Népszava, 1920. december (48. évfolyam, 283–307. sz.)

1920-12-01 / 283. szám

XLVI. 233. szám Budapest, 1920 december 1. szerda« Mr»az 2­ korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA. .. 140 kor. egy évre 160 kor. I negyed évre.­ — fél évre 300 kor.­­ egy hóra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 5-31 és József 3-32) A Kisipar. Politika, nemzetgyűlés, alkotmányproblé­mák­... Meg kell állapítani, hogy a fővá­ros népét és az ország ellátatlanjait a leg­brilliánsabb parlamenti viaskodásnál is job­ban érdekli az, hogy lesz-e kenyere és ha lesz, elő tudja-e teremteni az árát. Aki együtt él a dolgozó, a gondoktól gyötört nép­pel, az tudja, hogy nincsen az a kérdés a világon, legyen annak bármilyen nagy­ je­lentősége egyébként, amit előbbrevalónak tartana a kenyér kérdésénél. Nincs nap, amelyiken valami elsőrendű élelmicikknek a drágulását be ne jelentenék fltz élettel küzködő, szegény embernek. Hiába emelik a munkabért, az sohasem tud olyan magasra emelkedni, hogy­ csak meg is közelíthesse a munkásember azt az élet­színvonalat, amelyen a háború előtt élt. Pe­dig igazán az sem volt olyan, aminél jobbat ne lehetne kívánni. Csöppet sem csodálatos tehát, ha, a fővá­ros dolgozó n­épe sokkal inkább figyel arra, hogy mit tárgyaltak azon a szaktanácsko­záson, amelyet a közélelmezési miniszter a kenyér árának a megállapítása ügyében hívott össze, mint arra, hogy minő finom disztinkciókkal fej­legetik az alkotmányjogi rébuszokat és hogy például milyen egyesü­letektől vonta­ meg a szubvenciót a főváros közgyűlése. A dolgozó nép arra figyel, hogy a közételm­ezési miniszter, majd a miniszter­tanács hogyan döntenek a kenyér­árkiak dolgában, mert attól függ, hogy nyolc­ kó­napon át — a legközelebbi aratásig — még az eddiginél is szűkebbre kell-e szabni a porciókat a szegény ember háztartásában. Most azután ebbe a mindennél fontosabb kérdésbe belekomplikálódik a kisipar és nagyipar kérdése. A nagyobb üzemek tu­lajdonosai már hajlandók volnának 3 ko­rona 50 filléres árban megegyezni, a kisipa­rosok azonban azt mondják, hogy ők képte­lenek ebben az­ árban előállítani a kenyeret. Igazuk van-e a kisiparosoknak, nem kutat­ónk. Mi itt csak azt látjuk, hogy 160 kis pékiparosnak az érdeke szembekerül a vá­ros egész lakosságának az érdekeivel. A legegyszerűbb és legigazságosabb megoldás az volna, ha a­zt lehetne mondani: ezt a 160 kisiparost kártalanítsák azok a vállalkozók, akik megtalálják a számadásukat a 3­ 50 ko­ronás árban is. De ez csak eltolása volna annak a kérdésnek, amely itt előtolakszik. Mert nem csak erről a 160 sütőmesterről és nem csupán a kenyérről van szó. Itt csak erősebben ütközik ki azért, m­ert a kenyér most hatósági ellátás útján jut a fogyasztó­hoz és a keny­ér árát hatóságilag szabják meg. Arról van szó, hogy a kisipari termelés megállh­at-e a nagyipari termelés mellett. Mert ha szabad verseny van, ak­kor egész bizonyos, hogy a közönség ott vásárol, ahol olcsóbban kapja azt, amit keres. Tehát a kisiparosoknak is arra kell gondolniuk, hogy versenyképessé legyenek. Nem lehet afölött vitatkozni, hogy a mai korsz­akot a nagy­üzemi termelés uralja. Senki sem gondol­­­a arra, hogy a gőzmozdonyt kicserélje a deli­zlánccal s arra sem, hogy a gázgyárak és a villanytelepek helyébe gyertyamártó műhe­lyeket állítson föl. De azok a kisiparosok, akiket még nem szorítottak így ki a nagy­üzemek, élni akarnak. Ezt a jogot senki sem vitathatja el tőlük. Csakhogy ez nem tör­ténhetik a fogyasztó közönség rovására, mert ha ily módon akarnának a nagyüze­mekkel szembehelyezkedni, az csak ő reájuk válása végzetessé. A kisiparnak, azokban a foglalkozásokban,­­amelyekben meg tudta tartani a fönnállását, úgy kell ezt biztosí­tani s a létjogosultságát bebizonyítani, hogy olyan cikkek előállítá­sát kultiválja, amelyekben nagyobb szerep jut a kézi munkának, az egyéni ízlésnek és ügyességnek. A kisiparnak ezenkívül igye­keznie kell a nagyban való beszerzés és az elemi hajtóerők előnyeit is biztosítani a maga számára. Talán paradoxonnak tűnik­, de mégis úgy van, hogy ma a kisipar csak a nagyüzemek mellett érvényesülhet. Ahol a kisipar könnyen szerezhet olcsó hajtóerőt, ahol Ids motorokkal dolgozhatik, ahol a közlekedési eszközök fejlődöttsége biztosítja az anyagok gyors és olcsó áron való meg­szerzését, ott megállhat a lábán, ha­ olyan cikkeket állít elő, amelyeket közvetlen jut­tat a fogyasztóknak. A kisiparosoknak tehát arra kell töreked­niük, hogy ezeket az előnyöket biztosíthas­sák magukna­k. Erre ő pedi­g alkalmas it: egy­részt a szövetkezés, másrészt az olyan be­­látó és­ messzibbre­ tekintő kormányzat és közigazgatás, amely nem vágja útját a ter­melő erők kifejlesztésének és így megteremti az olcsó energiatermelés és szállítás lehető­ségeit is. A ma égető kérdésére visszatérve, miából hangsúlyozzuk: sem a kisiparosok, sem a nagyiparosok érdeke nem lehet döntő abban, hogy a kenyér árát fölemeljék. A kenyér a kiinduló­pontja minden áralakulásnak, a kenyér az alapja — és sajnos, majdnem egyetlen — lehetősége ma a szegény ember élelmezésének. A kenyér árát tehát nem szabad fölemelni, mert ez újabb lavinát in­dít meg. A rizsipar megmentését pedig egé­szen más­ utakon kell keresni. A közgazda­sági életet meg kell szabadítani minden fö­lösleges nyűgtől, módot és alkalmat kel­l adni mindenkinek arra, hogy az erők egye­sítésének előnyeivel éljen, akkor majd az, ami a fejlődés­­irányával nincs ellentétben, föl fog egyenesedni és élni fog. Lehetetlen­ségeket azonban semmiféle protekcióval nem lehet elérni. I. Internacionálé föladatai. CensSHe­Mlesyssssans e2 és!?rsa Berlinben. Távirati tudósítás alapján röviden már je­lentettük, hogy Camilla Huysmans, a brüsszeli neonseflachi iroda titkára. Berli­nben ,az Interna­cionálé föladatairól előadást tartott. Most ér­kezett meg a berlini Vorwärts november 22-iki­­ száma, amely bőven ismerteti Huysmans beszé­dét. Ennek alapján közöljük az alábbiakat: Vasárnap, november 21-én a berlini párt­funkc­ionáriusokk.nagy lapagitáció,s munkát vé­geztek, ennek befejezése után gyűltek össze, h­ogy meghallgassák a II. Internacionálé tit­kárának az előadását. Huysmans annak a kiemelésével kezdte a beszédét, hogy a háború után, 1919-ben találko­zott először németekkel Baselben. Ezt rossz­néven vették akkor tőle Belgiumiban és bot­rányt okoztak miatta. Ma — mondta — már Belgiumban senki sem botránkozik meg azon, hogy belga ember beszél egy berlini gyűlésen, mert ma már újra megerősödött az emberek­ben a nemzetközi összetartozandóságnak az ér­zése. A többi antant­ államokban is érzi a pro­letárság, hogy az újjáépítés lehetetlen minden ország munkásainak együttműködése nélkül. Az Internacionálét nagyon súlyos helyzetbe h­ozta a háb­orú. Össze kellett egyeztetni a nem­zeti védelem érdekeit és a nemzetközi megértés­ elvét. Az I. Interna­cioniále intellektuelek kis csoportjaiból állott, lényegében azonban in­kább csak szimbólum volt. Az I. Internacio­nálé kis szektáiból a marxisták pártokat csi­náltak, amelyek mindenütt az illető ország sa­játos visz­onyai szerint működtek. Az 1889-ben megalakított H. Internacionálét nem lehetett már egy központból igazgatni, mert ez olyan pártoknak a szövetkezése volt, amelyek mind külön viselték a felelősséget a működésükért. A háború kérdésével foglalkoztak a nemzet­közi kongresszusok. A stuttgarti és kopen­hágai kongresszuson is foglalkoztak vele, de nem tudtak olyan módszerben megállapodni, amellyel elejét lehetett volna venni a háború­nak. Az olasz bolsevisták — a­kik szintén tag­jai voltak az Internapiortáléna­k — neon is fog­laltak állást ebben a kérdés­ben. Az iroda igye­kezett a háború alatt is föntartani az össze­köttetést a hozzátartozó pártolk­kal, ami — ter­mészetesen — nem sikerült teljes mértékben. Az orosz forradalom kitörése után egybehívták a stockholmi­ konferenciát, de­­azon az orosz bolsevisták nem jelentek meg, noha az ő je­lenlétüknek a­kk­or nagy fontossága lett volna. A bolsevisták nem csinálták, csak kihasznál­ták a forradalmat. A munkásság ura lehetett volna a helyzetnek, de a szélsőségesek szétfor­gácsoló törekvései megakadályozták azt. A bolsevisták uralmát a tömegeiknek a béke és a kenyér után való törekvése fogja megtörni. Azzal az állítással szemben, hogy a II. In­ternacionálé nem csinál semmit, rámutat arra, hogy a háború befejezése után mindjárt tanácskozásokat kezdtek a pártok­kal s össze­hívták a genfi értekezletet. Etsitéb bizottságo­kat küldött ki az iroda az eges országok vi­szonyainak­­ tanulmányozására. Egy ilyen bi­zottság­ épp ak­kor járt Berlinben, amikor a reakciós tisztek puccsa meg akarta dönteni a köztársaságot. Hasonló bizottságok mentek Oroszországba, Lengy­elországba és Georgiába. Nagy örökk­ire szolgál, hogy Felső­sziléziában sikerült neki a német és lengyel elvtársak megegyezését nyélbe ütni. Rem­éli, hogy a példa utánzásra talál. Az állam h­ovatartozandósága kérdésében döntsön mindenütt a nép s a több­ség akarata legyen irányadó. A moszkvaiak a demokrácia helyébe a diktatúrát állítják s ezt az új elvüket könyörtelenül hajtják végre. Asszerbejdzsán demokratikus parasztköztársa­ság volt, a bolsevisták elpusztították. Örmény­országot a bolsevisták szövetségese,­ Kemal basa fojtotta meg. A georgiai köztársaság szo­ciáldemokrata alapon áll, ott a­­szavazók 90%-a a szociáldemokrata jelöltekre szavazott. A ge­orgiai nép­— amelynek magas kultúrája van — önálló akar maradíni s nem kell neki a terror. Csicserin nyilatkozataiból azonban azt kell megállapítani, hogy valami ürügyet keres, hogy Georgiát megtámadhassa. Ez nem szo­cialista politika A bolsevizmus a háborúból­ él. Ha rákényszerítik a békét, abba belepusztul. Amint a viszonyok m­a államaik, meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a kö­zeljövőben két Internationale lesz. Az együk, amelyik a demokrácia és­­a fejlődés elvén alap­szik s a másik, amelynek az elgondolásai nem a mieink. E két fölfogás között államaik azok, m aikük sem az együk, sem a másik oldalhoz nem csatlakoztak. Azok, akik úgy gondolkodnak, amint mi, de körülbelül úgy írnak, mint a moszkvaiak De a III. Intern­acionáléban is keresztül tör majd az evolúció gondolata, egyszerűen azért, mert Oroszország agrár­ország. A terror csak a háborúban érvényesül­het, békéiben összeomlik De ha összeomlottak Leninnek a módszerei, akikor is­mét vissza fog­nak térni mihozzánk azok is, akik hozzácsat­lakoztak s a II. Internaconále kapui nyitva fognak állani minden proletárpárt számára. Amint a nap egyenlően süt mindenki részére, a szocializmus fényét és melegét sem sajátít­hatja ki a maga számára egy szekta sem, mert az a világ minden népének a javát, fogja szol­gálni. A Banabizottság tárgyalásai­t „Magy­ar Távirati Iroda" jelenti. A nemzetközi Duna-, bizottság december 1-én Bécsben Tronsbridge tengernagy elnöklésével a Párisban ősszel hozott határozat értelmében rendes ülést tart. Elsősorban tárgyalni fogják a vezértitkárság részéről 1921. évre kidolgozott költségelőirány­­­zatot. Tárgyalás alá kerül továbbá egy hajó­zási és folyamremteri szabályzat terve, a­me­lyet nemrég Budapesten tartott, aölgaalfai al­bizottsági ülésen dolgoztak ki Két Ifánsfi^si a ^sBsakcis pártja is. ss&fcsz^s^ezefe fen»

Next