Népszava, 1920. október (48. évfolyam, 232–258. sz.)

1920-10-20 / 248. szám

XLVIII. évf. 248. szám Budapest, 1920 október 20. szerda. feopona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre SGO kor. I negyed évre MO­tor. fél évre 280 kor.­­ egy hóra 80 kor. Jugoszláviában egy szára ára 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. S. (Telefon: József 0-29 és József 3-30) KT­ADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) a­­ S­z­mim Oroszországról mostanában egymásután jelennek meg különféle tanulmányok. Ezek­nek majdnem mindegyike arra törekszik, hogy behatolhasson az orosz nemzet nagy misztériumába és keresse a megfejtését an­nak a rejtélynek, amelyet a mai Orosz­ország az egész világ számára jelent. Erre a megfejtésre azonban a világpolitika mai állapota nem alkalmas és így mindaz, amit Oroszországról írni tudnak, nem egyéb jó­vagy rosszhiszemű találgatásnál és önkényes beállításnál, aszerint, amint az írók egyike vagy másika ehhez vagy amahhoz a világ­nézethez húz. Az Oroszországról írott tanulmányok egyik legújabbika az a könyv, amelyet Ber­linben adtak ki és amelynek szerzője Landau-Aldanov orosz emigráns, aki magát a Kereny,ki-féle szocialista néppárthoz tar­tozónak vallja. Landau-Aldanov megkísérli a többek között Lenin portréjának a meg­festését és nem valami barátságos képet hoz ki róla, úgy állítván be az orosz társa­dalmi forradalom e vezéralakját, mint aki nem sok tudással bír és minden lelki tulaj­donságok nélkül való ember. Nem tudjuk, hogy akik közelebbről ismerik Lenint, olyannak találják-e, mint Landau-Aldanov. Bennünket Landau-Aldanov könyvéből, illetve a könyv Lenin aposztrofálásából egy idézet érdekel, az, amelyben Landau Lenin­nek következő, állítólagos kijelentését idézi: „A mi politikánk új fordulata grandiózus győzelmet, hozott a látszólag letiport polgári osztálynak, mert kiderült az, hogy a mun­kásosztály gondolkodásában, érzéseiben, életfölfogásában szinte még polgáribb, mint a burzsoázia. A munkásosztály polgári gon­dolkozása kényszerít bennünket arra, hogy fokozatosan jobbra forduljunk ennek az állítólagos kijelentésnek megfelelően Lan­dau­ Aldanov meg is állapítja, hogy az orosz bolsevisták néhány hónap óta igyekeznek visszafejleszteni a bolsevista törekvéseket. Igaz-e, nem-e, hogy Lenin a neki tulajdo­nított kijelentést tette, annyi bizonyos, hogy a bolsevizmus a szocializmus útján egy olyan ugrást jelentett, amelyet nem le­het a marxizmussal födözni és amelynek következményeit nem lehet a munkásosz­tály állítólagos polgári gondolkozásával el­kendőzni. Arra, hogy a munkásosztály ura­lomra jutása erőszak útján történjék, Marx egyáltalán nem jelölt ki irányt és a szo­cialista elmélet többi tanítói sem­ gondoltak erre, mert valamennyien csak a történelmi fejlődésről beszélnek és a szocializmus ura­lomra jutását egy olyan történelmi helyzet kialakulásának időpontjára helyezik, ami­kor ennek, mint történelmi szü­kségs­zerű­ségnek kell elkövetkeznie. Tanításaikban mindenképen arra a végkövetkeztetésre jut­nak, hogy a munkásosztályt hatalmas fo­ko­zatos nevelőm munkával elő kell készíteni arra, hogy e történelmi pillanat elérkezése­kor képes legyen a társadalom vezetését át is venni. A szocializmus tanításának ez a lényege önmagában is kizárja annak az útnak a helyességét és tarthatóságát, amelyre Leni­nék léptek. Ha pedig ezen az úton most visz­sza kell fordulniok, a hibát hiába keresik a munkásosztály gondolkozásában, mert a hiba abban van, hogy Leninék egy adott történelmi pillanat és rendkívüli helyzet hatása­ alatt elferdítették Marx tanítását, erőszakosan félrelökték a szocialista tudo­mány hirdetőinek álláspontját és a maguk ideje után indulva, csináltak maguknak egy új elméletet, amelyet — mint éretlen gyü­mölcsöt— a tömegek nem tudnak megemész­teni és amely a szocializmus legfontosabb alaptételét — a­ munkásosztály érettségét a történelmi feladat teljesítésére — figyelmen kívül hagyja. Leninék saját külön szocializmusa a világ öntudatos és tudományosan is képzett szo­cialistái számára, nem jelent egyebet, annak látásánál, hogy sal­to m­or­tál­ék nemcsak az akrobatikában vannak, hanem a társadalmi elméletekben is és ezek — mint amott, úgy itt is — néha halálos kimenetelűek lehetnek. Azt egyetlen okos szocialista sem vonhatja kétségbe, hogy a munkásosztály sorsa, bol­dogulása, társadalmi érvényesülése és végre a kapitalisztikus világrend fölcserélése egy, az emberiség összességének boldogságát job­ban biztosító világrendekel, egy Marx Károly­nak, Lassa 1r­enak, Engelsnek vagy Bábelnek kevésbé feküdt volna a szívén, mint Lenin­nek vagy Trockinak. És ha ezek mégis a fokozatosság elvi álláspontján állottak, a nagy tömegek nevelését és képesítését lát­ták szükségesnek ahhoz, hogy a szocializmus világa elérhető legyen, úgy ezt bizonyára nem önkényesen állapították meg, hanem a történelmi fejlődés alapos ismerete és mér­legel­éve alapján. Nem az lebegett a szemük előtt,­ hogy a szocializmust vérben fürösztve kell győzelemre vinni, hanem abban a fen­ségében, amely a lényegét teszi, hogy az ember igazán emberré legyen. x xxxxxxxxxxx x xxxxxxxxxxx x xxxxxxxxxxx X XXXXXX X XXXX-X XXXXXXXXXX X xxxxxxxxxxxx X XXXXXXXXXXX x xxxxxxxxxxx x xxxxxxxxxxx x xxxxxxxxxxx x xxxxxxxxxxx x xxxxxxx Talísréltesságfa int Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke. Kifogásolja, hogy az állam­élet terén nem ta­núsítják azt a takarékosságot, amelyre szük­ség volna. Fölösleges — szerinte — a 14 mi­nisztérium, fölöslegesek a politikai , államtit­kárságok és a parlament függetlensége szem­pontjából is veszedelmes, hegy a­ nemzetgyű­lésen közel 30 állami tisztviselő­ foglal dolget. Nagyon helyes és okos dolog végre komo­lyan szóvá tet­ni ezt a kérdést. Igaz, hogy egy kicsit már elkéstek vele, mégis jobb későn, mint soha és ha elkésve bs­z, de most­­ csakugyan reális alapokra fektetnék a gazdál­kodást, még sokat lehetne lendíteni az ország pénzügyi helyzetén, sok bajnak és veszedelem­nek lehetne még elejét venni. Sokszor foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel a Népszava, hasábjain — amennyire ez mó­dunkban állott —, sokszor rámutattunk azokra a­ rendszabályokra, amelyeknek alkalmazása nélkül biztos államcsőd felé rohan az ország. Lehetnek ezek a rendszabályok kényelmetle­nek egyeseknek vagy egyes csoportoknak, de elengedhetetlenül szükséges kellékei az ország gazd­as­ági m­egszil­ár­d­u­l­ásá­nak Tehát takarékosság az állam háztartásá­ban — jó, hogy kezdik végre belátni. Most már csak az volna hátra, hogy sürgősen és derekasan végre is hajtsák az erre vonatkozó rendszabályokat. Hol kezdjék meg a takaré­koskodást, hol lehet tekintélyes összegeket megtakar­í­tani a közérdek sérelme és vesze­delme nélkül, nagyon jól tudják ezt azok, akik ismerik az ország pénzügyi helyzetét, akiknek módjukban volt pontosan összehasonlítani a költségvetést az ország teherbíró képességé­vel, jól tudták ezt, ha nem is akarták vagy nem merték eddig megmondani. Erre tehát ez alkalommal nem akarunk rámutatni, inkább azt akarjuk körvonalazni, hol nincs helye a takarékosságnak, még az ország mai zilált pénzügyi viszonyai mellett sem. Félő ugyanis, hogy azok a bizonyos illetékesek megfogadják majd Rakovszky intelmeit, de ott fogják al­kalmazni a szigorú takarékosság elvét, ahol az legkevésbé helyes, ahol a takarékossággal nem csökkentik, hanem fokozzák a bajokat.­­ Nem szabad takarékoskodni mindenekelőtt a szociálpolitika terén. A hadirokkantak, hadi­özvegyek, hadiárvák, a polgári rokkantak, öz­vegyek és árvák ellátása; a népegészségügy védelmének és fejlesztésének erőteljes megszer­vezése; a munkanélküliek támogatása állami­lag kezdeményezett közmunkákkal — tisztessé­ges megélhetést biztosító munkabérek ellené­ben — és a szükséghez mért készpénzsegélyek­­kel; olcsó munkás- és tisztviselőlakások gyors előteremtése állami közreműködéssel; az el­látatlanok — elsősorban munkások és tiszt­viselők — olcsó és jó élelmezése állami hozzá­járulással; a létminimum adómentessége: egytől-egyig olyan szükségletek és olyan köte­lességei az államnak, ahol nincs helye taka­rékosságnak, ahol a takarékosság a legkönnyel­műbb pazarlás, mert az ország legdrágább és legnehezebben pótolható vagyonát, a teremtő emberi munkaerőt veszélyezteti. Szomorú való­ság-, hogy e téren eddig még alkalom sem volt a takarékoskodásra , a pazarlásra sem, mert vajmi kevés az, azait a kormányzat e téren eddig produkált. Az idevonatkozó intézkedéseket ezutánra vár­juk, ezért utalunk arra, hogy ezekbe az intéz­kedésekbe azután igazán ne vigyék bele a ta­karékosság elveit: eddig még minden kormány pontosan itt kezdte meg a takarékoskodást, ami mindig alaposan meg is bosszulta magát. Ezek a sorozatos bűnök eredményezték az ország rossz közegészségügyi viszonyait, a néperő le­romlását, a halálozási arány emelkedését és általában az ország szomorú gazdasági és szo­ciális helyzetét. Nem szabad takarékoskodni a népoktatás te­rén sem: sok és jó iskolák tömegével kell tele­rakni az országot. Jól fizetett, szociális igényei­ben kielégített, válogatott tanerők, jól föl­szerelt iskolákban ingyen, modern tanrend alapján, az állam terhére tanítsák, a jövő nem­zed­ékez, és a legbiztosabb záloga az ország jövő boldogulásának. A húsz milliárdos, felerészben fedezetlen költségvetés valóban szigorú takarékosságra int. De vigyázzanak, nehogy a több mint hat éve nyomorgó, nélkülöző, vérrel-verejtékkel adózó, nincstelen dolgozók rovására induljon meg a takarékoskodás. Mert ezt nemcsak a munkásság, hanem az ország is igen nagy mér­tékben megsínylené. A nemzetgyűlés szerdai ülésén, amint az­t már jelentettük, először a nyugatmagyaror­szági állatcsempészés ügyében kiküldött bizott­ság terjeszti be jelentését és ennek letárgya­lása után térnek át az interpellációk előter­jesztésére. Egyelőre hét interpellációt jegyez­tek be és ezek között van Huppert Rezsőnek a Landau-ügyben való interpellációja, nem­különben a Nagy Fálé, aki a falvakban tör­tént botozások tárgyában interpellál. " A földbirtokreform tárgyalását kedden folytatta a nemzetgyűlés együttes bizottsága. Ez alkalommal újra elővették a hétfőn már letárgyalt 30. szakaszt, amely a nagybirtokok kisajátításáról szól. Ehhez ugyanis az elnöklő Gaál Gaszton azt a pótlást ajánlotta, hogy az olyan nagybirtokok, amelyekhez bizonyos „családi tradíciók" fűződnek, kivételes elbá­násban részesüljenek. Hosszas vita után ezt a szakaszt visszaküldték a kodifikáló bizottság­nak. A 32. szakaszt azzal a pótlással fogadták el, hogy a házhelyek céljaira való kisajátí­tásnál nemcsak a helybeli érdekelteket, ha­nem a szomszédos községek igénylőit is­ meg­hallgatják. Elfogadták azt az indítványt is, hogy a mezőgazdaság okszerű folytatásához nélkülözhetetlen birtokrészek, valamint a für­dők céljaira szolgáló területek mentesítesse­nek a kisajátítás alól. A bizottság legközelebbi ü­lését szerdán délután tartja. A tudás elvezet a szervezkedéshez, a szervezkedés a kiszabaduláshoz.

Next