Népszava, 1921. szeptember (49. évfolyam, 193–217. sz.)

1921-09-01 / 193. szám

­ Az EgyssHI« Sznónátmom és Villamosság! Rt. sisismhésa­inak leszm­ozgalma. A Népszava hangja annál messzebb hang­zik, minél több munkás sereglik köréje. Az Egyesült Izzólámpa- és Villamossági Rt. Összmun­kássága augusztus 31-én, szerdán dél­után hatalmas gyári értekezletet tartott, ame­lyen foglalkozott a munka­bérrendezés kérdé­sével és az igazgatóságnak a munkabérek emelése ügyében elfoglalt álláspontjával. Az értekezletet Újpesten, a Váci­ úti Kitka-féle vendéglő hatalmas kerthelyiségében tartották meg, amely csak­nem teljesen megtelt munkásokkal. A bizalmi testület beszámolóját az igazga­tóságnál való eljárás eredménytelenségéről hallgatták végig a munkások. Az Egyesült Izzólámpa- és Villamossági Rt. igazgatósága azon az állásponton van, hogy a Vasművek és Gén­gyárak Országos Szövetsé­gének a munkabérekre vonatkozó határozata előtt nem hajlandó semilyen irányban intézkedni. A referátumok meghallgatása után az egy­begyűlt munkásság egyhangú lelkesedéssel határozta el, hogy a bérrendezés ügyét elodázni nem engedi Az értekezlet megbízta a bi­zalmi testületet, hogy a munkásság kívánsá­gát juttassa a gyár igazgatóságának tudomá­sára és az összmunkásság nevében a legeré­lyesebben sürgősé a munkabérrendezést. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. egyedüli üzem egész Csonkamagyarországon, amely hosszú időre kellően el van látva munkával és ezt még a gyár igazgatósága sem tagadja. A gyárnak széleskörű összeköttetései vannak a külfölddel és nagyon előnyös külföldi rende­léseket bonyolít le, ameyek Európán is túl ter­jednek a Népszavát terjeszteni­­ munkás köre lessé®. A Tisasa-t tárgyalás k58esiev®mnyotcasää­t napja. A Tisza-ügy szerdai tárgyalásán Kéri véd­­je, Gál Jenő részletesen bebizonyította, hogy Hüttner állításai meny­nyire valószínűtlenek és valótlanok. Azt is bizonyította, h­ogy Slüttnernek nemcsak a másokra vonatkozó, de az önmagát terhelő vallomásai sem felelhetnek meg a valóságnak. Augusztus 19-ig senkinek sem jutott eszébe Kérit gyanú­sítani. Amikor azután augusztus közepén a bécsi pletyka nyomán megkezdődtek a hírlapi szellőztetések, Kéri, mint aki nem érzi magát bűnösnek, egyáltalán nem gondolt a szökésre. Lehetetlen az is, hogy Kéri és Fényes szövetkez­tek volna, amikor politikai fölfogás tekintetében olyan nagy volt közöttük a különbség. Az ügyész által fölhozott adatok mind visszafelé való következtetések. Amikor élet­halálról van szó, nem szabad jogászi gimnasztikával kísér­letezni. Ezután rátért Gál az egyes tanúvallomásokra és azoknak az értékét vizsgálta. Alszeghy ezredes vallotta, hogy elfogtak egy embert, aki letartóztatása után is meg­maradt állítása mellett, hogy részt vett a Tisza-gyilkos­ságban. Ezt az embert átküldték a rendőrségre és azóta nyoma veszett. Lehet, hogy ez az ember most valahonnan mosolyogva szemléli ezt a tárgyalást. Október 31-én dél­után dr. Balkányi Kálmán tanú vallomása szerint Kéri a nemzeti tanács helyiségében tartózkodott, nyilvánvaló tehát, hogy a gyiilkosságra vonatkozó megbeszélésen és annak végrehajtásában nem vehetett részt. Hogy Kéri a városházán tartózkodott, erre vonatkozóan több tanúvallomás van és ezeket a vallomásokat megerősítik egyéb tények és körülmények is. Bebizonyított tény, hogy a forradalom vezetői nem éle­tek kioltására, hanem életek megóvására törekedtek. Jel­lemző, hogy Magyar Lajos kiesett a vádból, mert Hütt­ner semmiképen sem tudta őt elhelyezni. Alapvető hibája a Hüttner-féle mesének, hogy semmiféle logikai kapcso­lat nincs benne. Hazugság, szemfényvesztés mindaz, ami a Hüttner-féle mesemondás nyomán fölépült. A közvetlen fölbujtást Kérire rábizonyítani senki sem tudja, Kéri Pál ártatlan. A beszéd jogi részének befejezése után Gál védő Kéri Pálhoz szólt néhány szót. R­ámutatott arra, hogy jogászi tudásának minden erejével és becsületes emberi meg­győződésének tisztaságával védte Kérit egy megtévesztő szellemben készült vád ellen. Amikor ő jogászi készségé­nek minden fegyverét a bíróság elé hozta Kéri átérzett Ártatlanságának védelmében, felhívta őt, hogy szeretettel fizessen a szenvedésekért Ezzel Gál Jenő védőbeszédét be­fejezte. A tárgyalást folytatják, amikor Salusinszky, Fé­nyes védője, kezdi üreg védőbeszédét. Itt a szeptember, első hónapja annak az ősznek, amely ma­holnap ködöt lehel rá­nk, nedvességet szitál a földre és bezavar bennünket a födél alá gubbaszkodni. _Itt a Szeptember, az első 1-es hónap, amik­ből aztán nem fogyunk ki egészen a jövő évi Május megérkezéséig, ameddig igazi jó időt nem is reklamálhatunk a Természettől. Az Ok­tóber hűvös, a November ködös, a December havas, a Január fagyos, a Február vizes, a Március szeles, az Április szeszélyes szokott lenni. A tizenkét hónap közül csak a négy­­-telen hónap, a Május, Június, Julius és Augusztus az, amelyikben joggal követelhe­tünk tartósan szép, meleg napokat Ha meg­kapjuk, jó; ha nem kapjuk, akkor sem tehe­tünk róla. Itt a Szeptember és hiába nyítnak miéig a völgyben a kerti virágok, hiába zöldel még a nyárfa az ablak előtt, a napsugár ragyogása megkopott, az ég azúrkékjébe halaványabb szín vegyül, a legkisebb szél megérkezésére levél­könnyeket potyogtatnak a fák. A kora est, a késlekedő reggel h­űvös. Hiába mondják, hogy az ősz a legszebb év­szakok egyike, mi nem tudjuk elhinni. Mit jelent nekünk az ősz? Jelent-e gabonával megtelt csűröket, befőttekkel megrakott kam­rát, gyümölcsöktől pirosló kertet, vidám szüre­tet, tréfás kukoricafosztást, kedélyes vadásza­tokat gondtalan sétákat, csöndes álmodozást, muzsikaszós éjszakákat? Nem jelent. Az első sárga levél, az első dér, az első hűvös szél a közeledő nyomorúság intő postája: — Takaródzatok be, mert megfáztok. Be tudunk-e takaród­zni, van-e mivel? Nézzé­tek meg a ruhácskái­tokat: elég meleg? Mutas­sátok a cipőcskéiteket: van-e még talpa, ki­bírja-e a telet? Mivel fűti­tök be a szobát, hi­szen nincs egy marék tüzelőtök sem télire? Mit t­esztek, hiszen üres a kamrátok, nincs egy zacskó lisztetek, nincs egy kanál zsirotok télire és az ólban nem röfög a hízótok, ugy­e? Ho­gyan tudjátok átverekedni ezt a hosszú nyomo­rúságot, amelynek a fokozását jelenti a köl­töző fecske, a vándorló gólya, a hulló levél, a köd? Hiszen nem a napok rövidülnek meg, hanem a t­i nyomorúságtok hosszabbodik meg a Szentembertől Májusig tartó éjszakák alatt. De jó is a költöző madaraknak, ugy­e? Sze­dik-veszik a sátorfájukat és melegebb hazába vándorolnak. Te itt maradsz és kimeredő szemmel nézed, hogy az utolsó levél is lehull, hogy a köd vas­tagabb, vastagabb lesz, a nyomorúság jobban­jobban a húsodba vág, hogy az irgalom szive csontkeményre fagyott és ha lecsukódik a sze­med, a jégvirágokat pingáló éjszakákon álmo­dozni fogsz a Májusról... Bujdosó Péter. # # * — Életbelép a forgalmi adó. A hivatalos lap szerdai száma részletes végrehajtási utasítást közöl a szeptember 1-én életbelépő általános forgalmi adóról. Ezt a legbrutálisabb fogyasz­tási adót a Népszava ismertette annak idején, amikor még csak nem is javaslat, hanem ter­vezet volt. Rámutatott annak antiszociális, az ipari cikkeket 10—15%-kal újból megdrágító intézkedéseire, mert hisz az általános forgalmi adót nem egyszer kell leróni, hanem az át­ruházás minden stációjánál, a termelőnél, a nagykereskedőnél, a kiskereskedőnél, az ipa­rosnál. Hiába volt minden fölszólalás az adó ellen. Az eredeti tervezeten csak az a változ­tatás történt hogy az adókulcsot 1%-ról 2'/1%-ra emelték föl. "A0/s a városoknak jut, az általános forgalmi adóból. Minden falati­bus, minden ipari cikk, minden kiló kenyér vétel­ára után Vi­g adót kell fizetni­e a Wolff-féle fővárosi gazdálkodásnak. A végrehajtási uta­sítás nem meglepetés, hanem a már meg­levő törvény rendelkezéseit magyarázza. Mégis két furcsaságot tartalmaz a 120 szakasz­ból álló utasítás. Az első az, hogy mindazokat, akik még, nem tudják, kioktatja arra, hogy ,,megengedett dolog, ha az adó fizetésére kö­telezett az általános forgalmi adót az általa szállított áru árába, illetve az általa teljesí­tett munka díjába (például orvosi honorárium) beszámítja". A másik az, hogy az összeíró la­pokon, a bevallási íveken és a pénzügyi ható­ságoknál szerkesztendő kartoték-lapokon — hoggy Hegedűs Lóránt liberális pénzügyminisz­terségének örök nyoma maradjon — föl kell tüntetni az adóköteles személy felekezetét. Gratulálunk, pénzügyminiszter úr! — Az éhség rossz tanácsadó. Poli­csik Henrik Csáky­utca C. szám­ú üzletébe bement egy fiatalember és mialatt kiszolgálták, fölrántotta a pénztárfiókot, kimarkolt belőle 12.000 koronát és elszaladt. Hosszas hajsza után az utcán elfogták. A főkapitányságon megállapították, hogy Wiin&chpeck Artúr 30 éves állásnélküli keres­kedősegéd. Letartóztatták. — A gyorsított tanács ítéletei. A pestvidéki törvényszéken dr. Rexa gyorsított tanácsa a gödöllői munkástanács volt tagjai közül sze­mélyes szabadság megsértése címén Élő Imrét 1­1 évi börtönre, Weltner Józsefet 1 évi bör­tönre, Tóth Istvánt 6 hónapi börtönre ítélte. Munk­ások álljaton­ a Népszava mellé! — A cukorról, amely van, de nincs. Körül­belül hat hét óta eltűnt a fővárosban a cukor. Eleinte a kisebb kereskedésekben fogyott ki is cukor, később az úgynevezett jobb és előkelőbb üzletek hirdették a kirakataikban, hogy: „A cukor elfogyott" és ezzel általánossá lett Buda­pesten a cukormizéria. Lassan-lassan a sajtó is észrevette a cukorhiányt, kisebb-nagyobb cik­kek jelentek meg és mindegyik lap a maga pártállása szerint fejtegette a cukorinség okát. A kurzuslapok azt írták, hogy a kis- és nagy­kereskedők duszdosták el a cukrot. Az úgy­nevezett liberális lapok pedig a Cukorközpon­tot okozták a cukorinség miatt. Megállapíthat­juk, hogy mindenkinek igaza van, mert a cukorinség okozója elsősorban az állam, amely nem engedi a külföldi cukor behozatalát, má­sodsorban a cukorgyárak, amelyek mindent el­követnek azért, hogy a mai magas cukorárakat föntartsák, harmadsorban a Cukorközpont, amely részrehajlóan osztotta el a cukrot, ne­gyedszer, ötödször, hatodszor úgy­a núgy­, mint a kiskereskedők is okozói a cukorhiány­nak, mert ha a hatóságok Budapesten komoly cukorrazziát tartanának, kiderülne, hogy Budapest a cukoröőség városa. Ha azonban tévednénk és Budapesten nem volna kellő mennyiségű cukor, akkor nincs más hátra, mint hogy a kormány minden késedelem nélkül nyissa meg a vámsorompókat és engedje be a cseh cukrot. Ha a külföldi cukor megjelenik Budapesten, egy csapásra megszűnne a cukor­hiány és nyomban csökkenne a cukor túl magas ára is. — Néhány fölvilágosító szó az osztrák kom­munistákról. Munkáskörökben mindenki tudja, hogy az európai munkásmozgalom legszélsőbb szárnyát képező úgynevezett kommunista­töredékek legjelentéktelenebbje az osztrák kommunisták pártja, amelynek hivatalos lapja a „Rote Fahne". A nyugatmagyarországi kér­déssel kapcsolatban mostanság sokat emlege­tik ezeket a kommunistákat, jó tehát tudni, hogy ezeknek Ausztriában sem tömegeik nin­csenek, sem politikai befolyással nem bírnak. — Benedek Károlyné temetése nem — amint tévesen közöltük — szerdán, hanem ma, szeptember 1-én, délután 3 órakor lesz az új köztemető halottasházából.­­ Az útlevelek kiállítása. A kormány ren­delete szerint magyar állampolgárok részére kiutazásra szóló útlevelet az állandóan Buda­pesten tartózkodók részére a budapesti állam­rendőrség főkapitányságának útlevélosztálya állít ki. Vidékieknek a belügyminisztérium út­levélosztálya, Békés, Borsod, Csanád, Cson­grád, Esztergom, Fejér, Győr, Hajdú, Heves, Jásznagykunszolnok, Moson, Nógrád, Pest­pilissoltkiskun, Somogy, Sopron, Szabolcs, Tolna, Vas, Veszprém, Zala és Zemplén vár­megyék, valamint Debrecen, Győr, Hódmező­vásárhely, Kecskemét, Miskolc, Szeged és Székesfehérvár városokban székelő államrend­őrségi kapitányság vezetője, idegen állampol­gárok részére az illető államok budapesti kép­viselete vagy saját hazai hatóságuk állítja ki. A határnál átvizsgálják az utazó egyén útle­velét, magával hozott írásait és podgyászait. — Tízmilliós ékszerlopás. Bécsből jelentik: A Semmerin­gzen nyaraló Lázár József Jasii ékszerkereskedőtől ellopták a bőrtá­skáját, amelyben 10 millió koronát érő ékszerek voltak. A romániai ékszerész a semmeringi Sport-villában lakott. Az ékszereket a földszinten levő szobájában tar­totta egy szekrényben. A szoba ajtaja és ablaka tárva­nyítva volt. Amíg Lázár József családjával együtt az ét­teremben vacsorázott, az értékes bőrtáskát elemelték. A semmeringi csendőrség mindjárt este megkezdte a nyo­mozást, átkutatta a házat és a környéket, megmotozta a személyzetet, de a tolvajnak nem akadt nyomár. — Bestiális rablógyilkosság. A kassai lapok írják: A Nagyszombat— Szered-­ vasútvonal mentén a minap éjjel kigyulladt a 124. számú őrház. A házban bennégett a tá­vollevő farkas Ferenc vasúti őr felesége és 1 éves fiacs­kája, továbbá Polák Ferenc helyettes vasúti őr. Amikor a holttesteket kihúzták a romok alól, megdöbbenve látták, hogy a szerencsétlenek keze hátul össze van kötözve és testükön hatalmas sebek nyomai tátonganak. Kétségtelen, hogy bestiális rablóknak estek áldozatul, akik bűntényük elpalástolására gyújtották rájuk a házat. A csendőrség erélyesen nyomoz. („M. T. I.") Csomllagforgalom Jugoszlávián keresztül Görögország­gal és Bulgáriával. A kereskedelemügyi miniszter ren­delete közli, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság­gal, valamint ezen országok közvetítésével Bulgáriával és Görögországgal a csomagforgalom szeptember 1-én újból megnyílik. ­4 NÉPSZAVA 1921 szeptember 3. — Prónay alezredes kilépett a hadsereg kötelékéből. A rendeleti Minden új előfizető könnyíti a harcot" A közlönyből raeg­tudjuk, hogy Prónay alezredest saját kérelmére elbocsátották a hadsereg kötelékéből. Prónay neve­s diktatúra bukása után lett ismeretessé. A Népszava a demokráciáért harcol! Legutóbb a képvise­lőház elnökének küldött levelével tette zajlóvá a politikai életet. Egyik délutáni lap azt a megjegyzést fűzi többek között a hír­hez, hogy Prency távozása talán egy áldatlan politikai vihar utolsó hullámverése.

Next