Népszava, 1921. március (49. évfolyam, 48–68. sz.)

1921-03-05 / 48. szám

9 zaj. Fölkiáltások balfelfti: „Miért Bitrájkolnak?") Somogyi István: Még egy forraradom kell! Balla Aladár: Ha nemzeti, akkor igenis, kell. (Nagy zaj és ellentmondások.) Taszter Béla: Elég volt a forradalmakból! Balla Aladár: Sokkal veszedelmesebb a békére, a megértésre, a konszolidációra a közszabadságok el­nyomása, mintha mi a jogok respektálása mellett a nemzeti és népjogokat igenis úgy kezeljük, hogy az közmegelégedést szüljön. A többség, sőt a „túlnyomó többség" mégis az elnök napirendi indítványa mellett szava­zott ... A hatályosabb védelemből — amely­hez a pártértekezletek is nagy gyorsasággal hozzájárultak — egy-két ülésnapon belül alig­hanem törvény lesz! Amint más helyen olvasható, a nyomdász­sztrájk ügyében is történt valami a nemzet­gyűlésen. Interpelláltak: Milotay István és Ernszt Sá­ndor. Milotay fölszól­a­l­ására talán tu­lsaszosan megtisztelő az a megállapítás, hogy igyekezett tárgyilagos lenni, de sikertelenül... Lehet, hogy politikai karakterének legfonto­sabb pilléreiben van a hiba Vagy a marsrutája volt olyan, ami nem hozhatta m­eg számára a tárgyilagos cselekedet tiszta sikerét. Ernszt Sándor a hajánál fogva ráncigálta elő a bi­zalmiférfi-rendszert, noha tudta, hogy a nyom­dászsztrájkban erről egyáltalában szó sem volt! Rosszindulatú és tudatosan rosszaka­ratú beszéde nem lepett meg minket A pénteki ülésen, amelyet Rakovszky elnök Vill órakor nyitott meg, a pénzügyi bizottság előadója beterjesz­tette a pénzügyi bizottsági jelentését az orszá­gos pénzügyi tanácsról, majd harmadszori ol­vasásban is megszavazták az állami italmé­rési jövedékről szóló javaslatot Mentelmi ügyek elintézése után megkezdték az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló igazságügyminiszteri javaslat tárgya­lását. Bernolák Nándor, az igazságügyi bizottság előadója ismertette a javaslatot. A bizottság a javaslat eredeti szövegén lényeges módosí­tásokat tett, de el van rá készülve, hogy a módosított szöveget is erősen támadni fogják úgy azok, akik túl enyhének találják, mint azok, akik túl szigorúnak tartják. Bizonyítani próbálta, ho­­y a mostani rendkívüli helyzet­ben az állami és társadalmi rend „fokozot­tabb" védelmére van szükség, a büntetőtörvé­nyek nem nyújtanak elegendő védelmet... Hosszasan magyarázgatta, hogy a „véres kéz", a „Northcliffe-pénz", a „külföldi hatás" most is dolgozik... Azután foglalkozott azzal, hogy sokak szerint „a nemzeti hadsereggel kap­csolatban" különböző visszaélések történtek... Ekkor Szilágyi Lajos élesen közbesüvített: „Történnek most is! Hatósági jogkört h­atárol­nak!" — Bernolák pedig folytatta és b­elen­tette, hogy a visszaéléseket ugyan megg, kell szüntetni, de a hadsereget is meg kell védeni minden támadás ellen. Beszéde vésén az előadó ama tért ki, hogy mi az „újítás" a javaslatban. Újítás az, hogy a forradalmi mozgalom „életrehívójának" felelni kell a mozgalom során elkövetett cselekmé­nyekért Ami a sajtószabadságot illeti: a sajtó legyen szabad, de felelős is. Újítás továbbá, hogy az államot rágalmazó, de távollevő egyé­nek ellen főtárgyaláson letárgyalják az ügyet csupán az ítélet marad el Ami október 31-ike előtt történt... Rövid szünet után Bródy Ernő (nemz. demo­krata) szólott elsőnek a javaslathoz. Ha a ja­vaslat csupán a bolsevizmus ellen irányulna, nem volna kifogása ellene, de kénytelen kije­lenteni, hogy emberekre vadászatot rendezni, őket ártatlanul tönkretenni nem helyes. Véle­ménye szerint nem azért van szükség a javas­latra, mintha a büntetörvény nem tartalmazna elegendő szükséges rendelkezést, hanem vala­m­ely egészen más okból, amely a háttérben van. Az alkotmány erőszakos megváltoztatá­sát a büntetőtörvény is bünteti. (Szterényi Jó­zsef: „Október 31-ike még nincs megtorolva!" — Berky Gyula: „Az sincs megtorolva, ami október 31-ike előtt történt!" — Sándor Pál: „Jó volna már október 31-ikéről egyszer be­szélni, de más értelemben, amint eddig tet­ték!") Célszerű volna, hogy amiként, az igaz­ságügyminiszter a bizottsági tárgyalás során engedett merev álláspontjából, most is haj­landó volna módosításokra és a konszolidáció érdekében ne nyújtson alkalmat hogy nem sz­abatos szövegezésű szakaszok alapján ártat­lan embereiket a vádlottak padjára ültessenek. Kérdezte, hogy a hadseregre nézve miért van még mindig érvényben a régi, 1803-ból szár­mazó osztrák katonai büntetőtörvény. (Balla Aladár közbeszól. ,fia ezt ki mered mondani, a vádlottak padjára kerülhetsz az új törvény alapján!") Fölhívta az igazságügyi és honvé­delmi minisztereik ügyeimet hogy most már el kell készíteni a magyar katonai büntető tör­vénykönyvet Részleteket olvas föl a régi ka­tonai büntetőtörvényből, mégpedig rossz né­met kiejtéssel, andre a kereszténypárt padjain derültség támad. Látszik — jegyezte meg a szónok —, hogy jó magyar ember vagyok, nem tudok Ml németin olvasni... (Kaller­ István közbeszól: „Készakarva teszi!") A javaslat nem veszi figyelembe, hogy csupán személyes meghallgatás és védekezés után szabad elítélni valakit. Hangsúlyozta, hogy a külföldi becsületes hír­szolgálatot nem szabad megbénítani. A kül­földi nagy lapoknak tudósítói vannak itt ezeknek módot kell adni, hogy a külföldet in­nen­ informálják. A külföldi Laptudósítók szin­dikátusa azonban kijelentette, hog­y ha ebből a javaslatból mery, amint az most a nemzetgyű­lés előtt fekszik, törvény lesz, nem tudják a külföldi hírszolgálatot Budapestről ellátni. Azért nem lehet egy lars tud­ósí­tót büntetni, amiért a külföldön esetleg megváltoztatják eredeti tudósítását A törvényjavaslatot át kell szövegezni, oly értelemben, hogy csak azt bün­tessék, aki a ma­gyar államról tudva valótlant állít. Egyben azt a kérést intézi az igazság­­ügyminiszterhez, ho­gy ne csak ebben a javas­latban, hanem mindenütt törölj­ék már végre a gyorsított eljárást. Meg kell változtatni az in­ternálások módját is. A személyes szabadság az emberek legszentebb joga. Most mégis olyan embereket tartanak hónapokin fogva, akiket ítélet alapján nem lehetett megfosztani szemé­lyes szabadságuktól. Ítélet nélkül senkit se internáljanak, mert ez jogellenes tény. (Kere­kes Mihály. ..Most már kitaléláik azt is, hogy valaki bensől­eg kommunista!") Egyes bűntet­tek megállapítására nézve nem lehet egyoldalú hatalmat adni. A látszat alánján ne ítéljenek el ártatlan embereket. (Pető Sándor: „Újra kezdik az internálást, mégpedig nagyon is élénken!") Az internálások többnyire levegő­ben l­áró vádak alapján, haragból és nemtelen gyűlölködésből fakadó följelentések folytán­­történnek és isze számtalan ártatlan embert sújtanak szabadságvesztéssel. Ennek meg kell szűnnie. A javaslatot nem fogadja el. A nemzetgyűlés üdva?!? Harding amerikai elnököt Ezután Huszár Károly, a házszabályokhoz szólva, azt indítván­yozt­a, hogy a nemze­sgyű­lés — méltánylandó azt az áldozatkészséget amelyet az amerikai társadalom tanusíított a nyomorgó magyarság sz é­­dekében — diplomá­ciai úton üdvözölje Hartline amerikai elnököt hivatal­balép­ése alkalmából. A nemz­etgazy ülés Huszár indítványát egykanszban elfogadta. A szombat­i ülés napirendjének megállapí­tása után az ülés 2 órakor véget ért NÉPSZAVA 1921 márci­us 5. fiz osztrákok ragaszkodnak Nyugatmagyarország átcsatolásához * A „barátságos tárgyalások*­ folytatása előtt... A nyugatmagyarországi probléma tisztázása céljából az osztrák és a magyar kormányok tudvalevően közvetlen tárgyalásokba bocsát­koztak. Február 23-án a magyar kormány megbízottai Bécsbe utaztak és ott tárgyaltak az osztrák megbízottakkal. A tárgyalásokat néhány nap multán félbeszakították és úgy volt hogy azokat Budapesten folytatják. Mi­előtt azonban az osztrák delegátusok Buda­pestre érkeztek volna Mayr osztrák kancellár, amint Bécsből jelentik, az osztrák külügyi bizottságban nyilatkoz­ott a nyugat­magyar­országi ügyről. Az an­tán­th­at­almak a trianoni békeszerződés életbelépése­ után Nyu­gatmagyarországot Ausztriának adják át ás a soproni szövetségközi bizottság csupán függő­ben levő részletkérdéseket szabályozhat . A kancellár Grattz külügyminiszternek tudtára adta, hogy Ausztria nem engedi a nyugat­magyarországi kérdést vita tárgyává tenni, legföljebb határkiigazításokról és az átadással k­apcsolatos mű­szaki és közigazgatási kérdé­sek tisztázásáról lehet szó a két kormány kö­zött határkiigazí­tásoknak azonban Ausztria javára is tör­ténni­ük kel. A bécsi tárgyalások alkalmával a magyarok az­t igyekeztek bizo­nyítani, hogy Nyugatmagyarország átcsato­lása súlyos gazdasági megterhelést jelentene Ausztriára nézve, amire az osztrákoknak az volt a válaszuk, hogy a nyugatmagyarországi kérdés Ausztriára nézve nem gazdasági, ha­nem elsősorban nemzeti kérdés. Amint a félhivatalos „Magyar Távirati Iroda" közli, a nyugatmagyarországi nemzet­gyűlési képviselők csütörtökön Gratz külügy­miniszternél jártak és kifejtették abbeli föl­fogásukat hogy Nyugatmagyarország népe önrendelkező jogától meg nem fosztható. El­mondták továbbá, hogy fölfogásukat az osztrák kormánynak is tudtára adták. A külügyminiszter kijelentette, hogy készsé­gesen támogatja a képviselőknek arra irá­nyuló törekvését hogy a nyugatmagyarországi lakosság érvényesíthesse önrendelkező jogát a/WWWftWWftAMWWWWWWWWWW A london­i értekezlet * A n£metah javaslatait nem tárgyalták. — Fegyverrel kényszerítik Németorszá­got a feltételek elfogadására. A németek elmentek a londoni értekezletre, hogy a párisi határozatokkal szemben ellen­javaslatokat tegyenek, abban a reményben, hogy a szövetségesek engednek rideg állás­pontjukból és lehetetlen követeléseikből. Ke­ménységükben csalódtak, mert csakhamar ki­tűnt hogy a győzők, az igazság előharcosa­, rendületlenül ragaszkodnak ahhoz az elhatá­rozásukhoz, hogy Németországot letiporják, még akkor is, ha ezzel katasztrófába taszítják a saját gazdasági életüket is. Amint a londoni Daily Herald megállapítja, ha a németek kétszer annyit szállítottak volnak már, mint amennyit szállítottak, javaslataikat valószínűen akkor is épp úgy elvetették volna. Anglia és Franciaország —írja — megegyeztek egymással a zsákmány felosztásában. A meg­egyezés úgy szól, hogy Franciaországnak szabadkeze lesz Németországban, ezzel szem­ben Nagybritannia Kisázsiában járhat el sza­badott. Ahelyett tehát hogy a német ellen­javaslato­kat tárgyalták volna, a szövetségesek nevében Lloyd George kijelentette, hogy ha a németek záros határidőn belül, amely hétfőn, március 7-én déli 12 órakor jár le, nem ismerik el a párisi határozatokban foglalt jóvátételi fel­tételeket akkor a szövetségesek el vannak tökélve, hogy Németország ellen a következő intézkedéseket léptetik életbe: 1. Megszállják a Ruhr mentén Duisburgot, szövetséges csapatok el fogják foglalni Düssel­dorfot; 2. a külföldön eladott német áruk vételárá­ból az illető szövetséges országok le fognak vonni annyit, amennyit jónak látnak; 3. vámhatárt állítanak a Rajnán a szövetsé­gesek ellenőrzése mellett Viszont a szövetségesei miután a maguk részére megállapítják a mások zsebében való kotorászás jogát, nagylelkűen hajlandók meg­változtatni a párisi határozatokat, amennyiben megengedik a németeknek, hogy a rájuk kirótt sarcot 12 esztendő helyett 30 esztendő alatt fizessék le. Az egyetlen józan hang a szövetségesek tá­borában Olaszországból hallatszik ebben a kegyetlenül szörnyű komédiában. A „Popolo Romano" hangsúlyozza, hogy Olaszország nem támogatja sem emberrel, sem pénzzel, de a rokonszenv egyetlen nyilatkozatával sem Fran­ciaország erőszakos és bosszúálló politikáját. A „Tempo" írja: Ez alkalommal is a kímélet­len és kapzsi németellenes politikáé lesz a győ­zelem. A konferenciának nem lesz más ered­ménye, mint hogy újabb emeletét építi föl a versailesi kártyavárnak. Simons német külügyminiszter egyébként bejelentette, hogy a német delegáció a kitűzött határidőre meg fogja adni a választ. A hadiváltságról szóló törvényjavaslatot a nemzetgyűlés pénzügyi és véderő bizottsága szerda délutáni együttes ülésén több irányban módosította. A hadiváltság fizetésének kötele­zettségét az 1865­—1867. években születettekre is kiterjesztették, nemkülönben azokra is, akik külföldön tartózkodtak és ezért nem teljesítet­tek katonai szolgálatot A hadiváltság fizeté­sének kötelezettsége alól mentesítették a hadi­kórházaknak a háború alatt valóban szolgált­egészségügyi személyzetét is, nemkülönben azt az apát akinek legalább három fia a harc­vonalon teljesített katonai szolgálatot Azok, akik a világháború tartama alatt a külföldön tartózkodtak és internálva nem voltak, az 1919. évi jövedelmi adójuknak 4-szeres és vagyonadójuknak 30-szoros összegét fogják hadiváltság fejében fizetni; ellenben azok, akik internálva voltak, a jövedelmi adónak félszeresét és vagyonadójuk 5-szörös összegét fizetik hadiváltság fejében. Ugyancsak ebben az utóbb említett enyhébb elbánásban része­sülnek a hadiforgalomban részes vasúti és hajózási szolgálatban állott és a katonai szol­gálat alól fölmentett egyének is. Az 1865— 1874. években született fölmentettek hadivált­ságát olyképen fogják csökkenteni, hogy a 43. életévükben fölmentettek hadivál­ts­ága a váltság összeg 5%-ával, a későbbi életkorban történt fölmentés esetében pedig minden év után további 5—5%-kal apad. A vállalatok, illetve a munkáltatók fölmentett alkalmazot­taikra kirótt hadi­váltságnak a fele részét fizetik, kivéve azonban — és ez a módosítás — a vagyonadóvá fejlesztett hadiváltságot, amely egészben a hadiváltságkötelest terheli. Elzárták a román határt A román-magyar határom szerdán éjjel a románok föltartóztat­ták a Magyarországból érkezett vonatot és a magyar utasokat visszaküldték Budapestre. Ez, az intézkedés összefügg azzal, hogy a buda­pesti román főkonzulátus n­eveloszt­álya már csütörtökön délelőtt beszüntette az útlevelek láttamozását

Next