Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)
1921-02-24 / 44. szám
1921 február 24. J! demokráciáért ás a közszabadosásokért S * * * A Polgárok és Munkások Szövetsége előkészítő bizottságának ülése. A Polgárok és Munkások Szövetségének előkészítő bizottsága, február 23-án teljes ülést tartott Az elnök mindenek előtt beszámolt arról, hogy a szövetség megalakulása országszerte meleg rokonszenvre talált és ugye, polgárság, mint a munkásság széles rétegei jelentették be csatlakozásukat. Ugyanezt jelentették az egyes pártok képviselői, akikhez szintén számos bejelentés érkezett. A bizottság foglalkozott a rendszeres propaganda kérdésével és ennek kapcsán elhatározta, hogy a szövetség adminisztratív ügyeinek rendszeres vitelére irodát szervez és ennek vezetésére alkalmas egyéniséget kér fö. A bizottság felkéri a szövetség céljaival rokonszenvező sajtót, hogy a szövetséget munkájában támogassa, céljait és működését a nagy nyilvánosság előtt állandóan napirenden tartsa. Alkalmat adandó a szövetséghez csatlakozott pártok tagjainak arra, hogy a szövetség céljait és törekvéseit közelebbről is megismerjék és a maguk véleményét is elmondhassák, a bizottság elhatározta, hogy nyilvános gyűlést hiv egye úgy a városokban, mint a falvakban és ezek sorozatát egy, március elején Budapesten tartandó nagy nyilvános gyűléssel kívánja megkezdeni. A gyűlés előkészítésére a szükséges intézkedések megtétettek, a szövetséghez tartozó pártok pedig gondoskodnak arról, hogy tagjaik a nagygyűlésen minél nagyobb számban jelenjenek meg. A szövetség végleges intéző bizottságát, illetve nagyválasztmányát később fogják megválasztani, amikor a szövetség egysége országosan kialakul, ami — tekintve a polgárság és munkásság országos megmozdulását — rövid idő alatt meg fog történni. Nyolcórás üléseken tárgyalják a pénzügyi javaslatokat. * a pártszövetség ülése. — Pénteken megszakítják a kormányváltás. A kormányt támogató pártszövetség a nemzetgyűlés kedden esti ülése után az országházban értekezletet tartott, amelyen a Hegedűs pénzügyminiszter által beterjesztett javaslatokat tárgyalták. Hegedűs pénzügyminiszter közölte, hogy javaslatait a bizottságok már elfogadták ugyan, de a nemzetgyűlési tárgyalás előtt szükségesnek tartja azokat a pártszövetség elé hozni egyrészt, hogy eloszlassa a javaslatokkal szemben fölmerült aggályokat , így a nemzetgyűlési tárgyalás simaságát biztosítsa. Az italmérési jogok revíziója kerülvén sorra, Lchandl Károly követelte, hogy a szövetkezetek a jövőben is kapjanakitalmérési jogot. Gaál Gaszton hangoztatta, hogy a tisztviselők rokonainak nem szabad italmérési jogot adni, mert velük szemben az igazságos ellenőrzés nem volna keresztülvihető. Kuna P. András kérte, hogy a gazdáknak adják vissza a kisüistön való főzés jogát Schlachta Margit követelte a boritaladó és egyéb alkoholt érintő adó lényeges fölemelését. Csernyus Mihály amellett érvelt hogy a legutóbbi húsz évben bevándorlottaknak ne adjanak italmérési jogot Frühwirth Mátyás szerint az italmérési jogok adományozásánál elsősorban a rokkantakat kell tekintetbe venni. Patacsi Dénes azt követelte, hogy a bortermelőknek saját fogyasztás céljaira ne három, hanem hat hektolitert hagyjanak meg a régi boritaladó (14 korona) kirovása mellett. Szabó József és Henczer István a fogyasztási adók ellen beszéltek. Gaál Gaszton az adó föntartása mellett szólalt föl. Ezután az értekezlet hozzájárult a gyufaadóról, a dohánytermelési adóról, a vadászati jogról és a boritaladóról szóló javaslatokhoz. Temesváry Imre a kormányprogram fölött elhúzódó vita befejezésére tett indítványt Gaál Gaszton szintén a vita befejezését sürgette. Az értekezlet kimondotta, hogy a vita befejezését kívánatosnak tartja Ehhez képest, ha ugyan addig a vita véget nem érne, pénteken megszakítják a kormányprogram tárgyalását és a pénzügyminiszter javaslatait veszik sorra. A pénzügyi javaslatokat nyolcórás üléseken fogják tárgyalni. A nyolcórás ülések elrendelése céljából a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén Temesváry képviselő indítványt fog előterjeszteni. A nemzetgyűlésnek hosszúra nyúlt szerdai ülése miatt a kisgazdapárt szerda estére kitűzött értekezletét péntek estére halasztotta. Előzetesen a párt intéző bizottsága tart ülést Take Ionescu Románia külpolitikájáról. Bukarestből táviratozzák. Take Ionescu külügyminiszter a szenátusban a külügyi helyzetről szólva kijelentette, hogy a bánáti kérdés végleg rendezett Románia, föltétlenül ellenzi a Habsburgok visszatérését. Románia és Oroszország között, nem áll fönn hadiállapot, mert Oroszország két ultimátumát nem követte ellenséges lépés. Oroszországgal Révaiban megkezdtk a tanácskozásokat Az oroszok szemrehányásai, hogy Petljura bandáinak támadása román területről indult ki, alaptalanok. Románia, Lengyelország és Csehország között szerződés áll fönn a trianoni békeszerződés teljesítésének biztosítására A román-cseh határkérdéseket kielégítő módon, békésen intézték el. A Dobrudzsa román marad. („M. T. I.") NÉPSZAVA PHMa • Hogyan keletkezett a Rockefeller-vagyon? „petróleumkirály" vagyonát másfél, milliárd dollára becsülték, amely összeg a mi szerény valutánkban ma 750 milliárd koronában fedezhető ki. Az alábbi vázlatos ismertetést dr. Braun Róbert: „Régi és új milliomosok Amerikában" című munkájának nyomán közöljük. A petróleumipar Rockefellerig. A petróleum, , történelmi nálrafutását csafc a. uralt május közepén kezdi meg. 1861 előtt, havalaki az amerikai petróleumra ezekön fúrás közben petróleumot talált, ezt még a legnagyobb kllemetlenségnek tartotta. Itt-ott. ..orvosságnak" árulták kolera, májbaj és tüdővé,az elleni csodaszer gyanánt. A mondott időben fölfedezi a tudomány a pertróleumfinomítást, megállapítja, hogy a földolaj kitűnő világítószer. Ezzel megkezdődik a petróleum történetének második fejezete: a vállalkozók tömegei rávetik magukat a petróleumterületekre, más vállalkozók tömegei pedig petróleumfinomító vállalatokat létesítenek, kialakul az amerikai petróleumipar. Ez a fejezet a szabad verseny kora. A petróleumtermelés egyre fokozódó nagy arányokat ölt, az olaj ára 1860 januárjától 1861 decemberéig 20 dollárról 10 centre esett. Közben számos kísérletezés után a termelés és a finomítás technikája fejlődik, a verseny arra készteti a petróleumtulajdonosokat, hogy a termelési módszereket, javítsák, kiküszöbölik a petróleum fuvarozását és a kilencvenes években már csöveken át vezetik az olajat a vasúti állomásokhoz. A petróleumiparban hallatlan spekuláció folyik, 1865-ben csak Philadelfiában 1000, többnyire irreális olajvállalat alakul a polgárháborúból hazatért ezredesek és tábornokok neveivel élükön. 1966-ban bekövetkezik a krach, a vállalatok jelentékeny része bukik. Ekkor lép be az események színpadára John D. Rockefeller, hogy a Malakult petróleumipart, amely a gyermekbetegségein túlesett, egy kézbe fogja össze és a szabad verseny megszüntetésével diktálja a világnak a petróleumárakat. A Standard Oil Company. John P. Rockefeller, egy nchfordi farmer fia. 1839-bon született, 16 éves korában, Clevelandban — ez a város a petróleumfínomítás egyik központja volt — egy üzletben könyvelő és levelező lett. 1858-ban bizományi üzletet nyit. Ekkor jött a polgárháború, amelyben Rockefellerek, a többi milliomosok példájára, csakis mint hadseregszállítók vettek részt. 1862-ben egész vagyonával a petróleuraüzletbe lépett, társulva Samuel Andrews angol fiatalemberrel, aki valóságos lángész volt a petróleumfinomaitásban és egyre nagyobb százalék finomított olajat tudott a nyersolajból előállítani. Az ipari és üzleti lángész ezzel megkezdte a hadjáratot egyelőre a konkurrens petróleumfinomítók ellen. Az olajat közvetlenül a forrásnál vásárolták és a hordókat maguk készítették. Egyik finomítót a másik után emelik és Newyorkball raktárat állítanak föl. Az üzleti részt Rockefeller irányítja. 1870-ben összes vállalatait egyesíti a világhírre emelkedett Standard Oil Company-ben, amely 1 millió dollár alaptőkével alakult meg és versenyképességével azonnal megdöbbenti a konkurrenseket. A siker első lépcsője, amely egyúttal Rockefeller kíméletlen üzleti politikájára is jellemző és amely alkalmasnak ígérkezett a versenytársai letiprására, a petróleumszállító vasatokkal kötött t.Hl-es szerződésekben jelentkezett. Arról volt szó, hogy a trillalat, a vasutak segítségével monopóliumot szerezzen. Titkos vasúti szerződések. Itt meg kell említeni, hogy Amerikában a vasutak magánkézben varrnak és az egyes vasúttársaságok egymással konkurrálnak és előfordul, hogy ugyanazon vonalon versenyző vasutak épülnek. A Standard Oil Company titokban szerződést kötött a versenyző vasutakkal, hogy Rockefeller fizeti ugyan az összes finomítók részére megállapított szállítási díjakat, de a vasutak utólag titokban a szállítási költségek egy részét neki visszafizetik. Egy hordó nyersolaj Newyorkba való szállításának nyílt díjtétele 2.56 dollár volt, ebből Rockefellerék 1.06 dollár visszatérítést kaptak, mégpedig — és ez volt a legnagyobb vívmányuk- nem csupán az általuk, hanem bárki által szállított nyersolaj után. A vasutak rendszeresen jelentést tettek a konkurrensek szállításairól. Ezzel minden verseny csaknem lehetetlen és reménytelen volt. Amikor a vasutakkal a megegyezés létrejött, Rockefeller sorra járta a finomítókat, hogy adják el egész felszerelésüket a Standard Oilnak — természetesen a saját költség fele árán— és a kapott pénzen vegyenek Rockefeller-részvényeket. A terrorizált cégek főnökei riadtan futottak a vasutakhoz. A vasútigazgatók hűvösen fogadták őket és azt mondták, hogy hajlandók nekik is ugyanazt a kedvezményt adni, ha ugyanakkora napi szállítmányt tudnak biztosítani. Ha erre nem képesek, legjobb eladni bármi áron — mindent. Valóban nem volt más választásuk, fogcsikorgatva adták el feleáron egész fölszerelésüket Rockefellernek. Három hónap múlva a Standard Oil Company termelése napi 1500 hordóról 10.000-re emelkedett és egymaga többet termelt, mint bármely város termelői együttvéve. Ez a kíméletlen manőver óriási felháborodást keltett az érdekeltségben és olyan izgalom támadt, hogy a kongresszus bizottságot küldött, ki az „összeesküvés" földerítésére. Rockefeller erre egyezkedik és látszatra a vasúti szerződéseket fölbontják, amire a forrástulajdonosok megszüntetik a Standard Oil Company elleni bojkotot és ezzel véget ér az 1872-i olajháború. Rockefellert, nem zavarta a harc terveiben, újból megkötötte a szállítási Szerződéseket a vasutakkal, de most már gondoskodott róla, hogy azok valóban titokban maradjanak. Harca, forrástulajdonosok ellen. Ekkor ő indította meg a támadást a forrástulajdonosok ellen. Szerződést kötött velük, amelynek értelmében állít*«» és magas árat biztosított nekik, kötelezte magát, hogy csak a termelők egyesülete útján vásárol és pedig 200.000 hordó olajat. E szerint a nyersolajtermelést kontingentálták. Ez volt Rockefeller robbantó aknája. Amikor 50.000 hordót elszállítottak, a derült égből jövő villámként hatott Rockefeller távirata, hogy az olaj további átvételét megtagadja. Rockefeller kijelentette, hogy a termelők képtelenek voltak a termelést korlátozni és titkos versenyük miatt a petróleum ára menthetetlenül le fog szállni. A csapás jól ki volt számítva és következménye az lett, hogy a termelők egyesülete szinte egyhangúan mondta ki föloszlását. Az olajfinomítók kisajátítása. Rockefeller ezek után megint, a finomítók ellen fordult. Titkos társai útján sorra vásárolta és kibérelte azokat. Aki nem hódolt be és pénzre volt szüksége, sehol pénzt nem kapott, hitelét fölmondták. Nem kapott hol nyersolajat, hol hordót, hol meg a vasút vonakodott áruját szállítani „vagonhiány" miatt. Amikor megtört, megjelent egy vevő, természetesen Rockefeller titkos embere, aki hajlandó volt a gyárat fele-harmadáron megvásárolni. A megvásárolt vállalatok nem is sejtették, hogy Rockefeller kezébe kerültek. A független finomítók újból politikai harcot indítottak meg a Standard Oil ellen, de ezúttal az egész ügy hamarosan elaludt, bár a tanúvallomások nagyon komprommittálók voltak. Ekkor merült föl először az a nagyszerű terv, hogy a vasutak megkerülésével a tengerhez csöveken át vezetik a petróleumot. Rockefeller ezt a tervet megbuktatta. Utána a vasutakkal keveredett harcba és azokat is legyőzte. A következő fejezet megint egy hatalmas küzdelem az olajtermelők ellen. Újból támadást intéztek ellene a kongresszusban és Pennsylvania törvényhozásában. A támadás mindkét helyen elbukik: a Standard Oilnak és a vasutaknak hatalmas és jól szervezett érdekképviseletük van mindkét, törvényhozásban. A Standard Oil elkezdi minden módon zaklatni a termelőket. A bevásárló irodája előtt néha százával állnak sort az olajtermelők. Ha nyersolajukat, el akarják szállítani, legtöbbször azt az értesítést kapják a vasúttól, hogy nincs vagon, noha szemük láttára százává állnak az üres kocsik az állomáson. Megint óriási izgalom és világraszóló botrány. Rockefeller újból a régi taktikához fordult és megint megegyezik a termelőkkel. Amikor az összességgel más,egyezett, nekilátott, hogy az egyes emberekkel végezzen. Nem talált nagy ellentállásra. A megegyezés híre mindenkit elcsüggesztett, belátták, hogy a Standard Oillal nem bírnak. Némelyek eladták forrásaikat és más vidékre vándoroltak, mások a Standard Oil szolgálatába álltak. Csak a legbátrabb és legerősebbek nem adták meg magukat. Ezek a megmaradt függetlenek visszatértek a már korábban megpendített zseniális eszméhez, ahhoz, hogy csővezetéket építenek a longerhez. Ezúttal a tervet nagyon jól megalapozták. Egy zseniális mérnök vette s kezébe a technikai szervezést és a legnagyobb bankok egyike vállalta a finanszírozást. Ez a terv a Standard Oilra nézve nagy veszedelmet jelentett. Összes hatalmának alapja a szállítási monopólium volt. Ha ez a vezeték elkészül, úgy azon az olajat olcsóbban tudják szállítani, mint a vonatok. Rockefeller átlátta a terv életrevalóságát és úgy a sajtóban, mint vörös utakon amerikai arányú hadjáratot indított ellene. Amikor a legképtelenebb támadások is kudarcot vallottak a csővezeték társaság elleni és a társaság maga kezdett el finomítókat, építeni, Rockefellernek be kellett látnia, hogy nem tudja megsemmisíteni ellenfelét. Elhatározta, tehát, hogy ki fog vele egyezni. Közben ez a társaság a küzdelem következtében sokat szenvedett és tudta, hogy amilyen megbízhatatlan szövetségesek az olajtermelők, olyan szívós ellenfél Rockefeller. Azonkívül más veszedelemtől is kellett tartaniok. Ugyanis Rockefeller sietve engedélyt szerzett magának egy hasonló csővezeték építésére és az építést meg is kezdték. Kiegyeztek az olajtermelők és a közönség bőrére. A csővezeték társasággal való kiegyezéssel Rockefeller hatalma teljessé vált. Úgyszólván az egész nyersanyagot ő gyűjtötte össze és szállította el, a finomításnak pedig mintegy 100%-át végezte. A szabad finomítók vevőköre immár tisztán helyi jelentőségű volt. Rockefeller ezt sem tűrte és kiépítvén a petróleumárusításnak olyan tökéletes szervezetét, amelyhez hasonló nincs a világon, elérte azt, hogy a legeldugottabb falu szatócsa se árulhasson más petróleumot, mint a Standard Oilét. Az ellentállókat agyonkonkurrálta. Kémeket tartott a versenytársak üzemeiben, a vasúti alkalmazottak jelentéseket tettek rendszeresen a versenytársak szállításairól. Újból hatalmas pörök támadnak. A bíróság megállapítja, hogy Rockefeller rendszere „nemcsak a közérdekkel ellenkezik, de az üzleti tisztesség és a szokásos üzleti eljárás leglazább követelményeivel is". Belekeveredik olyan bűnpörbe, ahol az egyik versenytára alkalmazottját a versenyző vállalat fölrobbantására bírják. Ebből a pörből ép bőrrel menekül. Egy fiatal államügyész jogilag jól megalapozott pörrel támadja meg, amire a Standard Oil Trust formailag föloszlani kénytelen és helyette a.1 társaságcsoport alakul, amely hatalmasabb, mint a tröszt volt. A .'.petróleumforrások meghódítása. A következő etappe az, amit Rockefeller legutoljára, hagyott, megkezdte a petróleumforrások meghódítását. Attól tartott ugyanis, hogy a termelők megint zavarokat, fognak okozni és minthogy 1872-ben felséges forrásokat * X XXXX X X X X X X X XXXXXXXX Rockefeller, í