Népszava, 1921. november (49. évfolyam, 244–269. sz.)
1921-11-01 / 244. szám
A budapesti és környékbeli szakszervezetek bizalmi férfiai november 1-én, pénteken este 126 órakor közös értekezletet tartanak a Vas- és Fémmunkások Szövetsége helyiségében (VII. Thököly út 56). Napirend: 7 munkásság gazdasági, helyzete és a sajtó. Minden bizalmi férfi ott legyen. álljatok a jelégiszawp mielé! A Népszava ereje a ti elvhességre is! A*: «»;• Az aranyparitás. A buza ára elérte az aranyparitást. Ez azt jelenti, hogy a buza métermázsájáért ma annyi papírkoronát fizetnek, amennyinek "az értéke egyenlő egy 20 koronás arannyal vagy annyival, amennyibe 1914-ben került egy métermázsa buza. Ha Magyarországon annyi buza és egyéb gabonaféle termett volna, hogy az országból kivihető fölösleg mennyiségének az ára elegendő volna mindannak a bevásárlására, amit külföldről kell az országba behozni és ha ezt a fölösleges mennyiséget a kormány vásárolta volna össze és adná el és ugyancsak a kormáng vásárolná meg azokat az árukat, amelyeket külföldről be kell hozni, akkor ennek az aranyparitásnak rendkívül örülnünk kellene. De ez csak olyan föltevés, amely még elméletben sem állja meg a helyét. A valóságban az aranyparritásos gabona árát csak nagyon kis részben fizeti a külföld, a túlnyomó nagy részt a belföldi fogyasztók fizetik és nem az államnak, nem is a termelőknek, amint tévesen mindig mondják és írják, hanem a föld birtokosainak. A gazdasági érdekeltség lapja a gabona árával foglalkozva, azt mondja: nem lehet kifogásolni, hogy a gazdák aranyértékét kérik a búzának, hiszen minden más termelő is ugyanezt teszi. A gazdalap szándékosan szem elől téveszti ebben a vonatkozásban azt, hogy az ipari termékek nyersanyagát majdnem kivétel nélkül külföldről kell behozni, ezeknél tehát az aranyár részben indokolt. De mi a kérdést egészen más szempontból vizsgáljuk. A gazda a búzáért aranyárat kap, e gyárosok és a kereskedők szintén aranyértékben számítják a profitot, a munkások azonban a munkabért papírértékben kapják. Tessék csak számítani: egy nyomdai munkásnak vagy egy szabónak a háború előtt 36—110 korona volt a heti keresete. Ha a munkabér is aranyparitáson állana, akkor ma 5400—5800 koronát kellene a betűszedőnek vagy a szabómunkásnak hetenként keresnie. Ezzel szemben — a munkabérek legutóbbi fölemelése után — keres a nyomdász vagy a szabó maximum 1100—1300 koronát. A gabona azonban elérte az aranyparitást s hogy nemcsak a külföldre menő gabonáért fizetik meg az aranyárat, azt a naponként emelkedő lisztárakból láthatjuk. Tehát mindazoknak, akik a szabad forgalomban kénytelenek kenyeret és lisztet vásárolni — £13 idetartozik a bérért dolgozók jelentékeny része — egész kenyér- és lisztszükségletüket aranyparitáson kell megvásárolniok. S a munkásság többi részének is a kenyere felét, mert a jegyre kapott liszt a szükségletnek csak a felét födözi. De ezzel még nem vagyunk a végén. A jegyre vásárolt lisztet olcsóbban kapja ugyan a vásárló, de az állam megfizeti a különbözetet. Minél magasabb a gabona ára, annál nagyobb ez a különbözet. S honnan kerül ez elő? Ismét csak azoknak a szolgáltatásaiból, akiknek a munkáját nem aranyértékben fizetik meg. A dolog lényege az, hogy itt egy politikai mestervágással a gazdatársadalom, azaz azok, akiknek eladó gabonájuk van, adófizetőjükké tették az egész országot. A kisgazdapárt példátlan önzéssel és a politikai helyzetének kíméletlen kihasználásával kierőszakolta a szabad forgalmat. A kormány és a másik kormányzó párt engedett a pressziónak azzal a mellékgondolattal, hogy az ő híveiket ez nem érinti. Nem gondolták azonban arra, hogy a húrt egy bizonyos ponton túl nem lehet feszíteni. Nem indoltnak arra, hogy a közalkalmazottak kedvezményes ellátása annál többe kerül, minél magasabbak az élelmiszerárak és nem gondoltak arra, hogy végeredményben ezt is a munkálkodó embereknek kell kiizzadniok. A gabona áraival ugyanis párhuzamosan emelkedik minden élelmiszernek az ára s mia már nemcsak a búza érte el aranyparitást, de a kenyér után a legfontosabb élelmiszer, a burgonya is és nagyon közel jár hozzá a zsír, a tej, a tojás. Miből vásárolja meg a városi munkás az aranyparitáson álló élelmiszereket, amikor ő csak egyötödrészét kapja az aranyérték szerinti bérnek? Miből vásároljon magának ruhát, fűteni valót, miből fizesse a házbért? Minderre, persze nem gondoltak a kisgazdák, amikor a szabad forgalmat, kierőszakolták és nem gondolt rá a kormánysem, amikor a pressziónak engedett. Kiszolgáltatta a legridegebb, a legenzőbb osztályérdeknek az ország fontos, nagy érdekeit. Mert még az a vigasztalás is hamis, hogy azok a nagy összegek, amelyeket a gabonáért zsebrevágnak, újra belekerülnek a forgalomba. Ha ez igaz lenne, akkor a munkásoknak is meg kellene kapniuk az aranyparitásos béreket. De ezek az összegek nem kerülnek vissza a munkásokhoz. A parasztság nem fordítja produktív befektetésekre a pénzét Azok a luxuskiadások, amikről itt-ott regélnek, a villanyvezeték nélküli szobákba vásárolt fényes csillárok s más hasonló dolgok nem jelentik a közgazdaság megtermékenyítését, hanem legföljebb csak a pénznek az elbújtatását. Nézzük csak továbbá, mi előnye van az aranyparitásos búza árából a földnélküli mezőgazdasági munkásnak. Ugyanannyi, mint a városi munkásnak. Az ő bérét nem fizetik aranyban, sőt amióta a gabonával ilyen nagyszerűen lehet spekulálni, a természetben való szolgáltatást is a lehető legkisebb mértékre redukálták és a mezőgazdasági munkást papírral fizetik. Az élelmiszerekért aranyat adni, a munkáért azonban csak papírt kapni, aranyértékű kötelezettségeket teljesíteni és papíradót szedni, azt is csak nagy erőfeszítések árán, ezt nem bírja ki a munkásság, ezt nem bírja ki az állam. De mit szóljunk az olyan kormányzó párthoz, amely határt nem ismerő önzésével ezt a helyzetet előidézte és mit tartson a nép az olyan kormány felől, amely még most sem veszi észre, vagy nem akarja észre venni, hogy milyen szakadékok szélén nyekereg az állam szekerével! *t XLIX. évf. 244. sz. Budapest, 1921 november 1. kedd. Ára 3 sorona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 660 kor. I negyed évre 100 kor. fél évre 340 kor. egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 3 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-39) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) * # MaJadeffsínlassul proklamálni kell a deftiranisaciSt. — A smagykSweloh namäesa elvárja, Stagj? Plsgyarcssság hSzramihSdik a siorwssstSos áSBamorsban elSidézett fejjaJcswa leesii lapitásáhos. — Sáros határiSSn BseSial törvényjavaslatot kell eltogadni a trónvesztésről. * * A korralány ellsatározta, hogy Sza3|@síti az ántánt EcSSvetetéseit. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: Hétfőn délelőtt gróf Bethlen István miniszterelnöknél megjelentek az ántánt-nagyhatalmak budapesti követei és írásban az alábbi jegyzéket nyújtották át: A szövetséges nagyhatalmak Magyarországon levő diplomáciai képviselőinek konferenciájától. Miniszter Úr! Van szerencsénk Nagy méltóságodnak a nagykövetek tanácsának alábbi jegyzékét átadni: „A nagykövetek tanácsa, amely megelégedéssel látta, hogy a magyar kormány megfelelő intézkedéseket tett azon célból, hogy Károly exkirály újabb kísérletének rögtöni véget vessen, ennek dacára megállapította, hogy mindeddig a magyar kormány nem tett eleget a szövetséges hatalmak ama határozatának, amely a trónvesztés proklamálásának szükségességéről szól. A trónról való lemondás, amelyre, úgy látszik, rá akarja bírni az exkirályt, nem tekinthető e határozat végrehajtásának. A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges államok aggodalommal vannak eltelve a növekvő izgatottság miatt, amelyet a restaurációnak ez újabb kísérlete a Magyarországgal szomszédos állmokban előidézett és tevékenyen közreműködnek annak lecsillapításában. Ugyane célból fölszólítják a magyar kormányt, hogy haladéktalanul proklamálja IV. Károly exkirály trónvesztését és hogy ezt a trónvesztést — a nagykövetek tanácsának 1920 február 4-én és 1921 április 1-én hozott határozata értelmében — terjessze ki egyidejűen a Habsburg-ház valamennyi tagjára. A tanács elvárja, hogy a magyar kormány, hozzá akarván járulni az általános béke föntartásához, haladék nélkül hozzálát e határozat végrehajtásához." Fogadja stb. Castagneto s. k. Hohler s. k. Fouchet s. k. Tekintve, hogy a magyar kormány az ország jelenlegi súlyos helyzetében, amelyet a szomszéd országok egyre fokozódó katonai intézkedései idéztek elő, rá van utalva a szövetséges nagyhatalmak támogatására, a kormány számára jelenlegi kényszerhelyzetében nem volt más választás, mint a nagyhatalmaknak ezt az újabb határozatát elfogadni. A helyzet ismertetése után a minisztertanács idevonatkozó határozatát egyhangúan hozta meg, amiről a magyar kormány a szövetséges hatalmakat azonnal értesítette és ezt a választ a cseh köztársaság, a S. H. S. és a román királyság budapesti képviselőivel is még hétfőm közölte is. • Minthogy az antant-nagyhatalmak kiválóságuknak s a törvényhozás által való elfogadására záros határidőt szabtak, a kormány a nemzetgyűlés sürgős összeírása iránt a szükséges intézkedéseket megteszi.