Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)
1920-09-16 / 219. szám
2 miniszter a múltkor másképen állította be Heltait, mint ma, pedig ezeket a dolgokat akkor is tudta róla, hogy Heltai ki volt, arra legjellemzőbb, hogy március 22-én minden gazembert, csirkefogót, betörőt kiengedtek, de őt nem engedték ki. Heltainak salvus conductusa volt, ezért nem bírta az akkori belügyminiszter letartóztatni. A honvédelmi miniszter nem mondta meg, hogy igaz-e az, hogy Heltai hatósági salvus conductust kapott. (Sréter István honvédelmi miniszter: „Elitéltem!") Kérdem, igaz-e a salvus conductust (Sréter miniszter: „Igen!") Amikor Beniczky Ödön szóvá tette Heltai szabadlábra helyezését, akkor a honvédelmi miniszter pohárköszöntővel köszöntötte Heltait. (Ellentmondások. Fölkiáltások: „Egy szó sem igaz!") A miniszter tűrte, hogy Heltai ilyen menlevéllel szabadon mozogjon a városban. Hiába rendelnek el vizsgálatot, a miniszter nem menekül a felelősség alól. Hogy történhetett az — kérdezte —, amit itt a múltkor elmondtam, hogy Göndörért és Pogányért három katonatiszt autón fölment Bécsbe és be akarta hozni Magyarországba. Hogy lehetett ezt megtűrni, még ha kommunistákról és gazemberekről is van szó. Hogyan képzelték azt, hogy ez lehetséges. (Rassay Károly: „Nagyon helyes lett volnal") Ezzel nemzetközi bonyodalmat okozhattak volna. (Fölkiáltások: „Friedrichről beszéljen!" — Ereki Károly: „Ha Friedrich bűnös lenne rs, ez nem menti a kormányt!") Egy különítmény működik itt, vízumokat ad, embereket kivisz és behoz a határon. Hogy lehet az, hogy egy ids felelőtlen társaság, így fölforgassa a jogrendet, amelyről egyébként annyit beszélnek. Ha a honvédelmi miniszter nem tudja megvédeni a jogrendet, akkor nincs joga abban a székben ülni. (A többségi párt tagjai Sréter minisztert éljenzik.) Az igazságügyminiszter szavaira megjegyzi, hogy a János-ügyet is tisztázni kell. Paksi is készül megszökni a letartóztatás elől. A miniszteri válaszokból kitűnik, hogy Heltai hatósági személyek közbenjöttével szabadult ki és külön katonai segédlettel ment ki Bécsbe. Közjogilag teljesen ismeretlen különítmény védelme alatt állt és Sztupka őrnagy-hadbiró támogatta. (Ereki Károly: „Le kell tartóztatni Sztupkát!") Az ítéletet kimondták, de vigyázni kell, mert ha megtörténik az akasztás, a halottakat többé nem lehet fölébreszteni. E szavaknál nagy mozgás keletkezett a kisgazdák soraiban, Ereki Károly pedig azt kiáltotta feléjük: „Szé-gyeljék magukat!" — Újabb vihar. A kisgazdák helyeikről fölugorva utasították vissza Ereki közbekiáltását. Többen megbotránkozásukban a padot verték. Csak nagynehezen állott helyre a rend, amire Fangler Béla beszédét folytatva kijelentette, hogy ha a honvédelmi miniszter nem tud intézkedni, s akkor nem illeti meg a miniszteri szék. (A többség ismét tüntet a honvédelmi miniszter mellett. — Balla Aladár fölkiált: „Haragszanak Sréterre, mert nem engedte meg a puccsot!") E jelenet láttára kijelenti, tévedett, amikor az emlékezetes március 9-ét jelezte a legszégyenletesebb napnak és nem a mai napot. (Ezek a szavak újabb rakongást okoznak. A kisgazdapártiak követelik a szónok rendreutasítását, amire az elnöklő Szmrecsányi György „a nemzetgyűlés méltóságának megsértése miatt rendreutasította Fanglert, aki végül kijelentette, hogy nem veszi tudomásul a válaszokat. .... . , Berky Gyula személyes megtámadtatás címén visszautasította Brekinek a kisgazdapártiak felé tett ama megjegyzését, hogy „szégyeljék magukat . ” Most Brek állott föl helyéről, hogy válaszoljon Berkynek, ámde oly nagy zaj támadt, hogy nem tudott szóhoz jutni. A kisgazdapártiak közben kivonultak a folyosóra, csakhogy ne kelljen meghallgatni Brekit, aki végül is megunta a dolgot és elállott a szótól. Szavazásra kerülvén a sor, a nemzetgyűlés többsége tudomásul vette a miniszterek válaszait. A Friednechcsoport tagjai a tudomásul vétel ellen szavaztak, a zajos jelenetek után került sor az pintér-rációkra. Egyebek között Frastvrrrth Mátgé fia szénnel és fával való ellátás kérdésében interpellált Noha a nagykereskedők raktárai tömve vannak, mondotta, a kereskedőknél még főzési célokra sem lehet fát kapni. Erélyes föllépésre szólította föl a miniszterelnököt a lakosságnak tüzelővel való ellátása érdekében. Az ülés délután13 órakor ért véget. ÍÉ ÉS G SÍZÍI Plassans me@$kédii£ása a nagy Sorozatnak az a regénye, amely a klerikalizmussal akar megismertetni*) — egyetlenegy papon keresztül. Ez az egyetlenegy pap nem is éppen alja a papoknak; eszes, erős, a világi hiúságokkal nem törődő, — szimpla pap tehát, nem égbekiáltó tehetségű, nem fenekedően erőszakos. Mégis: néhány esztendő alatt mindent fölforgat maga körül, fölforgat egy egész házat, fölforgatja magát Plassans városát is. A regény tehát tendencies. De a tendencia végiglen elbújó, az író szándéka és agitációja a sorok, a fejezetek, a regény meséje mögött húzódik meg. Mi tehát a cél? Azt mondhatnók talán, hogy Zola az egy pappal a papot akarná rajzolni? Plassans püspöki székhely is és e főhős-pap mellett a papok egész serege vonszolódik végig a regényen, de ezek a papok — még egy kivétellel talán — rendes emberek, van közöttük mélységes fájdalmakat szenvedő, szánalmunkra méltó, van közöttük emberszeretettel kimagasló ésatöbbi. Fautas abbé, aki az ő céljai érdekében — néha szinte így vevődik ki a sorok közül: tudattalanul — tönkreteszi a Mouret-családot: egy pap csak. XXXX XXXXXX X XXXXXX xxxxxx x xxxxxx XXXXXX X xxxxxx XXXXXX X xxxxxx X X X X X Tegyük mindjárt hozzá, hogy mert — akármilyen csöndesen is, de — tendenciás a regény, smint olvasmány nem a legmegrázóbbak, legérdekleaz ellőbbek közül való. A tendencia természetszerűen akadályozta az írót a meseszövésben is. Nem tud minden irányzatos, agitáló regény annyira sikerülni, mint, teszem azt, az igazság, amelynek a sikerültét, tudjuk, ez a nagy aktualitás és az író külön való nagy nekibuzdulása is okozta. Zolai irányzartosság a Ciklus minden regényében van, az bizonyos; de az irányzatosság, ez a tendencia, bár, hangsúlyozzuk, az ízó bujtatja, itt folyton az olvasó elé kínálkozik. A tendenciának ezt az állandóan való elénk ugrálását kellett volna nagyon lebilincselő történettel, illetőleg történetelmondással ellensúlyozni. Ez nem történik meg. És ne felejtsük el azt sem, hogy a klerikalizmus és antiklerikalizmus dolga az olvasók tömegei számára a legkényesebbek közül való . . . Ezekből magyaráznék a Sorozat e negyedik kötetének a többi kötetthez mérten való kisebb népszerűségét. (Magyarra most fordították le először; még ponyva kiadása sem volt magyarul!) A pap, aki a regénynek egyik főalakja, Beraniionból kerül ama Plissiusba. E város a Rougon- és a Macquart-családnak ősi fészke, amelyet, amint az első regényből, a „Rougonék szerencséjé"-ből kálltak, a decemberi államcsíny idejében fölülről csinált ellenforradalom és tehát vérfürdő árán már egyszer meghódított a Rougonok anyja, Félicité. Besalujonból gyanús ügyek, holmi piszkosságok miatt kellett távoznia ennek a Faujas abbénak, aki elhagyatottan, mindenkitől lenézetten, bátortalanul, szinte piszkosan-rongyosan érkezik ebbe a pletykázó, a fontoskodó politizálást elhagyni nem akaró városba. Csöndes, igénytelen, de sejtjük, hogy céljai vannak, mik? — még nem tudjuk. Nem beszél, nem kérdez sem ő, sem az anyja, ez a parasztasszony, aki kutya hűséggel, szinte állatias szeretettel csüng a fiain; nem kérdeznek, de mindent tudni akarnak és mindent meg is tudnak; nem beszélnek, de úgy teszneklesznek, hogy az emberek azt tegyék, amit ők akarnak. A pap meg az anyja Mouret-ék házába kerülnek. A házigazda Francois Mauret, ugyanaz, aki Rougonék egyik leányát, Marthe-ot vette el s tizenöt esztendei, Marseilleban való mandulakereskedői múlt után , kissé megvagyonosodottan visszaköltözött az ősi fészekbe, Plassansba, némiképen bosszantására is az öreg Rougonéknak. Mouret vallástalan, az a felesége is, de terhelt mind a kettő. Unokatestvérek: az asszony Rougon-vér, Macquartsart a férj. (Tébolyodottan hal meg majd mind a kettő, mint közös öreganyjuk, Adelhaide.) Mint a szó a lába, úgy veszi be magát a családba a pap. Csak a csuhának és a hivatásának él és ezzel veszi le a lábáról a családanyát, Marthe-ot, aki eddig csak a gyerekei nevelésével és a foldozgatásokkal törődött. A züllésnek induló proletárleányok megmentése érdekében napközi otthont szerveztet és a főintéző Marthe, a többi intéző pedig Plassans többi asszonya, valamennyi asszonynak a férje és a szeretője meg egy-egy oszlopa Plassans társadalmának... A férfit az asszonyon keresztül... Mert a kisded republikánus párton kívül (Mouret maga republikánus) Mouret házától és tehát a pap lakásától jobbra a legitimisták, balra a császárság fő-főoszlopai szoktak keddenként összegyűlni. Plassans „fekete asszonya" meg, Rougonnév Félicité, aki az államcsíny idején garasos és szakadozott sárga szalonjából igazgatta és forgatta ki a kisvárost, most a zöld szalonjába csődítette össze ez oszlopokat, legitimistákat és császárságiakat egyaránt, akik előbb lassan-lassan, később mindsűrűbben tüntetik ki egymást a megszólítással. Felicitót és Faujas abbét ugyanaz a párisi kéz dirigálja... Ebből a regényből nem tudjuk meg, hogy kié ez a kéz, de sejtjük, hogy Eugène-é, az ügyvédből miniszterré lett Rougon-sarjé. És pontosan semmit sem tudunk mindvégig, csak sejtjük, hogy Fautas abbél küldetése azt szolgálja hogy Rómával, az egyházzal szemben járásnak, az államnak engedelmeskedjék és engedelmeskedtessen, és hogy a belső politikában meg a helyi politikában republikánusokat, legitimistákat és császárpártiakat föltünés nélkül boronáljon ossza az uralkodó rend, a császárság érdekében. Végig szerény, sőt altruistának mutatkozó, a háttérbe húzódzkodó, de — hamar plébános !) Zola: A Rourjon-Macquarrt-család. XV. Plasmans meghódítása. Fordította Kovács Zoltán. Révai-kiadás. Meg-ÍT-efdelkető a s Vépső díja-könyvkereskedjeben (VII. Erzsébet- körút 1... " " KEFSSATA 1926 szeptember 16. A békeárgyalások. * ft Lensszeiomag a függellen Szovjetukrajnával hajlandó tárgyalni. — Petljura kdBánbékét akar kötni a siovethorm Smigali — A határállamok megállapodásra törekszenek. — Lengyel harctéri Jelentés az orosz-Lengyel Harctérről és a litván elnyomulásról. A krakói „Czas" varsói levelezője jelenti: A nemzeti védelmi tanács a delegátusainak adott utasításban fegyverszüneti vonalként azt a vonalat állapította meg, amelyet a fegyverszünet megkötésének napján mindkét fél csapatai elfoglalnak. Ha Rigában a végleges békéről tárgyalnak, amikor a politikai határ északon az úgynevezett német vonal lenne, délen pedig a Zbrucs vonala. XXX XXXXXX XXXXXX X xxxxxx xxxxxx X xxxxxx xxxxxx X xxxxxx xxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxx xxxxxx X xxxxxx XXXXXX X xxxxxx XXXXXX X xxxxxx XXXXXX X xxxxxx XXXXXX X xxxxxx xxxx Varsóból írják: Leviczky dr., Petljura megbízottja, tudomására hozta Sapieha külügyminiszternek, hogy Petljura Csicserinhez jegyzéket intézett, amelyben az Ukrajna és Szovjetoroszország között való különbékére vonatkozó tárgyalások megkezdését javasolja. Úgy hírlik, hogy a keddi minisztertanács ezzel a kérdéssel foglalkozott. Kovnoból jelenti a „Litván Távirati Iroda". Sapieha lengyel külügyminiszter legutóbbi jegyzékeire a litván külügyminiszter, utalva arra, hogy Litvánia semlegességi kötelezettségét nem sértette meg, azt válaszolta, hogy Litvánia hajlandó a vitás kérdést békés úton, Sapieha szeptember 9-iki jegyzékének javaslatai alapján elintézni. A delegátusok szeptember 14-én érkeznének Kaivarjába. A litvánok az ellenségeskedéseket szeptember 13-án délben szüntették meg. Rigai távirat szerint a különböző balti országok államfői közös konferencián szándékoznak a határvillongások megszüntetésének és egymás kölcsönös elismerésének tárgyában dönteni. Úgyszintén a különböző gazdasági és politikai szerződések ügyét is ott fogják rendezni. A konferencia helyét és idejét azonban még nem határozták meg. Vauséból távirtát oz tráfir: A lengyel vezérkar a következő, 14-érőlkeltezett hivatalos jelentést adta ki: A bolseviki csapatokat, amelyeknek sikerült Robiatyn környékére behatolni, Svierc vonalán tartották föl. A front többi részén nincs különös esemény. Lokai vidékén csapataink átlépték a Bug-folyót, az ellenségnek véres harcokban súlyos veszteségeket okoztak és megszállották Tartakov helységet. Budienni lovassága ellen küzdő hadosztást Miannik mass szállották Vladimir-Voliniskoljt, 2000 foglyot ejtettek, 36 ágyút, 2 páncélvonatot, 3 teljesen használható röpidőgépet, 4 befűtött vasúti mozdonyt, 400 vasúti kocsit és nagymennyiségű hadászért zsákmányoltak. Ebben az akcióban páncélos autóink sikeresen vettek részt, éppen ugy Behenes őrnagyi csoportja is, amely bravúros módon észak felől intézett gyors megrohanással megszállotta a pályaudvart és ezzel megakadályozta az oroszokat abban, hogy kiürítsék ezt. Brest-Latovsk környékén jelentékeny harci tevékenység. Ohobrintól északra a Pruzanska úton az ellenség makacs ellenállást tanusít, ágyutüzünkben azonban nagyon súlyos veszteségeket szenvedett és 200 sebesültet hagyott hátra. A harcvonal többi részén Suvalkiig helyi jelentőségű harcok, amelyek ránk nézve kedvezően folynak. Tegnap reggel 9 órakor a litvánok, dacára a részükről bejelentett fegyverszünetnek, megtámadták egyik osztagunkat és délnyugati irányban tovább folytatták az előnyomtulást. („M. T. I") * * « Mérik a határokat Belgrádból jelentik. A román kormány a jugoszláv kormánynak javasolta, hogy közös bizottságot küldjenek ki Románia és Jugoszlávia határának megállapítására. Jugoszlávia és Ausztria határát november 1-ig megállapítják. Jugoszlávia, és Olaszország határát Trumbics szerb és Sforza gróf olasz külügyminiszter legközelebb kezdődő tárgyalásain fogják meghatározni. A bolgár határon működő jugoszláv határmegállapító bizottság elnöke Párisba utazott, hogy részt vegyen a bolgár-jugoszláv határról ott tanácskozó nemzetközi bizottság ülésein. Deschanel lemond. A párisi Havas-ügynökség jelenti: A lapok kezdenek foglalkozni azzal a helyzettel, amelyet Deschanel állapota okoz. Megártotpítják, hogy a javulás, amelyre egy ideig vártak, nem következett be. Egyes lapok pláne azt állítják, hogy az elnök állapota újabb incidensekre szolgáltatott okot és azt a véleményüket fejezik ki, hogy bármily rokonszenves legyen Desphanel elnök személye s bármenynyire általános az az óhaj, hogy továbbra is gyakorolja. Améltóságát,-a. -mostani bizonytalanság rendkívül kellemetlen és ennek véget kell vetti. Több lap azt hangsúlyozza, hogy a Millerand hazatérése után pénteken tartandó minisztertanács nagyon fontos lesz. — A bácsi „Neues Wiener Journal" jelenti Berlinből: Desehanel elnök közelgő visszalépésének híre minduntalan újból fölbukkan. Most közvetlenül küszöbön állónak mondják a lemondást és Deschanel utódjaként Millerandot emlegetik. Az új kormány miniszterelnökéül Briamndról beszélnek, Poincaré, a volt elnök pedig állítólag pénzügyiminiszter lesz az új Briund-kormányban. („M. T. I.")