-an lehettek — és üdvözöltem őket, de nem mint elvtársakat m­ert, amint mondottam, lehetetlenség­e, hogy máról­holnapra szocialista legyen valaki. Állásából senkit el nem bocsátottam. Az elnök: A forradalmi törvényszék bíráira vonat­kozónek ez tartotta-e azt. Így itt haramiák izél-Bokányi: A forradalmi törvényszék ügyeit jogászok csináltak. Én munkásember voltam. Amikor a város házára kerültem, mind a négy polgármestert megkérdez­et,,^ Tf V52m­at"° e­ízellve munkakörükkel és biz­tosítottam őket védelmemről. Az elnök: ismerteti azt az iratot, amely szerint Borar arra hivatkozik, hogy ő előzetesen tárgyalt Bokányival a kommiunmus kérdésében.­­ Bokányi­­t tagadja Isekmanek szavazóbíró. Mivel magyarázza Iiony a Népszava, eltiltja a szocialistáknak, hogy a Területvédő Liga tagjai lehessenek. , Bokányi: Én erről nem tudok számot adni, csak azt tudom hogy magam is egyik alelnöke voltam a Terület­v­ezert­e s em senkít sem felelősségre, érdekébeTM beszigt5' eyUleSe" 3 10VeI'SMy ^gszüntetése Bokányi: Minden játéknak, amely a tömegek kifosztás­­ára irányul, ellensége vagyok. Csekmanek bíró: A választójog szavazati jogot adott a forradalmi törvényszék bíráinak, de nem adott az igazi bírónak, aki nem működött. — Bokányi: Mondtam már, hogy a választójog moszkvai kópia volt. Feyl Ivor bíró: A Népszavában megjelent egyik beszé­dében azt mondta, hogy fönn kell tartani a proletár­diktatúrát, mert különben annak bukása után nem lesz elég fa akasztófának. — Bokányi: Ilyen beszédet nem mondtam, tessék megmutatni a Népszavát. Atzél főügyész: Amikor önt letartóztatták, kijelentette, hogy Magyarországon csak a tanácsköztársaság lehetsé­ges. — Zbokányi: Nem mondtam. — Atzél: A megegyezés nem kellett önnek, miért ment a kommunistákkal együtt? — Bokányi: A kommunisták is ezt kérdezték tőle, mert ők szerették volna, ha én eltűnök. Amikor Garami el­ment, annak is örvendtek. Kijelentem, hogy nem akarom magamat radikális, nemzeti színben... —X X X X X lassa... (Itt a cenzúra 3 sort törölt.) Atzél:. Garbai a kommunista kongresszus megnyitásán azt mondta, hogy sirba tettük Magyarország ezeréves alkotmányát. — Bokányi: Garbai kőműves volt, jogi dol­gokhoz nem értett. — Atzél: A „Vörös Ujság" március 22-án azt írta, hogy a polgárság romokban hever, pusztul­jon a hivatalnoksereg is. — Bokányi: A „Vörös U­iság" a kommunisták balszárnyának volt a sajtója. — Atzél: A Népszava április 1-én azt ír­ta: Nem a területi integritás a jelszó, amivel az uralkodó osztály már annyiszor be-, csapta a dolgozó tömegeket. (Tovább olvassa a közle­ményt.) Bokányi: A diktatúra kikiáltása után a kommunisták meg akarták szüntetni a Népszavát. Amikor ez nem sike­rült, azt követelték, hogy a „Vörös Újság" munkatársai közül oda többen átmenjenek, hogy így ellenőrizzék a Népszava szellemét. Ezt meg is csinálták. Az elnök: Szüntették volna be a Népszavát. — Bokányi Ez a kérdés megkerülése lett volna, de nem annak meg­oldása. — Az elnök: Látja, Garami ott tudta hagyni az egészet. — Bokányi­­ egy ember volt, de egy párt nem mehet ki az országból. — Atzél: Azt mondja ön, hogy a tanácsköztársaság folytatása volt a népköztársaságnak. — Bokányi: Háború volt és Károlyi, aki egyedül képviselt© az állam főhatalmát, amit egyszer és mindenkorra kapott, joggal adhatta azt át. — Atzél: Akár Oroszországnak is. — Bokányi: Ez túlzás. — Atzél: Ön az egyetemen is tar­tott az ifjúságnak előadást. — Bokányi: Igen, meghívtak ennek az előadásnak a megtartására, amelyen különben az egyetem akkori dékánja is­­ résztvett. A tárgyalást szombaton folytatják. UJSP SZAVA 1920 julius 10. A ssessi magyar küvett a bojtkot f@sitarfasáron­ & :*: Milyen orsság©lí rauurakása« csatlakosnak a S»ejj?s©Slsffla: 7 A .Magyar Tavirati Iroda" jelenti Bécsből. Ur G­ratz Gusztáv bécsi magy­ar követ Buda­pestről Bécsbe való visszatérése után a „Reichspost"-ban nyilatkozott a Magyarország ellen való bojkot fonter­tásáról és a többi kö­zött azt mondta, el volt rá készülve, hogy az amsterdami szakszervezeti szövetség a bojkot folytatását határozza el és ezért iá bojkot eset­leges megszüntetéséről folytatott megbeszélés befejezése után Budapestre utazott, hogy meg­tárgyalja azokat a további intézkedéseket,­­amelyeket a magyar kormánynak a bojkot el­len tennie kell. Igyekezett elérni, hogy azokat a köröket, amelyek nem vesznek részt a boj­kotban, a magyar ellenintézkedések lehetők ne érintsék. (Itt a cenzúra 9 sort töröli.) A „Magyar Távirati Irod­a" jeleníti Bécsből. A bécsi polgári lapok a bojkotról semmiféle részletet nem közölhetnek, mert a szedők cen­zurája alatt állanak. A szocialista szedők ugyani­s azonosították magukat a bojkot-m­oz­galomm­al és ha a szerkesztőség a bojkotról kedvezőtlen híreket akar leadni, akkor azt egy­,­szerűen nem szedik ki. Ilyen körülmények kö­zött a szerkesztőségek egyáltalán tartózkodnak mindenféle bojkottk­ közlésétől és csak­­azt ad­ják ki, amit már teljesen lehetetlen titkolni. A „Magyar Kurir" jelenti Genfből. A „Jour­nal de Genéve"-ben vezércikk jelent meg A Magyarország ellen elrendelt bojkotról. (Itt a cenzúra 16 sort törölt.) A „Magyar Ki­­it" jelenti Pozsonyból. A felvidéki szo­ciáldemokrata párt pozsonyi központi vezetősége fölhívta­ a pozsonyi postahivatalt, csatlakozzék személyzete a Ma­­­yarország elleni bojkothoz. A hivatal távírószemélyzeté­nek nem szociáldemokrata része azonban a felhívásnak nem engedelmeskedett. A párt hattagú bojkotbizottsága­ erre megjelent Nutterhauser francia tábornoknál, a fel­vidéki cseh csapatok főparancsnokánál és azt követelte tőle, hogy a Magyarország felé vezető távozóvonalat puszh­u­ttassa el, miért különben nem vállalhatnak felelősséget a következményekért. Ugyanekkor a párt hivatalos lapja, a Robotnicke Noviny nyílt levelet intéz a tábornokhoz ugyanilyen értelemben azzal, hogy visszautasítás esetén a felháborodott munkásság maga fogja a vonalat szétrom­bolni. A küldöttségnek Nittelhauser azt felelte, hogy­­ csupán a cseh kormány kezdeményezésére járhatna el a bojkot ügyében, de erre utasítást eddig nem kapott. Békét közvetítenek Oroszország és Lengyelország között? * Kraszin Helyett Esscserin megy Londosiba. (Páris, julius 9. — A „M. T. I." sziféila,távirata a budapesti rádióállomás utján.) Grabszky lengyel miniszterelnök tegnap hirtelen Spanba utazott. Ezt az utazást is, lengyel honvédelmi tanács t­egnapelőtti ülésében határozták el. Grabszky elutazása előtt a lengyel kormány jegyzéket intézett a splalai konferenciához, amelynek tartalma a harctéri helyzetre vonat­kozott. Az a hír tartja m­agát, hogy egy euró­pai­ nagyhatalom késznek nyilatkozott a Varsó és Moszkva között való közvetítésre. Politikai körökben azt hiszik, hogy ennek a közvetí­tés­nek a kérdése szintén Spaában fog eldőlni. Nagy figyelmet kelt a kopenhágai Social­demokraten-nek egyik közleménye, annál is in­kább, mivel ez az újság az orosz viszonyokról tájékozva szokott lenni. E szerint a híradás szerint Kraszin nem térne többé vissza Lon­donba, hanem helyébe Csicserin külügyi nép­biztos utazik az angol fővárosba, hogy kormá­nya nevében politikai megállapodásokat léte­sítsen, ha ugyan­ez egyáltalában lehetséges. Az orosz külügyek intézőjét több szakértő fogj­a kísérni. Állítólag a tárgyalásoknak legfőbb témája a perzsa és a lengyel kérdés lesz. A lengyel probléma tehát minden oldalról az érdeklődés középpontjába kerül Európában. (Páris, július 9. — A „M. T. I." kiküldött tudósítójának szikra­távirat­a a budapesti rá­dióállomás útján.) A londoni lengyel követség megcáfolja­­azt a hírt, mintha a lengyel kor­mány békeajánlatot tett volna a vörösöknek. A lengyel vezérkar közlése szerint az oroszokat a Dvínáig sikerült visszaszorítani. (Itt a cenzúra egy 7 soros táviratot törölt.) ­0 * * A finnjeinek a vl. Internacionáléban , Londonból jelentik, hogy azon a gyűlésen, amelyet az alsóház és felsőház tagjai az ir­. országi legújabb események ügyében tartottak megállapították, hogy az ír forrad­­nárok és a nemzetközi forradalmárok között egyetértés van és ama nézetüknek adtak kifejezést, hogy, a nemzetközi szocialistákkal szövetkezett sinn­­ femnek csatlakoztak a III. Internacionáléhoz, amely mozgalmát összekapcsolta az indiai nacionalista mozgalommal. A gyűlés elhatá­rozta, hogy Lloyd George-ot arra kéri föl, hogy fogadja azt a küldöttséget, amely a gyűlés le­­folyásáról jelentést terjeszt elő és közli az egy­hangúag elfogadott rendszabályokat, amelyek azt célozzák, h­ogy e mozgalom fölött úrrá le­gyenek. („M. T. I.") A németek hat hónapi halasztást kapnak a leszerelésre. Spaaból jelentik: A­­konferencia szerdai ülésén bejelentette Lloyd George, hogy­ Németország megkezdi a népőrségek és a kü­lön rendőrség lefegyverzését, a hadseregnek­ 1­90.000 főre való leszállítására pedig féléves haladékot kapott. A hadsereg létszámát ok­tób­­er 1-ig 150.000 főre szállítja le, január 1-ig pe­dig az engedélyezett 100.000 főre. Simons kü­l­­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy az ilyen fel­tételes maghosszabbítás egyoldalú kötelezést jelent az ársránt részéről, tehát nem tekinthető tárgyaló feleik közt létrejött megállapodásnak. Lloyd George erre az felelte, hogy a szövetsé­gesek ragaszkodnak hozzá, hogy Németország ezt a programot elfogadja, viszont Simons ki­jelentette, hogy Németország nem fogadhatja el ezt a kötelezettséget anélkül, hogy a kor­mány előzetesen részletesen ne tárgyalna róla. („M. T. I.") A németalföldi lapok közlése szerint Simons

Next