Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)

1920-08-01 / 182. szám

2 USPSZAVA 1920 augusztus . kai álláspontjának erőszak­os változása, hanem tr­udása, képzettsége, két keze serény munkája, teremtő ereje. Ezt pedig: vállaljuk, dolgoznii akarunk, dolgozni, és élni, mint más kultúr­állam munkásai. Ez jó nekünk és hasznos az országnak, összefér azzal, hogy fejlődni és haladni is aka­runk és érvényesülni a ország politikai, gaz­dasági és kulturális életében, számarányunk­nak megfelelően,­­a törvény korlátain belül, saját erőnkből. XXXXXXXX XXX Számtalanszor hallottuk — intranzigens ke­resztény politikusok ajkáról —, hogy a szociál­demokráciát erőszakkal eltiporni nem­­ lehet, ezernyi példáját szolgáltatta ennek a legújabb kor történelme is. XXXXXXXX X XXXXX X xxxxxx X XXXXX X xxxxxx X XXXXX X xxxxxx X XXXXX X xxxxxx X X X A nagy kulturállamok rohamosan fejlődnek, — még a legyőzöttek is —, pedig hatalmas szocialista tömegeik vannak. Azt is­­mondhatjuk, hogy éppen azért fejlődnek, mert az erős munkásmozgalom ösztökéli őket a fej­lődés útján. A szociáldemokrácia erőteljes el­lenőrző kezdeményező és taszító energiáit ma már egyetlen állam sem nélkülözi és nem nélkülözheti. X X XXXXXX X X X X X X X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXX X XXXX X XXXXXX Aki igazán hozzá akar járulni a kérdés meg­oldásához, aki ez­t a szerencsétlen országot és agyonsanyargatott népét mielőbb a lüktető élet és a teremtő munka jótékony hatása alá akarja vonni, aki őszintén és fön­tartás nélkül meg akarja itt teremteni az európai konszoli­dációt, el kell hagynia az eddigi kísérletezé­sek meddő talaját és rá­­kell lépnie er­re a reá­lis alapra, amely lehet egyeseknek vagy egyes csoportoknak kényelmetlen vagy politikailag káros, de amely egészen bizonyosan nyugvó­pontra juttatja a kirakási kérdést és ezzel meg­nyitja az ország újjáéledésének lehetőségét. I­tt már régen megtettük az első lépést, amelyre Wagner Károly nemzetgyűlési kép­viselő pénteki beszédében utalt: várjuk a má­sik részről azt a bizonyos másikat a régi és az uj munkásbiztositás. A magyar munkásbiztositás félévszázados ju­bileuma esedékes. Ötven éve annak, hogy a Pest-Budai Munkás Önképző Egylet (!) tagja 1879. évi április 3-án megalapította az Általános Munkás Beteg- és Rokkantbetegsegélyző Pénz­tárt, amely rövid időn belül annyira megerő­södött, hogy már 1871. évi március 12-én ön­álló egyletté alakult. A Rokkantbetegsegélyző­­Pénztár elégtelen részvétel miatt nemsokára megszűnt, tovább folytatta azonban betegsegé­lyezési működését az egyesület Általános Mun-Írásbetegsegélyző Pénztár címén. Amint Méhely Kálmán irja: „Az Általános Munkabetegse­gélyző Pén­ztár akkori alapszabályai értelmé­ben működését az egész országra kiterjesztette és 1874 óta gyors egymásutánban alakultak a vidékien fiókjai. A pénztár legbuzgóbb, önzetlen,­­ áldozatkész tagjai a szocialista, úgynevezett osztálytudatos munkások voltak, akik csakha­mar átlátták a központi betegsegélyezés fon­tosságát. De melléjük állott a vidéki városok kispolgársága is". A pénztár évről-évre fejlő­dött, minden nagyobb ipari városunkban fiókja alakult, tagjai eprekkel szaporodtak, egyes fiókjai önállósultak, ...tagjainak ingyenes er­évben saját házat vett Budapesten, szakorvosi rendelő intézetet, ambulatoriumot,­ vizgyógy-, intézetet tartott fönn és 1895. évben egy kis kór­házat rendezett be. Kivette részét­ a pénztár a tüdővész elleni küzdelemben is, amennyiben Szentendrén 1897 végével megnyitotta az or­szágban az első muntíti-si­dü­lő menhelyt i­s tildő­beteg szanatóriumot. A magyar törvényhozás csak 1891. évben sza­­­bályozta a betegsegélyezés ügyét, addig az a kormányok és hatóságok tetszés szerinti visel­kedésére volt hagyva, i). régi államférfiak kö­zül egyedül Tisza István gróf volt az, aki az Általános Pénztár érdekeit fölkarolta és „érde­mes működését a törvényhozás előtt is teljes nyíltsággal és nyomatékosan elismerte." Az 1801. évi törvény helyébe az 1807. évi XIX. tc. lépett, amely a betegsegélyezés és a balesetbiz­tos­itásnak új szervezetet adott és az­ intézmény nagyszabású fejlődését lehetővé tette. A Teleki-­kormá­ny egyik első feladatául­­te­kinti a munkásbiztosítási törvény reformját. Bepárd miniszter törvény­javaslatait és annak indokolását olvasva, a­ mostani Bervezed­or­fi 7.c­iiiben. X X X X X X XXX X X XXXXXXXX A tör­vény­j­avas­lat megszünteti a munká­sbi­ztosítás eddigi ön­kormányzati rendszerét, szervezetét és helyébe­­az ügykezelés államosítását és ezzel­­a munkás­tiztosítás bürcscrasti­zálódását ki­várja keresz­tülvinni Aanig az­ 1807. évi XIX. tc. 103. értelmében „a pénztár a betegség és baleset esetére biztosított alkalmazott­uk­, és azok min­ kaadóinak önkormányzati alapon álló szerve­zete", addig a nemzetgyűlés elé benyújtott ja­vaslat e fogalommeghatározás minden elemét megváltoztatja. A javaslat értelmében ugyanis pénztár elnevezés helyébe lép ds a) Közintézet" szó, a betegségi és balesetbiztosítás eddigi egy­sége megszűnik, az önkormányzat mostani ha­táskörébe tartozó ügyek legfontosabb részét pe­dig az állami igazgatás veszi át. A betegségi és balesetbiztosítási szervezet a jelenlegi tör­vény szerint egy­ségesen­ az Országos Munkás­biztosító Pénztárban központosul A javaslat szerint a balesetbiztosítást teljesen különálló szervezet, a Balesetbiztosító Közintézet látja el, amely fölött a népjóléti és munkaügyi mi­niszter gyakorolja a felügyeletet. A betegségi biztosítást az egymástól teljesen független, önálló, országos szervezetbe nem kapcsolt „Betegségbiztosító Közintézetek" látnák el, amelyek mindegyike a miniszter közvetetlen felügyelete alatt áll. A közintézetek úgyneve­zett önkormányzati szervei ,a balesetbiztosító­nál a választmány, intéző bizottság és a végre­hajtó bizottság, a betegségi biztosítónál pedig a választmány és az intéző bizottság. Az úgynevezett önkormányzat hatásköre a javaslat szerint nem terjedne ki a biztosító intézetek legfontosabb ügyeire, nem folyhat be a betegségi biztosításból, illetve a balesetbizto­sításból eredő igények elbírálására, a tisztvi­selők alkalmazásába, azok tőle fügeretlenek és neki felelősséggel nem tartoznak, ellenben az illetmények folyósítása a Betegsé­gbiztosító Közintéz­etek tartoznak járulékuk 20­%-át az állampénztárba befizetni, amely összegből —­ tehát a „mun­káso­k filléreiből" —­ az állam fizeti az alkalmazottakat. Sőt a munkások egy­általában nem szerepelnek a Balesetbiztosító Közintézet úgynevezett önkormányzati szer­veiben, hanem csak munkaadók, min­t Beteg­ségbiztosító Közintézetben a munkások és munkaadóik egyenlő számban küldetnek ki az egyes önkormányzati­­szervekbe. A­ balesetbiz­tosítási szervezet eddig a mun­k­ások és munka­adók paritásos szervezete volt, most ez is meg­változik. A közintézetek élén álló igazgató az úgyne­vezett önkormányzati szervek elnöke is, tehát az nem a tagok soraiból kerül ki, sőt szavazat­egyenlőség esetén döntőjoga is van. Az igazga­tók az úgynevezett önkormányzati szervek ha­tározatainak foganatosítását a miniszter dön­téséig fölfüggeszthetik, ezzel szemben az új ön­kormányzat nem lenne abban­­ a helyzetben, hogy a törvény, a rendeletek vagy az intézeti alapszabályok megsértésével eljáró igazgató és tisztviselők eljárásait és működését ellen­őriz­hesse, kifogásolhassa v­agy az ellen jogorvos­lattal élhessen. A biztosítás eddigi önkormány­zati szervezete teljesen bürokratizálódik. Az önkormányzat hatáskörének a javaslat értel­mében leendő megszorítása elveszi attól a kez­deményező erőt, esetleges javaslatai és fölter­jsztései jámbor óhajtások maradnak, az intéz­mény belső életét figyelemmel nem kísérheti. A törvényjavaslat egy kibocsájtandó rende­letre kívánja fönnhagyni azt a kérdést, hogy a háztartási alkalmazottak biztosítása hatályban tartassék-e. Míg a munkások ezentúl is bérha­tár nélkül maradnak biztosítási kötelezettség alatt, addig a magánalkalmazottakra nézve a bérhatárt fönn kívánja tartani és­­a biztosítás bérhatárának meghatározását szintén a minisz­ter rendeletére bízza. A balesetkártalanítás alapjául jelenleg 4800 korona évi munkakeres­ménynél magasabbat venni nem lehet, a javas­lat ez összegnek újabb meghatározását szintén egy kibocsátandó rendeletre bízza. Egyáltalán úgy látszik, a javaslat csak kereteket és alap­elveket állapít meg. X X X X X X X xxxxXx X XXXXXX X X X X X X X A javaslat a segélyezési szolgáltatások közül, többet a jelenleginél kisebb mértékben és szű­kebb korlátok között állapítja meg. Itt csak arra akarunk rámutatni, hogy a segélyezési időtartam a jelenlegi jogállapot szerint 52 hét, a javaslat, szerint ennek csak a fele, vagyis 26 hét. Most a tag betegségének harmadik napjá­tól kezdődően részesül táppénzben, a javaslat szirin­t a negyedik napjától. A most érvényes szabályok szerint a beteg munkás betegségé­nek első négy hetén át a biztosításnál alapul vett átlagos napibér 60%-át kapta, míg az ötö­dik héttől annak 75%-át, addig a javaslat sze­rint a teljes betegségi tartamon keresztül a táppénz 60%-os marad, tehát nem emelkedik. A terhességi segély jelenleg a biztosításnál alapul vett átlagos napibér 1OOVo-a, a javaslat értelmében ez leszáll 60%/o-ra; a gyermekágyi segély szintén 100%-os most, a javaslat szerint 75%-os volna; a taggal egy háztartásban élő és keresettel nem" bíró hozzátartozó lebetegedés esetén most napi 3 korona segélyben részesül, a javaslat szerint 2 korona napi segélyben fog részesülni. Mindezeket a csökkentéseket aligha lehet a pénz értékének emelkedésével indo­kolni. A biztosított tagnak az érvényben levő törvény értelmében igénye van minden, az or­vos által rendelt gyógyászati segédeszközre, a javaslat ezt odamódosítja, hogy csupán a cse­kélyebb költséggel beszerezhetőket (szemüveg, sérvkötő, mankó) igényelheti, ellenben a költ­ségesebb gyógyászati segélyeszközök, például műláb, haskötő, rögzítő, stb., a betegségi bizto­sítótól nem lesz követelhető. A javasl­at megszünteti az önkormányzatot. Ezzel az egész külföldi és az eddigi hazai gya­korlattal még soha sehol ki nem próbált mód­szerrel leszállítja a segélyeket, ami a mai meg­élhetési és egészségügyi viszonyok mellett ka­tasztrófát jelent a beteg munkásra nézve X XXXX X XXXXXX x x x x- x x ( * & 10, Lapgyalás huszadik napja. A szombati tárgyaláson folytatták Berinkey kihallgatását, akihez a vádlottak intéztek kér­déseket. • . • A népbiztosok kérdései. Bokányi: Van e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy .­.. a rámk­ihazott­­ tisztségekkel vagy bizalommal visszaéltem és a kormányt törekvéseiben megakadályoz­tam? Berinkey: Nem, sőt az ellenkezőről van tudomásom, az ország érdekeit úgy képviselte, hogy az ellen semmi ki­­fogás nem lehet. Bz.leányi: Mi volt annak a radikalizmusnak lényege, am­ely a polgári vezéreket elriasztotta? Berinkey: A földbirtokreform. Ebben a kérdésben a ra­dikális párt olyan s­zélső álláspontot képviselt, h­ogy a szocialisták is kénytelenek voltak balfelé tartani. Bokányi: Amikor a kommunisták érdekében fölszólalás történt, ez csak a bániá­ nóbíra­ vagy a per lényegére akart befolyást gyakorolni? Berinkey: Engem meglepett akkor Kunfinak a nyilatkozata, aki kijelentette, hogy ha ő jelen van azon a bizonyos minisztertanácson, akkor a letartóz­tatások nem történnek meg. — Bokányi: Tud-e arról, hogy a polgári pártok vezető férfiai elmentek volna egy kom­munista, gy­űlésre is! — Berinkey: Ezt a kötelezettséget Kunfi vállalta magára. S­.abador, a ,,Neuen Wiener Tagblatt"-nak a polgári sajtót jellemző cikkével foglalkozott, amiért az elnök rendreutasította. D­r. Ágoston Péter intézett több kérdést Berinkeyhez, kü­lönösen arra vonatkozóan, hogy amidőn ő Biharból föl­jött egy küldöttség élén az ellenállás ügyében, miképen dötött­ a minisztertanács. — Berinkey Válasza során kor­mány­­biztos úrnak nevezte Ágostont, az ügyre nem igen emlékezett. Ezzel Berinkey kihallgatása véget ért. Aczél főü­gyészhelyettes nem kívánta Berinkey-szercske­tését, de Nagy Györgynek a védők nevében bejelentett kérésére­ a bíróság azt elrendelte. • Baloghy Emil kihallgatása. -­­zzutén dr. Baloghy Ernő volt közélelmezési miniszter kihallgatása következett, akit az elnök fölszólított, hogy ismertesse az októberi eseményeket. Balotth u­­ta különösebb súlyt csak a bemondás korü­­­ményeinek megvilágítására helyeztek. Hangsúlyozom, hogy lemondásunk idejében abban a, tudatban volton.., hogy tiszta szocalista kormány fog következni. Én a forradalom előtt Zombor és Újvidék főispánja voltam, de 1918-ban a szerbek elmozdítottak állásomból. November második felé­ben följöttem Pestre, ahol miniszterelnökségi államtitkár lettem. Ezután rátért Lovátey­inak a Károlyi-kabinetből beresi nagy'. abresü­ltem és velük egyöntetűen ipar­kodtunk céljaink felé. Én a közélelmezéői tárcát vállaltam. Az ánlant akkor még eh­v.-i Halában nem joródott velünk; ugy tartotta, hogy is.fő föladata velünk szemben ,a bün­tetés. A munkások türelmetlenkedtek, hogy nem kaptak­­ zsírt és ugyanakkor a Bácskában rengeteg mennyiségű zsírt halmoztunk föl, amelyet a szerbe­k lefoglaltak. Már­cius közepén Gregor vezetésével bizottság járt nálunk és ez a bizottság nagyon szépen viselkedett. Akkor mé­g nem is sejtettük, hogy néhány nap alatt miképen fognak ve­lünk szemben föllépni. Azután a bomlás tüneteire muta­tott rá. Megemlítette a Népszava elleni támadást. Ekkor — úgymond — a szocialista párt föllépéséből arra követ­keztettünk, hogy a kommunisták kevesen vannak. Április 16-ára volt kitűzve a választás. Károlyi elnöklésével érte­kezlet volt, amelyen kifejtették, hogy a választások sza­badságát biztosítani kell. Ekkor olyan jelentések érkeztek, hogy a szocialisták sok helyen erőszakoskodnak, de a szo­cialista miniszterek kijelentették, hogy ők ezektől az ese­ményektől távol állanak és meg fogják azokat akadályozni. A március 20-iki­­minisztertanács előtt bejelentettem, hogy a Magyarországba küldött zsír­­már Zágrábban van. Ekkor hallottam a Vyx-jegyzékről, amelynek hatá­sa alatt valamennyien elcsüggedtünk. Láttuk, hogy a szavunk súlytalanná vált, le kellett mondanunk, mert a­ Vyx-féle jegyzéket hazaárulás nélkü­l nem fogadhattuk el. Úgy határozott a minisztertanács, hogy a kormány lemond és Károlyi, ak­i m­egmarad köztársasági elnöknek, tiszta szo­cialista kabinetet, nevez ki. Csütörtökön nem mondtunk le, mert a szocialista miniszterek kijelentették, hogy nekik a lemondást a pártjukkal kell megbeszélni. Másnap, pén­teken délután 5 órakor Kunfi bejelentette, hogy undorral bár, de vállalkoznak kormányalakításra. Az elnal:: Tud-e arról, hogy Károlyi indítványozta a kommunistáknak politikai foglyokként való kezelését?­Tsaloghy: Részletesen nem emlék­szem, de tudom, hogy Wilhelm Szidónia esete miatt föl volt háborodva. És arra is emlékszem, hogy egy Sienin-sü­rgönyről is volt szó. A berni küldöttek hazaérkezése után azt hittük, hogy a szo­cialista kormány eredményt fog elérni. Az elítült: Annak a négy szocialista miniszternek milyen volt, a pozíciója, hiszen önök számbelileg többségben voltak? —­Baloghy: De, a tömeg a szocialista miniszterek mögött állott. — A­z elnök: Tehát a polgári miniszterek deferáltak? — Baloghy: Ahol engedni kellett, ott bizony a polgári miniszterek engedtek. — Az­­ elnök: Ki vetette föl az internálás kérdését? — Baloghy: Ezt a szocialista miniszterek vetették föl. Mi azért mentünk bele, mert ígéretet kaptunk, hogy az internáltaknak nem lesz bántó­dásuk és minden kényelmet biztosítanak a számukra. Az elnök: Tiszta szociális kormány megalakításáról akár korábban is volt szó? — Baloghy: Igen, erről már decemberben is beszéltek, mielőtt a Berinkey-kormány megalakult volna. A polgári­­apók különben már­ azt ír­ták", hogy a szociatisták vegyék át a hatalmat. — Az el­nök: Garami és Böhm, tettek nyilatkozatot a miniszter­tanácsban? — Baloghy: Garami álláspontja az volt, hogy a polgári miniszterek vigyék tovább az ügyeket, a szo­cialisták pedig a kormányon kívül teljesítik kötelessé­g­einek. Kin­i március 21-én kinn volt, a gyűjtőfog­házban és tárgyalt a bolsevistákkal, ahol meg is egyeztek velük. Tett-e­­erről jelentést a minisztertanácsnak? Baloghy Erről a minisztertanácson 'nem volt szó. — Az elnök: Vissza.emlékezik-e Károlyi Mihálynak 23-iki búcsu­b'.szédére? — Baloghy: Igen. Károlyi azt mondta lejártok mítguny.i.t, tehát mennie kell. — A.: elnök: Milyen erővel rendelkezett a szociáldemokrata párt? Dr. Baloghy: Én uf­!

Next