Népszava, 1921. november (49. évfolyam, 244–269. sz.)

1921-11-12 / 254. szám

1921 november­­10. NÉPSZAVA MŰVÉSZEI IROMLOM * * * Peter Brauer. * Hauptmann Gerhart legújabb darab­­jának bemutatója Berlinben. (A Népszava berlini munkatársától.) Haupt­mann Gerhart, a nagy német drámaíró leg­újabb darabját, a „Peter Brauer"-t a múlt pénteken mutatták be nagy sikerrel a berlini Lustspielhau­sban. Hauptmann legújabb drá­­mája megdöbbentően rövid és komikus dara­b, a humortól valósággal ragyogó főalakjával, a lezüllött Peter Brauer festővel. Az első fölvo­nás pompás kezdet, a második fölvonás Haupt­mannak legjobb alkotása, zsenialitásával egész szobát megtöltő embertömeget gramofonfölvé­tel módjára beszéltet, annyira, hogy az embe­reknek nemcsak a hivatását és a lelkét, hanem még a lélekzetét és a sorsát is fölismerhetjük. A harmadik fölvonás, a költőies második föl­vonás után, könnyed, de elbájoló vígjátékként hat. Peter Brauer az első fölvonásban, mint le­züllött festő lép föl, de azt hisszük, hogy nem­csak a fiának hazudik a talentumjá­ról, hanem hogy volt is valaha talentuma. Ez a föltevé­sünk azonban hamarosan megdől. És végül Peter Brauer, mint nagyszivű, életkedvvel teli kicsiny, szegény nyomorult, aki valószínűen sohasem tudott egyebet alkotni, mint császár­képeket nagyban 4 márka 50 pfennigért, kréta­rajzokat fénykép után, urasági házak szobáit kifesteni, a legjobb esetben pedig apró kerti növényekből álló frízeket. A darab nem mond igent és nem mond ne­met, eldöntetlenü­l hagyja az alapkérdést, mert ezt a hazugot és nyomorultat fényesen, de csak egyik oldaláról mutatja be, mint hence­gőt. Csak olyan későn tudjuk m­eg, vájjon vannak-e lelki gondjai, hogy­­már rá sem érünk elhinni. Természetesen ilyen karakter, amely alig jut el a művésztragédiáig, nem le­het drámai költemény kiindulópontja. A dráma szükségszerűen a jellemből,, a sorsból és a tár­sadalmi nyomorúságból fejlődik. Peter Brauer komédiája úgy végződik, ahogy Hauptmann, a költő éppen akarta. Brauer egy sziléziai fészekbe került, a törzsasztalnál mint művész helyezkedik el és Behaimb föld­birtokostól és az urak­háza tagjától csakhamar azt a megbízatást kapja, hogy fesse ki a kerti pavillonját. Brauer 10—12 hét után is még mindig ital­ mellett, hősködve és tehetséget mimelve, de már jól öltözködve, ül a kertjé­ben. És mert Hauptmann úgy akarja, Brauer családja és Behaimb családja egyszerre érkez­nek Brauer munkahelyére. Az előbbiek telve félelemmel és rettegéssel, hogy mit követhe­tett el a férj és atya. Az utóbbiak pedig, hogy megtekintsék a megrendelt freskókat. És hne, a falak üresek, csak egyik baloldali szögletben van néhány fehér kötényes gnóm, régifajta or­vosságos üveggel odamázolva. A vendégek tür­tőztetik a kacagásukat Brauer felesége és leánya elmenekül, Behaimb fia pedig diszkré­ten adja át az utasítást, hogy Brauer távozzék. Minden véletlen találkozás vígjáték. De ami­kor ebben a vígjátékban Brauer­ művészi kül­detését és eszméiért való küzdelmét hazudja fe­leségének és Brauerné egy pillanatra, tehetetle­nül ennyi frázissal szemben, kezére támasztja a fejét és majdnem hisz ennek a züllött ember­nek, mert anngis csak s­zereti ezt­­a bolondot és semmittevőt, akinek­ az első fölvonásban nem volt ha­jlandó 35 márkát adni — am­ikor Haupt­mann költői szíve megint olyan svanyosan do­bog, hogy elfelejti az ember azt, hogy vígjáté­kot irt. Mint Balzac és Zolia tízezernyi regény­oldalon, úgy Hauptmann Kaisz jelen korszak­ból való drámájával megörökítette a korai vilmosi korszak társadalmát. Peter Brauchen is több emberrében rakodik egymásra, mint egy geológiai alakulásban. Hauptmann nem mu­tatja meg mindegyüket, egyes példányiakban, hanem uscsporton­­k­ént. A társ­a­d­­almi osztályokat mindig egész család vagy a rokonság képviseli. Bármennyire hiányosak is az alakok funkciói a drámáiban, mint egészben, de éppen olyan vilá­gosak, mint rétegük képviselői és mint egyének. # # * ' (•) Város! Színház. A Városi Színház pénteken este elő­adta Hubay Jenő operáját a „C r e m o n a t h e g e (t u s"-t. Hubay ezt az operát m­in­tegy 10 évvel ezelőtt írta, 1894-ben mutatták be és bár a könnyebb fajsúlyú dalművek közé tartozik, frissessége, hatásos jelenetei Jólán méltán megérdemli, hogy ugyanakkor, amikor az Operaházban játszik, a Városi Színház te beiktassa játékrendjébe. A péntek­­esti előadás bemutatószámba ment, ugyanis a Városi Színház teljesen a maga erőit állította színpadra, új szereplők énekelték a darabot és maga Hubay ját­szotta el a színfalak mögött a híres, hegedűszólót. Gian­n­inát Adler Adelina énekelte. Tiszta, makulátlan orgá­numa ezúttal is teljes diadalt aratott. Mellette a fejlődés­képes L­akatos Sándort kell kiemelnünk. Rajtuk kívül Bársony Lajos, Somló Józe­f és Vermes Jenő vitték előre a darabot. A rendezés színes­, ízléses volt. A zenekart Ábrányi Emil vezette. A közönség sokszor a lámpák elé hívta a szereplőket és magát a zeneszerek hegedűművését, Hubay Jenőt is. . LEGÚJABB * * * A soproni tábornoki bizottság fölszó­lította Ausztriát Nyugatm­agyarország megszállására. (Bécs, november 11.) A soproni szövetség­közi tábornoki bizottság ma a szövetségi kan­cellárhoz intézett, Ferrario tábornok", a tábor­noki bizottság elnöke, által aláírt jegyzékkel fölszólította az osztrák kormányt, hogy hala­déktalanul szállja meg a saint-Ge­rma­in és trianoni szerződésekben Ausztriának ítélt nyu­gatmagyarországi területeket, a velencei jegyzőkönyvben megjelölt szavazási terület­kivételével. Az osztrák kormány most már megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a­­ szövetséges hadsereg és a csendőrség be­­­vonulása már a legközelebbi napok egyikén­ meg­tör­ténh­essék. Egyúttal megtesznek min­den intézkedést, hogy az osztrák polgári köz­igazgatást mihelyt ez katonai fölfogás szerint ezen a területen lehetővé válik, haladéktalanul berendeztessék. Az egész terület megszállása Vidossich dandárnok parancsnoksága alatt egy­séges katonai vezetés mellett történik.* A pa­rancsnok mellé megfelelő felhatalmazásokkal ellátott polgári biztos van beosztva, aki az osztrák polgári közigazgatási szolgálatot a ka­tonai szükségleteknek megfelelően vezeti. (,M­T­­I.") Vidéki elSfsz©4@Is?is figyfé­lmébe. A mai napon postautalványt mellékeltünk azon előfizetőink lappéldányaihoz, akiknek az előfizetése november 15-án lejár. Kérjük t. előfizetőinket, hogy az előfizetés megújí­tásáról föltétlenül gondoskodja­nak, hogy címükre a Népszavát továbbra is rendesen megkü­ldhessü­k. A Népszava kiadóhivatala. »miiiii^iwiiii IIIMII» i »immun»)—mw 5 # * * — Itt a hó, de lesz-e SO koronáért hókaparó? Csütörtökön egész nap és egész éjszaka is erő­sen havazott Estig ugyan úgy látszott, hogy a főváros köztisztasági hivatalának könnyű dolga lesz, mert nem kell majd eltakarítani a havat, az majd szépen beleeső .ott a kanáli­sokba, de estére fordult az idő, hidegebb i­tt és a hó csökönyösen és fehéren megmaradt nem akart sárrá ocsmány­od­ni. Ez már aztán baj volt. A köztisztasági hivatal ugyan — amint Bal­ló Alfréd, a köztisztasági hivatal igazgatója mondotta — a havazásra teljesen el volt készülve és csütörtökön reggel meg is kezdték a hó eltakarítását, 40 hóekét helyez­tek üzembe és a köztisztasági hivatal emberei is nekifogtak a munkának, de azért olyan na­gyon simán meg sem ment a dolog, nem pedig azért, mert a nagymennyiségű hó eltakarításá­hoz kevés az eke és kevés az ember. Panaszolja is erősen Balló úr, hogy nem akad elég jelent-­ kező. Azt mondja, hogy „kiírtuk a jelentkezé­seket, de noha 201­0 munkásra volna szükség, eddig mindössze 13 jelentkezett Pedig a nap­számosok munkabére 80 korona, amíg tavaly csak 60 korona volt­". —­ö. ártatlan naivitás. Hát persze, hogy nem akad munkás 80 koro­náért, amikor minden úgy megdrágult, amikor a buzin ára már az aranyparitás fölé emelke­dik és amikor a ruházat ára megfizethetetlen. Pedig hát a hóhányás nem valami olyan munka, amely mellett meg lehet kímér­ni a ruházatot és főképen a cipőt. Akik hóhányásra vállalkozná­nak, azok mind nagyon szegény emberek, akiknek bizonyára lyukas a cipőtalpuk és r­ossz a ruhá­juk már most is és napi 80 koronáért nem na­gyon hajlandók még jobban lerongyolódni és­ a munkájuk mellett még éhezni is. A köztiszta­sági hivatal nem­esreapta vezetője, mindezeket, úgy látszik, nem tudja és nagyon ártatlanul csak azt ismételgeti, hogy „nem akad munkás és hogy már évek óta nem akad". Pedig dehogy nem akadna. Ezrével akadna, csak tisztessége­sen megfizessék a munkájukat. Még jó, hogy olyan derükt jókedvében van az igazgató úr és egyáltalán nem látja sötétnek a helyzetet Vígan és hetyként kijelenti, hogy hát azért a hóeltakarítással ez alkalommal komoly" bajok még­sem lesznek, mert az első hó sohasem ve­szedelmes. Ó, szen­t optimizmus, milyen jó, hogy vagy, de mi lesz akkor, ha jön a második hó? Akkor majd­ m­it mond a Balló? Mert tán 80 koronáért akkor sem tolonganak m­ajd ezrével a jelentkezők a köztisztasági hivatal körül. Nem ám, mert éhségbérért senki sem akar dol­gozni. Emlékezzünk csak vissza a tavalyi télre. Alighanem még mindig itt volna a tavalyi hó is, ha nem következik be az enyhe időjárás. Ha az idén nagyon rakoncátlankodik az idő és sok hó esik, akkor egészen bizonyosan bajok lesz­nek, ha csak a köztisztasági hivatal nem jut arra a belátásra, hogy mégis csak föl kell emelni a napszámbéreket A Népszava a demokráciáért harcol! — A köztársaság évfordulójának megünnep­lése Ausztriában. („Ne legyen többé háború." — A müncheni munkásság tüntetése.) Novem­ber 9-én a német munkásosztály és a köztársa­sági érzelmű polgárok ünnepelték meg a német forradalom harmadik évfordulóját november 12-én Ausztriában ünneplik meg az osztrák köztársaság kikiáltásának harmadik évforduló­ját. Már keddi lapunkban ismertettük, hogy a munkásság hogyan készülődik erre az ünnep­ségre. Újabb értesüléseink szerint az évfor­dulót egész Ausztriában fényesen fogják meg­ünnepelni. Az ünneplés már pénteken este kez­dődik, amikor Bécsben katonazenekarok járják be az utcákat és zenés takarodó lesz. Szomba­ton reggel zenés ébresztővel ébresztik föl Bécs lakosságát és 12 ágyúlövés jelzi majd az ünne­pély kezdetét, amire a helyőrség a külső Burg elé vonul föl és díszmenetben fog elhaladni a szövetségi elnök előtt Ott lesz az egész kor­mány, a nemzeti tanács, a szövetségtanács, a tartományi kormányok tagjai és a hatóságok képviselői. A munkásság gyűléseket tart és azokon méltatja a köztársaság jelentőségét. — Münchenből jelentik: A szocialista munkásság szerdán, a forradalom évfordulóján, hatalmas tüntetést rendezett a háború ellen. A tünte­tésbe belekapcsolódtak a polgári elemek és a hatóságok is. A rendelő bizottság plakátokon szólította föl a népet, hogy egységesen foglal­jon állást a háború ellen és vegyen részt a kör­menetben és lebegjen mindenkinek a szeme előtt ez a jelszó. ..Ne legyen többé háború!" Tízezernyi tömeg kígyózott végig München utcáin. A menet élén a polgármester haladt a városi tanáccsal. Minden üzemben szünetelt a munka­­és a tüntetés ideje alatt a hivatalokban sem dolgoztak. — Aljeehin­­­győzött Hágában. Az utolsó fordulóban a két orosz nagymester grandiózus végkü­zdelme eldöntötte az elsőség kérdését. Az ész e nagysz­erű tornájában Aljeehin orosz mesteré lett a győzelem dicsősége. Az utolsó forduló eredménye: Aljeehin Rubinstein ellen, Kosztica Mieses ellen, Marco Eu­we ellen, Jates Davidson ellen nyert. Maróczy—Tartakower-játszma remis. A verseny végállása: I. Aljechin 8, II. Tartakower 7, III. Rubinstein H1, IV—V. Maróczy, Kosztics 5­/1, VI. Mieses 4, VII. Marco 3, VIII. Davidson­­2%, IX. Euwe 2, X. Ja­tes 1. A verseny lefolyásának megfigyelése arra a fültűnő jelenségre mutat, hogy a döntetlen játszmák száma arány­lag csekély volt, ami a pontokért menő éles játék ered­ménye, mert tizes mezőnyben minden fél egységnek döntő jelentősége van a helyezésre. Az éles, kemény küzdelme­ket igazolja Jates, az angolok büszkeségének lemaradása is. Aljechin budapesti és hágai eredményei alapján a világbajnok Capablanca legméltóbb ellenfelének látszik. Értesülés­ünk­ szerint erősen ambicionálja a világbajnoki címért való küzdelmet. Tartakower második helyen ujtó­lag bizonyítja, hogy folytonos fejlődésével a világ leg­jobbjai közé emelkedett. Zi­uh­in­stein harmadik helyezése bizonysága annak, hogy az ifjabb generáció képviselője Aljechin, a régi klasszikus mestereknek méltó ellenfele. Tudvalevő, hogy Capablanca elfogadta Rubinstein kihívá­sát a világbajnoki címért folyó mérkőzésre. Hágai ered­ménye szükségessé teszi az Aljechínnel való előzetes ta­lálkozását, hogy egymás között tisztázzák az erőviszonyt. Marótzy nagymesterünk tudása legjavát nyújtva, mél­tóan képviselte e kitűnő együttesben a magyar sakkozó gárdát. Koszticson a fáradtság, Euwen a tuk­renirozottsne jelei mutatkoznak. A többi résztvevő játékerejüknek meg­felelő helyezést ért el. — A bolseviki forradalom negyedik évfordu­lója. Moszkvából jelentik: Az októberi forra­dalom negyedik évfordulója alkalmával Csi­cserin több állam képviselőjének látogatását fogadta. Csicserin, üdvözlő beszédében rámuta­tott arra, hogy tavaly óta szaporodott azok­nak száma, amelyek Oroszországgal szerződé­seket kötöttek. Kifejezte azt az óhajtását, hogy megkezdődjék a békés munka és va­lamennyi országgal békés gazdasági kapcsolatot tarthas­son fönn. Remélhető, hogy ezeket a békés tö­rekvéseket azok az államok is osztani fogják, amelyek Oroszországgal kapcsolatba nem­ léptek. („M. T. I.") — A pesti éjszaka. Péntekre virradóra az Aréna-ut. és Nagy János­ utca sarkán Konti Péter és Kovács XXII. István rendőrök teljesítettek szolgálatot. A rendőrök észrevették, hogy három ember beszélget, akik majd meg­álltak, majd tovább mentek. A két rendőr bevonult egy kapumélyedésbe és onnan figyelte­ a h­árom­ embert. Azt látták, hogy a társaság kisvártatva búcsúzkodik és az egyik ember feléjük tart. Erre a rendőrök kiléptek a kapumélyedésből. Amikor azonban a közeledő férfi meg­látta a szembejövő két embert, nagyon megijedt, megfor­­dult és az ellenkező irányban elsietett. A rendőrök követ­ték, mire az ember el kezdett szaladni. A rendőrök utána futottak és rákiáltottak. Ekkor a menekülő visszafordult és a Browning­ pisztolyából ötször vagy h­atszor a rend­őrök felé lőtt. A rendőrök is elővették a revolverüket és a t­aladó ember után lőttek, akit végül a járókelők segít­ség­ével elfogtak. A rendőrök előállították a lövöldöző em­bert a főkapitányságra, aki mint dr. Ijgyártó Sándor or­vos mutatkozott be és elmondta, hogy két ismerősével ta­lálkozott, akikkel néhány percig beszélgetett, azután el­vált tőlük. Amikor tovább ment, hirtelen két alakot lá­tott a kapumélyedésből előbukkanni. Azt hitte, hogy úton­állók. Olyan hóviharos, koromsötét éjszaka volt, hogy nem láthatta pontosan a két ember egyenruháját. Nagyon meg­ijedt, megfordult és amikor azt látta, hogy a két ember utól akarja érni, ijesztésül a levegőbe lőtt. Amikor embe­rek jöttek feléje, megállt, mert már nem félt a flottadák­­tól. A rendőrség a lövöldözés ügyében megindította a nyo­­mozást.

Next