Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)
1920-09-21 / 223. szám
előbbre." XXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXX XXX „Az eddigiekből következik, hogy a földbirtokreform nem jelent harcot a nagybirtok ellen" X X nagybirtokot e reform nem fogja fölöslegessé tenni, csak arányait változtatja meg és túltengéseit nyirbálja meg."" XXXXX X XXXXXX XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXX X XXXXXX X a törvényjavaslat 1. §-ának első bekezdése a következőket mondja: „Ennek a törvénynek az a célja, hogy a magyar földbirtok megoszlását helyesebbé tegye. Evégből a törvény a lehetőséghez képest előmozdítja a földszerzést főleg azok részére, akik a föld gondos és szorgos művelésére képesek is és hajlandók is, de eddigi viszonyaik között önhibájukon kívül földhöz nem juthattak." De ezt a rendelkezést sikeresen ellensúlyozza már a 2. amely kimondja, hogy „a földbirtok helyes megoszlása közérdek lévén, egyéni jogcímen senkinek nincs követelési joga arra, hogy neki földet juttassanak. Amennyiben azonban a törvény célja megengedi (!) és evégből elegendő föld is áll rendelkezésre, föld az „erre érdemeseknek" lehetőleg a következő sorrendben és nagyságban juttatható: 1. Hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek, felnőtt hadiárváknak, ha sem házuk, sem házépítésre alkalmas ingatlanuk nincs, családonként 600 négyszögölnél nem nagyobb házhely és belsőség, továbbá megfelelő nagyságú törpebir-tok amelynek területe azonban legföljebb három kataszteri hold lehet. 2. Mezőgazdasággal foglalkozó, földnélküli, önállóan kereső, önjogú férfimunkásoknak családonként legföljebb három kataszteri hold területű törpebirtok. 3. Mezőgazdasággal foglalkozó, önállóan kereső, de már törpebirtokkal rendelkező önjogú férfiaknak mezőgazdaságaik kiegészítése végett rendszerint még egyszer annyi, mint amekkora földjük van, ez azonban tíz kataszteri holdnál nagyobb nem lehet 4. Földnélküli közszolgálati alkalmazottaknak és kisiparosoknak családonként legföljebb egy kataszteri hold föld. 5. Az önhibájukon kívül végkielégítéssel vagy nyugdíjjal elbocsátott földnélküli közszolgálati alkalmazottaknak és hivatásos katonáknak legalább is a törvény szerint nekik járó végkielégítés, illetve nyugdíjmegváltási tőkével fölérő értékű mezőgazdasági mivelésre alkalmas terület. 6. Községeknek, közbirtokosságoknak legeltetési társulatoknak vagymás hasonló közösségeknek közös legelő létesítésére vagy kiegészítésére nélkülözhetetlenül szükséges terület. 7. A törpe- és kisgazdaságok között a többtermelés és a mezőgazdaság fejlesztése érdekében mintagazdaságok és középbirtokok alakítására szükséges terület. Joga van azonban az államnak egyeseknek a gazdasági célszerűséghez képest nagyobb ingatlanokat is juttatni. Előnyben részesülnek, akiknek vitézségi érmük vagy több gyermekük van, vagy akik hadiszolgálatuknak becsülettel eleget tettek. (Itt a cenzúra 22 sort törölt.) fWWWX ^S^nn/'tfVt/XSVVUVVAA/^/VVWV^fVVV'VtA/lSVXAn/UUWWWWMM Követség lett a német főkonzulátusból Amint a „Budapesti Tudósító" jelenti, a német kormány a budapesti főkonzulátust követséggé változtatta át. Fürstenberg-Staarmheim grófot, a főkonzulátus eddigi vezetőjét a német követség ügyvivőjévé nevezték ki. Emellett Magyarországra vonatkozóan továbbra is reá ruházták rá konzuli jogokat. Monarchista tüntetés Németországban. Berlini jelentés szerint a szociáldemokrata sajtó fentartja, azokat a híreket, hogy a szeptember 25-ére tervezett birodalmi lövészverseny alkalmával monarchista puccsot terveznek. Igaz, hogy ezen az ünnepélyen Lajos király, Hindenburg és Ludendorff is megjelenik és a monarchista párt nagy monarchista tüntetést fog rendezni. Benes a kisántant céljairól. A párisi Havasügynöksg jelenti: A „Petit Párisién”* dr. Benes cseh külügyminiszter cikkeit közli, aki a kis antantra vonatkozó különböző nyilatkozatokról azt mondja, hogy a belgrádi és bukaresti tárgyalásokban Középeurópa jövendő politikai és gazdasági újjáépítésének alapjait fektette le. Őt mindig az az alapgondolat vezette és fogja is vezetni, hogy a békére és Középeurópa reorganizálására föltétlenül szükség van. Vállalkozására a nagy ántant politikája késztette, amely az 1918. évi fegyverszünet óta hallgatólag mindig arra törekedett, hogy azt a szervezetet, amelyet a régi osztrák-magyar monarchia jelentett, más, új politikai rendszerrel" pótolja, amely egyesíti magában a régi rendszer előnyeit, annak hátrányosságai nélkül. Végül hangsúlyozza dr. Benes, hogy a kisántant barátságos politikát szándékozik követni Ausztriával és Magyarországgal szemben. („M. IT. L"). NÉPSZAVA 1920 szeptember 18. A numerus clausus nem a zsidónak, hanem a szegénynek árt. * — Kemsellyülés. — A" numerus clausus hétfői vitájában az ellenzők jutottak szóhoz: Ruppert Rezső és Sándor Pál mondtak el ellene két hosszú beszédet. A javaslat lényegéből Ruppert végre napfényre teregette azt, amit eddig vagy nagyon enyhén érintettek vagy letagadtak, hogy a numerus clausus nem a zsidóknak árt, hanem a szegényeknek, a szegény kereszténynek éppen úgy, mint a szegény zsidónak s ezt a fajtát vágja orron a javaslat, egy kissé olyan mértékben, hogy ezután csak pénz és protekció segíthet majd be az egyetem szent berkeibe. Olyan nemes erények tehát, amelyek nem adhatók útravalóul szegény szülők fedele alól. Csak egyszer kell átolvasni a javaslatot s a Ruppert megállapításait nyomban alá lehet firkantani. Ez pedig meglehetősen fura egy kissé a mai időkben, amikor széltében-hosszában azt hallja az ember, hogy demokrácia... ok keresztény lelkű, igazi demokrácia... Rupperttel ellentétben Sándor Pál abba a tévedésbe esett, hogy a numerus clausust csak a zsidók ellen támadónak találta. Különben pedig nem is annyira, a javaslatról, mint inkább a zsidóság háborús és forradalmi szerepléséről beszélt. Ezzel viszont egészen fölöslegesen ugrott be olyan provokációknak, amelyeket jobban leszerel egy fanyar mosoly, mint a legkomolyabb statisztika. De hát Sándor Paleknak van mit védelmezniük a felekezeti érzékenységükön kívül is és ezt azért is szívesen csinálják, mert a támadóiknak nem mindig van igazuk és egyáltalában nem őszinték... Huppert Józse (kormánypárt), a vita első szónoka, abból a szempontból bírálta a javaslatot, megfelel-e a társadalmi szükségletnek. Úgy találja, hogy a társadalmi lélek most beteg és ez a lelkiállapot diktálta ezt a beteg javaslatot is. A megtörtént katasztrófák után a nép bűnbakot keres, mert azzal, ami tulajdonkép a baja, nem szállhat harcba. A szenvedések igazi okozóit nem lehet büntetni, helyettük két bűnbakot kerestek ki: a liberalizmust és a zsidóságot. Akik eddig a liberalizmus ellen beszéltek, voltaképen összetévesztették a kapitalizmussal és noha a nemzetgyűlés tagjai a magántulajdon elve alapján állanak, a liberalizmus ellen szólván, a magántulajdon ellen harcoltak. A gazdasági liberalizmusnak tulajdonítják a gazdasági romlást. Úgy látja azonban, hogy a kereskedelem terén és a szabad pályákon, az ügyvédség és az orvosi foglalkozás terén, ahol a zsidóság nagy számban szerepel, nincs nyomor, ellenben nyomor van a katonaságnál és a hivatalnoki pályán, pedig e helyeken nincsenek zsidók. (Holler kultuszminiszter közbeszól: „A bányákba nem mennek a zsidók!") Nem csodálja, ha valaki nem megy oly pályára, ahová maga sem vágyakozik. A meglevő bajon az "segítene, ha a keresztény intelligencia elmenne a kereskedelmi pályára és nem keresné mindenáron a közalkalmazotti pályát.Rátért az egyes felekezeteknek a hadseregben való résztvétele kérdésére és utalt arra, hogy szembe szállott a mostanival ellentétes pathologikus állapotai, amikor a bolsevisták diktáltak... (Dánéz Béla közbeszól: „Az ön beszéde is pathologia!" — Az elnök rendreutasította a közbeszólót.) Gömbös megvádolta a zsidókat, hogy nem harcoltak a fronton. Ennek csak a hadvezetés lehetett az oka, attól függött, ki h hol teljesítsen szolgálatot. Általános volt az, hogy senki sem ment szívesen háborúba, a katonák nem szívesen harcoltak az ismeretlen ügyért. Elmentek kisemberek, földműverek, proletárok, kishivatalnokok, de a történelmi osztályok nem mentek a harctérre, G Gömbös képviselő úr is itthon maradt... (Bottlik elnök megjegyezte, hogy Gömbös a háború idején katonai szolgálatot teljesített. — Huppert folytatta: Igen, a front mögött, hadtápvonalon. Hazai mellett, ugyanott, ahol sok zsidó is szolgált! ...) Cáfolta, mintha a zsidóság részvétlensége miatt vesztettük volna el a háborút... (Budavári közbekiált: „Rossz bakancsot szállítottak!" — Sándor Pál: „Miért fogadták el?! És kik fogadták elt!") A front a háború végén a bolgár vereségek után már meggyöngült, a katonák rongyosak voltak, éjteztek. A király békemozgalma is gyöngítőleg hatott afegyelemre. Ilyen körülmények között kezdtek dolgozni a fronton zsidó és magyar kalandorok egyformán. Megállapította, hogy a javaslat, éppen úgy, amint az előző javaslatok, vétkezik az ország érdeke ellen. Azt a szegény keresztény ifjúságnak is, amely a látogatási kényszer folytán nem tud majd kenyeret szerezni. A válogatás azzal a rettenetes kárral járhat, hogy nem vesznek fel valakit, akiből egy Pasteur vagy Semmelweiss válna. A numerus clausus nem felel megg a keresztény eszmének, mert a szeretet helyett a gyűlölet jelensége. Reális keresztény politikát a földreform jelent, nem pedig az egyetemi oktatás korlátozása. A javaslatot, amely terrorisztikus cselekedetek következménye, nem fogadja el. Gömbös Gyula személyes kérdésben megjegyezte Ruppert szavaira, hogy 23 hónapig a fronton szolgált mint vezérkari tiszt. Bizonyítgatta, hogy a front mögött túltengett a zsidóság és főszerepük volt a bomlasztásban. (Haller István: „Vázsonyi támogatta a bolsevizmust!" — Sándor Pál: „Ez hamisítás! Vázsonyi küzdött ellene!") — Dánér Béla (kormánypárt) megszavazta a javaslatot, mert az szerinte siettetni fogja a zsidók kivándorlását. Rövid szünet után Sándor Pál (demokrata) beszélt. Fejtegette, hogy az ország csak úgy állhat talpra, ha minden lakosa összefog. Azokat a bűnöket, amelyeket a zsidóknak tulajdonítanak, bizonyítani nem tudják. A zsidó vallású magyarok nem ismerik el, hogy külön nemzetiséget alkotnak, törvény alapján magyar polgároknak tekintik magukat. (Tuti Béla közbeszól: ..A törvényt meg lehet változtatni!") Az októberi forradalmat a zsidók számlájára írják. Erre megjegyzi, hogy a nemzetgyűlésen százaz összes tartományokat szabadoknak nyilvánította. Később a hadseregfőparancsnokságnál tudakolta az udvar, mit akarnak a katonák, királyságot vagy köztársaságot! Krausz tábornok szerint XXXX X XXXX (Bulla Aladár közbeszól: „Ez volt az igazi bomlasztás! Még mielőtt a zsidógyerekek a frontra mentek volna!") A honvédelmi miniszter az októberi forradalmat foghagymaizó forradalomnak nevezte, Gömbös Gyula pedig trikolorba burkolt kommunizmusnak. Nos, október 31-én az ittlevő, majdnem összes kiváló politikusok támogatják ezt a forradalmat. A jelenleg itt ülő politikusok írásban és szavakban állandóan dicsérték, sőt dicsőitették ezt a forradalmat. Én nem tettem le az esküt, mint azok az urak mindnyájan és nem tettem le később sem. (Fölkiáltások: „Neveket kérünk!" Zaj.) Neveket nem akar mondani, de egy nevekkel sűrűn teleírt papírlapot adott át a mellette levő Bassay Károlynak, majd folytatta: Ezek az urak akkor is támogatták Károlyit, amikor Lovászyék otthagyták őt. Még március 21-én is történtek kinevezések ezek közül az urak közül! Ezt a forradalmat nem lehet a zsidók nyakába varrni! Egy mai vezető férfi 3000 katolikus testület nevében ajánlotta föl szolgálatait a forradalomnak. (Mozgás: Haller István miniszter jelentkezik: „Majd felelek erre!") Vádolták a zsidókat azzal is, hogy dédelgették a román megszállókat. Erre azonban semmi bizonyíték sincs. Vesztegetések, kedvezések legföljebb birtokosok és gyárosok részéről történtek, akik menteni akarták jószágaikat, gépeiket. Fölolvasott részleteket Dobay István „Társaság" című lapjából, amely szerint kilenc előkelő magyar családnál mindennaposak voltak román tisztek ... (Fölkiáltások: „Neveket!") A kívánságra fölolvasta a kérdéses családok neveit. Foglalkozott végül azzal a váddal, hogy a zsidók nem hoztak elegendő áldozatot a háborúban. Szemere Bertalan könyvével bizonyítja, hogy a zsidók a szabadságharcban is teljesítették kötelességüket. (A szónokot a keresztény pártból folytonos közbeszólásokkal zavarják, mire Pető Sándor kéri az elnököt, hogy védje meg őket. Grieger Miklós ekkor fölugrik helyéről és kiabálni kezd Pető felé: „Ez szemtelenség, tartsa a száját!" Az elnök rendreutasította Griegert. A zsidóság óhajára indítványt terjesztett be, amelynek értelmében utasítja a nemzetgyűlés a honvédelmi minisztert, hogy hat hónapon belül vallásmegoszlás alapján mutassa ki, hány magyar vett rési-t a világháborúban, mennyien a zsidók közül, a fronton hány esett el, hány rokkant meg és hányan kaptak kitüntetést. A zsidók legfőbb törekvése az asszimilálódás, hajlandók a legnagyobb áldozatokra, de magyarságukban nem tűrnek megaláztatást és nem hajlandók megcsókolni a botot, amely üti őket. A javaslatot nem fogadta el (Sándor Pált beszéde után más pártbeliek is üdvözölték, közöttük — Semrecsányi György és Gömbös Gyula! ...) Elhatározták ezután, hogy a legközelebbi ülésen, kedden délelőtt folytatják a javaslat vitáját Az ülés délután 344 órakor ért véget. (Itt a cenzúra egy 105 soros cikket törölt.) Gróf Bethlen programbeszéde, a megértés politikáját sücget. Gróf Bethlen István, akit Hódmezővásárhely I. választókerületében léptettek föl, vasárnap mondotta el programbeszédét, mely ugy a bel-, mint a külpolitika szempontjából nagyon figyelemreméltó részleteket tartalmazott. Bethlen fejtegetései a külső és belső politika vonatkozásai tekintetében annál súlyosabban esnek latba, mert sokan benne látták és látják még most is az új külügyminisztert és ha a külügyek irányítását mindeddig nem vállalta, az csak annak tudható be, hogy a belpolitikai helyzetet még mindig nem tartja olyannak, amely mellett eredményes külpolitikát lehetne folytatni. Bethlen egyébként azzal a vallomással kezdte beszédét, hogy a közelmúlt tapasztalatai után sok kérdést másként ítél meg, mint évekkel ezelőtt. Az ország helyzete kétségbeejtő. Ésahelyett — úgymond —, hogy magyar a magyarral kézenfova törekednék a hazát , megmenteni, ahelyett a magyar irigységgel és gyűlölséggel tekint a másik magyarra. Elérkezett az ideje annak, hogy a magyar osztályok között a harmónia helyreálljon. Elérkezett az ideje annak, hogy a kormány az ipari munkássággal szemben a béke politikájának útjára térjen és a rendkívüli eszközöket, amelyeket még nem nélkülözhetünk, csak a bűnös és hibás emberek ellen alkalmazzák. Hangoztatta ezután, hogy rendbe kell hozni az állami szervezetet és meg kell indulnia a termelésnek. Ezt azonban nem lehet oly parlamenttel megtenni, amely csak a papirost önti magából, hanem olyannal, amely erős kézzel belenyúl a közállapotok helyreállításába és a tekintélyt és fegyelmet újból szerephez juttatja. Legyen vége a parlamentben a személyi kérdéseknek. Jó külpolitikát a mai viszonyok között alig lehet csinálni, mert egy ország, amelyben felelőtlen tényezők nap-nap után kardjukat csörtetik, azt a kardot, amelyet csak nemrég csatoltak le oldalunkról, hogy ellenségeink fölkössék, ilyen ország szövetségesekre alig talál. Nem lehet addig jó külpolitikát csinálni, amíg puccsokról s személyeskedésekről van szó a parlamentben, mert nincs meg a bizalmaa, hogy barátságot és szövetséget köthessünk. A királykérdésről az a véleménye, hogy amíg a külpolitikai orientáció nem tisztázódott és a belső konszolidáció előbbre nem haladt, addig nem lehet hozzányúlni a királykérdés elintézéséhez. Végül a választójoggal foglalkozott és megállapította, hogy a mai választójog nem egészen felel meg a nemzet érdekeinek. Bethlen különben, akinek beszédével első cikkünkben is foglalkozunk, a kerületegyetlen jelöltje, a Friedrich-párti önjelöltnek annyi választóhívese volt, akik szabályszerű számban ajánlani tudták volna. (Itt a cenaura egy 173 soros cikket törölt)