Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)
1921-02-23 / 43. szám
XLXI. évf. 43. szám. Budapest, 1821 február 23. szerda. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: • egy évre 560 kor. [ negyed évre 140 kor. fél évre 280 kor. | egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 1 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. S. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Brádai Arab korona A „munkaközösség" kérdéséhez. IL Amint előző cikkünkben hivatkoztunk is rá, Neuhaus Ferenc fölhívása a munkáltató- és munkásérdekeltséghez az „Aurora" legutóbbi számában jelent meg. A cikk a többi között a következőket sorolja föl: Tekintettel a halasztást nem tűrő gazdasági problémák fontosságára, elvi szempontoknak itt nem szabad gátlóan latba esniök. Nem elvi, hanem a leggyakorlatibb állásfoglalásról van szó, amely a társadalom sülyedő hajóját megmenteni alkalmas. Meg kell keresni és meg kell találni azt a középutat, amely módot nyújt arra, hogy a termelési tényezőket, a tőkét és munkát egymáshoz közelebb hozza és megteremtse azt a kölcsönös megértést, amely nélkül az összesség helyzetének jobbra fordulása nem is remélhető. Ezt a célt tartva szem előtt és belátván azt, hogy a teljes gazdasági összeomlás réme előtt minden osztályérdek is csupán abban az egyetlen célban egyesülhet, hogy ezt a fenyegető közös végveszedelmet egyesült erővel elhárítsa, határozták el a németországi szociáldemokrata szakszervezetek már 1919-ben, hogy a munkáltató egyesületekkel egy „munkaközösségben" egyesülnek. 1919 december 12-én tartotta a „Zentralarbeitsgemeinschaft der industriellen und gewerblichen Arbeitgeber und Arbeitnehmer Deutschlands" alakuló ülését. A munkásmozgalom történetében ez a nap fontosságában vetekedni fog az 1844 évvel, a „roehedale-i pionírok" fogyasztási szövetkezet megalapításának korszakalkotó időpontjával. Az „Arbeitsgemeinschaft"-ban részt vesznek — a ..sárgák" kivételével — Németország összes szakszervezete. A testület programja, az alapszabályok élén, a következő mondatban jut kifejezésre: „A felelősségtől, és azon meggyőződéstől áthatva, hogy közgazdaságunk újraépítése az összes gazdasági és szellemi erők összefogását és minden irányban egyetértő összmunkálkodást igényel, az ipari munkáltatók és munkások szervezetei egy „központi munkaközösségben" egyesülnek." Az „Arbeitsgemeinschaft" célja. ..a Németország iparát érintő összes gazdasági és szociálpolitikai, valamint az ezekre vonatkozó valamennyi törvényhozási és közigazgatási kérdés közös megoldása". E „munkaközösségben" a munkáltatók és a munkások paritásos alapon vesznek részt és mintegyenjogú tényezők, közösen határoznak az őket érdeklő összes gazdasági kérdésekben. A németországi Arbeitsgemeinschaft szervezete, a német ipari élet nagy kiterjedtségének megfelelően, úgy épül föl, hogy a berlini Zentralarbeitsgemeinschaft a tulajdonképeni felépítménye az egyes szövetségi államok Reichsarbeitsgemeinschaft-jainak, amelyek viszont a kerületi és az egyes helységek csoportjait (Bezirkliehe oder örtliche Gruppen) egyesítik. A Zentralarbeitsgemeinschaft élén a Zentralaussehuss, illetőleg a Zentralvorstand áll A Zentralaussehuss 8 alcsoportra oszlik, nevezetesen: 1. a bér- és munkafeltételek, 2. a szociálpolitikai törvényhozási incl. munkásbiztosítás, a gazdaságpolitika, 4. a nyersanyagellátás, 5. a szén- és forgalmi kérdések, ti. az adókérdések, 7. a békeszerződés keresztülvitele, 8. az Anbeitegemeinschafttal összefüggő ügyek, nevezetesen a szervezeti szabályok tárgyalására hivatott albizottságokra. Már második éve működik a „munkaközösség" és az érdekeltek, valamint az egész társadalom által hozzáfűzött reményeket a legteljesebb mértékben valóra váltotta. Németország ezen legkritikusabb időszakiban döntően hozzájárult ahhoz, hogy a gazdasági hét szerintelláthatóan a nyugodt termelőmunka medrébe terelődött és a német gazdasági szervezet, a hatalmas megrázkódtatás ellenére, ismét képessé vált a produktív munkára. Ennek a gigantikus feladatnak a megoldása kizáróan csak úgy volt keresztülvihető — és ma sem volna másképen folytatható —, hogy sikerült a tőke és munka vállvetett együttműködését azArbeitsgemeinschaft" keretének megteremtésével biztosítani. Mint minden mélyreható újításnál, úgy ez alkalommal is mindkét táborban akadnak, akik ellenzik e terv megvalósítását. A munkáltatók egy része oly forradalmi újítást lát benne, amely halomra dönti a gazdasági élet eddigi szervezetét és lehetetlenné teszi a termelőmunka megkezdését A munkások táborában akadnak viszont akik az eddigi elvi álláspont föladásának tekintik e tervbevett lépést és a munkásmozgalom kerékkötőjét vélik látni abban. Magyarország szervezett munkássága nem először kerül egy ilyen probléma elé, amely arra készteti, hogy együtt dolgozzon gazdasági téren természetes ellenlábasaival, a tőke érdekeltségével. A háború ideje alatt meg kellett csinálunk a , a munkásügyi panaszbizottságokat és a szakszervezetek, objektív elbírálás után, nem mondhatják, hogy ebben az intézményben nem lehetett sokat tenni tagjaik érdekeinek szolgálatában. Most a helyzet kétségtelenül súlyos. Okunk van ezer panaszra, elkeseredésre, teljes apáttiára. De ezzel nem oldjuk meg a felénk me Mindent elvettetned tőled, a meggyőződésedet soha! " A ' Nortshliffe! akad a kezünkbe egy nyajatnyelvü füzet, amely csak a napokban hagyta el a sajtót. A címe: „Northcliffe. Die Geschichte des englischen Propagandafeldzuge s." Kiadta Mittler und Sohn, Berlin. Arndt alább közlünk, szósaerint ebből a füzetből való. — A szerk. Az Ausztria-Magyarország ellen indított propaganda szervezése és az első elért eredmények arra késztették Lloyd Georgeot, hogy már 1918 május 16-án Northcliffe-hez a következő levelet intézze: „Úgy látom, hogy Ausztria ellen irányuló propagandájával nagyszerű dolgot kezdett meg. Bízom önben, hogy ügyelmét csakhamar a Németország ellen irányuló propagandára is fordítja, mégpedig úgy az angol, mint a francia front mentén. Az a biztos érzésem, hogy lehetségesnek kell lennie, hogy most már a német hadsereg erkölcsét is megrázkódtatja ugyanazokkal a módszerekkel, amelyeket olyan nagy eredménnyel alkalmazott az osztrákmagyar hadsereggel szemben Northcliffe rövid megfontolás után arra a megállapításra jutott, hogy az ellenséges hatalmak között Ausztria a legérettebb a propaganda számára. Ezért nyomban megkezdték az akciót, Northcliffe úgy döntött, hogy a propagandát két irányban: építő és romboló irányban kell folytatni. Az előbbi alatt az egyes népek politikai önállóságra irányuló nemzeti kívánságainak teljesítését értette. Northcliffe végső célja a középeurópai és a dunai államok erős, nemgermán láncolata volt. A romboló irányzat a monarchia népeinek arra való bátorításából állott, hogy ne harcoljanak többé a központi hatalmakért, az osztrák-magyar hadsereget mint harcoló hatalmat megszüntessék és ezzel súlyos helyzetbe hozzák a német vezetést. Northcliffe reménységét mindenekelőtt a csehekbe és a délszlávokba vetette. Az utóbbiakat illetően az 1915 áprilisi londoni titkos egyezmény nagy nehézségeket okozott, mert ebben Olaszország részére nagy délszláv területeket engedtek át. Mialatt diplomáciai úton az így fölmerült nehézségeket igyekeztek megszüntetni. Northcliffe megcsinálta az Ausztria ellen irányuló propaganda irányvonalait, a m eredő kérdést: mikor, hogyan, milyen föltételek mellett indulhat meg a munka és a munkásságnak mennyi áldozatot kell hoznia azért, hogy megtalálja számadását, munkája után a megélhetését? Ha e kérdésben mindkét fél a maga útján megy, egyik sem fog boldogulni, mert olyan harcok ékelődnek közbe, amelyeket egy újraépülő gazdasági élet nem bír meg és amelyeket a munkásság érdekei sem tűrnek meg, csak a kényszer hatása alatt. Ezeket a küzdelmeket kell eliminálni — ha lehet. A szervezett munkásság ereje és öntudatossága mellett semmit sem kockáztat, ha megkísérli az eliminálás lehetőségének megtalálását. Más kérdés, hogy milyen lesz a magatartása a munkáltatói érdekeltségnek és tesz-e hajlandósága — a közérdekért — engedni a maga merev álláspontjából. Ha nem, akkor is csak nyerhet a munkásság, miért elhárítja magáról a felelősséget és tisztán látja azt az utat, amelyen haladnia kell. A kérdés gyakorlati megfogása a szakszervezetekre tartozik. A Szakszervezeti Tanács bizonyára elviszi a kérdést a szakszervezeti választmány elé s módot ad arra, hogy a szakszervezeti mozgalom hivatott képviselői elmondhassák véleményüket, tisztázhassák álláspontjukat. Időközben a munkáltatói érdekeltség is állást foglalhat és a kérdés vagy jobbra vagy balra dűlőre jut Annyi bizonyos, hogy a gazdasági élet tényleges talpraállítása érdekében végre-valahára kell egy elhatározó lépésnek történnie, azert ez a nagy feladat magától nem fog megoldásra kerülni. Beszédekkel s politikai érdekhajhászattal a legkevésbé íyeket 1918 február 21-én Balfour elé terjesztett jóváhagyás végett Northcliffe elméletben két módot talált alkalmasnak: vagy különbézet kötnek a császár, a bécsi udvar és az arisztokrácia együttműködésével azon az alapon, hogy a Habsburg-ház ügyeit nem vonják bele a kérdésbe, területeit pedig épségben hagyják, vagy pedig megkísérlik Ausztria-Magyarország hatalmának a letörését mindennemű németellenes törekvés fölelevenítésével a kettős monarchia népei között Northcliffe az előbbi módszert gyakorlatilag nem találta kivihetőnek, mert addig a különbékére irányuló minden kísérlet meghiúsult. Az Olaszországgal a kettős monarchia föntartására irányuló megállapodások pedig lehetetlennné tették ennek a tervnek a kivitelét. Ezért Ausztria-Magyarország földarabolásának a terve lépett előtérbe. Ötvenkétmillió lakosa közül 31 németellenes és 21 németbarát. A szövetségeseknek és Wilson elnöknek tehát „Ausztria-Magyarország valamennyi népének az önrendelkezés jora alapján " demokratikus szabadságot" kellett követelniük. Föl kellett darabolni a kettős monarchiát, mert Ausztria-Magyarország radikális átalakítása nélkül nem lehetett megnyerni a háborút és más módon nem lehetett megszüntetni a német befolyást. A megmaradt német országrészek azonban tetszésük szerint csatlakozhatnak a német birodalomhoz. Balfour már 48 óra múlva válaszolt North- cliffe emlékiratára. Fölfogása szerint csak a kormány adhat végleges választ javaslataira. Egyébként nemcsak kívánságaiktól, hanem mindenekelőtt a fegyverek sikerétől és a szövetségesek fölfogásától függ, hogy mit kezdjenek a kettős monarchiával. Balfour azonban kijelentette, hogy egyetért minden olyan intézkedéssel, amely föleleveníti a németellenes hangulatot, hozzájárul ahhoz, hogy Károly császárt hajlandóvá tegye a különbékére és ugyanakkor meggyöngíti Ausztria-Magyarország fellentálló erejét Helyesel tehát minden olyan propagandát, amely támogatja a nemzetiségek szabadságharcát, ha ez végül a kettős monarchia szétdarabolására vagy pedig csak a németség meggyöngítésére vezet a Habsburgok uralma alatt. Mivel Northcliffe tudta, hogy tavasszal Olaszországban nagy osztrák vagy osztráknémet offenzió készül, sietett megindítani propagandáját.