Népszava, 1921. december (49. évfolyam, 270–294. sz.)

1921-12-01 / 270. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 660 kor. 1 negyed évre 100 kor. fi­l évre 340 kor. | egy hóra 80 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 3 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) * XLB­. évf. 270.­ss. 7ira3 korona A kibontakozás egyetferg utja a választás! * * Választatni pedig csak a most érvényben 5®vcS választói rendelettel vagy azonos törvény alapján tehetséges. A helyzet, amint az előre látható volt s amint azt előre apróra megjósoltuk, fölborult. Telje­sen mellékes most már, hogy a magukat kor­mán­yzó p­ártoknak gerüló pártok közül melyik­nek az intrikája és önzése volt hatékonyabb Bethlen eredeti koncepciójának elgáncsolásá­ban. Bizonyos az, hogy mindkét pártban túl­nyomóan érvényesült a helyi pártérdekek és a túlzott személyi ambíciók féltékeny oltalmazása és sokkalta inkább kiütközött a két párt tehe­tetlensége és telhetetlensége, semhogy ezen az alapon érdemes volna tovább kísérletezni. Ezt Bethlen is belátta s levonta ennek a konzekven­ciáit a megbízatás formai visszaadásával , hogy megkaphassa az ujabb, a messzebbmenő megbízatást. Éppen azért jegyeztük föntebb meg, hogy a­­két vezető nemzetgyűlési párt további szerepe és állásfoglalása egyelőre nem fontos. Most a fontos, hogy meddig terjed az új megbiz­atás, milyen eszközök állanak a másodszor dezignált miniszterelnök rendelkezésére s hogy a tervbe vett eszközök természete és alkalmazási mód­szere biztosítják-e az egészséges kialakulást! A kilátások nem valami kecsegtetők. A nem­zetgyűlés mellőzése egymaga még nem­­­oln­a baj, hiszen jót és maradandót úgy sem alkotott még ez a­ nemzetgyűlés — ilyenre ezutá­n sem lesz képes, ámde a nemzetgyűlés mostani félre­tolása föltűnően egybeesik a parlamenti ellen­zék megerősödésével és tömörülésével. Ebből kézenfekvőnek látszik az a meggondolás, hogy a leendő kormány, illetve a tervezett egységes párt nem meri az ellenzék bírálata alá bocsátani az új alakulat programját. Ez a jogosnak látszó aggályunk nem a nemzetgyűlés mellett, hanem sokkal inkább a kibontakozni készülő konzerva­tív hullám ellen szól.­­ A nemzetgyűlést m­i nem sajnáljuk. Ez a fia­talon megrokkant testület egyetlen pillanatra sem mutatkozott érdemesnek a dolgozó nép bizalmára, egyetlen oly momentuma nem volt, amely megnyugvást kelthetett volna — a sírbal­tételre tehát alaposan megérett. És éppen mi voltunk azok, akik először megállapított­ák a nemzetgyűlés munkaképtelenségét és követke­zetesen kitartottunk amellett az álláspont mel­lett, hogy minden sikeres kibontakozási kísér­let útjából először a legnagyobb akadályt, a párturalomra, veszekedésekre, féltékenyke­désre, egyéni törekvések kielégítésére épített nemzetgyűlést kell eltakarítani. De aggodalommal szemléljük az ellenzéki ellenőrzés és kritika kikapcsolását, különösen akkor, ha alapos az a föltevésünk, hogy reak­tiválni akarják a régi munkapárti politikát. Százféle változatban hallottuk, hogy „nem lehet ott folytatni, ahol a háború előtt elhagy­ták" — mégis minden jel arra, vall, hogy na­gyon is szeretnék az alkotmányosság köntö­sébe burkolt régi osztályuralmat visszaállí­tani. Igaz, ma hasonlíthatatlanul rosszabb a helyzet, mint volt a háború előtt, ámde ezt mindenki, még a leghívőbb kurzisták is át­menetnek tartják, míg a munkapárti szellem tartós berendezkedésekre törekszik. Föltevésünket igazolni látszik a miniszter­elnök kijelentése a választójog kérdésében. A választójog zsug­ori alkalmazása a múltban jogtalanságot jelentett. Az egyszer már alkal­mazott mérték megszűkítése ellenben jogfosz­tást jelent, ami ellen a legerélyesebben tilta­kozunk, de tiltakoznia kell minden épeszű em­bernek és politikusnak is, mert a mai külön­legesen zavaros és érzékeny helyzetben őrült­ség volna az országot újabb választójogi har­coknak kitenni. Ettől a nemzetgyűléstől pedig, amely létét köszönheti a demokratikus vá­lasztójognak, egyenesen frivolitás volna a vá­lasztójoghoz szűkítő szándékkal hozzányúlni. Politikai jogokat csak fejleszteni, nem pedig visszafejleszteni lehet. Csak nem gondolják a naiv tervezgetők, hogy a háború poklát át­szenvedett dolgozó nők egyszerűen tudomásul fogják venni lefokoztatásukat? Vagy hogy a munkások, a földmíves proletárok és a többi dolgozók kilószámra fogják majd összehordani az okmányokat és hetekig fognak ólálkodni, hogy a lajstromba belekerüljenek?... A kielégítő megoldásnak változatlanul egy útja van: föloszlatni a nemzetgyűlést és úgy intézkedni, hogy a most érvényben levő vá­lasztójogi rendelet alapján valóban demokra­tikus alapokra helyeződhessék az ország kor­mányzása! Más módszerekkel hiába kísérletezik bárki is és a pártok is hiába tusakodnak és hiába intri­ká­lnak: a szót most át kell adni az ország né­pének, és biztosítani kell számára az ítélet­mondás zavartalanságát és pártatlanságát! A Kereszténypárt rendületlenül támogat tovább... Gróf Bethlen első számú kibontakozási kon­cepciójának végső hullámzása csütörtök dél­előtt fodrozódott vissza­­ a történelembe, a kereszténypárt rövid értekezletén. A keresztény nemzeti egyesülés csütörtök délelőtt folytatta ugyanis szerda délután meg­kezdett tanácskozását, hogy a kisgazdapárt­nak egységes párt­ellenes határozata alkal­mából kerekedett új helyzetben döntsön to­vábbi magatartása felől. A konferencián, amelyen Vass, Hegyeshalmy és Bernolák mi­niszterek is megjelentek, Haller István indít­ványára elfogadták a következő határozati ja­vaslatot: ,,Ismételten fölhangzó állításokkal és fölfo­gással szemben, mint hogyha a Keresztény Nemzeti Párt a királykérdés bolygatását cé­lozná, a párt kijelenti, hogy a maga részéről a királykérdés fölvetését a jelen viszony­ok kö­zött elitéli és az ország békéje érdekében a párt tagjait a párt ezen álláspontjának meg­tartására, a pártfegyelem erejével kötelezi." Bethlen munkatervére s a kisgazdapárt szerda esti határozatára vonatkozóan kimon­dották: „­ A párt elfogadja a miniszterelnök kor­mányzati munkaprogramját. 2. A párt megállapítja, hogy a kisgazdapárt, által az egységes párt számára fölállított felté­teleket nem fogadja el. 3. A miniszterelnök kormányzati párt alakí­tására irányuló törekvését támogatja.­­ A párt határozatait Vass kultuszminiszter az értekezlet után eljuttatta a dezignált mi­niszterelnökhöz. Bethlen uj megoldást Szeres* * * A dezigs­ált minisztee­elnök visszaadta megbízatását? * * CsUtSrtSfcen uj kihallgatások kezdfidnek a karmSnyifinfil. — Nagyatádién pái/^siSvetségi alapon Hajlandók támogatni Bethlent. Bethlen dezignált miniszterelnök szerdán dél­után hosszú kihallgatáson beszámolt a kor­mányzónak a kisgazdapárt keddi határozatáról s mint, a kormány sajtóirodájában közölték, „fölajánlotta megbizatásánaik visszaadását". Ez­zel egyidőben a pártkörökben elterjedt az a hír is, hogy csütörtökön újból kihallgatások kez­dődnek a kormányzónál, hogy a megoldás új irányait keressék. Az új kihallgatások viszont arra engednek következtetni, hogy Bethlen a keddi csalódás után visszaadta a megbízatását, új missziót pedig min kapott, mert akkor mire volnának jók az új kihallgatások! Akörül azon­ban nincs vita, hogy a döntés most ismét a kormányzó kezében van. Tehát kezdődik min­den elölről... A Kisgazdapárt kedd esti állásfoglalása nyomán új helyzet támadt. A kisgazdák, amikor kimondották, hogy föntartják pártjukat, szervezeteiket s program­jukat, valamint azt, hogy szívesen veszik a kereszténypártiak „csatlakozását", végleg meg­hisították az egységes párt létrejövetelét, mert hiszen a keresztény egyesülésben tudni se akarnak arról, hogy ők csatlakozzanak a má­sik párthoz, úgy képzelvén el kezdettől fogva az egységest, hogy az a két pártnak egyesülé­séből jöhetne létre, a kisgazdapártnak s a ke­resztény egyesülésnek egyidejű feloszlásával. A keresztény egyesülés csak olyan alakulásban kívánt részt venni, amelyben a kisgazdapárt­tal egyenrangú lett volna, míg a kisgazdák szerda esti határozata az egységes pártot ma­gából a kisgazdapártból akarta kiképezni, ahová a keresztény egyesü­lésbeliek — a kis­gazdaprogramot is aláírva — legföljebb be­léptek volna. Ezek után Bethlennek, aki az egységes párt alatt nem kibővített kisgazda­pártot, hanem teljesen új alakulást érzett, az eddigitől eltérő módon kell keresnie a tengeri kígyóvá nyúló válság megoldását. Hogy ez milyen irányban fog történni, azt a Bethlen­hez legközelebb állók, az egységes alakulás hí­vei se tudják. Sőt Rubinek Gyula, az egysé­gesért hevülő kisgazdák vezére szerdán úgy nyilatkozott hogy ez idő szerint maga Bethlen se tudja. Csak az bizonyos — úgymond Rubi­nek —, hogy Bethlen erélyesen és gyorsan folytatja a megoldásra irányuló akcióját. A kisgazdák további együttmaradásának nincs semmi akadálya és a dezignált miniszterelnök, ez után is egységes pártot, akar létrehozni s nem pártszövetséget. A mérsékelt kisgazdák vezére úgy tudja, hogy a nemzetgyűlést még e hét­ végén össze­hívják s ott elsősorban a letartóztatott legitimista képviselők mentelmi ügyeit tárgyalják. Ké­sőbb kerülnének sorra a kormány által előter­jesztendő indemnitás, azután pedig az új vá­lasztójogi törvény. E feladatok elvégzése után — végzi Rubinek nyilatkozatát —, február vé­gén föloszlatják a nemzetgyűlést és kiírják az új választásokat. Nagyatádi nyilatkozata a kisgazdák állásfoglalásáról. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter, a kisgazdák vezére, szerdán este bő lére eresz­tett nyilatkozatiban magyarázgatta az újság­íróknak a kisgazdák keddi döntő elhatározását. A lapok egy része — mondotta — hibásan kö­zölte a határozatot, mert a valóság az, hogy a párt nem kis szótöbbséggel, hanem egyhan­gúan hiúsította meg Bethlennek az egységes pártra vonatkozó tervét. A kisgazdapárt egy­séges, közte és Rubinekék között, .mondotta, nincs semmiféle nézeteltérés. A keddi határo­zat után sem lehetetlen a megoldás, hiszen a helyzet ez. Úgy a kisgazdapárt, mint a keresz­tény egyesülei kimondották, hogy támogatják a dezignált miniszterelnök munkatervét. A kis­gazdák határozata nem lephet meg senkit, mert már régi álláspontjuk, hogy a párt nem haj­landó föloszolni, programját föladni. A történ­tek után lehet szó koalícióról, pártszövetségről ért ez is megfelelő forma Bethlen programjá­nak támogatására. Ha a párt ki is mondta a dezignált miniszterelnök munkaterv­ének tá­mogatását, személyi garanciákat is kíván arra nézve, hogy ez a munkaterv meg is valósuljon. Hogy­­ (nagyatádi Szabó) miért nem vesz részt az új kormányban, azt keserű­ mosollyal „magánügynek"­ minősítette, megjegyezvén: „az a sorsa a miniszternek, hogy megbukjék".

Next