Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)

1921-02-24 / 44. szám

1921 február 24. J! demokráciáért ás a közszabadosásokért S * * * A Polgárok és Munkások Szövetsége előkészítő bizottságának ülése. A Polgárok és Munkások Szövetségének előkészítő bizottsága, február 23-án teljes ülést tartott Az elnök mindenek előtt beszá­molt arról, hogy a szövetség megalakulása országszerte meleg rokonszenvre talált és ugy­e, polgárság, mint a munkásság széles rétegei jelentették be csatlakozásukat. Ugyanezt je­lentették az egyes pártok képviselői, akikhez szintén számos bejelentés érkezett. A bizottság foglalkozott a rendszeres propaganda kérdésével és ennek kapcsán elhatározta, hogy a szövetség adminisztratív ügyeinek rendsze­res vitelére irodát szervez és ennek vezetésére alkalmas egyéniséget kér fö. A bizottság fel­kéri a szövetség céljaival rokonszenvező saj­tót, hogy a szövetséget munkájában támo­gassa, céljait és működését a nagy nyilvános­ság előtt állandóan napirenden tartsa. Alkalmat adandó a szövetséghez csatlako­zott pártok tagjainak arra, hogy a szövetség céljait és törekvéseit közelebbről is megis­merjék és a maguk véleményét is elmondhas­sák, a bizottság elhatározta, hogy nyilvános gyűlést hiv egy­e úgy a városokban, mint a falvakban és ezek sorozatát egy, március elején Budapesten tar­tandó nagy nyilvános gyűléssel kívánja meg­kezdeni. A gyűlés előkészítésére a szükséges intézkedések megtétettek, a szövetséghez tar­tozó pártok pedig gondoskodnak arról, hogy tagjaik a nagygyűlésen minél nagyobb szám­ban jelenjenek meg. A szövetség végleges intéző bizottságát, illetve nagyválasztmányát később fogják megválasztani, amikor a szövetség egysége országosan kialakul, ami — tekintve a pol­gárság és munkásság országos megmozdulá­sát — rövid idő alatt meg fog történni. Nyolcórás üléseken tárgyalják a pénzügyi javaslatokat. * a pártszövetség ülése. — Pénteken meg­szakítják a kormányváltás. A kormányt támogató pártszövetség a nem­zetgyűlés kedden esti ülése után az ország­házban értekezletet tartott, amelyen a Hege­dűs pénzügyminiszter által beterjesztett ja­vaslatokat tárgyalták. Hegedűs pénzügy­miniszter közölte, hogy javaslatait a bizottsá­gok már elfogadták ugyan, de a nemzetgyű­lési tárgyalás előtt szükségesnek tartja azo­kat a pártszövetség elé hozni egyrészt, hogy eloszlassa a javaslatokkal szemben fölmerült aggályokat , így a nemzetgyűlési tárgyalás simaságát biztosítsa. Az italmérési jogok revíziója kerülvén sorra, Lchandl Károly követelte, hogy a szövetkeze­tek a jövőben is kapjanak­­italmérési jogot. Gaál Gaszton hangoztatta, hogy a tisztviselők rokonainak nem szabad italmérési jogot adni, mert velük szemben az igazságos ellenőrzés nem volna keresztülvihető. Kuna P. András kérte, hogy a gazdáknak adják vissza a kis­üistön való főzés jogát Schlachta Margit köve­telte a boritaladó és egyéb alkoholt érintő adó lényeges fölemelését. Csernyus Mihály amellett érvelt hogy a legutóbbi húsz évben bevándor­lottaknak ne adjanak italmérési jogot Früh­wirth Mátyás szerint az italmérési jogok ado­mányozásánál elsősorban a rokkantakat kell tekintetbe venni. Patacsi Dénes azt követelte, hogy a bortermelőknek saját fogyasztás cél­jaira ne három, hanem hat hektolitert hagyja­nak meg a régi boritaladó (14 korona­) kirovása mellett. Szabó József és Henczer István a fo­gyasztási adók ellen beszéltek. Gaál Gaszton az adó föntartása mellett szólalt föl. Ezután az értekezlet hozzáj­árult a gyufaadó­ról, a dohánytermelési adóról, a vadászati jog­ról és a boritaladóról szóló javaslatokhoz. Temesváry Imre a kormányprogram fölött elhúzódó vita befejezésére tett indítványt Gaál Gaszton szintén a vita befejezését sürgette. Az értekezlet kimondotta, hogy a vita befejezését kívánatosnak tartja Ehhez képest­, ha ugyan addig a­ vita véget nem érne, pénteken meg­szakítják a kormányprogram tárgyalását és a pénzügyminiszter javaslatait veszik sorra. A pénzügyi javaslatokat nyolcórás üléseken fog­ják tárgyalni. A nyolcórás ülések elrendelése céljából a­ nemzetgyűlés csütörtöki ülésén Te­­­­mesváry képviselő indítványt fog előterjesz­teni. A nemzetgyűlésnek hosszúra nyúlt szerdai ülése miatt a kisgazdapárt szerda estére ki­tűzött értekezletét péntek estére halasztotta. Előzetesen a párt intéző bizottsága tart ülést Take Ionescu Románia külpolitikájáról. Bu­karestből táviratozzák. Take Ionescu külügy­miniszter a szenátusban a külügyi helyzetről szólva kijelentette, hogy a bánáti kérdés vég­leg rendezett Románia, föltétlenül ellenzi a Habsburgok visszatérését. Románia és Orosz­­­ország között, nem áll fönn hadiállapot, mert Oroszország két ultimátumát nem követte el­lenséges lépés. Oroszországgal Révaiban meg­kezdt­­k a tanácskozásokat Az oroszok szem­rehányásai, hogy Petljura bandáinak táma­dása román területről indult ki, alaptalanok. Románia, Lengyelország és Csehország között szerződés áll fönn a trianoni békeszerződés tel­jesítésének biztosítására A román-cseh határ­kérdéseket kielégítő módon, békésen intézték el. A Dobrudzsa román marad. („M. T. I.") NÉPSZAVA PHMa • Hogyan keletkezett a Rockefeller-vagyon? „petróleumki­rály" vagyonát másfél, milliárd dollára becsülték, amely összeg a mi szerény valutánkban ma 750 milliárd koronában fe­dezhető ki. Az alábbi vázlatos ismertetést dr. Braun Róbert: „Régi és új milliomosok Amerikában" című munkájának nyomán közöljük. A petróleumipar Rockefellerig. A petróleum, , történelmi nálrafutását csafc a. uralt május­ közepén kezdi meg. 186­1 előtt, ha­­v­alaki az amerikai petróleumra ezekön fúrás­ közben petróleumot talált, ezt még a legnagyobb kllem­etlenségnek tartotta. Itt-ott. ..orvosságnak" árulták kolera, májbaj és tüdővé,az elleni csodaszer gyanánt. A mondott időben fölfedezi a tudo­mány a pertróleumfinomítást, megállapítja, hogy a föld­olaj kitűnő világítószer. Ezzel megkezdődik a petróleum történetének második fejezete: a vállalkozók tömegei rá­vetik magukat a petróleumterületekre, más vállalkozók tömegei pedig petróleumfinomító vállalatokat létesítenek, kialakul az amerikai petróleumipar. Ez a fejezet a szabad verseny kora. A pe­tróleumtermelés egyre fokozódó nagy arányokat ölt, az ola­j ára 1860 januárjától 1861 decemberéig 20 dollárról 10 centre esett. Közben számos kísérletezés után a termelés és a finomítás technikája fejlődik, a verseny arra készteti a petróleumtulajdono­sokat, hogy a termelési módszereket, javítsák, kiküszö­bölik a petróleum fuvarozását és a kilencvenes években már csöveken át vezetik a­z­ olajat a vasúti állomásokhoz. A petróleumiparban hallatlan spekuláció folyik, 1865-ben csak Philadelfiában 1000, többnyire irreális olajvállalat alakul a polgárháborúból hazatért ezredesek és tábor­nokok neveivel élükön. 1966-ba­n bekövetkezik a krach, a vállalatok jelentékeny része bukik. Ekkor lép be az események színpadára John D. Rockefeller, hogy a M­alakult petróleumipart, amely a gyermekbetegségein túl­esett, egy kézbe fog­ja össze és a szabad verseny meg­szüntetésével diktálja a világnak a petróleu­márakat. A Standard Oil Company. John P. Rockefeller, egy nchfordi farmer fia. 1839-bon született,­ 16 éves korában, Clevelandban — ez a város a petróleumfínomítás egyik központja volt — egy üzletben könyvelő és levelező lett. 1858-ban bizományi üzletet nyit. Ekkor jött a polgárháború, amelyben Rockefellerek, a többi milliomosok példájára, csakis mint hadsereg­szállítók vettek részt. 1862-ben egész vagyonával a petróleuraüzle­tbe lépett, társulva Samuel Andrews angol fiatalemberrel, aki valóságos lángész volt a petróleum­finomaitásban és egyre nagyobb százalék finomított olajat tudott a nyersolajból előállítani. Az ipari és üzleti láng­ész ezzel megkezdte a hadjáratot egyelőre a konkurrens petróleumfinomítók ellen. Az olajat közvetlenül a forrás­nál vásárolták és a hordókat maguk készítették. Egyik finomítót a másik után emelik és Newyorkball raktárat állítanak föl. Az üzleti részt Rockefeller irányítja. 1870-ben összes vállalatait egyesíti a világhírre emelkedett­­ Standard Oil Company­-ben, amely 1 millió dollár alap­tőkével alakult meg és versenyképességével azonnal meg­döbbenti a kon­kurrenseket. A siker első lépcsője, amely egyúttal Rockefelle­r kíméletlen üzleti politikájára is jel­lemző és amely alkalmasnak ígérkezett a versenytársai letiprására, a petróleumszállító vasatokkal kötött t.Hl-es szerződésekben jelentkezett. Arról volt szó, hogy a trilla­lat, a vasutak segítségével monopóliumot szerezzen. Titkos vasúti szerződések. Itt meg kell említeni, hogy Amerikában a vasutak magánkézben varrnak és az egyes vasúttársaságok egy­mással konkurrálnak és előfordul, hogy ugyanazon vonalon versenyző vasutak épülnek. A Standard Oil Company titokban szerződést kötött a versenyző vas­utakkal, hogy Rockefeller fizeti ugyan az összes finomí­tók részére megállapított szállítási díjakat, de a vasutak utólag titokban a szállítási költségek egy részét neki visszafizetik. Egy hordó nyersolaj Newyorkba való szállí­tásának nyílt díjtétele 2.56 dollár volt, ebből Rockefeller­ék 1.06 dollár visszatérítést kaptak, még­pedig — és ez volt a legnagyobb vívmányuk­­-­ nem csupán az általuk, hanem bárki által szállított nyersolaj után. A vasutak rendszeresen jelentést tettek a konkurrensek szállításairól. Ezzel minden verseny csaknem lehetetlen és reménytelen volt. Amikor a vasutakkal a megegyezés létrejött, Rocke­feller sorra járta a finomítókat, hogy adják el egész felszerelésüket a Standard Oilnak — természetesen a­ saját költség fele árán— és a kapott pénzen vegyenek Rocke­feller-részvényeket. A terrorizált cégek főnökei riadtan futottak a vasutakhoz. A vasútigazgatók hűvösen fogad­ták őket és azt mondták, hogy hajlandók nekik is ugyan­azt a kedvezményt adni, ha ugyanakkora napi szállít­mányt tudnak biztosítani. Ha erre nem képesek­, legjobb eladni bármi áron — mindent. Valóban nem volt más választásuk, fogcsikorgatva adták el feleáron egész föl­szerelésüket Rockefellernek. Három hónap múlva a Standard Oil Company termelése napi 1500 hordóról 10.000-re emelkedett és egymaga többet termelt, mint bár­mely város termelői együttvéve. Ez a kíméletlen manőver óriási felháborodást keltett az érdekeltségben és olyan izgalom támadt, hogy a kongresszus bizottságot küldött, ki az „összeesküvés" földerítésére. Rockefeller erre egyez­kedik és látszatra a vasúti szerződéseket fölbontják, amire a forrástulajdonosok megszüntetik a Standard Oil Company elleni bojkotot és ezzel véget ér az 1872-i olajháború. Rockefellert, nem zavarta a harc terveiben, újból megkötötte a szállítási Szerződéseket a vasutakkal, de most már gondoskodott róla, hogy azok valóban titokban maradjanak. Harc­a, forrástulajdonosok ellen. Ekkor ő indította meg a támadást a forrástulajdonosok ellen. Szerződést kötött velük, amelynek értelmében állít*«» és magas árat biztosított nekik, kötelezte magát, hogy csak a termelők egyesülete útján vásárol és pedig 200.000 hordó olajat. E szerint a nyersolajtermelést kon­tingentálták. Ez volt Rockefeller robbantó aknája. Ami­kor 50.000 hordót elszállítottak, a derült égből jövő villámként hatott Rockefeller távirata, hogy az olaj további átvételét megtagadja. Rockefeller kijelentette, hogy a termelők képtelenek voltak a termelést korlátozni és titkos versenyük miatt a petróleum ára menthetetlenül le­ fog szállni. A csapás jól ki volt számítva és következ­ménye az lett, hogy a termelők egyesülete szinte egy­hangúan mondta ki föloszlását. Az olajfinomítók kisajátítása. Rockefeller ezek után megint, a finomítók ellen fordult. Titkos társai útján sorra vásárolta és kibérelte azokat. Aki nem hódolt be és pénzre volt szüksége, sehol pénzt nem kapott, hitelét fölmondták. Nem kapott hol nyers­olajat, hol hordót, hol meg a vasút vonakodott áruját szállítani „vagonhiány" miatt. Amikor megtört, meg­jelent­ egy vevő, természetesen Rockefeller titkos embere, aki hajlandó volt a gyárat fele-harmadáron megvásá­rolni. A megvásárolt vállalatok nem is sejtették, hogy Rockefeller kezébe kerültek. A független finomítók újból politikai harcot indítottak meg a Standard Oil ellen, de ezúttal az egész ügy hamarosan elaludt, bár a tanú­vallomások nagyon komprommittálók voltak. Ekkor merült föl először az a nagyszerű terv, hogy a vasutak megkerülésével a tengerhez csöveken át vezetik a petró­leumot. Rockefeller ezt a tervet megbuktatta. Utána a vasutakkal keveredett harcba és azokat is legyőzte. A következő fejezet megint egy hatalmas küzdelem az olaj­termelők ellen. Újból támadást intéztek ellene a kon­gresszusban és Pennsylvania törvényhozásában. A táma­dás mindkét helyen elbukik: a Standard Oilnak és a vas­utaknak hatalmas és jól szervezett érdekképviseletük van mindkét, törvényhozásban. A Standard Oil elkezdi min­den módon zaklatni a termelőket. A bevásárló irodája előtt néha százával állnak sort az olajtermelők. Ha nyersolajukat, el akarják szállítani, legtöbbször azt­ az értesítést­ kapják a vasúttól, hogy nincs vagon, noha szemük láttára százává­ állnak az üres kocsik az állo­máson. Megint óriási izgalom és világraszóló botrány. Rockefeller újból a régi taktikához fordult és megint megegyezik a termelőkkel. Amikor az összességgel más,­egyezett, nekilátott, hogy az egyes emberekkel végezzen. Nem talált nagy ellentállásra. A megegyezés híre min­denkit elcsüggesztett, belátták, hogy a Standard Oillal nem bírnak. Némelyek eladták forrásaikat és más vidékre vándoroltak, mások a Standard Oil szolgálatába álltak. Csak a legbátrabb és legerősebbek nem adták meg ma­gukat. Ezek a megmaradt függetlenek visszatértek a már korábban megpendített zseniális eszméhez, ahhoz, hogy csővezetéket­ építenek a longer­hez. Ezúttal a tervet na­gyon jól megalapozták. Egy zseniális mérnök vette s kezébe a technikai szervezést és a legnagyobb bankok egyike vállalta a finanszírozást. Ez a terv a Standard Oilra nézve nagy veszedelmet jelentett. Összes hatalmának alapja a szállítási mono­pólium volt. Ha ez a vezeték elkészül, úgy azon az olajat olcsóbban tudják szállítani, mint a vonatok. Rockefeller átlátta a terv életrevalóságát és úgy a sajtóban, mint vörös utakon amerikai arányú hadjáratot indított ellene. Amikor a legképtelenebb támadások is kudarcot vallottak a csőv­ezeték társaság elleni és a társaság maga kezdett el finomítókat, építeni, Rockefellernek be kellett látnia, hogy nem tudja megsemmisíteni ellenfelét. Elhatározta, tehát, hogy ki fog vele egyezni. Közben ez a társaság a küzdelem következtében sokat szenvedett és tudta, hogy amilyen megbízhatatlan szövetségesek az olajtermelők, olyan szívós ellenfél Rockefeller. Azonkívül más veszedelemtől is kellett tartaniok. Ugyanis Rockefeller sietve engedélyt szerzett magának egy hasonló csővezeték építésére és az építést meg is kezdték. Kiegyeztek az olajtermelők és a közönség bőrére. A csővezeték társasággal való kiegyezéssel Rockefeller hatalma teljessé vált. Úgyszólván az egész nyersanyagot ő gyűjtötte össze és szállította el, a finomításnak pedi­g mintegy 100%-át­­ végezte. A szabad finomítók vevőköre immár tisztán helyi jelentőségű volt. Rockefeller ezt sem tűrte és kiépítvén a petróleumárusításnak olyan tökéle­tes szervezetét, amelyhez hasonló nincs a világon, elérte azt, hogy a legeldugottabb falu szatócsa se árulhasson más petróleumot, mint a Standard Oil­ét. Az ellentálló­kat agyonkonkurrálta. Kémeket tartott a versenytársak üzemeiben, a vasúti alkalmazottak jelentéseket tettek rendszeresen a versenytársak szállításairól. Újból hatal­mas pörök támadnak. A bíróság megállapítja, hogy Rockefeller rendszere „nemcsak a közérdekkel ellenkezik, de az üzleti tisztesség és a szokásos üzleti eljárás leg­lazább követelményeivel is". Belekeveredik olyan bűn­pörbe, ahol az egyik versenytára alkalmazottját a ver­senyző vállalat fölrobbantására bírják. Ebből a pörből ép bőrrel menekül. Egy fiatal államügyész jogilag jól megalapozott pörrel támadja meg, amire a Standard Oil Trust formailag föloszlani kénytelen és helyette a.1 társaságcsoport alakul, amely hatalmasabb, mint a tröszt volt. A .'.petróleumforrások meghódítása. A következő etappe az, amit Rockefeller legutoljára, hagyott, megkezdte a petróleumfo­rrások meghódítását. Attól tartott ugyanis, hogy a termelők megint zavarokat, fognak okozni és minthogy 1872-ben felséges forrásokat * X XXXX X X X X X X X XXXXXXXX Rockefeller, í

Next