Népszava, 1921. június (49. évfolyam, 117–141. sz.)

1921-06-01 / 117. szám

ML85S» c^f«, "81 Tm S2a .Budap@s£, N­ ©21 3 17 Sg^roi®, mona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: a;-7 évre SSO kor. ] negyed évre .'.... i^O kor. fél­ é­vre SSO kor. | egy hóra. S3 kor. Jugoszláviában.egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap.. SZERKESZTŐSÉG :­VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-39 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ.­­ (Telefon: József 3-31 és József 3-32) t­a Újra kísért a hír, hogy a nemzetgyűlés időtartamát meghosszabbítják, es­etleg a nemzetgyűlést átalakítják képviselőházzá, így teremtenek jogalapot arra, h­ogy a m­ai összetételű nemzetgyűlés tovább élhessen. E lappangó tervnek kétségtelenül vannak éb­rentartói, akik állandóan gondoskodnak ar­ról, hogy­ a parázs a hamu alatt ki ne ham­vadjon. Ha jól körültekintünk a mai poli­tikai arénában, egy csöppet sem nehéz elta­lálni, "hogy mely oldalról élesztgetik ezt a parazsat. „Zeit gewonnen, alles gewonnen" mondja a német közmondás és a mai pártoknak bi­zony min­den idő kevés arra, hogy uralmukat véglegesen megalapozzák. Úgyannyira, hogy a legjobban azt szeretnék, ha egyáltalán nem kellene arra gondolniuk, hogy mandá­tumuk valamikor lejár és új választás alá kell magukat bocsátaniuk. Pártszempontok­ból meg is érthető ez az álláspont, de az or­szág sorsát nem lehet a pártok sorsával egybekapcsolni. Az ország érdekét nem lehet és nem szabad a pártérdekeknek alárendelni. A jelenlegi nemzetgyűlésnek két évben van törvényesen megszabva az élettartama. Ez az idő m­áig elég lett volna ar­ra, hogy komo­lyan dolgozva mindazt a föladatot elvégezze, amely föladatok realizáttak. Az ommg népe igazán nem tehet arról, hogy­ ez a nemzet­gyű­lés idejének egy nagy részét párt- és kormányválságokkal volt kénytelen eltésé­relni, és hogy­­most, élettartama utolsó ne­gyedében, még bele sem kezdett feladatai legfontosabbjába, az alkotr­á­nyrevízió meg­csinálásába. Éz a körülmény azonban mit sem változtat azon a tényen,, hogy a jelen­legi nemzetgyűlés csak két évre kapott man­dátumot a választásokon és hogy az ország lakosságának széles rétegeiben csak ez a kétéves élettartam keltett némi megnyug­vást. És ez adott reményt arra, hogy ha az első nemzetgyűlés nem is lesz hű kifejezője az ország lakossága többségi fölfogásának, ha hiányozni is fognak belőle,olyan társa­dalmi rétegek képviselői, amelyeknek hiánya káros az országra nemzetgazdasági, társa­dalmi, bel- és külpolitikai szempontokból, ez a hátrányosság nem tart tovább két évnél. Nem tart tovább annál az időnél, amely ele­gendő arra, hogy a konszolidáció alanyai le­rakassanak. Azut­án jöhet a konstruktív par­lamenti tevékenység, közmegnyugvást keltő alapokon. Olyan alapon, amely arra is al­kalmas­, hogy eloszlasson Magyarországgal szemben minden gáncsoskodást a külföldön, minden kételyt a barátok és minden bizal­­­matlanságot az ellenfelek előtt. Ezt a re­ményt megölni azzal, hogy a nemzetgyűlés időtartamát — a n­emzet külön megbízása nélkül — önkényesen, meghosszabbítsák, a­­ legnagyobb fokú politikai oktalanság lenne, amelynek káros kihatására még gondolni sem jó. Minthogy azonban­­a csodák terén nálunk már nem igen lehet új csodákkal bámulatot kelteni, nincs kizárva annak a lehetősége, h­ogy törvény, országos érdekek ellenére is­­ lesznek, akik ezt az életmeghosszabbítást meg fogják kísérelni és nem ütközvén kemé­nyebb akadályokba, kísérletük valóra is vál­hatik. A kormán­y álláspontja máris az, hogy nem foglal­­állást ebben a kérdésben,­­mert nem a pártoknak, sem a nemzetgyűlésnek nem kíván prejudikálni. Ez az álláspont ma­gyarul azt is jelentheti, hogy: nekem így is jó, amúgy is jó. Az ilyen se hideg, se me­leg álláspontból folyik­­ majd, hogy a­­kor­mány­ nem fog sietni ásókkal- a javaslatok­kal, amelyek törvényerőre emelése a nem­zet­gyű­lés záros határidejéhez van kötve. És ha éppen jónak látja, maga is­ ürügyet szol­gáltathat arra, hogy a nemzetgyűlés időtar­tama valóban meghosszabbíttassék. A kisgazdapárt — úgy hallatszik — nem megy bele a nemzetgyűlés ilyen módon való meghosszabbításába. Világosan, tisztán és a helyzetnek teljesen megfelelően indokolja meg a párt ezt az álláspontját, amidőn azt vallja, hogy­ a nemzetgyűlés meghosszabbí­tása nem hozná meg a parlamenti helyzet tisztázását és akcióképes törvényhozás megvalósulását. Jó garanciáját jelentené, ez az álláspont annak, hogy ezt a lehetetlen tervet keresztül ne lehessen vinni, ha arról­ volnánk meggyőződve, hogy a nemzetgyűlés kisgazdapártja elfoglalt helyes­­ álláspontjá­ból nem enged, hanem valóban a nagy köz­érdeket tartja szem előtt. És csak azokhoz a törvényalkotásokhoz" adja oda erejét, ame­lyeket ennek a nemzetgyűlésnek kell a két évi időtartamon belül elvégeznie. De a kis­gazdapárt — sajnos — ismételten adta tanú­jeleit annak, hogy inkább engedékeny, mint szilárd akarata. Aminek eléggé világos pél­dái a párt engedékenysége az internálások, a sajtószabadság és a közszabadságok kérdé­­­sei­ben. Ha most hangoztatott álláspontja, is csak ilyen szilárd lesz, akkor a­z or­szág népe ehhez sem fűzhet nagyobb remé­nyeket, mint amennyi reménysége a fenti kérdéseknél nyert beteljesülést a kisgazdák részéről. E föltevés, lehetősége annál indo­koltabb, mert a talaj, amelyre a nemzetgyű­lés meghosszabbításának kívánói a pártot csalogatják, valóságos ingovány. Hiszen úgy tüntetik föl, mintha ez a "leghosszabbítás azért" kellene, hogy­­bizonyos körök vagy pár­tok "magukat még­­ jobban- népszerűsíthessék, gyökereiket mélyebbre ereszthessék. Az ilyen érvelés elég csábító minden politikai pártra ,s, ha , akadnak rövidlátó­­politikai irányok, könnyen lépve is mehnek, a maguk érdekében is jónak képzelve az ilyen lyukas mogyorónál nem nagyobb értékű politikai okoskodást. A kisgazdapárt mai álláspontja tehát még korántsem fogadható el ebben a kérdésben készpénznek. Történjék azonban bármi e kérdés körül, annyi bizonyos, hogy t.itt a döntő szó az egész magyar közvéleményt illeti meg. Mi a lel­künk mélyében vagyunk meggyőződve ar­ról, hogy az ország népe még a gondolatai ellen is tiltakozik annak, hogy a jelenlegi nemzetgyűlés élettartama meghosszabbíttas­sék. És ne adassék mód arra, hogy a közaka­rat új választások által uj is megnyilvánul­hasson. A mai politikai pártok váltig han­goztatják, hogy a nemzet többségének az akaratát­ képviselik. Nincs tehát semmi félnivalójuk az új választásoktól és nincs semmi elfogadható okuk arra, hogy törvény és közakarat ellenére, önkényesen hosszab­bítsák meg mandátumaikat. Az ország érde­két nem lehet és nem szabad ilyen köny­nyelmű módon szem elől téveszteni és té­rjesztetni a külföld előtt, amelynek bizal­m­ára szüksége van Magyarországnak. De az ország belbékéjének a helyreállását sem le­het silány pártérdekek prédájául vetni csak azért, hogy bizonyos körök még inkább nép­szerűsítsék magukat. A háború elmúlt, ta­lán most már mégis itt lenne az­ ideje an­nak, hogy visszatérjen az­ alkotmányos rend és ne kísérletezzenek kivételes próbálkozá­sokkal, amelyek inkább puccsokhoz hasonlí­tanak, mint komoly politikai szükségessé­gekhez. Akik az ország m­ai helyzetében a nemzetgyűlés élettartamának meghosszab­bításán törik a fejüket, azoknak nagy­on kor­látolt­ okuk van -félni az új választásoktól. Azoknak a népszerűsítésre törekvése is csak­­délibáb- amelyet úgy el fog fújni az ország népének komolysága- mint a szél a kósza jellegét vagy a földre ereszkedett ködöt. Ami még menthet ,valamit a mai pártkeresz­tek számára, az csak a vállalt feladatok, gyors és becsületes elintézése lehet — az­utá­n a nemzet újból való megkérdezése — a­ szavazóurnák­ előtt. Olaszország a választások után. (Róma, m­ájus 25. — O. L.) Az új olasz ka­mara összetévesztéssor hasonlít a régihez,­ és a váratlan tény kétségkívül­­kitűnik a választá­sok ' eredményéből. A választások előtt vala­mennyi párt mélyreható változásokra volt el­készülve. És­ mégis.... Ez a legnyersebb erő­szakkal lefolytatott választási küzdelem, amelybe a kormány és az egész polgárság tel­jes erejét tervszerűen a szocialisták ellen irá­nyította és amelyről előzően már azt hirdet-­ ték, hogy a reakció új korszakának alapköveit fogja lerakni —­a fascisták már a bitófa kor­szakáról mondtak jóslatokat — ez a választási harc, amelyben a nagyipar és a nagybirtoko­sok osztálya milliókat és milliókat áldoztak föl a maguk érdekeinek istápolására- és amelyben a kormány a végrehajtó közegeket a fascisták rendelkezésére bocsátotta, végül mégis, e­ szó szoros értelmében, a munkásság» a mi pártunk "­diadalával végződött. 1­­ .Ez a választási eredmény természetesen min­denütt nagy megrökönyödést idézett elő és kü­lönösen meglepte a polgárságot­. A kormány kénytelen számolni azz­al a téttnyel, hogy a­ 09 kamara az ő szempontjából épp úgy nem „kor­m­ányképes", mint a régi. Az 1919 novemberi választásokon megválasztott 150 szocialista képviselő helyett most 1gl.szociali­sta és 14 kom­munista érkezett be,, a klerikális helyifelők száma 100-ról 107-re emelkedett, a­ köztársasági pártnak eddig 6 mandátuma volt, ezentúl pe­dig 8 mandátuma lesz. Az­ uj tartományok „meghódítása" is megtermel­te a maga­ gyü­mölcsét: 4 német és 6 szláv nemzetiségi képvi­selőt választottak be az uj kamaráiba, ugy hogy ezekkel együtt a kormány 160 főnyi ellen­zékkel áll szentben az 535 tagú kamarában. Ha a polgári ellenzéki képviselők, a Nitti-pártiak és az úgynevezett demokraták srányát 29-ra tesszük, akkor az előbbi statisztikával egybe­vetve, tel­jes tiszta képet kaptunk a kormány választási kudarcáról. Emellett a fascisták — az ő lapjaik megállapítása szerint is — csupán 13 mandátumra tudtak szert tennni, holott a választásokat megelőző küzdelemben több mint tízszer ennyi munkáskamarát gyújtottak föl. A r­ombolá­sok terén tanúsított irőkifejtésnek valóban semmiképen sincs arányban a válasz­tásokon kiví­vott eredményeikkel. Ha a polgári sajtó őszintén kifejezést­ adna a választási eredmények miatt érzett keserű­ségének, akkor meg kellene­ állapítania, hogy a polgárság nagy hibát követett el: „túlfeszí­tette a húrt". A kormány azzal, hogy az­ orszá­got­­ kiszolgáltatta a fascisták terrorjának és nyugodtan tüze, hogy a faseisti „büntető­expedició­k" rablóhadjáratokká «lélesed­jenek ki, a polgárság komolyabb elemeit is elidege­nítette magától és a munkásság legjobbjait önkéntelenül is minden tüzön-vize­s kérésztől való i kitartásra buzditotta. A polgári sa­jtó azonban még annak gondolatától is idegenke­dik, hogy ilyen önvallomást tegyen és el akarja, hitetni a külfölddel, hogy a szeoeralisták választási győzelme föltétlen bizonyíéka a vá­lasztások tisztaságának és annnak, hogy a kor­mány ÉS - végrehajtó közegek a választások során minden pártnak egyenlő akciószabadsá­got­ biztosítottak. Fontos­­az* * tény, hogy valamennyi pártot teljesen váratlannal érte a szocialista párt­ vá­lasztási győzelme, amely m­ég inkább meglepe­tésszámba ment,­mint 19­19 novemberjében. Ak­koriban ugyanis­ mindenki a párt győzelmére számított, ezáltal azonban maga a párt is szá­mított azzal, hogy csupán a képviselők egy ki­sebb táborával lesz k­épvi­selve a kamarában. Ezeknek mindem igyekezete­­ majd! Csak arra szorítkozhatik,, hogy a győzedtelmesedő frank­ci­ónak ,a szociális törvények, nevezetesen s m­i talaj éii­­#részt s­ senli.

Next