Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)

1920-08-07 / 187. szám

ében magas búzaárakat ígértek a gazdáknak. Elhatározták ezután, hogy a legközelebbi ülést szombatom délelőtt tartják. Gróf Teleki miniszterelnök válaszolt Tomori Jenőnek Kun Béla és társai kiadatási ügyé­ben hozzá intézett interpellációjára. Megálla­pította, hogy a külügyminiszter megbízottait semmiféle mulasztás nem terheli és a késede­lem kizáróan technikai körülmények folytán állott be. A német kormány kétségkívül a bijlseváki előnyomulás befolyása alatt állott és így azok az okok, amelyeket Kun Béla tovább­engedése mellett fölhozott, csak kifogásoktnak minősíthetők. A német kormány megbizottj­a egyébként sajnálkozását fejezte ki a magyar kormánynak. A választ tudomásul vették. Az ülés délután 1/42 órakor ért véget. NÉPSZAVA 1920 augusztus 7. A Tisza-ü­gy a katonai bíróság előtt 9f3dik nags sXXXXXXXXXX X XXXXXXX XX XXXXXXXXX Pénteken volt a Tisza-per tárgyalásának ötödik napja, amelyen megkezdték a tanú­kihallgatást. A következő tanukat idézték meg: Tisza István özvegyét és unokahugát, Almássy Denise grófnőt, továbbá Tisza alkal­mazottait: Dömötör Lászlót és Wesse­y Mar­gitot, a Roh­eim-villa háztartási vezetőnőjét: Csermák Rezsőnét, valamint a villa tulajdo­nosait: Roheim Samut és Gézát A tárgyalás­ról a „Magyar Távirati Iroda" a következőket jelenti: Mondada tárgyalásvezető bejelenti, hogy Tisza István özvegye orvosi bizonyítványt küldött, amellyel igazolja, hogy beteg és ezért nem tud megjelenni a bíróság előtt. Ezután a gyilkosság másik szemtanúját, Almássy Deniset hallgatják ki, aki részletesen elmondja, mi történt az emlékezetes októ­beri napon a Roheim-villa kürü­l és hogy hogyan támad­ták és ölték meg Tisza Istvánt. Almássy Denise: Délelőtt néhány ember ődöngött a ház tájékán. Akkor az volt az impresszióm, hogy vigyáznak a házra, hogy ne mehessen ki. Reggel jöttem a villába. Nagybátyám már mindent tudott, mert elolvasta a reggeli lapokat. Figyelmeztettem, hogy itt veszély van, kértem­, hogy menjünk el a villából. Azt mondta, hogy senki házába hívatlanul nem megy. A soffőr, akit kiüldtünk, azt mondta, hogy elmenni nem lehet, mert katonák állanak az Erzsébet királyné-útnál. Több-kevesebb csoportosulás volt a Hermina­ úton a délelőtt folyamán, sőt később a külső kaput is benyomták. Én velem kijött Konrád Péter, az édesanyám házmestere és őt arra kérte nagybátyám­, hogy két levelet vigyen el a városba. Az egyik levelet Ziukachich városparancsnokhoz, a másikat Hadik János miniszterelnökhöz. Azután késő délelőtt nagyon izgatottan megérkezett Sándor János volt belügyminiszter. Ottléte alatt nagy lárma, volt és bejött egy csomó katona. Kimentünk eléjük és elénk állott egy alak, aki kissé ner­vózusan. Ittasan, nagyon kezdett könyörögni, hogy csak egy pár szót kíván szólni a kegyelmes úrral négyszem­ között. Nagybátyám, akinél revolver volt, ezzel az ember­rel a szalonba vonult, a többi katona pedig, lehettek hatan vagy többen is, a hallban foglaltak helyet, mi pedig a szalon ajtajában állottunk. Tisza épp aznap reggel mondta, hogy meg van töltve a revolvere és ha látja, hogy segíthet rajtunk vagy magán, akkor lőni fog. Gartnernek is mondta, gondolja meg, mert egész biztos, hogy abban a percben, amikor a nadrágzsebében levő revolverhez nyúl — úgy látszik, észrevette, hogy Gartnernél revolver van —,­­ elsüti revolverét és nem fog hibázni. Gärtner mondta, hogy ő nem akarja bántani, csak valamit akar vele közölni. Az egész dolog csak egy-két percig tartott. Ez­után Gärtner társaival eltávozott. Megkérdeztük nagy­bátyámat, hogy mit mondott neki Gärtner. Azt mondta, hogy csak azt kérdezte, nincs-e nála elrejtőzve Ruzicska nevű ügyész vagy hadbíró, aki Gärtnernek személyes haragosa és ezért, ahol rátalál, végez vele. Nem sokkal távozása után visszaérkezett Konrád a két levéllel, ame­lyeket már nem tudott kézbesíteni. Csendőrt a délelőtt folyamán egyet sem láttam, de tudom, hogy az őrmester jelentkezett. Az Inassal beszélt, aki mondta, hogy az őr­mesterben kevésbé bízik, a legénységében azonban teljesen biztos. Délután azután a csendőrökről nem hallottam­ többet, öt óra tájban közeledő lövéseket hallottunk. Ekkor már sötétedett. Amikor már nagyon hallatszottak a lövé­sek, kértem nagybátyámat, hogy a pipázóból menjünk olyan szobába, amely nem annyira exponált. Alig pár perc múlva éles csengetés hallatszott. Bejött Dömötör inas és izgatottan, eirva mondotta: ».Kegyelmes uram, ugorjék ki az ablakon. Nyolc katona jött, kegyelmes uramat, halálra keresik." Amint kiléptünk, ott állt néhány katona közvetlen a szalonajtó előtt. A fegyvert lövésre készen fogták. Középen állt, akiben Dobót ismertem föl, balról egy magasabb barna ember állt. Ez lehetett a®, akit Pogánynak mondottak. Mondada: Látta Pogányt? Almássy Denise: Nem. Képen láttam, de nagyon elmosó­dott kép volt. Azon a képen nem tudtam fölismerni. A negyedik a hall ajtójában volt és csak a sziluettjét lát­tam. Nagybátyám kérdezte, mit akarnak. Mondták, hogy őt keresik és kérdezték, mi van a kezében. Azt felelte: az enyémben revolver, a d­erékben puska. Azt mondták, hogy tegye le. Végre többszöri fölszólításra letette a revolvert. Akkor kezdődött a párbeszéd, hogy hát ki tehet mindenről, ki az oka a háborúnak, a sok bajnak, a vérnek, mindennek.­­") azt mondta: Azt nem tudom, fiam, én nem. Ezután Dobó a fejét visszafordította és azt kérdezte Sztanykovszkytól: megvan-e végig az összeköttetés, mire az azt felelte, hogy végig megvan. Akkor azt mondta : „Kegyelmes úr, ütött a végső óra!" Ebben a pillanatban nagybátyám egy kiáltással nekiugrott Dobónak. Én is előre ugrottam. Ebben a pillanatban eldördült­ a sortűz. Legalább négy, é­s hat lövés is lehetett és éreztem, hogy nagybátyám hogy dől el. Még élt s azt mondta: „a fejem". "Az első lövés, amit én észrevettem, a haslövés volt. Csak rövid pillanatokig élt, ezután szenvedés nélkül lelkit ki­lehelte. A csendőrségnek a legkisebb kísérlete a védeke­zésre nem történt. Mondada: Föl fogja ismerni a tetteseket! Figyelmezte­tem, hogy életről-halálról van szó. Almássy Denise a szembesítésnél kijelenti, hogy Hutt­nert nem ismeri. Sztamykovszkynak sziluettjére emlékszik. Dobóban határozottan fölismeri azt, aki középen, állott és úgy emlékszik, hogy Dobó utolsó pillanatban a fegyver­esével félretolta. Elmondja tová­bbá, hogy a merénylők zöld katonaruhában voltak és nyakig begombolt kabátban. Mondada: Az esti órákban miféle események történtek. Almaxiv Demise: Éjjel­ az újságírók és a rendőrség részé­ről jöttek. A hadügyminiszter megbízásából egy főhad­nagy is jött meggyőződni arról, hogy „Tisza István egé­szen és igazán meghalt-e?" Török védő kérdésére elmondja, hogy az egyik gyilkos fegyverét megfogta, azét, aki közvetlenül szembenállt neki baloldalról. Tisza István Dobó fegyverét fogta meg. Törül­: Az ön emlékezése szerint hány lősob volt, Tiszán? •­­Almássy: Tudomásom szer­int egy hátul a hónaalja alatt, egy, amely a bal felsőkart eltörte és egy, amely a hasfalat érte. Tűrök: Lehetséges az, hogy a tettesek, amikor tettüket is ki­égették, hátrálás közben lőttek vissza! Almássy: Nem hátráltak, csak amennyire a nagybátyám ráugrott Dobóra. Láttam, hogy az, akit Pogánynak nevez­nek, n­ijgodlap­p­etapíva lőtt rá. Török: Méltóztassék nekem arra felelni, hogy a csend­őrök mikor jöttek a villába, honnan jöttek, kinek a ren­delkezésére! Almássy: Fogalmam sincs, hogy kinek a rendelkezésére. Úgy tudom, megelőzően este. Meggyőződésem, hogy a csendőrök erőszakos lefegyverzésére nem volt szükség és nem volt idő. Ketten vagy hárman mentek le és a csend­őrök nyolcan voltak. Lennyei (védő): Tud arról, hogy Károlyi Mihály milyen feliratú koszorút küldött Tiszának? Almássy: Úgy tudom, hogy még aznap este küldte a koszorút. Másnap egy táviratot: „Legnailvobb politikai ellenfelem tragikus halála alkalmából fogadja Nagyméltó­ságod részvétemet." Lennyei: Kiket tartott annak idején a merénylet háta­mögött álló fülbujtóknak? Almássy: Kétségkívül Károlyi Mihályt és környezetét. Török: Amikor Károlyi miniszterelnök lett, tud-e arról, hogy Tisza azt az utasítást adta pártjának, h­ogy támogas­sák még Károlyit is, ha az az ország érdekében van! Almássy: Azt nem tudom. Lengyel: Kihallgatta-e önt a rendőrség és mikor? Almássy: A gyilkosság napján vagy éjjelén Szentkirályi és vele néhány rendőrtisztviselő volt kint. Azután több nem történt egészen 1919 szeptember 5-éig, amikor Gyulán két detektív jelent meg. Röviden kihallgattak. Figyelmez­tettek, hogy kitérhetek a vallomás elől, mert megszállott területen vagyok. Én kijelentettem, hogy nem fogom meg­tagadni a vallomást, sőt Pestre is kész vagyok felutazni. Mondták, hogy legkésőbb nyolc nap múlva­­,h­a lejönnek értem, de eltelt négy hét is nem jöttek vissza. Október 19-én érkeztem föl és telefonáltam a rendőrséghez. Mond­ták, hogy Nagy Károlyhoz menjek, de csak másnap vagy harmadnap­ délután. Csodálkozásomnak adtam kifejezést, mert azt hittem, hogy sürgős a dolog. Néhányszor kihall­gattak a rendőrségen, azután néhai Kovács vizsgálóbíró. Ezután a vádlottak intéznek kérdéseket a tanúhoz­. Dobó: Az első szembesítésnél, igaz, szakállam volt s akkor­ a grófnő azt mondotta, hogy csak a hangra és az alakra emlékezik, de ekkor mindig megmondták előre, ki jön be és mi annak a szerepe. A második szembesítés­nél a grófnő kijelentette, hogy engem nem ismer. A rend­őrségnél való szembesítésnél szintén kijelentette, hogy nem ismer. Én vagyok Dobó — mondottam. — Arra azt felelte: „Hát igen, maga az." Én egyáltalán nem lettem. Kérem megvizsgáltatni a grófnő látóképességét és emlé­kezőkérvességét arra, h­ogy egy év után . . . * Mondada: Rendreutasítom! Maira meri indítványozni más elmebeli állapotának megvizsgálását? Hüttner: nyilat­kozzék, hogy az a legmagasabb fórum, akitől a gyilkosság kiindult, Károlyi volt-e? Hüttner: Erre a kérdésre válaszon­ nem tudok, mert nekem semmi tudomásom sincs, hogy Károlyi Mihály ehhez a dologhoz hozzányúlt volna, de még arról sem tudok, sem pedig támogatható sejtésem nincs, hogy előze­tesen tudott volna a dologról. Sztrinykovszky: Nem tudok semmit. Dobó: Nincs tudomásom róla. Engem csak Kéri, Cser­nyák, ezek az intézők preparáltak. (Derültség a hallgató­ság körében.) Ezután szünetet rendelnek el. Szünet után következik Csermák D Dezsőné tanúvallomása. Kijelenti, hogy a vádlottakat nem ismeri, majd a gyil­kosság előzményeit és részleteit mondja el. Csermákné: Tíz óra tájban nagy csoport jött, katonák, civilek. Kiabáltak, hogy engedjem be őket. Odamentem­ egy lakóhoz és mondtam neki, hogy talán ő menjen ki, vele, mint munkással, inkább szóbaállanak. Az illető azon­ban nem ment. Akkor én akartam a kapuhoz menni, de láttam, hogy már benyomták a kaput. Ott állott egy civil, mögötte pedig három fegyveres katona. Mondták, hogy Tiszát keresik. Mondatla­n kérdéseire elmondja a tanú, hogy ezzel az egyénnel a polgári bíróságnál szembesítették. Határozottan fölismerte és úgy hallotta, hogy az illetőt Gärtnernek hívják. Majd a délutáni eseményekre tér át. Csermákné: A csendőrök nem fejtettek ki ellenállást. Szép csöndben átadták a fegyvert. Én az ablakon keresz­tül láttam mindent és azt mondtam, milyen furcsán néz ki egy csendőr, amikor a tollakat leszedik kalapjáról. Ekkor egyszerre előttem termett egy katona és utána még három katona is jött. Három egyént, akik a kegyelmes úr előtt voltak, nem láthattam, mert oldalt álltak. Csak egyet lát­tam, Sztanykovszkyt. Dulakodást nem láttam. Mikor a kegyelmes úr előrelépett, eldördült az első lövés, de nem tudom, hogy ez hány lövés volt. Ez sortűz volt, olyan, mint amikor a gépfegyver ropog. Mikor a kegyelmes úr már a földön feküdt, akkor is belelőttek, hogy ki, azt nem Miután a bírák, védők és vádlottak intéztek még kérdé­seket a tanúhoz, áttértek Dömötör Lászlónak, Tisza inasának kihallgatására. Dömötör nagy részletességgel, épp úgy adja elő a Roheim­villában történteket, mint az előző tanúk. A délelőtti lá­togatót egy régebbi szembesítésnél Gärtnerben fölismerte. A jelen levő vádlottakban nem ismeri föl a gyilkosság tet­teseit. Török kérdésére elmondta, hogy a gyilkosság előtt két nappal hozták oda a csendőröket és roppant sokan vol­tak. Látta azokat a katonákat, akik a csendőrükhöz ki­mentek, de­ nem tudja, hogy ugyanazok voltak-e, akik visszajöttek. Elmondja a csendőrökről, hogy rettenetesen kártyáztak. Eleinte rendesen teljesítették a szolgálatot, később azonban már lógtak. A következő tanú: We­ízeli Margit. Roheimek alkalma­zottja, a délelőtti látogatót szintén fölismerte Gü­rtnerben. Látta, amint a leszerelt csendőrök elmentek. A gyilkosság részleteiről az előző tanúkéval egyező vallomást tesz. A következő tanú, Roheim Samu földbirtokos, csak a délelőtti látogatásról tud, a gyilkosságról ő csak utólag az utcán értesült. A tanú fia, Iloheim Géza, akit szintén kihallgatnak, elmondja, hogy neki sincs közvetlen tudo­mása a merényletről. Ezután még Szamosi Armard hírlap­írót hallgatják ki, aki önként jelentkezik tanúzásra. El­mondja, hogy amikor a rendőrségre érkezett a gyilkosság híre, a rendőrségről nyolc-tizen autón kimentek a villába. Ott később jelentkezett Linder hadügyminiszter parancsor­tisztje. Sas László hadnagy és a kormány nevében rész­vétét fejezte ki. A rendőrségen másnap olyan tessék-lássék nyomozás volt, mert mindenki csak állás után vetette magát. ,­­ , , Ezután a targyalást szombat délelott 9 óraira halasztották. A mentelmi biz­ottág Friedrich kiaya­dását határolla el. Friedrich István mentelmi ügyében pénte­ken délben tartott ülést a mentelmi bizottság. A bizottság 21 tagja közül 16 volt jelen. A ta­nácskozás másfél óráig tartott. Mikovényi Jenő előadó beterjesztette az ügyészség át­iratát. Az ügyészség Friedrich Istvánt gyilkos­ságba való felbujtással vádolja. Előadja, hogy a hadosztálybíróság előtt Tisza István gyilkosainak ügyében most folyó tárgyaláson olyan vallomások hangzottak el, hogy ezek alapján az ügyészség indíttatva érzi magát Friedrich István ellen eljárni. Bi­zonyító iratokat az ügyészség a­ vádirathoz nem mellékel. A bizottság hosszas tanácskozás után úgy határozott, hogy Friedrich István mentelmi jogát felfüggeszti. Kilencen szavaz­tak a kiadatás mellett, öten ellene, ketten tar­tózkodtak a szavazástól. Somogyi István kisebbségi ellenvéleményt adott be, amelyben előadja, hogy­­a­ bizottságnak formahibá­k miatt nem lett volna szabad ilyen határozatot hoznia, hanem szigorúta­n a törvény rendelke­zéseihez kellett volna tartania magát. Minden valószínűség ame­llett szól, hogy a mentelmi bizottsági jelentését a­ sürgősség kimondása mellett a nemzetgyűlés szombati ülésén tár­gyalják le. (Itt a cenzúra 11 sort törölt.) az orosz javaslatokat. » Minszkben tárgyalnak a békérről. — Lloyd George követeli a fegyverszünet meg­köstését. — Lenin a parlamentarizmus mellett. (Bécs, augusztus 5. — A „Magyar Távirati­ Iroda" magánjelentése.) Varsóból jelentik a „Wiener Allgemeine Zeitun­g"-nak. A nemzeti védelmi tanács a Baranovicsből visszatért ki­küldöttek meghallgatása után elhatározta, hogy elfogadja az oroszoknak Minszkben tar­tandó béketárgyalásokra vonatkozó javaslatát és közli az orosz kormánnyal, hogy Lengyelor­szág kész megfelelő felhatalmazással ellátott, megbízottakat Minszkbe küldeni, ha az orosz kormány kötelezi Irónkat, hogy biztosítja ezek­nek a megbízottaknak a varsói kormánnyal való szabad érintkezését. (Páris, augusztus 5.) A „Petit Parisien"-nek jelentik Londonból: Curzon lordnak Csicser­ovd­hez küldött távirata nagyon határozott hangú. Curzon lord értesíti a szovjet kormányt, hogy­ ha a jegyzékre való válasza elutasító, kitérő vagy halogató célzatú lesz, akkor Kamenov és Knaszin bizottságát azonnal hazaküldik Oros£z­országba. A lap megjegyzi még, hogy a jegy­zék az ultimátum jellegének elkerülése végett nem állapítja, meg az orosz válasz elküldésének határidejét. A „Petit Journal" értesülése sze­rint Curzon lord jegyzéke s közli az oroszokkal, hogy a szövetségesek teljes egyetértéssel tesz­nek meg minden intézkedést Lengyelország vé­­­delmére. („M. T. I.") (Páris, augusztus 5.) A „Petit Journal" lon­doni jelentése szerint a helyzetet rendkívül komolynak tartják. Lloyd George tegnap este fogadta a bolsevista delegáció három vezető­tagját, Kamenevet, Ivraszint és Miljakint. A találkozás nagyon rövid ideig tartott és na­gyon hidegen folyt le. Lloyd George nagyon is érthető szavakkal közölte a bolsevista kikül­döttekkel, hogy az angol kormány jegyzék út­ján értesítette a moszkvai kormányt, hogy arra az esetre, ha a bolsevikiek nem kötnek Len­gyelországgal fegyverszünetet, minden összes kötet és helyreállítása ki van zárva. Azt is megmondta, hogy az orosz csapatok előrenyo­mulásának folytatása is hasonló következmé­nyekkel jár. A hatalmak kötelezték magukat Lengyelország függetlenségének f­ön­tartására, amennyiben azt veszedelem fenyegeti. A vörös hadsereg előrenyomulása azt vonná maga után, h­ogy a szövetségesek Lengyelországot mind­abban az erkölcsi támogatásban részesítik, amire szüksége van. („M. T. L") (Moszkva, augusztus 5.) A kongresszus teg­napi ülésén élénk vita fejlődött ki a parla­mentarizmusról. Bucharin és Lenin, akiket Murphy angol meghatalmazott támogatott, a parlamentarizmus mellett szólaltak föl. A kon­gresszus igen nagy szótöbbséggel kimondta, hogy a parlamentarizmus kétségtelenül fontos, intézmény. („M. T. I.")

Next