Népszava, 1921. november (49. évfolyam, 244–269. sz.)

1921-11-01 / 244. szám

A budapesti és környékbeli szakszervezetek bizalmi fér­fiai november 1-én, pénteken este 126 órakor közös értekezletet tartanak a Vas- és Fémmunkások Szövetsége helyiségében (VII. Thököly­ út 56). Napirend: 7­ munkásság gazdasági, helyzete és a sajtó. Minden bizalmi férfi ott legyen. álljatok a jelégiszawp mielé! A Népszava ereje a ti elvhességre is! A*: «»;­­• Az aranyparitás. A bu­za ára elérte az aranyparitást. Ez azt jelenti, hogy a buza métermázsájáért ma annyi papírkoronát fizetnek, amennyinek "az értéke egyenlő egy 20 koronás arannyal vagy annyi­val, amennyibe 1914-ben került egy méter­mázsa buza. Ha Magyarországon annyi buza és egyéb gabonaféle termett volna, hogy az országból kivihető fölösleg mennyiségének az ára elegendő volna mindannak a bevásárlására, amit külföldr­ől kell az országba behozni és ha ezt a fölösleges mennyiséget a kormány vásá­rolta volna össze és adná el és ugyancsak a kormán­­g vásárolná meg azokat az árukat, ame­lyeket külföldről be kell hozni, akkor ennek az aranyparitásnak rendkívül örülnünk kellene. De ez csak olyan föltevés, amely még elmélet­ben sem állja meg a helyét. A valóságban az aranyparritásos gabona árát csak nagyon kis részben fizeti a külföld, a túlnyomó nagy részt a belföldi fogyasztók fizetik és nem az állam­nak, nem is a termelőknek, amint tévesen min­dig mondják és írják, hanem a föld birtoko­sainak. A gazdasági érdekeltség lapja a ga­bona árával foglalkozva, azt mondja: nem le­het kifogásolni, hogy a gazdák aranyértékét kérik a búzának, hiszen minden más termelő is ugyanezt teszi. A gazdalap szándékosan szem elől téveszti ebben a vonatkozásban azt, hogy az ipari termékek nyersanyagát majdnem kivé­tel nélkül külföldről kell behozni, ezeknél te­hát az aranyár részben indokolt. De mi a kérdést egészen más szempontból vizsgáljuk. A gazda a búzáért aranyárat kap, e gyárosok és a kereskedők szintén aranyérték­ben számítják a profitot, a munkások azonban a munkabért papírértékben kapják. Tessék csa­k szá­mítani: egy nyomdai munkás­na­k vagy egy szabónak a háború előtt 36—110 korona volt a heti keresete. Ha a munkabér is aranyparitáson állana, akkor ma 5400—5800 ko­ronát kellene a betűszedőnek vagy a szabó­munkásnak hetenként keresnie. Ezzel szemben — a munkabérek legutóbbi fölemelése utá­n — keres a nyomdász vagy a szabó maximum 1100—1300 koronát. A gabona azonban elérte az aranyparitást s hogy nemcsak a külföldre menő gabonáért fizetik meg az aranyárat, azt a naponként emelkedő lisztárakból láthatjuk. Tehát mindazoknak, akik a szabad forgalom­ban kénytelenek kenyeret és lisztet vásárolni — £13 idetartozik a bérért dolgozók jelentékeny része — egész kenyér- és lisztszükségletüket aranyparitáson kell megvásárolniok. S a mun­kásság többi részének is a kenyere felét, mert a jegyre kapott liszt a szükségletnek csak a felét födözi. De ezzel még nem vagyunk a végén. A jegyre vásárolt lisztet olcsóbban kapja ugyan a vá­sárló, de az állam megfizeti a különbözetet. Minél magasabb a gabona ára, annál nagyobb ez a különbözet. S ho­nnan kerül ez elő? Ismét csak azoknak a szolgáltatásaiból, akiknek a munkáját nem aranyértékben fizetik meg. A dolog lényege az, hogy itt egy politikai mestervágással a gazdatársadalom, azaz azok, akiknek eladó gabonájuk van, adófizető­jükké tették az egész országot. A kisgazdapárt példátlan önzéssel és a politikai helyzetének kíméletlen kihasználásával kierőszakolta a sza­bad forgalmat. A kormány és a másik kor­mányzó párt engedett a pressziónak azzal a mellé­kgondo­l­attal, hogy az ő híveiket ez nem érinti. Nem gondolták azonban arra, hogy a húrt egy bizonyos ponton túl nem lehet feszí­teni. Nem indoltn­a­k arra, hogy a közalkalma­zottak kedvezményes ellátása annál többe ke­rül, minél magasabbak az élelmiszerárak és nem gondoltak arra, hogy végeredményben ezt is a munkálkodó embereknek kell kiizzadniok. A gabona áraiva­l ugyanis párhuzamosan emel­kedik minden élelmiszernek az ára s mia már nemcsak a búza érte el aranyparitást, de a ke­nyér után a legfontosabb élelmiszer, a burgo­nya is és nagyon közel jár hozzá a zsír, a tej, a tojás. Miből vásárolja meg­ a városi munkás az aranyparitáson álló élelmiszereket, amikor ő csak egyötödrészét kapja az aranyérték sze­rinti bérnek? Miből vásároljon magának ru­hát, fűteni valót, miből fizesse a házbért? Minderre, persze nem gondoltak a kisgazdák, amikor a szabad forgalmat, kierőszakolták és nem gondolt rá a kormány­­sem, amikor a pressziónak engedett. Kiszolgáltatta a legride­gebb, a legenzőbb osztályérdeknek az ország fontos, nagy érdekeit. Mert még az a vigasztalás is hamis, hogy azok a nagy összegek, amelyeket a gabonáért zsebrevágnak, újra belekerülnek a forgalomba. Ha ez igaz lenne, akkor a munkásoknak is meg kellene kapniuk az aranyparitáso­s béreket. De ezek az összegek nem kerülnek vissza a munkásokhoz. A parasztság nem fordítja pro­duktív befektetésekre a pénzét Azok a luxus­kiadások, amikről itt-ott regélnek, a villany­vezeték nélküli szobákba vásárolt fényes csil­lárok s más hasonló dolgok nem jelentik a közgazdaság megtermékenyítését, hanem leg­följebb csak a pénznek az el­bújtatását. Nézzük csak továbbá, mi előnye van az aranyparitásos búza árából a földnélküli mező­gazdasági munkásnak. Ugyanannyi, mint a vá­rosi munkásnak. Az ő bérét nem fizetik aranyban, sőt amióta a gabonával ilyen nagy­szerűen lehet spekulálni, a természetben való szolgáltatást is a lehető legkisebb mértékre redukálták és a mezőgazdasági munkást papír­ral fizetik. Az élelmiszerekért aranyat adni, a munkáért azonban csak papírt kapni, aranyértékű köte­lezettségeket teljesíteni és papíradót szedni, azt is csak nagy erőfeszítések árán, ezt nem bírja ki a munkásság, ezt nem bírja ki az ál­lam. De mit szóljunk az olyan kormányzó párt­hoz, amely határt nem ismerő önzésével ezt a helyzetet előidézte és mit tartson a nép az olyan kormány felől, amely még most sem veszi észre, vagy nem akarja észre venni, hogy milyen szakadékok szélén nyekereg az állam szekerével! *t XLIX. évf. 244. sz. Budapest, 1921 november 1. kedd. Ára 3 s­orona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 660 kor. I negyed évre 100 kor. fél évre 340 kor.­­ egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 3 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-39) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) * # MaJadeffsínlassul proklamálni kell a deftiranisaciSt. — A smagykSweloh namäesa el­várja, Stagj? Plsgyarcs­sság hSzrami­hSdik a siorwssstSos áSBamorsban elSidézett fejjaJcswa leesii lapitásáhos. — Sáros határi­SSn BseSial törvényjavaslatot kell eltogadni a trónvesztésről. * * A korralány ellsatározta, hogy Sza3|@síti az ántánt EcSSvetetéseit. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: Hétfőn délelőtt gróf Bethlen István miniszterelnöknél megjelentek az ántánt-nagyhatalmak buda­pesti követei és írá­sban az alábbi jegyzéket nyújtották át: A szövetséges nagyhatalmak Magyar­országon levő diplomáciai képviselőinek konferenciájától. Miniszter Úr! Van szerencsénk Nagy méltóságodnak a nagykövetek tanácsának alábbi jegyzékét át­adni: „A nagykövetek tanácsa, amely megelége­déssel látta, hogy a magyar kormány meg­felelő intézkedéseket tett azon célból, hogy Károly exkirály újabb kísérletének rögtöni véget vessen, ennek dacára megállapította, hogy mindeddig a magyar kormány nem tett eleget a szövetséges hatalmak ama határo­zatának, amely a trónvesztés proklamálásá­nak szükségességéről szól. A trónról való lemondás, amelyre, úgy látszik, rá akarja bírni az exkirályt, nem tekinthető e határozat végrehajtásának. A nagykövetek tanácsában képviselt szö­vetséges államok aggodalommal vannak el­telve a növekvő izgatottság miatt, amelyet a restaurációnak ez újabb kísérlete a Magyar­országgal szomszédos állmokban előidézett és tevékenyen közreműködnek annak lecsil­lapításában. Ugyane célból fölszólítják a magyar kormányt, hogy haladéktalanul proklamálja IV. Károly exkirály trónveszté­sét és hogy ezt a trónvesztést — a nagyköve­tek tanácsának 1920 február 4-én és 1921 áp­rilis 1-én hozott határozata értelmében — ter­jessze ki egyidejűen a Habsburg-ház vala­mennyi tagjára. A tanács elvárja, hogy a magyar kormány, hozzá akarván járulni az általános béke föntartásához, haladék nélkül hozzálát e határozat végrehajtásához." Fogadja stb. Castagneto s. k. Hohler s. k. Fouchet s. k. Tekintve, hogy a magyar kormány az ország jelenlegi súlyos helyzetében, amelyet a szom­széd országok egyre fokozódó katonai intézke­dései idéztek elő, rá van utalva a szövetséges nagyhatalmak támogatására, a kormány számára jelenlegi kényszerhely­­zetében nem volt más választás, mint a nagyhatalmaknak ezt az újabb határozatát elfogadni. A helyzet ismertetése után a minisztertanács idevonatkozó határozatát egyhangúan hozta meg, amiről a magyar kormány a szövetséges hatalmakat azonnal értesítette és ezt a választ a cse­h köztársaság, a S. H. S. és a román ki­rályság budapesti képviselőivel is még hétfőm közölte is. • Minthogy az antant-nagyhatalmak kiválósá­guknak s a törvényhozás által való elfogadására zá­ros határidőt szabtak, a kormány a nemzetgyűlés sürgős összeírása iránt a szükséges intézkedéseket megteszi.

Next