Népszava, 1921. december (49. évfolyam, 270–294. sz.)
1921-12-01 / 270. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 660 kor. 1 negyed évre 100 kor. fil évre 340 kor. | egy hóra 80 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 3 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) * XLB. évf. 270.ss. 7ira3 korona A kibontakozás egyetferg utja a választás! * * Választatni pedig csak a most érvényben 5®vcS választói rendelettel vagy azonos törvény alapján tehetséges. A helyzet, amint az előre látható volt s amint azt előre apróra megjósoltuk, fölborult. Teljesen mellékes most már, hogy a magukat kormányzó pártoknak gerüló pártok közül melyiknek az intrikája és önzése volt hatékonyabb Bethlen eredeti koncepciójának elgáncsolásában. Bizonyos az, hogy mindkét pártban túlnyomóan érvényesült a helyi pártérdekek és a túlzott személyi ambíciók féltékeny oltalmazása és sokkalta inkább kiütközött a két párt tehetetlensége és telhetetlensége, semhogy ezen az alapon érdemes volna tovább kísérletezni. Ezt Bethlen is belátta s levonta ennek a konzekvenciáit a megbízatás formai visszaadásával , hogy megkaphassa az ujabb, a messzebbmenő megbízatást. Éppen azért jegyeztük föntebb meg, hogy akét vezető nemzetgyűlési párt további szerepe és állásfoglalása egyelőre nem fontos. Most a fontos, hogy meddig terjed az új megbizatás, milyen eszközök állanak a másodszor dezignált miniszterelnök rendelkezésére s hogy a tervbe vett eszközök természete és alkalmazási módszere biztosítják-e az egészséges kialakulást! A kilátások nem valami kecsegtetők. A nemzetgyűlés mellőzése egymaga még nemolna baj, hiszen jót és maradandót úgy sem alkotott még ez a nemzetgyűlés — ilyenre ezután sem lesz képes, ámde a nemzetgyűlés mostani félretolása föltűnően egybeesik a parlamenti ellenzék megerősödésével és tömörülésével. Ebből kézenfekvőnek látszik az a meggondolás, hogy a leendő kormány, illetve a tervezett egységes párt nem meri az ellenzék bírálata alá bocsátani az új alakulat programját. Ez a jogosnak látszó aggályunk nem a nemzetgyűlés mellett, hanem sokkal inkább a kibontakozni készülő konzervatív hullám ellen szól. A nemzetgyűlést mi nem sajnáljuk. Ez a fiatalon megrokkant testület egyetlen pillanatra sem mutatkozott érdemesnek a dolgozó nép bizalmára, egyetlen oly momentuma nem volt, amely megnyugvást kelthetett volna — a sírbaltételre tehát alaposan megérett. És éppen mi voltunk azok, akik először megállapították a nemzetgyűlés munkaképtelenségét és következetesen kitartottunk amellett az álláspont mellett, hogy minden sikeres kibontakozási kísérlet útjából először a legnagyobb akadályt, a párturalomra, veszekedésekre, féltékenykedésre, egyéni törekvések kielégítésére épített nemzetgyűlést kell eltakarítani. De aggodalommal szemléljük az ellenzéki ellenőrzés és kritika kikapcsolását, különösen akkor, ha alapos az a föltevésünk, hogy reaktiválni akarják a régi munkapárti politikát. Százféle változatban hallottuk, hogy „nem lehet ott folytatni, ahol a háború előtt elhagyták" — mégis minden jel arra, vall, hogy nagyon is szeretnék az alkotmányosság köntösébe burkolt régi osztályuralmat visszaállítani. Igaz, ma hasonlíthatatlanul rosszabb a helyzet, mint volt a háború előtt, ámde ezt mindenki, még a leghívőbb kurzisták is átmenetnek tartják, míg a munkapárti szellem tartós berendezkedésekre törekszik. Föltevésünket igazolni látszik a miniszterelnök kijelentése a választójog kérdésében. A választójog zsugori alkalmazása a múltban jogtalanságot jelentett. Az egyszer már alkalmazott mérték megszűkítése ellenben jogfosztást jelent, ami ellen a legerélyesebben tiltakozunk, de tiltakoznia kell minden épeszű embernek és politikusnak is, mert a mai különlegesen zavaros és érzékeny helyzetben őrültség volna az országot újabb választójogi harcoknak kitenni. Ettől a nemzetgyűléstől pedig, amely létét köszönheti a demokratikus választójognak, egyenesen frivolitás volna a választójoghoz szűkítő szándékkal hozzányúlni. Politikai jogokat csak fejleszteni, nem pedig visszafejleszteni lehet. Csak nem gondolják a naiv tervezgetők, hogy a háború poklát átszenvedett dolgozó nők egyszerűen tudomásul fogják venni lefokoztatásukat? Vagy hogy a munkások, a földmíves proletárok és a többi dolgozók kilószámra fogják majd összehordani az okmányokat és hetekig fognak ólálkodni, hogy a lajstromba belekerüljenek?... A kielégítő megoldásnak változatlanul egy útja van: föloszlatni a nemzetgyűlést és úgy intézkedni, hogy a most érvényben levő választójogi rendelet alapján valóban demokratikus alapokra helyeződhessék az ország kormányzása! Más módszerekkel hiába kísérletezik bárki is és a pártok is hiába tusakodnak és hiába intrikálnak: a szót most át kell adni az ország népének, és biztosítani kell számára az ítéletmondás zavartalanságát és pártatlanságát! A Kereszténypárt rendületlenül támogat tovább... Gróf Bethlen első számú kibontakozási koncepciójának végső hullámzása csütörtök délelőtt fodrozódott vissza a történelembe, a kereszténypárt rövid értekezletén. A keresztény nemzeti egyesülés csütörtök délelőtt folytatta ugyanis szerda délután megkezdett tanácskozását, hogy a kisgazdapártnak egységes pártellenes határozata alkalmából kerekedett új helyzetben döntsön további magatartása felől. A konferencián, amelyen Vass, Hegyeshalmy és Bernolák miniszterek is megjelentek, Haller István indítványára elfogadták a következő határozati javaslatot: ,,Ismételten fölhangzó állításokkal és fölfogással szemben, mint hogyha a Keresztény Nemzeti Párt a királykérdés bolygatását célozná, a párt kijelenti, hogy a maga részéről a királykérdés fölvetését a jelen viszonyok között elitéli és az ország békéje érdekében a párt tagjait a párt ezen álláspontjának megtartására, a pártfegyelem erejével kötelezi." Bethlen munkatervére s a kisgazdapárt szerda esti határozatára vonatkozóan kimondották: „ A párt elfogadja a miniszterelnök kormányzati munkaprogramját. 2. A párt megállapítja, hogy a kisgazdapárt, által az egységes párt számára fölállított feltételeket nem fogadja el. 3. A miniszterelnök kormányzati párt alakítására irányuló törekvését támogatja. A párt határozatait Vass kultuszminiszter az értekezlet után eljuttatta a dezignált miniszterelnökhöz. Bethlen uj megoldást Szeres* * * A dezigsált miniszteeelnök visszaadta megbízatását? * * CsUtSrtSfcen uj kihallgatások kezdfidnek a karmSnyifinfil. — Nagyatádién pái/^siSvetségi alapon Hajlandók támogatni Bethlent. Bethlen dezignált miniszterelnök szerdán délután hosszú kihallgatáson beszámolt a kormányzónak a kisgazdapárt keddi határozatáról s mint, a kormány sajtóirodájában közölték, „fölajánlotta megbizatásánaik visszaadását". Ezzel egyidőben a pártkörökben elterjedt az a hír is, hogy csütörtökön újból kihallgatások kezdődnek a kormányzónál, hogy a megoldás új irányait keressék. Az új kihallgatások viszont arra engednek következtetni, hogy Bethlen a keddi csalódás után visszaadta a megbízatását, új missziót pedig min kapott, mert akkor mire volnának jók az új kihallgatások! Akörül azonban nincs vita, hogy a döntés most ismét a kormányzó kezében van. Tehát kezdődik minden elölről... A Kisgazdapárt kedd esti állásfoglalása nyomán új helyzet támadt. A kisgazdák, amikor kimondották, hogy föntartják pártjukat, szervezeteiket s programjukat, valamint azt, hogy szívesen veszik a kereszténypártiak „csatlakozását", végleg meghisították az egységes párt létrejövetelét, mert hiszen a keresztény egyesülésben tudni se akarnak arról, hogy ők csatlakozzanak a másik párthoz, úgy képzelvén el kezdettől fogva az egységest, hogy az a két pártnak egyesüléséből jöhetne létre, a kisgazdapártnak s a keresztény egyesülésnek egyidejű feloszlásával. A keresztény egyesülés csak olyan alakulásban kívánt részt venni, amelyben a kisgazdapárttal egyenrangú lett volna, míg a kisgazdák szerda esti határozata az egységes pártot magából a kisgazdapártból akarta kiképezni, ahová a keresztény egyesülésbeliek — a kisgazdaprogramot is aláírva — legföljebb beléptek volna. Ezek után Bethlennek, aki az egységes párt alatt nem kibővített kisgazdapártot, hanem teljesen új alakulást érzett, az eddigitől eltérő módon kell keresnie a tengeri kígyóvá nyúló válság megoldását. Hogy ez milyen irányban fog történni, azt a Bethlenhez legközelebb állók, az egységes alakulás hívei se tudják. Sőt Rubinek Gyula, az egységesért hevülő kisgazdák vezére szerdán úgy nyilatkozott hogy ez idő szerint maga Bethlen se tudja. Csak az bizonyos — úgymond Rubinek —, hogy Bethlen erélyesen és gyorsan folytatja a megoldásra irányuló akcióját. A kisgazdák további együttmaradásának nincs semmi akadálya és a dezignált miniszterelnök, ez után is egységes pártot, akar létrehozni s nem pártszövetséget. A mérsékelt kisgazdák vezére úgy tudja, hogy a nemzetgyűlést még e hét végén összehívják s ott elsősorban a letartóztatott legitimista képviselők mentelmi ügyeit tárgyalják. Később kerülnének sorra a kormány által előterjesztendő indemnitás, azután pedig az új választójogi törvény. E feladatok elvégzése után — végzi Rubinek nyilatkozatát —, február végén föloszlatják a nemzetgyűlést és kiírják az új választásokat. Nagyatádi nyilatkozata a kisgazdák állásfoglalásáról. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter, a kisgazdák vezére, szerdán este bő lére eresztett nyilatkozatiban magyarázgatta az újságíróknak a kisgazdák keddi döntő elhatározását. A lapok egy része — mondotta — hibásan közölte a határozatot, mert a valóság az, hogy a párt nem kis szótöbbséggel, hanem egyhangúan hiúsította meg Bethlennek az egységes pártra vonatkozó tervét. A kisgazdapárt egységes, közte és Rubinekék között, .mondotta, nincs semmiféle nézeteltérés. A keddi határozat után sem lehetetlen a megoldás, hiszen a helyzet ez. Úgy a kisgazdapárt, mint a keresztény egyesülei kimondották, hogy támogatják a dezignált miniszterelnök munkatervét. A kisgazdák határozata nem lephet meg senkit, mert már régi álláspontjuk, hogy a párt nem hajlandó föloszolni, programját föladni. A történtek után lehet szó koalícióról, pártszövetségről ért ez is megfelelő forma Bethlen programjának támogatására. Ha a párt ki is mondta a dezignált miniszterelnök munkatervének támogatását, személyi garanciákat is kíván arra nézve, hogy ez a munkaterv meg is valósuljon. Hogy (nagyatádi Szabó) miért nem vesz részt az új kormányban, azt keserű mosollyal „magánügynek" minősítette, megjegyezvén: „az a sorsa a miniszternek, hogy megbukjék".