Népszava, 1920. július (48. évfolyam, 155–181. sz.)
1920-07-10 / 163. szám
l és mind azt írták, hogy egyedül Bokányi álláspontja az igazi. A jelenlevők nem felelhetnek a távollevőkért. A vádindítvány azt írja, hogy a polgárság lefegyverzését szándékoztunk. Ez benne van a munkástanács határozatában is, de a vádnak ezt a részét most nem értem. Én, mint a munkásbiztosító pénztár igazgatója, választójoggal bírtam, kétségtelenül mint ilyen polgár voltam. Tőlem is elszedték a fegyvert és elszedtek másoktól is, így kellett ennek lenni, hogy megakadályozzák a sok éjszakai lövöldözéseket. . . Elnök: Elszedték a katonáktól, a fegyvertárakból, elvették mindenkitől. Bokányi: Lehet, hogy így volt, de a forradalmak nem szoktak lejátszódni úgy, hogy . .. Elnök: Ne magyarázzon, nem vagyunk ráutalva. Bokányi: A vádindítvány második kitétele a plattformban így hangzik: a polgári osztály megsemmisítése. Megállapítom, hogy ez egyik plattformban sincs benne, de ez nem is igaz. A polgárok százezrei vettek részt működésekben és belekapcsolódtak az ügyek vitelébe. Csak arról lehet beszélni, hogy az új alakulatban az állami életben új formája lesz a polgári életnek is. Letagadhatatlan tények, hogy az előző alkotmányos kormányok rohamos lépésekkel vezettek a nagy gyárak és nagy ipari üzemek szocializálásához. Elismerték, hogy ezeket az üzemeket szocializálni kell, tehát ezek nem is új dolgok. Utalok arra, hogy az értékesebb ékszereket, amidőn elvették, megbecsültették és azoknak értékét a tulajdonos javára folyószámlákon elkönyvelték. Az elnök: Az ékszerészüktől pedig elvették egészen, minden térítés nélkül. — Bokányi: A nagyüzemek szocializálása megállította a birtokok szétdarabolásának folytatását. Különben is a szocializálás körül két fölfogás küzdött egymással; ő amellett harcolt, hogy csak kárpótlással szabadjon szocializálni. — Az elnök: A háztulajdonosoktól elvették a házukat — Bokányi: Ezzel szemben megreparálták az összes lakásokat. (Nagy nevetés a közönség körében.) A kormányzótanács visszaadta azoknak a házait, akik a maguk munkájából keresték az ingatlanukat. — Az elnök: Igen, a kisiparosnak visszaadták, de a gyárosnak, aki verejtékes munkájával szerezte, annak nem adták vissza. — Bokányi: Elnök úr, csak tizen vagyunk Budapesten. Én nem felelhetek azokért, akikre nincsenek itt. A vádindítvány további passzusa a többség elnyomásáról beszél. Választójogot kaptak kényszerszavazással! Ezt a kényszerszavazást az ujabb kormány is iletbeléptette. — Az elnök: De, a kenyérjegy elvétele nélkül. — Bokányi: Erről majd később beszélek. Azt írja tovább a vádhatóság, hogy részt vettem a tanácsköztársaság alkotmányának megalkotásában. Erre most csak annyit mondok: nem vettem részt. Csak a választói rendelet meghozásban vettem részt és el is értem, hogy bevették a rendeletbe, hogy mindenki választó, aki hasznon munkát végez. — Az elnök: Ez egyszerre történt az alkotmány megállapításával. — Bokányi: Könnyen be fogom bizonyítani, hogy nem volt egyszerre. Az alkotmány megállapítása tulajdonképen Ládár és Kun Béla munkája. — Az elnök: Nem tudta, hogy kik voltak a forradalmi törvényszék bírái. — Bokányi: Nem, nem tudtam. Én azt tudtam csak, hogy az igazságügyi tisztviselőknek folyósították a fizetésüket és azt fölvették. Zaj és nevetés a hallgatóság körében. A lázadás tekintetében a vádirat, úgy látszik, a vörös hadsereg szervezését tartja a vád gerincének. A Vyx-féle üzenettel szemben és is vörös hadsereg szervezését sürgettem és Kun Bélával szemben — aki toborzott hadsereget akart —, a hadkötelezettség híve voltam. Én nem osztályhadseregnek a fölállításra érdekeiben agitáltam, mert ez különben ellenkezett a munkásság fölfogásával is. Ugyanis a munkásság azt mondta: Mi a háborúalatt küzdöttünk, szenvedtünk, az ő háborújukért. Most tehát illő, hogy ők is harcoljanak az új társadalomért. Fegyvert én kint a harctéren sem viseltem soha- A hadsereg tisztjeiről becsmétlőleg nem nyilatkoztam. Az elnök: Két tiszt tanúvallomását olvastam föl. Az egyik szerint Bokányi, amikor Landlerrel együtt Kassára utazott, aztt mondta volna, hogy mai tisztek nagyrésze megbizhatat-lan és 50 százallékát ezeknek fejbe kellene lőni. — Bokányi: Landlerrel sohasem utaztam Kassára, az emltett napon jó fronton harcoltam. (Nagy zaj a közönség soraiban.) Az elnök: Ön a katonákat gyáváknak nevezte. És nagyúri kényelemben élt a szalonkocsijában. (Nevetés a hallgatóság között). —Bokányi Én ugy éltem mint a szásztek és semmi kivételes elbánásban nem részesültem. Az elnök: Pedig megengedhette volna magáénak, mert fizetését három oldalról kapta. — Bokányi: Az első hónapban toptam 2300 koronát, a másodikban 3000 koronát, s a következő hónapban levonták ezt és ekkor kaptam 1600 koronát fehér pénzben. A katonákat nem használtam föl semmiféle ellenforradalom letörésére. Lehet, hogy nekem mások dolgaiért is kell a felelősséget viselnem, de ezeket nem kiváililalhattam. • Az elnök: A had,sereg osztályhadsereg volt. — Bokányi: Tudtamminl a hadseregbe mindenki beléphetett és olyan rendeletet nem kaptam, hogy ha valaki belép, vissza kell utasítanom. Én erre vonatkozóan rendeleteket nem hozhttam és azokat nem hirdettem ki. — Az elnök: Majd rátérünk erre. — Bokányi: Jó, majd rátérünk. — Az elnök: Velem ne vitatkozzék és figyelmeztetem, hogy ne adjon több okot hasonló viselkedésre. • Bokányi: Tegnap engedelmet, kértem, hogy elmondhassam védekezésemet és most a legnagyobb meglepetéssel tapasztalom, hogy nem mondhatom végig fölfogásomat, hanem amikor olyan ponthoz érek, ahol a legnagyobb lelki nyugalomra volna szükségem, s akkor ott megszakítanak és akkor intéznek kérdést hozzám, mielőtt én nyugodtan megállapíthatom a magam álláspontját. Az elnök: Azt én bírálom el, hogy mikor tehetek föl kérdést ebben a tekintetben senkinek velem szemben joga nincs. Amikor szükségét látom,a kérdés föltételének, akkor megteszem és a megjegyzést odateszem, ahová vág. Igenis, megengedem, hogy álláspontját kifejthesse, annak kereteit azonban nekem kell megállapítani, mert különben a tárgyalás heteikigés hónapokig eltarthat. (Zajos helyeslés és hallgatóságban.) 1 !„. ! (Itt a cenzúra 3 sort törölt.) Az elnök figyelmezteti a hallgatóságot, hogy tartózkodjék minden véleménynyilvánítástól, mert különben kénytelen lenne az egész hallgatóságot eltávolítani, ez pedig az országra nézve nagyon ártalmas lenne, mivel olyan színiben tüntetné föl a bíróságot, hogy ezt a pert, amely nemcsak az országban kelt érdeklődést , szűk családi körben akarná lefolytatni. A többi vád. Bokányi: A vádindítvány a terhemre rója a középületek megszállását. Nekem ebben nincs részem. Tudtommal a tanácsköztársaság ilyen fedeletet nem adott ki. Amikor népbiztos lettem, fölmentem a népjóléti minisztériumba és egy titkár fogadott azzal, hogy elfoglalhatom a hivatalomat. Megkérdeztem tőle, hogy szocialista-e v egy kommunista. Erre a titkár azt felelte, hogy egyik sem .aívtam a tisztviselőket - mintegy 500-an lehettek — és üdvözöltem őket, de nem mint elvtársakat mert, amint mondottam, lehetetlensége, hogy márólholnapra szocialista legyen valaki. Állásából senkit el nem bocsátottam. Az elnök: A forradalmi törvényszék bíráira vonatkozónek ez tartotta-e azt. Így itt haramiák izél-Bokányi: A forradalmi törvényszék ügyeit jogászok csináltak. Én munkásember voltam. Amikor a város házára kerültem, mind a négy polgármestert megkérdezet,,^ Tf V52mat"° eízellve munkakörükkel és biztosítottam őket védelmemről. Az elnök: ismerteti azt az iratot, amely szerint Borar arra hivatkozik, hogy ő előzetesen tárgyalt Bokányival a kommiunmus kérdésében. Bokányit tagadja Isekmanek szavazóbíró. Mivel magyarázza Iiony a Népszava, eltiltja a szocialistáknak, hogy a Területvédő Liga tagjai lehessenek. , Bokányi: Én erről nem tudok számot adni, csak azt tudom hogy magam is egyik alelnöke voltam a Területvezerte s em senkít sem felelősségre, érdekébeTM beszigt5' eyUleSe" 3 10VeI'SMy ^gszüntetése Bokányi: Minden játéknak, amely a tömegek kifosztására irányul, ellensége vagyok. Csekmanek bíró: A választójog szavazati jogot adott a forradalmi törvényszék bíráinak, de nem adott az igazi bírónak, aki nem működött. — Bokányi: Mondtam már, hogy a választójog moszkvai kópia volt. Feyl Ivor bíró: A Népszavában megjelent egyik beszédében azt mondta, hogy fönn kell tartani a proletárdiktatúrát, mert különben annak bukása után nem lesz elég fa akasztófának. — Bokányi: Ilyen beszédet nem mondtam, tessék megmutatni a Népszavát. Atzél főügyész: Amikor önt letartóztatták, kijelentette, hogy Magyarországon csak a tanácsköztársaság lehetséges. — Zbokányi: Nem mondtam. — Atzél: A megegyezés nem kellett önnek, miért ment a kommunistákkal együtt? — Bokányi: A kommunisták is ezt kérdezték tőle, mert ők szerették volna, ha én eltűnök. Amikor Garami elment, annak is örvendtek. Kijelentem, hogy nem akarom magamat radikális, nemzeti színben... —X X X X X lassa... (Itt a cenzúra 3 sort törölt.) Atzél:. Garbai a kommunista kongresszus megnyitásán azt mondta, hogy sirba tettük Magyarország ezeréves alkotmányát. — Bokányi: Garbai kőműves volt, jogi dolgokhoz nem értett. — Atzél: A „Vörös Ujság" március 22-án azt írta, hogy a polgárság romokban hever, pusztuljon a hivatalnoksereg is. — Bokányi: A „Vörös Uiság" a kommunisták balszárnyának volt a sajtója. — Atzél: A Népszava április 1-én azt írta: Nem a területi integritás a jelszó, amivel az uralkodó osztály már annyiszor be-, csapta a dolgozó tömegeket. (Tovább olvassa a közleményt.) Bokányi: A diktatúra kikiáltása után a kommunisták meg akarták szüntetni a Népszavát. Amikor ez nem sikerült, azt követelték, hogy a „Vörös Újság" munkatársai közül oda többen átmenjenek, hogy így ellenőrizzék a Népszava szellemét. Ezt meg is csinálták. Az elnök: Szüntették volna be a Népszavát. — Bokányi Ez a kérdés megkerülése lett volna, de nem annak megoldása. — Az elnök: Látja, Garami ott tudta hagyni az egészet. — Bokányi egy ember volt, de egy párt nem mehet ki az országból. — Atzél: Azt mondja ön, hogy a tanácsköztársaság folytatása volt a népköztársaságnak. — Bokányi: Háború volt és Károlyi, aki egyedül képviselt© az állam főhatalmát, amit egyszer és mindenkorra kapott, joggal adhatta azt át. — Atzél: Akár Oroszországnak is. — Bokányi: Ez túlzás. — Atzél: Ön az egyetemen is tartott az ifjúságnak előadást. — Bokányi: Igen, meghívtak ennek az előadásnak a megtartására, amelyen különben az egyetem akkori dékánja is résztvett. A tárgyalást szombaton folytatják. UJSP SZAVA 1920 julius 10. A ssessi magyar küvett a bojtkot f@sitarfasáron & :*: Milyen orsság©lí rauurakása« csatlakosnak a S»ejj?s©Slsffla: 7 A .Magyar Tavirati Iroda" jelenti Bécsből. Ur Gratz Gusztáv bécsi magyar követ Budapestről Bécsbe való visszatérése után a „Reichspost"-ban nyilatkozott a Magyarország ellen való bojkot fontertásáról és a többi között azt mondta, el volt rá készülve, hogy az amsterdami szakszervezeti szövetség a bojkot folytatását határozza el és ezért iá bojkot esetleges megszüntetéséről folytatott megbeszélés befejezése után Budapestre utazott, hogy megtárgyalja azokat a további intézkedéseket,amelyeket a magyar kormánynak a bojkot ellen tennie kell. Igyekezett elérni, hogy azokat a köröket, amelyek nem vesznek részt a bojkotban, a magyar ellenintézkedések lehetők ne érintsék. (Itt a cenzúra 9 sort töröli.) A „Magyar Távirati Iroda" jeleníti Bécsből. A bécsi polgári lapok a bojkotról semmiféle részletet nem közölhetnek, mert a szedők cenzurája alatt állanak. A szocialista szedők ugyanis azonosították magukat a bojkot-mozgalommal és ha a szerkesztőség a bojkotról kedvezőtlen híreket akar leadni, akkor azt egy,szerűen nem szedik ki. Ilyen körülmények között a szerkesztőségek egyáltalán tartózkodnak mindenféle bojkottk közlésétől és csakazt adják ki, amit már teljesen lehetetlen titkolni. A „Magyar Kurir" jelenti Genfből. A „Journal de Genéve"-ben vezércikk jelent meg A Magyarország ellen elrendelt bojkotról. (Itt a cenzúra 16 sort törölt.) A „Magyar Kiit" jelenti Pozsonyból. A felvidéki szociáldemokrata párt pozsonyi központi vezetősége fölhívta a pozsonyi postahivatalt, csatlakozzék személyzete a Mayarország elleni bojkothoz. A hivatal távírószemélyzetének nem szociáldemokrata része azonban a felhívásnak nem engedelmeskedett. A párt hattagú bojkotbizottsága erre megjelent Nutterhauser francia tábornoknál, a felvidéki cseh csapatok főparancsnokánál és azt követelte tőle, hogy a Magyarország felé vezető távozóvonalat puszhuttassa el, miért különben nem vállalhatnak felelősséget a következményekért. Ugyanekkor a párt hivatalos lapja, a Robotnicke Noviny nyílt levelet intéz a tábornokhoz ugyanilyen értelemben azzal, hogy visszautasítás esetén a felháborodott munkásság maga fogja a vonalat szétrombolni. A küldöttségnek Nittelhauser azt felelte, hogy csupán a cseh kormány kezdeményezésére járhatna el a bojkot ügyében, de erre utasítást eddig nem kapott. Békét közvetítenek Oroszország és Lengyelország között? * Kraszin Helyett Esscserin megy Londosiba. (Páris, julius 9. — A „M. T. I." sziféila,távirata a budapesti rádióállomás utján.) Grabszky lengyel miniszterelnök tegnap hirtelen Spanba utazott. Ezt az utazást is, lengyel honvédelmi tanács tegnapelőtti ülésében határozták el. Grabszky elutazása előtt a lengyel kormány jegyzéket intézett a splalai konferenciához, amelynek tartalma a harctéri helyzetre vonatkozott. Az a hír tartja magát, hogy egy európai nagyhatalom késznek nyilatkozott a Varsó és Moszkva között való közvetítésre. Politikai körökben azt hiszik, hogy ennek a közvetítésnek a kérdése szintén Spaában fog eldőlni. Nagy figyelmet kelt a kopenhágai Socialdemokraten-nek egyik közleménye, annál is inkább, mivel ez az újság az orosz viszonyokról tájékozva szokott lenni. E szerint a híradás szerint Kraszin nem térne többé vissza Londonba, hanem helyébe Csicserin külügyi népbiztos utazik az angol fővárosba, hogy kormánya nevében politikai megállapodásokat létesítsen, ha ugyanez egyáltalában lehetséges. Az orosz külügyek intézőjét több szakértő fogja kísérni. Állítólag a tárgyalásoknak legfőbb témája a perzsa és a lengyel kérdés lesz. A lengyel probléma tehát minden oldalról az érdeklődés középpontjába kerül Európában. (Páris, július 9. — A „M. T. I." kiküldött tudósítójának szikratávirata a budapesti rádióállomás útján.) A londoni lengyel követség megcáfoljaazt a hírt, mintha a lengyel kormány békeajánlatot tett volna a vörösöknek. A lengyel vezérkar közlése szerint az oroszokat a Dvínáig sikerült visszaszorítani. (Itt a cenzúra egy 7 soros táviratot törölt.) 0 * * A finnjeinek a vl. Internacionáléban , Londonból jelentik, hogy azon a gyűlésen, amelyet az alsóház és felsőház tagjai az ir. országi legújabb események ügyében tartottak megállapították, hogy az ír forradnárok és a nemzetközi forradalmárok között egyetértés van és ama nézetüknek adtak kifejezést, hogy, a nemzetközi szocialistákkal szövetkezett sinn femnek csatlakoztak a III. Internacionáléhoz, amely mozgalmát összekapcsolta az indiai nacionalista mozgalommal. A gyűlés elhatározta, hogy Lloyd George-ot arra kéri föl, hogy fogadja azt a küldöttséget, amely a gyűlés lefolyásáról jelentést terjeszt elő és közli az egyhangúag elfogadott rendszabályokat, amelyek azt célozzák, hogy e mozgalom fölött úrrá legyenek. („M. T. I.") A németek hat hónapi halasztást kapnak a leszerelésre. Spaaból jelentik: Akonferencia szerdai ülésén bejelentette Lloyd George, hogy Németország megkezdi a népőrségek és a külön rendőrség lefegyverzését, a hadseregnek 190.000 főre való leszállítására pedig féléves haladékot kapott. A hadsereg létszámát október 1-ig 150.000 főre szállítja le, január 1-ig pedig az engedélyezett 100.000 főre. Simons külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az ilyen feltételes maghosszabbítás egyoldalú kötelezést jelent az ársránt részéről, tehát nem tekinthető tárgyaló feleik közt létrejött megállapodásnak. Lloyd George erre az felelte, hogy a szövetségesek ragaszkodnak hozzá, hogy Németország ezt a programot elfogadja, viszont Simons kijelentette, hogy Németország nem fogadhatja el ezt a kötelezettséget anélkül, hogy a kormány előzetesen részletesen ne tárgyalna róla. („M. T. I.") A németalföldi lapok közlése szerint Simons