Népszava, 1921. május (49. évfolyam, 94–116. sz.)

1921-05-01 / 94. szám

3CLXX. évf. 94. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre B­­Q kor. 1 negyed évre 140 kor. 161 évre nap kor. | egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) L JL Jiana 2 korona Budapest, 1921 május 1. vasárnap. MUNKÁSOK! Ma, vasárnap délelőtt 16 órakor legyünk valamennyien. Méltón és tömegesen Jim­eyersim­te Súlyos időre maró emlékével a szívünkben, de igaz tö­rekvésünk biztos győzelmének oldalával a lejtünkben ünnepeljük meg ez évben má­jus elsejét, a világ öntudatos munkásainak ünnepnapját. Ami mögöttünk van, az rész­ben a történelemé, ami előttünk, az érle­lésre vár. Idő, megértés és erőgyűjtés azok a fényforrások, amelyekből az érlelő meleg­ségnek ki kell sugároznia, hogy a jövő gyü­mölcse megérhessen és ne hulljon le idő előtt, éretlen állapotban. Tiszta ésszel, a szocializmus erejéből a lelkünkben fakadó öntudatossággal kell sze­mébe néznünk a ma nehézségeinek, a jövő bizonytalanságának, a küzdelmeknek, áldo­zatoknak, amelyek még reánk várnak­, kiépí­tésén annak az útnak, amely eszméink győ­zelméhez vezet Magyarország szocialista munkásságának sorsa és helyzete ma párat­lanul áll az egész világon A szocializmust és a szocializmus eszméjét valló munkásosztályt sehol a világon nem értik úgy félre, mint náluunk­, sehol nem kezelik úgy, mint itt, se­hol nem félnek tőle annyira, mint ebben az országban. Pedig ez az ország éppen a háború utáni sorsában boldognak érezhetné magát abban a tudatban, hogy amikor az egész világ áll vele szemben ellenségképen, lako­sainak egy olyan tömegét bírja, amelyen megtörik ez a gyűlölet, mert a világ szerve­zett munkássága nem követi a gyűlölködő kapitalista imperializmust és annak könyör­telen kapzsisága ellen védőleg emeli föl erős szavát a magyar munkásosztály­­mellett és a munkásosztályon keresztül az egész or­szág érdekében. Ma még nincsenek tisztult állapotaink, ma még nincsenek itt emberek, akik felelős ál­lásban, az ország kormányzatában meg tud­nák ezt látni, át tudnák ezt érezni. Félelem, osztályérdek-törekvések elhomályosítják a tisztább látókört és engedik, hogy jogosulat­lan hosszú, felelőtlen önzés éppen a munkás­osztályt sújtsa, gyöngítse, keserítse, tekintet nélkül a világ éles kritikájára és elhidegü­lésére. De a zavart helyzet már tisztulóban van. A kéz, amely avatatlanul forgatja a bosszúállás és megtorlás pallosát, lassan le­hanyatlik, miután áldatlan csapkodása már az ország huszba vág és veszélyezteti azt a keveset is, am­it még megmaradt Csonka-Magyarországnak. Hivalkodás és szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a magyarországi szocia­lista párt hívei, az öntudatos magyar mun­kásosztály férfias önérzettel állotta ki az el­lene intézett ostromot eddig is, állni fogja ezután is. Gondoskodni fog a­­onban a leg­közelebb adendó­lkalommal, a már sokáig el nem odas­iató választásokon, hogy ellen­feleivel szemben na üljön annyira teljesen fegyvertelenül, mint állott eddig ée áll meg ma is. A fák nem szo­­d­ak az égig nőni, kü­lönösen nem o­yan sivár olajban, mint ami­lyen Magyaróczát, mai k'yzete, mai közál­lapota. Az ország népa ma már­­ itja, tudja azt, hogy ha minden gy megy, amint ment eddig, akkor ez az ország elveszett és az ezer éves magyarság egyetlen komoly, jó ba­rátot sem talál a világ kulturnemzeteiben. Nem lehet elzárkózni a világtól, Európa kö­zepén nem lehet egy szigetet alkotni, amely­nek lakossága fittyet hány kultúrá­nak, hu­manizmusnak, demokratikus fejlődésnek. Amilyen ostobaság volt egy ilyen helyzetnek elképzelése a kommunizmus fanatikusai ál­tal, ugyanaz áll a másik véglet fanatikusai elképzelésére. Ide levegő kell, napfény kell, melegség kell. Egy ilyen beteg ország csak ebben az atmoszférában remélhet gyógyulást, fölépü­lést. A szabadság levegője, a belső béke nap­fénye és a demokrácia melegsége teremthetik csak meg ezt a légkört és aki ez elől akarja elzárni Csonkam­agyarországot, az sírásója ennek a nemzetnek, még ha csöppekben hul­latja is magáról a hazafiság érzéseit, faji és felekezeti jelszavait. Vértelen igék, tartalom nélküli jelszavak mellett elpusztulhat itt minden. Tettekre van szükség, komoly cselekvésre, amelyekben össze tud fogni mindenki, aki itt él, akinek élete ennek az országnak a sorsához van kötve. Ezt érzi, ezt vallja ennek az országnak szervezett, öntudatos szocialista munkás­sága és meg vagyunk róla győződve, hogy ebben az érzésben velünk van ma már az ország lakosságának a többsége, velünk minden komoly embere a közéletnek és a dolgozó polgárságnak. Bennünket erről az útról el nem tántoríthat semmi és senki, az sem, amit eddig tettek velünk, az sem, amit ezután szándékoznak tenni. De ha az ország sorsáért felelős személyekben van politikai bölcsesség, előrelátás és akarat a jövőnek biztosítására, úgy ma — a világ munkássá­gának e komoly ünnepnapján — azt taná­csoljuk nekik, szakítsanak a magyar mun­kásosztállyal szemben eddig követett gya­korlatukkal, vegyék le a munkásosztály ke­zéről a politikai bilincseket, szüntessék meg az elégületlenséget tenyéésztő internáló­táborokat, engedjék haza családjaik körébe, kenyérkereső munkájuk mellé a politikai vétkekért zár alatt tartottakat, többet, érté­kesebbet fognak ezzel tenni az ország hasz­nára, mint amennyit a legbölcsebb államfér­fiak a legjobb szándékkal eddig tettek. Ezt tanácsoljuk. Nem, kérjük. A kérésekből ki­fogytunk, a kivételes elbánásba belefásul­tunk, a rémektől már nem irtózunk és maholnap eljuttatnak bennünket odáig, hogy azt mondjuk: nekünk már minden — mindegy. A mi utunkat a történelmi fejlődés szabja meg. Tudjuk, hogy a szocializmust sem ná­lunk, sem máshol elpusztítani, kiirtani nem lehet. A polgári osztályok érdeke, hogy a súrlódási pontokat tompítsa, okossággal, a demokratikus fejlődés által megkívánt en­gedékenységgel. Ha megteszik, jó, ha nem, a szocializmus megbírja a keményebb súrló­dásokat is. Magyarország szociáldemokrata munkássága meg van edzve minden eléje tornyosuló nehézségekkel szemben. Van ér­zéke, megértése az ország mai állapotával szemben, van erős akarata az építő munká­hoz a jövőért. De mindenekfölött van erős gerince, hogy magát le ne­ töresse senki és senkik által, akármennyi áldozatot kívánna meg tőle az a küzdelem, amelynek győzel­mét meghiúsítani nem adatott meg senki­nek — sem Magyarországon, sem a világ egyetlen országában. Legyen ez a május elsejei m­unkásü­nnep a magyar proletárság öntudatosságának, ere­jének őszinte kifejezője. Ellenfeleinek pedig komoly memento arra, hogy nem kell és nem okos dolog a húrt a megpattanásig fe­szíteni. " . Sose hányattatás és­­nagyon kevés eredményes tevékenység utáe a nemzetgyűlés talán abba a helyzetbe került végre, hogy érdemi munkálkodást fejthet ki A mc.t. véget é­vő szün«tales» után öt frö'fMytHs* tés tárgyalása kerül sorra, ami tág teret nyit a nemzetgyűlés tagjainak az aktuális és fü­ggő problémák felelevenítésére és a megoldások szorgalmazására. Maga a költségvetés is fo­­­tos az állam gazd­asági életében: a költségvetés mindenkor tükre az orsz­ág gazdasági, politi­kai, kulturális és szociális viszonyainak. Ebből tudjuk meg, melyik társadalmi réteg milyen­ terhekkel és kötelezettségekkel indul nevei az új költségvetési évnek s ezzel szemben milyen mennyiségben és minőségben sugárzik reá a állam gondoskodása. Ebből a szempontból bírálván a dolgot, meg­állapithatjuk, hogy a dolgozó nép szociális kulturális és gazdasági ér­d­ekei sohasem vol­tak kellőképen megoltalmazva a magyar költ­ségvetésben. Horribilis bevételi tételek közve­tett adókból, antiszociális adónemek egész tö­mege, a másik részen szánalmasan csekély kiadások a nép kulturális és szociálpolitika­i szükségleteire: ez volt a régi költségvetések képe — most pedig még romlott a helyzet, mert a közvetett adók szorongatása mellé egyenes adók masináját is fölszerelték a munká­saik és alkalmazottak megadóztatására, aminél ke­gyetlenebb iróniát el sem lehet képzelni. Mun­kásokat, bifizetéses alkalmazottakat, akik min­­­­dig legalább 50%-kal kevesebbet keresnek, mint amennyire családjuk emberi sorsának biztosítására szükségük volna, egyenes adóval megterhelni, annyi, mint a proletár gyermekek szájából kifricskázni a falatot. De rosszabbodott a helyzet a munkásság szempontjából azért is, mert ma a munkás nemcsakó gazdasági bajokkal küzd. Ez ugyan nem tartozik szorosan a költségvetés kérdésé­hez, legföljebb annyiban, hogy a költségvetés kiadásai között jelentékenyen nagyobb összeg , van előirányozva a megszaporított börtönök­ és internálási táborok föntartására, mint például­­a népegészségügyre — ha hát éppe­n a költség-­­­vetés vitája nyújt be alkalmat arra, hogy azok a nemzetgyűlési képviselők, akiknek fölfogás­­ával ez egyezik, ezeket a sérelmeket is szóvá­tegyék és követeljék az orvoslást. Teljesem fölösleges a munkásosztály Bajaimak és­ sérelmeinek újabb tételes fölsorolása, a köz­állapotokra vonatkozóan elég annyit megje­gyezni, hogy a legszélsőbb jobboldali képvise­lők, akik azért váltak ki az anyavértből, mert az nem volt nekik elég radikálisan jobboldali. -

Next