Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)

1920-08-01 / 182. szám

XLVIII. évfolyam. Budapest, 1520 augusztus 1. vasárnap. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: este évre fél évre..•••••. 280 kor. 140 kor. negyed évre. egy hóra .... 70 kor.­­... 25 kor. EGYES SZÁM­ARA 1 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) m m v., ./ 182. szám. ü­ss,v eszele is nagy kat * * Péntek este s­zalálkozttak a mcstisialmasonak. — Lloyd George nem Samogae^a Wrange!­i Shomokot. — Szeretné, ha az orosz meghatalmiatottak a b£kér6l es tárg^aln­ QtnánaSi. — Kora, ari la lats^adja a békeajánlatot. (Varsó, julius 30.) Rosvadowski altábornagy­nak, k­uutryol hadsereg vezérkari főnökének szikratávirata: Közlöm az orosz főparancsnok­sággal, hogy a parlamentnlieknek a hágai egyezmény és az általános szokás alapján biztosítani kell azt a jogot, hogy a fegyver­szüneti tárgyalások ideje alatt írásban szaba­don érintkezhess­enek a lengyel harcvonal­parancsnoksággal. („M. T. I.") (Moszkva, július 30.) Tukacsevsld, a vörös csapatok főparancsnoka a lengyel főparancs­nokság kérdésére azt a választ adta, hogy a vörös hadseregnek a parlamentairek fogadá­sára vonatkozó szabályai nem térnek el a nemzetközi szokásoktól. („M. T. I.") (Bécs, július 31. — A „M. T. I." magánjelen­tése.) A „Neue Freie, Presse"-nek jelentik Pá­riából. A „Petit Parisien" londoni tudósítója írja: Mint értesülök, eddig még semmiféle vá­lasz nem érkezett Londonba arra a két táv­iratra, amelyet július 26-án, illetve 28-án a brit kormány Csicserinhez intézett. A lengyel és a bolsevista meghatalmazottak tegnap este 6 órakor Zjaranovickiban elsőizben találkoztak a fegyverszüneti feltételek megbeszélésére. (Kopenhága, július 31. — „Bud. Tud.") Az „Aftonbladed" fielsingforst távirata szerint az oroszok augusztus 1-én megszüntetik a had­műveleteket, de azt követelik, hogy Wrangel operációit szintén szüntesse be. Azt hiszik, hogy nagyon rövid idő alatt sikerülni fog Oroszország és Lengyelország között a fegyver­szünetet megteremteni. A bolsevikiek követe­lései azonban nagyon merészek­. (London, július 30.) Azon az első jegyzéken kívül, amelynek szövegét­ Boulogneban készí­tették, másik jegyzéket küldtek a szovjet kor­mánynak. A második jegyzék Csicserinnek arra a jegyzékére vonatkozik, amely a gazda­sági tárgyalások abbahagyásáról és Wrangel tábornokról szól. A brit kormány azt szeretné, ha Kemenev, Kraszin és a szovjet kormány többi delegátusa meghatalmazást kapna arra, hogy ne csupán kereskedelmi egyezményt kös­sön Szovjetoroszország nevében a szövetsége­sekkel, hanem az előkészületeket is megtehesse a tervezett békekonferenciára. (,JV M. T. I") (Berlin, július 31.) A Vorwärts jelenti Stok­holmból. Az orosz megbízottak, Kamenev és Miljukov szerdán egy angol­ torpedónaszád­hajó fedélzetén Révaiból Kopenhágán át el­utaztak Londonba. („M. T. I.") (Kopenhága, július 31. — „Bud. Tad.") A „Westminster Grazette" kifejti, hogy Wnamgel támogatásának­ kérdése nem lehet akadálya az Oroszországgal való megegyezésnek. Ebben a tekintetben, miként az orosz kérdés egész kom­plexumának kezelése tekintetében, a Párisban és Londonban különböző a fölfogás és föltűnő az a sietség, amellyel Franciaország erősen ki­élezett álláspontokhoz köti le magát. Múltkori­ban Millerand 24 órával megelőzte­­a kamará­ban tartott beszédével Lloyd Georget csak azért, hogy az orosz jegyzéket szemtelen han­gúnak nevezze, mialatt azt Londonban minden forradalmi frázis ellenére a kibontakozás felé történt lépésnek tekintették és legalább is nem fogták föl annyira tragikusan. Milleriand Wrangelnek de facto kormányként való elis­mertetését szorgalmazza, azzal a feltétellel, hogy Wrrangel elismeri Oroszország pénzügyi kötelezettségeit Franciaországgal szemben. Angliában azonban az a fölfogás, hogy az an­gol nép nem állana a kormány mögött, ha Wrangelt az Oroszországgal való megegyezés rovására támogatnák. Az orosz ellenforradalmi­ tábornokokban már annyiszor csalódtak, hogy Wrang­ellel szemben is meglehetősen bizalmat­lanok. Franciaország Németországgal szemben is, főleg az okkupáció kérdésében harcias állás­pontot foglal el és Szíriában is háborút visel. Mi azonban, akiknek Mezopotámiában amúgy is elég dolgunk van, úgy véljük, hogy ha Oroszországgal is háborúba keverednénk, ez által a német békeszerződés­­megvalósítását nagyon megnehezítenénk és Németország ke­leti határán mindenféle lehetőségeknek hagy­nánk­­nyílt kaput. (London, július 30.) Lord­­ Cecil kérdésére,­­ hogy a vörös csapatok előrehaladása meg­szűnt-e, Lloyd George kijelentette, hogy érte­sülése szerint­ az előnyomulás lényegesen meg­lassult. Lloyd George kijelentette továbbá, hogy a brit kormány Wrangel tábornoknak Déloroszországban és Krímben harcoló csapa­tait egyáltalán nem támogatja és azokért sem­miféle felelősséget sem vállal. („M. T. I.") (Zürich, július 31. — „Bud. Tud") A „Temps" amellett foglal állást, hogy a szövetségesek a fegyverszüneti tárgyalások ellenére megsza­kítás­­nélkül segítsék Lengyelországot, annál inkább, mert az ellenségeskedések egy napig sem pihennek. Kötelességük a Wrangel-hadse­reg támogatása is, hogy az esetleges lengyel fegyverszünet után a vert­s hadsereg teljes erővel Wrangelre ne vesse magát, megsemmi­sítse és azután zavartalanul folytathassa elő­nyomulását nyugat felé. (Zágráb, július 31. — „Bud. Tud.") Bukarest­ből jelentik. Megállapítják, hogy a szovjet­kormány a román korrránynak, amely ezt hivatalosan letagadta, ismételten békeajánlatot tett. Valószínűnek látszik, hogy Románia a londoni konferenciáig nem fog tárgyalásokat kezdeni a szovjetkormánnyal, hogy szabad kezet tartson fönn magának. A muntrási kérdés a­z elmúlt héten különös elevenséggel uralta a hírlapirodalmat és a politikai életet. A ke­resztény újságok szorgosan szövögették to­vá­bb a szociáldemokrácia elleni rágalmak hí­mes takaróját, változatosság okából dörgő Schreck­schuss-sortünek­ket rémítgették jámbor olvasóikat; az úgynevezett liberális­ sajtó a szappanbuborék-kombinációkkal tartotta fel­színen a k kérdést, a nemzetgyűlésen pedig jó­előre bekonferált nyilatkozatok hangzottak el, amelyektől sokan, ha nem is a munkásk­érdés megoldását, de legalább is a feszültség enyhü­lését remélték. Eredmény: érdemben semmi. A munkás­kér­dés égető problémájának megoldása egyetlen lépéssel sem haladt előre. X X X X X X XXXXXX X xxxxxx XXXXXX X xxxxxx x xxxxx X xxxxxx X XXXXX X X XX Neen akarju­k azt mondani, hogy a munká­soknak nem sürgős a dolog. A munkásság­ örömmel üdvözölné az európai konszolidált állapotokat, hat esztendei pusztító borzalmak után — megpihent idegzettel — szívesen látna hozzá a békés munkálkodáshoz. De meg kell állapítanunk, hogy az országnak még sokkal sürgősebb a mielőbbi megoldás, mert a száz nyelven tökéletesen beszélő kalapács forgatói esek segítenek magukon valahogy, az ország ellenben nem­­vándorolhat ki, marad, vonag­lik a pusztító betegségeik gyötrelmeiben: belső megnyugvásra, külső megértésre, megújho­­dásra, új életre, tehát új életforrásokra van szüksége, ehhez pedig egyetlen út vezet: az őszinteség és tárgyilagosság­­kapuján túl kez­dődő megértés — nem éppen rózsák­kal telei hintett, de mindenesetre célhoz vezető útja. A szociáldemokrata munkásság álláspontját, készségét az újjáteremtés munkájában való részvételre nem kell újból hangsúlyoznunk: számtalanszor kifejezésre juttattuk, érthetően, határozottan — őszintén. Elvenni, vagy hozzá­tenni valónk ma­l más. Nem mondtunk és nem mondunk le jogainkról, nem adjuk föl törek­véseinket — szociáldemokraták maradunk, mert ezt tartjuk, hogy az ország szükséglete nem a munkások meggyőződésének és politi­

Next