Népszava, 1920. november (48. évfolyam, 259–282. sz.)
1920-11-26 / 279. szám
XLVIII. évf. 279. szám Budapest, 1920 november 28. péntek. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre BSO kor. | negyed évre..... 100 kor. két évre 280 kor. | egy hóra SO kor. .Jugoszláviában egy szám ára Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT . KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. f&raftOPofia SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 1 SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) .(\ Gazdasági haláltánc az a hihetetlen pénzhajhászás, amely úgyszólván minden társadalmi osztályt rabul ejtett s viszi az országot és az ország népét a tökéletes összeomlás felé. Üzérkedni valutával, áruval, ingókkal, ingatlanokkal, mindennel, ami ér valamit — s ma minden többet ér a pénznél — tehát mindennel; élni, gazdagodni, javakat halmozni produktív munka nélkül, majdnem mindenki fanatikus betege ennek a szörnyű társadalmi és gazdasági nyavalyának. Mindenki tudja, mindenki unos-untalan hangoztatja, hogy munka, munka és munka kell, ez segít az országon, ez az út vezet ki a háború folytán fenekestől fölfordult gazdasági káoszból, ez és csaló ez képes újra országgá tenni az országot és emberré tenni az embert. Mindenki tudja — s ez még szörnyűbbé teszi a tragédiát —, de senki sem vonja le ennek a konzekvenciáit, tisztán látó szemmel rohan az ország a legborzasztóbb örvény felé. „Valuta, árfolyam, nyereség, veszteség, hogy zárult, hány ponttal emelkedett" — még a csecsemők is erről csuklanak s áll a rettenetes haláltánc: másodpercek alatt milliókat nyernek vagy vesztenek. Jó szimat, finom kis összeköttetés máról-holnapra milliomost csinál koldusokból s egyetlen szerencsétlen ötlet koldusbotra juttat, földönfutóvá tesz munkára alkalmas embereket. A háborús pszichózisnak ez a legrettenetesebb kiágazása nem magyar különlegesség: máshol is megvan, ha nem is ilyen nagy mértékben vagy ha ilyen vagy még nagyobb mértékben dühöng is — olyan megsemmisítő következményekkel bizonyára sehol semjár, mint nálunk. A gazdaságilag erősebb országok könnyebben bírják és hamarabb fogják kiheverni ezt a szörnyűséget, mint a területében megcsonkított, gazdaságában szétbomlott, közviszonyaiban megromlott Magyarország. Ez a szempont egyúttal arra is kötelezi az ország felelős intézőit, hogy sokkal komolyabban, sürgősebben, nagyobb körültekintéssel s alaposabban bánjanak el ezzel a rémmel, mint bármely más ország. Módszereket nem ajánlunk, az ország felelős tényezőinek jobban kell tudniok és látniok a bajokat és elkészíteni hozzájuk a gyógyszereket. Csupán egyetlen körülményre akarunk rámutatni, arra, amelyre nem gondolnak odafönt vagy ha látják, nem méltatják s nem foglalkoznak vele érdem szerint. A spekuláció, a hirtelen meggazdagodás iránt való vágy szerintünk azért harapódzott el olyan veszedelmesen s azért öltött olyan félelmetes arányokat, mert a munkának nincs becsülete — nem is szólva a tisztességes megélhetést biztosító eredményről. Valahogyan elterjedt és gyökeret vert az a tudat, hogy Magyarországon ma munkabérből, fizetésből, munkából származó jövedelemből nem lehet megélni. És joggal. Valóban az a helyzet, hogy aki dolgozik, az nélkülöz. Beállott, tartósan folytatódik, sőt kezd veszedelmesen állandósulni az a paradox állapot, hogy a legfontosabb kérdést, az életet, a jövendőt, a mindent és a mindennél is többet jelentő termelő munkát méltatják a legkevesebbre, holott minden figyelmet, a megértés és szeretet minden melegét, a gondolat minden szikráját ide kellene koncentrálni és minden osztálynak, politikai, gazdasági, felekezeti vagy akármiféle más ellentétre való tekintet nélkül arra kellene törekednie, hogy végre meginduljon és szakadatlanul folyjon a munka és jöjjenek azok az új javak, amelyek nélkül nincs talpraállás, nincs új élet, akármennyit politizálnak, akármilyen szép programokat termelnek a politikus agyvelők és akárhányszor forgatják is meg és drágítják az égig azt a kevés értéket, ami még található ebben a szerencsétlen országban. Ott kellene tehát kezdeni, hogy munkaalkalmat biztosítsanak minden dolgozni akaró ember számára. Azután következnék a munka és munkás megbecsülése, de nemcsak elméletben és erkölcsiekben, hanem rendes megélhetést biztosító anyagi ellenszolgáltatás képében is. Tessék csak kísérletet tenni — elsősorban az állami és városi üzemekben — olyan bérekkel, amelyekből meg lehet élni. A munkaalkalmak hiánya, a munkabérek elégtelensége, az elhagyott családok rászorultsága az oka annak, hogy mind több és több ember alakul át termelő- t A németországi szakszervezetek 1919-ben. * JX aievezetek eddig példáítan megerősödésről számolnak be. A németországi szakszervezeti szövetség (Allgemeiner Deutscher Gewerkschaftsbund) most teszi közzé a kötelékébe tartozó szakszervezetek 1919. évi működéséről szóló jelentést Mint minden évben, úgy most is terjedelmes, részletes táblázatok számolnak be a szakszervezetek tag- és pénzforgalmáról, az egyes működési ágakról a segélyezésekről, a bérmozgalmakról. Az 1919. esztendő a németországi szakszervezetek fejlődésében egy új korszaknak a kezdetét jelent. A forradalom után új tömegek jöttek a szakszervezetekbe, olyanok, akiket azelőtt szelib vagy kevésbé szolid nyomással visszatartottak a szervezkedéstől és olyanok, akik csak akkor csatlakoznak valamely irányhoz, amikor annak a győzelmét a munkának az eredményét látják. Kétfelől duzzadt meg az általános szövetség taglétszáma, egyrészt a régi szervezetek tagjai gyarapodtak, másrészt pedig új szervezetek csatlakoztak a szakszervezeti közösséghez. Ezzel párhuzamosan egy másik folyamat is megindult nevezetesen a rokonszakmák egyesülése Ilyen egyesülés révén is csatlakoztak olyan szervezetek a szövetséghez, amelyek azelőtt a szakszervezetek közösségén kívül álltak. A szövetség kötelékébe az 1919. évben 52 országos szövetség tartozott amelyeknek 23.862 helyi szervezetük volt A helyi szervek száma 1918-ban 10.365, a háború előtt pedig 12.296 volt Tehát a háború előtti szám is majdnem megkétszereződött ebben az esztendőben. És ebből az óriási gyarapodásból csak 359 helyi szerv jut az újonnan csatlakozott szervezetekre, a többi mind a régi szervezetek terjeszkedésének az eredménye Különösen nagy jelentőségű ez a terjeszkedés a mezőgazdasági munkások szervezeténél, amelynek 1918-ban 287 helyi csoportja volt 1919-ben azonban már 7800. A csatlakozott szervezetek összes tagjainak száma az év végén 7.338.132 volt. Az évi átlagos taglétszám pedig 5,479.073. Az előző év végén az összes tagok száma 4,472.120 volt az 1919. évi szaporulat tehát 2,860.012. Különösen jelentőséggel bír a nőtagok számának az emelkedése. Amíg 1913-ban az összes tagok között csak 8% volt nő, addig most míx a nőtagok aránya 21.8%. 11 országos szövetségben a tagok nagyobb része nő. Ennek a 11 szövetségnek összesen 525.128 nőtagja van. Ezek között van a háztartási alkalmazottak szövetsége is, amelynek 25.043 tagja közül 24.840, azaz 99.2% nő. Az ipari munkások szervezetei között legtöbb nőti°ja van a dohánymunkások szövetségének (745%), a könyvkötőknek (68.9%) és a textilmunkásoknak (66.4%). Abszolút számokban a textilmunkások szervezetében van a legtöbb nő, nevezetesen 204 982. A taglétszámszaporodás természetesen nem oszlott meg egyenlő arányban az egyes szervezetek között Azok a szervezetek, amelekből közvetítővé és válik így a produktív termelés szempontjából passzív szereplővé. Sürgősen cselekedni kell. Az egész világot sújtó pénzkrízis nemcsak a mi bajunk: ennek szanálására nemzetközi energiák is közreműködnek: a Londonban most ülésező nemzetközi szakszervezeti kongresszus is foglakozik ezzel a kérdéssel és különösen a gyönge valutájú országok javára bizonyára olyan határozatokat fog hozni, amelyek közelebb hozzák a megoldást. Ámde, a mi saját külön nyomorúságunkkal magunknak kell törődnünk és mielőbb olyan eszközökhöz nyúlnunk, amelyek fokozatosan csökkentik, végül gyökeresen megszüntetik a teljes megsemmisülés felé lejtő gazdasági haláltáncot Ez pedig nem lehet más, mint amit föntebb már megjelöltünk: munkát, elégséges kenyeret, illő megbecsülést, érdem szerint való megbecsülést a munkának és a munkásnak és európai közszabadságokat a kedélyek megnyugtatására. már előbb is magukba foglalták a szakmához tartozók nagy részét kisebb arányban emelkedtek, mint a gyöngébb szervezetek A nyomdászok szövetsége például csak 20.361 taggal gyarapodott a mezőgazdasági munkásoké azonban több mint félmillióval. Erős eltolódás következett be a szervezetek egymáshoz való arányában is. 1913-ban hét szövetségnek volt 100.000-nél több tagja, az 1919. év végén tizenkettőnek. Ujak ebben a sorban: a mezőgazdasági munkások, a vasutasok, a városi alkalmazottak (nem tisztviselők), a magántisztviselők és a szabók. A legnagyobb a vasasszövetség, amelynek évi átlagban 1.300.000 tagja van, a százezresen fölüliek között legkisebb a szabóké 114.000 taggal Meg kell azonban jegyezni, hogy a gyarapodás 1920-ban még folytatódott és az össztaglétszám eddig már elérte a 701 milliót A pénztári forgalom egyrészt a taglétszám óriási emelkedése, másrészt pedig a pénz elértéktelenedése miatt — ami úgy a kiadásokat mint a bevételeket is rengeteg módon földuzzasztotta —, össze sem hasonlítható az előző évek forgalmával. Az összes bevétel kerekszámban 247 millió márka volt amivel szemben 201 millió márka kiadás áll A kiadásokból segélyekre ment kereken 44.900.000 márka- sztrájkokra és kizárásokra 45 millió, művelődési célokra 15% millió. A setélyek között a legnagyobb összeget— 27 milió — a munkanélküliek segélyezésére fizették ki. Németországban a szociáldemokrata világfelfogás alapján álló és az általános szakszervezeti szövetség kötelékébe tartozó szakszervezeteken kívül még más szakszervezeti csoportok is vannak, nevezetesen: a szabadelvű irányú, úgynevezett Hirsch-Duncker-féle szervezetek és a keresztény szakszervezetek. De ezeknek a gyarapodása teljesen eltörpül a szocialista szervezetek erősbödése mellett Sőt az új helyzetben ennek a két csoportnak a számbeli jelentősége még kisebb lett, mintazelőtt volt A Hirsch-Duncker-féle egyesületek összes taglétszáma 189.831 volt az 1919. évben, a keresztényszervezeteké pedig az év végén 1.000.770, évi átlagban pedig 858.283. A három szervezeti csoport aránya a következő: 100 szervezett munkás közül jut: a szocialista irányú szervezetekre: 83.9, a keresztény szervezetekre 13.2, a szabadelvűekre 2.9. Az előző évi arány még a következő volt: 76. 7, 18.1 és 5.2. Látható tehát hogy az új alakulás a három csoport közül a szocialista iránynak a túlsúlyát még az eddiginél is jobban erősítette. A németországi szakszervezeti mozgalom, bizonyára a legnagyobb tömegmozgalom, amelyet eddig a világ látott; tömegmozgalom, amelynek ereje nem a nyers tömegekben, hanem a világos célkitűzésben, a tagok fegyelmezettségében, áldozatkészségében és a szervezeti munka állandóságában és állhatatosságában gyökeredzik. Nincs semmi okunk rá, hogy ettől az iránytól és ettől a rendszertől — amely után a mi szervezeteink is rendszerint igazodtak — elforduljunk és akár jobbra, akár balra botorkálva, lidércfényeket kergessünk. i. Népszava a musakassnak nemcsak fegyvere a hauern tankönyve is.