Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)
1920-09-17 / 220. szám
2 ProSiSszka püspök a humerus clausus meSSett. A kSzéposstányért történik minden. .A nemzetgyűlés csütörtökiülésének elejénvégeztek az illetékemelő javaslattal. Budavári László módosítást nyújtott be a kártyailleték fölemelése céljából, de Korányi pénzügyminiszter fölszólalása után a módosítást elvetették. Ezzel a részletes vita véget ért, minthogy azonban összesen csak 27 képviselő ,volt a teremben, jó negyed óráig várni kellett, amíg határozatképes számban gyűltek össze, akkor azután a többség részleteiben is megszavazta a pénzügyminiszter javaslatát. Napirend szerint ezután a numerus clausus a multisten félbeszakított vitáját folytatták. Schaner Károly (kormánypárt) volt az első szónok, aki természetesen megszavazta a főiskolai beiratkozást szabályozó javaslatot. Habovszky elnök közben bejelentette, hogy 30 képviselő indítványt nyújtott be avégből, hogy a javaslat tárgyalásának tartamára az ülések idejét egy órával hosszabbítsák meg. A házszabályok értelmében az indítvány fölött a legközelebbi ülésen szavaznak. Prohászka Ottokár (kormánypárt) behatóan fejtegette a javaslat céljait. Ezek között a legfontosabb: megmenteni a középosztályt. Azokat az erőszakosságokat — mondotta —, amelyeket a keresztény ifjúság követett el az egyetemen, nem védi, de megérti. Az egyetemen tanulni kell, nem politizálni. A keresztény ifjúság jövőjét és kenyerét féltette. Azt, hogy kit vegyenek föl az egyetemre, elsősorban a tehetség szerint kell eldönteni, de a tehetség szerinti kiválasztást nemcsak a fakultásokra kell bízni, hanem szerepet kell ebben adni a középiskolai tanároknak is. Vigyázni kell, hogy ne érvényesüljön protekció, de éberen meg kell védeni az egyetemet, azok ellen, akikre „rásütötték a hazafiatlanság, a destruktív irányzat bélyegét". Kern vár óriási lendületet a keresztény ifjúság szempontjából a numerus clausustól, de az intézményes beavatkozás bizonyára növelni fogja a keresztény ifjúság munkakedvét. A javaslatot csupán a helyzet kényszerűsége folytán szavazza meg, nem pedig gyűlölségből. A numerus claisus behozatalát antiszemitizmusnak tartják. Erre a lépésre a keresztény magyarságot az vitte, hogy 1887 óta a közgazdaságot teljesen a zsidóság foglalta, le, míg a magyarság a hivatalokat lepte el. A gazdasági föllendülést a zsidók csinálták. A zsidóság hatalmas gazdasági érzékével, szorgalmával, aktualitásokra berendezkedett intelligenciájával leszorította a középosztályt vezetőhelyéről. Nem tagadható — mondotta —, hogy a zsidóság teremtette meg a magyar kereskedelmet. A magyar nép sohasem volt antiszemita és nem tud meglenni zsidó kereskedő nélkül. A baj onnét van, hogy a zsidóság nemcsak integrális része lett a magyarságnak, hanem túlsúlyba jutott, nemcsak föltört, hanem a magyarságot leszorította. A zsidóság rávetette erős intelligenciáját a sajtóra is. Ami most történik, nem antiszemitizmus, hanem faji önvédelem. Majd így folytatta: — Ne vegyétek, zsidó polgártársaink, gyűlölködésnek!, ha védekezünk. Az ügyvédek fele, az orvosok többsége zsidó és ezt a gyermekei jövőjét féltő társadalom nem tűrheti el. A zsidó értelmiség térfoglalása a magyar irodalom elzsidósodását jelentette. Szívesen megadja a jogot, a szabadságot a zsidó inspirációnak, de meg kell védeni a magyar kultúrát... "Pető Sándor: „Koszoséi akarunk lenni a magyar kulturának!") Erről csak akkor lehet szó, ha teljesen asszimilálódnak. A zsidóság értékes elemeit hajlandók bekapcsolni a magyar kulturába. A liberalizmusról elismeri, hogy nagy előnyei vannak: Kossuth, Deák, Széchenyi liberálisok voltak, mert azt az akkori korszellem megkövetelte, hogy kiemelkedjünk a középkorból. Most azonban már láthatók a liberalizmus kinövései is és a magyar kultúrát meg kell védeni, még ha ez a liberalizmussal való szakítást is jelenti. A zsidóság fejlődése most már csak a zsidó nemzeti eszme, a cionizmllis irányában képzelhető el. (Sándor Pál közbeszól: ,,Ostobaság, nem kérünk belőle!") Világszerte mutatkozik a cionizmus fejlődése és ezért biztosítani kell a magyar szellemi uralmat. Nem tűrhető tovább, hogy Magyarországon nagyobb százalékban legyen a zsidóság, mint kivál D A Ítország óriási bűnt követett el Andrássy Gyula, Tisza Kálmán és Tisza István idején, hogy a liberalizmus cégére alatt megtűrte a Felvidéken a zsidóság beszivárgását A zsidó egyetemi hallgatók kérvényére megjegyzi, hogy mindazok előtt, akik a fronton voltak és szenvedtek, meghajtja az elismerés lobogóját, akár keresztények, akár zsidók. Statisztikai adatokra hivatkozott azonban ez után, amelyekből kitűnik, hogy a zsidó katonák közül aránylag kevesen haltak hősi halált. Elismeréssel van a zsidóság szerencséje, képességei és kulturális munkája iránt, de ha a zsidóság a magyar fajt akarná támadni, őt is magával szemben fogja találni ... (Ekkor a nemzetgyűléstagjai helyeikről fölállva éljenezték és tapsolták Prohászkát) A javaslatot Bernolák Nándornak a felekezeti arányszámra vonatkozó módosításával fogadta el. Rövid szünet után Herman Miksa kormánypárti beszélt, szintén a javaslat mellett Fejtegette, hogy a numerus claususra már csak nevelésügyi szempontból is szükség van, mert az egyetem zsúfoltsága lehetetlenné teszi a szakképzést. Majd minden fordulat nélkül fölhívta a kultuszminisztert hogy a már kereső felnőtt embereknek is módot kell nyújtani az egyetemi szakképzettség megszerzésére. Ekkor a vitát megszakították és folytatását a legközelebbi ülés napirendjére, péntek délelőttre tűzték ki. Az ülés délután 2 órakor ért véget V/VVVVWWWVWWVWrvWWWWl.WWW.r.V/JVWWWVWWWl A prágai baloldali munkásság és a kormányválság. Prágából jelentik: Szerdán délután Nagy-Prága munkássága népgyűlést tartott, amelyen állást foglalt a szociáldemokrata pártvezetőség határozatainak tárgyában A munkások a gyűlésen elfogadott határozati javaslat értelmében a pártkongresszus megtartását kívánják, mégpedig ez év december 25-én. •Kijelentették még, hogy mindenki a szélsőbalpárt leghevesebb ellenállására számíthat, ha a munkásságot kizsákmányolni vagy annak a bőrén meggazdagodni akarna. A határozati javaslatot a Pravo Lidu szerkesztőségébe vitték, amelyet fölkértek a határozat közzétételére. Ez olyan, híresztelésekre adott alkalmat mintha a Pravo Lidut a szélsőbalpárt hatalmába kerítette volna. NÉPSZAVA U1555 szeptember 17. A min # A politikai zavarok és a munkásmozgalom. (A Népszava svájci tudósítójától.) Mi itt Európában alig tudunk valamit a mexikói zavarokról, amelyek pedig már évek óta tartanak. Az amerikai kábeltáviratok néha-néha hírt adnak politikai merényletekről, lázadásokról, bandaharcokról, idegenüldözésekről, az Egyesült Államokkal való konfliktusokról, de még ezek a hírek sem érkezhettek el a háború folyamán eredeti formájukban a központi államok sajtójához. Ha ma nem lenne Európa annyira elfoglalva önmagával, lehetne tisztább képet alkotnia arról, mi történt és történik ebben a természeti kincsekben olyan gazdag, területileg is hatalmas országban. Megpróbálom pár sorban összefoglalni a helyret Mexikó iöraszépessége nyelvében elspanyolosodott és leszármazásában is spanyol vérrel keveredett indián faj. Vagyontalan, műveletlen és a spanyolok sok évszázados uralma alatt rabszolgává aljasult dolgozó tömeg, amelyet az ország természeti kincseivel együtt külföldi (angol és északamerikai) tőke kerített a múlt század vége óta teljesen a hatalmába. Az állam (helyesebben: államszövetség) nemzeti önállósága éppen olyan fikció lett mint a dolgozó állampolgárok személyi jogai. A mexikói munkás ténylegesen és testileg is tulajdona volt a mexikói föld termékenységét és a mexikói bányáikat bitorló külföldi nagytőkének és a saját politikusai egyszerűen rabszolgakereskedővé züllöttek. Mexikóban a legutóbbi évekig még a nemzeti gondolat sem ébredt föl, nemhogy a munkásöntudat lehetne tényező. Amikor a világháború meggyöngítette a külföldi tőkét amely másfelé lévén katonailag elfoglalva, nem fejthetett ki akkora nyomást mexikói rabszolgáira, mint addig tette — hirtelen ráeszmélt a mexikói nemzet a helyzetére. Rájött olyan szembeszökő tényekre, mint például az, hogy a mexikói lakosság 95% a a bér-„szerződés" értelmében rendszerint egy életre eladta magát néhány garas előleg fejében a bánya és a föld gazdáinak, akiknek törvényszerű pallosjoguk volt. A hajcsárnak joga volt annyi és olyan munkára kényszeríteni a „szerződött" munkást, amennyire és aminőre neki tetszett. A munkásnak, szóval a mexikói nép óriási többségének,nemcsak lehetősége, hanem joga sem volt a, magántulajdonra, családi "ügyek (házasság, gyereknevelés, stb.) a tőkésnek volt jogában intézni, stb., stb. Szóval a legteljesebb jogi rabszolgaságban élt az egész nép, arról nem is szólva, hogy az országa idegenek tulajdona volt (hogy a tulajdon sokszor állami bérletek vagy hasonló leplezett birtokbavételek formájába volt burkolva, az nem változtat a tényeken, amint a rabszolgaság tényén sem változtat az, hogy az analfabéta, munkára alig érett fiatal mexikói szerződéses alapon adatta el magát az apja rabszolga,tartójának, mint rabszolga-növendéket). Ezekre a tényekre ráeszmélni nehéz volt a nagyon alacsony kultúrfokú tömeszeknek, de a ráeszmélés mégis megtörtént a háború folyamán. Következménye egy idegenellenes, tehát nemzeti forradalom lett, amely azonban a tények szükségszerűségénél fogva egyben minkásforradalommá is vált A szocializmusnak szinte semmi befolyása sem volt és ma is kevés van Mexikóban, sem a Hó részben analfabéta tömegeket, sem a vezetőket nem vezette szocialista elmélet amikor a forradalom eredményeként olyan alkotmányt teremtettek meg, amely elvben eltörölte a jogi és gazdasági rabszolgaságot, az ország természeti kincseit vissza kívánta venni az állam tulajdonába. Sőt a tények kényszere odáig fejlesztette a helyzetet, hogy némely vidékeken fölöslegessé vált maga a pénz, mint csereeszköz: mindenkinek, aki dolgozott, meg voltak az életszükségletek beszerzéséhez való utalványai, amelyeket sokkal egyszerűbben cserélhetett be árura, mint a pénzt Az az államszövetség, amelyben maigsan sem sokan akadnak a szocialista elmélet ismerői, a gyakorlatban kénytelen volt közeledni a szocialista társadalomhoz. Ideje azonban alig volt a konszolidálódáshoz, mert az európai háború befejeztével az érdekelt tőke figyelt le Mexikóra, ereje Mexikó ellen fordulhatott A nyílt háború helyett belső villongásokkezdődtek, amelyeket pénzzel és munícióval az érdekelt tőkések támasztottak, a forradalom vezérét (Carranzát akinek személyiségéről különben szocialista források is kevés jót tudnak mondani) megölették és a legutóbbi mexikói hírek azt bizonyítják, hogy a mai rezsimmel nagyon meg van elégedve az északamerikai nagytőke, hogy a forradalmivívmányoknak visszacsinálása az egész vonalon folyamatban van, hogy rendeletek és törvények gondoskodnak az osztálytudatos munkásmozgalom elnyomásáról. Mert ma már kezdődik a munkásmozgalom Mexikóban is. Az északamerikai állítólag nem politizáló unionok és az I. W. W. (a Világ Ipari Munkásainak Szövetsége, amely szocialista alapon áll) egy időben indítottak agitációt és nem eredménytelenül. A legutóbb érkezett hírek arról is szólnak, hogy Mexikóban újra kitört a forradalom, néhány tartomány akarja elcsapni a szövetségi kormányt amelyet külföldi kapitalisták ügynökének tart. Az egyik mexikói tartomány (állam) kormányzója már elfoglalt egy hadihajót leölette a központi kormány haditengerészeit és bár vagy 40.000 katonát mozgósítottak a csapatai ellen, erősen védi katonailag is a világháború alatt elért vívmányokat XXX XXXXXX X XXXXXX XXXXX / Az olaszországi nagy kizárás. A háborún ateghisoSS tőke félti a 6©Bí&profilját. Zürich, szeptember 13. (Saját tudósítónktól.) Olaszországban is óriási jövedelmeket hozott a háború a vasiparba fektetett tőkének. Akadt vállalat, amely az alaptőke ötszörösét fizette ki osztalék fejében 5 év alatt s azonfölül megtízszerezte a tőkéjét tartalékok s tőkeemelés formájában. Tiszta képet a vas- és fémipari háborús tőke egész háborús jövedelméről alkotni lehetetlen, hiszen ott is igyekszik a nagytőke elhallgatni, eldugni az adózás elől a jövedelme igazi nagyságát Az ilyen adatok, mint a fenti, csak véletlen leleplezések révén kerülnek nyilvánosságra és inkább kisüzemekre vonatkoznak. A vas- és fémipari munkásság azonban nagyjában tájékozva van felőlük s mivel a munkásságnak ott is az életnívója nagymértékű leszállítását jelentette a háború, általános a törekvés ennek az életnívónak helyreállítására. A gyakorlati követelések azonban sokkal szerényebbek ennél a kívánságnál: a felét sem követelik annak a bérnek, amely a régi életnívó helyreállításához szükséges volna De a nagytőkének még ez is „teljesíthetetlen" követelés annyival is inkább, mert a háború újra fölélesztésére irányuló kísérletek (Jugoszlávia, Albánia) eredménytelenek maradtak és a háborús iparról a békeiparra való visszatérés a fölhalmozott óriási tartalékok egy részét is igénybe venné. Ezek a szempontok magyarázzák meg a helyzetn^kj igeg ^a^oku kiélesedését: a vasipari nagytőke reszteges szít&jkokra, amerikázásra országos kríáá-Mtek'ftm '.Ez a kizárás más iparágakat is kezdett bénítani s az egész olasz munkásság közös ügyévé vált. A vasas szervezetek s a munkáskamarák nem maradtak tétlenül, kangoi olyan eszközt alkalmaztak a kizárás ellen, amely gazdasági harcokban eddig ismeretlen volt. A munkásság szerte egész Olaszországban elfoglalja a nagy vas- és fémipari üzemeket. Fegyveres őrséget állít az elfoglalt üzemek védelmére és nem pusztít vagy rabol, hanem folytatja a munkát ott, ahol a kizárás előtt elhagyta. A gyár készleteit rendes elszámolás mellett feldolgozza. Az üzemek pár napos zavar után többet termelnek, mint az amerikázás idején, majdnem elérik a normális teljesítményt az üzemi vezetés szabotázsa ellenére is. _Az üzemek elfoglalti sa nem mimidenüttt ment simán, néhol, mint Góniában, akatonasággal való fegyveres összetűzésre is került a sor, különböző helyekem összesen öt halottat is vesztettek a munkások. De a hatóságok a legtöbb helyen mégsem nagyon merik magukat véres rendszabályokra elszánni, hiszen az ilyen kísérletek rendesen nem járnak eredménnyel, illetve általános sztrájkot provokálnak. A mozgalom mér majdnem valamennyi jelentős városira kiterjedt: Milánó, Turin, Genuo, Bologna, Velence, ahol a katonai arzenált incidens nélkül foglalták el a munkások, Livorno, Florenc, Temi, Alexandria, Piacenza, stb. már benne vannak. Akevésbé iparos Délolaszország városaira később kezdett átharapódzni, olyan heverűséggel, hogy a kormány a vasgyáross szövetiséég©t igyekszik engedékenységre bírni, attól tartva, hogy az eredetileg gazdasági jellegű harc politikai jelleget kap. Olasz, ország politikai állapota pedig alig bírna ki rázkódtatás nélkül egy ilyen hevességű politikai-gazdasági harcot, amelyben ma már az egész munkásság s a parlament legerősebb pártja (a szocialista párt) közvetetlenül érdekelve van. Minthogy a vasasokkal az egész ország munkásságosa s a fémipari kapitalistákkal az egész gyáriparosság a végsőkig menő szolidaritást vállalt a harc kimenetele nem lesz sima, ha a gyárosok az utolsó pillanatban meg nem gondoljál-: magukat Mert rajtukáll most minden, övék teljesen a felelősség, amint nemcsak a szocialista, hanem a polgári lapok is megállapitlásse. A frigykapitalista „N. Z. Z." például ebben a markáns formában hárítja a felelősséget az olasz fémipari tőkére: „Minden az fémiparosoktól függ. A munkabérek emelésének részükről való megtagadása azzal fenyeget hogy szociális fölfordulásra ad okot"