Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)

1920-09-18 / 221. szám

2£LVH£. évf. 221. szám , Budapest, 1920 szeptember 18. szombat, ÉÉ.-PÍR foOlPOTitZ AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 5SO kor.­­ negyed évre N­O kor. fel évre 200 kor.­­ egy hóra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A cseh munkás­mozgalom válsága, a csehországi szociáldemokrata párt és benne Csehszlovákia munkássága súlyos válságba kerültek. A pártegység megbom­lott a baloldal szélsőséges agitációja miatt és ennek következménye az, hogy most már a jobbszárny sem tud parlamentáris műkö­dést kifejteni és kénytelen volt visszavo­nulni a koalíciós kormányzástól, átengedve a teret a szociáldemokrata párttól távol­állóknak. A cseh szociáldemokrata pártnak hét kép­viselője foglalt volt helyet a köztársaság kormányában. Ezek a képviselők engedel­met kértek a pártképviselettől arra, hogy tárcáikról lemondhassanak és a párt végre­hajtó bizottsága — maga is látván a helyzet tarthatatlanságát — hozzájárult a miniszte­rek kérelméhez, ami teljes kormányválságra vezetett. A lemondott­­kormány helyébe rö­vid idő alatt sikerült egy szürke hivatalnok­minisztériumot kinevezni és így az ügyvitel­ben fennakadás nem lesz, ellenben a szociál­demokrata párt válságának megoldása nél­kül a belviszonyok konszolidálásáról sem le­het szó. A lemondott miniszterek a szociáldemo­krata párt bizalmi férfitestületéhez átiratot küldtek, amelyben részletesen kifejtik és megmagyaráznák elhatározásuk indokait. Az átiratban mindenekelőtt rámutatnak eddigi tevékenységük­re és kijelentik, hogy munkál­kodásukat a pártban kialakult viszonyok kö­vetkeztében kénytelenek abbahagyni. A szo­ciáldemokrata párt súlya és jelentősége — írják — rendkívül nagy csorbulást szenve­dett amaz elvtársak kijelentései által, akik nyíltan a kommunizmus álláspontjára he­lyezkedtek, mert e nyilatkozatukból világo­san az tűnik ki, hogy ők minden föltétel nél­kül csatlakozni akarnak a III. Internacio­náléhoz. Ily körülmények között a szocia­lista miniszterek a párt törekvéseinek kép­viseletében nem vethették többé latba az egész szociáldemokrata párt súlyát és jelen­tőségét, hanem arra lettek volna utalva, hogy magatartásukat idegen személyek be­folyásától tegyék függővé. Olyan személyek­­ magatartásától, akik a csehszlovák köztársa­ság viszonyait nem ismerik és boldogulásá­ban semmi érdekük nincsen. A cseh munkásmozgalom balszárnya, amely erősen a bolsevizmus felé hajlik, el­érte tehát első győzelmét, azt a győzelmet, amelyet nem éppen a legnehezebb elérni, amely azonban a szocializmus törekvései szempontjából egyetlen ország munkássága előtt sem kívánatos. Nevezetesen: sikerült kettészakítania a csehszlovák köztársaság munkáspártját, megbénítani a régi pártár­nyalat tevékenységét és kiszolgáltatni a jövő kialakítását a fiatal köztársaságban a munkásosztállyal ellentétes osztályoknak. Hogy ez a győzelem hasznára lesz-e Cseh­szlovákia munkásosztályának, azt minden­esetre ki kell még várnunk. A világpolitika mai állása nem igazolja a szocializmus bal­oldali szárnyainak álláspontját, mert ez ed­dig minden államban csak belső harcot és meghasonlást idézett elő, tehát a szocializ­mus ütőerejének és súlyának gyöngülését. Ez pedig, éppen a mai helyzetben, amidőn a világháború után keletkezett zavarokból kell az emberiséget kivezetni, szerencsétlen­sége a világ munkásainak és a szocializmus­nak. A magyar munkásosztály már átesett azon a tanulságon, hogy mit jelent a régi, kipróbált útnak elhagyása, mit jelent a belső, tartalom nélküli jelszavak után in­dulva, a mozgalom egységét kockára tenni. Csehszlovákia munkásosztálya most irat­kozik be ebbe az iskolába és mi őszinte szo­cialista rokonérzéssel kívánjuk nekik, hogy ne legyen a tanulságuk az, ami­­nekünk jutott ki. Az óvatosság jelének kell ven­nünk, hogy a cseh szociáldemokrata párt végrehajtó bizottsága hozzájárult a szep­tember 25-re kitűzött pártgyűlés határidejé­nek december 25—26-ra való kitolásához. E meghosszabbítással módot kívánnak nyúj­tani a pártszervezeteknek arra, hogy a párt tagjai a válságot és a III. Internacionálé­­hoz való csatlakozás kérdését tüzetesen megvitathassák és a pártgyűlésen a végleges kettészakadás — ha lehet — elkerültessék. Sok reményt azonban ehhez sem lehet fűzni. A csehszlovák nacionalista irányzat, amely­től nem egészen mentes maga a szociál­demokrata párt jobbszárnya sem, olyan po­litikát követ, amely —­ különösen a köztár­saság új területein — a munkásosztály leg­élesebb ellen­állását váltja ki és méltán kelt elégületlenséget. Munkanélkülség, lakás­­hiány, élelmezési nehézségek sújtják a miun­­kásságot és ezeken a kormányzat segíteni nem tud. Az elégedetlenség elfojtása a leg­több esetben brutális és a kapitalista álla­mok gyakorlatára emlékeztető. A közhiva­talokba mindenütt cseheket helyeznek el, amiáltal újabb elégületlenséget idéznek elő és bonyolultabbá teszik a helyzetet. Mindez kihatással van a munkásmozga­lomra is és megnehezíti a megértést az együttműködést, tápot ad a szélsőséges agi­tációnak s ezzel a mérsékelt irány lába alól szükségszerűen kihúzódik a talaj. Távol áll tőlünk a gondolat, hogy mi a csehszlovák munkásságnak tanácsot adjunk, mozgalmiak­ sorsa azonban közelről érint bennünket is és ezért aggódó figyelemmel kísérjük párti életük válságát és elhatározó lépéseiket, mert őszintén sajnálnunk kellene, ha —­ amit eddig fölépíteniük sikerült — egy meg­­gondolatlan elhatározással romba döntenék. X X X X X X X X X X X X X XXXXXXXXX Eetersséges fölsszólólíts a numerus clausus ellen. K­íséreleki ülés. A numerus clausus ja­vaslata fölött folyik tovább az általános vita. Az eddig fölszólal­tak és a még ezután fölszólalók névsorát te­kintve, a javaslat sorsa biztosítva van. A nu­merus­ clausus mint csudatévő, szent panacea fog bevonulni a jelszavak tarsolyából­­ a fajvédelmi eszközök sorába. A fölszólalók kö­zött természetesen eddig is akadt és akadnak még ma is olya­nok, akik egyáltalában nem lelkesednek Haller őexcellenciája remekmű­véért így a pénteki ülésen Ugron Gábor mon­dott el a javaslatról egyet mást. Fölszólalásá­nak azonban­­aligha lesz az a hatása, ami egy kissé a kultúrát is szolgálná. Nem engedik. A túlnyomó többség nagyon elszánta magát, hogy ezzel a javaslattal jól kezdi meg azt a munkát, amit, Eötvös, Csáky, Trefort és más ilyen kiskaliberűek ötven esztendő­ során oly csúnyán elfuccsoltak. Nem tartozott ugyan a nap témájához, de Ugrón mégiis fölemlí­tette — hogy va­la­melyik argumentumát jobban alá­támaszthassa —, hogy mostanság már a cse­csemővédő egyesület elnöki tanácsának az ülé­sén is rendőr vigyáz a tanácskozásra... A ke­vésszámú jelenlévő na­gy csodálkozással vett tudomást erről az új jelenségről, azonban nem haragudott miatta. X X X X X X X XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX X X Felszólalt a pénteki ülésen — természete­sen a javaslat mellett — Gömbös Gyula is, akinek neve egyéb vonatkozások miatt már ismeretes a közvélemény előtt. Ezek a vonat­kozások nyilvánvalóvá teszik, hogy mit mond­hatott a javaslat védelmére Elfogadni pedig különösen azért fogadta el, mert „a magyar keresztény faj létérdekében tett első lépésnek" tekinti. Ha valóban így van, a képviselő úr bizonyára a sarkára áll majd akkor is, ha ne­tán a mezőgazdasági cselédség munkaidő- és munka­bérviszonyairól esne szó a nemzetgyű­lésem. És úgy, mint ma, akkor is el fogja mon­dani az ügy védelmére tudatos, ámde mégis lelkes tévedését Négy órai tanácskozási idő helyett szombat­tól kezdve egyébként már öt órán át tárgyal­nak XXXXX XXXXXX xxxxxxxxxxxxx X XXXXX X XXXXXX X XXXXX X XXXXXX X XXXXX X XXX Az egyik Friedrich-csoportbeli képviselő, Dlnich neve­zetű, volt az első felszólaló, aki a javaslatot nem tartja elég radikálisnak és azt kérdezte a többi között, miért nem mennek a zsidók kapálni? Miután megfelelő zsidó, aki a választ, a kapát illetően megadta volna, nem volt jelen, Szabó Balázs szólalt föl a javaslat mellett. E nem nagyigényű szónoklatok után Ugron Gábor (demokrata) fejtegetései emelték komolyabb színvonalra a vitát. Kimutatta, hogy nem aZ agyonrágalmazott libera­­lizmus sodorta az országot katasztrófába, hanem a világ­­háború, amelybe viszont azért keveredtünk, mert jár­szalagján voltunk Németországnak. Egyébként a világ­háború előtt már nem volt liberális politika, mert a kor­­mány­ok csak a nagybirtokot és a kötött birtokot védték, a földmunkások százezrei pedig kénytelenek voltak kiván­­­dorolni. A liberális politika különben is pártolta a közép­p­osztályt. Tisza Kálmán a középosztály gyermekeit hel­­yezte el a hivatalokban, ahelyett, hogy az élet küzdel­meire nevelte volna őket. A javaslatra térve át, megállat­­pította, hogy annak intézkedései a tanszabadság megszű­nését jelentik. (Ellentmondások a kereszténypártiak som tartják az egyetemtől a destruktív elemet, de ezt a célt a numerus cím­sussal nem lehet elérni. A javaslat anti­demokratikus és az lesz a következménye, hogy a gazdag ember külföldre küldi tanulni gyermekét, a szegény em­ber fia, még ha tehetséges is, elzüllik. Ellentét van abban, hogy amikor a legszélesebb választójogot adják, ugyan­akkor megszorítják az egyetemen a jogokat. Ami a faji­ság védelmét illeti: tisztán magyar fajiságot csak kevés embernél lehet kimutatni. A mostani javaslat éppen úgy, mint a botbüntetés és az internálások, csak fokozzák az elkeseredést. Szomorúan állapítja meg, hogy a nemzet­gyűlésen napról-napra más és más szabadságjogok mennek veszendőbe. Legutóbb már rendőri engedélyhez kötötték az egyesü­leti összejövetelek tartását és megtörtént, hogy a „Ste­­fánia csecsemővédő-egyesü­let" elnöki tanácsának ülésén, amelyen pelenkáról is tanácskoztak, egy rendőr volt je­len. (Bernolák Nándor közbeszólt: „Kommunisták vannak abban az egyesületben!") Apponyi áll az egyesület élén! Szabadságjogok konfiskálásával nem lehet szolgálni a konszolidációt. A demokrácia eszméje mindent túlél. Tanulni kell engedni a tanulni akarókat és dolgozni a dolgozni akarókat, mondotta végül. A javaslatot nem fo­gadta el. Bernolák Nándor magyarázta meg a Stefánia-egyesületre tett megjegyzését, majd rövid szünet következett, amely­ után Gömbös Gyula (kormánypárt) beszélt a javaslat mel­lett. Hangoztatta, hogy biztosítani kell a magyar faj fensőbbségét és védekezni a zsidóság elhatalmasodása el­lén, különben Árpád utóda szolgasorsra jutnak. A zsidó­kérdést törvényesen és végérvényesen meg kell oldani. Miközben a magyarok kivándorolni voltak kénytelenek, nem kívánatos elemek özönlötték el az országot. Statiszty­tikai adatokkal világította meg a magyarországi zsidó­ságnak a háborúban tanúsított szereplését. E szerint föl­tűnően sok zsidó teljesített hadtápszolgálatot és nagyon sok zsidó fölmentést élvezett. Oroszországban a fogoly, magyar tisztek közül 15% magyar zsidó és csak 5% ke­resztény űzött bolsevista propagandát. A forradalom és a bolsevizmus igazolták a zsidó veszedelmet. Fejtegette ezután, hogy a zsidóság egész Európában arányszámát meghaladó hatalomra tett szert. Ennek láttára a külföld is a kereszténység jegyében szervezkedik. A javaslatot, amely első lépés a keresztény magyar faj védelmére, meg­­szavazta. Kurnek Gyula kereskedelemügyi miniszter beterjesztette az 1020. évi népszámlálásról szóló javaslatot, kérvén a sürgősség kimondását, hogy október végén megtartható legyen a népszámlálás. A javaslatot kiadták a bizottsá­goknak.­­ Szűcs Dezső (kormánypárt) beszélt még a nu­merus clausus javaslatához, amelyet tájvédelmi jellegi miatt elfogadott. Ekkor a j­­vaslat vitáját megszakították, s­ az ülések meghosszabbítása dolgában csütör­tökön benyújtott indítványt megszavazván, el­határozták, hogy a numerus clausus vitájának tartamára az ülések idejét egy órával meg­hosszabbítják. A legközelebbi ülést szombaton délelőtt tart­ják. Az ülés délután 13 órakor ért véget. néked a Népszava? Testvéred, barátod, amely milliónyi munkáslélekkel forraszt eggyé! !

Next