Népszava, 1920. október (48. évfolyam, 232–258. sz.)
1920-10-20 / 248. szám
XLVIII. évf. 248. szám Budapest, 1920 október 20. szerda. feopona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre SGO kor. I negyed évre MOtor. fél évre 280 kor. egy hóra 80 kor. Jugoszláviában egy szára ára 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. S. (Telefon: József 0-29 és József 3-30) KTADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) a Szmim Oroszországról mostanában egymásután jelennek meg különféle tanulmányok. Ezeknek majdnem mindegyike arra törekszik, hogy behatolhasson az orosz nemzet nagy misztériumába és keresse a megfejtését annak a rejtélynek, amelyet a mai Oroszország az egész világ számára jelent. Erre a megfejtésre azonban a világpolitika mai állapota nem alkalmas és így mindaz, amit Oroszországról írni tudnak, nem egyéb jóvagy rosszhiszemű találgatásnál és önkényes beállításnál, aszerint, amint az írók egyike vagy másika ehhez vagy amahhoz a világnézethez húz. Az Oroszországról írott tanulmányok egyik legújabbika az a könyv, amelyet Berlinben adtak ki és amelynek szerzője Landau-Aldanov orosz emigráns, aki magát a Kereny,ki-féle szocialista néppárthoz tartozónak vallja. Landau-Aldanov megkísérli a többek között Lenin portréjának a megfestését és nem valami barátságos képet hoz ki róla, úgy állítván be az orosz társadalmi forradalom e vezéralakját, mint aki nem sok tudással bír és minden lelki tulajdonságok nélkül való ember. Nem tudjuk, hogy akik közelebbről ismerik Lenint, olyannak találják-e, mint Landau-Aldanov. Bennünket Landau-Aldanov könyvéből, illetve a könyv Lenin aposztrofálásából egy idézet érdekel, az, amelyben Landau Leninnek következő, állítólagos kijelentését idézi: „A mi politikánk új fordulata grandiózus győzelmet, hozott a látszólag letiport polgári osztálynak, mert kiderült az, hogy a munkásosztály gondolkodásában, érzéseiben, életfölfogásában szinte még polgáribb, mint a burzsoázia. A munkásosztály polgári gondolkozása kényszerít bennünket arra, hogy fokozatosan jobbra forduljunk ennek az állítólagos kijelentésnek megfelelően Landau Aldanov meg is állapítja, hogy az orosz bolsevisták néhány hónap óta igyekeznek visszafejleszteni a bolsevista törekvéseket. Igaz-e, nem-e, hogy Lenin a neki tulajdonított kijelentést tette, annyi bizonyos, hogy a bolsevizmus a szocializmus útján egy olyan ugrást jelentett, amelyet nem lehet a marxizmussal födözni és amelynek következményeit nem lehet a munkásosztály állítólagos polgári gondolkozásával elkendőzni. Arra, hogy a munkásosztály uralomra jutása erőszak útján történjék, Marx egyáltalán nem jelölt ki irányt és a szocialista elmélet többi tanítói sem gondoltak erre, mert valamennyien csak a történelmi fejlődésről beszélnek és a szocializmus uralomra jutását egy olyan történelmi helyzet kialakulásának időpontjára helyezik, amikor ennek, mint történelmi szükségszerűségnek kell elkövetkeznie. Tanításaikban mindenképen arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy a munkásosztályt hatalmas fokozatos nevelőm munkával elő kell készíteni arra, hogy e történelmi pillanat elérkezésekor képes legyen a társadalom vezetését át is venni. A szocializmus tanításának ez a lényege önmagában is kizárja annak az útnak a helyességét és tarthatóságát, amelyre Leninék léptek. Ha pedig ezen az úton most viszsza kell fordulniok, a hibát hiába keresik a munkásosztály gondolkozásában, mert a hiba abban van, hogy Leninék egy adott történelmi pillanat és rendkívüli helyzet hatása alatt elferdítették Marx tanítását, erőszakosan félrelökték a szocialista tudomány hirdetőinek álláspontját és a maguk ideje után indulva, csináltak maguknak egy új elméletet, amelyet — mint éretlen gyümölcsöt— a tömegek nem tudnak megemészteni és amely a szocializmus legfontosabb alaptételét — a munkásosztály érettségét a történelmi feladat teljesítésére — figyelmen kívül hagyja. Leninék saját külön szocializmusa a világ öntudatos és tudományosan is képzett szocialistái számára, nem jelent egyebet, annak látásánál, hogy salto mortálék nemcsak az akrobatikában vannak, hanem a társadalmi elméletekben is és ezek — mint amott, úgy itt is — néha halálos kimenetelűek lehetnek. Azt egyetlen okos szocialista sem vonhatja kétségbe, hogy a munkásosztály sorsa, boldogulása, társadalmi érvényesülése és végre a kapitalisztikus világrend fölcserélése egy, az emberiség összességének boldogságát jobban biztosító világrendekel, egy Marx Károlynak, Lassa 1renak, Engelsnek vagy Bábelnek kevésbé feküdt volna a szívén, mint Leninnek vagy Trockinak. És ha ezek mégis a fokozatosság elvi álláspontján állottak, a nagy tömegek nevelését és képesítését látták szükségesnek ahhoz, hogy a szocializmus világa elérhető legyen, úgy ezt bizonyára nem önkényesen állapították meg, hanem a történelmi fejlődés alapos ismerete és mérlegeléve alapján. Nem az lebegett a szemük előtt, hogy a szocializmust vérben fürösztve kell győzelemre vinni, hanem abban a fenségében, amely a lényegét teszi, hogy az ember igazán emberré legyen. x xxxxxxxxxxx x xxxxxxxxxxx x xxxxxxxxxxx X XXXXXX X XXXX-X XXXXXXXXXX X xxxxxxxxxxxx X XXXXXXXXXXX x xxxxxxxxxxx x xxxxxxxxxxx x xxxxxxxxxxx x xxxxxxxxxxx x xxxxxxx Talísréltesságfa int Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke. Kifogásolja, hogy az államélet terén nem tanúsítják azt a takarékosságot, amelyre szükség volna. Fölösleges — szerinte — a 14 minisztérium, fölöslegesek a politikai , államtitkárságok és a parlament függetlensége szempontjából is veszedelmes, hegy a nemzetgyűlésen közel 30 állami tisztviselő foglal dolget. Nagyon helyes és okos dolog végre komolyan szóvá tetni ezt a kérdést. Igaz, hogy egy kicsit már elkéstek vele, mégis jobb későn, mint soha és ha elkésve bsz, de most csakugyan reális alapokra fektetnék a gazdálkodást, még sokat lehetne lendíteni az ország pénzügyi helyzetén, sok bajnak és veszedelemnek lehetne még elejét venni. Sokszor foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel a Népszava, hasábjain — amennyire ez módunkban állott —, sokszor rámutattunk azokra a rendszabályokra, amelyeknek alkalmazása nélkül biztos államcsőd felé rohan az ország. Lehetnek ezek a rendszabályok kényelmetlenek egyeseknek vagy egyes csoportoknak, de elengedhetetlenül szükséges kellékei az ország gazdasági megszilárdulásának Tehát takarékosság az állam háztartásában — jó, hogy kezdik végre belátni. Most már csak az volna hátra, hogy sürgősen és derekasan végre is hajtsák az erre vonatkozó rendszabályokat. Hol kezdjék meg a takarékoskodást, hol lehet tekintélyes összegeket megtakarítani a közérdek sérelme és veszedelme nélkül, nagyon jól tudják ezt azok, akik ismerik az ország pénzügyi helyzetét, akiknek módjukban volt pontosan összehasonlítani a költségvetést az ország teherbíró képességével, jól tudták ezt, ha nem is akarták vagy nem merték eddig megmondani. Erre tehát ez alkalommal nem akarunk rámutatni, inkább azt akarjuk körvonalazni, hol nincs helye a takarékosságnak, még az ország mai zilált pénzügyi viszonyai mellett sem. Félő ugyanis, hogy azok a bizonyos illetékesek megfogadják majd Rakovszky intelmeit, de ott fogják alkalmazni a szigorú takarékosság elvét, ahol az legkevésbé helyes, ahol a takarékossággal nem csökkentik, hanem fokozzák a bajokat. Nem szabad takarékoskodni mindenekelőtt a szociálpolitika terén. A hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák, a polgári rokkantak, özvegyek és árvák ellátása; a népegészségügy védelmének és fejlesztésének erőteljes megszervezése; a munkanélküliek támogatása államilag kezdeményezett közmunkákkal — tisztességes megélhetést biztosító munkabérek ellenében — és a szükséghez mért készpénzsegélyekkel; olcsó munkás- és tisztviselőlakások gyors előteremtése állami közreműködéssel; az ellátatlanok — elsősorban munkások és tisztviselők — olcsó és jó élelmezése állami hozzájárulással; a létminimum adómentessége: egytől-egyig olyan szükségletek és olyan kötelességei az államnak, ahol nincs helye takarékosságnak, ahol a takarékosság a legkönnyelműbb pazarlás, mert az ország legdrágább és legnehezebben pótolható vagyonát, a teremtő emberi munkaerőt veszélyezteti. Szomorú valóság-, hogy e téren eddig még alkalom sem volt a takarékoskodásra , a pazarlásra sem, mert vajmi kevés az, azait a kormányzat e téren eddig produkált. Az idevonatkozó intézkedéseket ezutánra várjuk, ezért utalunk arra, hogy ezekbe az intézkedésekbe azután igazán ne vigyék bele a takarékosság elveit: eddig még minden kormány pontosan itt kezdte meg a takarékoskodást, ami mindig alaposan meg is bosszulta magát. Ezek a sorozatos bűnök eredményezték az ország rossz közegészségügyi viszonyait, a néperő leromlását, a halálozási arány emelkedését és általában az ország szomorú gazdasági és szociális helyzetét. Nem szabad takarékoskodni a népoktatás terén sem: sok és jó iskolák tömegével kell telerakni az országot. Jól fizetett, szociális igényeiben kielégített, válogatott tanerők, jól fölszerelt iskolákban ingyen, modern tanrend alapján, az állam terhére tanítsák, a jövő nemzedékez, és a legbiztosabb záloga az ország jövő boldogulásának. A húsz milliárdos, felerészben fedezetlen költségvetés valóban szigorú takarékosságra int. De vigyázzanak, nehogy a több mint hat éve nyomorgó, nélkülöző, vérrel-verejtékkel adózó, nincstelen dolgozók rovására induljon meg a takarékoskodás. Mert ezt nemcsak a munkásság, hanem az ország is igen nagy mértékben megsínylené. A nemzetgyűlés szerdai ülésén, amint azt már jelentettük, először a nyugatmagyarországi állatcsempészés ügyében kiküldött bizottság terjeszti be jelentését és ennek letárgyalása után térnek át az interpellációk előterjesztésére. Egyelőre hét interpellációt jegyeztek be és ezek között van Huppert Rezsőnek a Landau-ügyben való interpellációja, nemkülönben a Nagy Fálé, aki a falvakban történt botozások tárgyában interpellál. " A földbirtokreform tárgyalását kedden folytatta a nemzetgyűlés együttes bizottsága. Ez alkalommal újra elővették a hétfőn már letárgyalt 30. szakaszt, amely a nagybirtokok kisajátításáról szól. Ehhez ugyanis az elnöklő Gaál Gaszton azt a pótlást ajánlotta, hogy az olyan nagybirtokok, amelyekhez bizonyos „családi tradíciók" fűződnek, kivételes elbánásban részesüljenek. Hosszas vita után ezt a szakaszt visszaküldték a kodifikáló bizottságnak. A 32. szakaszt azzal a pótlással fogadták el, hogy a házhelyek céljaira való kisajátításnál nemcsak a helybeli érdekelteket, hanem a szomszédos községek igénylőit is meghallgatják. Elfogadták azt az indítványt is, hogy a mezőgazdaság okszerű folytatásához nélkülözhetetlen birtokrészek, valamint a fürdők céljaira szolgáló területek mentesítessenek a kisajátítás alól. A bizottság legközelebbi ülését szerdán délután tartja. A tudás elvezet a szervezkedéshez, a szervezkedés a kiszabaduláshoz.